Udvari szállítók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 47. számában (2002. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
Udvari szállítónak lenni hajdanán rangot és biztos megrendeléseket jelentett a cég számára. Az állami szervekkel és az önkormányzatokkal megkötött szerződések általában ma is jó üzletet jelentenek a vállalkozások számára. A megrendelő és a vállalkozó helyzete azonban sokszor sajátosan alakul a magánszférán belüli ügyletekhez képest. Összeállításunk az e téren jelentkező problémákat elemzi, ismertetve azokat a sarkalatos pontokat, amelyek előzetes tisztázása nélkül könnyen pórul járhat a vállalkozás.

Szerződések az állami és önkormányzati szférával

Az állam, alapvetően költségvetési szervei (de gyakran közalapítványai, gazdasági társaságai) útján, illetve a települési és megyei önkormányzatok és azok költségvetési szervei a magángazdaság fontos résztvevői, a legnagyobb megrendelők és beszerzők közé tartoznak. A beszállítók, vállalkozók versengenek a közszféra megrendeléseiért, amelynek legfőbb oka, hogy ha néha nehézkesebben és lassabban is, de sokkal nagyobb biztonsággal juthatnak hozzá áruik, szolgáltatásaik ellenértékéhez a költségvetési fedezetből.

Emellett a közszféra a közszolgáltatási feladatok ellátásához, az adott régió fejlesztéséhez működő tőkét von be a magángazdaságból, illetve a magángazdaság beruházásait különböző támogatásokkal, kedvezményekkel serkenti.

Janus-arcú megrendelők

Az állam és az önkormányzatok működését érdekes kettősség jellemzi. Egyfelől a gazdaságban a többi vállalkozóhoz - legyen az magánszemély vagy más magánjogi szervezet - hasonlóan, az egyéb gazdasági szereplők mellérendelt, egyenrangú partnereként, magánjogi jogviszonyok alanyaként (tulajdonosként, birtokosként, haszonélvezőként, szerződő félként, károkozóként vagy károsultként) jelennek meg, azzal a specialitással azonban, hogy gazdálkodásuk a költségvetési gazdálkodás, az államháztartás szabályrendszerében valósul meg, ellentétben a magánvállalkozások kötetlenebb, költség-haszon elvű gazdálkodásával.

Másfelől viszont az állam és az önkormányzatok közhatalmi feladatokat látnak el, amelynek keretében a magángazdaság többi szereplője fölé rendelten, reájuk nézve kötelező jogszabályokat alkotnak, felettük hatósági jogkört (kötelezés, engedélyezés, nyilvántartás, ellenőrzés) gyakorolnak, illetve velük speciális, ugyancsak közjogilag szabályozott szolgáltatási viszonyokba lépnek (pl. egészségügyi ellátás, oktatás, közművelődés). Ez a kettősség gyakran nehézzé teszi a közszférával való szerződéskötést, hiszen a szerződésekben vagy azokkal összefüggésben összekeveredhetnek vagy összekeverhetők a magánjogi, illetve a közjogi jogosultságok és kötelezettségek, amelyek a szerződések teljesítését vagy végső esetben kikényszeríthetőségét is megkérdőjelezhetik.

Problémák és kérdőjelek

Érvényes-e az olyan szerződés, amelyben a pénzügyminiszter az állam terhére, az Országgyűlés által elfogadott költségvetési előirányzat nélkül vállal kötelezettséget; az állam vagy valamely minisztérium-e a szerződő fél; ki képviseli az államot, a költségvetési szervet a szerződéskötés során; vállalhat-e a polgármester az önkormányzat képviseletében, annak terhére kezességet képviselő-testületi vagy közgyűlési felhatalmazás nélkül, illetve a szervezeti és működési szabályzatban foglalt formai előírások betartása nélkül; lehet-e perelni az Országgyűlést vagy egy önkormányzat képviselő-testületét, esetleg a kormányt valamely szerződés teljesítésére; vállalhat-e kikényszeríthető kötelezettséget egy minisztérium egy hatósági áras termék vagy szolgáltatás áremelésének ütemezésére és mértékére, illetve annak elmaradása esetén a vállalkozói veszteségek megtérítésére; kötelezheti-e magát az önkormányzat a szerződésben arra, hogy polgármesteri hivatalának építési hatósága építési engedélyt fog adni, vagy hogy helyiadó-rendeleteit egy meghatározott módon módosítja; milyen feltételekkel vehető meg állami tulajdonú vagyontárgy; apportálhatja-e gazdasági társaság a tulajdonában álló csatorna- és ivóvízhálózatot; kell-e közbeszerzési vagy koncessziós eljárást lefolytatni az adott beszerzés vagy vagyonhasznosítás esetén? Ezek és ehhez hasonló kérdések merülnek fel a közszférával való szerződések előkészítése, megkötése, teljesítése kikényszerítése, illetve megszüntetése során.

A jelen cikk a közszférával történő szerződéskötések legfontosabb szempontjaira kívánja röviden ráirányítani a figyelmet, anélkül azonban, hogy a teljesség elérésére bármilyen ígéretet is tehetne, és hogy az adott esetben a hozzáértő szakember tanácsait, közreműködését feleslegessé tenné.

Kérdések a szerződések előkészítése során

A közszférával való szerződések megkötésének előkészítésekor néhány alapvető, a szerződő partner jogállásából eredő specialitást, a szerződések egyéb, szokványos feltételei mellett mindenképpen célszerű figyelembe venni:

1. Kivel vagy mely szervvel kell szerződni? Ahhoz, hogy a szerződés jogilag kötelező és adott esetben jogi úton kikényszeríthető legyen, a szerződő, közszférabeli félnek magánjogi és perbeli jogképességgel kell rendelkeznie.

2. Ki jogosult az adott közszférabeli szervezet képviseletére, ki írhatja alá nevében és képviseletében a szerződést? Ahhoz, hogy az érintett szervet kötelezze a szerződés, a jogszabályi vagy alapítói előírások szerint a kötelező nyilatkozatok megtételére képviseleti jogkörrel rendelkező személynek kell a szerződéses nyilatkozatokat megtennie.

3. A 4-es metró ügyében született döntés miatt fel kell tenni a kérdést, hogy az adott szerv képviseletében eljáró személy rendelkezik-e a kellő terjedelmű felhatalmazottsággal kérdéses jognyilatkozat megtételére, azaz praktikusan az ügylet a szerv tevékenységi körébe tartozik-e, illetve megvan-e az ügylet költségvetési fedezete, illetve nem szükséges-e valamilyen más belső előírás szerinti felhatalmazás az ügylethez?

4. Nem kell-e a szerződéskötést megelőznie valamilyen speciális eljárásnak, mint például koncessziós eljárásnak, pályáztatásnak, versenyeztetésnek, közbeszerzési eljárásnak? Bizonyos jogügyletekre, szerződéses nyilatkozatokra a jogszabályok, az érintett közszférabeli szerv alapító dokumentumai, az arra vonatkozó szervezeti és működési szabályok speciális eljárási rendet írhatnak elő, amelyek hiánya az ügylet érvénytelenségéhez, kikényszeríthetetlenségéhez vagy harmadik személyek általi megtámadásokhoz vezethet.

5. A szerződés tárgyát képező ügyletet, illetve az érintett közszférabeli szerv által szolgáltatni kívánt vagyon forgalomképességét nem korlátozzák-e vagy zárják ki bizonyos rendelkezések? Bizonyos ügyletek egyáltalán nem, vagy csak korlátozásokkal megengedettek az érintett szervek számára, illetve bizonyos köztulajdonban lévő vagyontárgyak forgalomképtelenek, azokat tehát a magángazdaság szereplői nem szerezhetik meg, más vagyontárgyak esetében a forgalomképességnek más korlátai vannak, például csak átminősítéssel, valamilyen szerv határozatával vagy speciális eljárás útján ruházható át.

6. Az érintett közszférába tartozó szerv által vállalt kötelezettség magánjogi kötelezettség-e, és mint olyan, polgári bíróság útján kikényszeríthető-e? Az érintett szervek közhatalmi működési körébe tartozó tevékenység (így jogszabályalkotás vagy hatósági eljárás), illetve ezek elmaradása esetére vállalt kompenzáció kikényszeríthetősége ilyen módon ugyanis alapvetően kérdéses.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére