Az interneten megkötött on-line jogügyletek a polgári jog szabályait alapul véve nemigen különböznek az off-line jogügyletektől, azaz a szerződés létrejöttéhez a felek kölcsönös és egybehangzó akarata szükséges. Az elektronikus kereskedelem jogi szabályozatlansága miatt mögöttes jogszabályként évekig a Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. tv.) szolgált, amennyiben pedig a jogügyletnek külföldi szereplője is volt, az alkalmazandó jog tekintetében a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. és a nemzetközi kereskedelmi forgalomról szóló 1980-ban aláírt bécsi ENSZ-egyezmény (amely hazánkban 1988 óta hatályos) nyújtott eligazítást. A nemzetközi magánjogról rendelkező jogszabály szerint a szerződésre azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a szerződéskötéskor vagy a későbbiekben a felek meghatároztak. A jogszabály szerződéstípusonként határozza meg, hogy jogválasztás hiányában melyik állam joga alkalmazandó. Ennek megfelelően az adásvételi szerződésre például az eladó székhelye, lakóhelye szerinti állam jogát kell alkalmazni.
A "távollévők között létrejött szerződés" fogalmát régóta ismerte Polgári Törvénykönyvünk, a távollévő felek között akkor jön létre a szerződés, amikor a szerződéses ajánlatot elfogadó nyilatkozat megérkezik az ajánlattevőhöz. Az utóbbi három év jogalkotása sokat segített a keretszabályok pontosításán, a fentiekből ugyanis nehezen vezethető le, hogy például egy e-mail mikor tekinthető megérkezettnek. Időközben azonban hatályba lépett
– az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény,
– az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat szabályozó 2001. évi CVIII. törvény,
– s még mindezeket megelőzően, elsősorban a speciális fogyasztóvédelmi kérdéseket rendezte a távollévők között létrejött szerződéseket szabályozó kormányrendelet: 17/1999. (II. 5.) Korm. rend.,
– 1998-ban módosult a Ptk. az általános szerződési feltételek alkalmazása tekintetében (az elektronikus kereskedelem szempontjából ez azért lényeges, mert az interneten létrejött jogügyletek nagy része általános szerződési feltételeket tartalmazó típusú szerződés (blankettaszerződés).
Blankettaszerződések, általános szerződési feltételek
Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre.
Általános szerződési feltételeket főként az úgynevezett blankettaszerződéseknél (például biztosítási szerződések, hitelszerződések, utazási szerződések, internetáruházak adásvételi szerződései) alkalmaznak, amikor az előre elkészített formanyomtatványt csak a konkrét esetre alkalmazandó speciális feltételekkel egészítik ki. Az ilyen szerződéseknél a szolgáltatást igénybe vevő szerződő félnek (a fogyasztónak) nincs lehetősége a feltételek alakítására, nemritkán azok megismerésére sem. Kétséges lehet ilyenkor, hogy a tényleges megegyezés hiányában az érintett feltételek a szerződés részét képezik-e vagy sem. A Ptk. szerint a szerződés létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a felek kölcsönösen és egybehangzóan írásban, szóban vagy ráutaló magatartással (ráutaló magatartás, ha például a feltételezett megrendelő átveszi a neki küldött árut) kinyilvánítsák az akaratukat. Fontos továbbá, hogy a felek a szerződés lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdéseiben (például ár, teljesítési idő, a teljesítés módja) megegyezzenek. Az általános szerződési feltételek a fentiek teljesülése esetén is csak akkor válnak a konkrét szerződés részévé, ha a másik fél ezek tartalmát megismerte, és kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.
A fogyasztók védelmében iktatták be a jogalkotók a Ptk.-ba azt a szabályt, amely szerint külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely lényegesen eltér a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől vagy valamely, korábban a felek között alkalmazott kikötéstől. Az ilyen feltétel kizárólag akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta. Amennyiben pedig az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.
Tisztességtelen szerződési feltételek a fogyasztói szerződésekben
A fogyasztó akkor is megtámadhatja a gazdálkodó szervezettel kötött szerződés tisztességtelen kikötését, ha az nem minősül általános szerződési feltételnek. Tisztességtelen az a szerződéses kikötés, amely a jóhiszeműség követelményének megsértésével a felek szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit egyoldalúan és indokolatlanul az egyik fél hátrányára állapítja meg, különösen, ha jelentősen eltér a szerződésre irányadó lényeges rendelkezéstől, vagy összeegyeztethetetlen a szerződés tárgyával, rendeltetésével.
Külön jogszabály – 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet – határozza meg azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.
E szerint a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti szerződésben tisztességtelennek minősül különösen az a szerződési feltétel, amely
– a gazdálkodó szervezetet egyoldalúan jogosítja a szerződés bármely feltételének értelmezésére;
– kizárólag a gazdálkodó szervezetet jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e;
– a fogyasztót teljesítésre kötelezi akkor is, ha a gazdálkodó szervezet nem teljesíti a szerződést;
– lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződéstől bármikor elálljon, vagy azt felmondja, ha a fogyasztó ugyanerre nem jogosult;
– kizárja, hogy a fogyasztó a szerződés megszűnésekor visszakövetelje a már teljesített, ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatását, kivéve ha a szerződés megszűnésére szerződésszegés miatt kerül sor;
– kizárja vagy korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy szerződéses kötelezettségeit beszámítással szüntesse meg;
– lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet tartozását más személy a fogyasztó hozzájárulása nélkül átvállalja,
– kizárja vagy korlátozza a gazdálkodó szervezetnek az általa igénybe vett közreműködőért való felelősségét;
– kizárja vagy korlátozza a fogyasztó jogszabályon vagy a felek közötti megállapodáson alapuló igényérvényesítési lehetőségeit, kivéve ha azt egyben más, jogszabályban meghatározott vitarendezési móddal helyettesíti;
– a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára változtatja meg.