Már érezhető a törés a gazdasági növekedésben
A GDP éveken át tartó emelkedése után 1998-tól megindult a foglalkoztatás bővülése, az 1998-2001 közötti négy évben összesen 5,9 százalékkal emelkedett a létszám a munkaerő-felmérések tanúsága szerint. Figyelemre méltó, hogy a GDP nemzetközi összehasonlításban jelentős, évi 4-5 százalékos növekedése is csak 1,5 százalék körüli évi átlagos létszámbővülést idézett elő. A kedvező folyamat 2001-ben megtört, a tavalyi évet stagnálás jellemezte, összhangban a GDP növekedési ütemének lassulásával.
Változó feltételrendszer
A 15-74 éves népesség foglalkoztatásában a 0,3 százalékos növekedés (mely a statisztikai hibahatáron belül volt) gyakorlatilag megtorpanásként értelmezhető. A munkanélküliek száma – s ezáltal a munkanélküliségi ráta – viszont jelentősen csökkent. Az állástalanok fogyását nyilvánvalóan nem a gazdaság pótlólagos munkaerő-szükséglete idézte elő. A munkanélküli-ellátó rendszert szigorító, 2000 februárjában hatályba lépett törvénymódosítás következtében szűkült a statisztikában munkanélkülieknek nevezhetők köre.
Mint emlékezetes, a munkanélküli-járadék folyósítási idejének felső határa 360-ról 270 napra csökkent; a járadékrendszerbe történő bekerülés feltétele a minimum 180 munkaviszonyban töltött napról 200-ra emelkedett, az érte járó járadékos napok száma viszont 45 napról 40-re mérséklődött; a járadék melletti keresőtevékenység lehetősége megszűnt; a jövedelempótló támogatás intézményét felszámolták, a legrászorultabbak legfeljebb szociális segélyben részesülhetnek.
Regionális aránytalanság
Regionális metszetben a 2001. év munkaerő-piaci történései közül, a korábbiakban tapasztaltakhoz képest figyelemre méltó változás a nyugat-dunántúli régió létszámvesztése, a közép-magyarországi növekedés lassulása, továbbá az észak-alföldi térség átlagosat jóval meghaladó létszámgyarapodása. Az előbbiek a multinacionális cégeket is érzékenyen érintő világgazdasági recesszió, az utóbbi az M3-as út továbbépítésének következménye. A regionális munkanélküliségi ráta igen kedvező – 5 százalék alatti – a közép-magyarországi, a nyugat- és közép-dunántúli régióban.
A hozzáadott érték emelkedésétől éveken át elmaradó foglalkoztatásbővülést magyarázza a magyar gazdaság alacsony termelékenységi színvonala és a hatékonyság javításának elodázhatatlansága. A 2001-ben gyakorlatilag stagnáló foglalkoztatás mellett is visszaesés tapasztalható a GDP-re vetített termelékenység növekedési ütemében, különösen az ipar hatékonyságjavulásának lassuló üteme ad okot aggodalomra. A mezőgazdaság termelékenységének javulása sokkal inkább köszönhető a fogyó létszámnak, mint az ágazat technikai korszerűsödésének.
A világgazdasági recesszió hatása
A GDP-növekedés negyedévről negyedévre tapasztalt lassulása és a foglalkoztatási színvonal emelkedésének megállása 2001-ben – mint azt már jeleztük – ugyanarra a végső okra: a világgazdasági recesszióra vezethető vissza. A nemzetközi trendek hazai érvényre jutásában a magyar gazdaság duális jellege ismételten megmutatkozott. A világgazdasági kereslet változásaira más ütemben és más módon reagáltak a külföldi és belföldi tulajdonú cégek. A korábbi években tapasztalt konjunktúraingadozások hatásaival ellentétben most a nagyméretű, exportorientált és jellemzően külföldi tulajdonban lévő cégek szenvedték meg elsősorban a dekonjunktúrát.
A versenyszférában – becslések szerint – az állami tulajdonban lévő cégeknél dolgozik az alkalmazottak majdnem 10 százaléka, belföldi magántulajdonban lévőknél hozzávetőlegesen a kétharmada, s valamivel több mint negyedrészét külföldi tulajdonosi többségű cég foglalkoztatja.
Az állami foglalkoztatás a nagy szolgáltatórendszereknél jellemző, például az energiatermelésben. A versenyszférában dolgozó állami alkalmazottak több mint fele a szállítás, posta, hírközlés ágazatban tevékenykedik. A nemzetgazdaságban a belföldi magántulajdonosi többségű cégek alkotják a foglalkoztatás alapvető bázisát, s ez az iparban és a kereskedelemben koncentrálódik. A külföldi tulajdonú cégek foglalkoztatási szerepe legjelentősebb a vegyiparban, a gépiparban és a pénzügyi szolgáltató szektorban. A külföldieknél foglalkoztatottak igen erősen sűrűsödnek az iparban. A kettős könyvvitelt vezető ipari cégek foglalkoztatottjainak hozzávetőlegesen 40 százaléka külföldi tulajdonban lévő társaság alkalmazottja volt tavaly.
Létszámfelvevők és -leépítők
A GKI Rt. vállalkozási felmérései szerint is az 1992-2000 közötti időszakban a külföldi többségű cégek csoportja volt a legjelentősebb létszámfelvevő, míg az állami vállalatok a leépítésben jártak élen.
A külföldi többségű vállalatok közül – 1996 kivételével – mindig a létszámgyarapításra törekvők voltak többségben a leépítést fontolgatókkal szemben. Ugyanez fordítva igaz az állami többségű gazdálkodó szervezetekre, ezeknél a leépíteni szándékozók felé billent a mérleg. A kilencvenes évtized első felében a különbség jelentős volt, míg a második felében már jóval \"szelídebb\". A belföldi magáncégek foglalkoztatási várakozásai a nullapont körül alakultak, két lényeges kivétellel: 1994-ben és 1998-ban – vélhetően a felgyorsuló gazdasági növekedés hatására – a megszokottnál optimistább várakozásokat fogalmaztak meg.
A vállalkozási szféra szereplői meglehetősen pontosan ismerik a munkaerőpiac jellemzőit, lehetőségeit, erre utal a GKI Rt. 1992 óta összehasonlítható módon folytatott felmérése, mely a vállalkozások foglalkoztatási szándékait is kutatja. A válaszadók foglalkoztatási várakozásai elég jól beváltak, a vállalati prognózisok megbízhatóaknak bizonyultak. (A várakozások és a tényadatok idősora közötti korrelációs együttható értéke 0,92, ami igen erős kapcsolatra, szoros összefüggésre utal.)
2001 tavaszán és őszén a megkérdezett cégek még nem érzékelték a lassulás jeleit, a vállalkozások nagyságrendileg 40 százaléka a stagnálást tartotta valószínűnek, és magasabb arányban fordultak elő a válaszolók között a foglalkoztatottak számának gyarapodását előrevetítők, mint a fogyást prognosztizálók. A válaszok belső struktúráját vizsgálva visszaigazolódnak a vállalkozások várakozásaiban a korábban említett tendenciák: így például a külföldi tulajdonban lévő cégek létszámbővítési prognózisai fél év alatt több mint 10 százalékpontot estek, a kisméretű, továbbá a szolgáltató cégek – tehát az alapvetően a belföldi piacon érdekeltek – létszám-emelkedési várakozásai meghaladták az átlagosat.
Strukturális sajátosságok
A 2001. évi foglalkoztatási folyamatok áttekintése – a már említett általános megtorpanás mellett – néhány figyelemre méltó strukturális sajátosságot is mutat. A valamennyi jövedelemszerző tevékenységet számba vevő munkaerő-felmérés adatai szerint vizsgálva a nemzetgazdasági ágak közül létszámfelszívó maradt:
– az ipar, ezen belül is a feldolgozóipar, melynek dinamizmusát az év első felében még élénk export- és belföldi kereslet, a hazai fogyasztás viszonylag jelentős – az egyéni 5 százalékos, a közösségi 3 százalékos – emelkedése alapozta meg;
– az építőipart az ingatlanpiaci \"boom\", az állami eszközökkel támogatott lakás- és infrastruktúra-fejlesztési program állította nagy feladatok elé;
– a kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikkek javítása ágazat a bevásárlóközpontok további gyarapodásából nyeri pótlólagos munkaerőigényét, mint azt a nagyobb szervezetekre vonatkozó adatokból látni fogjuk. A kisméretű szervezetekben alkalmazottak száma már érzékelhetően csökken, ezt bizonyítja az ágazat teljes foglalkoztatását jelző index korábbiaknál lényegesen alacsonyabb dinamikájú emelkedése;
– a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás ágazat feltűnően magas dinamikájú létszámgyarapodása részben a turizmus kiemelt fejlesztési forrásokhoz juttatásának a következménye;
– az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások ágazat, ami olyan részterületeket tömörít, melyek kedvező konjunktúrája a már említett jelentős ingatlanpiaci előretöréssel állt összefüggésben, továbbá a számítástechnikai szolgáltatások változatlanul dinamikus keresletével, a számviteli, adószakértői feladatok gyarapodásával volt összhangban.
\"A munkaerő-felmérés foglalkoztatottjainak száma\" című táblázat valamennyi gazdasági szereplő, tehát a mikrovállalkozások és egyéni vállalkozások, sőt még a feketefoglalkoztatás adatait is tartalmazza (amennyiben a megkérdezett személyek bevallották azt is). A 92. oldalon lévő táblázat adatai szűkebb körre, a legalább öt főt alkalmazó vállalkozásokra vonatkoznak. Ennek alapján kedvezőtlenebb képet kapunk, bár a nemzetgazdasági ágak többségében a létszámmozgások azonos irányúak voltak, a mértékekben természetesen voltak különbségek a jellemző vállalkozási méretstruktúra eltérítő hatásaként. A legszembetűnőbb különbség a két számbavételi mód eredményei között a nemzetgazdaság vezető ágának, az iparnak a létszámalakulásában mutatkozó eltérő irány.
A világgazdasági dekonjunktúra kedvezőtlen következményei a hazánkba települt külföldi érdekeltségű vállalkozásokon keresztül gyűrűzött be. Ezek a cégek azonnal reagáltak a csökkenő világkeresletre, s magyarországi leányvállalataik működési kapacitását csökkentették. Ez a létszám csökkentését éppúgy jelentette, mint a hazai beszállítókkal szembeni csökkenő keresletet, amely közvetve szintén a munkaerőpiac szűküléséhez vezetett. A múlt év felétől érzékelhető, majd fokozatosan növekvő dekonjunktúra szemléletesen nyomon követhető a foglalkoztatás havi, illetve negyedévi adatai alapján.
A versenyszférával ellentétben a költségvetési szféra éven belüli létszámmozgását a 2002. évi parlamenti választásokat megelőző intézménygyarapodás, illetve a korábban elmaradt keresetnövelés részbeni pótlását szolgáló kereseti pozíciójavítás befolyásolta. Itt negyedévről negyedévre mérséklődött a létszám fogyása, sőt az év utolsó két hónapjában pozitív tartományba került az index. A választási és az azt megelőző évben korábban is jellemző volt a közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás ágazat létszámának kisebb-nagyobb mértékű bővülése, a 2001-es adatok alapján vélelmezhető, hogy most sem lesz másképp.
|
Az alkalmazásban állók létszáma havonként |
||||||
|
Időszak |
Nemzetgazdaság összesen |
Ebből: |
||||
|
versenyszféra összesen |
költségvetés összesen |
|||||
|
1000 fő |
előző év azonos időszaka = 100 |
1000 f ő |
előző év azonos időszaka = 100 |
1000 fő |
előző év azonos időszaka = 100 |
|
|
2001. január |
2705,1 |
100,9 |
1893,7 |
101,6 |
774,3 |
98,6 |
|
február |
2710,3 |
100,2 |
1893,8 |
100,5 |
777,9 |
98,9 |
|
március |
2721,6 |
100,3 |
1902,1 |
100,6 |
781,0 |
99,1 |
|
január-március |
2712,3 |
100,5 |
1896,6 |
100,9 |
777,7 |
98,9 |
|
április |
2726,5 |
100,7 |
1900,8 |
100,8 |
786,4 |
99,7 |
|
május |
2728,7 |
100,4 |
1896,8 |
100,3 |
791,3 |
99,9 |
|
június |
2726,2 |
100,1 |
1891,9 |
99,9 |
793,0 |
99,8 |
|
január-június |
2719,7 |
100,4 |
1896,5 |
100,6 |
784,0 |
99,3 |
|
július |
2731,6 |
99,9 |
1898,6 |
99,6 |
791,3 |
99,8 |
|
augusztus |
2728,1 |
99,9 |
1895,5 |
99,8 |
790,4 |
99,4 |
|
szeptember |
2731,2 |
99,7 |
1890,5 |
99,4 |
798,3 |
99,9 |
|
január-szeptember |
2723,3 |
100,2 |
1896,0 |
100,3 |
787,1 |
99,5 |
|
október |
2723,6 |
99,5 |
1885,3 |
99,2 |
796,3 |
99,9 |
|
november |
2716,6 |
99,6 |
1880,3 |
99,2 |
795,1 |
100,2 |
|
december |
2688,5 |
99,6 |
1861,3 |
99,2 |
786,5 |
100,3 |
|
január-december |
2720,8 |
100,1 |
1891,7 |
100,0 |
788,6 |
99,6 |
|
Forrás: KSH |
||||||
Ágazati jellegzetességek
A feldolgozóipar ágazatai közül a második legnagyobb létszámveszteséget szenvedte el a textília, textiláru, bőrtermék, lábbeli gyártása. Az ágazatot 2001-ben többféle, a gazdálkodási feltételeket nehezítő hatás érte egyidejűleg. Az ágazat termelésének zömét a külföldi bérmunka adja. A már említett kedvezőtlen nemzetközi klíma szorította le az árakat, azok növelésére nem volt érdemi lehetőség. A 2001. év közepén bevezetett sávszélesítés nyomán a forint reálfelértékelődése jelentős veszteséget okozott a korábban elsősorban márkában vagy egyéb külföldi pénznemben szerződött vállalkozásoknak. A 2001. évben érvényes 40 ezer forintos minimálbér szintén jelentős pótlólagos terheket rótt az ágazat cégeire, mert viszonylag sokan kerestek az érintett szakmákban ennél kevesebbet korábban. A minimálbér-emelés miatt növekvő élőmunkaköltségek rontották az ilyen fizetéssel magas arányban foglalkoztató cégek nemzetközi versenyképességét. Az ágazatba viszonylag sok ilyen vállalkozás tartozik, logikus következmény volt, hogy számos nyugati partner már tavaly visszavonta megrendelését, s még több fontolgatta az Ukrajnába, Romániába történő áttelepülést.
A feldolgozóipar ágazatai közül a legnagyobb dinamikájú létszámapadás – az egyébként kis létszámú – egyéb nemfém ásványi termékek gyártása (építőanyag-ipar) területén következett be, feltehető, hogy a 2001 végére, 2002 elejére valamelyest visszaeső lakáspiaci konjunktúra előszele érződött a foglalkoztatás csökkenésében.
A gépipar az elmúlt években minden szempontból – termelés, export, foglalkoztatás – a nemzetgazdaság legdinamikusabban fejlődő területe volt. Éves szinten ugyan még nőtt az ágazat foglalkoztatási képessége, de ez jóval alatta maradt a korábbi években tapasztalt dinamikának. Talán itt mutatkozik meg a leglátványosabban a multinacionális vállalatok munkaerőigényének visszaesése.
A kereskedelem, javítás ágazatban az öt főnél többet foglalkoztató szervezetek létszámgyarapodása a 2000. évit megközelítő dinamikával folytatódott, amire a már említett nagy bevásárlókomplexumok térhódításán túl a nagyobb létszámú szervizek terjedése is magyarázatul szolgál.
Az ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás ágazat tudhatta magáénak legdinamikusabb állománynövekedést. Pozitív tendenciaként értékelhető, hogy nagyobb méretű szervezeteiben a létszámbővülés növekedési üteme gyorsabb volt, mint az ágazat összes foglalkoztatója esetében. Ez a kedvező konjunkturális helyzeten túlmenően arra is utal, hogy megindult ezen a területen a koncentrálódás, ami remélhetőleg emeli a szolgáltatások színvonalát is.
Terjed a részmunkaidős foglalkoztatás
Nemzetgazdasági áganként áttekintve a teljes és a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszámának változását, szokatlan jelenség tapasztalható. Korábban a részmunkaidős foglalkoztatás emelésére irányuló minden próbálkozás gyakorlatilag meghiúsult. 2001-ben viszont a nem teljes munkaidőben alkalmazottak száma országosan 19 százalékkal bővült a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, ezen belül a versenyszférában 23,4 százalékos, a költségvetési szférában 6,1 százalékos volt a gyarapodás. A nem teljes munkaidőben alkalmazottak száma két kivétellel – bányászat és vegyipar – minden ágazatban nőtt. A teljes munkaidőben történő foglalkoztatás ezzel szemben mindössze négy ágazatban bővült – ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás: 9,1 százalékkal, kereskedelem, javítás: 2,3 százalékkal, gépipar: 1,5 százalékkal, fémalapanyag, fémfeldolgozási termékek gyártása: 0, 5 százalék –, és az építőiparban szinten maradt.
A részmunkaidő terjedésének alapvető oka a foglalkoztatási költségek emelkedése, ezen belül is konkrétan a szokásosnál jóval magasabb dinamikájú minimálbér-emelés. (Egyes vélemények szerint a dolgozókat továbbra is teljes munkaidőben foglalkoztatják, s zsebbe kapják a különbözetet. Természetesen ezen állítások valóságtartalmát nehéz megítélni.) Szembetűnő azonban, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás átlagosat jelentősen meghaladó bővülése általában olyan ágazatokra jellemző, ahol a munka jellege, beosztása miatt nehéz tetten érni az esetleges szabálytalanságokat. Az országosan jellemző dinamikának hozzávetőlegesen kétszerese tapasztalható a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (39,5 százalék) és a kereskedelem, javítás (36,1 százalék) területén, de a 26-29 százalékos sávban található az élelmiszeripar, ital, dohánytermék gyártása, az ingatlanügyletek, a gazdasági szolgáltatás és a mezőgazdaság is.
Telített országrészek
Az ország befektetőkkel telített részein – a fővárosban és Nyugat-Magyarországon – gyakorlatilag teljessé vált a foglalkoztatás. Ezekben az országrészekben jelenleg már olyan alacsony a munkanélküliség, hogy az a strukturális változások miatt tovább már aligha csökkenthető. Ennek ellenére még ezekben a térségekben sem beszélhetünk általános mennyiségi munkaerőhiányról. Ez két tényezőre vezethető vissza.
Egyfelől az évtized végére megindult a külföldi működő tőke kétirányú mozgása, tehát most már nemcsak befelé áramlik, hanem egy része tovább is áll. A cserélődés folytán állandóan szabadul fel munkaerő, amely megalapozza a később érkezettek igényeinek kielégítését. Különösen így volt ez 2001-ben, amikor a külföldi működő tőke nettó beáramlása lefékeződött.
Szakképzettek előnyben?
A munkavállalók szakmai felkészültségének megítélése, a munkaadók szakképzettségi követelményeinek kielégíthetősége örök vita tárgya még szakmai berkekben is. A munkaerő-kereslet strukturáltsága miatt mindenre lehet példát s ellenpéldát találni, bizonyos feltételek mellett egyaránt igaz, hogy a magyar munkaerő túlképzett, illetve alulképzett.
A GKI Rt. 2001-ben több kutatása során, különféle módszerekkel megkísérelte feltérképezni a munkaadók szakképzettségi igényeit, a munkavállalók képzettségével kapcsolatos észrevételeit.
A 2001 tavaszán és őszén végzett kérdőíves megkérdezések szerint a vállalkozások az összes nemzetgazdasági ágban a szakképzett dolgozók számának növelésére és a szakképzetlenek foglalkoztatásának csökkentésére törekedtek. Kivétel ez alól a mezőgazdaság, ahol minden foglalkoztatási csoportban csökkenésre számítanak a válaszadók.
A szakképzett munkaerő iránti igény széles körben tapasztalható, a jól képzett szakemberek megszerzése és megtartása iránti törekvés az elmúlt években határozottan erősödött. Az is figyelemre méltó, hogy e szándék erőssége minden nemzetgazdasági ágban s minden vállalatnagyság szerint képzett csoportban egyforma, s még az elbocsátásokra készülő cégeknél is markánsan jelen van.
|
A 15-74 éves népesség gazdasági aktivitása régiók szerint (ezer fő) |
|||||||||||||
|
Régiók |
Foglalkoztatottak |
Munkanélküliek |
Gazdaságilag aktívak |
Gazdaságilag inaktívak |
Népesség |
Munka-nélküliségi ráta % |
Aktívitási arány % |
||||||
|
száma |
előző év=100% |
száma |
előző év=100% |
száma |
előző év=100% |
száma |
előző év=100% |
száma |
előző év=100% |
||||
|
Közép-Magyarország |
|||||||||||||
|
1998 |
1141,2 |
68,3 |
1209,5 |
1010,5 |
2220,0 |
5,6 |
54,5 |
||||||
|
1999 |
1177,9 |
103,2 |
64,6 |
94,6 |
1242,5 |
102,7 |
964,5 |
95,4 |
2207,0 |
99,4 |
5,2 |
56,3 |
|
|
2000 |
1189,9 |
101,0 |
65,7 |
101,7 |
1255,6 |
101,1 |
942,3 |
97,7 |
2197,9 |
99,6 |
5,2 |
57,1 |
|
|
2001 |
1194,5 |
100,4 |
53,8 |
81,9 |
1248,3 |
99,4 |
945,6 |
100,4 |
2193,9 |
99,8 |
4,3 |
56,9 |
|
|
Közép-Dunántúl |
|||||||||||||
|
1998 |
431,8 |
31,0 |
462,8 |
397,1 |
859,9 |
6,7 |
53,8 |
||||||
|
1999 |
451 |
104,4 |
29,0 |
93,5 |
480,0 |
103,7 |
379,3 |
95,5 |
859,3 |
99,9 |
6,0 |
55,9 |
|
|
2000 |
455,1 |
100,9 |
23,1 |
79,7 |
478,2 |
99,6 |
380,2 |
100,2 |
858,4 |
99,9 |
4,8 |
55,7 |
|
|
2001 |
460,7 |
101,2 |
20,7 |
89,6 |
481,4 |
100,7 |
379,2 |
99,7 |
860,6 |
100,3 |
4,3 |
55,9 |
|
|
Nyugat-Dunántúl |
|||||||||||||
|
1998 |
416,3 |
26,7 |
443,0 |
321,1 |
764,1 |
6,0 |
58 |
||||||
|
1999 |
424,1 |
101,9 |
19,6 |
73,4 |
443,7 |
100,2 |
318,0 |
99,0 |
761,7 |
99,7 |
4,4 |
58,3 |
|
|
2000 |
427,2 |
100,7 |
18,8 |
95,9 |
446,0 |
100,5 |
313,6 |
98,6 |
759,6 |
99,7 |
4,2 |
58,7 |
|
|
2001 |
425,6 |
99,6 |
18,5 |
98,4 |
444,1 |
99,6 |
315,3 |
100,5 |
759,4 |
100,0 |
4,2 |
58,5 |
|
|
Dél-Dunántúl |
|||||||||||||
|
1998 |
343,7 |
35,7 |
379,4 |
377,1 |
756,5 |
9,4 |
50,2 |
||||||
|
1999 |
350,9 |
102,1 |
31,5 |
88,2 |
382,4 |
100,8 |
369,7 |
98,0 |
752,1 |
99,4 |
8,2 |
50,8 |
|
|
2000 |
354,1 |
100,9 |
30,0 |
95,2 |
384,1 |
100,4 |
364,9 |
98,7 |
749 |
99,6 |
7,8 |
51,3 |
|
|
2001 |
348,4 |
98,4 |
29,4 |
98,0 |
377,8 |
98,4 |
369,7 |
101,3 |
747,5 |
99,8 |
7,8 |
50,5 |
|
|
Észak-Magyarország |
|||||||||||||
|
1998 |
397,4 |
54,8 |
452,2 |
519,3 |
971,5 |
12,1 |
46,5 |
||||||
|
1999 |
410,3 |
103,2 |
53,4 |
97,4 |
463,7 |
102,5 |
501 |
96,5 |
964,7 |
99,3 |
11,5 |
48,1 |
|
|
2000 |
419,8 |
102,3 |
47,2 |
88,4 |
467,0 |
100,7 |
492,7 |
98,3 |
959,7 |
99,5 |
10,1 |
48,7 |
|
|
2001 |
419,3 |
99,9 |
38,9 |
82,4 |
458,2 |
98,1 |
500,3 |
101,5 |
958,5 |
99,9 |
8,5 |
47,8 |
|
|
Észak-Alföld |
|||||||||||||
|
1998 |
476,0 |
58,9 |
534,9 |
617,1 |
1152,0 |
11,0 |
46,4 |
||||||
|
1999 |
498,6 |
104,7 |
56,3 |
95,6 |
554,9 |
103,7 |
591,8 |
95,9 |
1146,7 |
99,5 |
10,1 |
48,4 |
|
|
2000 |
500,5 |
100,4 |
50,7 |
90,1 |
551,2 |
99,3 |
589,2 |
99,6 |
1140,4 |
99,5 |
9,2 |
48,3 |
|
|
2001 |
506,5 |
101,2 |
42,9 |
84,6 |
549,4 |
99,7 |
589,0 |
100,0 |
1138,4 |
99,8 |
7,8 |
48,3 |
|
|
Dél-Alföld |
|||||||||||||
|
1998 |
491,3 |
37,6 |
528,9 |
502,8 |
1031,7 |
7,1 |
51,3 |
||||||
|
1999 |
498,7 |
101,5 |
30,3 |
80,6 |
529 |
100 |
496,5 |
98,7 |
1025,5 |
99,4 |
5,7 |
51,6 |
|
|
2000 |
502,5 |
100,8 |
27,0 |
89,1 |
529,5 |
100,1 |
491,4 |
99,0 |
1020,9 |
99,6 |
5,1 |
51,9 |
|
|
2001 |
504,5 |
100,4 |
28,7 |
106,3 |
533,2 |
100,7 |
485,2 |
98,7 |
1018,4 |
99,8 |
5,4 |
52,4 |
|
|
Összesen |
|||||||||||||
|
1998 |
3697,7 |
313 |
4010,7 |
3745 |
7755,7 |
7,8 |
51,7 |
||||||
|
1999 |
3811,5 |
103,1 |
284,7 |
91 |
4096,2 |
102,1 |
3620,8 |
96,7 |
7717 |
99,5 |
7 |
53,1 |
|
|
2000 |
3849,1 |
101 |
262,5 |
92,2 |
4111,6 |
100,4 |
3574,3 |
98,7 |
7685,9 |
99,6 |
6,4 |
53,5 |
|
|
2001 |
3859,5 |
100,3 |
232,8 |
88,7 |
4092,3 |
99,5 |
3584,3 |
100,3 |
7676,6 |
99,9 |
5,7 |
53,3 |
|
|
Forrás: Foglalkoztatási helyzetkép 2001 KSH Bp. 2002 |
|||||||||||||
Betanított munkásokat keresnek a multik
A munkáltatók körében végzett mélyinterjúk arra hívták fel a figyelmet, hogy meglehetősen eltérő igényei vannak a foglalkoztatottakkal szemben a betelepült multinacionális vállalatoknak és a hazai munkáltatóknak.
A külföldi működő tőke túlnyomó többségének közös jellemzője, hogy elsősorban betanított munkásokat igényel. A konkrét szakismereteknél sokkal fontosabb a munkaerő ipari munkakultúrája, fegyelmezettsége, precizitása, motiválhatósága, formálhatósága, alkalmazkodóképessége.
A multinacionális vállalatoknál dolgozók átlagos életkora jóval alacsonyabb a hazai átlagnál. A dolgozók a fiatalabb korosztályokból, de döntően nem a pályakezdők közül kerültek ki, a külföldi befektetők igyekeztek elkerülni a tapasztalatlan fiatalok betanításából adódó veszteségeket. A külföldi befektetők számára a közgazdasági és társadalmi közhiedelemmel ellentétben nem a magyar munkaerő kvalifikáltsága jelentett és jelent valós értéket, hanem olcsósága.
A munkaerő kiválasztására saját tesztjeiket használták, ennek konkrét lebonyolítását néha rábízták a helyi a munkaügyi központokra, de jellemzően maguk végezték. A tesztekkel elsősorban a felvételre kerülő koncentrálóképességét, monotóniatűrését, terhelhetőségét, kooperációs készségét próbálták feltérképezni, mert elsősorban szalagmunkára kerestek alkalmas embereket. A külföldi működő tőke – kevés kivételtől eltekintve – magas termelékenységgel dolgozó, egyszerű, rövid idő alatt megtanulható betanított munkát honosított meg. Ezen túlmenően fontos volt a cég értékei iránti fogékonyság, a jó azonosulási képesség a cég filozófiájával.
A külföldi befektetők alapvetően elégedettek a magyar munkaerő szakképzettségével. A külföldi multinacionális cégek hazai részlegei jelentős belső képzési bázist tartanak fenn, esetleg külső képző cégtől vásárolják meg a szolgáltatást. Ez végzi a munkatársak szakmai továbbképzését, munkavédelmi, biztonsági képzését, a vállalati kohéziót erősítő tréningjeit stb. A külföldi tulajdonban lévő vállalatok általában nagy jelentőséget tulajdonítanak munkatársaik tudásának szinten tartására, s erre áldoznak is. A magyar iskolarendszertől és szakképzéstől azt várják, hogy széles általános alapokat adjon, s ezzel teremtse meg a dolgozók további képezhetőségét. Igényeikben természetesen jelentős különbségek vannak.
Egyes cégek tevékenységéhez még az általános iskolai végzettség is \"sok\", mert egyszerű, elemeire bontott, mechanikus, monoton tevékenységet kell végezni. Az ilyen munkahelyeken nem értékelik a tudástöbbletet, sőt kifejezetten előnytelennek, esetenként veszélyesnek tartják.
Máshol a gépkezelők is középfokú végzettségű technikusok, esetleg felsőfokú végzettségű üzemmérnökök, mert rendkívül fontos a megfelelő szakismeret, melynek hiányában iszonyú nagy károkat lehet okozni. Az ilyen speciális helyeken esetenként még a felsőfokú képzést is belső szervezésben végzik.
Kritika a felsőoktatásnak
A magyar felsőoktatással kapcsolatban több probléma merült fel, mint a középfokú szakképzéssel. A magyar felsőfokú képzés igen alapos és mély elméleti alapokat nyújt, szinte túlzottan messzire megy e tekintetben, viszont adós marad a vállalati gyakorlatban szükséges készségek kifejlesztésével. (A végzettek kommunikációs készsége gyenge, nem tudják magukat eladni, nem tudnak a partnerekkel megfelelően tárgyalni, nem tudnak csapatban dolgozni stb.)
Ez alól kivételek a térítéses – gyakran valamilyen angolszász mintát követő – felsőfokú tanintézetek. Hallgatóik általában a \"második vonalból\" kerülnek ki, nem felelnek meg az állami felsőoktatás felvételi követelményeinek, de a család anyagi helyzete lehetővé teszi számukra a fizetős képzésben való részvételt. Az ellentmondásos helyzet eredményeként a jobb képességű és elméletileg jól felkészült pályakezdők rosszabb eséllyel indulnak a munkaerőpiacon a versenyszférában.
További kritika főként a felsőfokú végzettségűekkel szemben, és ez részben (alacsonyabb szinten) vonatkozik a középfokúakra is, hogy nem megfelelő a számítástechnikai és a nyelvismeretük. A munkára jelentkezőknek többnyire van papírjuk ilyen irányú ismereteikről, de tényleges tudásuk nem elégséges. Elsősorban az iskolai keretek között szerzett nyelvvizsgát találták a külföldi befektetők megalapozatlannak. A felvételre jelentkezők nem tudnak idegen nyelven megszólalni az interjún, s főleg nem képesek tárgyalni. A bekerültek számára viszont megadják a továbbfejlődési lehetőséget, s az előrehaladást szigorúan ellenőrzik.
A multinacionális cégek betelepedésének pozitív hozadéka, hogy korábban ismeretlen tudást és kultúrát honosítottak meg Magyarországon. Új vezetési, szervezési módszereket, más munkakultúrát vezettek be, rangot adtak a humánpolitikának, a logisztikának stb. Ez a tudás és kultúra akkor is itt marad, ha a konkrét cégek esetleg elmennek.
A hazai vállalkozások igénye
A hazai magánfoglalkoztatók többsége lényegesen rosszabb technikai, műszaki felszereltséggel, munkaszervezéssel, technológiával végzi tevékenységét, mint a külföldi tulajdonban lévők. A technikai fejlesztésre jutó források szűkösségét jól képzett munkaerő alkalmazásával igyekeznek ellensúlyozni. A szakképzett magyar munkaerő előnye ebben a szektorban kamatozik. Ezek a vállalkozások elsősorban a belső piac áru- és szolgáltatási igényét elégíti ki. Nagy szerepet játszanak az egyedi vagy kis sorozatú termelésben, a lakossági szolgáltatásban. E tevékenységek magasan kvalifikált szakipari és széles skálán mozgó termékismereteket igényelnek. Egyszerre kell ismerniük az itt tevékenykedőknek a régebbi, de még használatban lévő termékek és szolgáltatások sajátosságait, miközben nyitottnak kell lenniük a világ új tendenciáira is.
A hazai magánszektor vállalkozásai szívesen foglalkoztatnak tapasztalt, már nem egészen fiatal munkaerőt is. Ugyanakkor maguk is részt vesznek, bár a korábbiaknál szerényebb mértékben, a szakmunkásképzéshez kapcsolódó gyakorlati képzésben is. Így szerzik meg a szükséges utánpótlást a vállalkozás számára.
A harmadik nagy, bár folyamatosan csökkenő súlyú foglalkoztató az állam. A döntően állami tulajdonban maradt vállalkozások általában eladhatatlannak bizonyultak, illetve olyan stratégiai, országos nagy hálózatok (Posta, MÁV), amelyek értékesítése igencsak meggondolandó. Az állami fejlesztési források szintén korlátozottan álltak rendelkezésre, ezért ezeket a vállalatokat alapvetően a létszám csökkentése jellemezte, szakmastruktúrájuk lassan változott, ezeken a területeken maradtak fenn leginkább a régi munkakörök, az elavult technikai megoldások.
A szakképzés gondjai
A hazai befektetők lényegesen több kritikai észrevételt fogalmaztak a szakmunkásképzéssel kapcsolatosan. Ennek egy részéről maga a szakképzési rendszer nem tehet. Az érettségit adó képzési kapacitások megnövekedése azt eredményezte, hogy a szakmunkásképző iskolákba került tanulók felkészültsége rendkívül gyenge színvonalú.
A szakmunkásképzés nagy dilemmáját az okozza napjainkban, hogy eltér az iskola és fenntartója érdeke a gazdálkodó szervezetek elgondolásától. Az iskola érdeke az, hogy teljes kapacitással működjön, és ehhez megkapja az állami fejkvótát. Az iskolát fenntartó önkormányzaté ezen túlmenően, hogy a lakosság (a szülők és a gyermekek) elégedettek legyenek, ezért enged a nyomásnak, s a divatos szakmákra képeznek iskolái, nem pedig azokra, amelyek iránt a jövőben várható a kereslet. A már telített szakmákban a végzősök nem tudnak elhelyezkedni, gyakran újabb szakma elsajátításába fognak, jobbára a munkaügyi központok segítségével. A helyzet feszültséget, csalódást szül a végzettek körében, de egyben pazarlás is, ám ez már nem az iskola és az önkormányzat kompetenciája.
A Szakképzési Alap felhasználásának megváltoztatása elvett minden lehetőséget a megyei munkaügyi központoktól, hogy legalább részben orientálni tudjanak a hiányszakmák képzésére. A megyei munkaügyi központok részvételével félévenként készül rövid távú prognózis a várható munkaerőhelyzetről, s ennek során összegzik a megye keresett és telített foglalkozásait, azonban ez a fontos információ nem hasznosul kellőképpen a szakmunkástanulók beiskolázása során.
A munkáltatók közvetlen támogatása az iskolák számára – a Szakmunkásképzési Alapba történő befizetés helyett – egyelőre nem hatékony. Az így rendelkezésre álló összeggel csak az egészen nagy – többnyire külföldi tulajdonban lévő – társaságok próbáltak meg gazdálkodni, s használták fel érdekeiknek megfelelően. A kisebb cégek ezt többnyire \"talált pénznek\" tartják, találomra odaadják egy-egy iskolának, amiben a személyes kapcsolatok is nagy szerepet játszanak, s általában nem támasztanak a támogatott tanintézettel szemben követelményeket.
Az ifjúsági munkaerő forráscsökkenése, a családok iskoláztatási ambícióinak növekedése, a szakképzési rendszer átalakulása is hozzájárult ahhoz, hogy hiány alakult ki bizonyos szakmákból. Elsősorban a feldolgozóipar – fémmegmunkálás, cipőfelsőrész-készítés stb. –, de az építőipar is egyre gyakrabban küszködik szakemberhiánnyal. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a gépgyártás és -karbantartás, szerelőipar ágazatban a szakmunkástanulók létszáma tíz év alatt a 15 százalékára mérséklődött, az építőipari szakmákban pedig egyharmadára esett vissza.
|
A munkaerő-felmérés foglalkoztatottjainak száma (15-74 éves korig) előző év = 100 |
||||
|
Nemzetgazdasági ág |
1998 |
1999 |
2000 |
2001 |
|
\"Mezőgazd., vadgazdálkodás, halászat, erdőgazdálkodás\" |
96,90 |
97,00 |
93,1 |
95,1 |
|
Bányászat |
94,50 |
94,90 |
78,7 |
67,7 |
|
Feldolgozóipar |
105,60 |
101,80 |
100,3 |
102,6 |
|
\"Villamosenergia, gáz-, hő- és vizellátás |
99,10 |
93,10 |
89,2 |
99,3 |
|
Ipar összesen |
104,60 |
100,90 |
98,8 |
101,7 |
|
Építőipar |
104,90 |
110,00 |
105,8 |
101,8 |
|
\"Kereskedelem, közúti jármű és közszükségleti cikkek javítása, karbantartása\" |
95,00 |
109,60 |
104,5 |
101,4 |
|
\"Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás\" |
100,80 |
109,30 |
100,1 |
107,3 |
|
\"Szállítás, raktározás, posta, távközlés\" |
97,40 |
102,10 |
101,1 |
99,7 |
|
Pénzügyi tevékenység és kiegészítő tevékenységei |
98,20 |
98,90 |
103,5 |
94,3 |
|
\"Ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatás.\" |
111,40 |
112,80 |
111,3 |
107,3 |
|
\"Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás\" |
100,20 |
102,60 |
99 |
96,9 |
|
Oktatás |
102,90 |
100,50 |
103,6 |
97,5 |
|
\"Egészségügyi, szociális ellátás\" |
102,50 |
100,60 |
101 |
97,1 |
|
\"Egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás\" |
103,50 |
98,10 |
96 |
98,7 |
|
Nemzetgazdaság összesen |
101,40 |
103,10 |
101 |
100,3 |
|
Forrás: A munkaerő-felmérés idősorai 1992-2000 KSH Bp. 2001 Foglalkoztatási helyzetkép 2001 KSH Bp. 2002 |
||||
Várható tendenciák
A világgazdasági recesszió rövidségében bíznak a nemzetközi és a hazai szakértők egyaránt. Ez azonban csak a vágyakat juttatja kifejezésre, tényekkel aligha lehet alátámasztani a 2002 második felére remélt növekedésgyorsulást. Legyünk azonban optimisták! A nemzetközi fellendülés a magyar gazdaságra legkorábban 2003-tól fejt ki húzóerőt.
A hazai választásokat követően a minden kormányzati ciklus végére jellemző pénzosztogatás is csillapul, te