Kielégítési sorrend
A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a csődtörvény által megállapított, a következők szerinti kötelező sorrend figyelembevételével kell kielégíteni. A hitelezők hátrányára történő visszaélések elkerülése végett mondja ki a csődtörvény, hogy a felszámoló által nyilvántartásba vett követelés engedményezése nem érinti a követelésnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét.
A felszámolás költségei
Első helyen a felszámolás költségeit kell kielégíteni (idetartoznak az adóst terhelő munkabér és bér jellegű juttatások ezek adó- és társadalombiztosításijárulék-vonzataival; az adós gazdasági tevékenységének befejezésével, a vagyon értékesítésével felmerült költségek, ideértve az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési, kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek; az adóst terhelő, a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia alaprészéből kapott támogatás stb.).
Biztosított követelések
A fentieket követően, másodsorban a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések kielégítése következik, a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve hogy a zálogszerződés tekintetében a Ptk. korábban már említett szabálya (hozzátartozóval, összefonódásban lévő gazdálkodó szervezettel stb. történt szerződéskötés) szerint nem kell vélelmezni a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét. (Meg kell jegyeznünk: a felszámolási eljárásban privilegizált követelésként csak az óvadékkal biztosított követelés vehető figyelembe, maga az óvadék azonban nem.) Ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítés joga a jogosultakat a Ptk. alapján zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg. A zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve amelyre a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték.
Járadék jellegű kötelezettségek
Harmadsorban az adóst terhelő tartásdíjat, életjáradékot, kártérítési járadékot, bányászati keresetkiegészítést, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatást – amely a jogosultat élete végéig megilleti – kell megtéríteni.
Magánszemély nem gazdasági tevékenységgel kapcsolatos követelései
Negyedsorban – a kötvényen alapuló követelések kivételével – a magánszemély nem gazdasági tevékenységből eredő más követelését (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követeléseket, ideértve a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelését kell kielégíteni. A Legfelsőbb Bíróság egyik legfrissebb jogegységi határozata alapján a magánszemélynek a kötvényből eredő minden kártérítési követelése is kötvényen alapuló követelésnek minősül, függetlenül attól, hogy azt a kötvény kibocsátójával, vagy más, a kárért felelős jogalannyal szemben érvényesíti. Ezért a kötvényből eredő kártérítési követeléseket nem ebben a rangsorban, hanem későbbi rangsorban, az úgynevezett egyéb követelések között (hatodik csoport) kell kielégíteni.
Társadalombiztosítási jellegű tartozások
Az ötödik kielégítési csoportba a társadalombiztosítási tartozások és a magán-nyugdíjpénztári tagdíjtartozások, az adók (kivéve azon adókat, amelyek a felszámolási költségek körében kerülnek kifizetésre) és az adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak tartoznak.
Egyéb követelések
A hatodik csoportban foglalnak helyet az úgynevezett egyéb követelések. Ez az összefoglaló elnevezés lényegében az adósnak a felszámolást megelőző gazdálkodásával összefüggő szerződéses kapcsolatokból eredő követeléseket – ideértve a kötvényen alapuló követeléseket is – foglalja magában, és rendszerint a hitelezők igen széles körét érinti. Annál sajnálatosabb, hogy a tapasztalatok szerint az ebbe a csoportba tartozó hitelezők követelésüknek legfeljebb igen kis hányadához juthatnak hozzá, ha egyáltalán van annyi vagyona az adósnak, amely még ezeket a követeléseket is legalább részben fedezi.
Járulékos költségek – kamat, pótlék, bírság
Végül, a hetedik csoportban egyenlítik ki a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamatot és késedelmi pótlékot, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozásokat is.
A követelések kielégítésének időpontja
A csődtörvény a kielégítés sorrendjén kívül a kielégítés időpontját is meghatározza. Az első és harmadik csoportba tartozó követeléseket esedékességükkor, a második csoportba tartozókat a zálogtárgy értékesítésekor kell kielégíteni. A többi csoportba tartozó követeléseket a zárómérleg jóváhagyása után 30 napon belül kell kielégíteni, azonban a negyedik, ötödik és hatodik csoportba sorolt követelések – sorrendben – a közbenső mérleg alapján is kielégíthetők, ha arra van fedezet.
A követelések részbeni kielégítése
A csődtörvény számol azzal is, amikor a vagyon a hitelezői követelések kielégítésére csak részben elegendő. Ha a vagyon a felszámolási költséget, a zálogjoggal, óvadékkal biztosított hitelezői követeléseket és valamennyi más tartozás kielégítését nem fedezi, a költség és a biztosított hitelezők kielégítését követően először a harmadik, majd a negyedik csoport szerinti hitelezőket kell kielégíteni, követeléseik arányában (ha a vagyon már a költségeket sem fedezi, egyszerűsített felszámolás elrendelésére van lehetőség). Ha az ötödik, hatodik és hetedik csoportokban szereplő követelések kielégítésére nincs elegendő fedezet, az egyes csoportokba tartozó hitelezőket – először az ötödik, a hatodik, majd a hetedik csoportban szereplőket – követeléseik arányában kell kielégíteni. Ha az ötödik csoportba tartozó hitelezők teljes kielégítésére nincs elegendő fedezet, a csoporton belül először a társadalombiztosítási tartozásokat kell kielégíteni teljes egészében, majd pedig a többi hitelezőt követeléseik arányában.
A járadék jellegű követelések speciális szabályai
A felszámoló a harmadik csoportba tartozó követelések hitelezőivel megállapodhat a követelések egy összegben való kielégítésében; megállapodás hiányában a felszámoló köteles a jogosultak javára úgynevezett egyszeri díjú járadékbiztosítási szerződést kötni. Ezen túlmenően a felszámoló köteles a szakmában szokásos jövőbeni szavatossági, jótállási és kártérítési kötelezettségek rendezésére – a negyedik csoportban e célra elkülönített összeg egyidejű átadásával – más gazdálkodót megbízni, és ezt nyilvánosságra hozni, vagy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést adni.
Az eltérő felosztás tilalma
A felszámolást lefolytató bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy az adós be nem hajtott követeléseit a hitelezők között a csődtörvény rendelkezéseitől eltérő módon ossza fel. Nem mérlegelheti, hogy a be nem hajtott követelésekből milyen összeg megtérülése várható, s e mérlegelés eredményéhez képest nem adhatja át a teljes követelést kizárólag a kielégítési sorrendben első helyen álló hitelező részére.
Az összeállítást készítette:
Felelősség a hitelezők igényeinek kielégítéséértAz állam felelőssége * A hitelezőknek tudomásul kell venniük, hogy amennyiben követelésük a felszámolás során nem vagy csak részben nyer kielégítést, a ki nem elégített követelés(rész) rendszerint meg nem térültnek tekinthető, mivel az más személlyel szemben csak kivételesen érvényesíthető. A csődtörvény leszögezi: az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel (kivéve, ha más jogszabály írja elő az állam felelősségét). Mégis felelősséggel tartozik az állam – esedékességükkor – a harmadik kielégítési csoportban foglalt járadék jellegű követelésekért, továbbá minden követelés tekintetében az adós olyan vagyontárgyai értékének erejéig, amelyek a csődtörvény egyes, a vagyonra vonatkozó különleges rendelkezései szerint nem képezik az adós felszámolásba bevonható vagyonát, vagy jogszabály rendelkezése folytán forgalomképtelenek. Az állam a vele szemben támasztott követeléseket – azok jellegétől függetlenül – pénzben is kielégítheti. Tudni kell azonban, hogy az állam hitelezőként maga is "visszaszedi" az általa teljesített követelések legalább egy részét a felszámolási vagyonból. Ha ugyanis az állam a felelőssége alapján a járadék jellegű követelések jogosultjai részére a felszámolás során fizetést teljesít, ezt az összeget – mint állami követelést – szintúgy a harmadik csoportba tartozó hiteltartozásként kell nyilvántartásba venni és kielégíteni, ha van rá vagyoni fedezet. * Más személy felelőssége * Az úgynevezett egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a tröszt keretében működő vállalat, a kkt., a bt., az egyesülés, valamint a közös vállalat vagyonából ki nem elégített követelésekért a külön jogszabály (a négy utóbbi esetében a gazdasági társaságokról szóló törvény) alapján felelősséggel tartozó természetes vagy jogi személy felel. A gazdasági társaságok esetében ez azt jelenti, hogy a kkt. tagjai, a bt. beltagjai és a nevüket a cégnévben megjelenítő kültagjai, valamint az egyesülés tagjai saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen, míg a közös vállalat tagjai saját vagyonukkal, vagyoni hozzájárulásuk arányában, mint kezesek felelnek. Az előzőek szerinti felelősség érvényesítésére a velük szemben indítható külön perben van lehetőség. * Konszernjogi felelősség, az egyszemélyi tulajdonos felelőssége * Többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) korlátlan felelősséggel tartozik a társaság minden olyan kötelezettségéért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi, ha a hitelezőnek a felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapítja e tag (részvényes) korlátlan és teljes felelősségét a társaság tartozásaiért |