Széchenyi-terv új kiadásban

Inkább hitelek, mint támogatások

A kis- és középvállalkozások (kkv-k) fejlődését elősegítő támogatási rendszer – amely az eredetileg beígért nyár helyett végül csak a télelőn lett kész – egyszerre tágabb és szűkebb a Széchenyi-tervnél. Tágabb, mert magában foglalja a minden hazai cégre vonatkozó, normatív jellegű – elsődlegesen beruházásösztönző – új adókedvezményeket is. Minden vállalkozásra vonatkozik az az ígéret is, hogy a kormányzat (a jogbiztonság fokozott megtartása mellett) úgy alakítja át a hazai jogszabályi környezetet, hogy az a lehető legkisebb mértékben korlátozza a vállalatok működését. Az új ösztönzőrendszer emellett többek között tartalmazná a már jövő év elején startoló Technológiai Felzárkóztatási Hitelprogramot, a kkv-k hitelfelvételét segítő kamat- és garanciadíj-támogatások kiterjesztését, az Európai Unióhoz történő csatlakozás kapcsán szükséges piaci információkhoz való jutás állami támogatását, vagy éppen a gazdaságilag elmaradott megyék és a hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok vállalkozásainak fokozottabb segítését.

Valamit valamiért

A már meghirdetett elvekből azonban kitűnik: mindezekért "cserébe" az eddiginél kisebb hangsúlyt kapnak majd a Széchenyi-terv keretében "megszokott", pályázatokon elnyerhető, vissza nem térítendő állami támogatások. Ahogyan Apatini Kornélné, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) helyettes államtitkára, a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program (SZVP) fő koordinátora több szakmai fórumon fogalmazott nemrég: szakítanak az előző évek hagyományaival, s a pályázati támogatásos rendszert nem kizárólagos eszközként kívánják alkalmazni. Az elképzelések szerint ehelyett inkább a kereskedelmi bankok, az induló állami tőketársaságok bevonásával a – költségvetési garanciális rendszerrel segített – hitelezési rendszert kívánják "felpörgetni", vagyis a kapott pénzeket majd vissza is kell fizetni.

Az Okos Magyarország (Smart Hungary) elnevezésű (jórészt nagyvállalati) befektetésösztönző programot kiegészítő SZVP-nek a helyettes államtitkár szerint négy kiemelt célnak kell megfelelnie. Az első keretében szeretnék javítani a hazai kkv-k teljesítményét és versenyképességét, hogy a modernizálódó, új technológiai megoldásokat – így az internetes megjelenést, az elektronikus kereskedelem beindítását – alkalmazó vállalatok helyt tudjanak majd állni az EU piacán is. A versenyképesség növeléséhez konkrét eszközként az állam a hazai cégek marketingjének, logisztikai és korszerű vállalatirányítási rendszerének kiépítéséhez nyújt majd támogatást (egyelőre nem világos, milyen formában). A szándékok szerint mindezek révén (is) a hazai kkv-k az eddigieknél olcsóbban s jövedelmezőbb megoldásokkal állíthatják majd elő termékeiket.

A második fő cél a vállalati szféra felkészítése az immár rendkívül közeli EU-csatlakozásra. Az állam egyrészt támogatást ad majd az uniós jogszabályok megismertetését célzó kiadványok, internetes információk elkészítéséhez. A szűkebb szakmai tudnivalók – kistérségi oktatóprogramok keretében történő – tolmácsolásában számítanak az adott vállalkozói kör kamarájára, szakmai szövetségeire is.

Az elképzelés emellett – folytatva a Széchenyi-terv egyik elgondolását – segítséget nyújt majd a hazai vállalkozások közti együttműködés erősítéséhez, céghálózatok, klaszterek kialakításához. A költségvetés külön-külön ad majd pénzt a termelési, értékesítési és informatikai (például közös információs portál, adatbázis kialakítása) hálózatok fejlesztésére. Áttekintik, esetleg átfogalmazzák majd a cégek együttműködését korlátozó jogszabályokat. A klaszterrendszer kialakítása is "fél szemmel" az EU-ra figyelve történik: minél kisebb ugyanis egy hazai cég, várhatóan annál sérülékenyebb lesz majd a kontinens hatalmas közös piacán.

Esély a lemaradóknak

Az SZVP harmadik kulcsszava az esélyteremtés. A kormány több támogatást akar adni a hátrányos helyzetű régiók vállalkozásainak, segítendő felzárkózásukat. Mindehhez több régi és új eszközt is alkalmaznak majd. Egyrészt megtartják a korábbi években jól bevált foglalkoztatási és képzési támogatási rendszert. Emellett 2003-tól várhatóan ötről hétre növelik azon leghátrányosabb helyzetű megyék számát, amelyek – az állami büdzsén belül a GKM fejezetébe sorolt – Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat (KKC) terhére elkülönített, s decentralizált módon igénybe vehető forrásokkal rendelkeznek. Míg az idén Somogy, Nógrád, Borsod, Szabolcs és Békés megyék tartoztak ide, jövőre Szolnok és Bács-Kiskun is "csatlakozhat" melléjük.

Az állam kiemelten akarja segíteni a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek, például a romák cégeit, igaz, a részletekről még keveset lehet tudni. (A gazdasági tárca a segítség módjáról már ősszel megkezdte a tárgyalásokat az érintett vállalkozói szervezetek képviselőivel arról; hogy miképp lehetne szavatolni az esélyegyenlőséget a sikeres működéshez szükséges ismeretek és finanszírozási források megszerzésénél.) Szintén hangsúlyozottan próbálják majd támogatni a női munkaerőt foglalkoztató, illetve a kezdő vállalkozásokat.

Végül a negyedik fő cél, hogy a hazai kkv-k a továbbiakban maximálisan kihasználhassák lehetőségeiket az uniós források elnyerésére. A kormányzat széleskörűen kívánja megismertetni a vállalkozókkal az EU-ban elérhető forráslehetőségeket, pályázati eljárási szabályokat, és – minden bizonnyal támogatásokkal "megfejelve" – mindebben számítanak a hazai vállalati tanácsadói szakmára is. Mint Apatini Kornélné rámutatott: a hazai cégeknek mindenképp meg kell tanulniuk, hogy miként folyamodjanak uniós pénzekért, s hogyan szűkítsék le igényeiket a pályázati célok között válogatva.

Források a költségvetésben és azon kívül

Vajon mekkora összegek juthatnak 2003-ban mindezen célok megvalósítására? Az anyagiakról megkeresésünkre Szőllősi László, a GKM kis- és középvállalkozás-támogatási főosztályának vezetője annyit közölt: a költségvetés tervezete szerint a 2002. évi mintegy 17 milliárd forinttal szemben 2003-ban 20 milliárd jut majd a KKC-ra a gazdasági tárca fejezetében. (Csak összehasonlításul: az Okos Magyarország befektetésösztönzési program – amely elsődlegesen a multik hazánkban tartását, újbóli tőkebefektetéseinek ösztönzését, s így közvetve a kkv-szektor beszállítói szerepének erősítését tűzte ki célul – 2003-ban 16,5 milliárd forint állami forrással számolhat.) A minisztérium csak az állami büdzsé elfogadása után kíván arról nyilatkozni, hogy a majdani források miképp oszlanának meg a kkv-program négy fő célcsoportja között.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a hazai kis cégek számára elméletileg más tárcák, más előirányzatok – így például a Turisztikai Célelőirányzat – forrásai is nyitva állnak (csak egy alkalmas pályázat kell hozzá). Emlékezetes: a korábbi Széchenyi-terv jó pár pályázata a kormányváltással, valamint a tárcák feladatainak újraszabásával a gazdasági minisztérium helyett máshová került. Így például 2002 augusztusától a Miniszterelnöki Hivatalhoz (MeH), azon belül is a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-hez sorolták a teljes turizmusfejlesztési programot. Az idegenforgalomért felelős kormányzati vezetők legutóbbi nyilatkozataiból az derül ki: a korábbi Széchenyi-tervi pályázatok folytatásaként 2003-ban várhatóan új támogatásokhoz juthatnak majd például a gyógyszállók fejlesztését, illetve élményparkok kialakítását szolgáló kezdeményezések. A turisztikai vezetők az ágazat forrásainak növelése mellett érvelve nem felejtik el hangsúlyozni: az idegenforgalomból származó bevételeket nem lehet kivinni az országból, szemben a Magyarországról kivonuló multinacionális cégek hozzáadott értékével.

A korábban szintén a Széchenyi-tervhez tartozó aktív foglalkoztatási programot ezentúl a munkaügyi miniszter, a lakásprogramot pedig a – főképp a konkrét elképzelések kidolgozására hivatott – belügyminiszter és részben szintén a – hosszú távú stratégia meghatározásáért felelő – kancellária (illetve Csabai Lászlóné kormánymegbízott) felügyeli. Így elképzelhető, hogy itt is lehet majd bizonyos támogatásokért folyamodni.

Az állami támogatás keresése

Bár a gazdasági tárca által megszabott fő kkv-ösztönzési irányok 2003 elején minden bizonnyal különböző támogatások, pályázatok formájában "forintosíthatóvá" is válnak, a hazai cégeket elsősorban mégis az érdekelheti, miképp juthatnak hozzá a költségvetési támogatásokhoz. Konkrét pályázati célokról december elejéig nem szivárgott ki semmi, noha ezek meghirdetése után még bizonyára több hónap kell, mire a nyertes pályázók pénzt kaphatnak.

Az viszont már tudható, hogy az állam – pontosabban a gazdasági tárca – 2003 elején szeretné elindítani a Technológiai Felzárkóztatási Hitelprogramot (a szakmai részletek kidolgozása már több hónapja megkezdődött). A GKM illetékes főosztályvezetőjének véleménye szerint ahhoz, hogy a konstrukció révén érdemi gazdaságfejlesztési hatást lehessen elérni, a következő két évben 120-150 milliárd forintnyi kölcsönforrást kellene a vállalkozói beruházásokhoz kapcsolni. A hitelkonstrukció céljairól annyi kiderült: azokat úgy akarják kialakítani, hogy elsősorban a hozzáadott értéket növelő projektek megvalósítását segítsék, és a termékek feldolgozási szintjét emelő beruházásokat támogassák.

A gazdasági minisztérium tervei szerint a hitelezést az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB), illetve kereskedelmi bankok bonyolítanák le. Az állam így vélhetően saját tőke helyett privát hitelintézetek forrásaira támaszkodik majd, s bizonyára valamiféle garanciával szavatolja a kölcsönök visszafizetését a pénzintézetek számára. A kormányzat emellett megtartja a mikro-, kis- és középvállalatok számára – szintén a Széchenyi-tervben kialakított – kamattámogatási rendszert is, amely a modernizációt segítő kölcsönök mellé jár.

Új alapokon a mikrohitel

A 2002 második felében tapasztalt piaci zavarok nyomán a GKM szeretné átalakítani a mikrohitelprogram rendszerét is. Mint Szőllősi László főosztályvezető rámutatott: e lépés célja a konstrukció fenntartása úgy, hogy az jelentősebb pótlólagos költségvetési források bevonása nélkül is működjön. Ebben is "külsős", alapvetően kereskedelmi banki forrásokból, maguk a részt vevő bankok által lebonyolított programot terveznek (a mikrohitel rendszerének forrásait az állam mellett ma az EU PHARE-pénzei adják). Az átalakítástól az évente kihelyezhető összegek jelentős – ám eddig nem számszerűsített – növekedését remélik.

A mikrohitel korábbi céljait némileg szűkítve, elsősorban a beruházásokat, fejlesztéseket tartják célszerűnek ily módon segíteni. (A sorok között olvasva elképzelhető, hogy a forgóeszköz célú finanszírozás lehetőségei mindenképp zsugorodni fognak, esetleg megszűnnek.) A hitelezés biztonságát fokozná, hogy a programhoz a garanciaszervezetek által nyújtható készfizető kezességek és egy speciális mikrohitel-garanciaalap kapcsolódna majd a továbbiakban.

Meg nem erősített hírek szerint a mikrohitel céljára költendő, új állami pénzek elapadása nem csak a hitelcélok szűkítésével járhat. A program sorsát koordináló EU-delegáció, GKM, MVA és az Országos Mikrohitel Bizottság várhatóan megegyezhet arról: a mikrohitelezés havi kifizetéseit 400 millió forintban maximálják (kérdés, hogy ez új kihelyezést teremt-e, vagy – és ez a valószínűbb – a korábbi, már visszafizetett mikrohitelek újbóli felhasználásával együtt értendő). Ez azt jelenti: a folyósítást intéző helyi vállalkozói központok együttesen csak az idei havi átlagos kifizetések mintegy felét adhatják ki a pályázóknak, ami jelentős érvágás.

Mint ismeretes, a vállalkozói hitelkérelmek megduplázódása nyomán elapadtak az Országos Mikrohitel Alap forrásai, így a konstrukció gazdája, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 2002. augusztus 27-től átmenetileg felfüggesztette az új kérelmek befogadását. Az eddig beadott igényeket azonban folyamatosan fizették. Így a nyár végén "beragadt" 2,2 milliárd forintnyi kölcsönt november végére sikerült kifizetni. Időközben a kormány egy október eleji határozatával kimondta: készfizető kezességet vállalnak arra, hogy az MVA 1 milliárd forint hitelt vegyen fel valamelyik – az Államadósság Kezelő Központ Rt. által kiírt pályázattal kiválasztandó – kereskedelmi banktól, s így folytathassa a népszerű kölcsönprogramot. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy nézeteltérés támadt az MVA és – a saját, a mikrohitellel azonos jellegű Budapesti Kisvállalkozói Hitelprogramját előkészítő – Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) között. A forráselosztásról, együttműködésről szóló nézetkülönbségek decemberre tisztázódni látszottak, így várhatóan elindulhat a fővárosiak kibővített hitelprogramja is.

Likviditásmenedzselés kártyával

Bár valószínűleg a kormányzati szervek nem a szorosan vett SZVP részeként tartják számon, az államilag támogatott vállalkozói hitellehetőségek sorában érdemes megemlíteni a Széchenyi-kártyát is. Az egyik "plasztikgazda", a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) első embere, Parragh László ugyanis nemrég bejelentette: készülnek a korábbi nagyobb hitellimitű Széchenyi Ezüst Kártya kibocsátására, amely az eddigi 0,5 vagy 1 millió forintos hitel helyett immár 5 milliós kölcsönkeretet nyújt. (Az üzleti kártyákkal történő finanszírozásról lásd bővebben a Vállalati kártyák című cikkünket.)

Kockázatitőke-társaságok színre lépése

A hitelkonstrukciók mellett a gazdasági kormányzat – bevallottan az SZVP részeként – a tőkejuttatás egy másik módjára, a kizárólagosan vagy döntően állami tulajdonú kockázatitőke-társaságok tevékenységére is nagyobb súlyt helyez majd a jövőben. Jelenleg itthon csak a középvállalkozásokra koncentráló Corvinus Rt. végez kockázatitőke-befektetéseket. A kisvállalkozásokba történő tőkebefektetés aktivizálásának érdekében a GKM előrejelzése szerint a jövő évben indul a Beszállítói Befektető (BB) Rt., a 3,4 milliárd forint saját tőkéjű Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi (KfP) Rt., illetve az Informatikai Kockázati Tőke-alap Kezelő (IKTK) Rt. is.

Megjegyzendő: előbbi két – a privát kockázatitőke-cégeknél minden bizonnyal majd valamivel "puhább" hozamelvárásokat, illetve kivonulási feltételeket (exiteket) meghirdető – tőketársaság startját szintén már 2002 őszére jelezték. Ezekre bizonyára részben a tavalyi büdzsé jelentős hiánya miatt nem került sor. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy a KfP Rt. az ősz folyamán hosszas jogi eljárással átkerült a Pénzügyminisztériumtól a gazdasági tárcához. Az indoklás szerint a váltás oka az volt, hogy a PM jogszabályalkotóként ne a saját maga által felügyelt társaság(ok) számára fogalmazzon meg új és új paragrafusokat. Csakhogy eközben a BB Rt. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. fennhatósága alá tartozó Regionális Fejlesztési Holdinghoz tartozik, a Corvinus Rt. ismét máshová. Aligha kétséges, hogy az IKTK Rt. az új kormányzati struktúrában létrejött informatikai tárca fennhatósága alá kerül majd.

Összességében melyek az SZVP célrendszerében, pályázataiban a korábbi Széchenyi-tervből megőrzött, illetve a teljesen új elemek? A GKM megítélése szerint mindenképpen az első csoportba tartoznak például a foglalkoztatási és képzési támogatások, az EU-működési feltételekhez történő alkalmazkodást elősegítő klaszter ösztönzése, a mikro-, kis- és középvállalkozások kamattámogatása, vagy a feldolgozóiparban működő mikro- és kisvállalkozások modernizációját és technológiafejlesztését szolgáló beruházások támogatása.

A jövőben viszont a hangsúly inkább az információellátásra, a modernizációra és az együttműködésre helyeződik át. A vállalkozások EU-csatlakozásra történő felkészítése és a piaci versenyképességet javító üzleti tanácsadói szolgáltatások támogatása mellett elsődleges szemponttá válik a kkv-k beszállítóvá válásának elősegítése, a vállalkozások közötti hálózatépítés támogatása, korszerű vállalatirányítási rendszerek kiépítésének ösztönzése, a mikro- és kisvállalkozások interneten való megjelenésének és a vállalkozások e-kereskedelme fejlesztésének támogatása. Teljesen új programnak tekinthetők az esélyegyenlőséget szolgáló – s nem egy-, de többféle eszközzel ösztönzendő – finanszírozási és információszolgáltatási konstrukciók.