Külpiaci rejtelmek

Baltikum: sikeres nemzeti gazdaságok

Egyes magyar, elsősorban élelmiszer-ipari termékek a korábbi évtizedekben nevet szereztek maguknak a régióban, s a hazai vásárlók is emlékezhetnek még néhány jó minőségű, balti államokból importált elektronikai gyártmányra. Valahogy erre a múltra emlékeztet napjaink áruforgalmának szerkezete is: a magyar kivitel mintegy negyedét most is az élelmiszerek adják, a Baltikumból importált áruk döntő többsége pedig a feldolgozott termékek, illetve a gépek és berendezések csoportjába tartozik.

Az alig több mint tíz éve függetlenné vált országokkal gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni a kereskedelmi kapcsolatok kialakítását, az üzletemberek azonban mindinkább megtalálják azokat a területeket, amelyek közelebb hozzák egymáshoz gazdaságainkat. Az utóbbi két évben a három balti állammal lebonyolított forgalom csaknem 50 százalékkal bővült, és tavaly meghaladta a 157 millió dollárt. Kedvező jelként értékelhető, hogy a korábbiakkal ellentétben a növekvő magyar exporthoz mindinkább felzárkózik az import. 1999-hez képest kivitelünket tavaly megközelítően 30 százalékkal sikerült bővíteni, e relációból származó behozatalunk pedig mintegy két és félszeresére nőtt. Igaz, továbbra is jelentős a magyar aktívum, de egyértelmű, hogy importőreink is fokozatosan megtalálják azokat a balti termékeket, amelyek iránt kereslet van a hazai piacon.

Jelentős aktívum

Tavaly 120,4 millió dolláros kivitelünkkel szemben 37,1 millió dollár értékű behozatal állt, így a szaldó több mint 83 millió dollár aktívumot mutatott a javunkra. Az adatokból azonban egyértelműen megállapítható: kezdenek felzárkózni partnereink, ami azért is kívánatos, mert csak így tartható fenn a forgalom további dinamikus növekedése. S miután országaink politikai orientációja hasonló, a cél az Európai Unióba való bekerülés, a kialakuló kapcsolatok erősen motiválják majd az integráción belüli együttműködésünket is – szögezte le Győr Mihály, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Annál is inkább, mert hazánk és a balti államok között nincsenek rendezetlen vagy vitás politikai, gazdasági kérdések. Mindhárom országgal megkötöttük a szabadkereskedelmi megállapodást, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ipari termékek vámmentesen, az agrártermékek pedig kölcsönös kedvezmények nyújtásával juthatnak be egymás piacaira.

Mindehhez megfelelő hátteret nyújt a kettős adózás elkerüléséről kötött megállapodás, a személy- és áruszállításról szóló, valamint a légügyi egyezmény és a beruházásvédelmi megállapodások sora. Mindhárom állam elnyerte a WTO-tagságot, s ezáltal vonzóvá vált a nemzetközi üzleti és befektetői körökben. Nagymértékben liberalizált kereskedelempolitikát folytatnak, szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek az EFTA-val, a CEFTA-val, valamint az Európai Unióval. Az Uniótól 1999 végén kaptak meghívást a csatlakozási tárgyalásokra.

Európai környezet

Magyar részről a diplomáciai kapcsolatok bővítésével is igyekszünk hozzájárulni az együttműködés kiszélesítéséhez. Korábban a helsinki magyar nagykövetség külgazdasági attaséja látta el a balti államokhoz kötődő gazdaságdiplomáciai feladatokat. A jövőben viszont a tallinni nagykövetség attaséjának hatáskörét terjesztik ki a három országra, a kereskedelemfejlesztési, kapcsolatépítő és promóciós feladatokat pedig az ITDH új, vilniusi kereskedelmi szolgálati irodája végzi.

Bár még mindig foghíjas jelenlétünk a Baltikumban, jókora előrehaladásról beszélhetünk, és a lehetőségek függvényében várható a kapcsolatok további kiépítése – fűzte hozzá Győr Mihály.

A forgalom jelentős növekedésében eddig a döntő szerepet a multinacionális cégek játszották, újabban azonban mindinkább észlelhető a magyar vállalkozók közvetlen megjelenése is. Annyi bizonyos, hogy a balti országokban többet tudnak rólunk, mint fordítva. A tapasztalatok pedig egyértelműen bizonyítják: üzletembereink mindhárom országban szakmailag jól képzett, megbízható partnerekkel és stabil pénzügyi környezettel találkoznak. Ezekben az államokban a gazdasági szabályozás és a gazdaságpolitikai intézményrendszer főbb vonalaiban megegyezik az Európában megszokottal. Gazdaságpolitikájuk és törekvéseik sokban hasonlatosak ugyan egymáshoz, eltérőek azonban a nemzeti hagyományok, ezért egyenként kell megismerkedni velük, ha a nem túl nagy, ám ígéretes piacon el akarunk igazodni.

Észt fordulat

A legkisebb balti állam gazdaságára – amint a másik két régióbeli országban is – a függetlenség 1991-es elnyerése után átmeneti visszaesés, majd a gyors átalakulás volt jellemző. 1992-ben a két évvel korábbihoz képest mintegy 40 százalékkal csökkent a GDP, később azonban minden esztendőben bővülést regisztráltak, és volt olyan év (1997), amikor a bruttó hazai össztermék növekedése meghaladta a 11 százalékot. Az orosz gazdasági válság hatására azonban – a kapcsolat még ezekben az években is meghatározó volt – lefékeződött a növekedés, sőt 1998-ban 1,4 százalékkal még csökkent is. 2000-ben és 2001-ben viszont ismét lendületet vett, és a bruttó hazai össztermék a világgazdasági recesszió ellenére 6,9, illetve 5 százalékkal nőtt.

Mindez döntően annak a következménye volt, hogy néhány év alatt sikerült átrendezni az ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolatait. A korábban meghatározó orosz függést az EU-partnerség váltotta fel. Tavaly az észt exportnak már több mint 50 százaléka az Unió országaiba irányult, importjának pedig megközelítően 60 százaléka onnan származott. Oroszország – amely az észt exportlistán 1994-ben az első és még 1998-ban is a harmadik helyen szerepelt – visszaesett a kilencedik, az importőrök sorrendjében pedig a negyedik helyre. Ez az eltolódás természetesen összefügg a – lakosság létszámához képest – jelentős külföldi befektetésekkel, amelyek összege eléri a 2,6-2,7 milliárd dollárt. A legnagyobb invesztálók – a közelségből is fakadóan – Finnország és Svédország. Az elemzők számításai szerint az uniós belépésre váró országok közül (Magyarország után) itt volt a legnagyobb az egy főre jutó külföldi befektetés. Hatását egyértelműen jelzi, hogy a balti országok közül Észtországnak sikerült a leggyorsabban külkereskedelmét nyugati orientációjúvá változtatni.

A mélyre ható gazdasági átalakulás sok megpróbáltatással járt. Az észt korona 1992. júniusi bevezetését megelőzően például 1000 százalékos inflációt jegyeztek, és a gazdaság leépülése következtében 13 százalék fölé emelkedett a munkanélküliségi ráta. A fogyasztói árak növekedésének üteme a következő években látványosan csökkent, az infláció 1999-ben mindössze 3,3, 2000-ben pedig 4 százalékos volt, igaz, 2001-ben megint 6 százalék fölé nőtt. A munkanélküliség viszont folyamatosan mérséklődik, jelenleg 6-6,5 százalékos.

Az észt kereskedelmi törvény az európai uniós szabványokkal összhangban határozza meg a cégalapítás feltételeit és formáit. Négy jogi személyiséggel bíró társasági formát – közkereseti, betéti, korlátolt felelősségű és részvénytársaság – ismer. A kft. minimális törzstőkéjét a törvény 40 000 észt koronában (mintegy 2500 dollár) határozza meg, a részvénytársaságokét 400 ezer észt koronában. A jogszabály az egyéni vállalkozókat nem tekinti jogi személyeknek, amint a külföldi cégek észtországi képviseleteit sem: a filiálék kötelezettségeiért az anyacég felel.

A törvény előírja, hogy a termékét Észtországban saját márkanéven forgalmazó külföldi cég köteles az országban képviseletet nyitni, és azt a cégbíróságon bejegyeztetni. A világon a legkedvezőbbek egyike az észt jövedelemadó-rendszer, amely egységesen 26 százalékos kötelezettséget ír elő. A társasági adó ugyanakkora, és hasonló adó terheli a devizakülföldi cég által az anyavállalatnak címzett jövedelemátutalásokat is. A társadalombiztosítási adó 33 százalék (ebből 20 a nyugdíj- és 13 százalék az egészségbiztosítás).

Kétszeres forgalom

Az észt-magyar áruforgalom értéke az utóbbi három évben több mint kétszeresére, 24,62-ról 50,4 millió dollárra nőtt. Kivitelünk 16,52-ról 30,3 millió dollárra bővült, miközben importunk 2001-ben csaknem két és félszeres értéket, 20,1 millió dollárt ért el – tájékoztatott Bende Árpád tanácsos, a balti kapcsolatok referense. Forgalmunk a legkisebb balti országgal a legkiegyenlítettebb. Kivitelünkben egyharmad részt képviselnek az élelmiszer-ipari termékek, kétharmadot az ipariak, behozatalunk viszont gyakorlatilag teljes egészében az iparból származik. Az exportlistán zöldség- és gyümölcsfélék, baromfi, bor, valamint állateledelek szerepelnek, ám a legjelentősebb tételek a rádiótelefon- és rádiótávíró-alkatrészek, az akkumulátorok, az alumíniumrudak és -profilok, valamint a különböző gyógyszerek. Behozatalunkban a legnagyobb arányt a rádiótelefon-, rádiótávíró- és adó-vevő készülékek teszik ki, és jelentős mennyiségben vásárolunk gépipari alkatrészeket, műszereket, valamint fűrészelt faárut. A szakemberek szerint a liberális észt importrendszerben a magyar exportőrök kellő piaci munkával további lehetőséget tárhatnak fel, ám mindinkább számolniuk kell az Európai Unióból érkező áruk versenyével.

Lett stabilitás

Függetlenségének 1991-es visszaállítása óta a Lett Köztársaság hatalmas fejlődésen ment át: megszilárdult a parlamenti demokrácia, átalakult a gazdaság szerkezete, működőképes piacgazdaság alakult ki, megerősödött a magánszféra, és befejezéséhez közeledik a privatizáció. Az a tény, hogy a három balti köztársaság közül Lettországban a legmagasabb az orosz ajkú lakosság aránya (40 százalékos), erőteljesen befolyásolja az ország külpolitikáját.

Az 1994-ig tartó folyamatos visszaesés után itt is növekedésnek indult a GDP, és dinamikája évről évre meghaladta az európai átlagot. Tavaly 4,2 százalék volt, amihez döntően az ipari termelés 5 százalékos bővülése járult hozzá. Ebben a szektorban meghatározó szerepe van a fa- és az élelmiszeriparnak. A gazdasági struktúra alapos átalakulását jelzi viszont, hogy a GDP 62 százalékát már a szolgáltató ágazat adja, amely 2001-ben 6 százalékkal növelte hozzájárulását a bruttó nemzeti termékhez.

Lettország makrogazdasági mutatói az elmúlt években igen kedvezően alakultak: tavaly az infláció 3, a munkanélküliségi ráta pedig 7,8 százalék volt. A külkereskedelem irányváltása Lettországban is nyomon követhető, hiszen 2001-ben a teljes export háromnegyede az Unió országaiba irányult, az importnak pedig több mint 53 százaléka onnan származott. Az egykori Szovjetunió utódállamai, a FÁK-országok már csak 8, illetve 17 százalékkal vannak jelen az ország kivitelében, illetve behozatalában.

A lett külkereskedelmi mérlegben tavaly ismét 1,2 milliárd dollárnyi hiány keletkezett (az export 1,9, az import 3,1 milliárd dollárt tett ki) annak ellenére, hogy a kivitel növekedési üteme (12 százalék) csaknem kétszerese volt a behozatalénak. Az ország kereskedelempolitikája nagymértékben liberalizált, szabadkereskedelmi megállapodása van az EU-val, az EFTA-val és a CEFTA-val. Lettországba eddig 2,2 milliárd dollár külföldi működő tőke érkezett. A balti országok közül az egy lakosra jutó működőtőke-befektetések nagysága itt a legkisebb, annak ellenére, hogy az invesztálók között találjuk a Motorolát, a TeleDenmarkot, a Philip Morrist, a Shellt, a Siemenst, a Nestlét és az orosz Lukoilt. Az állami tulajdon aránya körülbelül 35 százalékra csökkent.

Tenni kell a sikerért!

Az Európai Bizottság jelentése Lettországot Litvániával és Szlovákiával sorolta egy csoportba, kiemelve a makrogazdasági és a pénzügyi szektor stabilitását, az adórendszer fejlettségét, ugyanakkor felhívta a figyelmet a strukturális reformok folytatásának, a privatizáció befejezésének és az uniós versenyképesség középtávú elérésének szükségességére.

Kétoldalú kereskedelmi kapcsolatainkra a nagymérvű magyar aktívum jellemző, ami 2001-ben 27,5 millió dollár volt. Kivitelünk tavaly – 18,3 százalékos növekedéssel – 31,7 millió dollárt tett ki, míg az import alig haladta meg a 4 millió dollárt. Az adatok azonban kétségtelenül jelentős fejlődést mutatnak, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a lett átalakulás első évében a kétoldalú forgalom értéke mindössze 3 millió dollár volt.

Legnagyobb eladási tételeink változatlanul az élelmiszerek és az italok, amelyek a teljes kivitelnek mintegy harmadát adják. A Lettországból érkező import mintegy 80 százaléka feldolgozott termék, illetve gép és gépi berendezés. Országaink között 2000. január 1-jétől van érvényben szabadkereskedelmi megállapodás, amely vámmentességet nyújt a magyar agrárexport 72 százalékára s a Magyarországra irányuló lett agrárkivitel egészére. Ezt a lehetőséget azonban lett oldalról még nem használták ki.

Biztató jelnek tekinthető, hogy magyar-lett vegyesvállalatok jöttek létre, megtartották az első üzletember-találkozókat, s a kamarák, illetve a kereskedelmi információs központok igyekeznek aktivitásra ösztönözni vállalkozóinkat a lett piacon. Addig kell kiaknázni a kölcsönösen előnyös lehetőségeket, amíg mások meg nem előznek bennünket – hangsúlyozza Győr Mihály. Aki e piacon és általában a balti országokban sikeres üzletre akar szert tenni, annak most kell megjelennie a régióban.