Általános fogyasztóvédelmi szabályok
Az interneten kötött kereskedelmi ügyletek specifikumait szem előtt tartva nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ezeknek a szerződéseknek a hibás teljesítése kapcsán ugyanúgy érvényesülnek a fogyasztóvédelmi törvényben és a Ptk.-ban meghatározott általános fogyasztóvédelmi szabályok, mint bármely más off-line szerződésnél. Ugyanúgy elő lehet terjeszteni a minőségi kifogásokat, s a termék gyártóját (forgalmazóját) szavatossági, jótállási kötelezettség, valamint termékfelelősség terheli.
Az elektronikus kereskedelem fogyasztóvédelmi ellenőrzésének tapasztalatai
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség utoljára 2000-ben végzett átfogó ellenőrzést az elektronikus kereskedelem területén. Az ellenőrzés aktualitását a 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet hatálybalépése adta, amely a távollévők között kötött szerződéseket szabályozza.
Az ellenőrzés az elektronikus kereskedelem hazai helyzetét értékelve megállapította, hogy egyre több cég hozza létre website-jait. A fogyasztók körülbelül 100-140 elektronikus üzlet közül választhatják ki azt a helyet, ahol vásárolni szeretnének (természetesen az e-boltok száma az azóta eltelt két év alatt nőtt). A vállalkozók többsége a biztos haszon reményében a már évekkel korábban működését megkezdett és komoly népszerűséget élvező tartalomszolgáltatóknál alakítja ki e-üzleteit. A virtuális boltokat és áruházakat nagyobbrészt olyan gazdálkodó szervezetek működtetik, amelyek egyébként is végeznek kereskedelmi vagy szolgáltatótevékenységet, s így szeretnék a meglévő piacot bővíteni.
A hazai felhasználók többsége az internetet még ma is legtöbbször elektronikus levelezésre használja, ennek oka, hogy több szolgáltató ingyenesen biztosít regisztrált felhasználói számára postafiókot.
A magyarországi elektronikus kereskedelmi honlapokon ma már az áruk széles választéka várja a fogyasztókat. Kezdetben, hasonlóan más országokhoz, leginkább a könyv- és CD-boltok nyitották meg virtuális kapuikat. Az újabb boltok révén bővült az áruválaszték, a fentiek mellett többek között számítástechnikai eszközöket, élelmiszereket, készételeket, virágot, irodaszereket, ékszereket, híradás-technikai alkatrészeket, játékokat, színház- és mozijegyet, autóalkatrészeket is lehet vásárolni.
A fogyasztóvédők az elektronikus kereskedelem fogyasztóvédelmi szempontú felmérése során azt tapasztalták, hogy a virtuális üzletek üzemeltetői nem tesznek eleget teljeskörűen a távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendeletben megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségüknek. A fogyasztók a virtuális üzletek legtöbbjében ugyan már a szerződés megkötését megelőzően pontosan tájékozódhatnak az elektronikus kereskedő cégnevéről, székhelyéről, telefonszámáról, a kínált áruk és szolgáltatások leglényegesebb jellemzőiről, a fogyasztói árról és az egyéb költségekről, a fizetés és a szállítás módozatairól és feltételeiről, azonban a fogyasztót megillető, indokolás nélkül gyakorolható elállás jogáról nem kapnak információkat.
A vásárlás információi között nem találkozhatunk az elektronikus üzletek mint csomagküldés útján értékesítő gazdálkodó szervezetek számára kötelezően feltüntetendő nyilvántartási számmal, több helyen pedig a társaság adószámát, továbbá a fogyasztói kifogások érvényesítésének helyét sem tüntették fel.
A próbavásárlások során bebizonyosodott, hogy az elektronikus kereskedelmi tevékenységgel foglalkozó társaságok írásbeli tájékoztatási kötelezettségüknek sem tesznek eleget, nem tájékoztatják a fogyasztót teljeskörűen a szavatosság, a jótállás és a kiegészítő szolgáltatások feltételeiről, illetve az elállási jog gyakorlásának módjáról és következményeiről.
A vizsgált 20 elektronikus üzlet tájékoztatási kötelezettségének főbb hiányosságait jól szemlélteti, hogy egyikük sem közölte nyilvántartásba vételi számát, s nem tájékoztatta a vásárlót elállási joga lehetőségéről és tartalmáról. 50 százalékuk adott tájékoztatást a fogyasztói kifogás megtételének helyéről, 40 százalékuk ismertette a szavatosság és a jótállás feltételeit. 5 százalékuk az üzlet címét sem közölte.
(Forrás: Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség [www.fvf.hu])
Nemzetközi fogyasztóvédelem: econsumer.gov
Az internet egyik sajátossága, a határoknélküliség azt is lehetővé teszi, hogy a világ bármely pontjáról megrendelhetjük a kívánt árucikket. Mi a teendő akkor, ha az áru minőségi kívánnivalót hagy maga után, azonban a kereskedőnek Magyarországon sem székhelye, sem telephelye, sem képviselete nincs? Ilyenkor fogyasztói panaszunkkal közvetlenül a külföldi székhelyű céghez kell fordulni. Tekintettel azonban arra, hogy a nemzeti jogszabályok területi hatálya az adott országra terjed ki, a magyar jogszabályok nem alkalmazhatók. A fenti jogi problémát igyekszik orvosolni a 2001 áprilisában 13 ország fogyasztóvédelmi szervezete által elindított, a Federal Trade Comission (USA) által gondozott econsumer.gov elnevezésű projekt. A program célja a határokon átnyúló csalások (fogyasztói megtévesztések), valamint az elektronikus kereskedelmi tevékenységek során felmerülő fogyasztói panaszok, észrevételek összegyűjtése, illetve az ilyen tapasztalatok feldolgozása és megosztása a többi részt vevő hatósággal. A program fő célja, hogy minél előbb felfedje a megtévesztő piaci magatartásokat, és ennek alapján a nemzeti hatóságok intézkedéseket tehessenek, új jogszabályok megalkotását kezdeményezzék a fogyasztói érdekek védelme céljából. A programba a magyar Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is bekapcsolódott, így a magyar fogyasztók is panaszt tehetnek.
Hol lehet panaszt tenni?
Egységes formanyomtatványon kell megtenni a fogyasztói panaszt (letölthető a http://www.fvf.hu honlapról), amelynek első részében a személyes adatokat kell megadni, s második részében kell leírni a problémát. Amennyiben az árut forgalmazó vállalkozás országában sikerül megoldást találni, a megadott személyes adatok birtokában értesítik a fogyasztót.
A kitöltött űrlap tartalmát angolra fordítják, s így kerül be az econsumer.gov adatbázisába. Az adatbázis intranet jelleggel működik, csak a programban részt vevő szervezetekhez jut el, így az adatvédelem nem okoz problémát. Az adatbázisban szereplő panaszok alapján a projekt részvevői feltárják azokat a típuspanaszokat, amelyek a legtöbb problémát jelentik, és kidolgoznak olyan módszereket, amelyek segítségével a jövőben elkerülhetők lesznek a felhozott problémák.