Befektető kerestetik!

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 49. számában (2002. május 1.)
Viszonylag új "üzletágnak" számít a befektetésösztönzés a világban: csupán a nyolcvanas években kezdett el igazán fejlődni, s a kilencvenes években vett nagy lendületet, párhuzamosan a térségünkben végbement gyökeres változásokkal. Így a befektetésösztönzésre szakosodott szervezetek térnyerésének időszaka – nem véletlenül – egybeesik a világgazdaság megnyílásának és a külföldi működő tőke szerepének egyre hangsúlyosabbá válásával – szögezi le egyebek között az UNCTAD közelmúltban megjelent tanulmánya.

Invesztorcsalogató intézmények a világban

Hét éve, 1995-ben alakult meg a befektetésösztönzésre szakosodott intézmények világszövetsége, a WAIPA, tagjainak a száma időközben kétszeresére, 118-ra nőtt. Ennél is több szervezet működik azonban a világban: napjainkban összesen 164 nemzeti és 250 helyi befektetésösztönző ügynökség tevékenykedik. Köztük van a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH), amelyet a rendszerváltozást követő első kormány állított fel (s amely egyébként a befektetésösztönzésen kívül a kereskedelemfejlesztést is feladatául vállalta).

Nem véletlen, hogy a kilencvenes években lendült fel igazán az "üzletág". Ekkor a fejlett országok is egyre-másra liberalizálták a tőkemozgásokat, s mind élesebbé vált a verseny a külföldi működő tőkéért.

Kiélezett verseny

Újabb, s korántsem elhanyagolható vonzerejű versenytársak léptek a színre: az úgynevezett átmeneti piacgazdaságok, azaz Kelet-Közép-Európa, valamint a volt Szovjetunió utódállamai. Az Európai Unió által a közelmúltban (a társult országokról, azaz csak a régió egy részéről, valamint Törökországról és Ciprusról) készített elemzés szerint 1996-tól ezek az országok egyre több külföldi működő tőkét vonzanak. Míg 1995-ben 10,5 milliárd (akkori) ecu, addig 2000-ben már 23,7 milliárd euró áramlott a tíz országba.

Az UNCTAD adatai szerint térségünkbe (beleértve a jugoszláv utódállamokat is) tavaly – a nem végleges adatok szerint – 27 milliárd dollárnyi tőke érkezett. Mindeközben a világgazdaságban áramló tőke értéke alaposan megcsappant: tavaly ugyanis – elsősorban a globális gazdaság növekedésének lassulása miatt – közel 50 százalékkal kevesebb áramlott a fejlett világ országaiba, mint egy évvel korábban. Ugyancsak csökkent a latin-amerikai és a karibi térségbe, valamint a fejlődő ázsiai országokba irányított tőke értéke. A határokon átívelő vállalat-összevonások és -felvásárlások száma tavaly 6 ezer volt 600 milliárd dollár értékben, 2000-ben számuk még 1900-zal, értékük pedig 500 milliárd dollárral volt több.

Mindez arról tanúskodik, hogy rendkívül kiélezetté vált a verseny a világ országai között a külföldi működő tőkéért. Nem kis mértékben azért, mert mára mindenki számára egyértelművé vált: a külföldi működő tőke jelentős előnyöket hozhat a fogadó ország gazdaságának. Nemcsak a tőke értékéről van szó, hanem annak hozadékairól, nevezetesen – egyebek között – a (leg)fejlett(ebb) technológiák megtelepedéséről, a know-how átvételéről, a nemzetközi piacokhoz való könnyebb hozzáférhetőségről, a versenyben maradásról is.

Ám a tőke nem jön csak úgy magától: a multinacionális vállalatok betörnek ugyan minden olyan terepre, ahol megfelelően liberalizált a környezet, és elegendő profittal kecsegtet a projekt, ám a kisebbek – lévén (tőke)erejük miatt kevésbé ellenállóak a bizonytalanságokkal szemben – jóval nehezebben mozdulnak. Becsalogatásukban nagy szerepük lehet az általában kormányzati szervként, főként költségvetési pénzekből gazdálkodó befektetésösztönző ügynökségeknek. Az UNCTAD 101 ilyen nemzeti ügynökségről készült – aprólékos kérdőíven alapuló – felmérése is feketén-fehéren ezt bizonyítja.

Ügynökségek profilja a célközönség szerint, országcsoportonként

 

Az ügynökségek általános profilja

Legkevésbé fejlettek

Egyéb fejlődők

Átmeneti gazdaságok

OECD-tagországok

Tőkeimport célországai

Nyugat-Európa, Észak-Amerika

Ázsia és a csendes-óceáni térség, Nyugat-Európa

Észak-Amerika, Nyugat-Európa

Nyugat-Európa, Észak-Amerika

Nyugat-Európa, Észak-Amerika

Tőkeexport célországai

Kelet- és Közép-Európa, Nyugat-Európa

Ázsia és a csendes- óceáni térség, Kelet- és Közép-Európa

Nyugat-Európa, Kelet- és Közép- Európa

Kelet- és Közép-Európa, Nyugat-Európa

Kelet- és Közép-Európa, Nyugat-Európa

Elsődleges célágazatok

Hagyományos feldolgozóipar Fejlett technikát képviselő iparágak

Agráripar Hagyományos feldolgozóipar

Agráripar Hagyományos feldolgozóipar

Stratégiai befektetések(pl. K+F, forgalmazó- központok) Hagyományos feldolgozóipar

Fejlett technikát képviselő iparágak Szolgáltatások(pl. e-kereskedelem)

Elsődleges célbefektetők

Már megtelepedett befektetők Kkv-k a világ más országaiból

Már megtelepedett befektetők Kkv-k a világ más országaiból

Már megtelepedett befektetők Kkv-k a világ más országaiból

Már megtelepedett befektetők Multinacionális vállalatok

Már megtelepedett befektetők Multinacionális vállalatok

Célzott megjelenési forma

Vegyesvállalat Zöldmezős

Vegyesvállalat Zöldmezős

Vegyesvállalat Zöldmezős

Vegyesvállalat Zöldmezős

Zöldmezős Barnamezős

Minimum befektetési összeg (M USD)

125 000

100 000

175 000

525 000

50 000

Forrás: UNCTAD

Kormányzati feladat – költségvetési pénz

A befektetésösztönzés a legtöbb országban kormányzati feladatnak számít – derül ki a tanulmányból. Az összes ilyen ügynökség közel nyolcvan százaléka kormányügynökség – igaz, egyre több törekszik minél nagyobb önállóságra.

Magyarországon az ITDH ma már közhasznú társaságként működik, forrását a központi költségvetés táplálja. Az ügynökségek általában a gazdasági, a pénzügyi vagy a külügyi tárca irányításával dolgoznak. Magyarország nem lóg ki a sorból ebből a szempontból sem: a Gazdasági és a Külügyminisztérium közösen felügyeli az ITDH-t.

A költségvetési forrásokon túl az ügynökségek – tipikusan – saját bevételekre is szert tesznek (szolgáltatásaik egy részét térítés ellenében végzik), s emellett – főként a kelet-európai országokban és a volt Szovjetunió utódállamaiban működők – harmadik forrásból is pénzhez jutnak, nevezetesen külföldi segélyekből – áll a tanulmányban. Tegyük azonban hozzá: a magyar tapasztalatok szerint ez elsősorban a piacgazdasági átalakulás kezdeti szakaszában volt jellemző. Az ITDH is kapott pénzt az Európai Unió PHARE-programjából, s uniós tanácsadó segítette munkáját (a pénzt és a szakértői segítséget elsősorban különböző ágazatspecifikus promóciós programok készítésére fordították).

Ma az említett térség befektetésösztönző ügynökségei költségvetésük mintegy 16 százalékát még mindig nemzetközi segélyből folyósított pénzekből töltik fel. Hasonlóképpen kapnak segélyeket a legkevésbé fejlett országokban működő intézmények.

A felmérés idején az átlagos ügynökségi büdzsé 1,1 millió dollárt tett ki. Az ügynökségek 8 százaléka ugyanakkor évi 100 ezer dollárnál is kevesebb pénzből gazdálkodhatott csupán, miközben 21 százalékuk 5 milliónál nagyobb költségvetéssel dolgozott.

Igen sok országban nemcsak nemzeti, hanem több ügynökség, illetve ezek hálózata is működik, amelyek regionális promóciót végeznek. Ilyen a vizsgált társaságok mintegy harmada, s nem véletlen, hogy létük a legfejlettebb ipari országokat tömörítő OECD tagállamaiban jellemző a leginkább: a 30 ország közül húszban van ilyen. Olaszországban például 20, Németországban 16 nemzeti regionális ügynökség teszi a dolgát. Magyarországon az ITDH tavalyig 7 regionális irodát alakított ki a régióközpontokban, s 2001 végétől folyamatosan bővíti hálózatát azzal a céllal, hogy idővel minden egyes megyeszékhelyen legyen képviselete. A világ más országaiban uralkodó tendenciának megfelelően egyébként az ITDH is mind kevésbé működteti egymaga az irodákat: van olyan új regionális egysége, amelyet a helyi önkormányzattal közösen üzemeltet.

Nincs új a nap alatt

A külföldi befektetők vonzásában nagy szerepet játszik a közvetlen kapcsolatok kialakítása, majd fenntartása és fejlesztése. Miként az ilyen ügynökségek jó része – s főként azok, amelyek olyan országot képviselnek, ahol kiemelkedően fontosnak tartják a külföldi működő tőke bevonását –, az ITDH is több irodát tart fenn a határokon túl. Az ír IDA, a japán JETRO, a koreai KOTRA vagy a maláj MIDA igen jól csengő nevek a befektetők körében, s az ITDH-nak is sikerült ilyenné válnia.

Ugyancsak az OECD-tagországokban működő ügynökségek rendelkeznek leginkább külföldi hálózattal, átlagosan hét ilyen irodát tartanak fenn a határokon túl. Az ITDH több mint harminc (kereskedelmi szolgálati) irodát üzemeltet. A fejlődő és az átmeneti országok általában 3-4, a legkevésbé fejlett országok többsége pedig egy irodát tart fenn.

Az irodák ugyanis igen sokba kerülnek. Éppen ezért a külföldi irodát működtető ügynökségek közel fele a konzulátusok és a nagykövetségek adta kereteket használva igyekszik a költségeken spórolni. Magyarországon jelenleg olyan rendszer működik, amelyben vagy kereskedelmi szolgálati iroda, vagy a nagykövetségeken belül egy külgazdasági attasé látja el a befektetésösztönzéssel (és a kereskedelemfejlesztéssel) összefüggő feladatokat.

Az ITDH nem maradt le az internet kínálta lehetőségek kiaknázásában sem. A számítógépes világ alaposan átalakította a befektetésösztönző társaságok munkáját, amihez nem minden szervezet tudott igazodni. Számos ügynökség – derül ki a felmérésből – valamilyen szinten használja az internetet és az e-mail rendszert, miként az elektronikus adatbázist is, de azért óriásiak a különbségek. Míg ugyanis az OECD-országok ügynökségei ma már meg sem tudnának lenni ezek nélkül, a legkevésbé fejlett országokéinak még internet-hozzáférésük sem igen van. Ez a vizsgált cégek egyharmadára jellemző.

Az alapszolgáltatások többnyire hasonlóak. Jellemző az általános imázsépítés, emellett tematikus kiadványokkal és programokkal speciális közeget és tevékenységet is célba vesznek – ezeket meghatározott országok, ágazatok, iparágak és egyes esetekben vállalatok felé közvetítik. A célzott befektetők megszólítása a tapasztalatok szerint igen költséghatékony módszer, annak ellenére, hogy időt és pénzt jócskán felemészt. A szisztémát a megkérdezettek mintegy 80 százaléka követi.

Ugyancsak kiemelt feladat a már megtelepedettek újbóli befektetéseinek ösztönzése. Ezt a megkérdezett ügynökségek közel 70 százaléka tartja kiemelt feladatának, köztük a magyar is. További fontos tennivaló – a vizsgálatban szereplők mintegy fele szerint – a hazai befektetők aktivizálása és a konzultációs szolgáltatás nyújtása. Jóval kisebb számban vannak olyan ügynökségek, amelyek speciális feladatokat is ellátnak, ilyen az ipari parkok létrehozása. Az ITDH is tevékeny szerepet vállal az iparipark-programban, ezen belül abban, hogy odaterelje a külföldi befektetőket.

Ügynökségek profilja a befektetőknek kínált szolgáltatások szerint, országcsoportonként

 

Ügynökségek általános profilja

Legkevésbé fejlett országok

Egyéb fejlődők

Átmeneti gazdaságok

OECD-tagországok

A legfontosabb befektetést megelőző szolgáltatások

Üzleti partnerközvetítés Hazai piaci információ nyújtása Hazai foglalkoztatási tanácsadás

Hazai foglalkoztatási tanácsadás Szállítmányozási tanácsadás Üzleti partnerközvetítés

Üzleti partnerközvetítés

Hazai piaci információ nyújtása Hazai foglalkoztatási tanácsadás

Hazai piaci információ Megfelelő terep kiválasztása/ infrastruktúra Hazai foglalkoztatási tanácsadás

Megfelelő terep kiválasztása/infrastruktúra Hazai piacról információ nyújtása

A legfontosabb befektetést követő szolgáltatások

Regisztrációs/ licenccel

kapcsolatos Munkaengedélyek megszerzése Jogi

Regisztrációs/ licenccel

kapcsolatos Munkaengedélyek megszerzése Vámügyek

Regisztrációs/licenccel

kapcsolatos Munkaengedélyek megszerzése Jogi

Regisztrációs/licenccel

kapcsolatos Munkaengedélyek megszerzése Jogi

Regisztrációs/licenccel

kapcsolatos Munkaengedélyek megszerzése Jogi

Forrás: UNCTAD

Technikák, eszközök

Minden egyes ügynökségre jellemző, hogy valamilyen módszerrel igyekszik leszűkíteni promóciós tevékenységének irányát, legyen az regionális, ágazati vagy a kívánatos vállalati kör megcélzása. Területi szempontból Nyugat-Európa, Észak-Amerika és Ázsia általában toronymagasan vezet: az ügynökségek több mint kétharmada e relációkban igyekszik befektetőt találni. Érdekes módon e három célterület után a negyedik az észak-afrikai és a közel-keleti térség, majd az ötödik Kelet- és Közép-Európa: az előbbit az ügynökségek valamivel több mint egynegyede, az utóbbit pedig közel 25 százaléka tekinti célzott területnek.

Az iparágak szempontjából sokkal nagyobb a szórás. A legáltalánosabban megfogalmazott ágazat (közel 90 százalékos említéssel) a hagyományos feldolgozóipar (benne például a textil- és ruházati ipar, a személygépkocsi-gyártás), míg a második helyen (80 százalék körüli népszerűséggel) a fejlett technológiát képviselő ágazatok, mint az elektronika, a biotechnológia, az űripar áll, a harmadik nagy csoport pedig az infrastruktúrával kapcsolatos beruházások köre.

Az OECD-országokban működő ügynökségek 96, a Kelet- és Közép-Európában tevékenykedőknek pedig 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy külön erőfeszítéseket tesz a high-tech-et képviselő tőke bevonására. Magyarország e téren az élenjárók közé tartozik: az ITDH speciális programokkal igyekszik a magasabb hozzáadott értéket eredményező, legfejlettebb technikákat, technológiákat bevonó modern ágazatokba – az elektronikai és a gépjárműiparba – csalogatni a befektetésre váró pénzeket.

Az UNCTAD felmérése arra is igyekezett választ kapni, milyen tőkebevonást preferálnak az ügynökségek. A megkérdezettek közel 90 százaléka részesíti előnyben a vegyesvállalati formát, illetve a zöldmezős beruházásokat. A megkérdezetteknek csak a fele tartja jó megoldásnak a határokon átívelő vállalati fúziókat és felvásárlásokat. Igaz, a fejlettebb OECD-országok körében ez az arány magasabb (kétharmadnyi), míg a legkevésbé fejlettek között jóval alacsonyabb (alig egynegyednyi). A privatizációnak viszonylag kis szerepet szánnak – ám ez alól, érthető okok miatt, kivételt képeznek Kelet- és Közép-Európa országai. (Az ITDH tevékenységében ez egyáltalán nem szerepel, hiszen nálunk már gyakorlatilag lezajlott a privatizáció.)

Az ügynökségek többsége kiemelt szerepet tulajdonít a személyes kapcsolatoknak, több mint háromnegyedük alkalmazza előszeretettel az erre irányuló marketingeszközöket. Mint a táblázatokból kiderül, szolgáltatásaik, tevékenységük meghatározó része épít erre. Egy-egy nemzetközi fórumon való megjelenés (lett légyen szó akár vásárról, akár befektetői rendezvényről), delegációk fogadása vagy kiutaztatása egyaránt jó alkalom a személyes találkozókban rejlő lehetőségek kiaknázására.

Kevésbé népszerűek, de gyakran alkalmazottak az olyan technikák, amelyek nem vezetnek személyes kapcsolatok kialakításához. Ilyen például a külföldi médiában való hirdetés és a címlistás megkeresés. Az ügynökségek mintegy kétharmada időről időre alkalmazza ezt a módszert is. Mindinkább terjednek a weboldalak: már több mint 125 nemzeti ügynökségnek van saját honlapja, s mellettük közel 140 regionális és tartományi ügynökség is kínálja szolgáltatásait, nyújt információkat a világháló segítségével.

Ügynökségek profilja a promóciós munka szerint, országcsoportonként

 

Ügynökségek általános profilja

Legkevésbé fejlett országok

Egyéb fejlődők

Átmeneti gazdaságok

OECD-tagországok

Imázsépítés

Nemzetközi konferenciák Külföldi befektetők fogadása Nemzetközi vásárok

Külföldi látogatások Hirdetés üzleti médiában Külföldi befektetők fogadása

Külföldi befektetők fogadása Nemzetközi konferenciák Nemzetközi vásárok

Nemzetközi vásárok Szemináriumok, tárgyalások szervezése külföldi Befektetőkkel Külföldi befektetők fogadása

Külföldi befektetők fogadása Nemzetközi konferenciák Nemzetközi vásárok

A média a leghatékonyabb

Általános promóciós kiadvány, befektetési útmutató Weboldal Ágazati brosúrák

Általános promóciós kiadvány, befektetési útmutató Ágazati brosúrák Fact sheet

Általános promóciós kiadvány, befektetési útmutató Weboldal Ágazati brosúrák

Általános promóciós kiadvány, befektetési útmutató Weboldal Ágazati brosúrák

Általános promóciós kiadvány, befektetési útmutató Weboldal Ágazati brosúrák

 

Promóciós büdzsé/év (USD)

475 000

50 000

400 000

325 000

600 000

Forrás: UNCTAD

         

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. május 1.) vegye figyelembe!