Engedményezés
Engedményezésnél valaki (az engedményező) másra (engedményes) átruházza (faktoring) valamilyen követelését, ami származhat termékértékesítésből, szolgáltatásnyújtásból, illetve egyéb követelésből. Az engedményezés eredményeként a követelés jogosultja megváltozik.
Az engedményező indokai között szerepelhet, hogy a likviditási helyzetét szeretné javítani, hiszen kintlevőségének aktivizálásával az eredeti követelés esedékességét megelőzően juthat likvid forráshoz. (Megjegyezzük, hogy természetesen a lejárt fizetési határidejű követelések megvásárlására is lehet vevőt találni.)
Az engedményezés körébe a felek olyan követeléseket is felvehetnek, amelyek az adós által nem, vagy nem teljes egészében elfogadottak, mivel ezekre a követelésekre is lehet – bár meglehetősen alacsony árfolyamon – vásárlót találni. A gyakorlatban azonban az úgynevezett elfogadott követelés vásárlása a jellemző.
Könyvelési sajátosságok
Az eredeti követelés birtokosa az engedményezés révén bevételhez jut készpénz, számlapénz, vagy egyéb – újabb, az engedményes felé fennálló – követelés formájában. Ez a bevétel a számviteli fogalmak szerint egyéb bevételnek minősül. Az egyéb bevétellel, a kapott ellenérték elérésével szemben az eredeti követelés nyilvántartás szerinti értékének kivezetésével az egyéb ráfordítások nőnek.
Az engedményezés kimutatása
Az engedményezőnél a számviteli nyilvántartások eredménykimutatást érintő elszámolását a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 77. §-a (3) bekezdésének d) és 81. §-a (3) bekezdésének f) pontja tartalmazza. Az engedményező a különféle egyéb követelések között mutatja ki az eredeti követelés eladása után még meg nem kapott követelését az engedményessel szemben. Az engedményesnél – a számviteli törvény 29. §-ának (1) bekezdése szerint – a vásárolt követelések között kell kimutatni a megszerzett követelést.
A vásárolt követelés értékelése
A vásárolt követelést a szerződés szerinti értéken vesszük állományba. Devizás követelés esetén a szerzéskori, azaz a szerződéskötéskor választott árfolyamon határozzuk meg a nyilvántartási értéket. A fordulónapig befolyt ellenérték alapján elszámoljuk a realizált árfolyamnyereséget vagy -veszteséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételeire, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaira. Amennyiben a befolyáskori árfolyamon számítva a forintban kifejezett ellenérték magasabb, mint a nyilvántartási érték, akkor nyereséget, ha alacsonyabb, akkor veszteséget realizáltunk.
Év végi devizás követelésállomány esetén csak az eszközökre és forrásokra összevontan számított jelentős árfolyam-különbözetet könyveljük. Összehasonlítjuk az év végi záró árfolyamon számított forintértéket a nyilvántartás szerinti értékkel. Az árfolyamnyereséget a passzív időbeli elhatárolásokkal szemben a következő időszakra visszük át, a veszteséget a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között számoljuk el, de elhatárolást ebben az esetben általában nem könyvelünk.
A mérleg fordulónapján egyedileg minősítjük az adóst, a várható veszteségre értékvesztést számolunk el, ha az tartós és jelentős. Az értékvesztés visszaírására is van lehetőség, az elszámolt értékvesztés mértékéig.
Devizakövetelés visszaírásakor devizában állapítjuk meg a visszaírás összegét, majd a nyilvántartási árfolyamon értékeljük.
Vásárolt követelés értékesítése
Amennyiben az engedményes továbbértékesíti a vásárolt követelését, az eladási ár és a könyv szerinti érték (azaz a vásárláskori érték módosítva az értékvesztéssel, visszaírással, a devizás követelések árfolyam-különbözetével) különbözete nyereség esetén a pénzügyi műveletek egyéb bevételeit, veszteség esetén a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításait növeli.
Amennyiben a vásárolt követelés behajthatatlannak minősül, a követelés leírt összegét a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként mutatjuk ki.
Engedményezés a Ptk.-banAz engedményezéssel a jogosult követelését szerződéssel másra ruházza át. Nincs lehetőség a személyhez között követelések engedményezésére, valamint azok a követelések sem engedményezhetők, amelyek esetében azt jogszabály kizárja. * Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni. Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet; az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett. A kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja. * Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is. A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat, és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek. * Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel, kivéve ha a követelést kifejezetten bizonytalanként ruházta át, illetve ha a felelősségét egyébként kizárta. * Az engedményezésre irányadó különleges szabályok mellett az adásvétel szabályait kell alkalmazni, ha az átruházás ellenérték fejében történt, az ingyenes engedményre pedig az ajándékozás szabályai irányadóak. |
Engedményezés az áfakörben
Már említettük, hogy az engedményezés során a jogosult az engedményesre ruházza át a termék, a szolgáltatás értékesítéséből, illetve az egyéb ügyletből származó követelését. Az eredeti kötelezett tartozása változatlan összegű, de ezt nem a szolgáltatást nyújtónak, termékértékesítőnek tartozik kifizetni, hanem az engedményesnek. Az engedményezést követően az engedményező hitelezője lesz a kötelezettnek.
A két fél jogviszonyában pénzügyi ügylet bonyolódik, az eredeti értékesítésnek ebben a jogviszonyban nincs szerepe, mert az eredeti teljesítés során az engedményező teljesített a fizetésre kötelezettnek, ezért abban az időpontban az áfafizetés is fennállt. Az engedményezéssel közöttük újabb teljesítés, sem termékértékesítés, sem szolgáltatásnyújtás nem történt. Ebben a viszonyban nincs áfafelszámítás, sem számlakibocsátás.
Az engedményező áfamentes szolgáltatása
A követelését másra engedményező viszont az áfatörvény szerinti szolgáltatást nyújt az engedményes részére. A közöttük létrejött jogviszony alapján az engedményező követelést, jogot enged át az engedményes javára. Az áfatörvény szerint ez a teljesítés már az áfakörbe tartozik, ennek megfelelően számlát is kell az ügyletről kibocsátani. Az áfatörvény szerint azonban ez a szolgáltatás mentes az áfa alól, amit a számlában is fel kell tüntetni.
Az engedményes és az eredeti kötelezett között nem jön létre olyan termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás, amely az áfa hatálya alá tartozna. Ilyenkor a kötelezett egy korábbi jogügyletből származó kötelezettségét teljesíti a jogosult által megjelölt másik fél, az engedményes számára.
Az áfa általános szabályainak alkalmazása
Az áfatörvény 8. §-ának (3) bekezdése szerint nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, tehát nem is adóztatható az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történik. Ebből következik, hogy amennyiben a kötelezett nem készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel teljesíti kötelezettségét, úgy megvalósul a szolgáltatásnyújtás (vagy termékértékesítés), amely már az áfakörbe tartozó teljesítésnek minősül. Ebben az esetben végeredményben két gazdasági eseményről beszélhetünk, hiszen a kötelezettséget egyidejű termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás mellett teljesítik, és e két azonos értékű követelést és kötelezettséget a felek beszámítják. Ilyenkor a termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról számlát kell kibocsátani, az áfát pedig a törvény általános szabályai szerint kell felszámítani.
Tartozásátvállalás
A tartozásátvállalás az engedményezés tükörképeként fogható fel, ugyanis a tartozásátvállalásnál egy harmadik fél szerződésben átvállalja a kötelezettség teljesítését az eredeti kötelezettől.
A tartozásátvállalás számvitele
A szerződéskötéskor az átvállaló kötelezettsége növekszik, és ebben az időpontban növekszik a rendkívüli ráfordítás is. Az eredmény csökkenése, a ráfordítás a tényleges pénzügyi teljesítéshez kapcsolódik. A számviteli törvény ezt úgy rendezi, hogy az átvállalt kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt teljes összegét az aktív időbeli elhatárolások közé kell átvezetni. Az elhatárolás megszüntetése a pénzügyi teljesítésnek megfelelő összegben, a rendkívüli ráfordításokkal szemben történik.
Az eredményelszámolás során a társaságiadó-alapot növeli az eredmény terhére elszámolt összeg [Tao. törvény 8. §-a (1) bekezdésének n) pontja].
Az átvállalt tartozás értékelése
A forintban keletkezett kötelezettséget a szerződés szerinti értéken, míg a devizában keletkezett kötelezettséget a szerződéskori, a kötelezettség keletkezésekor érvényes, választott árfolyamon vesszük állományba.
A kötelezettség törlesztésekor (azaz a pénzügyi teljesítéskor) érvényes választott devizaárfolyamon számított forintérték és a nyilvántartási érték közötti különbözetet pénzügyi műveletek egyéb bevételeként (ha a nyilvántartási érték magasabb a pénzügyi teljesítéskor érvényes árfolyamon számított követelés értékénél) vagy pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként (ha a nyilvántartási érték alacsonyabb a pénzügyi teljesítéskor érvényes árfolyamon számított ellenértéknél) számoljuk el.
Amennyiben a mérleg fordulónapján devizás átvállalt kötelezettségünk van, úgy a kötelezettségekre vonatkozó általános szabályok szerint értékelünk. Ha a devizás eszközök, követelések és kötelezettségek mérleg-fordulónapi árfolyamon számított értéke és a nyilvántartási értékek között – a számviteli politikában meghatározottak szerint – nem jelentős az eltérés, akkor a nyilvántartási értéken értékeljük a mérlegtételeket. Amennyiben az eltérés jelentős, úgy az összevontan megállapított árfolyamveszteséget pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként, ha pedig az összevontan megállapított eltérés nyereséget mutat, úgy pénzügyi műveletek egyéb bevételeként számoljuk el. A könyvelt egyéb bevétel összegét a passzív időbeli elhatárolások között is elszámoljuk a bevétel visszaírásával, ez képezi a következő évek árfolyamveszteségének a fedezetét.
Az eredeti kötelezettnél a szerződés szerint átvállalt kötelezettség – mint elengedett kötelezettség – rendkívüli bevételként számolandó el, amennyiben az átvállaló nem kér térítést.
Ha az eredeti kötelezettség eszközhöz kapcsolódik, a harmadik fél által átvállalt kötelezettség összegét rendkívüli bevételként elszámoljuk, de halasztott bevételként felvesszük a passzív időbeli elhatárolások közé. A halasztott bevételként elszámolt összeg legfeljebb az eszköz – tartozásátvállaláskor számított – nyilvántartási értéke lehet. Az ezt meghaladó átvállalt összeg a tárgyidőszak rendkívüli eredményét növeli.
A halasztott bevétel visszavezetése az időbeli elhatárolások közül (a rendkívüli bevétel egyidejűleg elszámolandó) olyan összegben és ütemben történik, ahogy az eszköz bekerülési értéke az eredményt csökkenti (például értékcsökkenés, ELÁBÉ, anyagfelhasználás elszámolása stb.).
Ezzel az eljárással az összemérés számviteli elve érvényesül. A végeredményben ellenérték nélkül – vagy nem a teljes beszerzési áron – megszerzett eszköz ráfordításként elszámolt nyilvántartási értékével szemben az elhatárolt bevétel ellensúlyozza az eredmény csökkenését.
A rendkívüli bevétel eredményelszámolásban jelentkező összegét társaságiadóalap-csökkentő tételként figyelembe vehetjük [Tao. törvény 7. §-a (1) bekezdésének ly) pontja, 7. §-ának (8) bekezdése].
Tartozásátvállalás az áfakörben
A tartozásátvállalás során a kötelezett szerepét egy harmadik fél veszi át, aki egy korábbi jogviszony, termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékének megfizetésére vállalkozik. Nem jogot, követelést szerez, hanem kötelezettséget. Ezzel szolgáltatást nyújt az eredeti kötelezettnek, jellemzően ellenérték megfizetése nélkül. Ez nem érinti a korábbi jogügyletet, amelyet az áfa szabályai szerint rendezni kell. A tartozásátvállalás jogügylete az áfatörvény szerint tárgyi adómentes tevékenység. A szolgáltatást nyújtó tartozást átvállaló állítja ki a számlát a tárgyi mentes szolgáltatásról.
Tartozásátvállalás a Ptk.-banBárkinek lehetősége van arra, hogy egy követelés kötelezettjével megállapodjon tartozása átvállalásában. Az ügylethez köteles a jogosult hozzájárulását kérni. Amennyiben a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. Ilyenkor megilletik mindazok a jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben megillették; a korábbi kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelését azonban nem számíthatja be. A tartozásátvállalással a követelést biztosító kezesség és zálogjog a kezes és a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik. * Amennyiben a követelés jogosultja megtagadja a hozzájárulását a tartozásátvállaláshoz, a tartozást átvállalni szándékozó személynek – a tartozásátvállalásáról szóló megállapodásuk alapján – olyan helyzetbe kell hoznia a kötelezettet, hogy az a lejáratkor teljesíthessen. A kötelezett a jogosult hozzájárulásának hiányában nem hivatkozhat a tartozásátvállalásra |