Befektető kerestetik!

Invesztorcsalogató intézmények a világban

Hét éve, 1995-ben alakult meg a befektetésösztönzésre szakosodott intézmények világszövetsége, a WAIPA, tagjainak a száma időközben kétszeresére, 118-ra nőtt. Ennél is több szervezet működik azonban a világban: napjainkban összesen 164 nemzeti és 250 helyi befektetésösztönző ügynökség tevékenykedik. Köztük van a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH), amelyet a rendszerváltozást követő első kormány állított fel (s amely egyébként a befektetésösztönzésen kívül a kereskedelemfejlesztést is feladatául vállalta).

Nem véletlen, hogy a kilencvenes években lendült fel igazán az "üzletág". Ekkor a fejlett országok is egyre-másra liberalizálták a tőkemozgásokat, s mind élesebbé vált a verseny a külföldi működő tőkéért.

Kiélezett verseny

Újabb, s korántsem elhanyagolható vonzerejű versenytársak léptek a színre: az úgynevezett átmeneti piacgazdaságok, azaz Kelet-Közép-Európa, valamint a volt Szovjetunió utódállamai. Az Európai Unió által a közelmúltban (a társult országokról, azaz csak a régió egy részéről, valamint Törökországról és Ciprusról) készített elemzés szerint 1996-tól ezek az országok egyre több külföldi működő tőkét vonzanak. Míg 1995-ben 10,5 milliárd (akkori) ecu, addig 2000-ben már 23,7 milliárd euró áramlott a tíz országba.

Az UNCTAD adatai szerint térségünkbe (beleértve a jugoszláv utódállamokat is) tavaly – a nem végleges adatok szerint – 27 milliárd dollárnyi tőke érkezett. Mindeközben a világgazdaságban áramló tőke értéke alaposan megcsappant: tavaly ugyanis – elsősorban a globális gazdaság növekedésének lassulása miatt – közel 50 százalékkal kevesebb áramlott a fejlett világ országaiba, mint egy évvel korábban. Ugyancsak csökkent a latin-amerikai és a karibi térségbe, valamint a fejlődő ázsiai országokba irányított tőke értéke. A határokon átívelő vállalat-összevonások és -felvásárlások száma tavaly 6 ezer volt 600 milliárd dollár értékben, 2000-ben számuk még 1900-zal, értékük pedig 500 milliárd dollárral volt több.

Mindez arról tanúskodik, hogy rendkívül kiélezetté vált a verseny a világ országai között a külföldi működő tőkéért. Nem kis mértékben azért, mert mára mindenki számára egyértelművé vált: a külföldi működő tőke jelentős előnyöket hozhat a fogadó ország gazdaságának. Nemcsak a tőke értékéről van szó, hanem annak hozadékairól, nevezetesen – egyebek között – a (leg)fejlett(ebb) technológiák megtelepedéséről, a know-how átvételéről, a nemzetközi piacokhoz való könnyebb hozzáférhetőségről, a versenyben maradásról is.

Ám a tőke nem jön csak úgy magától: a multinacionális vállalatok betörnek ugyan minden olyan terepre, ahol megfelelően liberalizált a környezet, és elegendő profittal kecsegtet a projekt, ám a kisebbek – lévén (tőke)erejük miatt kevésbé ellenállóak a bizonytalanságokkal szemben – jóval nehezebben mozdulnak. Becsalogatásukban nagy szerepük lehet az általában kormányzati szervként, főként költségvetési pénzekből gazdálkodó befektetésösztönző ügynökségeknek. Az UNCTAD 101 ilyen nemzeti ügynökségről készült – aprólékos kérdőíven alapuló – felmérése is feketén-fehéren ezt bizonyítja.

Kormányzati feladat – költségvetési pénz

A befektetésösztönzés a legtöbb országban kormányzati feladatnak számít – derül ki a tanulmányból. Az összes ilyen ügynökség közel nyolcvan százaléka kormányügynökség – igaz, egyre több törekszik minél nagyobb önállóságra.

Magyarországon az ITDH ma már közhasznú társaságként működik, forrását a központi költségvetés táplálja. Az ügynökségek általában a gazdasági, a pénzügyi vagy a külügyi tárca irányításával dolgoznak. Magyarország nem lóg ki a sorból ebből a szempontból sem: a Gazdasági és a Külügyminisztérium közösen felügyeli az ITDH-t.

A költségvetési forrásokon túl az ügynökségek – tipikusan – saját bevételekre is szert tesznek (szolgáltatásaik egy részét térítés ellenében végzik), s emellett – főként a kelet-európai országokban és a volt Szovjetunió utódállamaiban működők – harmadik forrásból is pénzhez jutnak, nevezetesen külföldi segélyekből – áll a tanulmányban. Tegyük azonban hozzá: a magyar tapasztalatok szerint ez elsősorban a piacgazdasági átalakulás kezdeti szakaszában volt jellemző. Az ITDH is kapott pénzt az Európai Unió PHARE-programjából, s uniós tanácsadó segítette munkáját (a pénzt és a szakértői segítséget elsősorban különböző ágazatspecifikus promóciós programok készítésére fordították).

Ma az említett térség befektetésösztönző ügynökségei költségvetésük mintegy 16 százalékát még mindig nemzetközi segélyből folyósított pénzekből töltik fel. Hasonlóképpen kapnak segélyeket a legkevésbé fejlett országokban működő intézmények.

A felmérés idején az átlagos ügynökségi büdzsé 1,1 millió dollárt tett ki. Az ügynökségek 8 százaléka ugyanakkor évi 100 ezer dollárnál is kevesebb pénzből gazdálkodhatott csupán, miközben 21 százalékuk 5 milliónál nagyobb költségvetéssel dolgozott.

Igen sok országban nemcsak nemzeti, hanem több ügynökség, illetve ezek hálózata is működik, amelyek regionális promóciót végeznek. Ilyen a vizsgált társaságok mintegy harmada, s nem véletlen, hogy létük a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD tagállamaiban jellemző a leginkább: a 30 ország közül húszban van ilyen. Olaszországban például 20, Németországban 16 nemzeti regionális ügynökség teszi a dolgát. Magyarországon az ITDH tavalyig 7 regionális irodát alakított ki a régióközpontokban, s 2001 végétől folyamatosan bővíti hálózatát azzal a céllal, hogy idővel minden egyes megyeszékhelyen legyen képviselete. A világ más országaiban uralkodó tendenciának megfelelően egyébként az ITDH is mind kevésbé működteti egymaga az irodákat: van olyan új regionális egysége, amelyet a helyi önkormányzattal közösen üzemeltet.

Nincs új a nap alatt

A külföldi befektetők vonzásában nagy szerepet játszik a közvetlen kapcsolatok kialakítása, majd fenntartása és fejlesztése. Miként az ilyen ügynökségek jó része – s főként azok, amelyek olyan országot képviselnek, ahol kiemelkedően fontosnak tartják a külföldi működő tőke bevonását –, az ITDH is több irodát tart fenn a határokon túl. Az ír IDA, a japán JETRO, a koreai KOTRA vagy a maláj MIDA igen jól csengő nevek a befektetők körében, s az ITDH-nak is sikerült ilyenné válnia.

Ugyancsak az OECD-tagországokban működő ügynökségek rendelkeznek leginkább külföldi hálózattal, átlagosan hét ilyen irodát tartanak fenn a határokon túl. Az ITDH több mint harminc (kereskedelmi szolgálati) irodát üzemeltet. A fejlődő és az átmeneti országok általában 3-4, a legkevésbé fejlett országok többsége pedig egy irodát tart fenn.

Az irodák ugyanis igen sokba kerülnek. Éppen ezért a külföldi irodát működtető ügynökségek közel fele a konzulátusok és a nagykövetségek adta kereteket használva igyekszik a költségeken spórolni. Magyarországon jelenleg olyan rendszer működik, amelyben vagy kereskedelmi szolgálati iroda, vagy a nagykövetségeken belül egy külgazdasági attasé látja el a befektetésösztönzéssel (és a kereskedelemfejlesztéssel) összefüggő feladatokat.

Az ITDH nem maradt le az internet kínálta lehetőségek kiaknázásában sem. A számítógépes világ alaposan átalakította a befektetésösztönző társaságok munkáját, amihez nem minden szervezet tudott igazodni. Számos ügynökség – derül ki a felmérésből – valamilyen szinten használja az internetet és az e-mail rendszert, miként az elektronikus adatbázist is, de azért óriásiak a különbségek. Míg ugyanis az OECD-országok ügynökségei ma már meg sem tudnának lenni ezek nélkül, a legkevésbé fejlett országokéinak még internet-hozzáférésük sem igen van. Ez a vizsgált cégek egyharmadára jellemző.

Az alapszolgáltatások többnyire hasonlóak. Jellemző az általános imázsépítés, emellett tematikus kiadványokkal és programokkal speciális közeget és tevékenységet is célba vesznek – ezeket meghatározott országok, ágazatok, iparágak és egyes esetekben vállalatok felé közvetítik. A célzott befektetők megszólítása a tapasztalatok szerint igen költséghatékony módszer, annak ellenére, hogy időt és pénzt jócskán felemészt. A szisztémát a megkérdezettek mintegy 80 százaléka követi.

Ugyancsak kiemelt feladat a már megtelepedettek újbóli befektetéseinek ösztönzése. Ezt a megkérdezett ügynökségek közel 70 százaléka tartja kiemelt feladatának, köztük a magyar is. További fontos tennivaló – a vizsgálatban szereplők mintegy fele szerint – a hazai befektetők aktivizálása és a konzultációs szolgáltatás nyújtása. Jóval kisebb számban vannak olyan ügynökségek, amelyek speciális feladatokat is ellátnak, ilyen az ipari parkok létrehozása. Az ITDH is tevékeny szerepet vállal az iparipark-programban, ezen belül abban, hogy odaterelje a külföldi befektetőket.

Technikák, eszközök

Minden egyes ügynökségre jellemző, hogy valamilyen módszerrel igyekszik leszűkíteni promóciós tevékenységének irányát, legyen az regionális, ágazati vagy a kívánatos vállalati kör megcélzása. Területi szempontból Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Ázsia általában toronymagasan vezet: az ügynökségek több mint kétharmada e relációkban igyekszik befektetőt találni. Érdekes módon e három célterület után a negyedik az észak-afrikai és a közel-keleti térség, majd az ötödik Kelet- és Közép-Európa: az előbbit az ügynökségek valamivel több mint egynegyede, az utóbbit pedig közel 25 százaléka tekinti célzott területnek.

Az iparágak szempontjából sokkal nagyobb a szórás. A legáltalánosabban megfogalmazott ágazat (közel 90 százalékos említéssel) a hagyományos feldolgozóipar (benne például a textil- és ruházati ipar, a személygépkocsi-gyártás), míg a második helyen (80 százalék körüli népszerűséggel) a fejlett technológiát képviselő ágazatok, mint az elektronika, a biotechnológia, az űripar áll, a harmadik nagy csoport pedig az infrastruktúrával kapcsolatos beruházások köre.

Az OECD-országokban működő ügynökségek 96, a Kelet- és Közép-Európában tevékenykedőknek pedig 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy külön erőfeszítéseket tesz a high-tech-et képviselő tőke bevonására. Magyarország e téren az élenjárók közé tartozik: az ITDH speciális programokkal igyekszik a magasabb hozzáadott értéket eredményező, legfejlettebb technikákat, technológiákat bevonó modern ágazatokba – az elektronikai és a gépjárműiparba – csalogatni a befektetésre váró pénzeket.

Az UNCTAD felmérése arra is igyekezett választ kapni, milyen tőkebevonást preferálnak az ügynökségek. A megkérdezettek közel 90 százaléka részesíti előnyben a vegyesvállalati formát, illetve a zöldmezős beruházásokat. A megkérdezetteknek csak a fele tartja jó megoldásnak a határokon átívelő vállalati fúziókat és felvásárlásokat. Igaz, a fejlettebb OECD-országok körében ez az arány magasabb (kétharmadnyi), míg a legkevésbé fejlettek között jóval alacsonyabb (alig egynegyednyi). A privatizációnak viszonylag kis szerepet szánnak – ám ez alól, érthető okok miatt, kivételt képeznek Kelet- és Közép-Európa országai. (Az ITDH tevékenységében ez egyáltalán nem szerepel, hiszen nálunk már gyakorlatilag lezajlott a privatizáció.)

Az ügynökségek többsége kiemelt szerepet tulajdonít a személyes kapcsolatoknak, több mint háromnegyedük alkalmazza előszeretettel az erre irányuló marketingeszközöket. Mint a táblázatokból kiderül, szolgáltatásaik, tevékenységük meghatározó része épít erre. Egy-egy nemzetközi fórumon való megjelenés (lett légyen szó akár vásárról, akár befektetői rendezvényről), delegációk fogadása vagy kiutaztatása egyaránt jó alkalom a személyes találkozókban rejlő lehetőségek kiaknázására.

Kevésbé népszerűek, de gyakran alkalmazottak az olyan technikák, amelyek nem vezetnek személyes kapcsolatok kialakításához. Ilyen például a külföldi médiában való hirdetés és a címlistás megkeresés. Az ügynökségek mintegy kétharmada időről időre alkalmazza ezt a módszert is. Mindinkább terjednek a weboldalak: már több mint 125 nemzeti ügynökségnek van saját honlapja, s mellettük közel 140 regionális és tartományi ügynökség is kínálja szolgáltatásait, nyújt információkat a világháló segítségével.