Terjeszkedne a magyar gyógyszeripar
A magyar gyógyszeripar Európában a legrégebbiek közé tartozik. Már 1867-ben működött gyógyszergyár Magyarországon. Abban az időben csak London, Párizs, Milánó és Brüsszel mondhatott magáénak hasonló tevékenységet. Az iparág viszonylag jól átvészelte az 1929-1933 közötti világválságot. A harmincas évek végére 36 gyógyszergyártó vállalat működött, ezek közül néhánynak külföldön is – például Ausztriában, Lengyelországban, Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Törökországban, Egyiptomban és Mexikóban – voltak leányvállalatai, érdekeltségei.
A második világháború után, a negyvenes évek végén valamennyi vállalatot és laboratóriumot államosítottak. Összevonások és átszervezések után az ágazat 1950-re érte el a háború előtti termelési szintjét. A hatvanas években az export jelentősen növekedni kezdett. A hetvenes években egyre több licenckapcsolat alakult ki az iparilag fejlett országok vállalataival.
A nyolcvanas években az export elérte az össztermelés felét. Továbbra is a közép-kelet-európai országok és a Szovjetunió volt a késztermékek legnagyobb piaca, ugyanakkor a hatóanyagexport a legfejlettebb ipari, valamint a fejlődő országokba irányult. 1990-től a hazai gyógyszeripar új pályára állt: 1991-1996 között a nagy gyárakat privatizálták, elsőként a Chinoint. Valamennyiben külföldi társaság lett a többségi tulajdonos. Ezek szakmai befektetők voltak, a Richter kivételével, ahol pénzügyi invesztorok szereztek többségi részesedést. A Richtert és az Egist a Magyar Tőzsdére is bevezették.
1991-ben a gyógyszerimportot érintő korlátozások megszűntek, azóta bármely gyártó akadály nélkül hozhatja be az országba törzskönyvezett termékét. A közép-kelet-európai országok piacain is erősödött a verseny. Ezen országok a korábbi rubelalapú elszámolásról dolláralapúra tértek át. Így e térségben szinte a világ összes gyártója ringbe szállt.
Tízezerből egy
A kilencvenes évek másik nagy horderejű eseménye volt, hogy Magyarország a csaknem 100 évig érvényben lévő eljárásszabadalmi rendszerről – 1994-ben – áttért a szellemi tulajdon védelmének legmagasabb fokát jelentő termékszabadalmi rendszerre. Korábban ugyanis az előállítási módokat védték le, ezt követően viszont magát a terméket szabadalmaztatják.
Magyarországon a gyógyszeriparban foglalkoztatottak száma az 1990. évi 20 ezerről 2000-re 13 ezerre csökkent, ugyanakkor bővült a termelés. Ám a termelékenység még így is elmarad a legfejlettebb gyártókétól. (A hazai gyógyszeripar össztermelése nem haladja meg egy közepes méretű multinacionális cég kibocsátását.)
Az iparágban dolgozók közül ma már csak 1800-an a kutatók. A visszaesés magyarázata, hogy amíg korábban a társaságok kozmetikumokat, növényvédő szereket, tápszereket, állatgyógyászati termékeket is előállítottak, addig jelenleg szinte kizárólag csak humán készítményeket gyártanak. Ehhez viszont – a multik véleménye szerint – ennyi kutató is elég. A gyógyszergyárak 1996 és 2000 között 59 milliárd forintot fordítottak kutatás-fejlesztésre, ez a kiadás árbevételük hat százaléka, ami jócskán elmarad a nemzetközi éllovasok 15 százalék körüli átlagától. (Beruházásra ugyanezen időszak alatt 121 milliárdot költöttek.)
A magyar szakemberek csaknem 20 originális molekulát fejlesztettek ki a rendszerváltásig. Legtöbbet Magyarországon és a közép-kelet-európai országokban hozták forgalomba, egy részüket azonban stratégiai partnerekkel közösen "alkották meg" és vezették be a fejlett országok piacain, így például az USA-ban, Nyugat-Európában és Japánban. Ilyenek: a Cavinton (Richter), a Jumex és az Osteochin (Chinoin), a Grandaxin (Egis), a Naksol (Human).
A közelmúlt azonban már kevesebb sikert hozott. Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója szerint az elmúlt évtizedben átlagosan 25-40 új gyógyszert törzskönyveztek a hazai gyárak, valójában azonban új hatóanyag kevés volt. Több készítmény új kiszerelésben, illetve licenctermékként került a patikákba.
A gyógyszeriparban a kutatás-fejlesztés kockázatos vállalkozás. A tesztelésnek alávetett minden tízezer molekulából mindössze egy lesz gyógyszer. A fejlesztés átlagos időtartama tíz-tizenkét év, s még ekkor sem biztos a siker. "Egy eredeti molekula kifejlesztése 500-800 millió dollárba kerül, ekkora kiadást egy Chinoin nagyságú cég önmagában nem tud finanszírozni" – hangoztatta Arányi Péter, a cég kutatási igazgatója, aki elmondta, a vállalat a magyar átlagot jóval meghaladó mértékben, bevételének csaknem húsz százalékát költi kutatásra. A költségek csökkentésének egyik módja, hogy a gyárak csak meghatározott feladatokkal foglalkoznak. A Chinoin például központi idegrendszeri, belgyógyászati, keringési és onkológiai betegségekre koncentrál. A legnagyobb hazai cég, a Richter a központi idegrendszer megbetegedéseire keresi a hatóanyagokat.
Plusssz-tervek
Az 1988. évi társasági törvény megjelenésével új, magánkézben lévő kisvállalatok is születtek. A legjelentősebbé a Pharmavit fejlődött. A céggel kapcsolatos legfrisebb hír, hogy Somody Imre, a Pharmavit Rt. alapítója a közelmúltban visszavásárolta a Plusssz márka és termékcsalád gyártási jogait az amerikai Bristol-Myers Squibb multinacionális cégtől.
A Somody által 1988-ban alapított Pharmavit sikerterméke, a Plusssz pezsgőtabletta a kilenvenes évek közepén a hazai piac ötven százalékát fedte le, ám a termékcsalád iránt az elmúlt években erőteljesen visszaesett a kereslet: a piaci részesedés 2000-ben 17,7, 2001-ben már csak 13,3 százalék volt. A térvesztéssel párhuzamosan az 1996-ban a BMS tulajdonába került Pharmavit veszteségessé is vált, ezért került sor végül gyártókapacitásainak eladására.
Somody szerint nehéz, de nem reménytelen feladat visszaszerezni a Plusssz elmúlt néhány évben megkopott népszerűségét. Elképzelhető ugyanakkor, hogy 2003 után nem Magyarországon, hanem Lengyelországban folyik majd a termelés, amely jelenleg a Plusssz márka legnagyobb piaca. Az idén a tavalyival megegyező, 7,6 millió dollár árbevételt szeretnének elérni, jövőre viszont már 20 százalékos növekedést terveznek. A bevételek 40 százaléka jelenleg Magyarországról, 60 százaléka Lengyelországból származik, de a társaság más környező országban is terjeszkedni szeretne. A Plusssz márkanevet 13 országban regisztrálták, és 12 országban forgalmazták – ma háromban árulják.
|
A hazai gyógyszergyártók beruházási és kutatási-fejlesztési ráfordításai (Mrd Ft) |
||
|
Év |
Beruházások |
K+F ráfordítások |
|
1990 |
2,7 |
3,2 |
|
1992 |
4,6 |
3,4 |
|
1994 |
7,4 |
5,3 |
|
1996 |
14,6 |
7,3 |
|
1998 |
26,9 |
11,8 |
|
2000 (becslés) |
32,0 |
18,1 |
|
Forrás: MGYOSZ |
||
Regionális multi
A Richter nagyra törő elképzelésekkel állt elő a közelmúltban. A szakmai befektetőktől való függetlenségük megőrzése mellett regionális multivá szeretnének növekedni. A 2006-ig szóló stratégiai tervük középpontjában ez áll, s az úton már elindultak: árbevételük több mint 70 százaléka exportból, annak fele a közép- és kelet-európai országokba irányuló szállításokból származik. Ugyanakkor ma már Ukrajnában, Oroszországban és Romániában is van termelő leányvállalatuk.
Az alkalmazottak közel egynegyede a külföldi leányvállalatoknál dolgozik. Bogsch Erik, a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója szerint a következő években a legfontosabb feladat a leánycégek csoportszintű irányításának javítása, valamint a szervezet, illetve a személyi feltételek hozzáigazítása a regionális szerephez. Ennek keretében hajtják majd végre a termelés racionalizálását is, egyes gyárak már ma is szakosodnak bizonyosfajta készítményekre. Bogsch szerint a nemzetközi léptékben kicsinek számító gyógyszergyártó akkor lehet sikeres, ha piaci résekre koncentrál: földrajzi értelemben ilyen Kelet-Európa, a termékszerkezet tekintetében pedig a nőgyógyászati gyógyszercsoport.
Felborult egyensúly
A gyógyszeripari és biotechnológiai ágazat volt a legnyereségesebb az Egyesült Államokban. A szektor a Fortune magazin 500 céget tartalmazó toplistáján a forgalmához viszonyított 18,5 százalékos átlagos nyereségaránnyal került az élre. A lap szerint a gyógyszeripari cégek nyereségessége a legmagasabb: az Amgen, a Bristol-Myers Squibb, az Eli Lilly és a Pfizer került a megtérülési lista 3-6. helyére. E társaságokat csak a Mellon pénzügyi szolgáltató, illetve a Microsoft előzte meg.
A KSH 2001-ben kiadott Magyar Statisztikai Évkönyve szerint 2000-ben gyógyszeriparunk termelése a vegyipar 36 százalékát (az ipar 2,3 százalékát), exportja a vegyiparénak közel 42 százalékát (az iparénak 2,6 százalékát) tette ki. Hatóanyagot számos fejlett nyugati országba, illetve fejlődő országokba exportál, készterméket pedig mintegy 90 államba, ezek közül a főbb piacok Oroszország és a közép-kelet-európai régió. A három legnagyobb gyártó – a Richter, az Egis és a Chinoin – ott van a közép-kelet-európai országok első 10 gyógyszercége között. Emellett valamennyi nagy magyar gyógyszergyártó ott található a hazai piac első 25 szereplője között is.
Az ágazat talpon maradása önmagában is eredmény, ugyanakkor az importliberalizáció és a keleti piacokon előállt nehézségek együtt azt a helyzetet eredményezték, hogy Magyarország gyógyszer export-import egyensúlya, amely korábban mindig pozitív volt, 1993-tól negatívvá vált. Míg korábban Magyarország úgynevezett "önellátási" indexe hasonló volt a nagy és jelentős gyógyszeriparral bíró országokéhoz (mint Franciaország, Németország, Olaszország, Anglia, USA), most az olyan országokéval egyezik meg, amelyekben az import jelentős (Ausztria, Finnország, Hollandia, Portugália). Számokkal igazolva ezt: a hazai piacon 1990-ben a magyar gyógyszerek (termelői áron) 74 százalékkal részesedtek, 1994-ben ez az arány 50-re, 2000-ben 33 százalékra csökkent. Ugyanakkor a dobozos készítményeknek még mindig meghatározó szerepük van, hiszen 2000-ben közel 63 százalékos részarányt képviseltek.
Az utóbbi évtizedben viszont jelentősen bővült a választék, a készítmények száma több mint háromszorosára nőtt. A hazai előállítású gyógyszerek az 1990. évi 763-ról 2000-ben 1220-ra növekedtek. Ugyanezen időszak alatt az importkészítmények száma 460-ról 2920-ra, vagyis több mint hatszorosára emelkedett.
Magyarországon a GDP egészségügyre fordított hányada az utóbbi öt évben hét százalék alatt volt (1997-ben 6,9, 1998-ban és 1999-ben 6,1, 2000-ben 6,2 százalék). Az egészségügyi ráfordításokon belül a gyógyszerkiadások aránya az említett időszakban mintegy 20 százalékot tett ki. 2000-ben a hazai gyógyszerforgalom termelői/beszerzői áron az 1990. évinek közel a tízszerese volt, vagyis az akkori 21,8 milliárd forintról 214,4 milliárdra ugrott. 2000-ben az egy főre jutó patikaszer-fogyasztás elérte a 21 344 forintot. Ez a summa a nyugat-európai országokéhoz képest meglehetősen szerény, persze a hazai árszint is alacsonyabb. A gyógyszerek jelentősebb része patikákban kel el, míg kisebb hányadát kórházakban használják fel. Termelői áron számolva a patikai arány 86 százalék felett van, míg a dobozforgalomnak több mint a 91 százaléka realizálódik itt.
A gyógyszerforgalom terápiás csoportonkénti megoszlását tekintve 2000-ben a legnagyobb hányadot a szív és érrendszer pirulái képviselték, ezt követték a központi idegrendszer és az anyagcsere gyógyszerei. A sorrend az elmúlt három évben nem változott.
A vény nélkül kapható gyógyszerek száma is jelentősen nőtt. Míg 1990-ben a forgalomban lévő gyógyszerkészítmények 11 százaléka (134 gyógyszer) recept nélkül is kapható volt, 2000-ben részarányuk 18,5 százalékra növekedett (764 gyógyszer). Akkor az összforgalom 12,8 százalékát, 27,4 milliárd forintot tettek ki a vény nélkül is kapható készítmények.
|
A gyógyszeripar árbevétele (Mrd Ft) |
|||
|
Év |
Nettó árbevétel |
Belföldi értékesítés |
Export |
|
1990 |
56,7 |
24,2 |
32,5 |
|
1991 |
61,6 |
32,3 |
29,3 |
|
1992 |
56,4 |
26,2 |
30,2 |
|
1993 |
71,2 |
35,6 |
35,6 |
|
1994 |
87,2 |
45,7 |
41,5 |
|
1995 |
103,3 |
53,4 |
49,9 |
|
1996 |
130,6 |
68,5 |
62,1 |
|
1997 |
178,0 |
81,7 |
96,3 |
|
1998 |
204,7 |
92,4 |
112,3 |
|
1999 |
215,0 |
105,1 |
109,9 |
|
2000 |
230,0 |
110,0 |
120,0 |
|
Forrás: MGYOSZ |
|||