A világhálón lebonyolított vásárlásnál a szerződéskötéskor a fogyasztó és az eladó földrajzilag távol van egymástól, ezért nincs lehetőség a szerződési feltételek alapos tanulmányozására, a termék vagy szolgáltatás megvizsgálására. A távközlő eszközök (legyen az levél, telefon, televízió vagy számítógépes hálózat) alkalmasak arra, hogy a fogyasztók adatainak megszerzésével elárasszák őket eladási ajánlatokkal, prospektusokkal. A jogalkotás ezért igyekszik megfelelő garanciákat teremteni, s külön jogszabályban – 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet – szabályozta a "távollévők között" megkötött szerződéseket. A jogszabály a szerződéskötés sajátos módszeréhez, a felek személyes találkozása nélküli ügyletkötéshez fűz jogi garanciákat.
A szerződés fogalma
Távollevők között kötött szerződésnek minősül a gazdálkodó szervezet és a fogyasztó által – a gazdálkodó szervezet áruértékesítő vagy szolgáltatótevékenységi körében – kötött szerződés (fogyasztói szerződés), ha az kizárólag távközlő eszköz használata útján jön létre.
Távközlő eszköz
Távközlő eszköznek tekinthetők azok az eszközök, amelyek a felek távollétében is alkalmasak a szerződési nyilatkozatok megtételére. Ilyenek például
– a címzett vagy címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél,
– a sajtóban közzétett és megrendelőlappal is ellátott hirdetés,
– a katalógus,
– a telefon, az automata készülék, a rádió- és a videotelefon, a videotext,
– az elektronikus levél (e-mail) és egyéb webfelület,
– a fax és a televízió.
Tájékoztatási kötelezettség
Tekintettel arra, hogy a felek között nem jön létre személyes kontaktus, a jogszabály tételesen felsorolja, hogy a gazdálkodó szervezet előzetesen köteles tájékoztatni a fogyasztókat:
– a gazdálkodó szervezet nevéről, székhelyéről, nyilvántartásba vételi számáról, adószámáról, telefonszámáról,
– a dolog, illetve a szolgáltatás lényeges tulajdonságairól,
– az ellenszolgáltatásról, ideértve a kapcsolódó terheket (adó, vám) és fizetési kötelezettséget is,
– a szállítás költségeiről,
– a fizetés módjáról, a teljesítés, szállítás egyéb feltételeiről,
– a fogyasztó elállási jogáról,
– a távközlő eszköz használatának díjáról, ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg,
– az ajánlati kötöttség idejéről,
– folyamatos szolgáltatásnál a szerződés legrövidebb időtartamáról.
A tájékoztatási kötelezettségnek közérthetően, pontosan és egyértelműen, illetve az igénybe vett távközlési eszköznek megfelelő módon kell eleget tenni.
Ismételt tájékoztatás
Az előzetes – a használt kommunikációs technika szerinti formában közölt – tájékoztatást a szerződés megkötése előtt, de legkésőbb a szerződéskötéskor írásban is meg kell ismételni. Ennek a tájékoztatónak részletesen tartalmaznia kell az elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, a szavatosság, a jótállás, a fogyasztói kifogások érvényesítésére nyitva álló szervezet címét, valamint a határozatlan időre szóló vagy 1 évnél hosszabb határozott idejű szerződések megszüntetésének lehetőségét.
Bizonyítási kötelezettség
Az esetleges jogvita során a gazdálkodó szervezetet terheli annak bizonyítása, hogy eleget tett a tájékoztatási kötelezettségeinek, betartotta a határidőkre vonatkozó előírásokat, illetve beszerezte a fogyasztó hozzájárulását ahhoz, hogy a szerződéskötéshez faxot vagy automata hívókészüléket használjon.
A fogyasztó elállási joga
A fogyasztó a szerződéskötéstől számított 8 munkanapon belül indokolási és kártérítési kötelezettség nélkül elállhat a szerződéstől. Ez a garanciális szabály mindenféle következmény nélkül lehetővé teszi, hogy a fogyasztó később meggondolja magát. A feltétlen elállási jog lehetőségének kikötése arra ösztönzi a gazdálkodó szervezeteket, hogy a szerződéskötéskor mindenre kiterjedően tájékoztassák a fogyasztót, hiszen ha eláll a szerződéstől, az többletkiadást és esetleg kárt is okozhat az értékesítő cégnek.
A 8 munkanapos határidő kezdő napja az áruvásárlásra irányuló szerződéseknél az áru átadásának napjától, szolgáltatási szerződéseknél a szerződéskötés napjától kezdődően számítandó. Amennyiben a gazdálkodó szervezet az írásbeli tájékoztatást elmulasztotta, a fogyasztó az elállási jogát az áru átvételének, illetve a szerződés megkötésének napjától számított 3 hónapon belül gyakorolhatja.
Az elállási jog gyakorlása folytán a szerződéskötés előtti állapotot kell helyreállítani. A fogyasztó köteles visszaszolgáltatni az árut, a gazdálkodó szervezet pedig visszatéríteni a vételárat. Amennyiben az áru árát vagy a szolgáltatás díját a gazdálkodó szervezet által adott kölcsön fedezi, a szerződéstől való elállás felbontja a hozzá kapcsolódó kölcsönszerződést is. A fogyasztó ilyenkor nem felelős a kölcsönszerződés felbontásából eredő kárért, és nem köteles sem kamatot, sem egyéb költséget fizetni.
Nem állhat el a fogyasztó a szerződéstől, ha:
– szolgáltatásra kötött szerződésnél beleegyezik abba, hogy a gazdálkodó szervezet a 8 napos elállási határidő előtt megkezdje a teljesítést,
– olyan áru a szerződés tárgya, amelynek ára a pénzpiac olyan ingadozásától függ, amelyre a gazdálkodó szervezetnek nincs befolyása,
– a szolgáltatás a fogyasztó személyére szabott, egyedi, vagy a megrendelt áru gyorsan romlik,
– a szerződés tárgya video- és magnókazetta, vagy számítógépes szoftver, és azt már felbontották,
– a szerződés tárgya hírlap, folyóirat, időszaki lap terjesztése, valamint szerencsejáték-szerződés.
A szerződés teljesítése
A megkötött szerződés alapján a gazdálkodó szervezet köteles átadni a vevőnek az árut vagy a szolgáltatást. Eltérő megállapodás hiányában a fogyasztótól kapott írásbeli felszólítás kézhezvételétől számított 30 napon belül kell teljesíteni a szerződést. Ha a teljesítési határidő betartása azért nem lehetséges, mert a szerződésben meghatározott áru vagy szolgáltatás nem áll rendelkezésre, a gazdálkodó szervezet köteles erről a körülményről tájékoztatni a fogyasztót, és a fogyasztó által már kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb 30 napon belül vissza kell fizetni. A felek kifejezett megállapodása alapján a gazdálkodó szervezet helyettesítő áruval vagy szolgáltatással is teljesíthet.
Rendelés nélküli teljesítés
Az utóbbi években nálunk is elterjedtek az olyan üzleti módszerek, amikor a gazdálkodó szervezetek rendelés nélkül küldtek árut vagy teljesítettek szolgáltatást a fogyasztónak, de az "ajándékként" küldött termékért később mégis fizetni kellett. Ezek megakadályozására a jogszabály előírja, hogy ha a gazdálkodó szervezet rendelés nélkül küld árut vagy teljesít szolgáltatást, nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, és akkor sem vélelmezhető, hogy a fogyasztó utólagosan elfogadta az ajánlatot, ha nem tiltakozik a teljesítés ellen.