A természet patikája

A gyógyhatású készítmények piaca

Azokat a természetes alapanyagú, külsőleg vagy belsőleg alkalmazható termékeket érti gyógyhatású készítményeken a hivatalos szóhasználat, amelyek nem tekinthetők gyógyszernek, de jótékony hatással vannak a szervezetre. Minősítésüket – rendelet alapján – az Országos Gyógyszerészeti Intézet végzi. Gyártási folyamatukat, a technológiai fegyelmet, a minőségbiztosítást tekintve nem térnek el a gyógyszerektől. A különbség a felhasznált alapanyagokból, a hatóanyag mennyiségéből és az engedélyezési eljárásból adódik.

Magyarországon 1933-ban vezették be a gyógyszerek kötelező törzskönyvezését. Ezzel Európában az úttörők között voltunk, sok mai EU-tagállamot megelőztünk. A törzskönyveztetési eljárás hosszú, olykor egy évtizedig is eltartó folyamat. Az igénylőknek rendkívül precíz dokumentációt kell vezetniük az új szerről: ismertetniük kell annak pontos összetételét, gyártási technológiáját, laboratóriumi vizsgálatokkal, majd klinikai tesztekkel igazolniuk kell gyógyító hatását. Mindezt saját költségükön kell megtenniük, ami a kutatásra-fejlesztésre jelentős összeget elkülönítő nagy gyógyszergyártó cégeknek nem okoz különösebb gondot, a magányos feltalálók számára azonban annál inkább.

Tiltott, tűrt, engedett...

A "gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény" kategória az 1970-es évek vége óta létezik. (Egyes vélemények szerint azért vezették be, hogy a Béres-cseppet legyen hová besorolni. Mint emlékezetes, az akkori hatalom megtagadta a találmány gyógyszerré nyilvánítását, de az óriási érdeklődés miatt nem tehette meg, hogy valamilyen formában ne engedélyezze a forgalmazását.) Amíg a gyógyszerek természetes és szintetikus anyagokat egyaránt tartalmazhatnak, addig a gyógyhatású termékek kizárólag a természetben fellelhető, többnyire növényi, ritkábban állati eredetű, illetve ásványi alapanyagokból készülnek, és a gyógyszerekénél kisebb koncentrációban lelhetők fel bennük a hatóanyagok. A szervezetre gyakorolt pozitív hatásukat a népi gyógyászat több évszázados tapasztalatai igazolják, a forgalmazásukat megelőző engedélyeztetési eljárás során inkább azt kell bizonyítaniuk a kérelmezőknek, hogy nem ártalmasak, nem veszélyeztetik az egészséget. A procedúra általában két év alatt lezajlik.

A gyógyhatású készítmények hivatalos kategóriája egyébként sajátos magyar lelemény, a világon másutt nem létezik ilyen besorolás. Igaz, nálunk sem sokáig érvényes már: az EU-csatlakozási tárgyalások értelmében 2003. december 31-én megszűnik. A természetgyógyászok szerint betöltötte hivatását, mert megkönnyítette a népi orvoslásban használatos anyagok, mindenekelőtt a gyógyteák piacra kerülését.

A természetben fellelhető gyógyító erejű ételek-italok fogyasztásának hazánkban is régi hagyományai vannak. A nyári munkákhoz a vadon termő fűszer-, illetve gyógynövények (drogok) begyűjtése és feldolgozása is hozzátartozott. A legszegényebb családokban is gazdagon fűszerezett ételek kerültek az asztalra, mert a lányok azt tanulták anyáiktól, nagyanyáiktól, hogy a jóféle füvek nem csupán ízletessé teszik a főztjüket, hanem fokozzák az étvágyat, serkentik a gyomor-, bél-, máj-, epeműködést, tisztítják a vért, javítják az ellenálló képességet. Minden falunak megvolt a maga füvesasszonya, aki betegség esetén is tudott segíteni, és a tudós doktorok is gyakran rendeltek el – mindennél jobbnak tartott – drog- vagy forrásvízkúrát egyes kórok gyógyítására. (Számos kistelepülésen ma is találkozhatunk olyan idős emberekkel, akik sohasem vettek be semmilyen mesterséges patikaszert.)

A pártállami idők egészségügyi hivatalnokai semmisnek nyilvánították a népi gyógyászat vívmányait. Az eredményekről olykor szárnyra kapó híreket makacsul cáfolták, a "csodadoktorokat", feltalálókat ország-világ előtt megszégyenítették, meghurcolták. A gyógyhatású készítmények úgyszólván eltűntek a piacról, jóformán csak a Herbária Vállalat gyógynövényalapú termékei és a nagy múltú palackozócégek ásvány-, illetve forrásvizei maradhattak forgalomban. Az előbbieket csupán a kevés számú szakboltban árusították, ezzel is nehezítve a hozzáférést, az utóbbiak azonban a jobban kiépített gyógyszertári hálózatban is kaphatóak voltak.

Az áttörés a rendszerváltást közvetlenül megelőző időkben kezdődött, és 1990 után vált teljessé. Az addig éppen csak megtűrt természetes szerek iránt hatalmas érdeklődés mutatkozott, ami jó alapot teremtett ahhoz, hogy a régi-új iparág lendületet vegyen. Azóta több mint ezer, gyógykészítményt gyártó és forgalmazó cég alakult, megindult a szakma önszerveződése és a szakemberképzés. Az egyetemi-főiskolai tantárgyak közé ismét felvették a korábban kiiktatott gyógynövényismeretet, illetve -termesztést, továbbá a gyógyvízismeretet és -gazdálkodást.

A gyógyhatású termékek gyártásának nagy ívű fejlődése azzal is magyarázható, hogy az alapanyagok viszonylag könnyen beszerezhetők, hiszen a gyógynövények nagy része vadon is megterem, és legtöbbjük "tetőtől talpig" hasznos, azaz a gyökere, szára, levele, virága, termése egyaránt tartalmaz hatóanyagot. A feldolgozók részben a természetes élőhelyükről begyűjtött növényekből, részben saját ültetvényeik terméséből fedezik az alapanyag-szükségletet. A gyűjtést – szakemberek útmutatásai alapján – általában diákok, nyugdíjasok, állástalanok végzik, akiknek jól jön a tűrhetően fizető idénymunka.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet nyilvántartásában több mint 850 gyógyhatású készítmény szerepel, és még legalább 100 vár minősítésre. Arról, hogy hány gyártó és kereskedő tevékenykedik a piacon, illetve mekkora forgalmat bonyolítanak le, nincsenek pontos adatok. Az egyre gyarapodó számú OTC-termékek (over the counter – pult fölött, a gyógyhatású készítmények angol megfelelője) közös jellemzője, hogy relatíve drágák. A gyógyteafüvek például (5 dekagrammonként) 100-300 forintba kerülnek, az élő flórás teák, koncentrátumok félliteres palackja 700-900, a belsőleg alkalmazandó zselék 5-6 ezer forintért kaphatók. A vitaminkészítmények, roborálószerek ára 2-3 ezer forint, a különböző kozmetikumoké pedig gyakran a 10 ezer forintot is meghaladja.

Monopolhelyzet után

A Herbária Rt. Magyarország vezető gyógynövény-feldolgozó és -kereskedelmi társasága. Piaci pozíciója évtizedeken át fennálló monopolhelyzetére vezethető vissza. Jogelődjét 1949-ben állami vállalatként alapították. Az elmúlt több mint fél évszázad alatt kiépített országos termelői és kereskedőhálózatának köszönhetően neve szinte azonosult a gyógynövényekkel és a belőlük készült termékekkel.

A cég 1993-ban került magánkézbe, 100 százalékos magyar tulajdonba. Mérete ugyan csökkent azóta, de hatékonysága nőtt, és mára korszerű, szilárd vállalattá vált. A népi gyógyászati hagyományokat a legújabb kutatási eredményekkel és a legfejlettebb termelési és minőségbiztosítási, illetve vállalatirányítási módszerekkel ötvözi. Menedzsmentje arra törekszik, hogy folyamatosan bővüljön a termékkínálat, és a növények egészségvédő, gyógyító, szépítő hatását a lehető legváltozatosabb formában élvezhesse a vásárlóközönség. Egyedülállóan gazdag gyógyteaválasztékuk mellett élvezeti teákat, élelmiszereket, kozmetikumokat is kínálnak. Az egyre kiterjedtebb üzlethálózatukban a gyógytermékeken kívül az egészséges életmódhoz kapcsolódó készítmények teljes kínálatából lehet válogatni.

A vállalat csaknem 200-féle terméket gyárt, amelyekből tavaly 6,7 millió darabot értékesített. Árbevétele 2 milliárd forint volt.

A Herbária erőssége nem utolsósorban szellemi tőkéjében rejlik. A hosszú fennállása óta felhalmozott tudás, a gyógynövények alapos ismerete és a hatásuk tanulmányozása során szerzett tapasztalat révén saját tanácsadó hálózatot működtet.

Csepp-kálvária

Az egyik legismertebb gyógyhatású szer a Béres-csepp. A nyomelemek speciális kombinációjából álló készítményt, amely immunrendszer-erősítő hatása következtében hatékonynak bizonyult a daganatos betegségek adjuváns (kiegészítő) kezelésében, 1974-ben alkotta meg dr. Béres József kutató. A hír gyorsan terjedt, a szakmai és politikai üldöztetés, a kuruzslás vádja ellenére (vagy talán éppen azért) Béres Józsefet és találmányát – szájhagyomány útján – szinte napok alatt megismerte az ország. A kutatót egyre többen keresték fel kisvárdai otthonában, ahol – engedve az emberek kérlelésének – a rászorulóknak ingyen adta a cseppeket. Az igazáért és az emberi élet mindennél előbbre való voltáért konokul és következetesen küzdő tudós és "csodaszere" rövid idő alatt élő legenda lett, s ma is az.

1976-ban Pozsgay Imre művelődésügyi miniszter engedélyével Kósa Ferenc dokumentumfilmet forgatott a Béres-csepp kálváriájáról. Noha a film bemutatását nem engedélyezték, a tudós támogatóinak köre egyre szélesedett, Balczó András, Ratkó József, Nagy László, Déry Tibor is kiállt mellette. A töretlen hittel küzdő tudós többéves meghurcoltatása után, a nép szimpátiájával és "hősteremtésével" szemben immár tehetetlen politikai hatalom 1978-ban taktikát változtatott: a tiltás és üldöztetés helyére a cseppek legális forgalmazásának engedélye és az agyonhallgatás lépett. Ez utóbbi azonban "nem jött be": a Herbária által – igencsak nehézkesen – gyártott Béres-cseppért ezrek álltak kígyózó sorokban a boltok előtt, dr. Béres József pedig a tisztesség, a meg nem alkuvás élő szimbólumává lett. 1989-ben, több mint tíz évvel elkészülte után, Kósa Béres-filmjének bemutatását is engedélyezték. A dokumentumfilm a Budapesti Tavaszi Filmszemle közönségének és a Magyar Televízió nézőinek körében egyaránt elsöprő sikert aratott, és tovább fokozta az érdeklődést a készítmény iránt.

A rendszerváltozás kezdetén végre felcsillant a lehetőség, hogy Béres doktor visszavásárolja találmányának gyártási és forgalmazási jogát. 1989-ben, az első magán-részvénytársaságok egyikeként megalakult a Béres Export-Import Rt., majd alapítását követően saját gyártásba és forgalmazásba vette a terméket. 1995-ben a Béres-csepp mint egészségmegőrző, immunrendszert erősítő készítmény megkezdte komoly piaci pályafutását. (1997-ben az első gyógyhatású szerek között volt, amelyeket tévében hirdettek.)

2000 januárjában az Országos Gyógyszerészeti Intézet gyógyszerként törzskönyvezte a Béres-cseppet. Ez az első termék a világon, amelyet az OTC kategóriából átminősítettek gyógyszerré: a cseppeket immár recept nélkül kiadható patikaszerként, változatlan összetételben kínálják. Ma a Béres-csepp – értékben – a teljes gyógyszertári forgalom hatodik helyezettje, beleértve az összes (vény nélkül kiadható és vényköteles) gyógyszert is. Sikerének köszönhetően a Béres Rt. a kezdeti, átlagosan 350 milliós forgalmú vállalkozásból 12 év alatt 3 milliárd forintot is meghaladó forgalmú céggé terebélyesedett.

A részvénytársaság – alaptevékenységének kiterjedése, megújult vállalati stratégiája és sikeres befektetései következtében – olyan méretűvé vált, ami szükségessé tette a vállalatcsoport holdinggá alakítását. 2000 őszén a Béres Export-Import Rt. jogutódjaként megalakult a Béres Befektetési Részvénytársaság, amely érdekeltségei alaptevékenységén és más befektetésein keresztül a gyógyszerpiac teljes vertikumában – kutatás-fejlesztés, gyártás, forgalmazás – jelen van: Béres Gyógyszergyár Rt. (Magyarország egyik legnagyobb, az egészségmegőrzés piacán vezető pozíciót betöltő OTC gyógyszergyártó és -forgalmazó vállalata); gyógyszer-nagykereskedelem: Bellis Rt. (Magyarország negyedik legnagyobb gyógyszer-nagykereskedelmi vállalata, forgalma 25 milliárd forint); kiskereskedelem: Béres Egészségtár Kft. (jelenleg négy egységből áll, fitotékaprofilú, az egészséges táplálkozáshoz, életmódhoz kapcsolódó hagyományos és reformtermékek, kozmetikumok, gyógyhatású és étrend-kiegészítő készítmények forgalmazása); informatika és raktározás: Hungária Informatikai és Logisztikai Központ.

Bár az árbevétel döntő részét ma is a Béres-csepp hozza, az új termékek is komoly sikereket érnek el a piacon. Az Actival multivitamin a bevezetését követő második év végére 12 százalékos részesedésével utolérte a piacvezető Centrum multivitamint. 2001-ben a cég exportárbevétele mintegy 200 millió forint volt, ami 20 százalékkal több az előző évinél.

Ásványvizek, gyógyvizek

Mivel Európa legtöbb országában kifogásolható a vezetékes víz minősége, egyre fontosabbá vált a természetes források kiaknázása. Különösen az utóbbi tizenöt-húsz évben vett nagy lendületet az ásványvízkészletre alapozott iparág.

Azok a vizek tekinthetők ásványvíznek, amelyek literenként legalább 1000 mg oldott alkotóelemet tartalmaznak. (A talajzónában keringő víz a természetes körforgás, a csapadékképződés, a földbe szivárgás során feloldja, elnyeli, és az óceánokba, lefolyástalan tavakba szállítja a különböző anyagokat, majd hosszabb-rövidebb idő elteltével – természetes forrásokon vagy fúrt kutakon keresztül – a felszínre tör. Ha az önmagában is jótékony hatású ásványtartalom bizonyos betegségek kezelése szempontjából szintén hatékonynak bizonyul, gyógyvízzé minősíttethető a forráskútból származó termék. A 20 °C-nál – fúrt kút esetében 29 °C-nál – magasabb hőmérsékletű természetes vizek a termálvizek.)

Magyarország szinte minden tája bővelkedik a föld mélyén megbúvó, tiszta ásványvizekben. Nem különösebben mélyről tör a felszínre például a Hunyadi János, az Apenta, a Mira, az Igmándi, a parádsasvári Csevice. Több ezer méter mélyről fakadnak és 35-100 °C-osak Hajdúszoboszló, Debrecen, Gyula, Karcag, Hódmezővásárhely, Szolnok, Győr, Lipót, Nagyatád, Barcs forrásai, és a miocén korból, réteges, zátonyszerű mészkőképződményekből származik a cserkeszőlői, buzsáki, hegykői gyógyvíz. A legértékesebb források a karsztkőzetek hasadékaiból erednek. Ilyenek a budapesti gyógyfürdők (Gellért, Rudas, Lukács, Palatinus, Thermal, csillaghegyi, római-parti) forrásai, továbbá a hévízi, harkányi, miskolci, egri, mezőkövesdi, esztergomi, visegrádi, szentendrei, leányfalusi, zalakarosi termálvizek.

A legtöbb forrásvíz külsőleg és belsőleg alkalmazva egyaránt hasznos. A fürdőkúrák enyhítik a mozgásszervi betegségben szenvedők panaszait, csökkentik az ízületi fájdalmakat, orvosolják a nőgyógyászati problémákat, ellensúlyozzák a csontritkulás tüneteit. A forrásvizekből készített fürdőkristályoknak, -sóknak köszönhetően a terápia otthon is lefolytatható.

A kalcium-, magnézium-, hidrogén-karbonát-tartalmú ásványvizek (Budapest, Balatonfüred, Harkány, Kékkút, Székesfehérvár, Mohai Ágnes, parádi Szent István) mészhiány, asztma és allergiás, gyulladásos, szív- és érrendszeri betegségek esetén, az alkáli-hidrogén-karbonátos (alkalikus) ásványvizek (Balf, Fonyód, Bikszád, parádi Csevice, szegedi Anna-forrás) emésztőszervi betegségek kezelésére, a szulfátos (glaubersós, keserűsós) ásványvizek (Mira, Hunyadi János, Igmándi, Salvus, Apenta) székrekedés, gyulladások, máj-, epebetegségek gyógyítására, a konyhasós ásványvizek (Igal, Zalakaros, Kiskőrös, Nyíregyháza-Sóstó, Hajdúszoboszló, Cserkeszőlő, Sóshartyán) felső légúti megbetegedések, gyulladások kezelésére javallottak. A parádi Clarissa-, a mohai Stefána-forrásból és a csopaki vízből elsősorban a vashiányos vérszegények igyanak.

A gyógyvizek belsőleg, ivókúraszerűen alkalmazva emésztést elősegítő, gyomorsavcsökkentő, görcsoldó, étvágyjavító, veseműködést serkentő, vérnyomásszabályozó hatásúak, továbbá segítenek a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőkön.

Az ásványvíz-palackozó és -forgalmazó cégek tevékenységét az 1993-ban alakult, jelenleg 29 tagot tömörítő Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács fogja össze. A 21, palackozással foglalkozó cég mellett importőrök, a Szikvízkészítő Ipartestület, továbbá különböző, az ásványvíztermeléshez és -fogyasztáshoz kapcsolódó szervezetek szakértői, például a FAO/WHO Codex Alimentarius Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, az ásványvíz elismerését végző hatóság igazgatója, a Fogyasztóvédelmi Egyesület alelnöke alkotják a tagságot. A szervezet célja, hogy az ágazathoz tartozó termelők anyagi és szellemi potenciáljának fejlesztésével, egységes szakmai előírásokkal, a szabályozott piac kialakításával és az ahhoz igazodó verseny feltételeinek megteremtésével védje a magyar ásványvíz minőségét, öregbítse hírnevét.