A távmunka távlatai

Lassan terjednek az atipikus foglalkoztatási módok

Hol vannak a magyarországi távmunkaadó cégek, vállalkozások? Ahhoz, hogy a kialakult igényeket kielégítsék, tudományos, pénzügyi-gazdasági érvekkel kellene számukra kívánatossá tenni a távmunkások foglalkoztatását. Az első lépések már megtörténtek. Létrejöttek azok a jogi, igazgatási szabályozók és gazdasági szervezetek, amelyek ezt a feladatot képesek teljesíteni. A távmunkavégzés helyeként pedig már létezik a Magyar Teleház Szövetség, amely az egész országot behálózó teleházakkal megteremtette azt az informatikai, fizikális hátteret, ahol azok is dolgozhatnak, akiknek egyelőre nincs otthoni számítógépük vagy internetelérési lehetőségük.

Történeti előzmények

A múlt század végére világszerte kialakult egy korspecifikus, elsősorban otthonról végezhető munkatevékenység, a távmunka. Míg a magyar nyelvben a távmunka kifejezés honosodott meg, a német jog "die Telearbeit", az angolszász jog a "teleworking" elnevezéssel illeti.

Mi is a távmunka? Távolsági munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló távol a munkaadójától, információs technológiával (elsősorban számítógéppel) támogatott, döntően szellemi tevékenységet végez. Ez a definíció magában foglalja a távmunka mindazon ismérveit, amelyek a különböző értelmezésekben, tanulmányokban közös pontként megjelennek. Ezek szerint három alapvető tényező egybeesése határozza meg a távmunkát. Távmunkavégzésről beszélünk, ha:

– Alternatív munkahelyen (ami lehet saját otthon, teleház, távmunkaközpont, teleiroda, közlekedési eszközök stb.) történik a munkavégzés.

– Önállóan és rendszeresen, azaz heti egy-két alkalommal vagy mindennap végzi munkáját a munkahelyétől távol a dolgozó (a munkahelyről, munkaidő után alkalmanként hazavitt, túlórában otthon befejezett munka nem tekinthető távmunkának). Ha valaki minden héten legalább 1-2 nap rendszeresen otthon dolgozik, és ezt a munkáltatójával való közös megegyezés alapján, munkaidőben teszi, már távmunkáról beszélhetünk.

– Elektronikus úton valósul meg a kapcsolattartás a munkaadóval (sok tekintetben hasonlít a távmunka a Magyarországon hagyományos kisipari bedolgozótevékenységhez, de a bedolgozás nem azonos a távmunkával). A távmunka elsősorban szellemi tevékenység, íróasztal, illetve számítógép mellett végezhető feladatok elvégzése, amelynek végterméke többnyire valamilyen elektronikus formában továbbítható dokumentum.

A globalizációs tendenciáknak köszönhetően a távmunkát végző dolgozó már nincs lakóhelyéhez, megyéjéhez, sőt országához sem kötve. Munkaerejét elvileg bárhol a világon eladhatja, s a távmunkaadóknak sem kell telephelyet nyitniuk ott, ahol távmunkásokat kívánnak foglalkoztatni.

A távmunka egyszersmind korszerű üzemszervezési módszer, egy új, időben és térben flexibilis, ún. atipikus munkaforma. Életre hívója munkaadói részről a hatékonyság növelése iránti igény, a költségcsökkentés, az ingatlan- és rezsiköltségek megtakarítása, az erőforrások optimalizálása.

A munkavállalókat egészen más okok motiválják távmunka végzésére. Az információs társadalom kiépülésével egyre több a magasan kvalifikált számítógépes szakember. A KSH adatai szerint Magyarországon ma minden harmadik foglalkoztatott számítógéppel dolgozik. Viszont a magyarországi otthonok csupán 18-20 százalékában található személyi számítógép, ezek harmada pedig munkavégzésre és gyors adatcserére nem alkalmas. Az internetezők száma sem nőtt az elmúlt években jelentős mértékben. Ennek oka a magas távközlési díj, de a területi lefedettség tekintetében is jelentős "fehér foltok" vannak Magyarország térképén.

Nemzetközi kitekintés

Az első távmunkaprojektek az USA-ban jelentek meg. Az ITAC (International Telework Association and Council) Amerika első számú távmunkaszervezeteként alakult. Jack Nilles a távmunka szakterületének nemzetközileg elismert tekintélye, aki 1973-ban megalkotta és definiálta a "telework" és "telecommuting" fogalmát, és 1980 óta irányítja az általa alapított JALA-t. (Teleworkről akkor beszélünk, ha a munkával kapcsolatos utazásokat az információtechnológia valamely formája [pl. a távközlés vagy a számítógép] helyettesíti. Telecommutingról pedig akkor, ha nem a dolgozó utazgat a munkahelye és a lakóhelye között, hanem a munkája.)

A hipotézis – mely mintegy 20 évvel korábban azt hirdette, hogy az amerikaiak minden szellemi tevékenységet távmunka keretében fognak végezni az ezredfordulóra – nem vált be, de tény, hogy 1997-ben 11 milliósra becsülték azt a munkavállalói kört az USA-ban, amely távmunkásként otthon dolgozik. Ma pedig már több mint 15 millió amerikai távmunkásról beszélhetünk.

Kanadában erősen érezhető az Egyesült Államok elszívó ereje, de azért ott is jelentős növekedés következett be, 1997-ben a Statistics Canada már 1 millió távfoglalkoztatottat mutatott ki.

Japánban 1995-től mind a kormányzat, mind a magánszektor részéről nagy az érdeklődés a távmunka iránt. A vállalatok igyekeztek új stratégiákat kidolgozni a munkaerőpiacon való megjelenésre a távfoglalkoztatás keretében.

Az Európai Unió a 90-es években tudatosan elkötelezte magát az információs társadalom fejlesztése mellett. A Fehér Könyv alapján az európai állam- és kormányfők felkértek egy tudóscsoportot, hogy konkrét intézkedéseket dolgozzanak ki az információs társadalom kiépítésére. Az 1994-ben készült "Bangemann-jelentés" mérföldkőnek tekinthető az európai távmunka történetében. (Dr. Martin Bangemannt azóta is az európai távmunka támogatásának kulcsfontosságú személyiségeként tartják számon.)

Az Európai Unió a három, leginkább elterjedt forma alakulását figyeli meg rendszeresen: a részmunkaidőben, a határozott idejű szerződéssel dolgozók és az önállóak (önfoglalkoztatók) létszámának alakulását. Egyúttal azonban a részmunkaidőt átszámítják az országonkénti hivatalos teljes munkaidőre is, kimutatva, hogy hány teljes munkaidőben foglalkoztatott munkájának felelne meg. Az így kapott eredményeket is rendszeresen közzéteszik, mint az ország potenciális munkaidőalapjának kihasználásáról képet adó fontos információt. A statisztikailag megfigyelt, három atipikus foglalkoztatási forma együttes aránya a legmagasabb Hollandiában és Spanyolországban volt, ahol a keresők több mint 60 százaléka dolgozott már a hagyományostól eltérő – bár más-más jellegű – formákban, arányuk Luxemburgban (21,1 százalék) a legalacsonyabb. (Az EU átlaga 44,9 százalék.)

A legfrissebb adatok figyelembevételével készült összehasonlítás az EU 15 tagállamára terjed ki. Az összes foglalkoztatott 6,1 százaléka végzett távmunkát 1999-ben, míg 2002-re ez az arány 13,0 százalékra nőtt.

A távmunka típusai az otthoni távmunkavégzés, a mobil távmunkavégzés és az önfoglalkozói körben végzett távmunka. Ha megvizsgáljuk a távmunkások arányát a teljes munkaerő százalékában, akkor az Európai Unió élcsapatába Hollandia, Finnország és Dánia tartozik. A lemaradó tagállamok között találjuk Franciaországot, Luxemburgot, Spanyolországot és Portugáliát.

Dániában a klasszikusnak nevezett alkalmazotti távmunka terjedt el. Ennek oka, hogy a munkaadók és a munkavállalók képviselői, valamint a szakszervezetek között folytatott párbeszéd eredményeképpen létrejöttek azok a keretmegállapodások, amelyek nagymértékben megkönnyítik a távmunka alkalmazását mindkét fél számára, s egyben megnyugtató szabályozás is készült.

Hódít az ework

Az európai távmunka komolyságát és nemzetközi szintű elismertségét támasztja alá, hogy 2001 szeptemberében már a 8. Európai Távmunka Konferencia megrendezésére került sor Helsinkiben. A világ 34 országából mintegy 500 résztvevő érkezett. Itt fogalmazták meg: az EU célja, hogy "a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő tudásalapú társadalmává váljon, ahol a fenntartható gazdasági növekedés mind több és jobb munkalehetőséget és nagyobb szociális kohéziót teremt". A távmunka (telework) kifejezést felváltja egy tágabb fogalom, az "ework", melyet az EU így határozott meg: az e-munka a munkavégzés, ill. munkaszervezés új formája, melynek során a munkavállaló munkaidejének jelentős hányadát a munkaadó telephelyétől vagy a teljesítés helyétől távol tölti, és ahol a dolgozó munkája során adattovábbítás céljából az információtechnológia eszközeit – legfőképpen az internetet – veszi igénybe.

Külön kutatás folyik a nagyvárosoktól távoli térségek fejlesztését célzó eworkprogramokról. Norvégia északi részén az önkormányzatok közötti hálózat segíti a munkahelyteremtést. Észak-Skóciában olyan távmunkaközpontokban foglalkoztatják a magasan kvalifikált helyi munkaerőt, melyek üzleti alapokon működnek. Világméretű projekt vizsgálja a digitális gazdaságban megváltozó munka világát, ezen belül a nemzetközi távmunka irányvonalait. Az összesen 22 országra kiterjedő, 3 éves időtartamra tervezett projekt neve EMERGENCE, egy betűszó, melynek tartalma: "Estimation and Mapping of Employment Relocation in a Global Economy in the New Communications Environment". Magyarán, a kutatás azokra a követelményekre összpontosít, miként oldható meg, hogy az új kommunikációs környezetben lévő globális gazdaságban a munka menjen az emberek lakóhelyére, s ne a munkavállaló utazzon a munkahelyre. A folyamat egyszerre hordoz új esélyeket és fenyegetéseket is egy-egy régió számára. Az EMERGENCE projekt végterméke egy olyan világtérkép lesz, amely felvázolja a munka áramlásának irányait a globális digitális gazdaságban. (Az eredmények a www.emergence.hu website-on olvashatók.) Ezek a kutatási eredmények indukálták azt a tervezetet, amely a hátrányos térségek felzárkóztatását tűzte ki célul. Ez a Flexwork program, amelyben Magyarország is részt vesz. Portálja a www.flexwork.eu.com. A magyarországi EMERGENCE kutatásvezetője dr. Makó Csaba, az MTA szociológiai intézetének professzora.

Vizsgálatok bizonyítják, különös oka van annak, hogy miért nem tud olyan gyorsan terjedni a távmunka, mint ahogy azt a feltételek megléte indokolná. Nos, ennek legtöbbször maga a vállalati menedzsment a legnagyobb ellenzője. A vezetők elsősorban attól tartanak, hogy hatalmukat nem tudják közvetlenül gyakorolni beosztottaik felett. Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy belássák, a szellemi munka végterméke olyan produktum, amely minősíti az alkotóját, s egyben bizonyítéka is a munkavégzésnek.

Együttműködési megállapodás

A teleház – Gáspár Mátyásnak, a Teleház Kht. elnökének definícióját kölcsönözve – egy többfunkciós, nyitott profilú kisközösségi információs és telekommunikációs szolgáltató központ (közösségi telekommunikációs szolgáltatóház). Adott térségben, szomszédságban megteremti azt a minimális konfigurációjú informatikai, irodatechnikai, szervezési, tömegkommunikációs intelligenciát, amely már gazdaságosan működtethető a legkülönbözőbb helyi – egyéni, csoport-, közösségi és kistérségi – igények szolgálatában. A teleháznak közvetlenül a polgárok által igénybe vehető szolgáltatásokat kell nyújtania, amelyek fokozatosan alakulnak ki a helyi igények függvényében, és bárki számára elérhetőek.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium 2002 októberében együttműködési megállapodást kötött a Magyar Teleház Szövetséggel. A cél új távmunkahelyek létrehozása, kölcsönös tájékoztatás, információcsere. A minisztérium vállalta az új távmunkahelyek létrehozásához a jogosultság biztosítását, a pályázatok kiírását. A másik aláíró fél vállalta, hogy kezdeményezi új távmunkások foglalkoztatását és képzését a teleházak által, illetve a teleházakban, s a rendelkezésre álló adatait, kutatási eredményeit, tapasztalatait a minisztériumnak átadja, s szakmai konferenciáira a minisztérium képviselőjét meghívja. A megállapodás érvényességét egy évben határozták meg.

Szintén 2002 októberében született megállapodás a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) között, amely ugyancsak a távmunkában részt venni szándékozó munkavállalók támogatását célozza. A minisztérium ígérete szerint kiemelten kezeli és támogatja a MEOSZ munkavállalók és munkáltatók felkészítésére irányuló távmunkaprojektjeit, pályázati források megteremtését, a célszervezetek távmunkára való felkészítését.

Sürgős feladatok

Komoly erőfeszítéseket kell tenni az új technológia széles körű nyilvános elfogadtatásáért és tényleges alkalmazásáért. A lakosság számára hozzáférhetővé kell tenni a telekommunikációs szolgáltatásokat, a megfizethető internetelérést, a távoli és kistelepüléseken a teleházakat, a diákoknak az információtechnológia megfelelő mélységű elsajátítását, jogot és lehetőséget kell adni az oktatáshoz és továbbképzéshez, idegen nyelvi képzéshez. A Bangemann-jelentés értelmében: "Minden európai tagállamban ki kell nevezni egy miniszteri szintű személyt, aki felelős az információs társadalmat érintő minden szempont koordinálásáért."

Kiemelt feladat még a távmunka elterjesztésében a kutatások finanszírozása, a kísérleti távmunkaprojektek támogatása, a távmunka elfogadottságának növelése PR-eszközökkel, a távmunka módszereinek adaptálása a kormány hivatalaiban, és a távmunkát támogató infrastruktúra fejlesztése.

2002, Paris Sept 25-27