A mérlegkészítést megelőző feladatok

A mérlegkészítés előtt számtalan tennivalója van a vállalkozásnak.

A mérlegfordulónap kijelölése

Az egyes üzleti éveket a mérlegfordulónap, azaz az üzleti év utolsó napja választja el. Ennek a fordulónapnak a kijelölése és számviteli politikában rögzítése azért fontos, mert az éves beszámoló letétbe helyezésének határideje ehhez a naphoz kötődik. A letétbe helyezés határideje az üzleti év fordulónapjától számított 150 nap.

A mérlegkészítés időpontjának kijelölése

Fontos a mérlegkészítés időpontjának kijelölése is, amely csak a mérleg fordulónapját követő időpont lehet. Eddig az időpontig kell figyelembe venni és elvégezni a beszámolóhoz szükséges értékelési feladatokat.

Terven felüli értékcsökkenés elszámolása

A mérlegkészítést megelőzően el kell számolni a terven felüli értékcsökkenést a tárgyi eszközök és immateriális javak esetében. Ebbe a körbe tartozhat a piaci érték tartós és jelentős csökkenése, a megrongálódás miatti értékvesztés, megsemmisülés, feleslegessé válás, kísérleti fejlesztés eredménytelen befejezése stb. Ekkor kell elszámolni a terven felüli értékcsökkenés visszaírását is. Ilyen esemény lehet például, ha a piaci érték tartósan meghaladja a könyv szerinti értéket.

Értékvesztés elszámolása

Az előkészületi időszakban el kell számolni az értékvesztést is, valamint az értékvesztés visszaírását a befektetett pénzügyi eszközök értékelésénél. Ilyen lehet a tartós és jelentős árfolyamcsökkenés a tőzsdén jegyzett befektetéseknél, továbbá a hosszú lejáratú, devizában nyújtott kölcsönök árfolyamváltozása is.

Készletekkel kapcsolatos elszámolás

A készletek, a követelések, a részesedések, az értékpapírok, devizakészletek értékvesztését és visszaírását a gazdálkodónak szintén el kell számolnia ahhoz, hogy éves beszámolóját elkészíthesse.

Egyéb kötelezettségek

A mérlegkészítést megelőző feladatok körébe tartozik az ismertetetteken túlmenően

– a hosszú lejáratú követelések és kötelezettségek megbontása egy éven belül esedékes és egy éven túl esedékes részre;

– a céltartalékképzés meghatározása;

– az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételeinek meghatározása;

– a befektetett eszközök piaci értékelése esetén az értékhelyesbítés és az értéklelési tartalék összegének meghatározása és elszámolása;

– a devizás tételek (eszközök és források) mérleg-fordulónapi átértékelésének elszámolása;

– azoknak a tételeknek az elszámolása, amelyek a mérleg fordulónapját követően váltak ismertté, azonban a beszámoló üzleti évét érintik;

– az adózás előtti eredmény megállapítása;

– a tárgyévi társaságiadó-befizetési kötelezettség elszámolása;

– az adózott eredmény megállapítása;

– a fizetendő osztalék megállapítása;

– a mérleg szerinti eredmény meghatározása;

– a költségszámlák összevezetése, zárása, valamint átvezetése a ráfordítások közé;

– az eredményszámlák átvezetése az évi eredményszámlára;

– az eszköz- és forrásszámlák zárása;

– az adóbevallások elkészítése;

– éves beszámoló elkészítése, elemzése, kiegészítő melléklet és cashflow-kimutatás elkészítése, valamint

– üzleti jelentés készítése.

Könyvvizsgálói felülvizsgálat, a mérleg jóváhagyása

A mérlegkészítés időpontja értelemszerűen megelőzi a mérleg letétbe helyezésének időpontját. A letétbe helyezésig az elkészült beszámolót könyvvizsgálóval felül kell vizsgáltatni, és azt a beszámoló jóváhagyására jogosult testület elé kell terjeszteni. Ezeknek a feladatoknak az elvégzésére időt kell biztosítani. A könyvvizsgálat megváltoztathatja a beszámoló adatait, ezért a beszámoló tényleges elkészítésének az időpontja túlhaladja ezt a kijelölt időpontot. Ennek az időpontnak a meghatározása az egyes évek összehasonlíthatóságát biztosítja, hiszen eltérő időpontok esetén a beszámolóban kimutatott eredmény eltérő lehet. Az e napig felmerült, ismertté vált, a beszámolóval lezárt időszakot érintő gazdasági események hatásait lehet a beszámolóban figyelembe venni.

Számviteli politika

A beszámoló elkészítése lehetetlen a számvitel-politikai döntések meghozatala nélkül. Itt lehet szabályozni a beszámoló készítésének folyamatát, számba venni a teendőket, rögzíteni a döntési helyzeteket és eljárásokat. Beszámolókészítés előtt a számvitel-politikai döntéseket teljessé kell tenni. A beszámoló összeállítása döntések sorozatát igényli. Írásba foglalás nélkül a döntések kaotikus halmaza szerepelhet a beszámolóban. Számba kell venni ugyanis a meghozott döntések hatását és kapcsolatát más szabályzatokkal.

A beszámolókészítéshez szükséges döntések legtöbbjét a számviteli politika elvárt tartalmának ismertetésén keresztül fogjuk bemutatni.

A számviteli politika a törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások végrehajtásának vállalkozói módszereit, eszközeit határozza meg. A számviteli politika keretében (vagy önállóan) írásban kell rögzíteni az értékelési szabályzatot, a leltárkészítési és leltározási szabályzatot. Fontos a pénzkezelési szabályzat és az önköltség-számítási szabályzat is. Az önköltségszámítás rendjére vonatkozó belső szabályzatot nem kell elkészítenie az egyszerűsített beszámolót készítő vállalkozásnak, az egyszerűsített éves beszámolót készítő vállalkozásnak, valamint annak a vállalkozásnak, amelynél a nettó árbevétel csökkentve az ELÁBÉ-val és a közvetített szolgáltatások értékével kisebb mint 1 milliárd forint, vagy a költségnemek együttes összege kisebb mint 500 millió forint.

A vállalkozások nagysága, szervezete, a gazdasági események típusai, előfordulásuk gyakorisága eltérő. A vállalkozások számviteli politikája is eltérő, különbségek adódnak abban, hogy mely témákkal, milyen részletezettségben foglalkoznak. A számviteli politika biztosítja a számviteli alapelvek megvalósulását.

A számviteli politika elkészítésének határideje

Az újonnan alakuló gazdálkodó a megalakulása időpontjától számítva 90 napon belül kell, hogy elkészítse a számviteli politikáját. Működő vállalkozásoknál a változásokat ugyancsak 90 napon belül kell a meglévő számviteli politikán átvezetni.

Értékelési szabályzat Az értékelési szabályzat olyan számvitel-politikai döntéseket tartalmaz, melyek az eszközök és források mérlegértéke meghatározásának alapjául szolgálnak. A számvitel-politikai döntések túlnyomó része ehhez a szabályzathoz kötődik. Alkalmazott értékelési eljárások, módszerek gyűjteménye, amely tartalmazza az értékelési eljárások változásának eseteit, valamint feltételeit is. Mindezek mellett szabályozza az értékelés végrehajtását, az eszközök és források értékelésének technikáját, a leltári értékek meghatározásának módszereit is. A szabályzatban szerepel a vállalkozás tevékenységének, eszközeinek és forrásainak, a beszerzési értékében figyelembe veendő tételeknek a meghatározása, a beszerzési érték nyilvántartásának és bizonylatolásának a leírása. * Itt kell meghatározni a nyilvántartási érték változásának eseteit, az év végi értékelési módokat, módszereket. Szerepeltetni kell az állományból kivezetés feltételeit, az értékelések bizonylatait, a határidőket és a felelősöket. * Az értékelési szabályzatnak ki kell terjednie az összes eszközre és forrásra. Lényeges, hogy az értékelési szabályokat csak akkor lehet megváltoztatni, ha azt a számviteli törvény változása indokolja, illetőleg ha a vállalkozás helyzetében (például átalakulás, végelszámolás, tevékenységváltozás) következett be olyan változás, ami az értékelési előírások módosítását igényli.

A számviteli politika formája

A számviteli törvény nem ad kötelező sémát a számviteli politika kialakításához, azt minden gazdálkodó a maga elképzelései szerinti szerkezetben készíti el. Ennek alapján az lehet az egyetlen szabályzat, amely a számviteli politikát és annak a részét képező szabályzatokat is magában foglalja, vagy lehetőség van arra is, hogy külön okirat tartalmazza a számviteli politikát és külön-külön dokumentumok ehhez kapacsolódóan a különböző szabályzatokat.

A számviteli politika tartalma

A számviteli politika tartalmazza a kiegészítő mellékletben szereplő adatokat, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülési forintértékének meghatározásához a választott árfolyamot.

Könyvvezetési mód

A számviteli politikában – külön szabályzat készítése nélkül – rögzíteni kell, milyen könyvvezetési módot választ a cég. Az egyszeres könyvvitel választása esetén az eredmény nagyságát a pénzbevételek és pénzkiadások határozzák meg. Pontosabb az eredmény megállapítása kettős könyvvitel esetén. Az éves beszámoló választása esetén a belső információigény ellátásához is részletezettebb adathoz lehet jutni a könyvelésből. A számviteli politikában kell biztosítani, hogy a főkönyvi és analitikus könyvelés megszervezése, valamint az ezeket alátámasztó bizonylati rendszer megfeleljen a számviteli alapelveknek.

A beszámoló és a mérleg formája

A számviteli politika rögzíti a beszámoló formáját, a mérleg formáját és a tételek tagolását, az eredménykimutatás formáját, tételeinek tagolását is. Kétfajta mérlegséma közül választhat a vállalkozó. Az "A" változatú mérleg hagyományos, mérlegszerű elrendezésű, egyik oldalán az eszközök, másik oldalán a források találhatók. Az eszközök és források egyezősége a mérlegfőösszeggel biztosított. Az eszközöknél a fordított likviditás, a forrásoknál a fordított lejárati sorrend érvényesül. A "B" változatú mérleg lépcsőzetes elrendezésű. Az "A" változat szerinti fordított likviditású eszköz oldalból indul. Levonásba helyezi az egy éven belül esedékes kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolást. Ez az eredmény az eszközök összértéke (G) a rövid lejáratú kötelezettségek nélkül, vagyis a forgótőke. Ebből le kell vonni az egy évnél hosszabb lejáratú kötelezettségeket, a céltartalékot és a saját tőke elemeit. A számításban az eredménykimutatással egyező mérleg szerinti eredményt kell így megkapni. Ha jó a levezetés, akkor az összegek megegyeznek.

A mérleg további tagolása

A vállalkozásnak a számviteli politikában kell rögzíteni azt is, ha él azzal a lehetőséggel, hogy a mérleg tételeit tovább tagolja, részletezi, új tételeket vesz fel. Az összevonás lehetőségével is élhet, azonban mindkét esetben indokolnia kell, hogy miért és milyen feltételekkel választotta ezt a lehetőséget. A választott mérlegséma és a számlarend közötti kapcsolatot is indokolt leírni, hogy a mérleg egyes tételeihez melyik főkönyvi számlát, számlákat kell hozzárendelni. Kétszer kettő változat közül lehet választani az eredménykimutatás formáját. Lehet összköltségeljárással készülő A és B változatú, illetve forgalmiköltség-eljárással készülő A és B változatú. Az "A" változatú eredménykimutatás lépcsőzetes elrendezésű, a "B" változatú mérlegszerű felépítésű. Az összköltségeljárással készült eredménykimutatás a vállalkozás összes teljesítményével (értékesítés nettó árbevétele + egyéb bevételek + aktivált saját teljesítményérték) a termelés és az értékesítés összes felmerült ráfordításait állítja szembe. A kettő különbözete az üzleti tevékenység eredménye. A forgalmiköltség-eljárásnál az üzleti tevékenység eredménye az értékesítés bevételének és az értékesítés önköltségének, az egyéb ráfordításoknak a különbözete.

Áttérés az új üzleti évre

A számviteli politika tartalmazza az új üzleti évre áttérést is. Ha a vállalkozás a naptári évtől eltérő üzleti évről készíti el az éves beszámolóját, akkor dönteni kell a mérleg fordulónapjáról is. A döntést indokolni kell.

A mérlegkészítés időpontja

A számviteli politikában kell rögzíteni a mérlegkészítés időpontját. Ennek keretében ki kell jelölni a zárlati időpontokat. A mérleg egyes tételeihez kapcsolódóan meg kell határozni azt az időpontot, amely időpontig az értékeléshez szükséges összes feladatot el kell végezni. Az egyes üzleti évek beszámolóinál lehet eltérő az időpont, de a kiegészítő mellékletben be kell mutatni a változtatásnak a vagyonra és eredményre gyakorolt hatását. Ha a mérlegkészítés időpontját előbbre hozzák, azt kell bemutatni, hogy az előző évben a tényleges mérlegkészítés időpontja és azon időpont között, amely akkor lett volna, ha a múlt évben is a tárgyévi mérlegkészítési időpontot választják, milyen információk érkeztek volna, ezek milyen hatással lettek volna az eredményre és a vagyonra. Ha későbbi a mérlegkészítés új időpontja, akkor azt kell bemutatni, hogy a tárgyévi többletinformációk milyen hatást gyakoroltak a vagyonra és az eredményre.

A mérleg-fordulónapi értékelés módja

A számviteli politika tartalmazza a mérleg-fordulónapi értékelés módját, azt a jelentős mértéket, amelytől a vállalkozónál kötelező a mérleg-fordulónapi értékelés. Már 2002-től alkalmazható az a 2003. január 1-jétől érvényes előírás, hogy amennyiben a devizában is nyilvántartott eszközök, források összevont átértékelési különbözete árfolyamnyereség, azt a pénzügyi műveletek egyéb bevételei között, az összevont veszteséget pedig a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni. Az összevont árfolyamnyereség miatt képzett passzív elhatárolást a vállalkozás számviteli politikájában meghatározott módon, maximum 5 év alatt meg kell szüntetni.

Számlarendhez kapcsolódó döntések

A számviteli politika rögzíti a számlarend készítéséhez kapcsolódó döntéseket. A számlarendnek számlánként tartalmaznia kell a számlaérték növekedésének jogcímeit, a számlát érintő gazdasági eseményeket, azok más számlákkal való kapcsolatát, továbbá a számlarendben foglaltakat alátámasztó bizonylati rendet. Dönteni kell arról is, hogy a belső információs rendszer milyen kapcsolatban álljon a számlarenddel. A 6-os és 7-es számlaosztály alkalmazása esetén a közvetlen költségek elkülönítési módját, a felosztások gyakorlatának leírását is meg kell határozni. Itt kell kialakítani a számlarend és az egyéb szabályzatok közötti kapcsolatot, különösen azt, hogy a számlarend, a mérleg és az eredménykimutatás kapcsolata hogyan valósul meg, illetve hogy a mérleg és az eredménykimutatás tételeit mely főkönyvi számlák adataiból kell megállapítani.

Ellenőrzéshez kapcsolódó döntések

A számviteli politika tartalmazza az ellenőrzéshez kapcsolódó döntéseket. Itt kell meghatározni a jelentős, a nem jelentős és a lényeges hiba fogalmát, mértékét. A megbízható és valós képet befolyásoló hibák esetén a már közzétett, legutolsó üzleti év adatait ismételten közzé kell tenni.

A számviteli politika elfogadása, hatályba helyezése

A számviteli politikát a vállalkozás vezetésének el kell fogadnia. Az elfogadott számviteli politika alkalmazását a vállalat számára kötelezően hatályba kell helyezni.

Egységes számlakeret Az egységes számlakeret a vállalkozás eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával ad segítséget a számvitel megszervezéséhez, megadva ezzel az éves beszámoló elkészítéséhez szükséges adatokat, információkat. * A kettős könyvvitelben a vállalkozó kezelésében, használatában, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely a valóságnak megfelelően, folyamatosan, zárt rendszerben, továbbá áttekinthetően mutatja az eszközökben, forrásokban, valamint a saját tőkében bekövetkezett változásokat. * Az egységes számlakeret a számlaosztályok bontásában a mérleg és az eredménykimutatás tételeinek és azok tartalmának helyes meghatározását segíti. Elkülönülnek a mérleg és az eredményszámlák. Az egységes számlakeret tartalmának rögzítése csak a legalapvetőbb számviteli előírásokat tartalmazza. A vállalkozó ezen belül saját maga alakíthatja ki a számára legmegfelelőbb könyvviteli rendszert. Természetesen igazodni kell a mérleg és az eredménykimutatás kötelező sorainak tartalmához.