Csatlakozás előtti rendrakás

2003 gazdasági kilátásai kutatói szemmel

A magyar gazdaság jövőbeni növekedését is alapjaiban meghatározó külső feltételek korántsem voltak biztatóak 2002 őszén. Még mindig csak az előrejelzések ígérték, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában megindul majd a várt élénkülés. Ennek látható jele alig akadt. Éppen úgy, mint egy évvel korábban a hivatalos prognózisok ezúttal a következő év közepére jeleznek enyhe fellendülést a világgazdaságban és a nemzetközi kereskedelemben.

Bizonytalan feltevések

Az előrejelzéseket egységesen jellemző bizonytalanság egyrészt annak tudható be, hogy azok összeállításakor nem lehetett tudni: miként alakul az Egyesült Államok és Irak közötti viszály. Fegyveres konfliktussal, vagy tárgyalásos megoldással végződik? Ekképpen a közel-keleti válság következményeit sem lehetett egyértelműen megítélni. Óvatosan arra lehetett számítani, hogy a válság időben és térben korlátozott lesz, és nem jár különösebb megrázkódtatásokkal, például az olajárak további emelkedésével (amelyet 2002 őszén a 28-30 dollár között ingadozó szinttel – amint a szakzsargon mondja – már beárazott a piac). A 2003-as kilátások arra utalnak, hogy a világ vezető gazdaságaiban az idei mélyponthoz képest jövőre élénkülés várható, de a gazdasági növekedés üteme nem fogja elérni a 2000. évi szintet sem az Egyesült Államokban, sem az Európai Unióban, sem Németországban. A magyar exportkilátások szempontjából létfontosságú Európai Unióban és azon belül Németországban a 2003-ra várt növekedési ütem 2,5, illetve 2 százalék alatt marad. Az importkereslet várható fellendülése sem tűnik robusztusnak, így Németország esetében az áruk és szolgáltatások 5 százalékosnál kisebb importbővülése prognosztizálható, ami kétségkívül ígéretesebb a 2002-es 2 százalék körüli visszaesésnél, de messze van a 2000-es 10 százalékos importnövekedéstől.

Kulcskérdés a versenyképesség

Kornai János professzor, akit a Nemzetközi Közgazdaság-tudományi Társaság nemrég választott meg elnökévé, október derekán egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a világgazdaság jelei nem mutatnak egyértelmű irányt, és senki sem tudná megmondani, mikor érhet véget a recesszióhoz közel álló helyzet. Arra figyelmeztetett, hogy nem szabad a magyar gazdaság jövőjét külső impulzusra, a magyar áruk iránti külső kereslet lökésszerű bővülésére alapozni, mert ennek kezdetét lehetetlen megjósolni. A stagnáláshoz közeli állapotban a versenyhelyzet kiéleződik, ezért a több oldalról fenyegetett magyar versenyképesség növelése a legfontosabb feladat.

Kornai intelmei nem érték váratlanul a hazai elemzőket, akik a 2003-as kilátások felvázolásakor maguk is egybehangzóan erre tették a hangsúlyt.

A versenyképesség hanyatlását a versenyszférában bekövetkezett bérköltség-növekedés és a forint árfolyamának erősödése együttesen váltotta ki. Két év alatt a reálkeresetek összesen mintegy 20 százalékkal növekedtek. 2002 első nyolc hónapjában a bruttó átlagkereset a költségvetési szektorban 28, a versenyszférában 14 százalékkal emelkedett. Mindez a közületi szférában a költségvetési hiány növekedéséhez, a versenyszférában a versenyképesség romlásához vezetett.

A feldolgozóiparban a termékegységre jutó bérköltség reálértéken (termelői árindexszel deflálva) 12 százalékkal emelkedett, az árfolyamváltozást is figyelembe véve – euróban számolva – pedig 20 százalékkal nőtt. Ezzel gyakorlatilag semmivé vált a magyar exporttermékek 1995 óta jelentős erőfeszítések árán elért versenyelőnye a nemzetközi piacokon. Az árfolyamtényező szerepe a versenyképesség szempontjából 2003-ra gyakorlatilag kimerül. A forint árfolyama stabilizálódott, és további jelentős emelkedésének eleve akadálya, hogy beleütközne az intervenciós sáv szélébe, amikor is az MNB-nek interveniálnia kellene. Az erős bérkiáramlás veszélye azonban továbbra is fennáll. Ésszerű azért a kormány törekvése, hogy a versenyszektort a termelékenység és a GDP növekedési ütemét meg nem haladó reálbér-emelkedésre igyekezzék rábírni, akkor is, ha korábbi kötelezettségvállalások miatt a költségvetési szektorban ehhez nem tudja tartani magát.

Az Európai Unió Bizottságának országjelentése – a béremelkedésnek a termelékenységemelkedéssel arányos szintre történő visszafogása mellett – a költségvetés utóbbi két évben tapasztalt fellazulására is figyelmeztet. Óva int attól, hogy a költségvetési politika prociklikussá váljék a konjunktúra esetleges javulása idején, és enyhe megszorító költségvetést javasol 2003-ra már csak az inflációs cél elérése érdekében is.

Kereszttűzben a bérek és a költségvetés

A bérkiáramlás mellett a költségvetési hiány a másik olyan tényező, amelyre hivatkozva a prognóziskészítők elengedhetetlennek tartják jövőre a gazdasági pálya módosítását.

A közalkalmazotti bérek példátlan emelkedése 2001-ben és különösen 2002-ben erősen hozzájárult az államháztartás soha nem látott deficitjéhez, a versenyszférában bekövetkezett, szintén erőteljes jövedelemkiáramlás pedig felmorzsolta a korábban elért versenyképességi előnyt éppen akkor, amikor a külpiacokon elhúzódó dekonjunktúra idején amúgy is komoly alkalmazkodási kényszerrel kellett megküzdenie az exportérzékeny magyar gazdaságnak.

Az utóbbi időben megrendültek a magyar gazdasági növekedés alapjai. Az államháztartás finanszírozási igénye nőtt, és a külső egyensúly jelentősebb romlása csak azért nem következett be, mert konjunktúra híján a vállalati hiteligények mérséklődtek.

Az államháztartás rátelepedett a megtakarításokra, ráadásul a lakosság a vártnál kevesebbet tett félre, mert – a jövedelmek emelkedésével és a pozitív várakozásokkal párhuzamosan – az elhalasztott kereslet vásárlásra ösztönzött. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a bérek éppen azoknál a társadalmi rétegeknél emelkedtek, amelyeknél korábban leginkább érezhető volt a kereslet visszafojtása. Ezt tovább tetézte a kedvezményes kamatozású lakáshitelek kiterjesztése a használtlakás-vásárlásra. Mindezek miatt a háztartások nettó megtakarítása lényegesen elmaradt az előző évitől.

A Magyar Nemzeti Bank első háromnegyed évre vonatkozó adatai szerint az ingatlanhitel-felvétel több mint háromszorosára (297 milliárd forintra) nőtt 2001 január-szeptemberéhez képest, a megtakarítások csak 11 százalékkal (544 milliárd forintra) emelkedtek, a háztartások nettó pénzügyi vagyonnövekménye pedig az előző évinek mindössze 38 százalékát (alig több mint 100 milliárd forintot) tett ki. Számítások szerint amennyiben a nettó megtakarítási ráta változatlan szinten maradt volna 2002-ben, az kiegyenlíthette volna az államháztartás hiányának növekedését.

A 2002-es adatokból kiderül, hogy a növekedésnek a – belső kereslet támogatására alapozott – fenntartása a nyitott magyar gazdaság számára nem hozott igazi megoldást.

Téves előrejelzések

A tényszerűség kedvéért azonban hozzá kell tenni, hogy amikor 2001 közepén a belső húzóerők (kereslet) előtérbe állítása igazán érvényesülni kezdett, mind a kül-, mind a belföldi előrejelzések 2002 közepétől a világgazdaság élénkülését jósolták. Nem volt tehát alaptalan az a feltételezés, hogy az exportkereslet átmeneti csökkenését és ennek nyomán a beruházások visszaesését a belső fogyasztás és az állami beruházások támogatásával korlátozott ideig, egy, másfél évig át lehet hidalni.

A belső kereslet vezérelte növekedési modell Magyarországon nem bizonyult elégségesnek a világból beszüremlő recessziós hatások feltartóztatására, bár az nehezen kimutatható, vajon a GDP növekedési ütemének lassulását mennyiben fékezte le.

Kétségtelen, hogy 2002 második negyedévében megtört a magyar GDP két éven át tartó lassuló növekedési trendje, ám az első három hónaphoz képest mindössze 0,2 százalékponttal nagyobb, 3,1 százalékos bővülés még mindig nem annyira meggyőző, hogy arra vérmes reményeket lehetne alapozni. A harmadik negyedévről GDP-adat csak december végén áll majd rendelkezésre, de az ipari termelés és a külkereskedelmi forgalom alakulásából semmi biztató nem olvasható ki. A nyári hónapok teljesítményei – szezonális okokból – egyébként sem hatnak erőteljes húzóerővel az éves teljesítmény alakulására.

A kiinduló feltételek

A 2003-at megalapozó kiinduló helyzet összességében nem jó, bár fellelhetők pozitív elemek. A magyar gazdaság talán túljutott a dekonjunktúra mélypontján, de a megindult élénkülés szerény, és ráadásul erőteljes egyensúlyromlás kíséri. A 2002 végére kialakult állapotok arra figyelmeztetnek, hogy a gazdasági növekedés kialakult pályája nehezen tartható fent. Az ipari termelés növekedése, jórészt az exportpiacok helyzete miatt, alig érzékelhető, és egész évre 3-4 százaléknál nagyobb bővülést nem lehet elvárni. Az export és az üzleti beruházások ebben az évben lényegében stagnáltak vagy inkább csökkentek, holott a felszálló ágban ezek alkottak a gazdaság motorját. A folyó fizetési mérleg hiánya az idegenforgalmi bevételek megcsappanása és a szolgáltatások importtöbblete miatt gyors ütemben emelkedett. A lakossági fogyasztás a GDP növekedését háromszorosan meghaladó ütemben bővült.

Ugyanakkor – a szeptemberig feldolgozott adatok szerint – a külkereskedelem vámstatisztikai alapon számolt hiánya alacsonyabb volt az előző évinél, bár az elemzők arra számítanak, hogy az év végéig rohamosan nő a deficit. A másik kedvező jelenség az infláció süllyedése, amely viszont egyöntetű vélemények szerint augusztusban 4,5 százalékon elérte mélypontját, és további csökkenésére gyakorlatilag a jövő év végéig nem lehet számítani. Irigylésre méltó növekedést lényegében csak az építőipar produkált, ám ennek a gazdaság egészére kiható szívóereje korlátozott, hiszen a GDP-ben csupán 5 százalékkal szerepel. Ennek ellenére jelentős vásárlóerőt generál, miközben a termelékenység javulásához való hozzájárulása – például a technológiai beruházásokhoz képest – korlátozott.

Az államháztartás hiánya 2002-ben elképesztő mértékűre nőtt, alapvetően azért, mert a lakossági elégedettség hajszolása vált a gazdaságpolitika prioritásává a választásokat megelőzően és az új kormány első 100 napos programjában is. A 2002-es költségvetés minden elemében expanzív volt, a kiadások növekedési üteme meghaladja a folyó áras GDP-ét. A jövedelem újraelosztása erősödik. Az EU-szabályok szerint számított ESA-95 deficit eléri a GDP 6,5 százalékát, s ez magas. (2000-ben ez 3 százalék, 2001-ben 4-5 százalék között volt). A korábbi évekről visszamaradt rejtett államadósság-elszámolást is hozzátéve az ESA-hiány a tervezett 7 helyett GDP 8,7 százaléka körül várható. A kormányzati számítások szerint is a törvényben rögzített 500 milliárd forint több mint kétszeresére becsülhető az államháztartás 2002-es hiánya. Az elmúlt két-három év hibájául felróható, hogy az önmagukban is kritikusan értékelhető intézkedések időben egybeestek, összehangolatlanul jelentkeztek, és együtthatásuk elemzése elmaradt. A gazdasági feszültségeket kiváltó okok keletkezése a 2002-t megelőző időszakra is visszavezethető: a minimálbérek kétszeri emelése, az árfolyamrendszer megváltoztatása (amely önmagában 7-10 százalékkal rontotta az exportálók árversenyképességét) együttesen hozzájárult a helyzet ilyetén alakulásához.

A Kopint-Datorg Rt. megítélése szerint ennek ellenére nem olyan drámai a helyzet, hogy sokkszerű kezelést igényelne. Éppen az adhat optimizmusra okot, hogy az egyensúlyi mutatók romlása jórészt az állami intézkedésekből ered, és nem a gazdaság autonóm mozgásából, belső nyomásából, netán túlfűtöttségéből származik. Ez a körülmény kedvezőbb feltételeket jelent a korrekció szempontjából, annak ellenére, hogy a folyamatok egy része már "szervesült", beépült a fejlődés menetébe.

A Pénzügykutató Rt. és a GKI Gazdaságkutató Rt. megítélése szerint a gazdasági pálya egyensúlyjavító módosítása 2003-ban éppen csak megkezdődik, de nem jár komoly megszorításokkal, bár a költségvetés egyes területein erőteljes lefaragásokra lehet számítani. A szerény korrekció csak mérsékelt eredményeket hoz, és így érdemben nem fékezi a gazdasági növekedést.

Adósságrészletezés (Mrd Ft)
	GFS-hiány	ESA-hiány	Adósság 2002-ben
NA Rt. adósság	207,000		207,000
ÁAK Rt. korábbi adósságának átvállalása*	66,529		66,529
ÁAK hitel autópályákért cserébe*	28,158		28,158
MFB kivásárlása az NA Rt.-ből	81,000		81,000
MFB kivásárlása az ÁAK Rt.-ből	16,800		16,800
MÁV hitelének átvállalása	60,024	60,024	60,024
Sportberuházásokhoz kapcsolódó hitelátvállalás**	44,315	19,460	44,315
MFB feltőkésítése	60,000	60,000	60,000
Diákhitel Központból	2,500		2,500
Diákhitel Központ működési támogatása	2,120	2,120	2,120
Összesen:	568,446	141,604	568,446
* Az ESA-hiányt nem 2002-ben, hanem a korábbi években növeli. ** A különbözet, 24,855 Mrd a 2001-es ESA hiány terhére számolandó el.

2003 is két félévből áll

A kormányhoz hasonlóan valamennyi kutatóintézet 4,0-4,5 százalék közötti sávba várja a GDP jövő évi növekedését. Ez utóbbit az év első felében továbbra is a lakossági kereslet, a másodikban viszont már a feldolgozóipar élénkülő beruházási kereslete határozza meg. Feltételezhető, hogy a gazdaságot jellemző folyamatok fokozatosan változnak, tehát nemcsak az erőteljes fogyasztói kereslet, hanem például az ingatlanpiac dinamikus növekedése is érezteti hatását. Emellett 2003-ban növekedési többlet származik majd az export és a termelőberuházások élénküléséből is.

A GDP mintegy harmadát adó ipari termelést tekintve a GKI például bátorkodik félévekre számszerűsíteni a bővülés növekvő ütemét: eszerint az alacsony bázishoz képest 2003 első felében a kibocsátás volumene 6, a második félévben – a lényegesen magasabb bázishoz képest – még gyorsabban, 8 százalékkal növekszik. A szerény élénkülés az exportkilátások javulásából ered.

A GKI azt feltételezi, hogy a 2002 első félévi 3-ról a második félévben 9 százalékra javul az ipari export volumennövekedése. Ugyanez 2003 első felében – az alacsony előző évi bázisról – alig gyorsul tovább 10 százalékra. A jövő év második felében már élénk, 14 százalékos növekedést feltételeznek a kutatók, ami már a magas bázison tisztes növekedésnek számít. Eközben az ipari termékek belföldi értékesítése alig kerüli el a visszaesést: 2002-ben és 2003-ban 0,5-2,0 százalék között ingadozik, és éves átlagban sem nő 1,5 százaléknál nagyobb mértékben.

Egyértelműen a beruházások élénkülésére lehet számítani, s bár ennek szerepe a GDP-ben nem lesz meghatározó, ám a belső szerkezeti megoszlásában lényeges átrendeződés következik be.

Az üzleti beruházások fellendülésében szerepet játszhat a kormányzat beruházásösztönző csomagja, valamint – finanszírozási szempontból – a külföldi működő tőke beáramlásának növekedése és feltehetően a fokozódó tulajdonosi hitelnyújtás is. A közelgő EU-csatlakozás a már előkészített, de mindeddig elhalasztott beruházások megvalósítását is gyorsítja.

Lassuló bérkiáramlás, szűkösebb fogyasztás

2003-ban a magánfogyasztás növekedési üteme továbbra is meghaladja a GDP bővülésének mértékét, bár a szakadék jelentősen szűkül. A növekedés a jövedelemkiáramlás mellett a foglalkoztatás szerény, 1 százalékot meg nem haladó növekedéséből is táplálkozik majd.

A 2002-es béremelések erős áthúzódó hatása miatt és részben a köztisztviselők hátralévő esedékes béremelése következtében jövőre is legalább 17 százalékos bruttóbér-növekedéssel lehet számolni a költségvetési szektorban. A kutatók még a bértárgyalások megindulása előtt az üzleti szektorban 4-8 százalékos keresetemelkedést prognosztizáltak 2003-ra. Az adócsökkentés hatását is beleszámolva a nettó bérek emelkedése még mindig elérheti a 13 százalékot, ám ez is legalább 5 százalékponttal kevesebb a 2002-ben tapasztaltnál. Ebből 5 százalék körüli inflációval 7-8 százalék körüli reálbér-emelkedés adódik, amiből az üzleti szféra 4-5, a költségvetési szektor mintegy 12 százalékban részesül. Ez az ütem a GDP növekedését még mindig jócskán meghaladja, de a versenyképesség alakulása szempontjából az üzleti szférában már nagyjából visszatérés a teljesítményekkel arányos szintre. A világgazdasági recesszió idején a gyors béremelkedés és a forint felértékelődése folytán a fajlagos bérköltség alapján számított nemzetközi versenyképesség (2001-2002-ben) 20 százalékos romlása 2003-ban elviselhető 2 százalékra mérséklődhet.

A nyugdíjak növekedési ütemének erőteljes lassulása ellenére – a gyerektámogatások dinamikus reálnövekedését is figyelembe véve – az egy főre jutó reáljövedelem 7 százalékot megközelítő mértékben nő 2003-ban.

A magánfogyasztás lelassul, és a beruházások emelkedésével szemben a közösségi fogyasztás csökken, így a GDP belföldi felhasználása lényegesen közelebb kerül a megtermelt hazai össztermék növekedéséhez, azaz a fenntartható egyensúlyi növekedési modell felé közelít a magyar gazdaság. Ilyeténképpen a külső egyensúly romlása lefékeződik, vagyis ha nominálértékben valamivel nagyobb kereskedelmi- és fizetésimérleg-hiány keletkezik is, a GDP arányában a növekedése várhatóan megáll.

Élénkülő külkereskedelem, nagyobb hiánnyal

A külkereskedelmi mérleg hiánya 2002 folyamán hosszú ideig kisebb volt, mint az előző év azonos időszakában. Ez nem az export szárnyalásából, sokkal inkább a lanyha importkeresletből származott. Különösen a vámszabad területi export lassult le, ami a magyarországi multinacionális vállalatok tevékenységének megtorpanását jelzi. A borús kilátások is a készletek leépítését serkentették, s ezek a tényezők – a beruházási kereslet kifejezett visszaesésével kiegészülve – jelentősebben hozzájárultak az import lassulásához, mint amennyire az erőteljesen növekvő fogyasztás az importot táplálhatta (a behozatal kétharmada direkt vagy indirekt módon, exportcélú felhasználásra jön az országba).

A 2003-ra várt szerény élénkülés is a kereskedelmi mérleg hiányának növekedésével jár. Az exportkereslet lökésszerű növekedésére aligha lehet számítani, ugyanakkor a készletek feltöltésének igénye, az üzleti beruházások feltehető élénkülése és nem utolsósorban a továbbra is magas belső fogyasztás tekintélyes importgeneráló tényező lesz. Valamennyi kutató arra számít, hogy jövőre az import az exportot meghaladó ütemben nő. A nagyobb kereskedelmimérleg-hiányhoz hozzájárul a kőolaj éves átlagárának emelkedése is, ez becslések szerint 1 százalék körüli cserearányromlást okoz. Az exporttermékek magas importtartalma gyakorlatilag változatlan marad. Ugyanakkor a forint erősödése alig járul már hozzá az import további élénküléséhez, de elég vonzó marad ahhoz, hogy az exportőröket további termelékenységjavításra sarkallja.

A folyó hiány finanszírozhatósága

A külső pénzügyi helyzet romlása – a fizetési mérleg súlyosan növekvő hiánya – 2002-ben alapvetően az idegenforgalmi bevételek megcsappanásából ered, amelyet a tavalyi szeptember 11. utóhatása, a nyugat-európai és kivált a németországi recesszió, valamint a forint erősödéséből eredő relatív drágulás váltott ki. A hiány növekedéséhez az áruforgalmi hiány emelkedésével csaknem azonos mértékben járult hozzá az idegenforgalmi egyenleg romlása, és ezt tetézte a többi szolgáltatás növekvő deficitje. (A rendelkezésre álló szeptemberi adatok szerint a hiány 1,7 milliárd euróval nőtt 2001 első kilenc hónapjához képest, és 2,45 milliárdot tett ki. A növekményből 743 millió az idegenforgalmi többlet csökkenéséből, mintegy 257 millió az egyéb szolgáltatások deficitjéből származott, és 814 millióval emelkedett az áruforgalom hiánya.)

Tovább rontotta a helyzetet, hogy a növekvő deficithez képest a nem adóssággeneráló tőkebeáramlás – a nemzetközi recesszió és a választási évet övező bizonytalanság együttes hatására – jelentősen visszaesett.

A kutatók leginkább a finanszírozás tekintetében várnak javulást. A világgazdasági konjunktúra megélénkülése a befektetői hangulat globális javulásával járhat, amit a befektetésösztönzési rendszer meghirdetése is élénkíthet, ráadásul az EU-csatlakozás kitűzött időpontjáig a beruházási kedv is erősödik.

Az államháztartás sötét foltjai

A kutatók kételkednek abban, hogy megvalósítható-e az államháztartási hiány kormány által tervezett leszorítása. A kormány ebben az évben a GDP legfeljebb 6 százalékára tette a 2002-es deficitet, amit jövőre 1,5 százalékponttal, 4,5 százalékra tervezett csökkenteni az EU módszere (ESA-95) szerint számolva. A kutatók eleve valamivel kisebb nominális GDP-értékből indulnak ki, és 6,5-7 százalékosra taksálták a 2002-ben várható deficitet, amely forintosítva 1000 és 1200 milliárdot tesz ki. Az 1,5 százalékos csökkentés 400-450 milliárd forint megtakarítást követel meg, amire a kormánynak igen kicsi mozgástere maradt. Pusztán az idei közalkalmazotti béremelések 400 milliárd, a nyugdíjemelések további 150 milliárd forint többletkiadást igényelnek. Ezzel szemben olyan egyszeri kiadások, amelyek jövőre nem ismétlődnek – mint a mezőgazdasági üzletrészek felvásárlása vagy a gazdahitelek átvállalása –, mintegy 140 milliárd forinttal kisebb kiadási kötelezettséget jelentenek, és semmiképp sem érik el a GDP 1 százalékát. A hiányzó 250 milliárd forint megtakarítás – az 6-7 ezer milliárd forint körüli államháztartáshoz viszonyítva – megoldhatónak látszik, de ezzel még csak 5-5,5 százalékra sikerült lefaragni a GDP-arányos deficitet, amennyiben elfogadjuk, hogy a kutatók a Pénzügyminisztériummal szemben hitelesebbnek tartják a maguk becslését a kiinduló helyzethez (7 százalék) képest.

Váratlan bejelentés

László Csaba pénzügyminiszter nem kis megrökönyödést keltett szakmai körökben, amikor október végén bejelentette, hogy az államháztartás 2002. évi hiánya a korábban prognosztizáltnál jóval nagyobb, nem a GDP legfeljebb 6, hanem 8,7 százaléka lesz.

A hiányt részletezve a pénzügyminiszter a GDP mintegy 3 százalékát kitevő hiányt egyszeri tételeknek tulajdonította, amelyek a korábbi, költségvetésen kívüli adósságok átvállalásából, illetve a színlelt garanciavállalások elszámolásából származott. A színlelt ebben esetben nem olyan garanciavállalásra vonatkozik, amelyet a kormánynak nem állt volna szándékában beváltani, hanem valóságos fizetési kötelezettséget fedtek le olyan technikával, hogy a kifizetésre a garancia beváltásakor, azaz késleltetve került volna sor. Jellegzetes példa erre az autópálya vagy a sportcsarnok építésének finanszírozásához nyújtott kormányzati garancia, amelynek beváltására biztosan sor kerül, amikor a hitelek törlesztése esedékessé válik.

A lomtalanítás során a szekrényből kihordott csontvázak olyan elemeket tartalmaznak, mint a Nemzeti Autópálya Rt. (NA Rt.) és az Állami Autópálya Kezelő Rt., az MFB és az ÁPV Rt., a MÁV, valamint a Diákhitel Központ adósságainak átvállalása, illetve tőkehelyzetének rendezése. Ezeknek az intézményeknek a kiadásai és adósságai eddig a költségvetésen kívül szerepeltek, de nem kétséges, hogy állami közfeladatokra költötték ezeket.

Amikor a 2003-as költségvetésitörvény-javaslat megpróbál tiszta helyzetet teremteni a 2002-es költségvetési törvény módosításával, egyben azt is elismeri, hogy az államháztartási törvény alapján pótköltségvetést kellett volna benyújtania a kormánynak, mivel a kiadási előirányzat túllépése meghaladja az 5 százalékot. Ezért a kormány ebben a kivételes helyzetben rendkívüli felmentést kér a parlamenttől, hiszen a törvény elfogadásakor – pár nappal karácsony előtt – az évből már alig néhány nap lesz hátra. A honatyák előtt nem áll más választási lehetőség, mint szentesíteni a hatalmas deficitet...

Az idei költségvetés hiánya ilyeténképpen a korábbi években felhalmozott adósságokat is tartalmaz, de ezt meghaladóan is vannak benne olyan meg nem ismétlődő tételek, mint a gazdahitelek megváltásából eredő 60 milliárd forint vagy a mezőgazdasági üzletrészek felvásárlására fordított 40 milliárd körüli összeg.

A korrekciós tételek nemcsak a kutatók által feltételezett 250 milliárd forint körüli összeget haladják meg jócskán, hanem a kormány által hangoztatott és a GDP 3 százalékával (3x167,5 = 502,5) megegyező összeget is.

Ezek a tételek természetesen alaposan megnövelték a 2002-es kiadásokat, amelyek már az új kormány javaslatára módosított előirányzatot is csaknem 1100 milliárddal túlszárnyalták, és az államháztartási hiányt minden korábbi várakozást felülmúlva, 1400 milliárd fölé emelték.

Az idei kiadástúllépés azonban jelentősen meghaladja az egyszeri tételekből eredő többletet, ám ennek részleteiről a Pénzügyminisztériumtól lapzártáig nem sikerült magyarázatot kapni. Figyelembe kell venni, hogy a Medgyessy-kormány eleve 172 milliárdos többlethiánnyal vette át elődjétől az államkasszát. A kiadások növekedéséből a tb-alapokra 220 milliárd jut, amelyek hagyományosan a fekete lyuk szerepét töltik be, de akkor sem világos, hogy november-decemberben mire mehet még el kis híján 300 milliárd forint. A maradék 130 milliárd forintnyi, idei kiadásnövekedésből a gazdahitel átvállalása 60 milliárdot megmagyaráz, de nagyjából tiszta kép csak a januári előzetes elszámoláskor alakulhat ki. Megfigyelők mindenesetre élnek a gyanúperrel, hogy a 2002-es államháztartáson már nem lehet "segíteni", ezért aztán minden régi szennyest bele lehet gyömöszölni, sőt kis szerencsével még előrehozott kiadási kötelezettségeket is rá lehet terhelni.

Másik nyitott kérdés, hogy a bevételek elég megalapozottak-e, és alacsonyabb teljesülésük miatt nem alakul-e még csúfabban az idei év végelszámolása?

Az államháztartás hiányának a jövő évre tervezett csökkentéséhez látszólag elegendő, ha nem ismétlődnek meg a 2002-es tételek, amennyiben persze az idei deficit nem lesz nagyobb az egyébként is meghökkentő 1400 milliárdnál.

A költségvetési kiadások nominális csökkenése a jövő évi törvényjavaslat szerint bőven kompenzálja a tb-költekezés bővülését, ebből ered a konszolidált államháztartás szintjén szolid 100 milliárd forintnyi megtakarítás. A deficit lefaragásában azonban a bevételek várt növekedésére döntő szerep hárul. A tervezett bevétel-növekedés üteme azonban kisebb, mint a nominális GDP-növekedés mértéke. Ebből számításaink szerint az államháztartási jövedelemkoncentráció némi csökkenése adódna. Ugyanakkor a GDP várható nominális növekedését 10,5 százalékosra becsülik az előterjesztők. Ehhez mérten kell a hiánynak 4,5 százalékra csökkennie. A számításhoz alapul vett 4,4 százalékos reál-GDP-bővülés azonban a legmerészebb prognózis a jövő évre. A GDP-deflátornak az 5 százalékos inflációhoz képest első pillantásra szintén magasnak tűnő 5,8 százalékos mértékét a közösségi fogyasztás árindexének a költségvetési szektor béremeléseiből eredő kiugró húzóerejével magyarázza a Pénzügyminisztérium.

Az államháztartás egyenlege (Mrd Ft, illetve %)
	2001. évi tény	2002. évi módosított előirányzat	2002. évi várható	Változás	2003. évi tervezet	Változás a 2002. évi várhatóhoz képest
Központi költségvetés egyenlege	–402,9	–486,1	–1 322,4	–836,3	–569,0	753,4
bevétel:	4 068,0	4320,3	4 323,9	3,6	4 734,5	410,6
kiadás:	4 470,9	4806,4	5 646,3	839,9	5 303,5	–342,8
Tb-alapok egyenlege	–28,8	–17	–79,9	–62,9	–277,1	–197,2
bevétel:	2 061,3	2280,9	2 438,5	157,6	2 492,4	53,9
kiadás:	2 090,1	2 298,1	2 518,4	220,3	2 769,5	251,1
Az államháztartás egyenlege	–434,0	–505,5	–1 403,1	–897,6	–832,2	570,9
bevétel:	6 327,4	6 803,7	6 994,2	190,5	7 463,2	469,0
kiadás:	6 761,4	7 309,2	8 397,3	1 088,1	8 295,4	–101,9
Államháztartás egyenlege a GDP %-ában	–2,91	–3,02	–8,38	–5,36	–4,50	3,9
GDP, várható	14 900,0	16 750,0	16 750,0	16 750,0	18 510,0	1 760,0

Az infláció beragad

A 2001-es 9,2 százalékról 2002-ben mintegy 4 százalékponttal csökken a fogyasztói árszínvonal: túlnyomórészt a forint erősödése, a viszonylag stabil olajárak, az élelmiszerek és a mezőgazdasági termények világszerte alacsony ára miatt. Mindezt tetézte, hogy mesterségesen alacsonyan maradtak a központilag szabályozott árak is.

Mindezek kedvező hatására a jövőben nem lehet számítani. Például az élelmiszerárak a 2002-es mezőgazdasági terméseredmények miatt valószínűleg már nem fékezik tovább az általános áremelkedést, vagy említhetnénk azt is, hogy az európai csatlakozás küszöbén nem lehet tovább halogatni a szabályozott árak torzulásainak feloldását sem (a kutatók a háztartásienergia-árak 8-10 százalék körüli hatósági emelését tartják valószínűnek).

2003-ban az infláció az 5-5,5 százalékos sávban ingadozik majd, és a kutatók többsége nem tartja elérhetőnek az MNB 2003 decemberére kitűzött, legfeljebb 4,5 százalékos inflációs célját. Ezt támasztja alá a még mindig erőteljes bérkiáramlás, és valószínűleg az államháztartás feltehetőleg csak mérsékelten korlátozó keresleti hatása.

A GKI felvetette, hogy az inflációs célt módosítani kell, mert ha az MNB ténylegesen ehhez igazítja a kamatpolitikáját, akkor elkerülhetetlen a kamatemelés. A Gazdaságkutató szerint nem lehet a fiskális és jövedelempolitikát olyan mértékben szigorítani, amely az államháztartási hiány érdemi csökkentéséhez vezetne. Ráadásul a kamatemelés olyan magas pozitív reálkamatot eredményezne, amely tovább nehezítené a vállalkozások finanszírozási feltételeit, és így fékezné a növekedést. Emellett a már amúgy is jelentősen magas reálkamatszint további emelése nemkívánatos pénzbeáramlást és ezzel felértékelési nyomást eredményezne. A GKI azt sugallja, hogy a monetáris és a fiskális politika összhangja érdekében az inflációs célt racionális szintre kellene emelni. Más vélemények szerint azonban azokban az országokban, ahol az inflációs célt követő monetáris politikát meghirdették, még nem volt példa annak módosítására, csak arra, hogy utólag indokolták, milyen tényezők hiúsították meg az elérését.

Az elemzők ugyanakkor inkább kamatcsökkentést várnak, de az év során csak 50-75 bázispontnyit, attól függően, hogy az Európai Központi Bank (ECB) milyen kamatlépéseket tesz (a kamatok ugyanis az árfolyamon keresztül hatnak az inflációra). Érzékelhető külső kamatcsökkenés esetén az erős árfolyam így alacsonyabb belső kamatszinten is fenntartható.

A jegybank határozott

Az MNB azonban – mint elnökének nyilatkozataiból kivehető – fenntartja magának a jogot, hogy az infláció további leszorítása érdekében, ha szükségét látja, a kamatemelés mellett döntsön. Vitatja ugyanis az erős forintot kárhoztató exportőrök érveit. Egyrészt arra hivatkozva, hogy az importon, amely nagy hányadot képvisel az exportban, javarészt kompenzálhatták az exportbevételeiken elszenvedett árfolyamveszteséget. Másrészt a rossz exporthelyzetben is növelték piaci részesedésüket a magyar termékek. Az MNB szerint a tizenöt EU-tagország piacán a magyar import 7,2 százalékponttal nagyobb növekedést regisztrált 2001-ben, mint az átlag, és a különbség 2002 első felében tovább nőtt 7,4 százalékpontra. Magyarország részesedése az EU importjából a 2000. évi 0,85 százalékról 2001-re 0,95 százalékra, 2002-re pedig 1,02 százalékra nőtt, holott ez az arány 1996-ban alig fél százalék volt. Ezen az alapon az MNB elutasítja a versenyképességi aggodalmakat, és továbbra is a forint erejére koncentrál, amihez a jegybanktörvényből merít igazolást.

A rendbetétel éve

Az EU-csatlakozást megelőző utolsó év a rendrakás esztendeje lesz. A kialakult helyzetben vissza kell térni a fenntartható növekedési pályához, és ez elsősorban az egyensúly további romlásának lefékezését követeli meg. Drasztikus lépések nem fenyegetnek, a fiskális és monetáris politikában inkább "finomhangolásra" lehet számítani. A jövedelmek szerényen emelkednek, különösen az üzleti szektorban, és a fogyasztás is jóval mérsékeltebben bővül 2003-ban. A feldolgozóipar csak óvatos reményeket táplálhat a külső konjunktúra megélénkülése iránt, és a belső kereslet is alig észrevehetően emelkedik. A jövő év közepéig várhatóan még nem látszanak a gazdasági élénkülés jelei. Érdemes a németországi konjunktúrajelzéseket figyelni, mert várhatóan rövid átfutással az ottani trend hozhat fordulatot a magyarországi fejleményekben is. Az üzleti beruházások mérsékelten nőhetnek, az állami beruházások viszont jelentősen visszaesnek. A költségvetés költekezési hajlamát szűkmarkúság váltja fel. Az ingatlanpiaci és lakásépítési konjunktúra fennmarad, ha veszít is valamit óriási lendületéből. Az infláció legnagyobb valószínűséggel stabilizálódik. Az élelmiszerek és a háztartási energia ára az átlagosnál valószínűleg nagyobb mértékben emelkedik. A forint árfolyama – valamivel nagyobb sávban ingadozva – továbbra is erős marad. A kamatszint alig észrevehetően változik.

A kormány és a kutatók előrejelzése 2002-2003-ra
	Kormány		GKI		Kopint-Datorg		Pénzügykutató		Ecostat
	2002	2003	2002	2003	2002	2003	2002	2003	2002	2003
GDP-termelés		104-104,5	103,2				103,4	104,2	103,3	104,1
GDP belföldi felhasználása	105,5	104,5	105,2			104,9	105,1	104,8	104,9	104,4
Állóeszköz-felhalmozás		104-107			105,2	105,8			106,1
Háztartások fogyasztása		104,5	107,5	106,5	107,4	104,7	108,5	105,5	106,1	103,5
Reálkeresetek	111-112				112,2				111,75	105,5
Ipari termelés	102,5		101,5		103,5				102,5
Építőipari termelés
Mezőgazdasági termelés							94,5			–
Export (folyó áron euróban)					106,5	107,4	105,5		106,7	107,1
Import (folyó áron euróban)					108,7	108,5	105,5			107,3
Külkereskedelmi mérleg egyenlege (Mrd euró)			–4	–5,2			–3,8	–4,4	–3,8	–3,4
Folyó fizetési mérleg egyenlege (Mrd euró)	–2,5	–2,5	–3,2	–3,8	–3,2	–3,2	–3	–3,1	–2,97	–2,6
Folyó fizetési mérleg egyenlege, a GDP %-ában	–3,5	–3,25							–4,4	–3,9
Közvetlen működőtőke-beáramlás tulajdonosi hitelekkel együtt (Mrd euró)							1,4	1,9	1,5	1,7
Államháztartási hiány a GDP %-ában (EU szerinti egyenleg)		104,5	6,5	5,5	6,8	5,3		5,3	6,5	5,4
Fogyasztói árindex, évi átlag	105,5		105,2	105,2	105,4	105,2	105,3		105,3	104,8
Fogyasztói árindex, dec./dec.	105,3	104,5		105,2
Háztartások nettó megtakarításának növekménye (Mrd forint)			340	400		500	600
Forrás: Pénzügyminisztérium, kutatóintézeti jelentések