Ökológiai gazdálkodás – új gazdákkal és támogatással
A biotermelés hazánkban lassan terjed. Két éve van úgynevezett agrár-környezetvédelmi program, illetve támogatási rendszer, ám azok eddig nem sokat lendítettek a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A termelők többsége elszigetelten, szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik.
A környezetvédelem, a természeti értékek megőrzése napjainkra a gazdasági-társadalmi élet fontos feladatává lett. Természeti erőforrásaink több évszázados herdálásának eredményeként kérdésessé vált, hogy a jövő nemzedékeinek lesz-e miből gazdálkodniuk, miközben ijesztő méretekben nőtt a növényre-állatra-emberre káros anyagok kibocsátása.
A fenntartható gazdálkodás kifejezés az 1980-as években vált honossá a szakirodalomban, amikor a Világelemző Intézet ismertette Irány a fenntartható társadalom című tanulmányát. Az Amerikai Egyesült Államokban 1987-ben hatályba lépett, élelmiszer-biztonságról alkotott törvény így fogalmaz: A fenntartható fejlődésnek találkoznia kell a jelen generáció igényeivel úgy, hogy ne csökkentse a következő generáció esélyeit.
A gazdálkodás alapelvei
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO az 1990-es évek közepétől támogat ökológiai gazdálkodással kapcsolatos programokat. 1997-ben nemzetközi módszertani kutatócsoport alakult az ökológiai gazdálkodás legfőbb kérdéseinek tanulmányozására. 1999-ben határozat született, amelynek értelmében a FAO az általa támogatott országok számára alternatívaként kínálja fel az ökológiai gazdálkodást, így járulván hozzá a fenntartható mezőgazdaság kialakításához.
A köznapi szóhasználatban biotermesztésnek nevezett gazdálkodási formát a szakirodalom ökológiai gazdálkodásként definiálja, amin a szintetikus műtrágyák és növényvédő szerek nélküli, a természetes élettani ciklusokon, a szerves trágyázáson és a biológiai védelmen alapuló termesztés (továbbá az azokhoz kapcsolódó állattenyésztés, élelmiszer-feldolgozás és -értékesítés) értendő. A legfőbb alapelvek a következők:
– olyan zárt rendszer kialakítása, amely helyi forrásokat használ, regionális és nemzetgazdasági viszonylatban egyaránt minimálisra csökkenti az inputot (a befektetett energiát és anyagot), továbbá a veszteségeket;
– a talajok hosszú távú termékenységének fenntartása, a biológiai aktivitás, a szervesanyag-tartalom megőrzése;
– a mezőgazdasági tevékenységgel járó szennyezések (az erózió, a tápanyag-, illetve növényvédőszer-kimosódás) kiküszöbölése természetes termesztési eljárások révén;
– a tenyészállatok faji és egyedi élettani igényeinek maximális kielégítése, lehetőleg helyben termesztett, emberi élelmezésre nem használatos terményekre alapozva;
– a mezőgazdasági termelők és családjuk jó megélhetésének biztosítása, életminőségük javítása;
– a még többé-kevésbé érintetlen, nem mezőgazdasági élőhelyek, a vidéki környezet megőrzése.
Az ellenőrzött gazdálkodású területek a világban
Ország
Ökológiailag művelt terület (hektár)
Az összes terület százalékában
Ausztrália
5 293 723
1,12
Ausztria
287 900
8,41
Belgium
18 572
1,40
Brazília
100 000
0,04
Csehország
110 756
2,60
Dánia
160 369
6,00
Egyesült Királyság
240 000
-
Egyiptom
2 667
0,08
Észtország
4 000
0,40
Finnország
137 000
6,30
Franciaország
316 000
1,10
Hollandia
22 997
1,15
Horvátország
120
0,004
Kolumbia
202
0,0004
Lengyelország
11 000
0,30
Németország
452 279
2,64
Olaszország
958 687
6,23
Oroszország
9 861
0,005
Portugália
47 974
1,20
Spanyolország
352 164
1,40
Forrás: Ökológiai Gazdálkodás Alapítvány
Kormányprogram és szigorú szabályok
Az új szemlélet az Európai Unió országaiban – nyelvterületektől függően – ökológia, biológia, biodinamikus, illetve fenntartható gazdálkodás néven vonult be a szakirodalomba, majd az 1992-es agrárreformot követően a szabályozási rendszerbe. Magyarországon – az EU-normákhoz igazodva – 1999-ben született meg az első ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kormányhatározat, amely elrendelte a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) 2000-től történő bevezetését – 6,5 milliárd forintos kerettel.
A program a környezetkímélő termelési módszerek széles körű elterjesztésére, egyszersmind EU-integrációnk gyorsítására hivatott. A NAKP első szakasza a 2000. január 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő időszakot foglalja magában. Ezzel párhuzamosan egy, a környezeti-gazdasági-szociális hatásokat nyomon követő monitoring programot is megvalósítanak, amelynek eredményeit felhasználva 2003-ban időközi, majd 2006-ban végleges értékelést adnak. Az elemzéstől függően módosulhatnak a NAKP második, 2007-2013-ig tartó szakaszának célkitűzései, illetve feladatai.
A program intézkedései között a gazdálkodás körülményeit feltáró felmérés elvégzése, a környezeti szempontokat szem előtt tartó, a teljes gazdaságra kiterjedő középtávú terv elkészítése, továbbá az alapvető táj-, természet-, talaj- és vízvédelmi teendők végrehajtása szerepel. A terveket a gazdálkodók és a regisztrált szaktanácsadó szervezetek közösen készítik el. Az alapprogram lényeges eleme a résztvevők oktatása, képzése.
Az integrált gazdálkodási célprogram a nemzetközi mezőgazdasági szervezetek (FAO, IOBC) által ajánlott termelési eljárások elterjesztését segíti. Az ökológiai célprogram a biológiai növénytermesztést és állattenyésztést folytató gazdálkodókat, illetve az arra átállni szándékozókat támogatja. A dotáció előfeltétele a biogazdálkodásra vonatkozó 2092/91-es EU-rendelet betartása.
Az érzékeny természeti területek programjai az extenzív, védelmi célú termelési módok alkalmazására, a természet-, illetve tájvédelmi célú gazdálkodásra, a vízfolyások parti sávjának védelmére, az élőhelyek fenntartására, egyes fajok élőhelyeinek bővítésére, az őshonos állatok külterjes tartására terjednek ki.
Az EU agrár-környezetvédelmi programjának alapkövetelménye egy olyan intézményi hálózat kiépítése, amely lehetővé teszi a szervezett oktatást, a kutatást-fejlesztést, a szaktanácsadást, továbbá a szabályok betartásának ellenőrzését.
Magyarországon az ökológiai gazdálkodást egyetlen, a tárca által elismert szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi – tudtuk meg dr. Gyurasits Elemértől, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium növényvédelmi és agrár-környezetgazdálkodási főosztályának főtanácsosától. A környezetbarát termesztésre áttérő gazdálkodóknak első lépésként ide kell bejelentkezniük. Az ökológiai gazdálkodás természetesen önkéntes, ám ha a mellett dönt valaki, kötelező betartania az EU-konform szabályokat.
A mezőgazdák nem válhatnak egyik napról a másikra ökológiai gazdálkodókká: terményeik szántóföldi termesztés esetében legalább két év, ültetvények esetében pedig három év átállási idő után kaphatnak először hivatalos "bio- vagy ökológiai termék" minősítést.
A környezetbarát gazdálkodás eleinte egyáltalán nem könnyű, ráadásul az erőfeszítés kevesebb termést eredményez. A legnagyobb nehézség, hogy a termelőnek új szemléletet, kifinomultabb szakmai fogásokat kell elsajátítania, sőt – az általános hazai gyakorlattól eltérően -, precízen be kell tartania a technológiai fegyelmet. Dokumentálnia kell a munka összes műveletét, fel kell jegyeznie, hogy milyen szaporítóanyagokat használt (igazolnia kell, hogy azok nem voltak genetikailag módosítottak), mikor milyen szereket alkalmazott. Öt évig meg kell őriznie, és az évi soros, illetve a szúrópróbaszerű ellenőrzéseken be kell mutatnia minden bizonylatot.
Az ellenőrzés szigorú, a szabályok megszegőit minden esetben megbüntetik: súlyos esetben a termesztőt kizárják az ökológiai gazdálkodók köréből. Ha valaki netán olyan növényvédő szert használ, amely nem szerepel az engedélyezettek listáján, újból elölről kell kezdenie az átállást. Olyan területeken, ahol hagyományos módszerekkel is gazdálkodnak, tilos azonos fajtákat termeszteni. Ezzel zárják ki annak a lehetőségét, hogy biotermékként kerülhessen piacra olyan áru, amely nem az. Külön tárolóhelyen kell tartani a különböző típusú gazdálkodásokból származó terményeket, hogy azok ne keveredhessenek össze.
Az EU-előírások a vetésforgót, a megfelelő fajok, fajták kiválasztását, a kártevők természetes ellenségeire épülő védekezést tekintik a környezetbarát gazdálkodás alapjának. Egyéb, kizárólag a rendeletben felsorolt módszereket, illetve anyagokat csak akkor lehet felhasználni, ha másként nem lehet termelni – ehhez az ellenőrző szervezet engedélye kell.
Európa 4,2 millió hektáros ellenőrzött ökológiai gazdálkodású területéből közel 1 millió hektár Olaszországban található. A szomszédos Ausztria mezőgazdasági területének több mint 90 százaléka csatlakozott a helyi agrár-környezetvédelmi programhoz, ebből 10 százalék az ökológiai célprogramban vesz részt. Igaz, a természetbarát gazdálkodás szempontjából a mieinknél szerencsésebbek az adottságaik, hiszen hatalmas hegyi legelőik vannak. Magyarországon az ökológiai gazdálkodás 80 ezer hektáros összterületének 40 százaléka gyep, a többi szántó, illetve egyéb művelésű (zöldség, gyümölcs, gyógy- és fűszernövény) föld.
Ötéves szerződés
Az EU-államok mindegyikében kiemelten támogatják az ökológiai gazdálkodásra áttérőket. Ott egyre keresettebbek az ökológiai minősítéssel bíró termékek. Magyarországon egyelőre a nyugat-európainál jóval kisebb az igény a biotermékek iránt, az ökológiai gazdálkodásba vont terület is kicsi (alig 1,5 százaléka az összes termőterületnek), de évről évre növekszik. Az így termelt áru több mint 90 százaléka exportpiacokon – elsősorban Németországban és Svájcban – értékesül. A biztosnak tetsző nyugati piacnak, a magasabb eladási árnak, az emelkedő agrártámogatásoknak és a lassan-lassan bekövetkező szemléletváltozásnak köszönhetően mind többen választják ezt a gazdálkodási formát.
Az ökológiai módszer először 1997-ben kapott támogatást: a 100 millió forintos keretösszeget akkor ki sem merítették, és csak 12 460 hektáron folyt ellenőrzött munka. 2001-ben már csaknem 80 ezer hektárt műveltek meg ekképpen. A gazdaságok főként nyersárut szállítanak Nyugatra, de mivel az ökológiai termesztésből származó termékek feldolgozása szintén támogatásban részesül, hosszú távon várhatóan bővülni fog az exportcikkek kínálata a késztermékekkel.
Korábban a környezetbarát gazdálkodásra átálló termesztők csak a talajvizsgálatok elvégeztetésének, az ellenőrzés, tanúsítás díjának fedezetére pályázhattak (először 100, majd 75 százalékos) támogatásért, illetve "jelentkezhettek" a szerves trágyák, a használható növényvédő szerek, a szaporítóanyagok költségeinek legfeljebb 40 százalékáért. Ez a dotációs rendszer eltért az Unióétól. Ezért meghirdették az EU-konform, hektáronkénti normatív támogatási mechanizmust, aminek már 2000-ben "élnie" kellett volna, ám a nyitány – forrás híján – 2002-re tolódott.
A NAKP-ra több mint 5000 pályázatot nyújtottak be, amelyek értékelését – a kiírásban meghirdetett pontozásos rendszerrel – tárcaközi bizottság végzi. Az úgynevezett "pluszpontosok" azok, akiknek gazdasága természetvédelmi területen vagy annak közelében van, illetve mindazon térségek, ahol érzékeny a talaj, az élővilág vagy a vízkészlet, valamint alacsony a foglalkoztatottság. (A pályázók több mint fele ebbe a kategóriába tartozik.) A nyertesekkel ötéves szerződést kötnek: a gazdáknak legalább ennyi időre vállalniuk kell ezt a termesztési-tenyésztési formát.
A támogatással egyrészt a gazdák veszteségeit kell kompenzálni (mivel a termésátlagok alacsonyabbak, mint az intenzív gazdálkodásban, bizonyos árbevétel-kieséssel kell számolni, továbbá a környezetbarát termesztésnek lényegesen nagyobb a kézimunka-igénye, ami szintén pluszköltség). Másrészt: szerettek volna valami kézzelfoghatót is nyújtani azoknak, akik ezt a gazdálkodási formát választják.
Az EU-szabványoknak nem minden bioterméknek kikiáltott áru felel meg. A valódi biotermékeken feltüntetik, hogy mely ökológiai gazdálkodótól származnak, pontosan mit tartalmaznak, továbbá megtalálható rajtuk az ellenőrző szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. neve, illetve HU-ÖKO-01-es kódszám. Ha ezek hiányoznak a csomagolásról, bizonyos, hogy hivatalosan nem ellenőrzött termékkel van dolgunk.
Ökológiai gazdálkodást folytató, ellenőrzött hazai vállalkozások
1998
1999
2000
2001
Ellenőrzött mezőgazdasági terület (ha)
22 501
35 979
53 649
79 178
Vállalkozások
Mezőgazdasági termelők
330
333
495
764
Méhészek
49
76
165
207
Vadon termő növények begyűjtői
3
4
6
8
Feldolgozók, csomagolók
17
25
41
67
Kereskedelmi egységek
2
36
54
72
Importőrök
0
1
1
1
Összesen
104
475
762
1 119
Forrás: FVM
Eltérő érdekek
A Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának tanszékvezető tanára, dr. Radics László úgy tartja: a korábbi mezőgazdasági, ma ökológiai és fenntartható gazdálkodási rendszerek tanszék nagy utat tett meg az elmúlt tíz évben. A kilencvenes évek elején még szinte illegálisan oktatták az ökológiai gazdálkodás fortélyait. (Az ökológiai gazdálkodás kezdetben fakultatív tárgy volt, 1994-től azonban kötelezően választható úgynevezett B tantárgy, amelyet négy félévben, 240 órában oktatnak. A tanszék már nyolc éve vállalja ökológiai gazdálkodással kapcsolatos diplomamunkák és PhD-témák kiadását is.) Tavaly jelent meg a Radics professzor által szerkesztett hivatalos tankönyv első kötete, amit az idén követett a második.
A kívülállók számára érthetetlennek tetszhet, vajon mi kivetnivalót találhattak az illetékesek a leghaladóbb elméletek alapján álló tantárgyban. Ám – jobban belegondolva – felsejlenek az okok. A környezetbarát gazdálkodás üzleti érdekeket sért(het). Elsősorban a műtrágyát és a szintetikus növényvédő szereket gyártókéit és forgalmazókéit. Másodsorban az intenzív termesztéshez ragaszkodó gazdákéit, akik nem, vagy csak kisebb mértékben részesülhetnek a korábban megszokott állami támogatásban. Radics László szerint egyébként ez utóbbi termelők többsége olyan termelvényekhez kap dotációt, amelyekre – legalábbis ilyen tömegben – nincs szüksége az országnak. (Példa erre a búza és a kukorica, e kultúrák termesztése csak kétszeres állami támogatással "működik": előbb a vetést, betakarítást, majd az értékesítést támogatják közpénzekből.) A vidéken élők foglalkoztatása más növényfélék művelésével sokkal jobban megoldható lenne. (Készülő, harmadik könyve, az Alternatív növények termesztése éppen ezt igyekszik bizonyítani.) A magyar mezőgazdaság "beállt" arra, hogy öt főnövényt termesszen, holott körülbelül százhúszfélét lehetne piacképesen betakarítani.
Ökológiai gazdálkodásba vont területek Magyarországon (hektár)
Főbb növénycsoportok
1996
1997
1998
1999
2000
Gabonafélék
3 115
5 556
7 200
8 086
15 730
Hüvelyesek
50
178
322
155
1388
Olajos növények
3 439
3 404
3 690
4 461
4 320
Takarmánynövények
1 016
1 626
2 300
2 778
3 377
Egyéb szántóföldi növények
278
701
550
1 484
3 631
Zöldségfélék
158
270
290
270
327
Fűszer- és gyógynövények
224
245
396
380
135
Gyümölcs
157
532
570
1 054
795
Szőlő
106
198
218
162
187
Gyep, rét, legelő
3 784
6 403
6 670
15 603
20 641
Ugar
133
152
295
1 490
2 720
Egyéb
398
Összesen
12 460
19 265
22 501
35 979
53 649
Forrás: FVM
A professzor meggyőződése az is, hogy az összes műtrágya, illetve szintetikus növényvédő anyag kiváltható természetes szerekkel, illetve módszerekkel. A kemizált mezőgazdálkodásnak csupán nyolcvan-száz éves múltja van, a növénytermesztés azonban több ezer éves tapasztalatokból meríthet. A mezőgazdaság "torzulása" azzal kezdődött, hogy a mennyiség mindenáron való növelését tekintették elsődleges célnak, és az egyes államok és a nemzetközi szervezetek alig-alig szabtak határt az intenzitás fokozásának. A termesztésbe vont területek nagysága és a hozamokból származó, pénzben kifejezhető érték hosszú idő óta évről évre megduplázódik: 2000-ben 10 milliárd, tavaly 20 milliárd dollárt tett ki. Ezért – a természetellenes – gazdálkodásért mindannyian nagy árat fizetünk. Hogy valójában mekkorát, arról nincsenek egyértelmű kimutatások. (Annyi bizonyos – s ezt sokan összefüggésbe hozzák az intenzív mezőgazdálkodással -, hogy a XX. század második felétől kezdődően a világon mindenütt ugrásszerűen emelkedett a daganatos, allergiás és egyéb, a káros környezeti hatásokra visszavezethető megbetegedések száma. A gyógykezelés pedig nagyon sokba kerül.)
Azt sem tudjuk pontosan, milyen kémiai anyagok kerülnek a szervezetünkbe: a kötelező vizsgálatok csak arra terjednek ki, hogy a talaj, illetve a termények mennyi szermaradványt tartalmaznak, de azt már nem ellenőrzik, hogy azok később milyen további vegyületekre bomlanak.
Indulás egyesülettel
Az ökológiai szemléletű gazdálkodás Magyarországon az 1980-as évek elején polgári kezdeményezésként indult. A biokultúra-mozgalom kezdetben országos klubhálózat formájában, majd 1987-től Biokultúra Egyesületként a biogazdálkodás értékeinek megismertetését, a tisztább, egészségesebb környezet és életmód kialakítását, minőségi termékek előállítását, az élelmiszerek ellenőrzését és minősítését tűzte a zászlajára. * Az egyesület főbb tevékenységei: a biomozgalom összefogása, a tagok érdekképviselete, információgyűjtés és -feldolgozás, oktatás, szaktanácsadás, szakmai tudományos képviselet. Korábban a Biokultúra Egyesület volt a hazai környezetbarát termesztés elismert ellenőrző szervezete, azonban az EU-csatlakozási tárgyalások előrehaladtával, illetve az ökológiai gazdálkodásról szóló kormányrendelet megjelenése után az ellenőrzést olyan független szervezetre kellett bízni, amely a kontrollon kívül nem folytat más tevékenységet, ezért jött létre a Biokontroll Hungária Kht.
A két éve elfogadott agrár-környezetvédelmi program, illetve támogatási rendszer eddig nem sokat lendített a hazai környezetbarát gazdálkodáson. A rendszerhez történő csatlakozás, a pályázati kiírások annyira bonyolultak, hogy még a felsőfokú tanintézetekben is nehézségeket okoznak, nem beszélve az "egyszerű" gazdálkodókról, akiknek a dokumentumok kitöltése is gondot okoz.
A termelők többsége elszigetelten, átfogó szakmai irányítás és érdekképviselet nélkül tevékenykedik. Itthon is a Nyugaton bevált szövetkezetek adhatnák a megoldást, amelyekben kvalifikált vezetők irányítanák a termelést és az értékesítést, nálunk azonban még kísért a múlt: egyelőre nagy az ellenállás a szövetkezeti tömörüléssel szemben.
A szemléletváltozás nem megy egyik évről – pontosabban itt: évtizedről – a másikra. A mai egyetemisták-főiskolások, a jövőbeni értelmiségiek körében is lassú az áttörés. Dr. Radics László szerint a gyengébb nem képviselői sokkal fogékonyabbak a biogazdálkodás iránt. Ez – mint mondja – a lehető legszerencsésebb, mert a családok vásárlási és táplálkozási szokásait döntően a nők alakítják ki, ezért jó okunk van bízni abban, hogy majd feleségként és anyaként is pártolják az ökotermelést, ami amúgy hosszú távon a Földnek s minden lakójának létérdeke.
A hőskortól napjainkig
A XX. századi ökológiai gazdálkodást megalapozó elméletek és mozgalmak a XIX. században gyökereznek. Már az 1800-as évek végén is több kutató foglalkozott olyan hosszú távú programok kidolgozásával, amelyek célja a természeti és a humán erőforrások megőrzése volt. Aldo Leopold felismerte a természet megújulóképességét, továbbá azt, hogy az ökológiai egyensúly fenntartásának alapja a vizek tisztaságának megóvása. * A XX. század elején Masanobu Fukuoka japán mikrobiológus azt vallotta, hogy a szervezett mezőgazdaság az emberi egoizmus eszköze, és a "Ne tégy semmit – a természet megtermi a magáét" mozgalom élharcosaként olyan rendszert dolgozott ki, amelyben tilos volt a talajművelés, a műtrágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem. * Az első világháború után jelentősen romlott a mezőgazdasági termékek minősége. Mivel gyengült a talaj termékenysége, és gyakran pusztítottak növénybetegségek, a termésmennyiség jóval alatta maradt a háború előttinek. A jelenség okát sokan a kémiai eljárások egyre elterjedtebb alkalmazásában látták. A probléma elemzésére és megoldására Rudolf Steinert, az antropozófiának nevezett filozófiai irányzat megteremtőjét kérték fel. Steiner (1861-1925) organikus szemlélete-elmélete úgyszólván az élet minden területére kiterjedt, az építészetre, a gyógyászatra éppen úgy, mint a művészetekre vagy a pedagógiára (ez utóbbiról az azóta híressé vált Waldorf iskolák tanúskodnak). Steiner 1924-ben egy Wroclawhoz közeli uradalomban nyolc fejezetből álló előadást tartott A mezőgazdaság fejlődésének filozófiai alapjai címmel. Elméletének lényege az volt, hogy a gazdaságot zárt rendszerű, önálló egységnek tekintette, amelynek szoros kölcsönhatásban működő részei: a talaj, a növények, az állatok és az ember. A szakirodalom ezen előadás időpontjára datálja az ökológiai gazdálkodás "alapkőletételét". * Az 1920-as évek közepén megalakult az Antropozófiai Társaság kísérleti tagozata, amely a steineri úton haladva kidolgozta Németország első, úgynevezett biodinamikus rendszereit. Az évtized végére 100, az 1940-es évek elejére pedig már ezer mezőgazdasági üzemben dolgoztak a környezet- és emberbarát elveket követve. 1930-ban a társaság – szakmai tapasztalatait megosztandó – lapot (Demeter) jelentetett meg, majd 1932-ben megalapították a ma is létező Demeter Szövetséget, amely a speciális gazdálkodásból származó biotermékek értékesítését hivatott megoldani. * A szerves biológiai gazdálkodás alapjait a svájci Müller házaspár tette le. Hans Müller (aki paraszti család sarjaként felsőfokú képesítést szerzett) 1946-ban harmincadmagával biotermékeket előállító és értékesítő szövetkezetet hozott létre, azzal az elsődleges céllal, hogy a minőség javítása révén kiegyensúlyozottabbá tegyék az értékesítést, ezáltal nagyobb biztonságot teremtsenek a gazdálkodók számára. Kertész- és gazdasszonyképző iskolát végzett felesége, Maria Müller mezőgazdasági, egészségügyi és táplálkozástudományi ismereteinek gyakorlati hasznát saját kertjében kipróbálva számos, ma is alkalmazott módszert dolgozott ki, továbbá megreformálta a paraszti konyhát. Müllerék úttörő tevékenysége nyomán az 1940-es évektől kezdve terjedt el Nyugat-Európában a szerves biológiai gazdálkodás. u 1943-ban jelent meg Angliában Lady Eve Balfour Az élő talaj című könyve, amely a talaj-növény-ember egészségének összefüggéseiről szólt. Lady Balfourra nagy hatással volt Sir Robert McCarrison, aki felhívta a figyelmet a táplálkozás és az egészség kapcsolatára. Az élő talaj megjelenése után három évvel megalakult Londonban a Soil Association, amely napjainkban is Anglia legfontosabb, ökológiai gazdálkodással kapcsolatos kutató- és információs szervezete