A magyar külkereskedelem 2001-ben
Az Európai Unió átlagában a GDP növekedési üteme folyamatosan lassult 2000 utolsó negyedévéhez képest, amikor 2,8 százalékot ért el. 2001 első negyedében 2,5, a másodikban 1,7, a harmadikban pedig 1,3 százalékkal állt az előző év azonos időszaka fölött. Az Unió legnagyobb gazdasága, Németország az előzetes becslések szerint tavaly 0,6 százalékos növekedési ütemet produkált, a negyedik negyedév pedig stagnált az egy évvel korábbi szinten.
Az amerikai gazdaság 2001 márciusa óta egyértelmű recesszióban van, és a negyedik negyedévi becslések mutattak először alig érzékelhető, 0,2 százalékos növekedést (ettől a végleges adat még eltérhet). Az amerikai prognózisok 2002 második negyedére azonban a korábbihoz képest már 2,6 százalékos GDP-növekedést jeleznek, jóllehet annak bázisa már a recesszió idejére esik.
Kedvező és nehezítő tényezők
Egy olyan kicsi és nyitott gazdaság, mint Magyarországé, nyilvánvalóan nem függetlenítheti magát a nemzetközi történésektől, ugyanakkor alkalmazkodóképességén nagyban múlik, hogy mennyire képes a kedvezőtlen fejlemények hatását tompítani. Ebben persze szerepet játszanak olyan külső tényezők is, amelyek segítenek, elég az olajárak alakulására gondolni, vagy arra, hogy az import jelentős részét felhasználja az export, tehát az exportkereslet beszűkülésével az importigény is csökken.
A múlt évben még az időjárás is kedvezett: a jó mezőgazdasági termés megteremtette az árualapot a kivitel jelentős növeléséhez. A külkereskedelem szempontjából ugyanakkor a külső feltételek mellett további nehezítő körülménynek számított a sávszélesítés nyomán felértékelődött forint, ám ennek következményeit csaknem teljes mértékben sikerült ellensúlyozni a termelékenység számottevő javításával. Részben tudatos kereskedelempolitikai ösztönzők, részben a piaci lehetőségek kihasználása eredményeként a beszűkülő piacokon elszenvedett forgalomcsökkenés nagy részét valószínűleg ellentételezte a világgazdasági recesszió által kevésbé sújtott országokba irányuló kivitelünk jelentős expanziója. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a valódi nehézségek májustól vagy az év közepe táján jelentkeztek, az éves adatokat az első félév eredményei még erősen javítják.
Mértékadó elemzők szerint 2002 éppen olyan "keresztfélévesnek" ígérkezik, mint amilyen a tavalyi volt, csak éppen ellenkező előjellel. Tavaly az év második felétől az import növekedési üteme mindinkább elmaradt az exportétól, következésképpen mérséklődött a deficit. Ezzel szemben az idén, amennyiben az év második felében a várakozásoknak megfelelően valóban megkezdődik a világgazdasági élénkülés, az az import felfutásával és a mérleghiány növekedésével jár majd, s csak később, inkább már 2003-ban terjed át az export dinamikusabb bővülésére.
A tavalyi adatok az állítást mintaszerűen igazolják. 2001 egészét tekintve az export 11,3 százalékkal, az import 7,8 százalékkal nőtt. A kivitel 3,459 milliárd euróval, míg az import 2,702 milliárd euróval bővült. Ebből ered a külkereskedelmi mérleg hiányának 756 millió eurós csökkenése az előző évhez képest.
Az export növekedési ütemének lassulása májustól töretlen volt, de csak decemberre váltott csökkenésre, amikor azonban a jelentős, 14,7 százalékos visszaesés az előző év azonos hónapjához képest már az egész negyedik negyedévet (-0,7 százalék) negatívba fordította. Importoldalon szintén május tekinthető a tavalyi fordulópontnak, de az exportnál erőteljesebb visszaesést jellemzi, hogy a második félévben csak júliusban és októberben volt magasabb a behozatal értéke, mint 2000 azonos hónapjaiban. Decemberben az import gyakorlatilag az exporttal párhuzamosan csökkent, és a negyedik negyedév érzékelhető, 5,6 százalékos visszaesést hozott.
A növekedés lassulásában jelentős szerepe volt a 2000. évi magas bázisnak. Ezt bizonyítja, hogy 2001-ben sem az export, sem az import nem érte el egyetlen negyedévben sem a 2000 negyedik negyedévében megdöntött rekordot, ugyanakkor az előző hónaphoz mért változás nem mutat olyan súlyos visszaesést.
Vámstatisztika és fizetési mérleg
A vámstatisztika adatai szerint a külkereskedelmi mérleg 2001. évi 3,553 milliárd eurós hiánya az éves export értékének 10,5 százalékára csökkent az előző évi 14 százalékról, ami logikus következménye az import lefékeződéséből eredő alacsonyabb hiánynak. Más oldalról az export értéke az import 90,5 százalékát fedezte tavaly, míg ez az arány egy évvel korábban 87,6 százalékot ért el, és az olajárrobbanást megelőző 1999-es évben is a tavalyinál kedvezőtlenebb 89,4 százaléknak felelt meg.
A Gazdasági Minisztérium (GM) számításai szerint a fizetéssel nem járó "és egyéb korrekciós" tételekkel kiigazítva a tavalyi hiány 2,242 milliárd euró volt, 1 milliárd euróval kevesebb, mint az előző évben. Ugyanakkor a 2000-es évről kiadott beszámolóban a GM 3,746 milliárd euró úgynevezett nettó külkereskedelmi hiányról számolt be, azaz nem 1, hanem másfél milliárddal nagyobb hiányt jelentett. A fizetéssel nem járó tételek korrekciója olyan import kiszűrését jelenti, mint a bérmunkához behozott anyagimport, a tárgyi apport, valamilyen adósság fejében történő szállítások és hasonlók. Az azonban nem világos, hogy a tavalyi jelentésben mit rejtenek a félmilliárd eurónyi korrekciós tételek, amelyek segítségével a hiány valóban igen közel került a Magyar Nemzeti Bank (MNB) éves folyó fizetési mérlegének áru-deviza sorában bejelentett 2,265 milliárd euróhoz.
A teljesen eltérő adatgyűjtésen alapuló két mérleg, tehát a fizetési és a külkereskedelmi egyenleg ilyen szoros egyezése csaknem ugyanannyira meglepő lehet, mint az a jelentős korrekció, amire a jegybank – egyébként a 2000-es évre visszamenőleg is – kényszerült. A fizetési mérleg 2001 nyarától bámulatba ejtette az elemzőket kedvező alakulásával. Az idén februárban, két héttel az előzetes adatok publikálása után az MNB 500 millió euróval nagyobb kereskedelmi hiányról és a folyó fizetési mérleg 730 millió euróval magasabb deficitjéről számolt be a véglegesnek szánt jelentésben. A 2000. évi áru-devizahiányt a felülvizsgálat során az MNB 380 millió euróval 1,916 milliárdra csökkentette. Vagyis a GM-ben számított nettó kereskedelmi hiány és az MNB számítása között a különbség egyik évről a másikra (2000-re a legkisebb különbséggel számolva) 1,3 milliárdról 20 millió euróra csökkent.
Az MNB közleménye szerint a "revíziónak a folyó fizetési mérleg egyenlegére gyakorolt lényeges hatását elsősorban egy hibás vállalati jelentés módosítása okozta", illetve másutt úgy fogalmazott, hogy "egy vállalat hibás adatszolgáltatása miatt jelentősen módosulnak a 2000-2001-es áruforgalmi export- és importadatok, nagymértékben megváltoztatva a folyó fizetési mérleg eddig közölt egyenlegét". (Azért tartottuk fontosnak idézni szó szerint a formális közlést, mert a sajtóban néhány nappal később egyértelmű célzások jelentek meg arról, hogy a szóban forgó cég a Nokia magyarországi leányvállalata volt, amit az érintett nem volt hajlandó megerősíteni.)
Az esettel kapcsolatban az MNB szükségesnek tartotta leszögezni, hogy 2003-tól a folyó fizetési mérlegben is a vámstatisztikai adatokkal fog számolni az áruk soron. Felmerülhet az a kérdés, vajon a devizaszabályok év közepén hatályba léptetett liberalizálásához esetleg nem igazodtak az adatszolgáltatási előírások.
A vámstatisztikával szemben az MNB fizetésimérleg-adatai ugyanakkor számot adnak a szolgáltatások nemzetközi forgalmáról, így az idegenforgalomról is. A szolgáltatások egy jelentős része – mint a fuvarozási vagy biztosítási szolgáltatások – éppen az áruforgalomhoz kötődik. Egyébként is a külgazdasági kapcsolatokban növekszik a szolgáltatások jelentősége, tavaly az idegenforgalommal durván megegyező – 4 milliárd euró – bevétel származott az egyéb szolgáltatások exportjából is.
Ármozgások és felértékelődés
Az export szempontjából a forint árfolyamsávjának kiszélesítése májusban valószínűleg a legrosszabbkor jött, és felerősítette a kedvezőtlen külpiaci fejlemények hatását. Igazságtalanság lenne azonban az árfolyamdöntést kárhoztatni, hiszen abban az időben a makacs inflációval szemben hatékony eszköznek látszott, és a várakozások nem számoltak olyan mértékű forinterősödéssel, mint amekkora bekövetkezett. Az év végéig a forint 7 százalékot erősödött, és voltak rövidebb, néhány napos időszakok, amikor 10 százalékkal volt erősebb, mint az árfolyam-mechanizmus változása előtt. Az is igaz viszont, hogy a vállalkozások többsége nem rendelkezett semmilyen gyakorlattal az árfolyamkockázat kezelésében, és akkoriban nem volt lebecsülendő az a veszély sem, hogy az olcsóbb import következtében "elfut" a külső deficit. A túlzott külső mérleghiány elkerüléséhez segített a világgazdasági dekonjunktúra, és az is, hogy az olajárak jelentős részben éppen az előbbivel összefüggően csökkentek a nemzetközi piacokon.
Az erősebb forintárfolyam következtében a forintban számított exportárszínvonal az egész év átlagát tekintve mindössze 1,5 százalékkal volt magasabb 2001-ben az előző évinél, és decemberben kerek 4 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. 2000-ben az ipari exportértékesítés termelői árai 8,6 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest, miközben a forint nem erősödött, hanem éppen hogy 4 százalékot gyengült.
A felértékelődés ellenére az egész év átlagában nem csökkent az exportértékesítés átlagos árszínvonala, ami azt mutatja, hogy mindent egybevetve a magyar termékek külpiaci versenyképessége révén sikerült az exportáremelésekkel ellensúlyozni az árfolyamveszteséget. Ezt pedig – kiváltképp a legfőbb piacokat jellemző gazdasági lassulás közepette – nem lehet elég nagyra értékelni.
Az exportáló vállalatoknak a forinterősödésből eredő árfolyamveszteségét csaknem ellensúlyozta a termelékenység javulása. A KSH adatai szerint az öt főnél nagyobb ipari vállalkozásoknál a termelékenység, az egy főre jutó kibocsátás volumenével kifejezve 5,9 százalékkal nőtt 2001-ben. Ez mintegy 1,1 százalékos létszámcsökkenés mellett valósult meg, míg az előző évben 1,3 százalékos létszámnövekedéssel együtt is 16 százalékot meghaladó termelékenységnövekedést mért a statisztikai hivatal.
A forintban számolt ipari exportértékesítési árak a sávszélesítés előtt az év első négy hónapjában 6,5, az év első felében pedig 4,2 százalékkal voltak magasabbak az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ugyanezt támasztják alá a havi adatsorok, amelyek trendszerűen mutatják, hogy az összes kivitelre termelő ágazat forintban számolt exportárai júliusig az előző év azonos hónapjához képest emelkedést, az év második felében pedig csökkenést mutattak.
Az exportban viszonylag szerény súlyt képviselő ágazat, az élelmiszertermékeket és a vegyi anyagokat előállító szektor az átlagosat sokszorosan meghaladó exportár-növekedést ért el, miközben a gépipari ágazatok, amelyek viszont a kivitel csaknem kétharmadát adják, az átlagosnál alacsonyabb áremelkedést mutattak az év során. A gépek és berendezések átlagos exportárszintje 1,3 százalékkal volt magasabb tavaly, mint az előző évben, míg a járművek és a járműalkatrészek exportára gyakorlatilag a 2000-es szinten stagnált (0,2 százalékkal esett), a villamos gépeké és műszereké pedig 1,6 százalékkal volt alacsonyabb a 2000-es év átlagánál. Ezzel szemben az élelmiszerek exportára 14,8 a vegyi anyagoké pedig 10,3 százalékkal nőtt az előző évi átlaghoz viszonyítva.
Mindkét termékcsoport magán viselte az év közepétől érzékelhető fordulat nyomait. A gépek és berendezések exportárszintje az év első négy hónapjában 5,6, az első felében 3,6 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, ám decemberre már 3,9 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban.
A járművek és járműalkatrészek az első félévben 1,3 százalékkal – azon belül áprilisig még 3,9 százalékkal – emelkedtek, és decemberre 4,5 százalékot estek. A villamos gépek és műszerek ára az információtechnológiai ágazat nemzetközi vergődése miatt már az év első felében is stagnált, és a forinterősödést is figyelembe véve tulajdonképpen tiszteletre méltó, hogy az egész év során mindössze 1,6 százalékkal volt alacsonyabb, mint 2000-ben. Az árszintet húzó élelmiszerek exportára a sávszélesítés előtti 23,4 és az első félévi 21,7 százalékos emelkedéssel együtt ért el az egész év átlagában csaknem 15 százalékot úgy, hogy decemberben már éppen csak egy százalékkal voltak drágábban eladhatók külföldre, mint egy évvel korábban. A vegyi anyagok esetében az exportár-emelkedés az első félévi 16,4 százalékról esett az év végére alig 1,2 százalékra (december/december).
A vámszabad területi vállalatok eredményei
A világgazdasági hanyatlásra a vámszabad területi vállalatok élénkebben reagáltak, és az átlagosnál mérsékeltebb ütemben bővült mind az exportjuk (8,8 százalék), mind az importjuk (3,6 százalék). Következésképpen csökkent a súlyuk is a forgalomban: az exportból a 2000-es 44,9-ről 43,9 százalékra, az importból 31,5-ről 30,3 százalékra. Tekintve, hogy a vámszabad területi multinacionális cégek koncentráltan exportálnak az EU piacaira és különösen Németországba, ahol jelentősen lefékeződött a gazdasági növekedés, alig egyharmaddal vettek részt az éves exportérték növekedésében, 9 százalékponttal kisebb mértékben, mint az a részesedésük alapján elvárható lett volna.
Ennek ellenére a vámszabad területeken működő összesen 117 vállalat több mint 800 millió euróval növelte nettó exportját, amelynek értéke éppen megegyezett a teljes külkereskedelmi deficittel. Más szóval a többi vámterületi vállalkozás külkereskedelme kétszer akkora hiányt termelt, mint amekkora többletet a vámszabad területi cégek elkönyveltek.
A vámszabad területi gépexport, amely a magyar export legdinamikusabb területe volt a korábbi években, mindössze 2,5 százalékkal bővült tavaly az előző évhez képest, de ezzel együtt is a gépkivitel kétharmadát adta. A feldolgozott ipari termékek dinamikus emelkedésének nagyobbik felét azonban a vámszabad területi vállalatok adták, és a csaknem 90 százalékos növekedés eredményeként az árucsoport kivitelében 11-ről 17 százalékra növelték súlyukat. A két árucsoportban együtt véve, amelyek a teljes magyar exportból több mint 88 százalékkal részesednek, a vámszabad területek fele-fele arányban osztoznak a vámterületi társaságokkal.
A vámszabad területi import 3,6 százalékos növekménye alig 15 százalékát adta a behozatal teljes bővülésének, és hozzájárult ahhoz, hogy a fejlődő országokból származó behozatal növekedési üteme az egy évvel korábbi 50 százalékról 16 százalékra lassuljon, hiszen a vámszabad területi import 26 százaléka onnan származik. Minthogy az ipari termékek kereskedelme gyakorlatilag vámmentesen bonyolódik le az EU-val és a CEFTA-ba tömörült környező országokkal, a vámszabad területi elbánás alapvetően a fejlődő, különösen a távol-keleti térségből továbbfeldolgozott formában exportra kerülő anyag-, alkatrész- és részegységimport esetében jelent előnyt. A jelentősebb importszármazási országok közül még Japán és az Egyesült Államok is ide lenne sorolható, de ezek súlya csekély a vámszabad területi cégek behozatalában.
A vámszabad területi cégek 400 millió euró importnövekményéből a gépek és berendezések 230 milliót tettek ki, és 160 millió euró importnövekmény jutott a feldolgozott termékekre. A teljes gépimportból 48, a behozott feldolgozott ipari termékekből 15 százalék jutott a vámszabad területekre.
Mérsékelt, regionális hangsúlyeltolódás
A külkereskedelmi forgalom regionális szerkezetében enyhe változás zajlott le a múlt évben, valamelyest mérséklődött az EU és a fejlett ipari országok túlsúlya, és nőtt a kelet-közép-európai országok, azon belül is a CEFTA részesedése.
Míg az Unióba irányuló kivitel 10 százalékos növekedési üteme alig marad el az átlagtól, a régiónkbeli országokba menő 21,1, a CEFTA-országokba menő pedig még ennél is dinamikusabban, 23,4 százalékkal nőtt. Az EU részesedése az exportból még mindig meghaladja a 74 százalékot, és a két legfőbb piac, Németország és Ausztria a magyar kivitel 43,5 százalékát fogadta, ami 1,5 százalékponttal kevesebb, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a kivitel 14 százaléka került térségünk országaiba, ezen belül 9 százalék a CEFTA tagállamaiba.
Pozitív következtetés vonható le a magyar termékek versenyképességét illetően abból, hogy a nehezedő értékesítési feltételek közepette is csaknem 1 milliárd euróval nőtt a többlet az EU-val folytatott kereskedésben, amiből Németország mindössze 270 millió euróval részesedett. Ezt azonban árnyalja az a körülmény, hogy a vámszabad területi exportból származott 6,5 milliárd euró többlet, míg a vámterületi importtöbblet ebből 3 milliárdot elvitt. Az is igaz, hogy a fejlődő országokkal kialakult 4 milliárd feletti kereskedelmi hiány nagyobbik fele, 2,25 milliárd is a vámszabad területi cégeket illeti. A CEFTA-országokkal is exporttöbblet alakult ki az előző évi importtöbblettel ellentétben, és az olajárak esésének következtében csaknem 200 millió euróval csökkent a kereskedelmi hiány az oroszországi relációban is.
Az Európai Unión belül enyhe átrendeződés zajlott le tavaly a mediterrán országok javára és a német nyelvű országok rovására. Az Ausztriába menő export gyakorlatilag stagnált, ezért a korábbi exporttöbblet deficitbe váltott. Ezzel szemben a Franciaországba és a Spanyolországba irányuló kivitel az EU átlagánál jóval nagyobb mértékben, 26, illetve 23 százalékkal nőtt, és a szaldója pozitívra fordult, a Nagy-Britanniába szállított termékek értéke 16 százalékkal haladta meg az előző évit, s így – stagnáló behozatal mellett – 356 millió euró aktívum keletkezett, míg az olasz export 18 százalékos növekedése ellenére is 830 millió eurónál nagyobb passzívum maradt. Belgiumba is egymilliárd euró fölé szökött a kivitel, és negyedmilliárd euró többletet hozott.
Az export 6 és az import 19 százalékos bővülése ellenére aktív maradt a kereskedelmi mérleg az Egyesült Államokkal. A legnagyobb növekedést a Kínába irányuló export érte el, igaz, meglehetősen alacsony bázisról. Nem kevesebb, mint 186 százalékkal nőtt, mindössze 126 millió euróra, az egymilliárd euró feletti import pedig további 450 millióval bővült, és a deficit meghaladta az 1,3 milliárd eurót.
A romániai kivitel a 2000-es 40 százalék feletti növekedése után további 37 százalékkal javult, és több mint kétszeresére nőtt a behozatalnak, míg a cseh és a szlovák export dinamikus növekedése ellenére is számottevő, 180, illetve 213 milliós negatív egyenleg maradt fenn.
Áruszerkezet
A külkereskedelmi forgalom áruszerkezetén belül megőrizte vezető szerepét a gépek és gépi berendezések árucsoportja, amely a teljes export 57,5 százalékát adta. Az előző évi 36 százalékos növekedéssel ellentétben (amikor 4855 millió euróval bővült a kivitelük) 2001-ben szolid, 6,8 százalékos növekedést ért el, és 1249 millió euróval járult hozzá az összkivitelhez. Egyedül az irodagépek és a gépi adatfeldolgozó berendezések kivitele 1,4 milliárd euróval esett vissza, miután az információtechnológiai ágazat 33,2 százalékkal, 2,8 milliárd euróra csökkent. Ezzel szemben az energiafejlesztő gépek és berendezések kivitele 18,8 százalékkal 3,6 milliárd euróra nőtt, a híradás-technikai eszközöké pedig 29,7 százalékkal 4 milliárd euró fölé emelkedett. Stabilan, 11,5 százalékkal bővült a villamos gépek és műszerek exportja, és szintén meghaladta a 4 milliárd eurót. A közúti járművek exportja is 13 százalékkal emelkedett, és átlépte a 3 milliárd eurós értéket.
A feldolgozott iparcikkek kivitelében a tavalyi szűk esztendőhöz képest kiugróan magas növekedést regisztráltak: a 19,2 százalékos bővülés csaknem 1,7 milliárd euróval járult hozzá az export növekedéséhez. Ez elsősorban a gyógyszer 24 százalékos, és más vegyi termékek, mosó- és illatszerek, valamint a papír- és a kartontermékek kivitelének dinamikus növekedéséből eredt.
A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari export kimagasló, 20,8 százalékos növekedése 440 milliós többletet hozott, átlépve a 2,5 milliárd eurót. Ehhez hozzájárult, hogy kiválóak voltak a terméseredmények, és sikerült elhárítani a környező CEFTA-országokban alkalmazott piacvédő intézkedések egy részét is. A gabonaexport 43,3, a takarmánykivitel 29 százalékkal, az élő állatoké 27, a hústermékeké 17 százalékkal haladta meg az előző évit.
Az exportban dinamikusan bővülő feldolgozott iparcikkek és élelmiszerek behozatala viszonylag mérsékelten, sorrendben 8 és 14,6 százalékkal nőtt, és a két árucsoport szaldója 712, illetve 300,9 millió euróval járult hozzá a kereskedelmimérleg-hiány tavalyi csökkenéséhez. Az élelmiszerek kivitele tavaly is 2,3-szerese volt az importnak, és 1,462 milliárd exporttöbbletet hozott. A feldolgozott termékek importtöbblete azonban a tavalyi jelentős csökkenés ellenére is meghaladta a 2,7 milliárd eurót, és olyan fontos exporttermékkel szemben, mint a gyógyszerek, a behozatal 243 millió euróval meghaladta a kivitelt, és a dinamikus exportnövekedés ellenére is valamicskét (12 millió euróval) tovább nőtt. Talán meglepő, hogy a tavalyi bútorexport értéke (690 millió euró) több mint 190 millióval meghaladta a gyógyszerkivitelét, és jelentős mértékben, 394 millióval meghaladta a behozatal értékét.
2000-ben az energiaár-robbanás több mint 80 százalékkal megnövelte az ország energiaimport-számláját, és 1,3 milliárd dollárral járult hozzá az éves deficit 1,6 milliárd eurós növekedéséhez. Tavaly ezzel szemben a változatlan mennyiségű kőolaj 11 százalékkal olcsóbban, az 1 százalékkal több földgáz pedig 27 százalékkal drágábban jött be külföldről az országba. Az olajszámlán elért 153 millió eurónyi megtakarítást elvitte a gázszámla 294 milliós többlete. Az energiaforgalom deficitje azonban csak alig 50 millió euróval nőtt, mivel az összes kivitel 2 százalékát kitevő energiaexport 119 millió euróval meghaladta az előző évit, és mindössze 27 millió többletkiadás jelentkezett a szén- és árambehozatalban együttvéve.
Exportcélú import
A gépek és berendezések exportjának szerény bővülése és az 1,1 százalékponttal nagyobb ütemben növekvő import következtében ez a szektor az előző évinél 167 millió euróval kisebb, 208 millió euró többletet hozott tavaly.
A Gazdasági Minisztérium számításai szerint az import csaknem 70 százaléka közvetlenül vagy közvetve exportcélokra jött az országba, és az importból 40 százalékkal részesedő vámszabad területi vállalatok és a bérmunkát végző cégek behozatala mindössze 3,6 százalékkal haladta meg az előző évit. A behozatal rendeltetés szerinti megoszlását tekintve a GM adatai azt mutatják, hogy a fogyasztási célú import az átlaggal megegyező 7,6 százalékkal emelkedett, ám decemberben 6 százalékkal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Ezzel szemben a beruházási célú import az egész év átlagában 10 százalékkal bővült, decemberben pedig 15 százalékkal haladta meg az előző év azonos hónapjáét.
A felhasználás alapján történő bontás azonban az elemzés készítői szerint is hozzávetőleges, viszonylag pontosan csupán az energiaimport definiálható, és többé-kevésbé egzakt módon behatárolható a fogyasztási cikkek köre. A beruházási célú import meghatározása azonban már több bizonytalanságot rejt magában. Alighanem mégis a legproblematikusabb a közvetetten exportcélú import meghatározása, hiszen a vámszabad területi és a bérmunka-feldolgozásra szánt anyagimport másra egyértelműen nem használható fel, csakis közvetlen exportra, míg a vámterületi importból esetleg több feldolgozó után exportrált importeredetű felhasználás végső soron csak becsülhető, azoknak az ágazatoknak vagy cégeknek a behozatalára alapozva, amelyek végül nettó exportőröknek bizonyulnak.
Az energiaimport 8 százalék körüli arányt képvisel a teljes behozatalból. A GM becslése 13-15 százalékra teszi a fogyasztási célú behozatal arányát és 10-12 százalékra a beruházásokét. Csakhogy az ipari vámszabad területek teljes importja az összes behozatal 30 százalékát tette ki tavaly, és döntő része, a teljes import negyede a vámszabad területi gép- és berendezésimport volt, ami a teljes gépbehozatal fele. Ebből az következik, hogy a beruházási célú import jelentős része a vámszabad területi cégeket illeti, ugyanakkor a számbavétel szerint közvetlen exportra szánt behozatalként jelenik meg. Ha az összes vámszabad területi importnál eltekintünk attól, hogy annak egy részét a beruházásokhoz kellene sorolni, továbbá hozzátesszük a bérmunkához behozott anyagimportot – amely tavaly 4,3 milliárd euró, azaz a teljes import 11 százaléka volt –, ez 41 százalékot tesz ki, amennyit a GM közvetlen exportrendeltetésű importnak számít.
A közvetetten exportcélú behozatal becslése viszont azért látszik igen problematikusnak, mert a hagyományos vámterületi export a vámterületi import 73 százalékát sem éri el, azaz tavaly több mint 7,1 milliárd euró nettó import volt kimutatható. A fogyasztási célú behozatalt a teljes import 14 százalékára, 5,3 milliárd euróra becsülve, a beruházási importot teljesen a vámterülethez sorolva – 3,9-4 milliárd euróra téve –, és a 3,1 milliárd energiaszámlát hozzáadva 12,3 milliárd körüli behozatal adódik. Ezt leszámítva a 26,2 milliárd értékű vámterületi importból 13,9 milliárd látszik az exportba visszaáramlani, ez pedig az összes import 37 százaléka lenne. Ezzel együtt viszont (30 százalék vámszabad + 11 százalék bérmunkaanyag + 8 százalék energia + 10 százalék beruházás + 14 százalék fogyasztási import mellett) a teljes behozatal már 110 százalékos, de reálisan lehetséges, hogy 25-27 százalékot tesz ki ténylegesen.
Ez az okoskodás egyúttal azt is sejteti, hogy a beruházási import megoszlik a vámterületi és a vámszabad import között, ami meglehetősen életszerű, ezt támasztja alá a multinacionális cégek fejlesztése. Egyúttal az is kiderül, hogy a közvetett exportcélokra becsült import aránya és értéke éppúgy, mint a fogyasztási beruházási célú behozatal, aligha mutatható ki pontosan – következésképp óvatosan és fenntartással kezelendők az erről szóló információk.
Exportkövető termelés
Az ipari termelés és értékesítés volumenadatai meglehetősen jól illeszkednek az export alakulásához. Ez ékesen bizonyítja, hogy az ipari termelés szorosan kötődik a külpiaci értékesítéshez, és aligha lehetséges hosszabb távon ellentétes fejlődés az export és a hazai termelés és növekedés között. Tavaly az ipari kibocsátás volumene 4,8 százalékkal nőtt, és az exportértékesítés volumene 8,9 százalékkal bővült. (Összehasonlításul: az előző évben ugyanez 18,3, illetve 27,4 százalék volt.)
Az idősor trendje és különösen a rendelésállomány alakulása azonban egyáltalán nem biztató a jövőre nézve. Decemberben az exportértékesítés volumene 7,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint egy évvel korábban, és a hónap során felvett exportmegrendelések 14,9 százalékkal estek vissza az előző év végéhez képest.
|
Az export és az import változása 2001-ben félévenként |
|||||
|
|
Export |
Import |
Egyenleg M EUR |
||
|
M EUR |
% |
M EUR |
% |
||
|
I. félév |
2910 |
120,1 |
3083 |
119,7 |
173 |
|
II. félév |
549 |
103,3 |
–381 |
98,0 |
–929 |
|
Együtt |
3459 |
111,3 |
2702 |
107,8 |
–756 |