Divat a gazdagság

Az első milliárd eredete

Egyes médiumok a listán szereplő gazdag magyaroktól óvatosan igyekeztek megtudakolni, vajon honnan a vagyon, mi kell ahhoz, hogy valaki milliárdos legyen Magyarországon? A válasz e kérdésre elég nemzetközi, követi az ismert amerikai útmutatást: "az első millió eredetét sohase firtassuk" (ez a millió persze dollárban értendő, és amióta e mondás tartja magát, odaát is volt némi pénzromlás, így hazai viszonyainkra nyugodtan fordíthatjuk olyként: az első milliárd eredetét ne firtasd!).

Pedig érdekes lenne az útját végigkövetni ezeknek az első milliárdoknak is. Találó a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága titkárának, későbbi nagytőkésnek mondása, amikor vagyona eredetéről kérdezték: "jókor kell lenni jó helyen". Valóban, a száz leggazdagabb magyar jelentős része szemmel láthatólag jókor volt jó helyen. Ami azonban különösen figyelemreméltó, hogy itt, Kelet-Közép-Európában, a 90-es évektől kezdődően a "jókor" nagyjából mindenkinek azt jelentette: a központi állami tulajdon lebontásának, privatizálásának korát, a monolit, direkt tervutasításos, egypártrendszerű politikai szisztéma szétesésének idejét. De közel sem ugyanazt jelenti mindenki számára a "jó helyen", itt már jelentős különbségek tapasztalhatók. Igencsak eltérő életút áll mondjuk Várszegi Gábor, a magyar 100-as lista első embere és például Vagit Alekperov, az orosz gazdagok listájának éllovasa, volt szovjet olaj- és gázipari miniszterhelyettes mögött.

Kelet-európai lista magyarok nélkül

Figyelemre méltó ugyanakkor az a tény is, hogy a Magyar Hírlap összeállításával nagyjából azonos időben jelent meg rangsor a lengyel, a román és az orosz milliárdosokról. A különböző lajstromok összevetése csak egy 100 százalékig biztos megállapítást enged meg: a különböző szerkesztőségek és szakértők becslési bátorsága igencsak eltérő, ugyanazon személyek vagyonát gyakran 2-3-szoros különbséggel becsülik, és emiatt is nehéz az egyes rangsorok összehasonlítása.

"Ami mérhető, mérd meg, ami nem mérhető, igyekezz mérhetővé tenni" – tűzte ki célul egykor Galilei. E törekvés jegyében rangsorolta a Wprost lengyel hetilap Kelet-Közép-Európa leggazdagabb embereit. Az újság próbálkozása e tekintetben úttörő, bár kétségtelen, immár 12 éve gyakorolják a leggazdagabb lengyelek vagyonának számszerű becslését. A szerkesztőket munkájukban nyilván segítette a Forbes magazin 2002. márciusi összeállítása a világ 497 leggazdagabb emberéről. Ők a "Top 500", a dollármilliárdosok, akik tavaly még 41-gyel többen voltak, s akik között találhatók néhányan Kelet-Európából is. (A magazin azokat veszi fel a listájára, akik 1 milliárd dollár fölötti vagyonnal rendelkeznek, így a Top 500 nem feltétlenül jelent kerek számot. A Forbes-lista első 25 helyezettjét lásd keretes anyagunkban!)

Tanulságos a lista, és különösen tanulságos nekünk, magyaroknak önmagában, és a magyar Top 100-zal összevetve is. Az első, ami a lengyel hetilap szerkesztőinek is feltűnt, hogy Közép-Kelet-Európa 25 leggazdagabb embere között nem szerepel egyetlen magyar sem, annak ellenére, hogy Magyarország a térségben élenjárt a piacgazdasági átalakulásban, és gazdasági fejlődésének üteme nem marad el régióbeli partnereitől. Miként a lap is megjegyzi, talán éppen ezért nincsenek e listában magyarok, a tisztább piaci viszonyok, az átlátható játékszabályok nem kedveznek az állami vagyont különböző manipulációkkal magánvagyonná transzportáló tranzakcióknak. A kelet-európai listán 12 orosz, 5 lengyel, 3 ukrán, 2 bolgár, 2 szerb és 1 cseh gazdag ember található, és e 25-ből 18 személyről elmondható, hogy karrierje során töltött be vezető pozíciót államigazgatásban. Sokan közülük vagyonukat az ásványi kincsek kitermelése környékén szerezték, számukra tehát a "jókor lenni jó helyen" azt jelentette, hogy olyankor foglalkoztak az ásványi kincsek (olaj-, gáz-, alumínium- vagy éppen aranybányászattal stb.) kitermelésével, amikor módjuk nyílott e kincsek legalább részben privát eladására is. Az, hogy a magyar 100-as listán nem jellemző az ily módon akkumulálódott vagyonok jelenléte (bár kétségtelenül találunk Magyarországon is e körbe tartozó vagyonosokat a Top 100-ban), gazdasági viszonyainknak inkább érettségét, mintsem fejletlenségét mutatja. Ha pedig azt tekintjük, hogy a Wprost hetilap listájának első helyezettje, Mihail Hodorkovszkij (38 éves, orosz) 3,7 milliárd USA-dolláros vagyonát többek között annak köszönheti, hogy ő kezelte a csernobili katasztrófa áldozatainak kártérítésére létrehozott állami pénzalapokat, majd 1995-ben megvásárolta az állami Rosprom és Jukosz energetikai vállalatokat, akkor talán nem is bánjuk, hogy a magyar listán kisebb vagyonok találhatók.

Újgazdagok, előre!

Figyelemre méltó az orosz újgazdagok dinamizmusa is. A Forbes listáján egy év alatt 236 helyet ugrott előre, vagyonának több mint megduplázásával (2001-es 1,4 milliárd dollárról 2002-re 3 milliárd dollárra) a kelet-európai lista második helyezettje, Roman Abramovics. Ekkora előrelépést egy év alatt rajta kívül senki sem tudott felmutatni, bár igen jelentős a kelet-európai listavezető, Mihail Hodorkovszkij gazdagodása is. Ő 2,4 milliárdról 3,7 milliárd dollárra növelte vagyonát, és ezzel a 101. helyet érdemelte ki a Forbes 500-as listáján. (2001-ben még a 194. volt.) Sőt, a lista mind a hét orosz szereplője előrelépett – amint láttuk, több esetben nem is keveset – egy év alatt.

A Wprost listájának szerkesztői némileg felülbírálják a Forbes magazin szigorú ítészeit, hiszen a 2001-es Top 500-ból 2002-re két neves orosz kihullott, Rem Vjahirjev és Viktor Csernomirgyin, mondván, hogy vagyonuk jelenlegi piaci értéke nem éri el az 1 milliárd dollárt. Nem így gondolták Lengyelországban, ott ugyanis még Vjahirjevet 1,1 milliárddal a 14. helyre, és Csernomirgyint 1 milliárd dollárral a 15. helyre rangsorolták Kelet-Európa gazdagjai között. A lengyel lap szerint Borisz Berezovszkij és Vlagyimir Guszinszkij vagyona is eléri az 1 milliárd dollárt, míg a Forbes szerkesztői őket nem vették fel listájukra.

Méretbeli különbségek

Ha az előzőekben összehasonlítottuk Várszegi Gábor és Vagit Alekperov eltérő életútját, úgy érdemes megemlíteni a méretbeli különbséget is. A Forbes listájának élén Bill Gates található, a dollár és az amerikai gazdaság elmúlt időszakban végbement gyengélkedését követően némileg megcsappant, 52,8 milliárd dolláros vagyonnal (5,9 milliárddal kevesebb, mint 2001-ben volt), ez az összeg azonban 330-szor több, mint a magyar listavezető Várszegi Gáboré. Mindehhez még azt is hozzátehetjük, Bill Gates egy év alatti vesztesége épp 37-szerese a Fotex-vezér teljes vagyonának, vagy hogy egy napjainkban kézzelfogható hasonlattal éljünk, a sokak fantáziáját megmozgató 2002-es év végi rekord-lottónyeremény, ami kereken 3 milliárd forintot tett ki december végén, azaz 10 millió dollárt, nos, ilyen nyereményből közel 100-at kellett volna megnyernie annak, aki fel akar iratkozni a Forbes 100-as listájára.

Az eddigi visszhangból értékelhetően úgy tűnik föl, Magyarországon a 100-as rangsor, ha az olvasóknak itt-ott okozott is meglepetést, az APEH-nak kevésbé. A 25-ös európai lista 6. helyezettje, az ukrán Renat Ahmetov szereplése a sorban és 1,7 milliárd dolláros feltüntetett vagyona ugyanakkor a hírek szerint az adóhatóságoknak is meglepetést okozott, és rögvest élénk érdeklődést tanúsítottak annak eredete iránt. Levonhatjuk tehát a következtetést, a magyar gazdagok továbbra is bizakodhatnak, hiszen tartják magukat a jelszóhoz: nemcsak "jókor voltak jó helyen", hanem "jókor vannak jó helyen".