A World Trade Center tragédiája óta az informatika világában másként gondolnak az adattárolás biztonságára, mint korábban. Kiderült, hogy kétféle vállalat létezik: az, amelyik az egypontos bejelentkezési rendszernek, a tükrözött számítógépeknek és a biztonsági helyiségben elhelyezett melegtartalékoknak köszönhetően azonnal folytatni tudta a munkát a cég másik telephelyén, és az, amelyiknek nem volt katasztrófabiztos háttértárolója.
Az adatvesztések leggyakoribb oka ugyan nem terrortámadás vagy természeti katasztrófa, hanem emberi mulasztás, kezelői hiba, a kár azonban ilyenkor is tetemes lehet. Létfontosságú, hogy a vállalat számára nélkülözhetetlen adatokhoz a bajban is hozzá lehessen férni. Ez pedig nem könnyű, ha a különféle szállítóktól származó eszközparkban rendszer-felügyeleti szoftverekből is annyi van, ahányféle tároló. A tárolókapacitás jobb kihasználása érdekében ezért célszerű olyan szoftveres megoldást alkalmazni, amely képes arra, hogy az igényeknek megfelelő lemezterületet emuláljon a számítógépek felé – függetlenül a tároló típusától.
A nagyvállalatok informatikai infrastruktúrájára jellemző sokféleségben a hozzáférési jogok kezelését is meg kell oldani. A hagyományos kézi irányítás helyét – amikor minden alrendszer saját adminisztrációs koncepcióval és felügyeleti szoftverrel rendelkezett – automatizmusok veszik át: az adminisztrátorok többnyire központilag tudják felügyelni az alkalmazásokhoz és eszközökhöz tartozó jogosultságokat, hatáskörükbe tartozik a titkosítás, a bejelentkezéskezelés, a felhasználóknak pedig elegendő egy jelszót megjegyezniük.
Szabályozott adatmentés
Jól kidolgozott házi szabályzattal működő vállalatoknál minden adatmentésnek megvan a maga napi, heti, havi ideje, amikor biztonsági másolat készül az adatokról, illetve archiválják a teljes adatbázist. Ám tekintettel a kialakult szigetmegoldásokra, a felhasználók többsége jókora tartalékkal számol, akár szüksége van rá, akár nincs. A beszerzést nemritkán a pillanatnyi szükségletek irányítják – ezeket pedig az olyan divatjelenségek, mint az internet térhódítása és a hálózatos tárolásra való átállás.
A háttértárolók nagy "fogyasztói" az olyan alkalmazások, mint az ügyfélkapcsolat-kezelés (CRM), a tradicionális vállalatok internetes és intranetes beruházásai, az adattárház-alkalmazások terjedése vagy például a grafikai és videokép-feldolgozások. De idetartoznak a telefon- és kábeltévé-társaságok adattovábbítási szolgáltatásai, az on-line aukciós szolgáltatások, a virtuális boltok, illetve a kormányzati, egészségügyi intézmények elektronikus adattárolási rendszerei is.
Nem véletlen, hogy a lemezes tárolóeszközök piacán a következő években két számjegyű növekedést várnak az elemzők – miközben az informatika más területein ennek a felével is elégedettek lennének a szállítók.