Erőforrás-kihelyezés

A számítástechnikai ipar időről időre új szavakat tanít nekünk. Ilyen volt egy-két évvel ezelőtt az erőforrás-kihelyezés, angol terminológiával az outsourcing, amikor az informatikai eszközök felügyeletét, működtetését külső cégre bízza a vállalat, s így minden figyelmét, erőforrását üzleti tevékenységének szentelheti. (Az outsourcing egyéb felhasználhatósági területeiről lásd külön cikkünket a 154. oldalon. A szerk.)

Vagy a modell vált be, vagy "utolérte őket a végzetük", mindenesetre újabban az informatikai-távközlési gyártók némelyike sem nélkülözheti a költségcsökkentésnek ezt a módját. A közelmúltban adta ki számítógépes rendszereinek üzemeltetését a Nokia és az Ericsson, sőt az egyik outsourcing-nagyágyú, a Hewlett-Packard is ezt a megoldást választotta: egymás után adja ki PC-gyártó egységeit, hogy az üzemek működtetése helyett más feladataira, például az új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére, a szállítók és az ügyfélkapcsolatok felügyeletére összpontosíthasson.

A magyarázat kézenfekvő: a globalizáció, a vállalati szövetségek és a "virtuális vállalatok" terjedése, illetve az internetes üzletvitellel járó átalakulások felgyorsították a környezet változását. A gyorsan elavuló gép- és a napi karbantartást igénylő szoftverpark működtetése nem egyeztethető össze az informatikai költségcsökkentés és az üzleti célkitűzések elveivel.

Amikor valamely vállalat a piaci változásokra reagál, a belső informatikai funkció jelentős tőkét von el az új bevételszerzési lehetőségek felkutatásától. Az outsourcing felszabadítja ezeket az erőforrásokat, és lehetővé teszi, hogy a korábban informatikai működésbe fektetett összegek az alaptevékenység szempontjából stratégiai fontosságú kezdeményezések sikerét szolgálják.

Mindez persze nem megy alapos átvilágítás, rendszerezés és átszervezés nélkül. Az erőforrás-kihelyezési projektek – újabban sokat hangoztatott – jellemzője a bizalom; a partnereknek ugyanis nyílt lapokkal kell játszaniuk, ha sikert akarnak elérni. A Meta Group felmérése szerint az outsourcing célja a vállalatok túlnyomó többségénél a munkaerővel kapcsolatos kiadások csökkentése, másutt az üzleti rugalmasság növelése. A folyamat mindenesetre azzal kezdődik, hogy a partner felméri és értékeli a meglévő számítástechnikai környezetet, feltárja az informatikai stratégia és infrastruktúra hiányosságait, fontossági sorrendbe állítja a tervezett informatikai feladatokat, majd meghatározza a folyamatok kritikus fontosságú kapcsolódási pontjait, a problémákat folyamatokhoz köti, kapcsolatot teremt a szervezeti modellek és a szolgáltatások között, kijelöli a folyamattámogató technológiák alkalmazásának területeit, végül tisztázza a házon belüli és kihelyezett felelősségi és feladatköröket.

Piackutatók szerint a két évvel ezelőtt 120 milliárd dollár bevételt hozó erőforrás-kihelyezés évente 15-20 százalékkal nő. Elsősorban az infrastrukturális jellegű szolgáltatások kihelyezése terén várnak felfutást az elemzők, itt ugyanis lassan megvalósul a közműszerű megközelítés. Az outsourcing nagyjai sem pihenhetnek a babérjaikon, mivel egy-egy részterületen kicsi, de agresszív cégek jelennek meg, ezért a nagyok kénytelenek lesznek elmozdulni a busásabb hasznot hozó tanácsadás irányba.

Távolról is lehet Az informatikai kiadások lefaragásának érdekes megoldása lehet a távmunka. Ez a – Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban egyre népszerűbb – forma feleslegessé teszi az alkalmazott megjelenését a munkaadó telephelyén, munkájának helyszíne akár saját otthona is lehet, vagy például a számos községben és faluban kiépült – informatikai és kommunikációs lehetőségeket nyújtó – teleházak egyike. E megoldás hazai népszerűsítése most folyik, az In-Forrás XXI. Kht. tapasztalt multikkal karöltve igyekszik a hazai munkáltatók és munkavállalók számára vonzóbbá tenni. Főleg a kis- és középvállalkozások alkotják a közhasznú társaság célcsoportját, a nemzetközi know-how átvétele mellett természetesen a jogi háttér kialakítása is kulcsfontosságú. Eredményeként lehetővé válna a céges irodák részleges tehermentesítése, illetve a munkába járásra képtelen rétegek (mozgássérültek, kismamák, nyugdíjasok stb.) foglalkoztatása.

Összefonódva

Magyarország egyik legnagyobb eddigi informatikai erőforrás-kihelyezésére a Matávnál került sor: kiszervezték a PC-k karbantartását, cseréjét, felügyeletét, valamint az irodai és egyes középkategóriás szerverek üzemeltetését. Az eszközökkel együtt az informatikusok közül is több mint kétszázan kerültek át a külső szolgáltató céghez, az EDS-hez.

Még nagyobb tehertől szabadult meg a BKV: itt kétezer asztali PC és közel száz kiszolgáló számítógép, valamint a munkatársak jelentős része került át a T-Systems debis IT Services Unisoftware Kft.-hez. A közlekedési vállalat tízéves szerződést írt alá partnerével, amelyet akkor hosszabbítanak meg, ha a konstrukció sikeresnek bizonyul.

Bár az erőforrás-kihelyezést sokan rendkívül bonyolultnak tartják, a szállítók szerint azonban meglehetősen száraz feladatról van szó: lényegében szabványos elemekből felépülő, úgyszólván gyári csomagot kell minél több helyen értékesíteni. A megbízók ugyanis nem kevesebbet remélnek az informatikai eszközök kihelyezésétől, mint azt, hogy költségeik ezáltal legalább 15-20 százalékkal csökkenni fognak. Ahhoz, hogy ezt a költségszintet tartani lehessen, és a szolgáltatás pár százalék profitot is eredményezzen, a külső cégnek minél több szabványos elemet kell beépítenie a megoldásba. A minimális haszon miatt tehát mindkét fél abban érdekelt, hogy a kapcsolat hosszú távú legyen – a szállító azért, mert ha rövid távon akar extra nyereségre szert tenni, ellehetetlenül a piacon, a megrendelő pedig azért, mert ha a végsőkig kizsigereli a szolgáltatót, akkor az hosszú távon működésképtelenné válik, a kényszerű szolgáltatóváltás viszont a megbízóra is rendkívüli terheket ró.

BSA – a szoftverrendőrség A BSA (Business Software Alliance) több független szoftvercég által alapított nemzetközi szervezet, amelynek elsődleges célja az illegális (elsősorban üzleti) szoftverhasználat visszaszorítása. A BSA világszerte két általános eszközt használ fel, egyrészt "pozitív" kampányokban figyelemfelkeltő anyagokkal, szakértői előadásokkal törekszik a törvény megismertetésére, a felvilágosításra, s a legális szoftverhasználat kritériumaira hívja fel a figyelmet. Azoknak a "megtérő bűnösöknek" – akár magánszemélyeknek, akár cégeknek –, akik, illetve amelyek szoftverlegalitási gondjaikkal, kérdéseikkel megkeresik a BSA munkatársait, ingyenes szakértői segítséget és jogi tanácsadást nyújt a szervezet. u Másrészt negatív kampányt is folytat, valószínűleg a hazai reklámpiacon is meghökkentést keltett az illegális szoftvert használó cégek vezetőit börtönnel fenyegető igen erős "hadjárat". A BSA-tól ez nem pusztán üres fenyegetés, hiszen a hatósági jogosítványokkal nem rendelkező szervezet az illegális felhasználók ellen az ORFK, a VPOP és az APEH illetékes szerveivel együttműködve valóban igen határozottan lép fel. u A magyar szervezet 1994-ben alakult, azóta folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt újabb és újabb sikereiről, ami általánosan az illegális szoftverhálózat visszaszorulási adatain mérhető. Munkájuk többnyire a Tanú című filmből ismert "rendes névtelen feljelentőleveleken" alapszik. Azaz a BSA a sértett rendszergazdák, bosszúéhes elbocsátott kollégák viszonylag pontos beszámolóira alapozva szokott feljelentést tenni; a házkutatást természetesen már a rendőrség emberei végzik. u Magyarországon az illegális szoftver forgalmazása és használata akár nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ennek jogi hátteréről annyit érdemes tudni, hogy a szoftvervásárlással nem tulajdonjogot, csupán használati jogot vásárol meg a vevő. A használati jog számítógéphez kötött, egy licenc egy számítógépen használt szoftverre szól. u A BSA újabban különösen nagy figyelmet szentel az illegális internetes szoftverértékesítés tettenérésére és felgöngyölítésére. Ez a harc leginkább az úgynevezett "warez" oldalak ellen irányul, amely oldalakon keresztül hamisított programokat lehet letölteni vagy megvenni. u B. G