Európai Megállapodás
A Magyarország és az Európai Közösség (EK) tagállamai között társult viszonyt létrehozó Európai Megállapodást az 1994. évi I. tv. illesztette a magyar jogrendbe. A számos kereskedelmi jogi és egyéb rendelkezés mellett a társulási szerződés fontos versenyszabályokat is tartalmaz. A jogharmonizációs rendelkezés mellett közvetlenül kötelezettségeket ró nem csak a vállalatokra, hanem az állami szervekre is.
Az államra vonatkozó kötelezettségek
Az Európai Megállapodás megköveteli a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok kiigazítását annak érdekében, hogy megszűnjön a megkülönböztetés a Magyarországhoz és a tagállamokhoz tartozó személyek között az áruk beszerzési és forgalmazási feltételeiben. A megállapodás megfelelő működésével összeegyeztethetetlen bármely állami támogatás, amely azáltal, hogy előnyben részesít egyes vállalatokat vagy egyes áruk termelését, torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érintheti Magyarország és a Közösség közötti kereskedelmet. Az állami vállalatok, valamint az olyan vállalatok tekintetében, amelyek különleges vagy kizárólagos jogokat kaptak, biztosítani kell a diszkriminációmentesség elvét.
A cégekre vonatkozó kötelezettségek
Összeegyeztethetetlenek az Európai Megállapodással a következők: minden olyan, vállalatok közötti megállapodás, vállalatok társulásai által hozott döntés és vállalatok közötti egyeztetett gyakorlat, amelynek célja vagy hatása a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, amennyiben érintheti az EK és Magyarország közötti kereskedelmet. A megállapodás tiltja az erőfölénnyel való visszaélést. (Megjegyzendő, hogy fúziós szabályokat a megállapodás nem tartalmaz.)
Antitröszt
A Társulási Tanács 2/96. számú határozata – kihirdette a 230/1996. (XII. 26.) Korm. rend. – elfogadta a 62. cikk antitrösztszabályaihoz kapcsolódó Végrehajtási Szabályokat. Ez elsősorban a két versenyhatóság – az Európai Bizottság és a Gazdasági Versenyhivatal – együttműködésének eljárási kereteit szabja meg. Az Alkotmánybíróság 1998-ban alkotmánysértőnek mondta ki a Végrehajtási Szabályok bizonyos rendelkezéseit, mivel azok arra kötelezik a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH), hogy a magyar-EK kereskedelmet érintő ügyekben, közvetett módon, a magyar jog értelmezése során közösségi jogot alkalmazzon. Ez sérti az alkotmányos rendet, hiszen egy idegen jogrend közjogi szabályainak enged ellenőrizetlen behatolást. E közösségi kritériumok ugyanis a szokásos transzformáció nélkül, közvetlenül kerülnének alkalmazásra, amely az ország jelenlegi szuverenitása mellett nem megengedett.
Az Alkotmánybíróság az említett kormányrendelet vonatkozó részeinek megsemmisítését 2000. január 1-jéig felfüggesztette. Azóta sem került sor azonban a Végrehajtási Szabályok módosítására, de az Alkotmánybíróság sem tett újabb lépést. Az erről szóló társulási tanácsi határozatot feltehetőleg 2002 első felében fogadják el. Az új Végrehajtási Szabályokat várhatóan törvény fogja kihirdetni. Ezek jelentős koncepcióváltást fognak hozni: az ebben nevesített, lehatárolt közösségi versenyjogi kritériumoknak köszönhetően a megállapodás 62. cikke közvetlen hatályúvá, önmagában is alkalmazható jogi rendelkezéssé válik. Gyakorlatilag kettős anyagi jog fog élni az EU-csatlakozásig hátralevő egy-két évben: a versenytörvény (Tpvt.) mellett a magyar-EK kereskedelmet potenciálisan befolyásoló versenykorlátozásokra a GVH a megállapodás 62. cikkét is alkalmazhatja majd.
Ez akkor is nagy horderejű változás, ha a közelgő EU-csatlakozás miatt valószínűleg rövid életű lesz: jelenleg ugyanis nincsen kézzelfogható hatása a 62. cikknek a mindennapi gazdasági életre, szerződéses kapcsolatokra. "Élő" versenyjognak csak a Tpvt., a versenytörvény mondható. Nem tudunk arról, hogy valaki bíróság előtt sikerrel érvényesített volna igényt az Európai Megállapodás 62. cikkére alapozva.
Jogharmonizáció a versenyjogban
A magyar jog – és különösen a magyar versenyjog – szabályainak alakulására mindig is nagy hatással voltak a különféle – elsősorban tőlünk nyugatabbra elhelyezkedő – országok jogrendszereinek megoldásai. Ilyen értelemben tehát a jogközelítés nem nevezhető ismeretlen jelenségnek. Mindenképpen újszerű azonban, hogy Magyarország egy államközösséggel és annak tagállamaival kötött nemzetközi szerződésben egyoldalúan felvállalta, hogy elsősorban az ott nevesített jogterületek tekintetében közelíteni fogja jogát a másik szerződő fél jogához. A szóban forgó Európai Megállapodás ezen oldala kétségtelenül érzékelteti, hogy hazánk a megállapodás aláírásakor az egyszerű szabad kereskedelemnél és társult státusnál jóval távolabbra tekintett: a megállapodás célja, hogy elősegítse Magyarország EU-taggá válását.
Az Európai Megállapodás tartalmaz egy átfogó versenyjogi jogharmonizációs rendelkezést is.
A megállapodás 67. cikke szerint Magyarország a versenyjog terén is közelíteni fogja szabályait a közösségi joghoz – amennyire ez lehetséges. Érdekes megjegyezni, hogy jogharmonizációs szempontból a társult országok több mindent vállaltak, mint az EU-tagállamok! Az EU-ban ugyanis nincsen versenyjogi téren jogközelítési kötelezettség – nem is szükséges, hiszen a közösségi versenyjog közvetlenül alkalmazandó szabályok gyűjteményeként létezik.
Az 1996-ban elfogadott Tpvt. kifejezetten jogharmonizációs alapokon nyugszik. Főbb jogharmonizációs motívumait az alábbiakban ismertetjük.
Alanyi hatály
Az alanyi hatály a közösségi joghoz hasonlóan, a korábbinál jóval szélesebb: nem a jogi forma, hanem a tevékenység gazdasági-piaci jellege az, ami megalapozza a versenyjogi felelősséget.
Kartelltilalom
A kartelltilalom lényegében szóról szóra megegyezik az Európai Közösség Alapító Szerződése (közösségi jog) 81. cikkének (1) bekezdésével, csupán a "tagállamok közötti kereskedelem érintettsége", mint integrációs klauzula maradt ki.
A Tpvt. talán leglényegesebb újítása az általános kartelltilalom bevezetése volt. A korábbi szabályozás csak a horizontális, azaz a versenytársak közötti versenykorlátozásokat tiltotta, a vertikális, azaz az egymással eladó-vevői viszonyban levő vállalkozók közötti megállapodások közül csak az ármegkötést nem engedte meg. A jelenleg hatályos törvény kartelltilalma a vertikális versenykorlátozásokra is vonatkozik.
Mentesítési rendszer
A negatívumok és pozitívumok mérlegelése után, ha az előnyök meghaladják a hátrányokat, az egyébként a kartelltilalomba ütköző megállapodás mentesíthető. A mentességi kritériumok megegyeznek a közösségi jog 81. cikkének (3) bekezdésével.
A közösségi modell követésének tekinthető, hogy a kartelltilalom alóli mentesség megadására nemcsak a versenyhatóság jogosult konstitutív határozattal, hanem a kormány is meghatározhatja rendeleti úton azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén a versenykorlátozó megállapodások egy bizonyos csoportja mentesül a tilalom alól. Ezt nevezi az antitrösztjog csoportos mentesítésnek. A GVH megállapíthatja, hogy egy csoportmentesítő kormányrendeletből eredő kedvezmények adott megállapodásnál nem élnek.
Erőfölény
Az erőfölényes helyzetben levő vállalkozók piaci magatartásának ellenőrzésével foglalkozó szabályok lényegében megegyeznek a közösségi jog 86. cikkével. Érdekesség, hogy az erőfölény fogalmára az EU Bíróság esetjogában kialakult értelmezést kodifikáltuk.
Fúziók
A vállalkozók összefonódásának ellenőrzése terén is számos jogharmonizációs újítás történt. A koncentrációk meghatározása és értékelése nagymértékben a közösségi fúziós rendelet fogalmait veszi át. Irányításnak minősül a tényleges alapon megvalósuló befolyásolási lehetőség is.
Lesz-e az EU-csatlakozás után magyar versenyjog?A címben feltett kérdésre a rövid válasz: igen. Vannak olyan jogszabályok, jogterületek, amelyek az EU-csatlakozást követően megszűnnek vagy lényegesen átalakulnak. Így például a vámjog, a külkereskedelem sajátos magyar szabályait felváltja a közös kereskedelempolitika joganyaga. A versenyjog nem ilyen: a közösségi versenyszabályok mellett párhuzamosan léteznek a sajátos nemzeti versenytörvények. Tény ugyanakkor, hogy mára nincsenek nagy különbségek a közösségi és a tagállami szabályok között. * A közösségi és nemzeti versenyjog együttélése – a nagy hasonlóságoknak köszönhetően – az esetek nagy többségében békésnek mondható, de olykor problémákhoz is vezethet. Előfordulhat, hogy egy versenytársak közötti piacfelosztó megállapodásra lehet a közösségi és a nemzeti versenyjogot is alkalmazni, sőt ugyanabban az ügyben párhuzamos vizsgálódás is folyhat az Európai Bizottság, a nemzeti versenyhatóság és egy vagy több bíróság előtt. |
Az EU-csatlakozási szerződés várható versenyjogi tartalma
A csatlakozás legfontosabb dokumentuma a korábbi csatlakozások gyakorlatából "Act on Accession" néven ismert, más fontos rendelkezések mellett az átmeneti intézkedéseket és végrehajtási rendelkezéseket is magában foglaló terjedelmes, várhatóan több száz oldalas, mellékletek, függelékek és jegyzőkönyvek sorát tartalmazó nemzetközi szerződés lesz. A csatlakozási folyamat eddigi szakaszában az 1997-ben megfogalmazott első véleményben csakúgy, mint az azt követő éves "Progress Report"-okban, a magyar versenyjogot meglehetősen pozitívan minősítették a közösségi intézmények. Az 1998 őszén sorra került átvilágítás alkalmával magyar részről úgy nyilatkoztunk, hogy elfogadhatónak tartjuk, ha a csatlakozást követően a közösségi versenyjog közvetlen hatálya következtében ezek a szabályok behatolnak a nemzeti jogrendbe. Egyetlen vonatkozásban jeleztünk úgynevezett technikai adaptációs igényt, nevezetesen a közösségi csoportmentességi rendeletek hatálybalépését illetően.
A csatlakozás eredményeként a magyar vállalkozások megállapodásai (szerződései) a közösségi versenyjog hatálya alá fognak esni. Amennyiben érintik a tagállamok közötti kereskedelmet, és érzékelhető mértékben korlátozzák, akadályozzák vagy torzítják a versenyviszonyokat, úgy tilalom alá esnek. A megállapodás bizonyos csoportjaira nézve azonban a közösségi versenyjog úgynevezett csoportmentességi rendeletek formájában automatikus mentességet biztosít. A magyar technikai adaptációs igény arra vonatkozott, hogy – követve a korábbi csatlakozások alkalmával is folytatott gyakorlatot – az EK-s csoportmentességi rendeletek csak a csatlakozás időpontjától számított hat hónap múlva lépjenek hatályba. Ezzel a hazai vállalatainknak féléves türelmi időszak állna rendelkezésére ahhoz, hogy megállapodásaikat olyan formában fogalmazzák újra, hogy azok – megfelelve a közösségi csoportmentesítő rendeletekben foglalt kritériumoknak – az automatikus mentesség előnyét élvezhessék, ezáltal megkímélve magukat a költséges és időigényes egyedi mentességi eljárásoktól.
A technikai adaptáció várható megjelenési formája az lesz, hogy a csatlakozási szerződés "Átmeneti intézkedések" fejezetének egy "Verseny" alfejezete rendre felsorolja a közösségi csoportmentességi rendeleteket, és mindegyikhez megadja, hogy azok általános hatályba léptető cikke a magyar (és a hazánkkal egyszerre csatlakozó ország) csatlakozása kapcsán módosul, nevezetesen a szóban forgó rendeletek nem a csatlakozás időpontjában válnak hatályossá, hanem csak 6 hónap elmúltával.
Ugyanez a "Verseny" alfejezet a vállalatokra vonatkozó versenyjogi szabályokon túlmenően a következő, a közösségi rendszer alapján ugyancsak a verseny témakörébe tartozó területekre vonatkozóan fog majd szabályokat tartalmazni, annak függvényében, hogy a versenyfejezet lezárásáig milyen részletekben sikerül majd megállapodni (kereskedelmi jellegű állami monopóliumok, az állami vállalatok irányítása, valamint a különleges és kizárólagos jogok biztosításának kérdései, az állami támogatások nyújtására vonatkozó átmeneti rendelkezések).
Hazánknak nincsenek számottevő derogációs, vagy akár csak átmeneti technikai adaptációs igényei e témakörök versenyjogi vonatkozásai kapcsán.
EU-tagság – új feladatok
Az ország csatlakozásának versenyjogot érintő hatásai kiterjednek a vállalkozásokra, a szakterületen működő ügyvédek munkájára, valamint a jogalkalmazó szervekre – a bíróságokra és a versenyhatóságra – egyaránt.
Mikor, melyik jog?
A csatlakozást követően, a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazhatósága és hatálya folytán az integrációs jog alkalmazható a vállalatokra vonatkozó versenyjogi szabályok közül a kartellek (versenykorlátozó megállapodások) és az erőfölényes visszaélések tekintetében, ha azok hatással lehetnek a tagállamok közötti kereskedelemre. A közösségi fúziós rendelet akkor alkalmazható, ha bizonyos, az ügyletben érintett vállalkozások együttes forgalmi adatai bizonyos küszöbszámokat teljesítenek. Ilyen esetekben a cégek koncentrációs szándékát be kell jelenteni az Európai Bizottságnak, és az úgynevezett "one stop shop" elv alapján a koncentrációnak az egységes belső piacra gyakorolt hatásainak megítélésére csak a közösségi versenyhatóságnak van hatásköre. Ekkor a tagállami versenyhatóság csak véleményezési jogkörrel bír, illetve kivételes esetekben, ha a koncentrációnak az egy adott tagállamra összpontosuló hatását a tagállami versenyhatóság igazolni tudja és az ügyletnek nincs az egységes piacra érdemleges hatása, akkor kikérhető az ügy a nemzeti versenyjog alapján történő megmérettetésre. Ha erre sor kerül, a tagállami versenyhatóság a saját nemzeti jog alkalmazása mellett is a közösségi eljárási szabályok (határidők stb.) alapján köteles az ügyet eldönteni.
Hatások a cégekre
Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos nemzeti versenyjogunk nagymértékben közelíti a közösségi szabályrendszert, a magyar vállalkozásoknak a közösségi versenyjog alkalmazása esetén sem kell arra számítaniuk, hogy jelentősen eltérő normák vonatkoznának magatartásaikra. Tovább fogja fokozni ezt az összhangot, ha a közeljövőben, feltehetően még 2002 első félévében elfogadják és kihirdetik az Európai Megállapodás 62. cikkének végrehajtásához kapcsolódó törvényt, amely a közösségi versenyjog szabályait közvetlenül beemeli a magyar jogba mindazon versenyjogi esetekre, amelyekben feltételezhető, hogy megvalósul az EK és Magyarország közötti kereskedelem érintettsége.
A csatlakozás annyi változást jelent majd, hogy a kartell- és erőfölényes visszaélések tekintetében a közösségi versenyhatóság is eljárhat. Természetesen különbséget jelent vállalkozásaink számára, hogy panaszosi minőségben mint az eljárás kezdeményezői, vagy pedig az eljárás alá vont szerepében jelennek-e meg az ügyben. Panaszosként arra kell számítaniuk, hogy a közösségi versenyhatóság eljárása mindenképpen költségesebb lesz számukra, egy-egy ügyben jelentős lehet az adatszolgáltatási igény, előfordulhat, hogy utazási, képviseleti, esetleg fordítási költségek is jelentkeznek. A decentralizáció jegyében arra is számítaniuk kell, hogy ha panaszuk alapvetően egy országhoz kötődik, akkor az EU annak az országnak a versenyhatóságát fogja az ügy kivizsgálására és eldöntésére "felkérni".
Nehéz megbecsülni annak a lehetőségét, hogy mennyiben várható közösségi versenyjogi eljárás magyar vállalkozások ellen. Ami a versenykorlátozó megállapodásokat illeti, némi reményt adhat a kibúvásra, hogy a hazai vállalkozásaink a közösségi méreteket illetően többnyire kicsik, ezáltal nagy valószínűséggel a kis jelentőségű megállapodásokra vonatkozó kivétel alá eshetnek. Ugyanakkor ez a kivételi lehetőség sem abszolút, egyrészt a nagyon komoly versenykorlátozások (például az árkartell, piacfelosztó megállapodások) eleve nem részesülhetnek a kivétel kedvezményében, továbbá ha hasonló megállapodások hálózata fedi le a piacot, akkor ez a kivétel megint csak nem alkalmazható.
Ami az erőfölényes visszaélés kérdését illeti, az érintett piac meghatározásától függően teljességgel nem zárható ki, hogy magyar vállalkozások esetében is megállapítható lesz, hogy egy adott piacon erőfölényes helyzetben vannak. Ilyen esetben a visszaéléses magatartás a közösségi jog alapján is vizsgálható lesz, feltéve hogy a magatartás érinti a tagállamközi kereskedelmet.
A hazai vállalkozások esetében a közösségi fúziós rendelet alkalmazhatósága feltehetően inkább olyan esetekben merülhet fel, amikor a magyar vállalat mint célvállalat (a koncentrációban megszerezni kívánt vállalat) szerepel. Ez alapvetően abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy bár adatszolgáltatási igények felmerülhetnek, a közösségi versenyhatósággal való kapcsolattartás terhei döntően a megszerző vállalkozásra hárulnak.
Ügyvédi irodák
A közösségi versenyjog alkalmazhatósága szükségessé teszi, hogy egyes jogi irodák a közösségi versenyjog ismeretére szakosodott ügyvédeket alkalmazzanak, vagy neveljenek ki. Már napjainkban is tapasztalható az a jelenség, hogy egyes jogi irodák versenyjogi részlegeket hoznak létre, és vannak jelei, hogy konkrét jogesetekben a nemzetközi – elsősorban az EK-s – versenyjogi gyakorlat kikristályosodott elveire alapozzák érveléseiket. Ha a jövőben általánossá válik, hogy magyar vállalkozások a közösségi versenyjogra alapozzák jogszolgáltatási igényeiket, a közösségi versenyjog ismerete létszükségletté válik a magyar ügyvédek számára is.
Ha ténylegesen megvalósul a közösségi versenyszabályok alkalmazásának reformja, és a mentesítési rendszerről áttérnek a kivételalapú rendszerre, akkor jóval több megbízásra számíthatnak az irodák a vállalati szférában. Annak eldöntése, hogy egy megállapodás versenykorlátozó-e, illetve teljesíti-e a közösségi jog 81. cikkének (3) bekezdésében foglalt négy feltételt, maguknak a vállalatoknak, nem pedig a versenyhatóságnak lesz a feladata eldönteni.
Bíróságok
A tagállami bíróságoknak egyre fontosabb szerep jut a közösségi versenyjog alkalmazását tekintve. A nemzeti bíróságok előtt szerződésszegéses ügyként induló ügyek egy részében ugyanis előfordulhat például az az eset, hogy az alperes arra hivatkozással indokolja a magatartását, hogy a szerződés a közösségi versenyjog kartelltilalmi szabálya miatt eleve érvénytelen volt. Ilyen ügyekben a nemzeti bíróság feladata, hogy megítélje a megállapodás (szerződés) érvényességét, és ehhez a közösségi versenyjognak nemcsak a normáit, írott és rögzített naprakész szabályait kell ismernie, hanem azokat a jogalkalmazási kritériumokat is, amelyeket az Európai Bizottság, valamint az Európai Bíróság jogalkalmazási gyakorlata alakított ki mintegy négy évtized alatt, és amely kritériumok finomítják, értelmezik a mindenkori konkrét szabályrendszert. A közösségi versenyjog eljárásjogi reformtervezet a tagállami hatóságok, köztük a bíróságok szerepének további bővülését célozza. Ezért is, a közösségi versenyjog és esetjog megismerése a magyar bírói kar számára a versenyjogi felkészülés egyik fontos területe. Kevés fontosabb része van az alkalmazott közösségi jognak, mint a versenyjog.
Versenyhatóság
A csatlakozást követően arra lehet számítani, hogy – összhangban az Európai Bizottság ilyen jellegű törekvéseivel – a magyar versenyhatóság felhatalmazást kap az országgyűléstől a közösségi versenyjog közvetlen alkalmazására. Ezt természetesen csak azokban az ügyekben alkalmazhatná, amelyekben fennáll a tagállamközi kereskedelem érintettsége.
Mindenesetre a közösségi joganyag és joggyakorlat megismerésére már évek óta hangsúlyt helyez a GVH. Több éve elkezdődött egy tudatos felkészülési folyamat, amely különböző külföldi források (szemináriumok, előadás-sorozatok stb.) igénybevétele mellett egy önképző jellegű jogeset-feldolgozó munkára épül. Ez utóbbi keretében folyik a legismertebb és legtanulságosabb közösségi jogesetek szisztematikus tartalmi ismertetése, megvitatása, a tanulságok feltárása. (Néhány ilyen jogeset-ismertetés 2000 végén az Osiris Kiadónál könyv formájában is megjelent, lehetővé téve, hogy a munka eredményei a tágabb szakmai környezet számára is elérhetőek legyenek.)
A közösségi versenyjog alkalmazásán túlmenően új feladatként jelentkezik majd a Versenyhivatal számára a közösségi eljárásokban való részvétel. Az Európai Bizottság által lefolytatott versenyjogi ügyekben a tagállami versenyhatóságokat véleményezési jog illeti meg, emellett két úgynevezett tanácsadó bizottság is segíti a közösségi versenyjogi eljárásokat lefolytató Verseny Főigazgatóság munkáját – e tanácsadó szerveket a tagállami versenyhatóságok alkotják. (A finn versenyhatóságnak a tagság elsőéves tapasztalatairól beszámoló jelentése alapján 500 feletti alkalommal kellett a Verseny Főigazgatóság részére véleményt nyilvánítani, konkrét versenyjogi eljárásban, vagy jogalkotási tervezeteket illetően.) Az Európai Bizottságnak a tagállam területén honos vállalkozások ellen folytatott eljárásaiban a tagállami versenyhatóság köteles együttműködni, a GVH-ban már elkezdődött az az előkészítő munka, amely az ehhez szükséges eljárásjogi szabályok megalkotását célozza.
Csatlakozási tárgyalásokVersenyfejezet néven az uniós csatlakozási tárgyalások négy fő témát érintettek: vállalatokra vonatkozó versenyjog (antitröszt); állami támogatások; állami kereskedelmi monopóliumok; kizárólagos jogú, vagy állami vállalatok kezelése, közszolgáltatások ellátása. * Jelenleg csupán egy nyitott fejezet van, az állami támogatások kérdésköre. Ez talán nem véletlen, hiszen Magyarországon nem voltak hagyományai az állami támogatások versenyjogi értékelésének. Ez talán az a terület, ahol a csatlakozás a legnagyobb változásokat fogja okozni – nemcsak az állami szervek, hanem a támogatásokat igénybe vevő vállalkozók számára is. * Az állami támogatások terén lényegében azt kifogásolják a tagállamok és az EU Bizottsága, hogy Magyarország érzékeny iparágakban is, nagyobb megkötöttségek nélkül adott és ad beruházáshoz kötődő adókedvezményt. Az álláspontok jelenleg nem közeledtek egymáshoz: az EU szerint már a tagfelvétel előtt teljesítenünk kellene az EU-mércét, míg a kormányzat erre csak – az egyébként tendenciózusan későbbre kerülő – felvételi időponttól hajlandó. A külügyminiszter nyilatkozatai szerint mindenesetre nem ez lesz az a kérdés, amelyen az ország felvétele múlik. * A vállalatokra vonatkozó versenyjog terén ezzel szemben évek óta béke honol: az EU Bizottsága és a tagállamok is elégedettek a versenyszabályozással és a GVH működésével. Ebből a szempontból nincsen semmi olyan akadály, ami késleltetné az ország EU csatlakozását |