A világ legnagyobb biznisze

Közbeszerzések a nagyvilágban

A kormányok szerte a világon meghatározó szereplői a termékek és szolgáltatások beszerzési piacának, ezáltal a nemzetközi kereskedelem kimagaslóan fontos tényezői. Megközelítően pontos adatokkal, számokkal azonban még az erre szakosodott intézetek sem tudnak szolgálni. A pontos statisztikák készítése ugyanis óriási feladat. Erre vállalkozott legutóbb a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD, amely a közelmúltban tette közzé tanulmányát. A felmérés a világ 130 országában vizsgálja a kormányzati közbeszerzések piacának nagyságát. S bár 1998-as adatokkal dolgozik, a nagyságrendeket illetően – vélhetően – vajmi kevés a változás.

A GDP egyötöde

Jókora piaci szeletről van szó – derül ki a felmérésből, amely arra is felhívja a figyelmet, hogy különösen nehéz feladat meghatározni a nagyságát. Hiszen tekintetbe kell venni egyrészt a központi kormányzati, illetve a helyi önkormányzati szintek részesedését, továbbá az erre fordított kiadások célját (fogyasztás vagy beruházás), s végül, de nem utolsósorban az összes közbeszerzésnek azt a részét, amely nyitott a nemzetközi szereplők előtt is. Ez utóbbiból egyébként – mint a jelentés rámutat – ki kell hagyni kétfajta kormányzati beszerzést: egyrészt a köztisztviselők juttatásait, másrészt a védelmi kiadások csoportjába tartozó beszerzéseket.

Ezek az adatok ilyen bontásban a világ egy sor országában máig nem állnak rendelkezésre, pedig fontos információt jelentene az üzleti szférának éppen úgy, mint a kormányok és a kereskedelmi közvetítők számára. Éppen ezért vállalta fel az OECD Kereskedelmi Bizottsága azt a hatalmas munkát jelentő feladatot, hogy felmérje a harminc tagország, illetve további száz ország kormányzati beszerzési piacát.

Az évekig tartó munka eredményeként az 1998-as GDP-hez viszonyított adatokat közzétevő munkacsoport érdekes következtetésekre jutott. Ilyen például az, hogy az OECD-országokban a fogyasztási és beruházási célú beszerzéseket, továbbá a kormányzat minden szintjének konkrét megrendelésekben lecsapódó igényeit egyaránt figyelembe véve a megrendelések értéke a GDP 19,96 százalékára, azaz abban az évben 4733 milliárd dollárra rúgott. A nem OECD-tagországok esetében – ugyanezen szempontok szerint vizsgálva – az arány valamivel alacsonyabb, 14,48 százalékos, dollárban kifejezve pedig 816 milliárdot képviselt. Ugyanakkor ennek csak kisebbik részét tették ki azok a megrendelések, amelyek elnyerésére eséllyel pályázhattak külföldiek is. Az OECD felmérése szerint ugyanis a GDP 7,57 százalékának megfelelő, évi 1795 milliárd dollár értékű beszerzést hirdetnek meg a határokon túli szállítók számára is a szervezet tagországai, illetve 5,1 százalékot (287 milliárd dollárnyit) a nem tagországok.

A világ teljes termék- és szolgáltatásexportjának 82,3 százalékát teszik ki a kormányzati megrendelések. Azonban ennek jóval kisebb hányada – a világ teljes exportjának 30,1 százaléka – áll nyitva a nemzetközi szereplők előtt is. A különbség abból adódik, hogy gyakran a hazai pályázó importálja a kormányzati tenderen meghirdetett termékeket, szolgáltatásokat, azaz közvetett úton kerül sor az importközbeszerzésre.

A felmérés azt is igazolta, hogy a központi kormányzat jóval kevesebbet költ, mint a helyi önkormányzatok, amelyek kétszer-háromszor annyit szánnak különféle beszerzésekre. Igaz, ez magyarázható egyebek között azzal is, hogy a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozik számos szociális jellegű tevékenység, mint például az iskolák, óvodák, illetve kórházak és más egészségügyi létesítmények, valamint – jó esetben – nyugdíjasházak, szociális ellátórendszerhez tartozó egységek üzemeltetése. Persze a központi kormányzati, illetve a helyi, önkormányzati beszerzések aránya országonként meglehetősen változó.

Hazai vagy külföldi szállítók?

A kormányzati beszerzések intézői általában a hazai szállítókat részesítik előnyben, aminek egyaránt vannak pozitív és negatív hatásai. Egyrészt a hazai vállalkozások nagyobb üzletekhez juthatnak, másrészt azonban – mivel az importot versenyhátrányba hozó, protekcionista jellegű lépésről van szó – torzítja a piaci versenyt.

Nemzetközi szinten tulajdonképpen megengedett, de mindenképpen elnézett dolog volt 1981-ig, hogy a potenciális külföldi szállítóknak nem adtak azonos jogokat a hazaiakkal. Akkor azonban néhány GATT-tagország életbe léptette az úgynevezett tokiói forduló megállapodásait, amelyek lefektették a fair nemzetközi verseny alapjait a közbeszerzések piacán. 1996-ban pedig hatályba lépett a kormányzati közbeszerzésekkel foglalkozó WTO-megállapodás. Mindezzel párhuzamosan számos szabadkereskedelmi megállapodás keretén belül is kidolgozták a speciális közbeszerzési szabályokat.

E nemzetközi szabályok lényege egy és ugyanaz: minél kisebb tere legyen a preferenciális és diszkriminációs közbeszerzési elveknek, s minél tágabb az átláthatóságnak és a diszkriminációmentességnek. Az eredmények közé tartozik egyebek mellett a termékek és szolgáltatások árának mérséklődése (hiszen óriási versenyt gerjeszt a világpiaci szintre bocsátott közbeszerzés), s az adófizetők pénzének megfelelő kezelése, mivel a mérséklődő ár egyben azt is lehetővé teszi, hogy többet és jobbat szerezzenek be kormányzati, önkormányzati szinten – a lakosság javára.

Alapelvek és megvalósulás

Az eredeti alapelvek megvalósulásával a többség tehát jól járna, s mindenki elégedett lehetne, ha a törvény betűje, annak eredeti célja megvalósulna – nemcsak nálunk, szerte a világban. Hiszen ez azt jelentené, hogy a közpénzeket tiszta versenykörülmények között, a leghatékonyabban, a legracionálisabban költenék el, s az esélyegyenlőség elve alapján a kormány vagy a helyi önkormányzat az adott esetben valóban a legjobb minőségű árut, szolgáltatást a legalacsonyabb áron tudná beszerezni.

Ám ez nem mindig van így: a törvény által óhatatlanul nyitva hagyott kiskapuk adta lehetőségeket – eltérő módon – világszerte kihasználják. A megfontolások különfélék, van, amikor a megrendelő ilyen módon igyekszik jutalmazni valakit vagy valakiket, van, amikor – s ez még rosszabb eset – a megrendelő képviselője (bonyolítója) maga is hasznot húz a nem éppen fair beszerzési tranzakcióból.

A kiskapuk kínálta lehetőség óhatatlanul a korrupciót serkenti, s nem véletlen, hogy a közbeszerzések témaköre gyakran felmerül a korrupcióellenes küzdelemben is.

Hazai viszonyok

Magyarországon is vannak kiskapuk – annak ellenére, hogy a törvény 1995-ös megalkotása óta szigorították a közbeszerzési keretfeltételeket, s az idén hatályba lépett törvénymódosítással sikerült egy lépéssel előbbre jutni –, s ezek két irányban járhatók. Egyrészt a potenciális megbízottak eleve "leoszthatják maguk között a lapokat" például úgy, hogy felosztják a piacot. Az is elképzelhető, hogy az elvben meglévő versenytársak összefognak, s előre megbeszélik, ki mit akar elvinni a megrendelésekből, s lehetséges az is, hogy a jelentkezők egymás alvállalkozóiként készülnek eleget tenni a pályázatban foglaltak megvalósításának. Akad olyan eset is, amikor felmerül az árkartell előzetes létesítésének gyanúja.

A másik oldalon még tágabb a mozgástér. Hiszen például a törvény által előírt eljárás kikerülésére szolgál az a lehetőség, hogy sürgősségre hivatkozva nem írnak ki tendert, vagy részekre bontják a projektet, hogy az előírt küszöbértékeket ne haladja meg a megrendelés. Némileg furmányosabb, ám gyakran alkalmazott módszer, hogy a pályázati kiírásban eleve olyan feltételeket szabnak, amelyeknek csak egyetlen – éppen a preferált – cég felelhet meg.

Eredménytelenné lehet nyilvánítani egy nyílt eljárást annak érdekében, hogy azt meghívásos, tárgyalásos eljárás kövesse, amelyen már csupán a kiválasztott cég(ek) vesz(nek) részt. S akkor még nem beszéltünk az elmúlt évek legnagyobb visszhangját kiváltó, elvben a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó, ám onnan kivont – százmilliárdokba kerülő – autópálya-építésről, amit nem csak Magyarországon, de külföldön is sokan és sokat bíráltak.

Nem véletlen, hogy az Európai Unió is többször kifogásolta a magyar közbeszerzési gyakorlat ellentmondásait, félreérthető tranzakcióit: ráadásul belátható közelségbe került az uniós csatlakozás, ami után Magyarországnak a közbeszerzések terén is vállalnia kell az EU jogszabályainak pontos betartását. Az Európai Unióban központi szabály, hogy az 5 millió eurót meghaladó értékű állami beruházásokat uniós közbeszerzési eljárás keretében kötelező megvalósítani. Ellenkező esetben per következik: Brüsszel az Európai Bírósághoz fordulhat.