Esélyek és feltételek

Magyarország fejlettsége 15 éven belül elérheti az Európai Unió átlagát

A Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács (angol rövidítéssel HEBC) nemrégiben közzétett jelentése így kezdődik: "Reális célnak tekinthető, hogy Magyarország 2015-ig eléri az Európai Unió akkori átlagos gazdasági színvonalát úgy, hogy a hazai kis- és közepes vállalatokra, valamint jelentős nemzetközi ipari jelenlétre építve modern szolgáltató- és gyártóipar lesz jelen, bizonyos mértékben regionális szerepben is, továbbá egyes jól kiválasztott területeken a magyar kutatási és fejlesztési tevékenység nemzetközi szinten jegyzetté és gazdasági szempontból arányosan meghatározóvá válik." Ám a folytatás szerint a fejlődés nem lesz egyenes vonalú, s az igazi felgyorsulás csak 2007-2008-tól, a csatlakozás után pár évvel várható.

Erre is csak akkor lehet számítani, ha a magyar kormányoknak olyan, konzekvensen végrehajtandó stratégiát sikerül kidolgozniuk, amely egyidejűleg három területre fókuszál: a kis- és közepes vállalatok fejlesztésére, a tudásalapú gazdaságra épülő nemzetközi együttműködés támogatására, valamint a gazdaság átfogó korszerűsítésére. Ez a koncepció ugyanis egybeesne az Unió azon törekvéseivel, hogy Európának 2020 után el kell érnie az Egyesült Államokat a versenyképességet illetően. Mivel az Unió jelenlegi tagjai köztudottan csak véges tudáskapacitásokat képesek mozgósítani e cél elérésére, így elsősorban az új tagok hozzájárulására számíthatnak. Ezért az arra felkészült csatlakozók számára megfelelő programot és erőforrásokat kell biztosítani. Magyarországon várhatóan már néhány éven belül – jelentős nemzetközi cégek részvételével – intenzív technológiai transzfer indul el több ágazatban.

Eközben az országban a fogyasztás arányosan növekedni fog, a jelenlegi tagállamokhoz mért különbségek az évek során rohamosan csökkennek, kialakul az információs társadalom, ám az egyik legfontosabb versenytényező, a bérszínvonal 2015 előtt nem éri el a tagállamok jelenlegi szintjét. A fejlődés nem lesz egyenletes az egyes ágazatokban. A differenciálást az adottságoknak, a képességeknek és a piaci elveknek kell vezérelniük.

A húzóágazatok

A szolgáltató ágazatban – az információs társadalom rohamos fejlődésével – a kommunikációs infrastruktúra, a ráépülő alkalmazások rendszereivel együtt jóval 2015 előtt eléri az európai szintet. Ez a gazdaság dinamikus fejlődésének egyik alapfeltétele. Sőt néhány területen már az első évtized végére meghaladjuk az uniós átlagot. Bár a kommunikációs infrastruktúra felhasználásának elterjedtségében a nyugati országok egy ideig még előttünk járnak, ám az alkalmazott technológiák és a kiépített rendszerek színvonala az európai élvonalhoz fog tartozni.

Hasonló a helyzet a pénzügyi szolgáltatások területén, ahol azonban nem számíthatunk arra, hogy Magyarország regionális központtá váljék. Ez egyértelműen az infokommunikációs technológia gyors fejlődésének következménye, amely alighanem egyetlen európai pénzügyi központ létrejöttéhez fog vezetni.

Dinamikus "vágta" várható a turisztikai iparban, amelynek középpontjában az egészség-, a termál- és a falusi turizmus áll. A következő években megkezdődik a turisztikai infrastruktúra intenzív modernizációja, amely jelentős iparággá fejleszti az idegenforgalmat.

Az ország kedvező fekvésének köszönhetően nagy logisztikai központok jönnek létre. A táguló európai piac középpontja mind közelebb esik hazánkhoz, amelyet a kelet-nyugati és észak-déli üzleti kapcsolatokban elosztási központként használnak majd fel. Ez a folyamat máris elkezdődött. A jó színvonalú infrastruktúra és a képzett munkaerő kedvező költségei következtében jelentős számú kereskedelmi és termelőközpont szerveződésére lehet számítani.

A termelő ágazatban a jól képzett munkaerő teljes kihasználása szabja meg a feldolgozó- és összeszerelő ipari fejlesztéseknek a határát. A rendelkezésre álló technológia színvonala közben folyamatosan emelkedik elsősorban a gépjármű-, elektronikai, textil- és vegyiparban. Az e területeken kialakult hazai beszállítóipar (multinacionális referenciákkal a birtokában) nemzetközi beszállítóvá válhat. Ha az élelmiszer-feldolgozó ipar színvonala eléri a fejlett európai országokét, a magyar mezőgazdaság lehetőségeinek megfelelő kontinentális szállítóvá válhat.

A gyógyszer-, az infokommunikációs, a biotechnológiai és a gépipar – a nemzetközi piacokon is megjelenő hazai vállalkozások megerősödésével – képes lesz az összeurópai versenyképesség javításából is kivenni a részét. Ezeken a területeken számottevő kutatási és fejlesztési tevékenység alakul ki az országban. Különösen nagy figyelmet érdemel a rohamosan növekvő magyarországi szoftveripar, amelynek nemzetközi jelentőségűvé válásához minden feltétel adott. (Erről lásd Programozott nyereség című cikkünket a 154. oldalon – a szerk.)

A belátható jövőben a fejlett világban a legfontosabb tudományos fejlesztések az egészségiparban, az infokommunikációs iparban, az energetikában és a környezetiparban mennek végbe. Ezeken a területeken a magyar vállalatok is jelentős eredmények elérésére lesznek képesek. Az egészségipar – amely a fejlett országokban mindenütt az egyik húzóágazat – jelentősége a jövőben tovább növekszik. Ennek az új szakterületek (például genetika) megnyílása mellett az a legfőbb oka, hogy a fejlett társadalmak elöregedése miatt a társadalombiztosítási rendszerek mindinkább financiális krízissel küszködnek, s ez markánsabbá teszi az ágazat piaci vonásait. Bár e területen is jelentős előrelépésre számíthatunk, a tempó egyelőre lassúbb lesz, mint Nyugat-Európában, rohamos fejlődést csak a következő évtized második felére lehet prognosztizálni.

Az infokommunikációs ipar perspektívái megjósolhatatlanok. Mindenesetre a vele szemben támasztott követelmények, műszaki és társadalmi igények radikálisan és folyamatosan növekednek. A szoftveripar térnyerése magával húzza a szakemberképzést is mind mennyiség, mind minőség tekintetében. Ezen a területen jó esély van arra, hogy a térségben nagyfokú tudás koncentrálódjék. A környezetipar és az energetika legfontosabb vonása, hogy mindkettő igen jelentős hatást gyakorol az emberi környezetre. A környezet megőrzése pedig mindinkább forrásokat vonzó alapkérdéssé válik a fejlett országokban. A környezetipar ezért új kitörési pont lehet Magyarország számára, ahol a tudományos területen tradicionálisan meglévő, nemzetközi szintű tudás igen jó alapokat ad a jövőre nézve.

Versenyképesség

Magyarország versenyképességét különböző nemzetközi intézmények évente mérik. A lausanne-i IMD, a világ egyik vezető üzleti iskolája, amely minden évben megjelenteti a világ országainak versenyképességét elemző évkönyvet, a 2002-es esztendőről szóló jelentésben Magyarországot a 49 megvizsgált ország között a 28. helyre teszi, hazánk ezzel megelőzött több EU-tagországot (Portugáliát, Görögországot, Olaszországot), de Japán is hátrébb van a sorban. A tagjelölt országok közül csak Észtország kapott jobb helyezést. A GDP növekedését tekintve viszont a megvizsgáltak sorában a 14. helyre kerültünk.

Tavaly novemberben a Financial Times az OECD tanulmánya nyomán publikálta elemzését, amelyben az egyes országok összehasonlítása annak alapján történt, hogy a nemzetgazdaságukban a fejlett technológia felhasználása milyen potenciális és fajlagos arányokat mutat. Ebben a rangsorban Magyarország a hatodik helyre került, és csak Svájc, Svédország, az USA, Írország és Hollandia előzte meg. Mivel a magyar exportban a nemzetközi vállalatok 75 százalékos arányt képviselnek, az ország nyitott gazdasága szinte minden új, nemzetközi szempontból is fontos fejlesztését, termékét el tudja juttatni a világpiaci vérkeringésbe. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a magyar ipar versenyképessége nem függ az állami támogatásoktól. Ebben az értelemben a HEBC szerint például az a gyakorlat, ahogy az elmúlt időszakban az autópálya-építés protekcionista védelem mellett folyt, akár a termelékenység gátjának is tekinthető.

Oktatás, innováció

A tudásalapú társadalomban az oktatás szerepe felértékelődik. Fejlesztése – hasonlóan az EU-országokhoz – Magyarországon is stratégiai programmá válik. A középtávú célok megvalósításához azonban nem lesz elegendő annyi forrás, mint amennyi a közelmúltban a területre áramlott. Többek között még az évtized végéig az állam és a szakemberekre igényt formáló üzleti szféra közös erőfeszítéseként el kell érni, hogy megfelelő követelményrendszer bevezetése mellett a képzésben dolgozók átlagjövedelme arányaiban elérje az EU-országok oktatóinak szintjét. Magyarán, az oktatásban éppen olyan jó egzisztenciális feltételekre van szükség, mint az üzleti életben, ha a tehetséges emberek széles körét kívánjuk látni e területen.

Az érettségi általánossá válása miatt mind nagyobb számban jelennek meg a felsőoktatásban közepesen felkészült diákok. Ez a felsőfokú oktatás devalválódásához vezethet. Az üzleti igények miatt is szükséges, hogy már a középfokú oktatásban létrejöjjön a szakosodás, így a középfokú szakképzés és ennek felsőfokú folytatása minden szinten kielégíthesse az igényeket.

Számos hazai és nemzetközi cég évek óta erősíti együttműködését az egyetemekkel a kutatás és fejlesztés területén. Sok esetben az egyetemekről, főiskolákról kikerülő tehetséges fiatalokat már nemcsak magyarországi tevékenységükhöz veszik fel a multinacionális cégek, hanem regionális, európai, sőt globális karriert is kínálnak számukra. A magyar oktatási hálózat – színvonala és gazdasági kapcsolódásai miatt – igen vonzóvá válik a régió fiatal tehetségei számára, függetlenül nemzetiségüktől. Magyarország ezzel regionális oktatási központtá alakulhat.

Hazánk innovációs képességét rendkívül nehéz mérni. Nagyon sok támogató program létezik, de nagyon hiányzik átfogó innovációs törvény. A Széchenyi-terv például 2001-ben támogatta a hazai tudásközpontokat az akadémiai intézetekben és az egyetemeken. A gazdaság szereplőivel együttműködve a hasonló programok a ma még csak hazai szinten rendelkezésre álló tudást kiterjeszthetik a nemzetközi színtérre is. Bár az elmúlt évtizedben több állami és civil szervezet (például a Magyar Innovációs Szövetség) igen jelentős tevékenységet fejtett ki, tovább kellene fejleszteni e szervezetek kezdeményezéseit, vagy feléleszteni, kitejesíteni olyan jól bevált módszereket, mint például az újítás. Az innováció széles körű elterjedéséhez szükség van a hazai és nemzetközi kockázatitőke-társaságok aktív jelenlétére még azokon a területeken is, ahol a nagyobb rizikót csak a nagyszámú, támogatásra érdemes kezdeményezés ellensúlyozza.

Kis- és közepes vállalatok

Bár a magyar gazdaság húzóerejét pillanatnyilag kétségkívül a nemzetközi cégek jelentik, a kis- és közepes vállalatok nélkül nem lehet erős Magyarországot építeni. Többek között azért sem, mert ezek a cégek adják azt a beszállítói hátteret, s az infrastruktúra számos elemét, amelyek nélkül a nemzetközi társaságok nem tudnak eredményesen megkapaszkodni ezen a piacon. A kis- és közepes vállalatok ráadásul a nemzetközi integrációnak egy más jellegű szintjét alkotják, mint a multik. Az e cégcsoportba tartozók akár kontinentális hálózatokat is létrehozhatnak, hogy erőteljesebben tudjanak fellépni mind az alapanyagok beszerzésében, mind termékeik, szolgáltatásaik értékesítésében. A közepes és kisvállalatok szintjén Magyarországnak jó esélye van, hogy integráló szerepet töltsön be a beszállítópiacok megszervezésében. Ezért e cégek támogatására jól átgondolt stratégiai elképzelések mentén haladó állami programok indítására és folyamatos fenntartására van szükség.

A magyar gazdaság következő tizenöt évének alakulásában jelentős szerepe lesz még a korrupció visszaszorításának, a kormányzati intézmények hatékony, eurokonform működtetésének, az etnikai kisebbségi helyzet rendezésének, a munkaerőpiac kezelésének, a környezetvédelem fejlesztésének, s egy sor más, versenyképességünket és együttműködési képességünket befolyásoló tényezőnek. A HEBC jelentéséből az tűnik ki, hogy a nemzetközi vállalatok magyarországi vezetői ezeket az olykor igen súlyos és krónikus problémákat kezelhetőnek, megoldhatónak tartják, s hazánk számára máris járhatónak látják azt az utat, amely lehetővé teszi az Unióhoz való gyors felzárkózásunkat.