Magyarok külföldön

Növekvő befektetői érdeklődés határainkon túl

Magyarországon 1997 volt az első év, amikor ugrásszerűen megnőtt a működőtőke-kivitel a környező országokba, s azóta évről évre dinamikusan bővül a tőkekihelyezés – mondja a Corvinus Rt. állami kockázatitőke-társaság vezérigazgatója. Várady Zoltán tudomása szerint a magyar vállalatok eddig 2,5 milliárd dollár értékben fektettek be tőkét külföldön, ami a beáramló külföldi tőkének ugyan mindössze 10 százaléka, de mindenképpen erőteljes terjeszkedésre utal. A folyamat az uniós tagság közeledtével valószínűleg tovább gyorsul, hiszen az egységes belső piacon a nagy, tőkeerős nyugati cégekkel csak azok a magyar vállalkozások vehetik fel a versenyt, amelyek maguk is erősek, megfelelő méretgazdaságosságot alakítanak ki, s nem csak a 10 milliós hazai piacban gondolkodnak. E tekintetben nagyon jó lehetőségnek ígérkezik a környező országokban való terjeszkedés, az arra "érett" hazai cégeknek egyfajta regionális multikká válása.

Társfinanszírozói segítség

A Corvinus Rt. 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy elősegítse, illetve megkönnyítse a közepes méretű hazai vállalkozások befektetéseit a környező országokban. A társaság azt vállalja, hogy ha életképesnek talál egy befektetési elképzelést, akkor társfinanszírozóként részt vesz annak megvalósításában, majd öt év elmúltával, ha a vállalkozás kellőképpen megerősödött, eladja a részesedését. Az így visszanyert tőkét aztán újból fel tudja használni további tőkekihelyezésekhez. Várady Zoltán szerint a társaság – ha úgy látja jónak – akár már 100 ezer dollárral is beszáll egy-egy tranzakcióba, míg a magántulajdonban lévő kockázatitőke-társaságok általában csak néhány millió dolláron felül vállalják a finanszírozást.

Annak ellenére, hogy a magyar működőtőke-kivitelben a nagy cégeké a vezető szerep, a kis- és középvállalkozások is sikereket tudnak felmutatni. Romániában például – hivatalos statisztika híján csak becslésekre támaszkodva – nagyjából 3500-ra tehető azoknak a vállalatoknak a száma, amelyekben magyar részesedés van. Számuk Szlovákiában 600 körül mozog, s az utóbbi időben növekszik az érdeklődés Horvátország, Ukrajna és Lengyelország iránt is.

A jövőbeli kilátásokról szólva Várady Zoltán utalt arra, hogy bár a kelet-közép-európai országokban többé-kevésbé már lezárult a privatizáció, jó lehetőségek mindig adódhatnak. Jugoszláviában még csak most kezdődik a magánosítás, a gazdaság talpra állítása, így ez ígéretes terület lehet a magyar befektetések szempontjából. A tavaly megszületett privatizációs törvény alapján az olajipar mellett a távközlés, a bank- és pénzügyi szektor, valamint az idegenforgalom is kínál lehetőségeket.

Bár a környező országokban megvalósult befektetések nagyságáról nem állnak rendelkezésre hivatalos adatok, az bizonyos, hogy jelenleg Szlovákia áll az első helyen, miután a magyar kőolajipari társaság megvette a Slovnaftot. Várady Zoltán becslései szerint Szlovákia 350 millió dollárral vezet, a második Macedónia 300, a harmadik pedig Románia 200 millió euróval.

Kinőtték a piacot

A magyar vállalatok – mint a világon minden külföldi cég – azzal a nyilvánvaló szándékkal terjeszkednek külföldön, hogy tovább növekedjenek, nagyobb nyereségre tegyenek szert, új piacokat szerezzenek, illetve a régieket meg tudják tartani. Az indítékok között szerepel többek között, hogy a külföldi vállalat létrehozatala valamilyen szempontból – többnyire költségkíméléssel – segítse a magyar vállalkozás itthoni tevékenységét, javítsa versenypozícióit a nyugati piacokon (például a kapacitások jobb kihasználásával, a hatékonyság növelésével, a megfelelő méretgazdaságosság elérésével). Fontos szempont a költségek racionalizálása – többek között a munkabéré és a szállításé -, de legalább ekkora súllyal esik latba a termeléshez vagy a szolgáltatáshoz megszerzendő ingatlanok, illetve az alapanyagok és az energia ára. Sok cég a hazai szakképzett munkaerő egyre nagyobb hiányával magyarázza tőkekiviteli szándékát.

A vállalatok azért is döntenek a külföldi megjelenés mellett, hogy a logisztikai feladatokat még jobban el tudják látni, partnerüket a földrajzi közelség révén még jobban ki tudják szolgálni. Jó példa erre a csomagolóanyagokat gyártó Dunapack és a Pannonplast, amelyek egyebek mellett azért hoztak létre termelőüzemet Romániában, mert ily módon jelentős szállítási költséget takaríthattak meg. A Pannonplastot az élelmiszer-ipari és háztartás-vegyipari cikkeket forgalmazó Unileverrel meglévő, jól működő kapcsolata arra ösztökélte, hogy Románián kívül Ukrajnában is üzemet létesítsen. A társaság már csak azért is követte az Unilevert a két szomszédos országba, mert különben a versenytársak – például holland cégek – vették volna át a helyét az Unilever csomagolóanyag-szállítójaként.

A nagyobb hazai cégek – mint például a Mol, a Matáv, a Danubius és az OTP – külföldi terjeszkedése mögött elsősorban az áll, hogy kinőtték a hazai piacot, itthon már nem tudnak dinamikusan tovább fejlődni, versenypozícióik erősítése, a megfelelő méretgazdaságosság kialakítása viszont megköveteli a növekedést. De tulajdonképpen ugyanez elmondható a kis- és a közepes méretű vállalkozásokról is, amelyeknek nem országos méretekben, de a maguk régiójában, a határ menti területeken lehetnek növekedési korlátaik, s ezért döntenek a külföldi beruházás mellett.

Kormányzati szerepvállalás

Az egyes ágazatok közötti megoszlást illetően a két vállalati csoport között az alapvető különbség az, hogy a nagyobb értékű beruházásoknál – nagyjából 10 millió dollár fölött – inkább a szolgáltatás, illetve a kiskereskedelem dominál: gondoljunk csak a Danubius szállodaipari befektetéseire Szlovákiában, illetve Csehországban, vagy az OTP-re, a Molra, illetve a Matávra. Ugyanakkor a 10 millió alattiak között – főleg Romániában – már több a termelőberuházás. Elsősorban az élelmiszeriparban, illetve a gépgyártásban, ezt követi a kereskedelem, illetve a szolgáltatás, majd a konfekció-, a textil- és a bőripar.

Mindez egybevág a kormány azon szándékával, hogy támogatja a közepes méretű cégek regionális multikká válását. Ezt szolgálta egyebek mellett a Corvinus Rt. 2001-ben végrehajtott tőkeemelése, aminek következményeként a Magyar Fejlesztési Bank helyett a "testvérintézmény" Eximbank Rt. lett a részvények 85 százalékának a tulajdonosa, s a fennmaradó részen a Gazdasági Minisztérium, a Mehib, illetve az Oktatási Minisztérium (az OMFB utódaként) osztozik. A tulajdonosváltásnak egyebek mellett azért van jelentősége, mert az Eximbank meglévő konstrukcióit fel lehet használni a magyar vállalkozások külföldi jelenlétének az erősítésére is.

A tőkeemelésnek köszönhetően a cég anyagilag biztos lábakon áll, eddig 1,5 milliárd forintot helyeztek ki, s nagyjából ekkora összeget szeretnének elkölteni a következő egy-két évben. A társaság mérlegfőösszege 3 milliárd forint, a tőkekivitel további támogatásához azonban arra lenne szükség, hogy a cég tőkéje négy-öt éven belül elérje a hatmilliárd forintot.

A legnagyobb határon túli magyar tranzakciók
Célvállalat	Ország	Ágazat	Összeg	Befektető	Év
Slovnaft	Szlovákia	ker. és termelés	260 M USD	Mol	2000
Mol Romania	Románia	kereskedelem	80 M USD	Mol	1998
MakTel	Macedónia	szolgáltatás	300 M USD	Matáv	2001
Moravske Chemicke	Csehország	termelés	50 M USD	Borsodchem	2000
OTP Banka (IRB)	Szlovákia	szolgáltatás	38 M USD	OTP	2002
GZF Polfa	Lengyelország	termelés	30 M USD	Richter	2002
Pöstyénfürdő	Szlovákia	szolgáltatás	29 M USD	Danubius	2002
Marienbad	Csehország	szolgáltatás	19 M USD	Danubius	2000
Forrás: Corvinus Rt.

A politika gyakran közbeszól

A tőkéjüket külföldön befektetni szándékozó nagy cégek, illetve a kis- és közepes vállalkozások közötti különbséget a KPMG könyvvizsgáló cég partnere, Simonyi Tamás ekképpen fogalmazza meg: miközben a nagyvállalatok felkészültek, tudatosak, van stratégiájuk és pénzük, a kisebbek egyelőre még szervezetlenek. Elvéreznek a nyugati cégekkel vívott árversenyben, illetve az ismert márkanév hiánya miatt.

Ugyanakkor a nagy cégek számára sem "fenékig tejfel" a külföldön való megjelenés. Bár jól felkészültek, s többnyire vannak tanácsadóik – akiknek segítségével sikerül jó árat kialkudni az akvizíció során -, az ő dolgukat a politikai megfontolások nehezítik meg. Jellemző, hogy a privatizációs folyamatokat gyakran politikai, választási indítékból lassítják vagy leállítják, s mivel a nagy cégek elsősorban a vállalatfelvásárlást választják a külföldi terjeszkedés formájául, érzékenyen érinti őket egy-egy ilyen döntés. Ráadásul az akvizíció többnyire létszámleépítéssel jár, amit nem néznek jó szemmel a befogadó országok.

A kisebb magyar vállalatok számára tehát reálisabb, nagyobb sikerrel kecsegtető módszer, ha zöldmezős beruházást választanak, s a nulláról építkeznek. Ezáltal a politikai megítélésük is kedvezőbb, mert – ellentétben a nagy cégekkel – munkahelyeket teremtenek. Arról nem beszélve, hogy a drágább akvizíciós munkát a kis- és középvállalatok nem tudják vagy nem akarják megfizetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a magyar tőkével szemben van bizonyos ellenállás, különösen Romániában, de Szlovákiában is.

Térségbeli lépéselőny

A nehézségek ellenére a külföldi befektetések növelésére buzdítja a magyar vállalatokat Kismartoni Endre, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) illetékes igazgatója, mert mint mondja, most igen kedvezőek a körülmények, mondhatni történelmi a pillanat, ezért minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy a nagy cégek mellett a középvállalkozások is ki tudjanak lépni a határon túlra. Véleménye szerint a hazai vállalkozások lépéselőnyben vannak a térség – például Csehország vagy Lengyelország – cégeivel szemben. Elsősorban azért, mert nálunk gyakorlatilag lezajlott a gazdaság átalakítása, egy-két kivételtől eltekintve befejeződött a privatizáció, tehát a belföldön már kellőképpen megerősödött hazai vállalkozások képessé váltak a külföldi megjelenésre. Az ismert nagy nevek mellett számos hazai középvállalat eljutott a tőkefelhalmozásnak arra a fokára, amikor a külföldi tőkekihelyezés reális lehetőséggé vált. A szakember hangsúlyozta azt is, hogy a Magyarországon az egyes szakmákban mutatkozó munkaerő-hiány miatt az országhatáron túlra kell áttelepíteni a termelést.

Az ITDH környező országokban lévő kereskedelmi szolgálatai is érzékelik a fokozott érdeklődést, amit a külföldi befektetési lehetőségekről általuk szervezett szemináriumok, konferenciák résztvevőinek nagy száma is mutat. Az igazgató rendkívül fontosnak tartja, hogy az érintett vállalkozások valamilyen formában kapjanak segítséget a kormányzattól is. Bár a működőtőke-kihelyezés államilag preferált terület, pillanatnyilag semmiféle támogatást nem élvez az, aki a határokon kívül fektet be. (Mindamellett tudomásukra jutott, hogy a nem túl távoli jövőben koncepciót dolgoz ki a kormányzat.)

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozásoknak értelemszerűen nem a nagyokkal kell versenyezniük, meg kell találniuk a számukra legmegfelelőbb területeket. Elsősorban a környező országokra koncentrálva, ahol az alapított cég ügymenete esetleg közvetlenül is felügyelhető, a piaci információk jobban követhetők, kisebbek a földrajzi távolságok és a gazdasági életben lévő különbségek.

Nem garantált a barátságos fogadtatás

Persze, mint az átalakuló gazdaságokban általában, nem mindig fogadja barátságos befektetői környezet a külföldieket. Érvényes ez a magyar vállalatok külföldi terjeszkedése szempontjából célországnak számító Romániára, ahol – más beruházó országok véleményével egyetértve – a kormányzatnak 11 év alatt nem sikerült elég meggyőző érvet felhoznia arra, miért Romániát válasszák a külföldiek befektetéseik színhelyéül. Helyi statisztikák szerint 1991-2001 között összesen 3,1 milliárd dollár áramlott az országba közvetlen befektetésként, s a külföldi tőkével létrehozott cégek száma 82 ezerre, jegyzett tőkéjük összesen 7,3 milliárd dollárra volt tehető.

Romániában Magyarország a külföldi befektetések számát illetően a hetedik, a tőke nagysága szerint a tizenharmadik helyen áll. A magyar cégek eddig főként a határ menti megyékben, a fővárosban, Bukarestben, Maros, Hargita és Kovászna megyében, illetve a legtöbb tőkét befogadó Kolozs megyében ruháztak be.

Bár a külföldi tőkebefektetések elmaradnak a gazdasági lehetőségektől – aminek több oka van, mint a nyitó és fejlődő gazdaságú országok esetében általában -, az ITDH a befektetések jelentős emelkedésére számít, mivel alacsonyabbak a munkabérek, az ingatlanbérleti, illetve -vásárlási költségek és a közműdíjak. A befektetői bizalmat növeli az infláció folyamatos csökkenése, a gazdaság stabilizálásának kormányzati preferenciája és Románia NATO-csatlakozása is.

A két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősödését segíti az ITDH bukaresti irodája és hat romániai nagyvárosban lévő képviselete. A helyi viszonyokban való megfelelő tájékozottsággal, a lehetőségek pontos ismeretével a nehézségek jó része kezelhető, elkerülhető, hogy az első kudarcélmény elvegye a piac után érdeklődő vállalkozó kedvét.

Törvényi hátszéllel

A szabadkai ITDH képviseleti iroda tapasztalatai szerint a jugoszláviai Észak-Vajdaság területén közepes a magyar kis- és középvállalkozók érdeklődése az induló privatizáció iránt, ami az információ beszerzése után többnyire elakad. A társaságok nem mennek bele egyéni privatizációs tranzakciókba, inkább vegyesvállalatokat alapítanak, ami azonnal biztos piacot teremt a számukra. Jellemző a bérmunka, és a két ország közötti kereskedelem is fellendülőben van a szabadkereskedelmi egyezmény aláírása óta. Egyes cégek saját képviseleteket nyitnak, és vajdasági munkaerőt foglalkoztatnak. A magyar kis- és közepes vállalkozások regionális terjeszkedésének egyik sikertörténete a Fornetti Kft. nevéhez fűződik, mely fagyasztott péksüteményeivel és franchise-szerződéssel üzemeltetett látványpékségeivel a legtöbb környező országban jelen van.

Szlovákiában – az EU-előírásokkal összhangban – a kormány nemrégiben módosította 2002. január 1-jei hatállyal a befektetések támogatásáról szóló törvényt. Az ITDH pozsonyi képviselőjének tájékoztatása szerint az új törvény az uniós konformitás jegyében egységes jogi keretbe foglalja a befektetési támogatások mint állami támogatások igénybevételének lehetőségét, az új befektetők már csak ezzel összhangban kaphatnak kedvezményeket. A feltételrendszert az EU-ba történő belépés után egy éven belül és utána folyamatosan összhangba kell hozni az uniós szabályokkal.

Az ITDH prágai irodavezetője elmondta, hogy a Cseh Köztársaság – az uniós előírásoknak megfelelően – kedvezményeket nyújt az új, illetve a már betelepült beruházó vállalatoknak: adókedvezményt, vám- és áfamentes gépimportot, munkahelyteremtő támogatást helyi szinten és a cseh vállalatoknál létrehozott új munkahelyek után, kedvezményes hiteleket és garanciavállalást a kis- és középvállalkozások számára. A beruházási kedvezményekről szóló törvény eredetileg csak a termelőberuházásokat részesítette előnyben, 2001-től azonban a támogatásokat kiterjesztették a stratégiai jellegű szolgáltatásokra is.

Az állami támogatás mértéke elérheti a beruházás értékének felét, amelynek alapja az épület-, gép- és berendezésvásárlás költsége vagy az alkalmazottaknak az első két évben kifizetett bérköltség.

A hazai tőkekivitel legfontosabb célországai
Ország	Összeg
Szlovákia	350 M USD
Macedónia	300 M USD
Románia	200 M USD
Lengyelország	70 M USD
Ukrajna	50 M USD
Csehország	50 M USD
Oroszország	40 M USD
Forrás: Corvinus Rt.