Természetes gyarapodás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 47. számában (2002. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A szaporodó élelmiszerbotrányok, az immár szinte valamennyi nyugat-európai ország állatállományát - és közvetve a húsfogyasztók egészségét - veszélyeztető járványok egyre vonzóbbá teszik a bio-mezőgazdaság termékeit. Ez a növénytermesztési és állattenyésztési eljárás semmiféle művi beavatkozást nem enged a természet viszonyaiba, s így mentes minden olyan - akár előre nem látható - mellékhatástól, ami a mennyiség növelése érdekében alkalmazott praktikákkal együtt jár.

A biotermelés kiút lehet a halódó gazdaságok számára

Ez a "vissza a természethez" módszer azonban a gazdáktól mérhetetlen türelmet, a hagyományosnál is nagyobb ráfordítást kíván meg. Magyarán többe kerül, fárasztóbb, az így előállított termék drágább, és újszerűsége miatt még forgalmazási hálózata sem tökéletes. Ausztriában mindenesetre az érintett termelők és a kormányzat is felismerte, hogy a bio-mezőgazdaság kiutat jelenthet sok halódó kisgazdaság számára. Részben e felismerésnek köszönhetően a biotermelés fokozott támogatása, ügyes reklámozása és a forgalmazás segítése, illetve az osztrákok közismert környezettudatossága emelte az alpesi országot az élvonalba. Ma az európai országok közül Ausztriában a legnagyobb a biogazdák aránya (9,5 százalék) a többi, szám szerint 235 000 mezőgazdasági foglalkoztatotthoz képest. Ezt az arányt a listán a második Finnország (4,8 százalék) még csak megközelíteni se tudja.

Egy másféle összehasonlítás szerint Ausztriában az összes mezőgazdasági termelés 10,1 százalékát állítják elő a reformgazdaságok, míg a második helyen 7,3 százalékkal Svájc áll, a harmadik Németország pedig mindössze 5,9 százalékkal dicsekedhet. Igaz, a biogazdálkodásra használt terület nagysága terén - az összes mezőgazdasági hasznosítású területhez képest - Liechtenstein vezet 17 százalékkal, majd a második - alaposan lemaradva - Ausztria (8,5 százalék), a harmadik Svájc 8 százalékkal.

Az ökogazdaságok területe Európa néhány országában (ezer hektár, kerekítve)

Olaszország

958,7

Németország

452,3

Spanyolország

352,2

Franciaország

316,0

Ausztria

287,9

Nagy-Britannia

240,0

Dánia

160,4

Svédország

154,0

Finnország

137,0

Csehország

110,8

Svájc

84,1

Portugália

48,0

Magyarország

34,5

Forrás: SOL-ERHEBUNG

Fejlesztési terv

Az egyik osztrák bio-mezőgazdasági egyesülés vezetője szerint hamarosan a lista élére kerülnek az északi országok. Különösen, ha folytatódik a mostanában minden gyarapodás ellenére tapasztalt tendencia, a biogazdaságok számának csökkenése. Az osztrák mezőgazdasági minisztérium legfrissebb adatai szerint 1998-ban még 20 207, 1999-ben 19 741, 2000-ben pedig már csak 18 695 olyan mezőgazdasági üzem volt, amelyik minden szempontból kifogástalan - a megfelelő minősítést kiérdemlő - bioterméket állított elő.

Az osztrák kormány mindenesetre tavaly két évre szóló fejlesztési tervet terjesztett elő. Ez 113,4 millió eurót (1,56 milliárd schillinget) irányoz elő a részletesen felsorolt intézkedések finanszírozására. Ezek között szerepel a biofeltételek szerint művelt földterület (aminek nagysága jelenleg 60-70 ezer hektár az állattenyésztésre használt területeken kívül) megkétszerezése, az állattenyésztés fejlesztése, a kutatás, az értékesítési módszerek és ezzel kapcsolatban a tájékoztatás javítása.

A bio-mezőgazdaság előbb-utóbb a támogatás nélkül is kifizetődővé válik a fogyasztói érdeklődés növekedése, nem utolsósorban pedig az exportlehetőségek bővülése miatt, tehát a beruházás mind állami szinten, mind a biotermelésre átálló gazdálkodók részéről bölcs előrelátás - érvelnek a fejlesztési terv kidolgozói. Céljuk egyben Ausztria vezető nemzetközi helyének megtartása. Az örök rivális, földrajzi közelsége miatt pedig potenciális partner Németországban például Ausztriát bioországként tisztelik. A Der Spiegel nemrégiben leplezetlen elismeréssel azt írta, hogy Ausztriában - jószerével egyedüli országként - a "Ja! Natürlich." feliratot viselő biotermékek révén az ökogondolkodás elérte a lakosság tömegeit.

Ez a csodálat érezhető az ausztriai bioszállítások folyamatos növekedésében is, hiszen Németország tavaly már 700 millió schilling értékben vásárolt az osztrák biogazdáktól. A környezetvédelem ártalmaitól mentes tőkehús és húskészítmények iránti mind nagyobb érdeklődés - például a BSE-kór sújtotta Angliában, Írországban vagy Franciaországban - ugyanakkor alátámasztja a biotermelőknek azt a vérmes reményét, hogy öt éven belül exportjukat képesek lesznek megháromszorozni, miközben termékeik összforgalma hatvan százalékkal - 5,6 milliárd schillingre (407 millió euróra) - emelkedhet.

A bioélelmiszerek értékesítésének alakulása Ausztriában

 

1997

2000

Marha (ezer db)

6,2

10

Sertés (ezer db)

5

13

Tej (millió liter)

100

180

Tojás (millió/hó)

1,5

2

Gabona (ezer tonna)

22

55

Forrás: Arge Biolandbau

   

Drága "hobbi"

Aki szeretné biztonságosan kizárni a káros hatóanyagokat mindennapi betevő falatjából, jobb, ha megbarátkozik a gondolattal: ez a "hobbi" sokba kerül. A bioélelmiszerek átlagosan 25 százalékkal drágábbak a hagyományosaknál, amit magasabb előállítási költségük indokol. Míg a hagyományos marha 17 hónap után éri el a legjobb vágási súlyt, a biotakarmánnyal etetett állatoknál ez az idő kereken 36 hónap, ami sok termelőt csődbe visz.

Nagy port vert fel az alsó-ausztriai waidhofeni eset, ahol az egyesületbe tömörült biogazdák tejtermékeit a megfelelő felvásárlási és forgalmazási hálózat hiányában csak a hagyományosokért járó áron vették át, ami nem fedezi az előállítási költségeket. Ezen a vidéken 100 ezer liter biotej az évi termelés - amire a környéken nincs igény. Nem úgy a vorarlbergi Sulzbergben, ahol az 1992 óta működő alpesi tejgazdaság sokkal több biovajat és -sajtot lenne képes termelni és értékesíteni, ha elegendő biotejhez jutna. Igaz, ez a gazdaság termékeinek 60 százalékát Németországba exportálja.

Valószínűleg ez a közelség indokolja, hogy Ausztriában a kicsiny Vorarlbergben van a legtöbb biogazdaság - az összes mezőgazdasági üzem 15 százaléka. Ott a 430 biogazda hatvan százaléka főfoglalkozásúként űzi az öko-mezőgazdaságot. (Alsó-Ausztriában a legtöbb biogazda saját bevallása szerint éhen halna, ha nem lenne valamilyen tisztes főfoglalkozása.)

Kereskedelmi akciók

Szerencsére az élelmiszer-kereskedelem - nem utolsósorban a nagy hálózatok között egyre éleződő verseny jegyében - felismerte a biotermékek árusításában rejlő lehetőségeket, és akcióival elősegíti az igények növekedését. A Billa már a kilencvenes évek elején, néhány évvel később pedig a Spar vezette be a "természetesnek" nevezett termékek árusítását. Ez ugyan megkérdőjelezte a reformházak és a bioboltok jövőjét, a termékek széles körű elterjesztése mégis több hasznot hoz, mint a "kicsiknek" okozott kár - ez utóbbi méregdrága, ám bizonyos exkluzivitást nyújtó boltoknak rétegközönsége van.

Az élelmiszeráruház-láncok haszna nemcsak a közvetlen forgalom - a Billa ma már évi 2 milliárd schilling körüli bevételhez jut a "Ja! Natürlich." felirattal ellátott cikkek révén -, hanem az, hogy egy-egy új botrány, legyen az kergemarhakór, száj- és körömfájás, illetve az ausztriai sertéstenyésztőknél felfedezett illegális antibiotikum-felhasználás - nem éri felkészületlenül az ilyen bioterméksarokkal rendelkező boltokat. A biotermelők egyesületeivel kialakított tartós kapcsolatok révén a kereslet váratlan növekedése esetén is folyamatos a szállítás, ha nem is mindig a kívánt mennyiségben. (A legutóbbi sertésbotrány idején a 85 gazdaság termékeit szállító Freilandverbandhoz beérkező megrendelések két hét alatt 100-150 százalékkal emelkedtek. E szövetség áruválasztéka szinte a teljes palettát felöleli: a tőkehústól a húskészítményen át a tejig és tejtermékekig, a zöldségig mindenféle kapható, amiről a termelő és forgalmazó azt állítja, hogy előállítása mentes minden káros, azaz mesterséges anyagtól.)

Előnyös botrányok

Az időről időre fellángoló húsbotrányokkal kapcsolatban egyre gyakrabban emlékeznek Ausztriában a nyolcvanas évek borhamisítási ügyére, amely végül is igen pozitív szerkezetátalakítást eredményezett a borgazdaságban, s mára soha nem remélt sikereket hozott az osztrák bortermelőknek. Az optimisták most abban bíznak, hogy a húsbotrányok majd ugyanilyen jótékony hatással lesznek az agrárszektorra. Illúzióikat szívesen osztják a lakosság egészségéért aggódók, akik az étkezési szokások kényszerű változásában bíznak.

Nem biztos, hogy ez utóbbiaknak igazuk lesz. Bár a marhahús Ausztriában soha nem volt ilyen népszerű, ám a sertéshúsfogyasztás néhány napos, legfeljebb néhány hetes visszaesése még nem jelenti azt, hogy az osztrákok lemondanak a bécsi szeletről. Egy főre tavaly 68 kg hús jutott, amiből 42,8 kg volt sertés-, 13,1 kg marha- és 10,1 kg baromfihús. Még ha a legnagyobb húshisztéria idején a megkérdezett osztrákok 45 százaléka étkezési szokásainak megváltoztatásáról beszélt is, kevéssé valószínű, hogy sokan térnek át az Ausztriában némiképp lebecsült vegetáriánus kosztra.

Az sem valószínű, hogy a hirtelen az érdeklődés homlokterébe került egyéb húsok - a strucc, amelyből jelenleg évi 4 és fél ezer tonnát termelnek az osztrák gazdaságok - pótolhatják a gyanúba került disznó- és marhahúst. Marad tehát a biotermék - amelyből egyébként már interneten is lehet rendelni.

Mitől bio?

A biológiai mezőgazdaság kritériumai: - a fajtaspecifikumot figyelembe vevő állattartás, kielégítő mozgástér, pihenőhely, természetes fény biztosítása, az előírásnak megfelelő kifutó és legelőterület; - a növekedést elősegítő mindenfajta eszköz, antibiotikum és hormon mellőzése; - kizárólag ökológiai takarmány felhasználása; - mindenfajta vegyi-szintetikus trágya és növényvédő szer tilalma; - teljes géntechnológia-mentesség. * A bio-mezőgazdaság kritériumait az élelmiszerkódex tartalmazza: az állattenyésztési és takarmányozási előírásokat 1991, a növénytermesztésieket 1999 óta

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére