A munkaruha- és védőeszközpiac
Napjainkban mind több cégnél előtérbe kerül a munkaerő megóvása, a munkakörülmények javítása. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy ez korántsem a kívánatos ütemben halad. Az összes bejelentett munkabaleset száma 27-28 ezer, ám feltételezhetően ennél sokkal több következik be. Vukovich Gabriella, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökhelyettese a lakosság kikérdezésével folytatott kutatásukra hivatkozva azt állítja ugyanis, hogy évente mintegy 59 ezer munkabaleset valószínűsíthető. Ám ennek többségét – leginkább munkahelyféltés miatt – eltitkolják.
A munkavédelemben meglehetősen sok a hiányosság – állítja Melkó Lajos, az egyéni munkavédelmi eszközök kereskedelmével foglalkozó Ludwig Kft. ügyvezető igazgatója. Sok munkáltató egyéni vállalkozóknak (s nem alkalmazottainak) adja ki a munkát, és a megbízóként fellépő munkáltatót balesetkor semmiféle kötelezettség nem terheli. Nemcsak a társadalombiztosítási járulékok fizetésétől mentesül így, de a baleseti táppénz, a rokkantsági ellátás, és a legsúlyosabb esetben a végtisztesség költségei sem őt terhelik, pedig a tragédia a neki végzett munka közben történt. Az azonban a "normál" alkalmazottakat foglalkoztató cégeknél is gyakori, hogy nem a dolgozók megóvása miatt, sokkal inkább a raktárnak, jobban mondva az esetleges ellenőrzésekhez szerzik be a szükséges védőeszközöket, amelyeket sietve osztanak ki, ha felbukkannak a felügyelők.
A munkavédelmieszköz-gyártás állami monopóliumának megszűnése (1989) óta a világ bármely korszerű eszköze könnyen beszerezhető nálunk is. A vásárlásnak általában az e célra szánható pénzkeret szab határt. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) értékelése szerint Magyarországon az elmúlt évtizedben első helyen a multinacionális vállalatok és a hozzájuk kapcsolódó üzemek munkabiztonsága javult. A kis- és középvállalatok helyzete nehezebb, itt a tulajdonos pénzügyi ereje alapvetően meghatározza a kialakítható védelmi rendszert. "A legális foglalkoztatók jogkövető magatartása ugyan többnyire pozitív elmozdulást mutat, de a munkabiztonság és egészség egyelőre a legtöbb ágazatban még háttérbe szorul" – zárta a 2000. évről szóló összegzését a főfelügyelőség.
Balesetek és a bírságok
A munkaruha és egyéni védőeszközök gyártása és forgalmazása – az előzőekben említettek ellenére is – mind biztosabb üzletnek számít, hiszen jogszabály rendelkezik arról, hogy mikor kötelező egyéni védőeszközzel felszerelni a dolgozót. Szakemberek becslése szerint a Magyarországon 2000-3000-féle védőeszköz van forgalomban, és a választék folyamatosan bővül. A gyártók és forgalmazók között rendkívül éles a verseny, és mindinkább csak az marad talpon, aki korszerű, jó minőségű termékeket kínál – elfogadható áron.
Az OMMF rendszeresen ellenőrzi az egyéni védőeszközökkel összefüggő jogszabályok betartását. A munkabiztonsági és munkaügyi felügyelők 2000-ben 18 402 ellenőrzési nap során 21 042 munkáltatónál tartottak szemlét. Sokak szerint jelenleg nincs esélyegyenlőség: az ellenőrök többnyire csak a nagyvállalatokat keresik fel, a kicsik ritkán kerülnek a látósugarukba. Összesen 134 263-szor intézkedtek, az előző évhez képest 3,3 százalékkal többször. A leggyakrabban a nem biztonságos munkaeszközök miatt kellett fellépni (az összes intézkedés 42,9 százalékában). 2000-ben 8915 embert tiltottak el a munkától, többségüket azért, mert nem volt előírt egyéni védőeszközük. Az eltiltások száma az utóbbi években egyébként erős csökkenést mutat, 1998-ban 17 458 dolgozó kapott "piros lapot".
Egyéni védőeszközök használatának szabálytalansága miatt a területi munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőségek 2000-ben 7980 esetben hoztak határozatot – mondja Battlay Ákos, a főfelügyelőség osztályvezetője. Tapasztalataik szerint az egyéni védőeszközöket leggyakrabban az építőiparban mellőzik. Az itt dolgozók nemigen kedvelik és nem is mindig viselik például a kötelezően előírt védősisakot. Jellemző baleset a leesés, amely legtöbbször a zuhanást gátló eszközök – a különféle övek – hiányából vagy használatuk elmulasztásából adódik. Pedig ma már egyszerűen beszerezhetők a korszerű, minden igényt kielégítő zuhanásgátló eszközök, amelyek már alig gátolják a mozgást. Gyakori az is, hogy a munkások nem megfelelő cipőt viselnek: tipikus baleset, hogy tornacipőben szögbe lépnek, ami súlyos sérülést okozhat.
A vendéglátóiparban a csúszásmentes védőcipő használatát mulasztják el leginkább. A mosogatáshoz előírt vízálló kötényeket, csizmákat, kesztyűket pedig ritkán hordják.
Az ellenőrzések tapasztalatai szerint a hegesztők pajzsot ugyan használnak, de védőszemüveget már nem mindig. Az ívhegesztők közül sokan nem húzzák föl a hosszú szárú kesztyűt.
Szinte minden területen általános, hogy kéznél van ugyan az egyéni védőeszköz, mégsem használják. Ez egyrészt a munkavállalók kényelmi szempontjaira, nemtörődömségére vezethető vissza, másrészt pedig az illetékes munkairányító, a művezető nem követeli meg szigorúan az alkalmazását. Persze megesik az is, hogy a munkaadók egyáltalán nem adtak ki védőeszközöket. Számos kisvállalkozásnál nincsenek tisztában az egyéni védőeszközök használatára vonatkozó előírásokkal, illetve a kapcsolódó munkavédelmi szabályokkal.
A munkaadóknál költségkímélési szempontok is közrejátszhatnak abban, hogy adnak-e egyéni védőeszközt vagy sem. Az ilyen cégeknél a munkavállalók nem nagyon mernek reklamálni, mert az állásukkal játszanak.
A bírságot a feltárt hiányosság alapján állapítják meg. Ha például a munkavédelmi eszköz rendelkezésre állt, de a dolgozó azt nem használta, akkor alkalmanként a törvény betűje szerint 500-10 000 forint közötti helyszíni bírságot fizettethetnek vele (a gyakorlatban 1000-2000 forint). A munkavégzését is felfüggeszthetik, művezetője pedig 2000-5000 forint (szintén helyszíni) bírságra számíthat.
Magasabb a büntetési tétel, ha a munkaadó nem biztosította a védőeszközt. Számára a bírság 50 000 forintnál kezdődhet, és 10 millió forintnál végződhet (2002. február 1-jéig a maximum 3 millió forint volt).
A munkavédelmi tevékenységgel kapcsolatban kiszabott összes bírság 2000-ben 186,8 millió forint volt (1999-ben 143,5 millió). A még nem véglegesített adatok azt mutatják, hogy a büntetések összege tavaly meghaladta a 250 millió forintot. (A bírságpénzek felét egyébként olyan pályázatok támogatására fordítják, amelyeket a biztonságos munkakörülmények kialakítására ír ki az OMMF. 2000-ben a 84 benyújtott pályázatból 54 nyert, támogatásukra 75 millió 540 ezer forintot ítélt meg a szociális és családügyi miniszter.)
Állami plomba
Védőeszköz állami kontrollal kerülhet forgalomba. (Az engedélyköteles védőeszközökről a Szociális és Munkavédelmi Közlönyben lehet tájékozódni.) A minősítő bizonyítványt az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelet termékbiztonsági osztálya állítja ki. 2000-ben 1102 (ebből 676 külföldi) egyéni védőeszközre adtak ki ilyen passzust. Beszerzése valamennyi forgalmazott és alkalmazott védőeszközhöz kötelező. Ez a hazai gyártásúnál a gyártó, külföldinél az importáló kötelessége. Az engedélykérelmek gyarapodását, vagyis az eszközkínálat bővülését Eőri Tiborné, az OMMF osztályvezetője az import felfutásával és az igények növekedésével magyarázza.
Egy-egy engedélyről a hazai (vagy külföldi) szabványokat figyelembe véve döntenek. A tanúsítvány kiadásakor az etalonként beadott terméket biztonsági jellel látják el, majd leplombálják, amit a gyártó (importáló) köteles – a gyártás befejezését követően tíz évig – megőrizni.
A védőeszközök ára változó. Az egyszerű kesztyűé 200 forint körül van, a védőruháé lehet akár 5-10 ezer forint is. Egy igazán hatásos légzésvédő rendszer pedig akár több 100 ezer forintba is kerülhet.
Ma már nem ritka, hogy a munkáltató a minőség mellett esztétikai igényeket is támaszt a védőeszközökkel szemben. Például meghatározzák, hogy milyen legyen annak színe, fazonja.
A munkabalesetek számának alakulása
1998
1999
2000
2001
Összes bejelentett baleset
28 688
28 116
28 220
25 536
Halálos baleset
168
161
153
124
Csonkulásos baleset
325
404
362
367
Élesedő verseny
Magyarországon ma mintegy 300 társaság foglalkozik védőeszközök forgalmazásával. (A cégbírósági bejegyzések szerint ennél jóval többen – 1000 fölött – kértek engedélyt.) A valóban tevékenykedők közül csak néhány társaság forgalma lépi túl az évi 100 millió forintot. Az engedélykérelmek száma alapján a Vektor Munkavédelmi Műszaki Fejlesztő és Gyártó Szövetkezet állhat az élen, bevételük meghaladja az 1,5 milliárd forintot. Újabban mind többen specializálódnak, az árubeszerzőknek ma velük kell megtalálni a kapcsolatot, hiszen nincs országos munkaruházati kereskedelmi lánc.
A nyolcvanas években még szinte monopolcégnek számító Ergonett Rt. a rendszerváltás után töredékére zsugorodott: a 12 éve még 540 fővel évi 3,5 milliárd forint forgalmat elérő cégnél ma 10-en dolgoznak 130 millió forint bevételt produkálva. Az ok: az 1993-as csődtörvény mintegy tízezer ügyfelüket "eltüntette", a ki nem fizetett munkaruha- és védőeszközszámlák miatt ma is mintegy 1260 peres ügyük van. Répási Lászlóné áruforgalmi igazgató szerint azelőtt az elosztás volt a jellemző, ma viszont szigorúan gazdálkodniuk kell: az akkoriban teljesen általános több ezer darabos megrendeléseket felváltották a néhány tucatosak, az egyedi darabok, ezeket viszont néhány napon belül kérik.
A Vektor Szövetkezet ügyvezető igazgatója, Kérdő Sarolta úgy véli: a munkavédelmet "megspórolni" akaró, a kiskapukat kereső cégek és a magasfokú munkakultúrájú multik között ma már van egy magyar tulajdonosi réteg (középméretű vállalkozások), amely fontosnak, érdekében állónak tartja a munkavédelmet, és erre hajlandó is áldozni.
Ezt a tendenciát igyekeznek kihasználni azok a cégek, amelyek szakmai kiállításokon is bemutatják: mi az, ami már itthon is elérhető. A Budapesti Körcsarnokban 2002 márciusában megrendezett "Munkahelyi öltözet és egyéni védőeszköz" bemutatón ugyan még nem taposták egymás sarkát a látogatók, de a kiállítók arról számoltak be, hogy már érzékelik a változást.
A munkaruha-alapanyagot gyártó Klopman International képviselője, Bánfi Erzsébet szerint az olaszországi gyártóbázisú cég 1994-ben, a magyar-EU csatlakozási tárgyalások sikerében bízva vetette meg lábát hazánkban. Az első években annyit értékesítettek, mint amennyit ma két hónap alatt: a franchise-éttermek dolgozói, a benzinkutasok, de még a katasztrófák kapcsán ismertté vált miskolci mentők is az ő anyagaikból varrt ruhákat viselik.
A munka- és a védőruha nemcsak véd, hanem arculatformáló eszközként reklámoz is. Ezt felismerve a cégek egyre többet költenek rá. Ez a formálódó piac – amelynek méreteit még nem nagyon tartja számon a statisztika – egyfajta kitörési pont lehet a jelenleg döntően külföldi bérmunkákból élő hazai könnyűipari vállalkozások számára. A verseny azonban ezen a piacon is kiélezett, miután a munkaruhagyártásba jó néhány külföldi vállalkozás is belevágott. Aki talpon akar maradni, annak célszerűbb a mennyiségre és az alacsony árakra koncentrálnia, mintsem a minőségre. A hazai társaságoknak olyan nehézségekkel is meg kell küzdeniük, mint a minimálbér-emelés.
Persze vannak olyan cégek is, amelyek a fontolva haladást választva szép eredményeket érnek el. A 2002-ben egymilliárdos árbevétellel kalkuláló Silhouette Kft.-nél tavaly a formaruha üzletág bevétele 50-55 millió forint volt – a teljes forgalom 16-17 százaléka.
Különös színfoltja a munkaruha-ágazatnak az úgynevezett "bértextília". A bérmunkaruhát a megrendelő igényei szerint akár naponta, hetente cseréli, tisztítja, és ha kell, javítja a bérbeadó. A magyarországi piacon 2-3 nagyobb és néhány kisebb cég osztozik. Összárbevételük az egymilliárd forintot közelíti. A Salesianer Miettex Magyarországi Kft. 1990 óta tevékenykedik nálunk, jelenleg 130 dolgozót foglalkoztatnak. 1996 júniusában vásárolták meg a Fővárosi Patyolat Vállalat XI. kerületi telephelyét, illetve a hozzá tartozó, folyamatos üzemű mosodát. Ügyfeleik élelmiszer-ipari cégek, bevásárlóközpontok, irodaházak, minisztériumok, éttermek, egészségügyi intézmények és szállodák.
Védőeszköz vagy munkaruha?
A kettő között jelentős a különbség, és hiányuk is eltérő jogkövetkezményekkel jár. Az egyéni védőeszköz ugyanis munkavédelmi kategória. Az egyéni védőeszköz-juttatás munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül. A védőeszköz fogalmát a 2/1995. (I. 6.) MüM rendelet határozza meg. E szerint egyéni védőeszköz az olyan eszköz vagy berendezés, amelyet egy személy visel vagy hord, és ezáltal megvédi a használóját egy vagy több egyidejű veszélyforrás hatásától. Nem minősül védőeszköznek a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek kötelékében szolgálatot teljesítő személyek számára kifejlesztett és gyártott, a sportolás közben használt védő funkciójú eszköz, még akkor sem, ha egyébként megfelel a fent leírt feltételeknek.
A munkaruha ezzel szemben nem engedélyköteles, és fogalmilag is egyszerűbben definiálható. A Munka Törvénykönyve szerint, ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a munkáltató munkaruhát köteles biztosítani. A munkaruha-juttatás adómentességével kapcsolatban kiadott 1995/219. APEH-iránymutatás ebből vonta le azt a következtetést, miszerint csak az tekinthető munkaruhának, amely arra szolgál, hogy megvédje a munkavállaló ruházatát az adott munka elvégzésével járó nagymértékű szennyeződéstől vagy elhasználódástól. Az szja-törvény szerint adómentes a jogszabály által előírt használatra juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszköz.
Nem minősül adóköteles természetbeni juttatásnak ugyanakkor az a kifejezetten jelmezszerű öltözet (például: kosztümös színielőadások jelmezei, szállodai portás, pincér, sportjátékvezető közvetlenül e tevékenységhez kapcsolódó öltözete), amely jellegénél fogva nem alkalmas köznapi viseletre.
A munkáltató költségként számolhatja el a munkaruha, védőruha, a védőeszköz, a munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költségét, amennyiben az részben sem szolgálja a dolgozó személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését.
A kockázatértékelők éve
A foglalkoztatókat törvény kötelezi munkavédelmi szabályzat elkészítésére. Ebben meg kell határozniuk azt, hogy munkabiztonság szempontjából az adott munkahelyen milyen veszély vagy ártalom van jelen, és azt milyen védőeszköz, illetve munkavégzési metódus képes ellensúlyozni.
A munkabiztonsággal foglalkozók szerint 2002 a kockázatértékelés és a kockázatértékelők éve lesz. A munkavédelmi törvény legutóbbi, 2001-es módosítása jelentősen szigorította a kockázatértékelés követelményeit. Egyrészt az 1998-ban kötelezővé tett kockázatértékelés elvégzését konkrét határidőhöz kötötte, másrészt bevezette annak évenkénti felülvizsgálati kötelezettségét. "A kockázatértékelés nem más, mint gondos áttekintése annak, hogy az adott munkahelyen mi károsíthatja, veszélyeztetheti a dolgozókat, és milyen óvintézkedések szükségesek a baj megelőzésére. Elvégzéséhez csak ritkán, bonyolult esetekben kell laboratóriumi vizsgálatokat, tudományos apparátust, költséges szolgáltatásokat igénybe venni. Az esetek többségében a kockázatértékelés az eddig is meglévő munkavédelmi követelmények szisztematikus teljesítését jelenti, amelyben a legfőbb eszköz a józan ész" – olvasható egyebek mellett az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség útmutatásában. Az esztendő végére minden munkáltatónak fel kell mérnie, hogy munkabiztonsági és munka-egészségügyi szempontból a dolgozók milyen kockázatoknak vannak kitéve, és ennek alapján el kell készítenie az intézkedési tervet, amely egyben a megelőzés legjobb eszköze is.
A munkáltatónak megfelelő képesítésű személyt kell alkalmaznia a munkabiztonsági szaktevékenység, illetőleg az egyéb munkavédelmi feladatokra. Őt tájékoztatni kell a kockázatértékelés, a munkavédelmi intézkedések tapasztalatairól, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések nyilvántartásáról és bejelentéséről, továbbá a hatósági munkavédelmi ellenőrzés megállapításairól.
A munkaadónak haladéktalanul ki kell vizsgálnia a munkaképtelenséget okozó munkabalesetet. (A munkáltató korábban nem vette nyilvántartásba és nem jelentette azokat a munkabaleseteket, amelyek után a dolgozó szabadságra ment.)
Az utóbbi években bővültek a munkavállalók kötelezettségei is. A dolgozó önkényesen nem kapcsolhatja ki, nem távolíthatja el és nem alakíthatja át a biztonsági berendezéseket. E tilalom elsősorban a súlyos, a dolgozó meggondolatlansága, felelőtlensége miatt bekövetkező munkabalesetek megelőzését szolgálja.
A biztonságos munkahely kritériumai
Az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató feladata: * a) a veszélyek elkerülése, * b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése, * c) a veszélyek keletkezési helyükön való leküzdése, * d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és a munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, * e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása, * f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel, * g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására, * h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest, * i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal ellátása. * A munkáltatónak a kellő időben meg kell adnia a munkavállaló részére a biztonságos munkavégzéshez szükséges utasításokat és tájékoztatást. Rendszeresen meg kell győződnie arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik-e, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A munkáltató kötelezettsége, hogy biztosítsa a munkavállalók részére a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelőnek minősülő munkaeszközöket. A munkáltató köteles biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiénés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását. * A munkáltató kötelezettsége továbbá, hogy haladéktalanul kivizsgálja a tudomására jutott rendellenességet, illetve az egészséget veszélyeztető körülményekkel és a biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos bejelentéseket. Ezt követően – az érintettek értesítése mellett – természetesen meg kell tennie a szükséges intézkedéseket, közvetlen veszélynél pedig le kell állítania a munkát. A változó körülményekhez igazodva a munkáltatónak intézkednie kell a munkakörülmények javítása érdekében is.
(Forrás: Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség)
Az oktatás grádicsai
A rendszerváltozás óta – országos szinten – nincs munkavédelmi kutatás. Oktatás (kétszintű, munkavédelmi szakképzés formájában) az Országos Munkavédelmi Képző és Továbbképző Kft.-nél (OMKT) folyik. Dr. Váró György ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint évente több száz hallgatónak nyújtanak felső- és középfokú szakirányú, valamint tanfolyami képzést. (Ennek a helyszíne a velük együttműködő Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem R épülete, ahol 15 főállású és mintegy 300 külső szakértő dolgozik.) A folyamatosan korszerűsített tananyagot a munkavédelmi bírságokból pályázattal elnyert pénzekből készíttetik el. A felsőfokú képzésben az OMKT monopolhelyzetben van Magyarországon. Évente 65-70 diplomás hallgatót vesznek fel. Közülük a nem szakirányú végzettségűek (akiknek nem mérnöki a diplomája) felsőfokú munkavédelmi végzettséget igazoló diplomát kapnak. Az öt féléves képzésre ma már túljelentkezés van.
Mind többen akarják megszerezni a munkavédelmi technikus minősítést. Ők két félév alatt, 226 órában 17 tantárgyon keresztül ismerkednek meg a legfontosabb tudnivalókkal. Munkavédelmi technikusi képzés máshol is folyik, de vizsgázni mindenkinek az OMKT-ban kell. A középfokú képzési programot évente kétszer, szeptemberben és februárban indítják, 50-50 hallgatóval. A tandíj a felsőfokú munkavédelmi képzésnél félévente 115 ezer, a középfokúnál 89 ezer forint. (Az oktatóközpont tervezi, hogy a felső- és középfokú képzés közé egy szakmai felsőfokú kurzust is beékel, ilyen az Európai Unióban is van.)
A társaság tevékenységének harmadik nagy területe a munkahelyekre kihelyezett munkavédelmi tanfolyam. Ezek díja csak 15-20 százaléka az iméntieknek. Jelenleg a legkeresettebb képzésük a kockázatértékelés. Kétféle szolgáltatást is nyújtanak: egyrészt felkérésre elvégzik a kockázatelemzést, másrészt erre a feladatra helyi szakembereket képeznek ki.
A munkaegészségügy helyzetéről az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ ) 2000-ben – egyebek mellett – a következőket állapította meg:
– a munkahelyek baleseti és egészségveszélyeztető kockázatbecslését kevés munkáltató végezte, végeztette el;
– sok helyen hiányzik az egészségkárosító tényezők műszeres vizsgálata;
– a munkahelyek kialakítása, szellőztetése sok helyen nem megfelelő;
– nem az egyéni kockázatnak megfelelő speciális védelmet alkalmazzák, a szabályozás hézagos, elégtelen, alkalmazását nem ellenőrzik;
– a vegyi anyagok felhasználása, vegyszerek tárolása, nyilvántartása sok helyen szabálytalan;
– a szociális létesítmények kialakítása nem megfelelő, sokszor tisztaságuk is kifogásolható.
A KSH adatai szerint egyébként a leggyakoribb foglalkozási betegségek a csont- és izomrendszeri, a légzőszervi, a keringési és a szembetegségek, a halláskárosodás, de előfordulnak mentális bajok és ritkábban fertőző betegségek is.
Önálló biztosító
Borhidi Gábor, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) munkavédelmi, foglalkozás-egészségügyi ügyvivője szerint túl kevés az ellenőr, így a kontroll is. Magyarországon jelenleg körülbelül egymillió vállalkozás van, ezért elengedhetetlen, hogy a felügyelők mostani, 165 fős létszáma legalább a 2-3 szorosára növekedjék. A szabályokat megszegőkkel szemben visszatartó erejű szankciókat kell(ene) alkalmazni. A jelenlegi, 10 milliósra növelt maximumbüntetés sem biztos, hogy eléggé hatásos.
Az MSZOSZ szorgalmazza, hogy legalább az 50-nél több dolgozót foglalkoztató társaságoknál legyen kötelező munkavédelmi képviselőt választani. A munkavédelmi beruházásokat ma nem támogatja az állam. Nincs olyan információs bázis sem, amelynek segítségével mind az uniós elvárások, mind a hazai munkavédelmi és szabványossági előírások között könnyen – és térítésmentesen – eligazodhatnának a vállalkozók.
Több évvel ezelőtt felvetődött egy önálló balaset-biztosítási ág kialakítása. Indokként elhangzott, hogy a balesetek miatti táppénzes napok száma évek óta meghaladja a kétmilliót (ami az összes táppénzes nap 4-5 százaléka). Jelenleg a munkahelyi balesetek miatti kifizetések (táppénz, gyógykezelés stb.) – hosszabb távon – az Országos Egészségbiztosító Pénztárt (OEP) terhelik. Ez alól az OEP csak akkor mentesül, ha bizonyítani tudja, hogy a baj a munkáltató hibájából következett be, ekkor viszont a vállalatnak kell viselnie az akár évekig is eltartó következményeket.
2002 márciusában az Orbán-kormány egészségügyi minisztere bejelentette: 2003-ra megszületik az a munkahelyi baleset-biztosítás bevezetését szolgáló törvény, amely – az egészség- és a nyugdíjbiztosítás mellett – a harmadik nagy rendszer lesz. A nonprofit baleset-biztosítási ágat a munkaadók járuléka működteti. Minden munkahelynek még ebben az évben fel kell méretnie, hogy az ott dolgozókra leselkednek-e egészségkárosító veszélyek vagy kockázatok: ennek alapján állapítják meg a járulék mértékét. Most abban lehet bízni, hogy a valódi állapotokkal szembesülő cégvezetők minél több ponton gyorsan javítanak a munkakörülményen, mérséklendő a rájuk váró terheken. Itt érdemes felidézni a Világbank megállapítását, amely szerint a gazdasági növekedés 67 százalékban az emberi erőforrás kondíciójától függ.
Üzemi balesetek, foglalkozási megbetegedések táppénzes napjai (ezer nap)
1955
1960
1970
1980
1990
1995
1999
2000
Táppénzes napok száma
1944
2362
2520
2187
2681
2316
2289
2240
Összes táppénzes naphoz viszonyított arány (%)
5,7
5,6
3,9
2,8
3,7
3,7
5,5
5,4