Amerikai csomag

Tízéves adócsökkentés – tízéves deficitnövekedés

Ha sikerről vagy kudarcról beszélnek Amerikában, jó másfél év elteltével is szeptember 11-e a viszonyítási pont. Minden gondolat és cselekedet fokmérője az ország gazdasági világhatalmát is jelképező World Trade Center elleni terrortámadás, illetve az a törekvés, hogy az Egyesült Államok felülkerekedjen az általa okozott lelki és fizikai sokkon. Ami – a jelek szerint – nem megy egyik napról a másikra. Ez adta meg a tízéves adóreformot meghirdető, a chicagói kereskedelmi klubban ünnepélyes külsőségek között elhangzó elnöki beszéd alaphangját is – sok más szónoklathoz hasonlóan.

A "legkreatívabb és legígéretesebb" gazdaság

– Talpra állítottuk New York Cityt. Életet leheltünk a légitársaságokba. Módosítottuk a biztosítási rendszert, kiterjesztve azt a terrortámadásokra is. Lelepleztünk számos vállalati visszaélést, miközben azzal kellett szembesülnünk, hogy egyesek kapzsisága és a törvény sárba tiprása miatt ártatlanok milliói vesztették el állásukat. Ezeket az ügyeket vizsgáljuk, a bűnösöket bíróság elé állítjuk, hogy elnyerjék méltó büntetésüket – így kezdte George Bush a beszédét, amit többször szakított félbe tapsvihar.

Az elért sikerek között első helyen említette, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok bővülésével olcsóbb lett az import, és az export új munkahelyeket hozott. Ennek köszönhetően a gazdaság növekedésnek indult. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a lakosság 68 százaléka háztulajdonos, ami a valaha mért legmagasabb arány. – S tudjuk, hogy ez a nagybetűs Amerikai Álom, ami mindannyiunk legfőbb vágya – tette hozzá. – Az állami bevételek gyorsabban nőnek, mint az infláció. A miénk a világ legproduktívabb, legkreatívabb és legígéretesebb gazdasága. Vállalataink és egyetemeink vonzzák a világ legtehetségesebb szakembereit, és ma már mindenki tudja, hogy országunk a befektetések legbiztonságosabb piaca. Az emberek szerte a világon a jobb megélhetés reményében arról álmodnak és keresik annak a lehetőségét, hogy Amerikában dolgozhassanak. Mindezek megalapozzák, hogy hosszú távra tervezhessük gazdaságunk növekedését – folytatta.

Amerika legmerészebb adócsökkentése

Majd 90 fokos fordulatot véve Bush beismerte: sokan élnek egyik hónaptól a másikra, sokaknak nincs módjuk gyermekeik taníttatására, és arra sem, hogy megtakarítsanak némi pénzt nyugdíjaséveikre. Ma az átlag amerikai jövedelmének harmadát elviszi az adó, ami beárnyékolja a növekedés jövőjét.

Ezért sürgetővé vált a 2004-2008 közti időszakra tervezett adóreform előrehozása, aminek leglényegesebb elemei a következők. Drasztikusan csökkennek az adókulcsok: a kis jövedelműek 15 százalékos adókulcsa 10-re, a nagy jövedelműek 39,6 százalékos adókulcsa 33-ra mérséklődik. Ezen belül természetesen változnak az adósávok is.

A kétgyerekes, kis jövedelmű családok adóterhelése 40, az egygyerekeseké 50 százalékkal javul. A kétgyerekes családok ezenfelül 110 ezer dollár helyett 200 ezer dollárt írhatnak le gyermekeik után, hasonlóképpen az egyedülállók, akik eddig csak 75 ezer dolláros adójóváírást érvényesíthettek.

A házaspárokat eddig jobban megadóztatták, mint a különélőket. – Ez ellentmond az amerikai erkölcsi értékrendnek. Az új adórend igyekszik ezt az igazságtalanságot kiküszöbölni. Az alacsony jövedelmű házaspárok 30 ezer dolláros bevételig 5 százalékos adókedvezményben részesülnek – mondta ismertetőjében Bush.

Az adományozók 70 százaléka nem tudta leírni adójából a támogatásokat, mivel túlságosan merev volt azok kategorizálása. A jövőben bármilyen adományt le lehet írni. Ugyancsak megszűnik az örökösödési adó, ami sok esetben gátja volt egy-egy családi vállalkozás továbbvitelének.

Az elnök állítása szerint a 15 százalékos adósáv leszállítása 10 százalékosra legalább kétmillió amerikainak hoz könnyebbséget. Emelkedik 30 millió kisvállalkozó adójóváírása is, így jövőre összességében 92 millió állampolgár zsebébe vándorol vissza 1083 dollár. Ezen túlmenően a vállalkozói szféra plusz 70 milliárd dolláros támogatást kap az adóreform első másfél évében.

A befektetéseket kettős adóztatás sújtja: a nyereségadó és a részvényesek osztalékadója. (Mellesleg a részvényeladásból származó nyereségadó mindmáig alacsonyabb, mint az osztalékadó.) Márpedig az osztalékadó felét ma a nyugdíjasok fizetik. E tekintetben helytelen volt az eddigi adópolitika – vezeti fel a nagyszabású tervet George Bush. Húszmillióan lélegezhetnek fel az elképzelés támogatása esetén – és 23 milliárd dollárt vissza lehet forgatni a magánszférába. Távlati cél, hogy a kisvállalkozók naggyá nőjenek, mert elsősorban ők teremtenek munkahelyet, és ők járulnak hozzá 50 százalékkal a gazdaság teljesítményéhez.

Az eddigi, évente 25 ezer dolláros, munkaeszközök után érvényesíthető leírás összegét 75 ezerre emelik. Abból az alapelvből indulnak ki ugyanis, hogy a gazdaság hajtóerejét a kisvállalkozások adják.

Az iparban 28 hónapja csökken a munkahelyek száma. A munkanélküli-segélyezés lejártával hetente 70 ezren maradnak segély és munka nélkül (a rövid segélyezési idő alatt nem tudnak munkát találni az állástalanok). A most létrehozandó, 3,6 milliárd dolláros munkanélküli-alapból az állását elvesztett munkanélküli 3000 dollárral fog részesülni, amelynek felhasználásáról maga dönthet: költheti azt továbbképzésre, óvodára, utazásra, vagy fedezheti belőle egy, a neki munkahelyet adó városba való átköltözés kiadásait is. Ekképpen legalább 1,2 millió munkanélkülit lehet munkához juttatni.

Az adóreform alaptézise: a fogyasztásbővülés által vezérelt, a kisvállalkozók gyarapodására alapozott és a befektetői bizalom visszaszerzése révén beinduló gazdasági növekedéssel a munkanélküliség csökkentése – fogalmazott didaktikus hangsúlyt adva mondandójának az elnök. Ebben az évben 98 milliárd dollárral, az elkövetkező 10 évben pedig 670 milliárddal csökken a lakosság adóterhe.

A kormányzati álláspont szerint a jelenlegi magas deficit a recessziónak, az értékpapírok elértéktelenedése következtében mérséklődött bérkiáramlásnak és az ebből következő alacsony adóbevételnek tudható be. A fogyasztói hitelek együttes összege soha nem látott magasságba szökött, eléri az 1,5 ezer milliárd dollárt. A hitelkártyáján minden amerikai átlagosan 2000 dolláros tartozást halmozott fel, miközben a fogyasztás nem bővült kellőképpen – mutatják a statisztikák.

Nem baj, ha a Bill Gates-eknek kedvez

A mérvadó amerikai újságok többsége a bejelentés napján így kommentálta a Bush által meghirdetett adóreformot: két célt szolgál – esélyt kíván adni a gazdaság növekedésének és az elnök 2004-es újraválasztásának.

A 674 milliárd dolláros gazdaságösztönző csomagnak legalább a fele az osztalékadó eltörlésének finanszírozását szolgálja majd. A szakértők a várakozásokat fölülmúló, ambiciózus tervnek ítélik meg a hosszú távú programot, mivel nem számítottak többre egy 300 milliárdos csomagnál. Mint enyhe malíciával megjegyezték, az elnök "okult az apuka (az idősebb George Bush) példájából, aki semmibe vette a gazdasági problémákat, majd később őt vette semmibe a választók nagyobb hányada".

Ari Fleischer, Bush elnök szóvivője az adócsökkentés várható hatásai között 190 ezer új álláshelyet és 0,4 százalékos GDP-növekedést ígért erre az évre, jövőre pedig 900 ezer újabb munkahelyet, valamint 1,1 százalékos gazdasági gyarapodást. Az elképzelés az, hogy az osztalékadó eltörlése még több részvény vásárlására fogja ösztönözni az amerikaiakat, ami a részvények árfolyam-emelkedését idézi elő, akár 10-15 százalékot is elérve. Az elemzők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy jelenleg nem a papírok kínálatával, hanem a kereslettel van gond.

Jerry Jasinowski, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke teljes mértékben egyetért Bushsal. Úgy vélekedik, az intézkedés nyomán a tőzsde egyrészt visszaszerzi elvesztett hitelét, másrészt ismét beindulnak a tőkebefektetések, ami javítani fogja a munkanélküliségi mutatót is. Következő lépésként az emberek többet fognak költeni, márpedig a fogyasztás az amerikai gazdaság hajtóereje, s mint ilyen, a növekedés kétharmadát generálja.

A kötvénypiac stratégiai elemzője, Anthony Crescenzi szerint egy részvény egydolláros árfolyam-emelkedése 4 centes fogyasztói költekezést eredményez. A részvények 10 százalékos növekedése értékarányosan 1000 milliárd dollárt takar, amihez még hozzáadható a 40 milliárd dolláros fogyasztásbővülés.

Jelenleg a lakosság fele rendelkezik részvényekkel, míg 2000-ben az amerikaiaknak csak a 26 százaléka részesült osztalékban. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a vegyes nyugdíjalapokba kerülő pénzek, illetve osztalékaik után nem kell adót fizetni. Továbbmenve, a kifizetett osztalék 63 százaléka az adófizetők 9 százalékának kezében összpontosul.

A Fehér Ház gazdasági tanácsadó testületének tagja, Robert Glenn Hubbard egyik nyilatkozatában nem rejtette véka alá: lehet, hogy a csomag nem igazságos mindenkivel szemben, de azt senki nem vitathatja, hogy a gazdasági növekedést elő fogja mozdítani. Az adócsökkentés beindít bizonyos gazdasági mozgásokat, megemeli a béreket, és munkahelyeket teremt. – Ha ez a Bill Gates-eknek kedvez, ám legyen! Annál jobb neki és a hozzá hasonlóknak – mondta.

Bíznak a feljebb kerülésben

Lawrence B. Lindsey, az adóreform másik atyja roppant egyszerű magyarázattal szolgált, amikor a terv hatásairól faggatták: az egyedülálló pincérlány kivergődik a szegénységből, a középosztálybeli családok össze tudják gyűjteni a gyerekeik felsőoktatásához szükséges pénzt, a kisvállalkozó pedig megteremti gyerekének azt a lehetőséget, hogy az gond nélkül továbbvihesse az üzletet.

A washingtoni Besta Pizza tulajdonosa, Tarek Zahow – aki mellesleg heti 70 órát dolgozik – nagyon elégedett az elnök elképzelésével. – Az nem baj, ha a jómódúaknak kedvez. Én ugyan még nem tartozom közéjük, de bízom benne, hogy hamarosan eljön ennek is az ideje. Azt gondolom, az adóterheket mindenkinek, és nem csak a gazdagoknak kell viselniük – vélekedett.

Sok Bush-szavazó gondolkodik hasonlóan. A Newsweek felmérése szerint a lakosság 1 százaléka sorolja magát a leggazdagabbak közé, de 41 százalék azt gondolja, hogy hamarosan feljut ebbe az 1 százalékba. Az amerikaiak az európaiaknál sokkal kevésbé hajlamosak másokat vagyonuk miatt irigyelni, és optimistábbak gyerekeik boldogulása és jövője tekintetében is – áll a közvélemény-kutatás összegzésében.

William G. Gale, a Brookings Egyetem közgazdásza számításai azt jelzik, hogy az egymillió feletti jövedelműek adózás utáni "nyeresége" eléri a 88 873 dollárt, általában legalább 3,9 százalékkal több jövedelmet tarthatnak majd meg, mint a korábbi években. A 40 ezer dollár alatti éves jövedelmet kimutatók pedig 0,1-1 százalékos többlettel számolhatnak az új rendszerben. Egy másik megközelítésben: a társadalom felső 1 százaléka a Bush-kedvezmények 28 százalékát érvényesítheti, a felső tized azok 60 százalékát, míg a legalsó decilis a jóváírásoknak és a támogatásoknak mindössze 8 százalékát tudja a maga javára fordítani.

A Bloomberg hírügynökség gyors kalkulációja szerint az elnök konyhájára ebben az évben 44 500 dollárt hoz az adócsökkentés, ám nála is jobban jár az alelnök, Dick Cheney, aki viszont 327 ezer dollárt takarít meg az intézkedésen.

Greenspan és a Nobel-díjasok

Régóta várt a pénzvilág Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) elnökének megszólalására – már csak azért is, mert a 2001-es adócsökkentést még támogatta. Akkor sikerült maga mellé állítani a bizonytalan demokratákat, és ezzel megerősíteni a republikánusokat a törvényhozásban.

Greenspan a Bush-terv bejelentése után több mint egy hónappal fejtette ki véleményét a jelenlegi elképzelésekről. Nagyon óvatosan kritizált. Ugyanakkor már első szavaiból kiderült, hogy alig van a tervnek olyan passzusa, amelyikkel egyetértene. Két veszélyre hívta fel a figyelmet: egyrészt kizártnak tartja, hogy a deficit növekedése ne járna együtt a kamatemelés szükségességével. Másrészt fennáll annak a veszélye, hogy a kormány kezéből kicsúszik az ellenőrzés, nem tudja megzabolázni a hiány növekedését, és ezzel lazul a fiskális fegyelem.

Beismerte ugyanakkor, hogy súlyosbították a gazdaság helyzetét szeptember 11-e előre nem látott következményei, amelyek közül első helyen a védelmi kiadások megnövekedése miatti GDP-zuhanást említette. Mint mondta, a II. világháború óta legalacsonyabb növekedési mutatóval kell szembesülnie az idén az amerikai gazdaságnak.

A gazdaság növekedésének jelenleg legnagyobb gátja az Irak körüli bizonytalanság. Ebből jól és rosszul is ki lehet jönni. Nem kellett volna sietni a gazdaságösztönző csomag bevezetésével a végleges iraki rendezés előtt. Másrészről: a következő 10 évre rányomja bélyegét a baby boom nemzedéke, amely ez idő tájt kezdi meg nyugdíjba vonulását, ami elkerülhetetlenné teszi a szociális támogatások rendszerének átalakítását. Márpedig Bush mostani elképzelései erre vonatkozó intézkedési tervet nem tartalmaznak.

A szenátusi meghallgatáson élénk vita alakult ki Greenspan előadását követően. Jim Duggens, Kentucky szenátora magából kikelve mondta: a Fed elnöke meg akarja buktatni az adóreformot, holott nincs felhatalmazása arra, hogy beleszóljon a fiskális politikába. Ezek után burkoltan célzott arra, hogy Greenspannek le kellene mondania, túl hosszú ideje tölti be posztját.

A költségvetési hiány hosszú távú gyarapodásának veszélyét látva veti el a Bush-adóreformot tíz Nobel-díjas közgazdász, köztük Joseph Stiglitz – aki Bill Clinton elnöksége idején volt a Fehér Ház gazdasági tanácsadója –, Lawrence Klein, Jimmy Carter extanácsadója, Franco Modigliani, a massachusettsi műszaki főiskola tanára és velük együtt több mint 400 szakértő. A washingtoni Közgazdaság-tudományi Főiskola szponzorálásában tartott sajtótájékoztatójukon ismertették álláspontjukat. Szerintük a munkahelyteremtésre, a vállalati botrányok és a rövid távú gazdasági növekedés biztosítására nem megoldás az adócsökkentés és a legkülönfélébb kedvezmények felsorakoztatása. Állítják, hogy az adócsökkentés kizárólag az amúgy is vagyonos rétegnek kedvez, illetve a lakosság többsége olyan alapokba fektette eddig is a pénzét, amelyek adókedvezményre jogosították. Ők a reformra szánt összeg hatodából össze tudnának állítani egy olyan gazdaságösztönző csomagot, amely rövid távon éreztetné hatását – nem növelve drasztikusan a deficitet.

Bush elnökségének első két évében ötezermilliárd dollárt veszítettek értékükből a részvények – végzett összehasonlítást a Wilshire Associations. Herbert Hoover elnöksége alatt, 1929 októberében, az úgynevezett fekete csütörtökön 28 százalékot esett a Standard & Poor 500-as indexe, míg a Bush-vezetés idején átlagosan 33 százalékkal, és a mutató az év elején három százalékkal még tovább süllyedt. A munkanélküliség 4,2-ről 6 százalékra, azaz 40 százalékkal emelkedett. A hatalmas többletbevételek elolvadásával fokozatosan nőtt a folyómérleg-hiány. A dollár mintegy 20 százalékos értékvesztése az euróhoz képest pedig egyre makacsabb tendencia, ami hátrányos a külkereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. Az egyedüli pozitívum a reálkamatok csökkenése.

Mindezek csak azt bizonyítják, hogy nem lehet mindent szeptember 11-ére "kenni". Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy amikor Bush 2000-ben átvette az elnöki hivatalt, a technológiai szektor épp a legválságosabb időket élte, a mesterségesen felfújt telekomszektor buborékként pukkadt ki – tehát az elnök éppen egy leszálló ágba került gazdaságot vett át. Az eltelt két esztendő mérlege azonban minden igyekezet dacára sem pozitív, gyakorlatilag képtelen talpra állítani a gazdaságot – intézkedései továbbsüllyesztik azt, a folyamatot nem sikerült megállítania.

Nyomatékot adva véleményüknek a Nobel-díjasok a New York Timesban fizetett hirdetésben bírálták a kormányzati álláspontot, közzétéve mindazok nevét, akik ugyanezen a véleményen vannak.

Demokraták: a cipésznek legyen jobb!

Az ellenzéki demokraták legfőbb kifogása a tervezet ellen, hogy az elsősorban a legtehetősebbeknek kedvez. Bush egyik lehetséges kihívója, Joseph Lieberman szerint a hosszú távú terv felelőtlen, ideológiai alapvetésű kívánságlista.

Másrészt felvetődött az is, hogy vajon miért épp azoknak kell kedvezményeket nyújtani, akik csupán spekulálnak a részvényekkel. Miért nem tekinti kedvezményre méltónak Washington például a cipész vagy az építőmunkás munkáját? – teszi fel a kérdést Adam Lashinsky, a Fortune magazin főmunkatársa. Ezt alapul véve: a legtehetősebbek aligha fognak több pénzt költeni az ölükbe hulló adóleírásból, hisz életmódjukon már nincs mit változtatni. Ők feltehetően többet fognak takarékoskodni, azaz felhalmozzák a pénzt.

Nem kizárt, hogy a figyelem az ez idáig "olcsónak" számító állampapírokra irányul. Az irántuk megnövekedő kereslet felhajtja az árakat, ami kamatemeléshez, továbbmenve az állam eladósodásához vezet. Ekkor viszont lőttek az államháztartási hiány csökkentésének, az adóreformban kitűzött célok egyikének. (Nem hivatalos előrejelzések szerint az idén és jövőre 300 milliárd dollár fölött lesz a deficit, az évtized végére pedig akár ezermilliárdra is nőhet.) Ebben az esetben nő az infláció, emelkednek a hosszú lejáratú hitelek kamatai, aminek következtében a jelzáloghitelek piaca rendkívül nagy kockázatnak lesz kitéve.

A demokraták erre az évre 136 milliárd dolláros adóreformot hirdetnének meg, ami minden adófizetőnek 300 dolláros, egyszeri leírást tenne lehetővé a munkanélküli-segélyek szélesebb rétegekre történő kiterjesztésével. A pénzszűkével küszködő kormányzóságok 31 milliárd dollárhoz jutnának, és 50 ezer dolláros befektetési kedvezmény segítené a kisvállalkozókat.

A J. P. Morgan elemzője, James Glassman a demokraták elképzelése mellé állva úgy véli, amikor a gazdaság hosszabb ideje nem tud kikászálódni a gödörből, akkor a költségvetés deficitjének megfékezésére hatékonyabb eszköznek bizonyul a hatását rövid távon kifejtő program. A cégeknek pedig ma nem elsősorban az osztalékok kifizetése, hanem az adósságaik finanszírozása okoz fejfájást.