MŰ-KEDVELŐ

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 47. számában (2002. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Könyv

Az igazi versenyelőny

Jonas Riddestrale-Kjell A. Nordström: Funky business

A tehetség táncoltatja a tőkét

KJK-KERSZÖV, 2001. 258 oldal, 4480 Ft

Kjell A. Nordström és Jonas Ridderstrale a stockholmi közgazdasági egyetem tanárai, rendszeresen adnak vállalatoknak üzletmenet-szervezési tanácsokat. Rendkívül lendületes, egyszersmind tanárosan önismétlő-sulykoló stílusban írott (bőbeszédű, vidor hangvételű) művük első része a létező és számukra kritika nélkül elfogadott globalizáció fő piaci ismérveiről szól.

Sok egyéb megállapításuk között kifejtik, hogy a világtermelésben és -kereskedelemben már az úgynevezett techno-ökonómiai paritás érvényesül. Ez azt is jelenti, hogy a termékek és szolgáltatások (akár egybefonódva) nagyjából egyforma minőségűek mind a hagyományosan fejlett, mind az ehhez a civilizációs fejlettséghez rohamlépésekkel közeledő-felfutó országokban. Az egyre tökéletesebb információtovábbítás (és azonnali felhasználás) révén létrejön a kibertér, a hetedik kontinens, amely szelektálja azokat a vállalkozásokat, amelyek nem különböznek a többi, azonos területen vásárlásra csábító ajánlattevőtől.

Az átmenetileg fönnmaradóknak hozzá kell szokniuk a permanens bizonytalansághoz és labilitáshoz. A megállíthatatlan folyamatot erősíti, hogy - a szerzők szerint - most már közel 3 milliárd olyan fogyasztó él Földünkön, aki a maga számára a közelmúlt század tehetős polgárainak ellátási normáit igényli és követeli.

A szakadatlanul változó feltételek s a beláthatatlan igények kihívásának az eddig bevált bővítések nem tudnak megfelelni. Az értékesítési versenyben a funksterek győznek. Az ő agyuk szuperkreatív, gondolkodásmódjuk radikálisan eredeti és egyedi, fantáziájuk ismeretlen célok kitűzésén fáradozik. Kockázatvállalásuk extrém; gyakran mindent egy lapra tesznek föl.

E tőke nélküli ötletgyártóknak napjainkban nagyobb a kilátása a sikerre, mint az ötlet nélküli tőkéseknek - biztosítja a szerzőpáros a reájuk hallgató vállalatirányítókat, akik jól teszik, ha nem akarnak "rohadt normálisak lenni" - sem munkavégzésükben, sem életvitelükben...

Bevallottan újdonságmániás, piaci mikrorések felfedezésére animáló, agytöltő állomásként felfogható művük szellemes szlogenjei, laza eszmefuttatásai mindvégig szórakoztatóak, helyenként kábítóan trükkösek. Akik pedig logikai bakugrásokat, elnagyoltságokat vetnek a szemükre, hamar megkaphatják tőlük az Oscar Wilde-tól idézett verdiktet: "A következetesség a fantáziátlanok menedéke."

Iszlai Zoltán

Az állandóan változó piac

Dr. Szabó László: A vállalati piackutatás gyakorlata

PERFEKT Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt., 2001.

269 oldal, 2490 Ft

Az adásvételi ügyleteket lebonyolító piac legfőbb jellemzője az állandó, szakadatlan mozgás; ezért szinte napról napra változik. A vállalatok termelését a változó vásárlói igényekhez, a kereslethez kell igazítaniuk, ennek nyomon követése és elemzése a piackutatás feladata.

A piackutatás nemzetközileg elismert tudomány, amelynek kialakult elmélete és módszertana van, felismerve, hogy nélküle a vállalat ma már nem érhet el a piacon sikereket. A könyv mindenki számára közérthető stílusban ismertet meg e tudomány fogalmaival, alkalmazási területeivel, a piac törvényszerűségeivel, állandó mozgásával, környezetével. Részletesen vizsgálja a vásárlóerő megjelenési formáját: a keresletet, majd a kínálatot és az értékesítés módját.

Tájékoztatást ad a hazai és a külpiacokra vonatkozó szekunder információk forrásairól, a leggyakrabban alkalmazott eljárásokról éppúgy, mint a primer vizsgálatok két alapvető módszeréről: a kvalitatív és a kvantitatív vizsgálatról. Az előbbihez a kiválasztott személyekkel folytatott interjúk, szakértői ankétok, megfigyelések stb. tartoznak, míg a kvantitatív vizsgálatok statisztikai eljárásokon alapulnak. Az információszerzés fontos forrása a megkérdezés; olvashatunk előfeltételeiről, céljáról, a megkérdezendők kiválasztásáról, a kérdőívek szerkesztésének szempontjairól, feldolgozásukról, valamint a piackutató tanulmány elkészítéséről, bemutatásának korszerű eszközeiről - példák kíséretében.

A szerző rámutat arra, hogy a vállalati piackutató tevékenység önálló, szakképzett apparátust, megfelelő technikai berendezést, munkaszervezést és jelentős anyagi áldozatot igényel, aminek feltételeivel elsősorban a nagyvállalatok rendelkeznek, de a piackutatást valamilyen formában minden cégnek meg kell oldania. A továbbiakban képet ad a piackutató intézetekről és nemzetközi szervezetekről, a kiskereskedelmi piackutatás feladatairól, a vevőstruktúra, a vevőösszetétel ismeretének a fontosságáról. A közelmúltban végzett piackutatások tapasztalatainak, eredményeinek leírásával zárja könyvét.

Könyv és koncert

Lekváros kenyér a kastélyban

A szív gondolatairól...

Monika Mertl Harnoncourt életrajza (könyv+CD)

Mágus Kiadó, a megjelenés várható időpontja 2002. március, 3990 Ft

A koncert időpontja: 2002. március 25., helyszíne: BKK

A szellem embereinek Európája már ezer esztendeje egységes volt, a közös pénzzel, a törvények harmonizációjával, azaz a természetes összetartozás formába öntésével a gazdaság és a politika bizony alaposan lemaradt a művészet mögött. Ezt is kiolvashatja az érdeklődő abból a páratlanul érdekes könyvből, amelyet két évvel ezelőtt a salzburgi Residenzverlag adott ki, s amely most magyarul is megjelenik.

Alice és Nikolaus Harnoncourt életrajzáról és pályaképéről van szó, az Harnoncourt házaspárról, persze nagyobb hangsúllyal a csellóművész-karmesterről. Ám nem valamiféle férfisovinizmus okán, hanem mert az ő karrierje több témát fog át. Sikere hegedűművész felesége, alkotótársa nélkül elképzelhetetlen, és az Harnoncourt-szellemiséget leányuk, Elisabeth von Magnus énekesnő is évek óta képviseli a koncertpódiumon.

Ezzel a megközelítéssel az olvasó (ha szerencséje van) március 25-én este a Budapest Kongreszszusi Központban személyesen is megismerkedhet. A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik sztárvendége ugyanis Harnoncourt és zenekara, a Concentus Musicus Wien, valamint a kitűnő bécsi Arnold Schönberg Kórus. Mozart Litaniae lauretanaeját és Regina coelijét, valamint Haydn B-dúr miséjét szólaltatják meg.

Az Harnoncourt ősök családi kapcsolatai egész Európát behálózták. A Habsburg famíliával rokon dédapa, János főherceg tevékenységének emlékét a Joanneum, a város kulturális központja őrzi. Anyai és apai ágon mindenki vonzódott a művészetekhez, elsősorban a zenéhez és a képzőművészethez. Az egyik nagybácsi, René például a negyvenes években a New York-i Modern Művészetek Múzeumát igazgatta.

Nikolaus szülei szegények, azonban nem alkusznak, a bevonuló nácikkal sem. Az arisztokrata csemeték üres lekváros kenyeret visznek a grazi iskolába. Harnoncourt sokat koplal később is, míg a bécsi Zeneakadémia növendékeként végre egy rendes, Pesten készült Schweitzer-csellót vehet magának. A romantikus stílus határozta meg indulását, ám nemsokára mint régizene-specialista válik világhírűvé. "Ő pontosan az, akit muzsikusnak nevezhetünk - mondta róla egyik mestere -, a muzsikus a zenész felsőfoka."

A szív gondolatai... nem pusztán a zenebarátok számára érdekes kordokumentum, benne a laikus olvasó előtt olyan - ma ritka - ember képe bontakozik ki, akit minden kérdésben a morális megfontolás és a minőség tisztelete vezet.

Színház

Szatíra helyett

Szilágyi Andor: lássuk a medvét!

"Réghes réghy comédia" a József Attila Színházban

Rendező: Léner Péter

A főbb szerepekben: Besenczi Árpád, Kocsis Judit, Katona János, Józsa Imre, Fehér Anna, Vándor Éva, Schlanger András

Kötetlenül lehet kacagni a József Attila Színház ősbemutatóján, amit az idéz elő, hogy alapötletét a - pályázaton első díjas - szerző nem viszi végig. Főként pedig nem juttatja célba, mivel nem vállalta az időszerű szatírából következő egyenes vonalvezetést, a figyelmeztetően mulattató társadalmi mondanivalót.

A Lássuk a medvét! egy magyar község három kormányzati ciklust megért polgármesterének dilinyós ötletéről szólna, ha nem jönnének közbe mindenféle groteszk, idétlen helyi dolgok, s nem térítenék el minduntalan a cselekményt mellékösvényekre, másodrendű epizódok felé. A történet magva az, hogy a dörzsölt és ambiciózus faluvezér otthon szeretne igazi olimpiát rendezni. Kezdeményezéséhez támogatást akar szerezni "fentről": medvevadászatra hívja egykori osztálytársát, a minisztert.

A témában benne rejlik akár egy jól kifundált korrumpálási kísérlet menetének leleplezése, akár a helybeli potentátok nagyralátásának ironikus bemutatása. Írónk azonban nem engedi semmilyen irányban növekedni a komédia-csírát. Hagyja, hogy elsikkadjon a szorgalmasan ráhordott életképszerű jelenetek zuhatagában.

Így eshet meg, hogy a nézők inkább a jól kidolgozott komikus helyzeteken kuncognak és hüledeznek, mint az egész provinciális ökörségen, a mögötte meghúzódó, kárt okozó kritikátlanságon, a bugris önteltségen, a nemtörődöm kivagyiságon... Jobb híján hálásan fogadják a dél-amerikai szappanoperákat parodizáló holdkóros párjeleneteket éppúgy, mint a falu gyóntatószékben üzekedő bolondjának piás hablatyolását (Katona János rutinos alakításában), vagy azt az eszement nyílt színi lövöldözést, amit egy krónikus drogfogyasztó, féltékeny hitves rendez. S ekkor még meg sem említettük az abszurdba hajló szexmutatványokat...

A kurta, de semmitmondó miniszterelnöki átvonulással és narancshámozással spékelt bolondozásokat kellően érvényre juttatja a bámulatosan mozgékony díszlet és trükkös szcenika (Csík György és Éberwein Róbert bravúrja). A színészek az alulírt szerepekbe is életet lehelnek, fizikai teljesítményükkel is hozzájárulnak ahhoz, hogy elképzeljük: nagyobb tétre menő, vitriolosabb színjátékban sem vallottak volna szégyent.

Cd és koncert

Mozarttól Schnittkéig

Giodon Kremer: After Mozart

A Warner-csoporthoz tartozó Nonesuh Kiadó CD-je

A koncert 2002. március 24-én hallható a Zeneakadémián

A legszebb férfikorban járó (55 éves) rigai születésű hegedűvirtuóz, Gidon Kremer (képünkön) új lemezén is saját kamaraegyüttesével, a Kremerata Baticával muzsikál. Különös anyag az új, az After Mozart című, hiszen a nyitószám kortárs muzsikustól, méghozzá a moszkvai Alexander Raksatovtól való, aki öt röpke percben mondja el, mit jelent a mai zeneművésznek a mozarti örökség. Az Öt perc Mozart életéről című Raksatov-kompozíció után Wolfgang Amadeus két elbűvölő szerenádja hangzik el, a D-dúr Serenata Notturna és a Kis éji zeneként közismert G-dúr szerenád.

A darabok a Kremerre és a Kremeratára jellemző levegős, finom tónusban szólalnak meg. Kremer nagyjából ugyanazokban az években határozott úgy, hogy a világjáró életmódot választja, amikor Schiff András, egy ideig dolgoztak is együtt. A hegedűművész a burgenlandi Lockenhauseni Kamarazenei Fesztivált, majd Yehudi Menuhint követően vállalta el a Gstaadi - most már Menuhin emlékének szentelt - nyári sorozatot. Néhány zeneszerző kortársával (Schnittke, Pärt, Gubajdulina) legendás munkakapcsolatot és barátságot alakított ki. A most színre lépő kelet-európai ifjú szerzők bemutatását is szorgalmazza.

Az időben és stílusban egyaránt meglepően széles repertoárt játszó Kremerrel ismét találkozhat a hazai publikum. A Zeneakadémián lép föl másik együttesével, a Kremerata Musicával, amelynek tagjai között természetesen a Baltica több muzsikusa - például Ula Uljona mélyhegedű-, illetve Marta Sudraba csellóművész - is megtalálható, és csatlakozik hozzájuk egy magyar szólista, a fuvolista Kaczander Orsolya.

Kremer tág horizontú zenei szemléletét igazolja a műsor, amelyen Bach, Mozart művein kívül Kurtág György, Ligeti György, Peter Vähi, Halvorse és Schnittke egy-egy alkotását is előadják.

Tánc

Bukott angyalok

A Holland Táncszínház vendégjátéka

Vígszínház, 2002. március 16. és 18.

1959-ben a Holland Nemzeti Balettből kivált tizennyolc balettművész szakított a tradícióval, és létrehozott egy új formációt, a Holland Táncszínházat, a Nederlands Dans Theatert (NDT). Az együttes utódcsapata jön Budapestre, hogy a tavaszi fesztiválon két estén a Vígszínházban bemutatkozzék.

Otthonuk, a Lucent Theater hágai épülete három társulatnak, az NDT három műhelyének ad otthont. Három lépcsőfok, a modern táncművészet három dimenziója. Budapesten a "zászlóshajó", az NDT I. lép föl. Harminckét táncosa mindig a világ élvonalát képviseli - pályájuk zenitjén, erejük teljében lévő művészek. Fő céljuk, hogy a Manen és Kilian alkotásokat hiteles stílusban mutassák be, ám a repertoárjuk nemzetközi, és többen koreografálnak is közülük.

Paul Lightfoot Speak for Yourself című koreográfiája nyitja mindkét budapesti programjukat. A brit táncos, miután tanulmányait a királyi balett londoni iskolájában befejezte, 1985-ben szerződött az NDT II.-höz, a fiatalok csapatához. Ezt 1978-ban alakította az utánpótlás nevelésére Kilian és Manen, innen a táncosok fokozatosan lépnek át az NDT I.-be. Lightfoot két évet töltött az ifjúsági együttesben, ahol már megmutatkozott: nemcsak kitűnő szólista, hanem invenciózus koreográfus is válik belőle.

Az est további három száma JirĄy Kilian munkája. A neves mester Prágában született, előbb szülővárosában tanult, az 1967-68-as évadot azonban már Londonban töltötte. Innen Stuttgartba ment, ahol John Crankóval dolgozott, majd önállóan is koreografált. 1973-ban szerződött át a Holland Táncszínházhoz, s két évvel később már társigazgatója lett az intézménynek. Több mint húsz esztendő után visszavonult az igazgatástól, de megtartotta a művészeti tanácsadói tisztet, s változatlanul ő az NDT meghatározó személyisége, vezető koreográfusa.

A bukott angyalok című darabja a nyolcvanas évek alkotó periódusát zárja le. Az 1990-es Sarabande vezeti be a század utolsó évtizedének munkáját, a Bella Figura pedig 1995-ben keletkezett - ezek láthatók majd a Vígszínházban.

Kiállítás

Döntő pillanatok

Henri Cartier-Bresson fotográfiái

Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum, 2002. március 21-26.

A Magnum Fotóügynökség gyűjteménye

Franciaország virágoskertjében, dombok, a Loire és a Cher völgye, királynék és királyi szeretők pompás kastélyai szomszédságában, Chanteloupban született Henri Cartier-Bresson, a fotográfia kimagasló alakja. Előbb festészetet tanult, s csak 1931-ben kezdett fényképezni. A fotózás ekkor technikailag már viszonylag egyszerű mesterség volt, a könnyű gépekkel és az érzékeny objektívekkel úgyszólván bárhol, bárki megörökíthető volt. De hogy a kamera melyik pillanatot kapja el, az már látásmód és művészi hitvallás kérdése.

A döntő pillanatot emlékezetessé, visszaidézhetővé tenni - ez volt a francia fotográfus ars poeticája, erről írt 1952-ben megjelent korszakos jelentőségű könyvében, amelynek - stílszerűen - A döntő pillanat címet adta. Akkor már öt esztendeje működött a Magnum képügynökség, amelynek alapítói között a francia Bresson, a brit George Rodger és a lengyel Szymin mellett vezető szerepet játszott a magyar származású Friedmann Endre is, akit világszerte így ismertek: Robert Capa.

A szakírók azt állítják, hogy Cartier-Bresson sokat köszönhetett a Magnumnak, és a Magnum is neki. Távol-keleti útja után adják ki A döntő pillanat című albumát, s attól fogva a "bressonos" kép ismerős - és évtizedekig követni való - stílust jelent.

A látvány, amelyet Bresson elénk tár, roppant változatos: banális apróságok, a köznapi élet kis jelenetei kapnak költői vagy társadalmi tartalmat. Az emberrel való együttérzés hatja át egész munkásságát, írja egyik méltatója. Valószínűleg ez az együttérzés hiányzik a mai, valljuk be: elsősorban szenzációhajhász sajtófotóból, amelynek a világban néhány albumon kívül (Magyarországon sajnos még kevésbé) nincs már valódi "fogyasztói" terepe. Kár, mert életünk lényegét csakis a jó szemű és jószívű kívülálló, a hivatásos fotográfus látja meg.

Remélhető, hogy e másfél száz, március 21. és 26. között a Ludwig Múzeumban látható kép is hozzájárul ahhoz, hogy e művészmesterség visszakaphassa rangját.

Film

Egyik kutya...

Senkiföldje

Színes, feliratos, bosnyák-francia-angol koprodukció

Írta és rendezte: Danis Tanovic

Főszereplők: Branko Tanovic, Rene Bitorajac, Filip Sovagonic, Georges Siatidis, Katrin Cartlidge

Forgalmazza: a Budapest Film

Chiki és Nino a jugoszláviai háború legvéresebb szakaszában, a bosnyák és szerb határvonal közti semleges területen lévő lövészárokban, egy fegyveres összetűzés túlélőiként találkoznak. Az árkot nem tudják elhagyni, mert vagy az egyik, vagy a másik oldalról lőnék le őket. Egymást lemészárolniuk is értelmetlen volna, és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az árokban fekszik Chiki sebesült társa is egy kiélesített aknán. Ha elmozdítják, az akna felrobban.

A közeli határőrségeken állomásozó bosnyák, illetve szerb egységek úgy döntenek, hogy az ENSZ biztonsági csapatát, az UNPROFOR-t hívják segítségül. Megjelennek az újságírók is, a három katona körül kisvártatva ott tolong a fél ENSZ-hadtest, és a kameráknak köszönhetően látja őket az egész világ. A szituáció egyre inkább tragikomédiába illő, a végkifejlet pedig - ami maradjon titok - magáért beszél.

A Senkiföldje számos díjat kapott, köztük elnyerte a 2002-es Golden Globe filmfesztivál legjobb külföldi filmjének díját. Tavaly Cannes-ban Arany Pálma-esélyes volt, végül a legjobb forgatókönyv kategóriában nyert.

"Képzeljék el, hogy valaki egy fekete-fehér fotót ragaszt egy Van Gogh-képre, és megértik, mit éreztem" - mondta Danis Tanovic, a film rendezője, aki háborús dokumentaristaként végignézte hazája véres pusztulását. "Ezt próbáltam visszaadni a filmmel. Az egyik oldalon egy tökéletes, forró nyári nap, a természet erős, szép színei, a másikon pedig az egymást gyilkoló emberek elvakultsága."

A film a kontrasztok filmje. Nem vádol senkit, mégis mindenkit felelősségre von. Nincsenek benne hősök, csak emberek, akik egyenként nagyszerűek, emberi emberek lehetnének, de sajnos csapatba tömörülnek (legyen az akár az ENSZ, akár egy tévétársaság, akár a szemben álló háborús felek csapata), és ezért ostoba, felelőtlen és megbocsáthatatlan bűntetteket hajtanak végre. Attól is különleges ez a film, hogy mindezt a reménytelenség derűjével mondja el, amire szintén csak az Ember lehet képes.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére