Feltöltési kötelezettség
A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknak úgynevezett feltöltési kötelezettségük van a társasági adó, valamint az iparűzési adó vonatkozásában. A feltöltési kötelezettséget előíró jogszabályok mindkét adónem esetén feltételezik, hogy az említett vállalkozások a tárgyév december 20-áig rendelkeznek olyan információkkal, amellyel a tárgyévet követő év május 31-i bevallásuk végszámait legalább 90 százalékos közelítéssel meg tudják jósolni. Természetesen ez nem minden esetben sikerül.
Ahhoz, hogy ezt a megközelítően pontos adatot ismerjék a vállalkozások, úgynevezett "kis évzárást" kell elvégezniük. Igen fejlett könyveléssel, valamint az évközi zárlatok sorozatával kell rendelkezniük ahhoz, hogy nyugodtan várhassák a december 20-át. A havi zárást, eredményszámítást készítő vállalkozások december 20-án legfeljebb a novemberi zárlattal végeznek. A maradék egy hónap eredményét különféle tudományos és tudománytalan becsléssel tudják csak közelíteni a valósághoz. Nem beszélve az éves áfabevallókról, akiknek a szállítói számlákat már december 20-áig úgy kell a könyvekben rögzíteniük, hogy február 15-éig – azaz a bevallás végső dátumáig – már csak az egyeztetések, ellenőrzések maradjanak hátra, no és persze a januárban és februárban érkezett számlák.
Mulasztási bírság
Aki elmulasztja a feltöltést, 20 százalékos mulasztási bírságot fizet. A bírság alapja a befizetett előlegek és a 90 százalékos feltöltési kötelezettség összege. Ezt a május 31-i adóbevallásokban közölt adófizetési kötelezettség alapján állapítják meg az adóhivatalok. A megállapítás során vizsgálják az éves adófizetési kötelezettséget, veszik annak 90 százalékát, összehasonlítják a december 20-án az adózó folyószámláján szereplő egyenleggel, és innentől kezdve fellebbezésnek csak alapos indok esetén van helye. Esély a fellebbezés kedvező elbírálására csak akkor van, ha a vállalkozás olyan mentséget tud felhozni, amely tőle függetlenül, előre nem látható módon emelte meg a fizetendő adója alapját.
Veszteségelhatárolás a társasági adóban
A kifejezés kicsit tévedésbe ejtheti az olvasót, ugyanis nem a számviteli törvény szerint értelmezett veszteséget lehet elhatárolni, hanem – társasági adózásról lévén szó – a társasági adó negatív adóalapját. A társaságiadó-törvény ugyanis a számviteli törvény szabályai szerint elkészített beszámolóban kimutatott eredményből vezeti le a különféle módosító, növelő-csökkentő tételeken keresztül az adó alapját. A módosító tételek miatt az adózás előtti eredmény általában eltér az adóalaptól. Gyakori eset, hogy az eredményelszámolás szerint veszteséges adózónak pozitív adóalapja, így adófizetési kötelezettsége is lesz.
Az adóalapot növelő tételek közül néhány jellemzőt említünk meg, ezek: a hitelezési veszteség, a nem a vállalkozás érdekében felmerült ráfordítások, az adóhiány, az adóbírság, valamint az úgynevezett alultőkésítés, ami a gyakorlatban rejtett osztalékot jelent.
Ha mindezek ellenére negatív lesz az adó alapja, akkor ez a negatív összeg a következő évekre elhatárolható, azaz továbbvihető. Ne járjunk el tehát könnyelműen, rápillantva a mérleg forrás oldalán található negatív eredménytartalékra, mert ott nem az elhatárolható veszteséget látjuk. Akinek elhatárolható vesztesége (azaz negatív adóalapja) van, készítsen analitikus kimutatást arról, hogy melyik évben, milyen összegű elhatárolható "adóalap-tartaléka" van, és azt meddig használhatja fel. Ez lényegében tartalékadó, hiszen az elkövetkezendő nyereséges években az erre az összegre jutó adót a vállalkozásnak nem kell megfizetnie.
A veszteségelhatárolás időtartama
A társaságiadó-törvény általános esetben öt évre ad lehetőséget a veszteség elhatárolására. A veszteség évenkénti elszámolásának összegét pedig a vállalkozás saját hatáskörben határozza meg.
Új vállalkozások veszteségelhatárolása
Az ötéves elhatárolástól eltérő elhatárolási időszakokat is meghatároz a törvény. Az újonnan létrejött vállalkozások az alakulás és az alakulást követő három adóév veszteségét korlátlan ideig elhatárolhatják.
Korrekció a mezőgazdasági ágazatban
A mezőgazdasági ágazatba tartozó adóalanyok a tárgyévi veszteséget nemcsak előre, a jövőbeni nyereség csökkentésére határolhatják el, hanem az adóévet megelőző két adóév nyereségét is korrigálhatják. Erre önrevízió benyújtásával van lehetőségük.
Elhatárolási tilalom
A működés megkezdésének évét követő negyedik adóévtől bármelyik adóévben kimutatott negatív adóalap nem határolható el akkor, ha az adóévben az árbevétel nem éri el az elszámolt költségek és ráfordítások együttes értékének 50 százalékát. Az adóhatóság indokolt esetben azonban ilyenkor is engedélyezheti a veszteség elhatárolását.
A privatizációs lízingszerződés útján megszerzett vállalkozás a tárgyév veszteségét nem határolhatja el, ha a tárgyévben történt vagyonvesztés miatt a privatizációs lízingszerződést felmondják.
Elhatárolás jogutódlás esetén
A 2001-től keletkezett veszteségre a jogutód élhet a jogelőd által hozott veszteség elhatárolásával (ez a vagyonmérleg szerinti részesedés alapján számított részre igaz).
Helyi iparűzési adó
Iparűzési adót az állandó jelleggel folytatott tevékenység után kell fizetni, ott, ahol a székhely, illetve a telephely található. A bevallást is a székhely, illetve a telephely szerinti önkormányzathoz kell benyújtani. Székhely a cégbejegyzésben, az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói igazolványban feltüntetett hely, vagy ha ilyen nincs, vagy több ilyen hely van, akkor a központi ügyvezetés helye, külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén pedig a fióktelep helyeként megjelölt hely. A gyakorlatban előfordulhat, hogy a vállalkozás a székhelyként megjelölt helyen már nem folytat bevételszerző tevékenységet. Ez azonban nem mentesít a bevallás benyújtásának kötelezettsége alól, azonban meg kell osztani az iparűzési adó alapját a bevétel aránya szerint.
Telephelynek minősül az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat. Telephely lehet a gyár, üzem, műhely, raktár, bánya, kőolaj- vagy földgázkút, iroda, fiók, képviselet, termőföld. Telephelynek számít az építőipari, nyomvonalas létesítményeken végzett kivitelezési és fenntartási munkák, továbbá ezekkel kapcsolatban szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységek folytatása, feltéve hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenységek időtartama az adóéven belül a 6 hónapot meghaladja.
Az adó alapjának megosztása
Abban az esetben, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – amely az eladott áruk beszerzési értékével, a közvetített szolgáltatások értékével és az anyagköltséggel csökkentett nettó árbevétel – a tevékenységre leginkább jellemző módon kell megosztania.
Megosztási módok
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény határozza meg az adóalap megosztásának módszereit. A személyi jellegű ráfordítások arányában, az eszközérték arányában, illetve a kettő kombinációja alapján lehet az adóalapot megosztani a települések között. Ezek közül kell kiválasztani a tevékenységre legjellemzőbbet.
Az az adózó, amelynek az adóalapja az adóévet megelőző évben a 100 millió forintot meghaladta, csak az úgynevezett komplex, vegyes megosztást alkalmazhatja. E szerint meg kell határoznia az egyes telephelyhez tartozó foglalkoztatottakat, majd azt, hogy az eszközök mely telephelyhez köthetők leginkább. Ez követően a foglalkoztatottakra elszámolt személyi jellegű ráfordítások értékét kell meghatározni, az eszközökhöz pedig azok értékét kell hozzárendelni. Az egyes telephelyekhez köthető mutatószámok alapján kell az adó alapját megosztani. Azért nem az adót, mert annak mértéke a településeken eltérő lehet.
Adóbevallási és feltöltési kötelezettség
Mindegyik – adózással érintett – településhez be kell nyújtani az adóbevallást, és az adóév december 20-áig teljesíteni kell a feltöltési kötelezettséget is.