Természetkárosítás

Környezetvédelem, büntetésekkel II.

A környezetkárosítás bűncselekménye mellett a Btk. 281/A §-ában körülírt természetkárosítás bűntette és vétsége szankcionálja azokat a magatartásokat, amelyek az ember és környezete, az ember és a természet harmonikus együttélését, rendezett kapcsolatának kialakítását súlyosan megzavarják.

Kerettényállás

A környezetkárosítás bűntettéhez hasonlóan a természetkárosítás bűntette is kerettényállás.

Kapcsolódó jogszabályok

A Btk. 211. §-át kitöltő legfontosabb jogszabály a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.). Szép számmal kapcsolódnak azonban a természetkárosítás bűntettéhez más jogszabályok rendelkezései is, amelyek alkalmazására a döntés meghozatalakor szükség van. A legfontosabbak:

– az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM rendelettel;

– a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 30/1997. (IV. 30.) FM rendelettel;

– az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet;

– a védett természeti területek és értékek nyilvántartásáról szóló 13/1997. (V. 28.) KTM rendelet;

– a környezetvédelmi felügyelőségek, valamint a nemzetipark-igazgatóságok feladat- és hatásköréről, továbbá a Környezet- és Természetvédelmi Főfelügyelőségről szóló 211/1997. (XI. 26.) Korm. rendelet;

– a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet;

– a védett és fokozottan védett életközösségre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról szóló 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet;

– a vizek és a közcélú vízilétesítmények fenntartására vonatkozó feladatokról szóló 120/1999. (VIII. 6.) Korm. rendelet;

– az Erdőrendezési Szabályzatról szóló 88/2000. (XI. 10) FVM rendelet;

– a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet.

Jelentős számban vannak továbbá különböző KöM és KTM rendeletek, amelyek az egyes nemzeti parkokról, természetvédelmi területekről szólnak, s amelyek köre szinte hónapról hónapra bővül. (Ezzel együtt azonban az ország területének alig 10 százaléka áll jelenleg védettség alatt.) A Tvt. úgy rendelkezik, hogy – a már hivatkozott háttérnormákon kívül a Tvt.-ben nem szabályozott kérdések tekintetében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kötv.) rendelkezései az irányadók, következésképp a Btk. 281. §-ának alkalmazása körében ez utóbbi jogszabály normáit is alkalmazni kell.

Nemzetközi szerződések

Az irányadó – és a Btk. 281. §-ának (1) a pontjában külön is hivatkozott – nemzetközi szerződések közül a leglényegesebbek:

– az 1985. évi 21. tvr.-rel kihirdetett, a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott egyezmény (párizsi egyezmény);

– az 1986. évi 6. tvr.-rel kihirdetett, a Bonnban, az 1979. évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló egyezmény (bonni egyezmény);

– az 1986. évi 15. tvr.-rel kihirdetett, a Washingtonban, 1973. március 3-án elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (washingtoni egyezmény);

– az 1990/7. sz. nemzetközi szerződés a környezetvédelmi minisztertől szám alatt közzétett: egyezmény az európai vadon élő növények és természetes élőhelyeik védelméről;

– az 1993. évi XLII. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsanban, 1971. február 2-án elfogadott egyezmény és annak 1982. december 3-án és 1987. május 28. és június 3. között elfogadott módosításairól (ramsani egyezmény).

Védett jogi tárgyak

A Btk. 281. §-ában szereplő védett jogi tárgyak fogalomkörét a Tvt. rendelkezései töltik ki tartalommal.

Élő szervezet

Élő szervezetnek (élőlénynek) tekintendők a mikroorganizmusok, gombák, növények és állatok fajai, alfajai, változatai (fajok). A fajoknak az egyedfejlődés bármely szakaszában lévő alakjai, egyedei, az egyedek származékai és kereszteződései, az egyedek állományai, életközösségei minden formában védelem alá esnek [Tvt. 4. § f) pont, 8. § (1) bekezdés].

Életközösség

Az élő szervezetek meghatározott kapcsolatrendszerben, meghatározott élőhelyen található állományai életközösségnek minősülnek [Tvt. 4. § k) pont].

Természeti terület

Természeti területnek tekintendő valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetközeli állapotok jellemeznek.

Természetes állapot

Természetes állapotnak tekinti a Tvt. azt az élőhelyet, tájat, életközösséget, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy alig meghatározó módon játszott szerepet – kivéve a helyreállításuk érdekében kifejtett tevékenységet -, így a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi.

Természetközeli állapot

Természetközeli állapotnak az az élőhely, táj, életközösség minősül, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott – abból a célból, hogy a természeteshez hasonló körülményeket teremtsen -, s így a benne végbemenő folyamatokat az önszabályozás vezérli.

Védett természeti terület

Védett természeti terület minden olyan földterület, amelyet a Tvt. vagy más jogszabály rendelkezései védetté nyilvánítottak [Tvt. 4. § b)-d) és g) pontok]. A Tvt. 15. §-a szerint a természeti területek lehetnek: erdő, gyep, nádas művelési ágú termőföldek; a művelés alól kivettként nyilvántartott földterületek, ha nem szolgálnak építmény elhelyezésére, vagy nem állnak bányaművelés alatt; mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterületek.

A védett és fokozottan védett természeti terület a védelem céljától, hazai és nemzetközi jelentőségétől, a védelem kiterjedtségétől függően többféle fokozatot érhet el. Lehet nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék. Mindezek a védett természeti egységek további védelmet is kaphatnak, körülöttük elrendelhető védősáv, ütközőzóna (a lakott településsel) létesítése. E további védelmi övezetek nem minden esetben számítanak a védett terület részének, azonban a kiemelt védettségű nemzeti parkok, ökológiai folyosók biztonsága érdekében előfordul fokozottan védetté nyilvánításuk.

A védettség eltérő lehet a szerint is, hogy szabadon látogathatóak vagy zárt területek (csak kutatók számára, kutatási engedéllyel látogathatók), illetve a kettő között elhelyezkedve korlátozottan látogathatóak (korlátozott létszám, behatárolt időkeret, csak részterületekre és/vagy szakvezetővel engedélyezett belépés). Az a tény azonban, hogy a terület szabadon látogatható, a büntetőjogi védettségből mit sem von le.

Barlangok

A védett jogi tárgyak körébe tartoznak a barlangok is. Barlangnak tekintendő a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert, és jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást.

Védett természeti egységek Nemzeti park * Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan rendszerének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a fellendülés elősegítése [Tvt. 28. § (2) bekezdés]. * Tájvédelmi körzet * Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és a természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és természeti értékek megőrzése [Tvt. 28. § (3) bekezdés]. * Természetvédelmi terület * Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Ilyennek minősül a védett láp, szikes tó [Tvt. 28. § (4) bekezdés]. * Természeti emlék * Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. Idetartoznak egyes víztani és földtani értékek, mint a védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár [Tvt. 28. § (5) bekezdés].

A jelentős mértékű megváltoztatás szempontjai

A védett természeti terület, élő szervezetek életközössége, barlang megváltoztatásával kapcsolatos cselekmény csak akkor tényállásszerű, ha a megváltoztatás jelentős mértékű. A jelentős mérték fogalma azonban a természetkárosítás bűntette körében sem található meg egyetlen jogszabályban sem.

Az elkövetési tárgyak jellege

Az egyedi ügyekben mindenekelőtt irányadó lehet a sértett elkövetési tárgy(ak) jellege. Egyes állat- és növényfajok a kipusztulás határán vannak, minek folytán egyedeik elpusztítása, befogása, vagy élőhelyük struktúrájának kisebb mértékű megváltoztatása is nagyobb veszélyt jelent rájuk nézve, mint a még gazdagabb élő szervezettel bíró életközösségekben bekövetkezett változás. A védett területen történő fakitermelés, vagy éppen engedély nélküli objektumok létesítése számos állatfaj számára a létfenntartásához szükséges ökológiai folyosót szünteti meg, ritkán költő madarak költőhelye válik az enyészet tárgyává, a védett vadállomány elköltözését eredményezi. Mindenképpen jelentős mértékű a beavatkozás akkor, ha a környezeti agresszió következtében bekövetkezett változások – figyelemmel pl. az érintett vadállomány sajátos szükségleteire is – az életközösség egyedeinek életlehetőségét jelentős mértékben rontja. A beavatkozás járhat azzal, hogy ha a közelben nincs azonos életminőséget biztosító természeti struktúra, az újabb élőhely feltalálásáig a közösség komoly számbeli pusztulást szenved.

A talajszerkezet módosulásának következményei

A tapasztalatok szerint az engedély nélküli fakitermelés, az engedély nélküli legeltetés megváltoztathatja a talaj szerkezetét, ami a növényvilág módosulásával járhat együtt. Éppen a védett növényfajok érzékenyek pl. a talaj savasodására, nitrogénfeldúsulására, amely a területet tömegesen és/vagy gyakran, rendszeresen igénybe vevő állatok trágyájának egyenes következménye lehet.

A beavatkozás időpontja és jellege

Nem mindegy az sem, hogy az eredeti állapot megváltoztatására mikor kerül sor. Akár az állat-, akár a növényvilág szaporodásának időszakában bekövetkező környezeti beavatkozás komoly mértékben ronthat a faj számarányaiban is mérhető megújulási képességén. Az "erősebb", "legszebb" egyedek befogása, kiásása pedig az életközösség minőségromlását okozhatja.

Tájképi értékek változása

Egyes növény- vagy állatfajok részleges pusztulása természetesen változást okozhat a védett tájképi értékekben, vagyis az evolúciós folyamat "megzakkanása" a kultúrtörténeti értékek részleges pusztulásához is vezet. A jelentős mérték megállapításakor ez sem elhanyagolható szempont. Mindezek a körülmények szakértői bizonyítás útján ma már nagy biztonsággal feltárhatók, még ha az okozott kár összegszerűen nem is állapítható meg.

A kár összegének jelentősége

Alapvető tévedés azt vélelmezni, hogy a természeti károk esetén a jelentős mértékű megváltoztatás csak akkor állapítható meg, ha pontosan feltárható a károkozás forintosított összege is. Sok esetben persze erre is van mód, hiszen egyes élő vadak egyedeinek, s így a vadállománynak megvan pl. a pénzben is kifejezhető eszmei értéke, rosszabb esetben nyilvántartott a lőtt vad értéke, azonban a cselekmény minősítésénél sokkal inkább mérvadó a bekövetkezett károk együttes volumene. Ebbe pedig beletartozik mindazon következmények "együttes értékelése", amelyek az egyes életközösségeket ért behatás következtében az ökológiai folyamatokban kedvezőtlen változásokat gerjesztett.

Mérhető és nem mérhető következmények

Nem tudjuk mérni, hogy adott erdőterületen honos, védett fák pusztulása pl. a nemzeti park szélcsatornáit hogyan változtatta meg, de azt már igen, hogy a légszennyezettségi mutatók miként romlottak. A környezeti agresszió és a kedvezőtlen változások előidézése közötti összefüggések mindazon területeken elég egyszerűen kimutathatók, ahol a környezeti szempontból jelentős mérések rendszeresek voltak. Ahol az előzetes állapotok nem ismertek, nem mérhető, hogy az engedély nélküli hulladéklerakás következtében előálló talajszennyezettség a talajszerkezet megváltozását – a pontos százalékarányokat tekintve – milyen fokban idézte elő. Az azonban a bázisadatok alapján rendszerint kimutatható, hogy pl. ennek következtében a madarak táplálékláncában fontos szerepet betöltő rovarok és gerinctelen fajok eltűnése összefügg-e az önmagukban nem is védett lágyszárú növényzet kihalásával, következésképp teljes madárfajoknak a védett területről történő elvándorlásával.

Helyrehozhatatlan károkozás

Hasonló a helyzet a cselekmény minősítő körülményei között szereplő tömeges pusztulás és helyrehozhatatlan károkozás fogalmával is.

A tömeges pusztulás olykor könnyen tetten érhető, és darabszám szerint, olykor pedig tömegére nézve és pénzben is kifejezhető értékeken is számszerűsíthető. Gyakorta már önmagukban ezek az adatok is elegendő lehetnek e körülmény megállapításához. Nem téveszthetők azonban szem elől ez esetben sem a tömeges pusztuláshoz kapcsolódó kísérő körülmények. A vízszennyezés következtében előálló halpusztulás vagy a folyóparti és víz alatti növényzet elhalása pl. – mivel mindezek az élőlények a hozzájuk kapcsolódó más állat- és növényfajok természeti feltételeit is biztosítják – feltétlenül túlmutat önmagán. Adott esetben tehát a természetben esett kár, a növényi és állati kultúra tényleges pusztulása nagyságrendekkel haladja meg a számszerűsíthető adatokat. Az ökológiai összetétel változása a vízminőség romlását, a fajok összetételének jelentős átalakulását, a ki nem mutatható eszmei kárt hozza magával, amely körülmények már rövidebb idő alatt is kimutathatóak.

Más esetekben – az ún. orvvadászatokkal kapcsolatos cselekmények esetén – a lefoglalt egyedek vagy tojások száma minden különösebb nehézség nélkül megállapíthatóvá teszi ezt a minősítő körülményt. Ezen túlmenően azonban a bizonyítási eljárás során nemegyszer feltárható az is, hogy a védett faj pusztítása az elkövető részéről hosszabb idő óta folyik, és "értelmet nyernek" azok a természeti változások is, amelyek addig megmagyarázhatatlanok voltak. Ezek rendszerint a faj számarányainak komoly romlásával, összetételének satnyulásával, más fajok elvándorlásával, fészkelőhelyek elhagyásával függenek össze.

A károkozás következményeinek összesítése

A jelentős mértékű megváltoztatás helyett a helyrehozhatatlan károsodást állapította meg a bíróság abban az ügyben, amikor a vádlott – figyelmeztetés ellenére – hosszú időn keresztül tanúsított jogellenes magatartásának következtében a hazánkban egyedülálló illír bükkös szenvedett károsodást. A terhelt egy tájvédelmi körzet területén állattartással foglalkozott, s juhait és lovait a fokozottan védett bükkelegyes kocsánytalan tölgyesben legeltette. Az állatok több mint 1000 különleges faegyedet megrágtak, az erdő belsejében a növények letaposásával csapásokat vágtak, minek folytán az aljnövényzet ezeken a területeken teljesen kipusztult. Az állati trágya következtében a talaj elnitrátosodott, amely körülmény az illír bükköshöz kapcsolódó ugyancsak különleges lágyszárú növényzet satnyulásához vezetett, s a fák pusztulása következtében előálló lombkoronaszint megváltozása következtében pusztulást is eredményezett. A védett, különleges egyedfajtákat közönséges gyomnövényzet váltotta fel, így az erdő különlegességét, a növénytársulás vázát adó és fő struktúráját meghatározó fafajták helyét is egyszerűbb egyedek foglalták el. Mindez a növényzethez kapcsolódó állatállomány struktúrájában is változásokat hozott. Mindent egybevetve az egyedi és védett természeti táj ilyen súlyos fokú, és számos fajt egyidejűleg érintő változása annak ellenére is helyrehozhatatlan károsodás megállapítását vonta magával, hogy a természet öngyógyítása és az erdőgazdaság ezt támogató beavatkozása következtében egyes folyamatokban utóbb kedvező változások is bekövetkeztek.

Tettesek és részesek

A cselekmény tettese bármely elkövetési fordulat esetén bárki lehet. Az elkövetési magatartások nem kapcsolódnak sem foglalkozáshoz, sem külön jogszabály vagy hatósági határozat által előírt egyedi kötelezettséghez.

Mit mond a törvény? "281. § (1) Aki * a) nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított * 1. élő szervezetet, * 2. élő szervezet bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedét, * 3. fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetet, * 4. élő szervezet származékát * jogellenesen megszerez, tart, forgalomba hoz, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, azzal kereskedik, vagy azt elpusztítja, * b) védett * 1. természeti területet, * 2. élő szervezetek életközösségét, * 3. barlangot * jogellenesen jelentős mértékben megváltoztat, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. * (2) A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha * a) az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott természetkárosítás élő szervezet tömeges pusztulását, * b) az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott természetkárosítás a természeti terület, az élő szervezetek életközössége, vagy a barlang helyrehozhatatlan károsodását vagy megsemmisülését * okozza. * (3) Aki a (2) bekezdésben meghatározott természetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Elkövetési magatartások

A nemzetközi szerződés hatálya alá tartozó, vagy fokozottan védetté nyilvánított élő szervezet, vagy ennek bármely fejlődési alakjában vagy szakaszában lévő egyedének és származékának, vagy a fajok kereszteződéseként létrejött élő szervezetnek a védelme mindenkire egyformán kiható tilalmakat hoz magával. Tilos mindezeknek a jogellenes megszerzése, tartása, forgalomba hozatala, az országba történő behozatala, az országból történő kivitele, tranzitálása. Ezek a cselekmények éppen úgy büntetendők, mint a védelem alá eső fentebb megjelölt elkövetési tárgyak elpusztítása.

Az eltérő jellegű magatartások "közös nevezőre" hozatalának az az alapja, hogy a természeti környezet eredeti állapotában védendő. Valójában a vad jogtalan befogása, az eredeti élőhelyről történő elmozdítása – az érintett egyed életének látszólagos sértetlenül hagyása mellett is – éppen olyan pusztulást eredményez, mint a kipusztítás. A természeti környezet – legjobb esetben is legalább a védelem alá eső tájjelleg – megbomlik, s ez az ökoszisztémában kedvezőtlen folyamatokat indít el, amelyek eredménye az egyedek, a fajta, az életközösség végleges elhalása is lehet.

A másik típusú elkövetési magatartás a védett természeti terület, az élő szervezet életközösségének, a barlangnak a jogellenes és jelentős megváltoztatása ugyanazon tételkeretek között büntetendő, mint az előzőekben hivatkozott virtuális vagy tényleges pusztítás. A megváltoztatás a természetes folyamatokba történő emberi cselekvést, vagy emberi magatartással összefüggő állati, ipari beavatkozást egyaránt jelenthet.

A jogellenesség mint tényállási elem

Mindkét fordulatnál tényállási elem a jogellenesség. Egyes, jogszabályban pontosan körülírt esetekben a természeti tárgyak védelme azt követeli meg, hogy az ember a természeti folyamatokba beavatkozzon. Ennek oka lehet kárelhárítás, de lehet az adott faj életkörülményeinek javítása, az adott természeti tárgy állagának javítása. E beavatkozások nyilvánvalóan nélkülözik a jogellenességet, hiszen pozitív célra rendeltséggel, jogszabályi felhatalmazás – sőt esetenként kötelezettség – alapján történnek. Következésképp a felhatalmazás alapján történő beavatkozás akkor sem eredményezhet büntetőjogi felelősségre vonást, ha ennek nyomán jelentős károsodás alakult ki.

Minősített esetek

Súlyosabb következményekkel jár, ha az élő szervezettel kapcsolatos bármely elkövetési magatartás (megszerzése, tartása, forgalomba hozatala, az országba történő behozatala, az onnan való kivitele és az azon való átvitele, az azzal való kereskedés vagy elpusztítás) a védett elkövetési tárgy tömeges pusztulását idézi elő. Ugyancsak minősített eset állapítandó meg annak a terhére, aki a védett természeti terület, az élő szervezetek életközössége vagy a barlang megsemmisülését vagy helyrehozhatatlan károsodását idézi elő.

Az időben kitolódó károsodás jelentősége

A helyrehozhatatlan károsodás tekintetében a bíróság leszögezte azt is, hogy az "előidéz" szóval kifejezett magatartások körébe nem csak a döntés meghozataláig bekövetkezett tényleges károsodások tartoznak. Ez a kitétel magában foglalja mindazokat a később, a jövőben bekövetkező környezeti módosulásokat is, amelyek a cselekménnyel összefüggésben állnak, ám hatásuk csak hosszabb távon mutatkozik meg. Persze a későbbi "eredmény" csak akkor értékelhető, ha az ítélet meghozatalakor e tekintetben a bizonyítékok rendelkezésre állnak. Kiemelt szerep jut e vonatkozásban a szakértői bizonyításnak, sőt a több szakértő által készített együttes szakvéleményeknek, amelyek a rendelkezésre álló tényekből kiindulva a tudomány eredményei és tapasztalatai alapján megbízható adatokat tárnak fel, következtetéseket vonnak le a természeti folyamatok visszafordíthatatlanságával kapcsolatban.

Gondatlanság A természetkárosítást – hasonlóképpen a környezetkárosításhoz – sok esetben nem a tudatos pusztítás idézi elő, hanem a kellő körültekintés hiánya, hanyagság, nemtörődömség okozza. Gyakorta előfordulnak a felelőtlen emberi magatartás következtében kialakult bozóttüzek, amelyek több száz hektár erdő pusztulását eredményezik. A több ezer védett fa pusztulása már önmagában, pénzben mérve is komoly károsodást jelent, nem szólva az ehhez tapadó következményekről. Állatok lakóhelye, madarak találkozóhelye, fészkeik, odúik válnak a tűz martalékává, s az érintett terület jellegében véglegesen átalakul. A korona- és a törzstüzek egyidejűleg rendszerint többféle életközösség (számos növényi kultúra, állati közösség, gombák és puhatestűek stb.) belső viszonyaiban okoznak olyan károsodást, amelyet a természet öngyógyító képessége már nem képes orvosolni. A talajtüzek, alomtüzek káros hatása többnyire valamivel kisebb, azonban nem kizárt, hogy adott növényi kultúra végleges pusztulását eredményezik, vagyis a törvényben minősítő körülményként szabályozott súlyos eredmény ez esetben is bekövetkezik. * A gondatlan emberi magatartások persze számtalan más, előre még el sem képzelhető módon is eredményezhetnek súlyos következményeket: pl. ipari robbanás előidézésével, kisebb-nagyobb áradások okozásával, mesterséges tereptárgyak megrongálása következtében előálló természeti katasztrófák bekövetkezésével, talajszennyezéssel. * Amennyiben a cselekmények az élő szervezet tömeges pusztulásához, a védett természeti terület, az élő szervezetek életközösségének, a barlangoknak a megsemmisüléséhez vezetnek, vagy helyrehozhatatlan károsodást, tömeges pusztulást vonnak magukkal, annak megítélését a büntetőjog a Btk. 281. §-a (3) bekezdésének keretei között – a szándékos cselekményeknél enyhébb büntetési tételkeretekkel fenyegetetten – vonja hatókörébe (privilegizált eset). Nem tűri tehát el a jog a puszta felelőtlenséget, a jogalkotó a gondatlan cselekmények büntetendő tételével – éppenhogy ésszerűen – számolt azzal a realitással, hogy e kategóriában meglehetősen gyakori a negligencia.