Klaszter: sok kicsi, nagy célokért

Az együttmunkálkodás új gazdasági modellje

Ezt a speciális együttmunkálkodási formát alighanem az Egyesült Államokban "találták fel". George Bush elnök (a jelenlegi elnök édesapja) hivatali ideje alatt Michael Porter elnöki tanácsadó fogalmazta meg az alapjában véve spontán szerveződés kritériumait. Szerinte a versenyző vállalatok bizonyos termelési tényezők tekintetében azonos piacra vannak utalva. Az általa "kapcsolódó" és "támogató" iparágnak nevezett területen dolgozó – bedolgozó – cégek érdeke, hogy szolgáltatásaikat/termékeiket minél szélesebb kör számára értékesíthessék, az egymással versengő társaságoknak pedig az a fontos, hogy olyan partnerekre leljenek, amelyek az iparágra jellemző, minőségi szolgáltatásokra képesek. Fontos, hogy a szerveződésekben olyan pénzügyi intézmények is részt vegyenek, amelyek – az adott iparág sikerében bízva – hajlandóak – részben vagy egészben – finanszírozni a projekteket. És nem csupán a bankokra gondolt, hanem olyan speciális pénzügyi szolgáltatókra is, mint például a kockázatitőke-társaságok vagy az exportbiztosítók, amelyek nem riadnak meg a kisebb beszállítók finanszírozásától, védelmétől sem. Porter a negyedik elemként azokat a speciális szolgáltató intézményeket említette, amelyek bekapcsolódásával igényesebb és eredményesebb lehet a társaságok tevékenysége. Idesorolta – egyebek mellett – a szakemberképző intézményeket (egyetemeket), az adott szakágazat ügyeiben "naprakész" jogi irodákat, de még a helyi önkormányzatokat is.

A fejlődés esélye

A klaszter alapsejtjei a "helyhez kötött", a helyi lehetőségek kiaknázására alakult kis- és középvállalkozások. Ezek méretük, innovatív képességeik miatt viszonylag gyorsan tudnak alkalmazkodni a változó piaci igényekhez. Ugyanakkor éppen a kicsinységük gátolhatja a továbbfejlődésüket, a további piacszerzést. Költségvetésük csak szerény marketinget enged, s többségüknek nincs anyagi ereje arra sem, hogy a gyakorlatba átültethető, kézzelfogható hasznot ígérő kutatási projekteket finanszírozzon.

A multinacionális nagyvállalatok sehol sem szoríthatók földrajzi keretek közé: amennyiben az egyik országban, régióban nem érzik biztosítottnak profitjukat, azonnal továbbállnak. Az elmúlt években azonban mintha változott volna valami... Globalizálódó világunkban a nagyvállalatok az eddigieknél sokkal élesebb és kíméletlenebb versenyre kényszerülnek, s az éleződő küzdelem eredményeként mind több a minőségre koncentráló, költségérzékeny vállalat, amely kezdi értékelni, megbecsülni a megbízható regionális beszállítói kapcsolatait is. Az alaptevékenységhez nem szorosan kapcsolódó tevékenységi körök "kiszervezése" a cégből, átadása külső szakvállalkozásoknak (outsourcing) bizonyos földrajzi kötöttséggel is jár. A szakma által globális-lokális paradoxonként emlegetett jelenség szerint azok a cégek, amelyek nemzetközi piacon versenyeznek, mindinkább arra kényszerülnek, hogy tevékenységük koncentrálásával igyekezzenek versenyképesek maradni. A vállalat egyéb szükségleteinek kielégítésekor fontossá válik, hogy az igényelt termék/szolgáltatás minél közelebb legyen, szabad felhasználhatóságát ne akadályozza fizikai távolság.

Napjainkban mind gyakoribb, hogy egy-egy iparág és az azt kiszolgáló egyéb vállalkozások egy körzetben koncentrálódnak. E rendszer legkisebb, legegyszerűbb gyakorlati formája az ipari park, ahol a vállalat és a számára szolgáltatást nyújtó cégek amolyan szimbiózisban élnek. Hasonló elven szerveződik a kaliforniai Szilícium-völgy is. Olaszországban pedig a klaszterek létrehozása adott döntő lökést ahhoz, hogy az olasz ipar különösebb nehézségek nélkül át tudott állni a nagyvállalati rendszerről a kisvállalatokon és azok együttmunkálkodásán alapuló gazdasági szerkezetre.

Támogatás és tanulmányút

A külhoni sikerek a hazai gazdaságirányítók figyelmét is felkeltették a klaszterek iránt. Az a lehetőség, hogy ily módon is támogathatóak a kis- és középvállalatok, illetve a regionális fejlődés szinte automatikusan vitte be a klasztereket a Széchenyi-terv pályázatai közé. 2001-ben a Regionális Gazdaságépítési Program keretében írták ki első alkalommal azt a tendert, amely a klaszterek létrehozásához, kiépítéséhez és működtetéséhez a beruházási költségek 50 százalékát, de maximum 25 millió forintos támogatást ígért. A Gazdasági Minisztérium erre 400 millió forintot különített el. A beérkezett pályázatok elbírálása után 10 anyagot ítéltek támogatásra méltónak, amelyekre 247,1 millió forintot osztottak szét. A projektek tervezett összköltsége 511,5 millió forint volt.

A nyertes klasztertervek igen sokszínűek. Akad közöttük olyan, amely a klasszikus gyártó-beszállítói kapcsolat harmonizálását helyezi előtérbe. Több azonban olyan szakmai kapcsolat felkarolására igényelt pénzt, ahol az adott iparág kisebb cégei a nagyobb piaci rész megszerzése érdekében szövetkeztek néhány kitöréssel kecsegtető, perspektivikus területen. Vannak úgynevezett technológiai klaszterek is. Erre példa az Építőanyag-kereskedők Minőségfejlesztési Klasztere, amelynek keretében – az Építőanyag-ipari Kereskedők Országos Egyesülete – a tagoknak minőségirányítási, -fejlesztési és képzési szolgáltatást kínál.

A Közép-magyarországi Autóipari Klaszter – elsőként – 2000 novemberében alakult meg az Esztergomi Ipari Parkban. Az alapötlet az volt, hogy szervezetten segítsék, koordinálják a Magyar Suzuki Rt. beszállítóinak mindennapi tevékenységét. A japán tulajdonú gyárnak sikerült partnerként megnyerni a város önkormányzatát, illetve pénzzel betársult a Regionális Fejlesztési Holding és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány is.

Az alapítóknak először azt kellett "kitalálniuk", hogy miből fedezzék a klaszter működési költségeit. Miavecz Jenő igazgató elmondta: már az induláskor partnerként mögöttük álló város beleegyezett abba, hogy az ipari park bevételeiből fedezzék a klaszter kiadásait. Mivel a park prosperál, nincs ok az aggodalomra. Ám a cél mégis az, hogy a klaszter 4-5 éven belül a saját lábára álljon: az általa nyújtott szolgáltatásokból, illetve a tagdíjakból nyereségesen működjön.

Jelenleg 24 tagjuk van, közülük négy az ipari parkban. A valódi szolgáltatások az idén kezdődtek. A közelmúltban a Suzuki 24 beszállítóját vitték tanulmányútra Japánba, ahol azt vizsgálták, milyen szervezési, racionalizálási módszerekkel lehet eleget tenni annak a kettős követelménynek, hogy egyszerre javuljon a minőség és csökkenjen a termelés költsége. A közeljövőben újabb szakmai "kirándulást" szerveznek: a jelentkezők a lipcsei autóipari beszállítói találkozón építhetnek ki újabb üzleti kapcsolatokat. Előkészületben van a Magyar Suzuki Rt. követelményeit összefoglaló beszállítói kézikönyv kiadása is.

Az autóipari klaszter később logisztikai központtal bővülne. A megfelelő, mintegy kéthektáros területet már kijelölték. A bázis egyik fő funkciója a bérraktározás lesz. Erre mind nagyobb az igény. A beszállítóknak ugyanis állandó gondot okoz az autógyár "just in time" elvű beszerzési gyakorlatának kiszélesedése: csak az adott termelési ciklushoz szükséges anyagok/berendezések tárolását vállalják, ezzel arra kötelezve partnereiket, hogy maguk oldják meg a tárolást, illetve szervezzék meg a folyamatos, határidőre történő szállítást. Csak hát számos kis cég egyszerűen képtelen jelentős készletek raktározására, illetve nem tudja vállalni a folyamatos, de kis mennyiségek szállításából eredő többletköltségeket. A logisztikai centrum számos olyan technikai berendezés beszerzését is tervezi, amellyel a klasztertagok javíthatják gyártási technológiájukat, továbbcsiszolhatják termékeiket. A kutatás-fejlesztési "külső" segítője a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem lesz, amellyel már aláírták az együttműködési szerződést.

Átadott fortélyok

Ugyancsak a "végfelhasználó" igényeinek mind teljesebb kielégítése motiválta a Pápai Hús Élelmiszer-ipari Klaszter életre hívását. Nagy Tibor, a Pápai Hús Rt. gazdasági igazgatója elmondta: a jelenleg 21 tagú szervezetben a beszállítók mellett az ipari park, az önkormányzat és a Regionális Fejlesztési Rt. is képviselteti magát. Az alapanyag-beszállító tagok állítják elő a húscég éves nyersanyagigényének mintegy kétharmadát. A szerveződésük alapja az együttgondolkodás. Ugyanis a hazai sertéságazatból eddig ez meg az összefogás hiányzott, ami hozzájárult az időről időre megismétlődő túltermelési válságokhoz. A klaszter most rendszeres konzultációkat, tapasztalatcseréket is szervez. A "közös hajóban evezünk" elve hozzásegíthet ahhoz, hogy a cégek megosszák egymással azokat a szakmai fortélyokat, amelyeket bevetve mindegyik partnernél javulhat a termelékenység és a kibocsátott áruk minősége. Cél az is, hogy közös, hatékonyabb marketinggel megkönnyítsék termékeik piacra jutását, növeljék az értékesített menynyiséget.

Más szerveződési elveket követ a Dél-alföldi Textilipari Klaszter. Rácz Árpád, a szervezet létrehozásában főszerepet vállaló hódmezővásárhelyi Eurotex Ipari és Szolgáltató Kft. tulajdonosa a közelmúlt történéseiről elmondta: az együttműködés elveit 1998-ban fogalmazták meg; olyan partnereket vártak, akik az egyébként válsággal küszködő hazai textilipar leginkább perspektivikusnak tetsző ágazatában – kötőipar – tevékenykednek. Az induláshoz – tanulmánytervük elkészítéséhez – érdemi segítséget adott a PHARE-támogatás, ebből fedezték a 10 millió forint körüli kiadásaik döntő részét.

Ehhez a klaszterhez eddig 12 társaság csatlakozott. Az üzleti életben egymás vetélytársaként tevékenykedő cégek "békésen" meg tudtak állapodni abban, hogy – a gazdaságosságot szem előtt tartva – mely területeken érdemes összehangolni tevékenységüket, együttműködni. Ezek között az egyik az alapanyag-beszerzés. Ami után a közösen fellépő "kicsik" már jelentős árkedvezményeket kaptak, kapnak a fonalszállítóktól. Sőt, a korábbinál hosszabb a fizetési határidő is: nem egy esetben 30 nap helyett "ráérnek" 120 nappal később utalni.

Ugyancsak gyorsan hozott látványos eredményt a közös marketing. A kapacitásaikat együtt kínáló tagok a közelmúltban egy 3 millió eurós szerződést írtak alá a Fila sportszergyártó céggel. A megállapodás értelmében szeptemberig 120-140 ezer kötött terméket gyártanak le. A megrendelt mennyiségből egy-egy tag 10-15 ezret állít majd elő. Rácz Árpád szerint ilyen volumenű megbízás elnyerésére csak így, együtt fellépve volt esélyük.

További hasonló megrendelésekre is számítanak. Ehhez – mint állítják – célszerű összehangolni a gépbeszerzéseiket is. A tagoknak úgy kell fejleszteniük saját gyártókapacitásaikat, hogy komolyabb megrendeléskor zökkenőmentes legyen a kooperáció. Mintatervező stúdiót is létrehoznának. A beruházás költségei nagyok: csak a mintatervező pult 8 millió forintba kerül.

A klaszter finanszírozásának kérdése is nyitott. Jelenleg a gesztor Eurotex fizeti a négy alkalmazottat. A későbbiekben a tagoknak nyújtott szolgáltatások – önköltségközeli – díjaiból, illetve piaci értékesítéséből szeretnék fenntartani. Rácz Árpád nem tartja kizártnak azt sem, hogy a klaszter nonprofit közhasznú társaságként működik majd a jövőben.