Átalakuló galaxis

Gutenberg mégsem bánná

A könyvkiadás múltja, jelene és jövője címmel az Európa Kiadó az idén jelentette meg Jason Epstein munkáját. A kiadványt ne keressék a sikerlistákon, sajnos nincs ott, pedig szórakoztató és roppant tanulságos olvasmány. A mű eredeti címe Book Business (Könyvüzlet), ami lapos, ámde kifejező, és magyarul többértelmű cím. A friss diplomás szerző 1950-ben úgy gondolta, hogy egyszer majd neves író lesz. Minthogy azonban valamiféle egzisztenciára szüksége volt, néhány hétre elszegődött – igyekezve közel kerülni magasztos céljához – egy jó nevű, de nem nagy New York-i kiadóhoz, a Doubledayhez. Aztán ott ragadt a kiadói szakmában, később a legendás és ma is tekintélyes Random House-ban dolgozott, amely azután monumentális médiabirodalmak, filmkészítő és -forgalmazó, televíziós csatornákat üzemeltető cégóriások részévé vált. A történetnek ez a része ismerős, Európában most is zajlik a piac átstrukturálása a nagy médiakonszernek között – könyveivel kapcsolatban ma épp a Bertelsmannról hallani a legkevesebbet, amely tíz éve még komoly könyvkiadónak számított (volt magyarországi érdekeltsége is).

Epstein azt jósolja, hogy a könyvek mint fizikai objektumok nem fognak eltűnni, sőt a könyvesboltok sem szűnnek meg. De: "mostantól fogva együtt fognak élni a digitalizált szövegek hatalmas, soknyelvű könyvtárával, melyet tömérdek forrásból gyűjtenek össze..." Úgy képzeli, hogy ki-ki otthon nyomtat magának egy-egy könyvet, avagy könyvrészletet – nyilván aszerint, hogy örökbecsű, a polcról bármikor levehető műről van-e szó, vagy úgynevezett egyszer használatos, alkalmi olvasmányról, ez utóbbira valóban elegendő lehet a számítógépes print. "...A technológia embrionális formában már létezik – mondja –, és én már láttam is. S a belőle születő jövőt nem lehet elkerülni. Kíváncsian és reszketve várom."

Kiadók és példányszámok

A realitás tehát az, hogy a könyv szerepe megváltozik. Magyarországon is tapasztalhatók a változás jelei, ahol pedig a számítógépes ellátottság statisztikája nem javult, hanem romlott a kilencvenes évtized első feléhez képest. S ahol a hétköznapi bevásárlásokat még a lehetőségekhez képest is kevesen intézik interneten, mert a vásárlói bizalom fölöttébb ingatag.

A fent említett Doubleday már az ötvenes évek elején egy kiterjedt csomagküldő szolgálatból tartotta fönn magát, telefonos és faxos megrendeléseket is teljesített. Ma vannak olyan kis szakkönyvkiadók Magyarországon, amelyek szintén válaszolnak a levél-, telefon- vagy internetmegrendelésre, de előbb csekket küldenek a vevőnek, s csak akkor postázzák a könyvet, ha a pénz beérkezett. A nagy forgalmazók természetesen lényegesen nagyvonalúbban járnak el – erre még visszatérünk.

A vállalati méretek Epstein szerint hatottak a megjelenő könyvek minőségére. A mamutkiadók számára csupán a nagy példányszámok érdekesek, ezeket a hatalmas könyváruházakban akarják eladni, amelyek viszont csak igen magas költségekkel üzemeltethetők. "A nagyvállalati költségvetés hatékonyságot követel, és olyan struktúrákat hoz létre, amelyek nem egyeztethetők össze az irodalmi munka hírhedt szeszélyességével – olyan munka ez, amelynek végeredményét csak sejteni lehet.

Példának okáért, hogy a csudába tudná egy nagyvállalat a költségvetésébe illeszteni Norman Mailer következő regényét, vagy meghatározni olyan írók készpénzben kifejezett értékét, mint William Faulkner vagy Cormack McCarty, akiknek a regényei éveken át aszalódtak, mígnem a Random House háttérlistájának értékes aktíváivá váltak?"

Hasonló jelenséggel már Magyarországon is találkozhatunk, Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Terézanyut! című könyve minden előzmény nélkül vált nyár eleje óta a sikerlisták biztos szereplőjévé. A nagy múltú kiadók szóba sem jöhettek egy első (és ki tudja, talán utolsó) műves szerző esetében, a könyvborítón a nem túl ismert Bestline Kft. neve áll, amely nem világhíres klasszikusok megjelentetésével alapozza meg tevékenységét. A belső kolofonban azonban már az Édesvíz Kiadót tüntették föl.

Természetesen jó, hogy valaki vállalkozott a felfedezésre, mert így egy korjelenséggel szembesülhettünk. A Terézanyuból több mint ötvenezer példány kelt el június óta, és ez azt is pontosan jelzi, hogy milyen olvasnivalóra vágyik az, aki egyáltalán könyvet vesz a kezébe.

Hazai sikerkönyvek

A kérdés persze hosszabb szociológiai és lélektani elemzést igényelne, el is kellene efféle vizsgálatot végeznie valamelyik tudományos intézménynek. Az előző kulturális kormányzat mindenesetre 2001-ben beérte annyival, hogy a könyvszakma nyomására az az évi Könyvhéttől a következő Könyvhétig tartó időt az Olvasás évének nyilvánította. Az események koordinálására programiroda alakult, majd Kedvenc könyveink címmel szavazásra buzdító felhívás látott napvilágot.

Az eredményhirdetés mostanra maradt. E szerint a magyar szerzők között Gárdonyi Géza vezet az Egri csillagokkal, Jókai Mór a második Az aranyemberrel, Molnár Ferenc is dobogós A Pál utcai fiúkkal. A tízes listán Fekete István Tüskevára mögé szorul Madách drámája, Az ember tragédiája, aztán a Vuk, majd A kőszívű ember fiai és Móricz Zsigmondtól a Légy jó mindhalálig következik. Az Európa-szerte fellobbanó Márai-kultuszt A gyertyák csonkig égnek című regény demonstrálja az író szülőhazájában. A listazáró Szabó Magda Abigélje.

A külföldi szerzők sorának élén Tolkien könyve, A Gyűrűk Ura áll, szerepel még a listán Milne, Exupéry, Kästner, Victor Hugo és Harry Potter "mamája", Rowling asszony, ám becsúszott egy kakukktojás is: Dosztojevszkij, a Bűn és bűnhődéssel.

Első pillantásra nem merész a következtetés, hogy a pályázók többsége televíziós és filmélményei alapján vagy legalábbis azzal megerősítve szavazott. Az is észrevehető, hogy az érzelmesség és a bizarr, meseszerű helyzetek vonzzák a mai olvasót.

Marketing magyar módra

Talán az Olvasás évének is része volt abban, hogy tavaly elég szép summát költöttünk könyvekre, többet, mint az idén. Bár végleges adatok még nem lehetnek, és hátravan a nagy ajándékozási időszak, no meg a Téli Könyvvásár, amelyre jó néhány újdonságot tartogatnak a kiadók. Magyarországon az utóbbi évtizedekben két periódusban juthatott az ember nagyobb számban friss művekhez: a nyári Könyvhéten és karácsony táján.

1994-ben lépett a lehetőségek sorába az áprilisi Könyvfesztivál – ez az egyre terebélyesedő nemzetközi rendezvény még egy premieralkalom. (A könyvkiadás világszervezete, az International Publishers' Association a földkerekség több mint 150 vására közül a budapesti rendezvényt a 20 legjobb között tartja nyilván.) A fesztivált olyan évben indították el, amikor a könyvszakma helyzete káosszal és katasztrófával fenyegetett.

A Frankfurti Könyvvásár tapasztalt igazgatója, Peter Weidhaas is támogatta a tervet, megerősítette, hogy egy jól működő fórum eszköz lehet a magyar könyvpiac megszervezésére, fölkeltheti a magyar olvasóközönség megkülönböztetett figyelmét. Mindez bizonyára azért alakult így, mert az események (könyvhetek, fesztivál) önmagukban marketingakciónak minősülnek, nálunk ugyanis a könyvreklámozásnak nincs praxisa. Igaz, nem is lehet, mert anyagi háttere sincs, a mind drágább kötetek ára még mindig az európai átlag alatt van, ennyiből a reklám nem gazdálkodható ki.

Külföldön erős fölvezető kampányok futtatnak be egy-egy könyvet, tehát majdnem mindegy, hogy mikor kerülnek az üzletbe. Azaz mégsem egészen, ha például egy sztárokat fölvonultató párizsi operabemutatóra időzítik egy francia szerző friss Mozart-kötetét, az mindenképp hatásos.

Az persze tagadhatatlan, hogy az ország lélekszámához mérten sok cím jelenik meg, a magyar olvasó igényesebb, mint a nyugat-európai, nagyobb arányban vesz minőségi irodalmat, értékes művészeti albumot. Tavaly a jegyzett könyvesek forgalma elérte a 40 milliárd forintot, ehhez jöttek még a kisebb cégek és a diszkontárusok forintjai, az összes forgalom meghaladta a 45 milliárdot. Ennek mintegy negyedrésze az ismeretterjesztő művek eladásából folyt be, a szépirodalmi alkotások forgalma tizenöt százalék körül mozgott. Kétszer annyi gyermekkönyvet vett a magyar vásárló, mint tavalyelőtt, és a CD-ROM-ok eladási statisztikája is javult.

A főbb adatokat a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése gyűjti. A magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem piaci szervezete Európa egyik legrégebbi szakmai társulása – alapítása fél évszázaddal előzte meg a Magyar Tudományos Akadémiáét. Első jogelődje, a Pesti Könyvárusok Grémiuma 1795-ben kezdte meg működését. 1878-tól Magyar Könyvkereskedők Egylete, majd 1919-től Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete. A második világháború után Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete néven működött 1952-ig, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) 1968-ban alakult újjá.

A hajdani könyvárusok előtt, már 1792-ben beadta kérelmét Pest városhoz Mossótzi Institoris Gábor, hogy "olvasókabinétet" és kölcsönkönyvtárat nyithasson – kutatta föl Torda István szerkesztő a múltban kalandozva. Mossótzi érdeme az volt, hogy a divatos német nyelvű olvasmányok sokszorosát kínálta magyarul helyben olvasásra, illetve kölcsönzésre. Tehette, hiszen a magyar nyelvű irodalom akkor kezdett kibontakozni – ne felejtsük, a nyelvújítás kora volt ez. Faludi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc, Kármán József kínálásával a kortárs irodalom kapott szerény támogatást.

Digitális Irodalmi Akadémia

Ma más eszközökkel preferálják a jelenkor tollnokait. 1998 tavaszán hozták létre a Magyar Irodalom Házának kezdeményezésére a Digitális Irodalmi Akadémiát, amelynek alapítását az akkori Művelődési és Közoktatási Minisztérium is szorgalmazta. A Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága 1998. április 6-ai ülésén a pályázatot elfogadta, és 2000. december 31-éig kötelezettséget vállalt a program finanszírozására. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a program folytatását 2002. december 31-éig támogatja.

Elsőül azoknak a ma élő íróknak, költőknek ajánlották fel a tagságot, akiket 1998-ig Kossuth-díjjal, illetve Babérkoszorúval tüntettek ki. Velük felhasználási szerződést kötöttek teljes – eddig írásban publikált – életművük korlátlan digitális közzétételére. Az "akadémikusoknak" vállalniuk kell, hogy évente részt vesznek egy új tag és az első három évben évente öt posztumusz akadémiai tag kiválasztásában. A korábban digitális halhatatlanoknak nevezett írókat, költőket a mindenkori minimálbér négyszerese illeti meg havonta.

A hálón lévő könyvek szabadon olvashatók a képernyőn, de nem sokszorosíthatók, így csak ennyit idézhetünk: Ma nem mentem iskolába. Ez oly egyszerű mondat, hogy bárki kijelenthette, csakhogy nem akárki, hanem Kertész Imre kezdte Sorstalanság című nagyszerű regényét ezzel a felütéssel.

Ki az író, ki a költő?

Ki az író? Ki a költő? Mivel foglalkozik, amikor nem "költ"? – kérdezhetik az olvasók. Nem vagyunk elég bátrak, hogy válaszoljunk, legfeljebb fölhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy a digitális halhatatlanok hatvanegyes listája mellett létezik egy másik névsor is, ez a Kortárs Irodalmi Adattár (KIA) a KonTextus honlapján.

Adatbázisa a mai magyar irodalom aktív szereplőiről közöl lexikonszerű információkat. Első lépésben kétszázhuszonhárom nevet – költőket, írókat, kritikusokat – választottak ki a mai magyar irodalom szereplői közül, a róluk szóló szócikkek képezik a KIA bázisát. Az adatbázist létrehozása után folyamatosan frissítik, így az érdeklődők az aktuális és a legfrissebb információkhoz jutnak majd hozzá.

Mármost az ilyen lexikoncikkek többnyire az érintettek adatszolgáltatásán alapulnak, így az is sejthető, hogy ki tartja magát írónak Magyarországon. Az író gyakran rejtőzködik – hol egy kékharisnya mögé bújik, mint tette Esterházy Péter Csokonay Liliként, hol pedig egyáltalán nem hajlandó mutatkozni. Ám, míg a Vadhattyúk szerzője, Jung Chang akár álruhában vagy helyettest igénybe véve mégiscsak kénytelen volt személyesen bemenni a kiadóhoz szerződést aláírni, pénzt fölvenni, s a többi, Jake Smiles, az 1 link című másfél száz oldalas kiadvány szerzője nyugodtan lappanghat az ismeretlenség ködében, kéziratát éppúgy drótpostázhatja, mint aláírását és bankszámlaszámát. Annyi bizonyos, hogy a titokzatos ismeretlen szerző nem szórakoztató irodalomnak szánta művét. Jake Smiles egy padon ül és sír – így indul az írás. Tudja, hogy vége, azért sír.

E-kultúra, e-business

Epstein csak borús, aggodalmas, mert a globális világ szerinte nem lesz paradicsom. Fegyelmezetlen lesz, formátlan és soknyelvű. Az új technológiát Stephen King alkalmazta először, aki A golyón lovagolva című regényét fejezetenként az interneten kínálta az olvasóknak, amelynek első részét a megjelenést követő héten több mint 150 ezren töltötték le.

Az e-business megteremti tehát a maga e-kultúráját és fordítva. A magyar könyves portálon már több kiadó kínálja portékáját, ezek között található számítógépes, illetve az új kommunikációs eszközöket forgalmazó cég éppúgy, mint szakkiadó, jelesül a Magyar E-Könyvkiadó és Áruház, a MEKKA, amely nemcsak számítógépes irodalmat kínál. Képernyőnkön belepillanthatunk a legfrissebb prágai útikönyvbe, ha éppen nosztalgiánk kél (kél, bizony) az aranyváros zegzugos utcái és hangulatos sörözői iránt. Kereshetünk néhány megszívlelendő gondolatot Konfuciustól, illetve a közkedvelt etológustól, Csányi Vilmostól. És ugyanezeket, sok más művel együtt, meg is rendelhetjük a honlapon (www.mekka.hu).

Tényleges és virtuális könyváruházak

Átugrottunk egy fejlődési fázist, a nagy amerikai és nyugat-európai kiadók, pontosabban a médiaóriások nagy áruházláncokban szerettek kereskedni. A hétvégi szórakozásra is alkalmas bevásárlóközpontokba települt könyvesboltláncok hamar elérték növekedési lehetőségük maximumát. A tengerentúli és az európai fővárosokba a neoromantikus filmekkel és regényekkel együtt visszatért a kiskereskedés fogalma, a meghitt – Epstein által szakrálisnak nevezett – találkozóhely népszerűsége.

Könyváruházak nálunk is épültek, a Líra és Lant Fókusz áruházával kezdődött a sor, ez ma csak zsúfolt vegyesboltnak látszik (igaz, a kínálata remek) a Mammut II. kétemeletes Libri áruházához képest. A budai áruházban szívélyes fogadtatásra talál az olvasó, ez a hely méretei ellenére a szakrális kategóriába sorolható. Nem sikerült ugyanilyen könyv- és vendégbarát csapatot toborozni a pesti Árkádba.

A Libri, a Fókusz on-line és a Magyar Könyvklub internetes áruháza egyaránt hívogató: ha a neten vásárol az ember, 5-15 százalékos kedvezményt kaphat, s a három nagy elfogad hitelkártyás fizetést is, persze megfelelő szabályokkal. Az Írók boltja, valamint a Pont könyvesbolt virtuális terébe is beléphetünk. Az UHU, valamint a pécsi Alexander Online is segít a bevásárlásban, a Prospero könyvei a tudományos érdeklődést elégítik ki. A tájékozódást megkönnyíti a Könyhét és a Könyvpiac internetes változata is.

Az ember szereti a birtoklandó dolgot megérinteni, megszagolni, az internetes kereskedelem mégis – ha lassan is – növekszik, hiszen az elveszett darabot, a magunknak már kedves, ezért ajándékba szánt másik példányt gyorsan, zökkenőmentesen házhoz hozzák. Az információk megszerzésének tárháza azonban mérhetetlenül gazdag, a Könyvkereső honlapját már csaknem félmillióan vették igénybe ahhoz, hogy a náluk regisztrált csaknem 80 ezer könyvcím között egy-egy kiszemelt kötet vagy téma helyét fölkutassák.

Antikvitást kedvelőknek

Egy esztendeje működik a Bookline és az Antikva, a két virtuális antikvár könyváruház. A honlapokon nemcsak a megrendelhető ritkaságokról, hanem az aktuális árverésekről is értesülhetünk. A könyv ugyanis befektetésnek sem utolsó.

A piac értékítélete – tapasztalatunk szerint – e téren majdnem olyan kiszámíthatatlan, mint a festmények esetében. Péntek délután van, kivételesen jó idő, az indián nyár napsugarai a kertbe, a szőlőbe csalogatják az embereket, izgatottan dübörög a forgalom kifelé a városból. A sugárút torkolatában pöffeszkedő irodaház is kiürült, csak a földszinti konferenciateremben mutatkozik élet, ott annál nyüzsgőbb.

Csupasz vállú, dekoratív ifjú hölgy mutatja föl az aukcióra szánt műveket. Az árverés vezetője bejelenti, hogy mely szám alatti tételeket nyilvánította védetté a kultusztárca. Ezek megvehetők, de az országból ki nem vihetők, és kiállításra kölcsönadandók. Az elsőt hiába kiáltják ki 40 ezer forint induló árral, senkit sem érdekel, lehet, épp a védettség miatt, pedig az 1717-ben Bécsben nyomott könyv a magyar királyság történetéről és geográfiájáról becses darabnak látszik.

A nemrég még képernyőről ismert médiafigura talán kedvenc témakörében, a hajózásban szeretne felfedezni valami ritkaságot. A jeles irodalomtörténész egy Ady-kötetre emeli a tábláját, Az Illés szekerén 1909-es, a Singer és Wolfnernél megjelent első kiadása csak 6 ezerrel indul, de valaki föltornássza 22 ezerre, így a szakember lecsúszik róla. Egy másik első kiadás 13 ezerért megy el. A Margita élni akar – Kozma Lajos iparművész fametszeteivel díszített – számozott példánya is 22 ezerért talál gazdára.

Az árverési anyag nemcsak a csinos lány kezében látható, egy méretes vetítővásznon a legtöbb címlap megjelenik, az alatta lévő monitor képe kerül a projektorra. Az aukció ugyanis a hálón is követhető, licitálni pedig telefonon is lehet, vagy öt készülék mellől közvetítik a segítők a névtelen, arctalan ajánlatokat.

Egy Bécsben, a XIX. század elején nyomtatott Biblia majdnem a kikiáltási ár háromszorosáért, 160 ezer forintért kel el. Jó árat ér el Deák, a haza bölcse és a Kazinczy poétai berke című mű, ez utóbbi a Trattnernél nyomatott 1813-ban, és első kiadás. Eötvös Józsefnek, a magyar közoktatás atyjának a Gondolatai viszont nem kellenek senkinek.

A hátsó sorokban helyet foglaló pocakos, mokány, idősebb és fiatalabb urak gyakorlott licitálónak mutatkoznak, elsősorban a földrajz, az állattan, a szőlőművelés és a hadtudományok iránt érdeklődnek. A kínálatban számos darab kelti föl érdeklődésüket, és az se baj, ha nem találnak kedvükre való különlegességet – az aukciók szezonja szeptemberben indult, majd minden hétvégén lehet részük efféle izgalomban.

Ékszerek, dísztárgyak nem hoznának lázba, a könyvárverés valahogy emberszabásúbb, nem a nyers pénzköltés sznobizmusán nyugszik. S ha semmit sem veszel, úgy is több leszel néhány történelmi, kultúrhistóriai ismerettel – ez a kíváncsiság teszi optimistává az írókat, a gyökeresen megváltozott könyvszerkesztőségeket és kiadókat, a kereskedőket és nem utolsósorban az olvasókat. A Gutenberg-galaxis átalakul, de nem robban föl.