Programozott nyereség

Magyar Szilícium-völgy: van, de nem az igazi

Két térség is van hazánkban, amelyet – persze némi túlzással – magyar Szilícium-völgyként emlegetnek: a lágymányosi Infopark, valamint a székesfehérvári ipari park, ahol többek között a Videoton és az IBM is működik (pontosabban ez utóbbi csak tevékenykedett). A budapesti terület a nevének megfelelően valóban egyre több informatikai világcéget fogad be, a dunántúli viszont október végén léket kapott: az amerikai nagyvállalat ugyanis bejelentette, hogy végleg feladja az 1995-ben kiépített fehérvári bázisát. Egyik hely sem hasonlít azonban a "valódi" Szilícium-völgyhöz, mert hiányoznak belőle a feltörekvő, rövid múltú, de ígéretes jövőjű, gyorsan növekvő hazai vállalkozások. Pedig a feltételek elvileg adottak lennének: a felsőoktatási háttér (Budán az ELTE, illetve a Műegyetem, Fehérvárott a Kodolányi Főiskola), a megfelelő távközlési és informatikai infrastruktúra, az elérhető árú, képzett munkaerő. Hogy akkor mi hiányzik? Talán a szellemi és anyagi erőforrásoknak az a kritikus tömege, ami a láncreakciószerű fejlődést elindítaná. Meg még valami, ami talán az előzőeknél is fontosabb: az a társadalmi és gazdasági igény, amely az iparágat mozgásba hozná. Magyarország, ahol a lakosságnak legfeljebb a 20 százaléka fér hozzá az internethez (általában az iskolában vagy a munkahelyén), ahol a vállalatok átlagosan csupán forgalmuk egy százalékát költik informatikára, úgy tűnik föl, nem eléggé ösztönző környezet egy helyi Szilícium-völgy kialakulásához.

Háromlépcsős evolúció

Ennek ellenére hiba lenne azt gondolni, hogy a magyar szoftveripar megerősítésére nincs esély. Tény, hogy a "búvópatakként" a rendszerváltás előtt is létező ágazatot a kilencvenes évek elején a hazánkba települt multinacionális vállalatok élesztették újra, ám a művelet – a lehetőségekhez képest – viszonylag jól sikerült, s ma már ténylegesen magyar cégek is megélnek a szoftvergyártásból. Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) adatai szerint a szervezet szoftverfejlesztő szakcsoportjának jelenleg 109 tagvállalata van, vagyis ennyien foglalkoznak főként vagy kizárólag szoftverek előállításával. Igaz, zömük kis vagy közepes cég, a magyar tőkével indított és időközben nagyra nőtt sikervállalatokat két kézen meg lehet számolni. A száznál is több vállalkozás egyébként már elegendő egy önálló iparág létének bizonyítására – gondoljunk csak például a jóval kevesebb céget felmutató, mégis izmos hazai autógyártásra –, ám óvatosságra kell hogy intsen, ha egy kissé a keretszám mögé nézünk. Az adatokat elemezve nemcsak az derül ki, hogy az átlagos foglalkoztatotti létszám jócskán 100 fő alatt van, de az is, hogy az egy-három fős mikrovállalkozás sem számít ritkaságnak. Azt is érdemes ugyanakkor leszögezni, hogy nem minden szoftveres cég IVSZ-tag (csak webfejlesztéssel legalább 100 cég foglalkozik az országban), a gazdasági tárcától származó információk szerint több mint 1000 vállalkozás vette fel a tevékenységei közé a programírást, illetve -fejlesztést, közülük mintegy 300-nak ez a fő tevékenysége. Az iparágban – az oktatási tárca kutatás-fejlesztési államtitkársága megbízásából 2000-ben készített felmérés szerint – mintegy 10 ezer szakember dolgozik, az éves árbevétel akkor 300 milliárd forint körül volt.

Ami a már említett multikat illeti, ők egy sajátos, háromlépcsős evolúció során váltak a magyar szoftveripar részeivé. Eleinte csupán értékesítési céllal érkeztek, később összeszerelő, illetve gyártóüzemeket is létesítettek, s legvégül – miután elhitték, hogy a magyar szakemberek erre is képesek – bizonyos programozói feladatokat is idehoztak, sőt olyan vállalat is akadt, amely valódi k+f részleget telepített Magyarországra. Az ilyenformán meghonosodott multinacionális hátterű szoftvergyártókat két nagyobb csoportba lehet sorolni: az elsőbe a belső felhasználásra szánt, úgynevezett beágyazott szoftvertermékeket előállító fejlesztők tartoznak (ilyen centrumot működtet Magyarországon például a Nokia, a Siemens és az Ericsson), a másodikba pedig azok, amelyek szoftverrendszereket alkotnak nálunk (egyebek mellett az IBM, az Oracle, a Siemens-Sysdata és az SAP színeiben, illetve megrendelésére).

Kommunikációra hangolva

A magyar szoftveripar annyiban mindenképpen hasonlít a nyugat-európaihoz, hogy a legtöbb megrendelés itt is a már létező szoftverek testreszabására, illetve gyári programokhoz speciális alkalmazások készítésére vonatkozik. Míg azonban a Lajtán túl 100 egységnyi szoftverlicencdíjhoz 70-80 százaléknyi support (installáció, terméktámogatás, frissítés stb.) költség tartozik, Magyarországon ez az arány alig éri el az 50 százalékot. (A hiányzó hányad egy része az olcsóbban dolgozó, kis magyar szoftvercégeket gazdagítja.) Kifejezetten a magyar piac sajátossága ugyanakkor, hogy az ágazat legnagyobb megrendelője-fenntartója egészen a közelmúltig a telekommunikációs szektor volt. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy egyetlen vállalat, a Matáv éltette a piacot, ez azonban csak részben lenne igaz. A telekomcég két éve még százmilliárdos nagyságrendű megrendelést adott döntően magyar programozóknak, az idén azonban az iparági válság nyomán tizedére csökkent a megbízások értéke. (A Matáv specialitása, hogy házon belüli szoftverfejlesztése alig van, így jobb években a fejlesztési szükséglet valóban komoly lökést ad a hazai szoftveriparnak.) A szintén jelentős programozási keresletet teremtő mobilcégek más úton járnak: már a kezdetekkor kiépítették, és folyamatosan növelik saját fejlesztőrészlegüket, s az utóbbi években az informatika szakon diplomázók fő célpontjaivá váltak (sőt az utánpótlás biztosítása érdekében tanszéki együttműködéseket alakítottak ki, ösztöndíjakat hirdettek meg, s ezzel évről évre sikerült is lefölözniük a végzős évfolyamokat).

A távközlési ágazaton belül nemcsak a szolgáltatók, hanem a termelők is a szoftveripar nagyjai közé tartoznak. A Nokia például 1998 óta tart fenn k+f részleget Magyarországon, s a növekedés esztendeiben évente több mint 100 frissen végzett informatikussal bővítette a létszámot. A közelmúltban a finn tulajdonú vállalat is megismerhette a keresleti munkaerőpiac árnyoldalait, annak ellenére, hogy közös kutatási projekteket indított többek között a Műegyetemmel, a Szegedi Tudományegyetemmel és a Veszprémi Egyetemmel is, ami tudvalevőleg a legalkalmasabb módszer a tehetségek "lehalászására". Jelenleg mintegy 500 fejlesztőt foglalkoztatnak, emellett időről időre külső csapatoknak (egyetemeknek, illetve kisebb magáncégeknek) is adnak megbízásokat.

A vállalatnak egyébként a világ 14 országában van fejlesztőközpontja, ám Magyarország kitüntetett szerepét jelzi, hogy nálunk rögtön három ilyen centrumot is kialakítottak: az egyik a Nokia Networkshöz, azaz az infrastruktúrával foglalkozó üzletághoz, a másik a mobiltelefonokat gyártó részleghez, a harmadik pedig a vállalat központi k+f egységéhez, a Nokia Research Centerhez tartozik. A közelmúltban Debrecenben alapítottak egy kisebb bázist is, ahol 80 szakember a Tetra rádió-távközlési rendszer fejlesztésén dolgozik. Mint elmondták, a legfontosabb telepítő tényező a jól képzett magyar mérnökök sokasága, illetve a versenyképes tudást nyújtó hazai műszaki felsőoktatás volt.

Hogy a Nokia nem egyedi eset, azt jól mutatja, hogy a versenytársak közül az Ericsson, sőt újabban már a Siemens is jelentős magyar szoftverfejlesztő bázissal rendelkezik. Az Ericsson Magyarország Kutatási-Fejlesztési Igazgatóságán belül működő NetPerf a kommunikációs hálózatok tervezésére szolgáló szoftverek fejlesztésével foglalkozik, s jelenleg 350 főt (főként programozókat) foglalkoztat.

A Siemens bécsi leányvállalata, a Sysdata Kft. Budapesten 350 szoftveres szakembert alkalmaz, egyebek között telefonközpontok és alközpontok szoftvereinek fejlesztésére.

Váltott motorral

Az előbbi példák ellenére ma már nem a távközlési szektor a magyar szoftveripar motorja, amiben leginkább a globális telekomválság a ludas. A Matáv elsősorban az anyavállalat, a DT felduzzadt adósságállománya miatt kényszerül takarékoskodni a megrendelésekkel, másokat a hazai vagy a regionális piac beszűkülése fékezett le – így vagy úgy, jelenleg a szoftverexport, illetve az állami szféra vásárlásai jelentik a fő húzóerőt. Előbbi – a szükségből erényt kovácsolva – 2000 második fele óta olyan dinamikusan nő, hogy iparági szakértők szerint ma már a magyar szoftver-külkereskedelem egyenlege kismértékű aktívumot mutat (ami annak ismeretében, hogy a hazai számítógépek döntő többségén külföldről beszerzett operációs rendszer fut, nem kis teljesítmény). Hozzá kell tenni, hogy itt többségében nem klasszikus szoftvertermékexportról van szó (a külpiaci marketingköltségeket az érdekelt magyar cégek döntő többsége képtelen megfizetni), hanem olyan bérmunkáról – bedolgozásról –, amit külföldön rendelnek meg, illetve fizetnek ki, de azután a terméket már nem magyar név alatt értékesítik.

Magyarország bizonyos részterületeken ha nem is globális, de legalább regionális szoftverhatalommá vált. Ilyen területnek számít a munkafolyamat-irányítási szoftverek piaca (jellemző példa, hogy a Matáv rendszerét fejlesztő Fornax Rt. azóta már a régió több országában értékesített hasonló rendszereket), valamint a játékprogramok gyártása. Egy másik magyar sikerágazat a térinformatika, azon belül is a járműkövető rendszerek fejlesztése: itt a hazai eredmények gyors piacosítását az segíti a legjobban, hogy olyan szoftverekről van szó, amelyeknél kivételesen jól tervezhető a beruházások megtérülése (ha egy vállalati járműparkra installálják a rendszert, az a tapasztalatok szerint nemcsak a járműlopások számát csökkenti, de a meghibásodások számát, sőt az üzemanyag-fogyasztást is).

Magyar szoftveróriások

Érdemes néhány szót ejteni az ágazat nagyra nőtt, nemzetközi vagy regionális viszonylatban is számottevőnek számító cégeiről. Mindenképpen ebbe a körbe tartozik az 1982-ben Budapesten alapított Graphisoft R&D Rt., amely az építészet-gépészet-építőipar terén, valamint a létesítménygazdálkodási ágazatban is a világ egyik vezető szoftverfejlesztője. Budapesti központján kívül 12 leányvállalata működik világszerte, amelyek összesen háromszáznál több alkalmazottat foglalkoztatnak. A társaság 2000. évi összárbevétele megközelítette a 32 millió, nettó nyeresége elérte a 4,3 millió eurót. A cég specialitása a háromdimenziós objektumalapú modellezés, az épületszimuláció, illetve a csoportos tervezés. A Graphisoft vezető terméke, az ArchiCAD segítségével virtuálisan végig lehet látogatni a háromdimenziós helyiségeket, így mind az építész, mind a megrendelő képet kaphat arról, hogyan fest az épület majd a valóságban. Az ArchiCAD emellett adatbázis is, mert tartalmazza az épület és a belső tér összes elemének a paramétereit. A programot a cég a világ 80 országában, 25 lokalizált nyelvi verzióban forgalmazza.

Egy másik magyar nagyágyú, az IQSOFT Rt. – az ICON, a Classys, az LNX és az Isys mellett – a KFKI Számítástechnikai Csoportjának tagja. A gyökerei – az iparágban szokásos módon – a legendás Számítástechnikai Koordinációs Intézetig (SZKI) nyúlnak, ahol a mesterségesintelligencia-kutatásban, a logikai programtervezésben az egész világon ismert fejlesztőcsapat dolgozott a nyolcvanas években. A társaság 2000. évi árbevétele meghaladta a 1,6 milliárd forintot, amiből 20 százalék származott exportból. Partnerük többek között a Nokia, szerződéses kapcsolatban állnak az AstraZeneca gyógyszergyárral, illetve a BEA Systemsszel, a világ vezető e-infrastruktúraszállító szoftvervállalatával. A magyar cég nevéhez fűződik az Oracle adatbázis-kezelő magyarországi elterjesztése és az objektumorientált technológia üzleti célú felhasználásának bevezetése. A fontosabb szakterületei közé tartozik a moduláris webalapú szoftverek fejlesztése, a logikai programozás megvalósítási módszereinek kutatása, illetve a tudásmenedzsment alkalmazása szoftverintegrációs eszközökben.

Szintén SZKI-s, illetve KFKI-s gyökerű a KFKI ISYS Informatikai Kft. A 165 munkatársat foglalkoztató cég a vállalatirányítási, döntéstámogató rendszerek, mérnöki tervezőrendszerek, valamint az e-business alkalmazások terén számít erősnek. 2000-ben kétmilliárd forint volt a vállalat árbevétele. Az ISYS MFG/PRO integrált termelés- és vállalatirányítási rendszerét 40 magyar cégnél több mint ezer felhasználó alkalmazza.

A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete (MTA SZTAKI) jelenleg Magyarország egyetlen magyar hátterű informatikai kutatóintézete. Bár az intézet nem foglalkozik közvetlenül gyártással és kereskedéssel, ám fejlesztéseik döntő többségét vállalati megrendelésre végzik, így a SZTAKI is a hazai szoftveriparhoz sorolható. A mintegy 300 fős alkalmazotti körben 200 felsőfokú végzettségű programozási szakember dolgozik, közülük több mint 70 tudományos minősítésű. A közel kétmilliárd forint éves árbevételű műhely informatikai, irányítás-technikai, alkalmazott matematikai alap- és alkalmazott kutatásokra specializálódott, emellett a rendszertervezés és rendszerintegrálás a fő vadászterületük. Az intézet menedzseli az ország legnagyobb számítógépes hálózatát, az NIIF-et is, amelyhez a hazai kutatóintézetek, felsőoktatási intézmények, könyvtárak, múzeumok csatlakoznak.

A Montana Információtechnológiai és Kommunikációs Részvénytársaság 12 éve szereplője a magyar informatikai piacnak. A cégcsoport külföldi tagja, a Montana Computer Consulting GmbH révén ugyanennyi ideje van jelen az európai informatikai piacon. A szoftverexporttal foglalkozó müncheni cégnél több mint 80 – döntően magyar – szoftverfejlesztő serénykedik. A Montana főként e-business megoldásokat, ezen belül is leginkább vállalatirányítási és ügyviteli (ERP) rendszereket, csoportmunka-alkalmazásokat, üzletiintelligencia-megoldásokat, tudásbázisokat, ügyfélkapcsolati (CRM) rendszereket, valamint e-kereskedelmi megoldásokat fejleszt, emellett azonban rendszerintegrációval és információvédelemmel is foglalkozik.

A ScanSoft-Recognita némileg kilóg a sorból, mivel – bár eredetileg az SZKI leányvállalataként kezdte meg a tevékenységét – 1996-ban az optikai karakterfeldolgozó szoftverek (OCR) piacvezetője az amerikai Caere Corp. tulajdonába került. Az ugyancsak amerikai ScanSoft 1999-ben magába olvasztotta a Caere-t, s ezzel megszerezte a Recognita Rt. részvényei feletti tulajdonjogot. Néhány hónapra rá a Scansoft bezárta kaliforniai fejlesztőirodáját, és a cég fő termékének számító OmniPage szoftver fejlesztését a Recognita Rt.-hez helyezte át.

Két kisebb, de az egész világon ismert és elismert fejlesztőcég kívánkozik a lista végére: a nyelvi fordító, illetve helyesírás-ellenőrző rendszereket fejlesztő Morphologic, illetve az információvédelemben és adatmentésben otthonos Kürt példája azt bizonyítja, hogy magyar vállalkozások egy-egy időben felismert piaci rés lefedésével, gondosan végigvitt innovációval a világpiacon is sikeresek lehetnek.

Az eddigi, inkább kedvező összképet az utóbbi két évben több – remélhetőleg csak átmeneti – fejlemény festi sötétebbre. A világpiac felé nyitott, egyre inkább exportra (is) termelő magyar szoftveripar helyzetét alaposan megnehezítette az info-kommunikációs ágazat recessziója. Ahogyan egy közepes (100 főnél többet foglalkoztató) fejlesztőcég vezető munkatársa mondta: három éve még jószerével a programozási alapokat alig ismerő szakemberre is vigyázni kellett, nehogy elcsábítsák, ma már Amerikából is haza lehet hívni magyar profikat, akik újabban nem keveslik a – világpiacinál azért érezhetően alacsonyabb – magyar béreket. Ebből következik az is, hogy – a jelentkezések alapján továbbra is sikerszaknak számító – informatikaoktatás "termelését" pillanatnyilag nem képes felvenni a munkaerőpiac, kialakult a pár éve még elképzelhetetlennek hitt informatikus-munkanélküliség. A harmadik szempont többé-kevésbé független az előzőektől: Magyarországon még mindig egészségtelenül magas, a BSA (feltehetően némileg túlzó) adatai szerint 52 százalékos a nem jogtiszta szoftverek aránya, vagyis 100 gépből 52-n bizonytalan eredetű programok futnak. Bár ezzel az adattal Magyarország a 63 százalékos átlagot produkáló régióban a jobbak közé számít, azt azért be kell látni, hogy a jelenség nemcsak a – nem mindenki által kedvelt – multikat, hanem a magyar szoftveripar cégeit is kedvezőtlenül érinti.