Az Egyesült Államokban a csalások jelentős része az egészségügyben történik: orvosi túlszámlázásokkal és álbeavatkozásokkal. Persze az ügyeskedések mellett kifejezett bűncselekmények is akadnak. Hátborzongató eset volt például, hogy egy amerikai testvérpár kifejezetten azért hozott létre egy téglagyártó vállalkozást, hogy az elhunyt munkások munkahelyi biztosítását cégtulajdonosként felvehessék. A folyamat meggyorsítása érdekében az alkalmazottakat az utcáról szedték össze – a káros függőségben szenvedők közül. A fizetés pedig számukra nem pénz, hanem ital volt. A biztosítót végül mintegy félmillió dollárral károsították meg.
Az Association of British Insurers (ABI, brit biztosítók szervezete) felmérést készíttetett a hamis kárigények elterjedtségéről. A vizsgálódásból az derült ki, hogy a gépkocsikkal kapcsolatos károk esetén 10, az ingatlanbiztosításoknál pedig 15 százalékra tehető a hamis bejelentések aránya. Az ABI jelentése szerint az egyéni biztosítások terén a hamis kárigények éves költsége meghaladja az egymilliárd fontot. A biztosítottak hozzáállását – derül ki a jelentésből – jól jellemzi: a megkérdezettek kétharmada azt állította, csalna a bejelentésnél, ha tudná, hogy megússza a dolgot.
Az Allianz Hungáriánál egy olyan számítógépes adatbányászati módszert is alkalmaznak, amely – a kárszakértők alapvetően fontos felmérései mellett – mindinkább jelezni képes azokat a bejelentéseket, amelyeknél valami nem stimmel. Ilyen esetben a társaság udvariasan felszólítja ügyfelét: vizsgálja meg, nem tévedett-e. Sipos József szerint azok között, akik többet nem jelentkeznek, természetesen akadhatnak latens csalók is. Ahol egyértelmű a csalási szándék, a biztosítónak törvényi kötelezettsége a hatóságok tájékoztatása. A kárszakértői munka folyamatos fejlesztése mellett – éppen most terjesztik el országosan a gépjármű-kárrendezés digitális eszköztárát – a számítógépes szűrőrendszer is mind hatékonyabb segítséget tud majd nyújtani a minden szempontból korrekt kárrendezéshez.
A briteknél maga a biztosítók szervezete, az ABI hozott létre külön bizottságot, illetve alkotott stratégiát a csalások számának csökkentése érdekében. Ilyen összehangolt kezdeményezésről a magyar piacon egyelőre nincs hírünk. Itt ma még inkább az a jellemző, hogy a társaságok a hamis kárigényekkel kapcsolatos problémáikat szeretnék "házon belül" elrendezni. Emiatt pedig kevés ügy kerül nyilvánosságra.
A biztosítók rémei
A legutóbbi, a sajtóban is napvilágot látott esetben egy szerviz dolgozói mintegy harmincmillió forint kárt okoztak több biztosítótársaságnak. A "szerelők" az általuk megrendezett koccanásos balesetekben megrongálódott autók javítási költségeinek túlszámlázásával csapták be a biztosítókat. Előfordult, hogy két-három összekoccant személygépkocsi után az elvégzett munka értékének többszöröséről állítottak ki számlát. Olyan esetről is tudnak a nyomozók, amikor már nem is bajlódtak a baleset megrendezésével, hanem egyszerűen kicserélték az egyik gépkocsi sértetlen karosszériaelemét egy sérült darabra, lefotózták, majd bejelentették, hogy az autó balesetet szenvedett.
A "baleseteknél" mindig ugyanaz a kecskeméti közlekedési rendőr helyszínelt, ezért róla azt gyanítják, hogy pénzt kapott a valótlan helyszíniszemle-jegyzőkönyvek elkészítéséért. A rendőrt Bács-Kiskun megye rendőrfőkapitánya az ügy kirobbanásakor azonnali hatállyal felfüggesztette állásából, vele szemben a megyei ügyészségi nyomozó hivatal folytatja az eljárást.
A rendőrség adatai szerint a csoport tagjai 2000. január 1-je és 2002. január 25. között legalább tíz esetben több mint kéttucatnyi sérült autót javítottak meg a biztosítók számlájára. A gépkocsik kivétel nélkül cégautók voltak, azaz tulajdonosuk valamilyen vállalkozás volt. A biztosítóknak így természetesen nem volt gyanús, hogy a károsultak nem postai úton vagy készpénzben kérik a kártérítési összeget, hanem átutalással – a pénz pedig végül az egyik "szerelő" magánszámláján kötött ki.
Az eset tükrében legalábbis kételkedve fogadhatjuk néhány hazai biztosító azon kijelentését, hogy Magyarországon nem okoznak nagy károkat a csalások, a kárigényeknek mindössze néhány ezreléke alapszik hamis bejelentésen. Rendőrségi adatok szerint egyébként 2001-ben 2500 gépkocsilopásnál volt feltételezhető, hogy a cselekmény mögött casco biztosítási csalás szándéka állt.
A csalásnak pedig nálunk is – mint mindenütt a világon – "ára" van, amit a tisztességes díjfizetőknek kell megfizetniük, magasabb biztosítási tarifa formájában. A biztosítók kárhányada egyébként 2002 harmadik negyedévében – döntően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások kárhányadának 2,3 százalékos meglódulása miatt – kissé romlott júniushoz képest. A díjbevétel 45,5 százalékát kitevő 168 milliárd forintos kárkifizetések aránya azonban még így is számottevő javulás az egy évvel ezelőtti 50,4 százalékos szinthez képest.
Károkozás szempontjából persze a biztosítók rémei nemcsak a csalók, hanem a vagyon elleni bűncselekményeket elkövetők is. A lakás- és vagyonbiztosításokat a betörők, a járműbiztosításokat pedig az autótolvajok, gépkocsifeltörők tevékenykedése drágítja. Nem véletlen, hogy a legmagasabb autóbiztosítási díjak a legfertőzöttebb területeken érvényesek.
A gépkocsilopások száma a rendőrség adatai szerint 2002 első negyedévében 760 volt, szemben az előző év hasonló időszakában mért 690-nel. A betöréses lopások száma viszont ugyanakkor 5685-ről 5437-re csökkent.
kalandor üzletkötőkNéhány évvel ezelőtt nálunk is óriási vihart kavart egy csalássorozat. Ezt azonban a biztosítók saját ügynökei követték el. A kalandor üzletkötők a társaságok által alkalmazott jutalékrendszer hibáit használták ki. A csaló ügynökök akár temetőkből összegyűjtött nevekre is biztosítást kötöttek. Az első havidíjat maguk fizették be, majd annak többszörösét felvették jutalékként. Hírhedtté vált az az ügynök, aki 1997 első negyedévében 49 millió forint szervezési és 27 millió forint prémiumjutalékot tett zsebre a fenti módon. Akkoriban az egyik biztosítótársaság vezetője úgy nyilatkozott: 1995 és 1998 között a fiktív életbiztosítási szerződésekkel elkövetetett csalásokból származó károk összege meghaladta az egymilliárd forintot. A biztosítók, tanulva az esetből, átalakították jutalékrendszerüket: az ügynökök csak 2-3 év elteltével kapják meg a megkötött életbiztosítási szerződés után nekik járó teljes összeget. Mára pedig – a biztosítási törvény módosításával – sínre került az ügynökregiszter kérdése is |