Külpiaci rejtelmek

Románia a milliárdosok klubjában

Különösen szembetűnő a magyar kivitel lendülete: az 1999. évi 467 millió dollárral szemben exportunk tavaly az előzetes adatok szerint meghaladta a 750 millió dollárt. Két év alatt az import is több mint 50 százalékkal emelkedett, ám az egyenleg ollója ennek ellenére tovább nyílt Románia hátrányára. 1997-ig visszamenően – ekkor lépett be Románia a CEFTA-ba – minden esztendőben jelentős magyar többlet alakult ki, amely tavaly már meghaladta a 352 millió dollárt. Termékeinket keresik a román importőrök, a tradicionális kapcsolatok, az egymás gazdaságát jól kiegészítő struktúrák, a szomszédság, a jó minőség és a magyar árak versenyképesek a román piacon. Nem véletlen tehát, hogy kivitelünket tekintve Románia a 9. helyen áll, a CEFTA-országokkal lebonyolított teljes exportunknak pedig 25 százaléka irányul keleti szomszédunkhoz. Importunkban román partnerünk a 21. helyet foglalja el, s a CEFTA-államokból behozott termékeknek 13 százalékát szállítja hozzánk. A román külkereskedelem e meglehetősen nagy passzívuma nemcsak a magyar reláció sajátossága, hanem a szomszédos ország külgazdaságának egészét jellemzi.

Gazdasági tükör

A 2000-es adatok ismeretében kimutatható, hogy egyetlen év alatt 37 százalékkal nőtt a deficit. Ez egyértelműen annak következménye, hogy az árualap hiánya miatt – Románia méreteihez képest – alacsony szintű a kivitel, mindössze évi 10,3 milliárd dollár volt. A behozatal viszont minden évben nagyobb ütemben nő az exportnál: 2000-ben például a 22 százalékos exportbővülés mellett az import 26 százalékkal haladta meg az előző évi forgalmat.

Ez a tendencia 2001-ben tovább erősödött. Az előzetes adatok szerint az export 13 százalékos bővülésével szemben az import 23 százalékos növekedése áll, ami a számok nyelvén azt jelenti, hogy a kereskedelmi deficit egyetlen év alatt mintegy 60 százalékkal dagadt, és meghaladta a 4 milliárd dollárt. (Összehasonlításként: Magyarország exportja a múlt évben meghaladta a 30 milliárd dollárt, igaz, a szaldó a mi esetünkben is negatív.)

Ezek a külgazdasági mutatók tükrözik a román gazdaság helyzetét – azt, hogy az 1996-1999 közötti kormányoknak nem sikerült következetesen végrehajtaniuk a programjaikban megfogalmazott gazdaságpolitikai irányelveket, azaz a szerkezetváltást. Jellemzésül: 1997 és 1999 között folyamatosan, összesen több mint 15 százalékkal csökkent a GDP, és csaknem 30 százalékkal mérséklődött az ipar teljesítménye. Így napjainkban is időszerűek a megszorítás évének nyilvánított 1997-es esztendő főbb feladatai, s a késedelem egyre nehezebbé teszi az átalakítás sikeres befejezését.

Rendezett kapcsolatok Az országaink közötti szerződéses kapcsolatok rendezettek, gyakorlatilag a gazdasági együttműködés valamennyi területére kiterjednek. Államközi megállapodás van érvényben a beruházásvédelemről, a kettős adózás elkerüléséről, az állat- és növény-egészségügyi, a szállítási és az idegenforgalmi együttműködésről. Kereskedelmi kapcsolataink fejlődésének alapja a CEFTA-megállapodás, amelynek rendelkezéseit 1997 júliusa óta alkalmazzuk a kétoldalú forgalomban.

Merész program

2000-ben már úgy tűnt, hogy véget ért a román gazdaság folyamatos visszaesése. A GDP három év után először – igaz, szerény mértékben, 1,6 százalékkal – bővült, ám alaposan elmaradt az előirányzott 4 százaléktól. Az ipar teljesítménye (a korábbi években alaposan leapadt szinthez képest) 8,2 százalékkal javult. Az infláció azonban tapodtat sem mozdult, a tervezett 27 százalékkal szemben 45,7 százalékos maradt. 2001-ben – a román statisztikai adatok szerint – az ipari termelés ismét emelkedett (8,5 százalék), az infláció viszont 24 százalékkal magasabb volt. (A 2001. évi GDP-adatot cikkünk elkészültéig nem hozták nyilvánosságra.) A munkanélküliségi ráta 10 százalék fölött van, ami a gazdaság leépülését tekintve nem nevezhető magas aránynak.

Mindent összevetve az elmúlt két esztendő kétségtelen gazdasági eredményei mögött továbbra is fellelhetők a szerkezetátalakítás és a reformfolyamat végrehajtásának korábban tapasztalt ellentmondásai. Tény viszont, hogy a szigorított költségvetési politikával, az exportösztönző intézkedésekkel kedvező fordulatot vettek a makrogazdasági folyamatok. Nem sikerült azonban érdemi eredményeket felmutatni a veszteséges vállalatok bezárása, illetve a privatizáció felgyorsítása terén. Változatlanul akadoznak a hitelfolyósításokról szóló tárgyalások is a reformok megvalósítását jelentős hitelekkel támogató nemzetközi pénzügyi szervezetekkel (IMF, Világbank). A Valutaalappal az újabb készenléti hitelről – a nemzetközi pénzügyi szervezet által megfogalmazott fenntartások miatt – hosszas tárgyalás után is csak egy szándéknyilatkozat aláírását sikerült elérni.

Így kétséges, hogy megvalósulnak-e a 2000 végén tartott választásokat követően hivatalba lépett új kormány célkitűzései. E merész program ugyanis 2004-ig a GDP évi 4,5-6 százalékos növekedésével, az infláció 10 százalékra szorításával és 3,4 százalékos költségvetési deficittel számol. Lendületet kívánnak adni a veszteséges állami vállalatok átlátható és gyors privatizációjának, illetve ha indokolt, az ilyen cégek felszámolásának. Kiemelt helyet kapott a programban a külföldi befektetések ösztönzése, a mezőgazdaság helyzetének gyökeres javítása, valamint a kis- és közepes vállalkozások támogatása.

Mezőgazdasági védővámok

Ami a mezőgazdaságot illeti: a román agrárium a költségvetési támogatások hiányában egyre nehezebb helyzetbe kerül. Évről évre gyengülő eredményei között különösen kiábrándító volt a 2000-es év, amikor az ágazat hozama 14 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Tavaly ugyan az évek óta legjobb búza- és kukoricatermést sikerült betakarítani, az állattenyésztés viszont továbbra is válságban van, e termékekből nő a behozatal.

Sokak számára meglepő lehet, hogy a Romániába irányuló magyar exportnak csaknem egynegyedét mezőgazdasági termékek teszik ki (teljes kivitelünkben csak 7 százalék a részesedésük). Ugyanakkor a mezőgazdasági országként ismert Románia szállításaiban csak 7-8 százalék a Magyarországra érkező agrártermékek aránya. Nyilván ez is hozzájárul azokhoz a döntésekhez, amelyekkel a román fél időről időre vámintézkedésekkel igyekszik visszafogni a magyar agrárimportot.

Románia 1997-ben lett tagja a CEFTA-nak, ami fordulópontot jelentett gazdasági kapcsolatainkban. A korábbi vámok ugyanis kifejezetten hátráltatták az egymás piacára való bejutást, különösen azért, mert Magyarország akkor már tagja volt a CEFTA-nak, és az Európai Unióval is nagyrészt a szabad kereskedelem elvei érvényesültek. Az így alkalmazott, alacsonyabb vámtételek következtében a román áruk piacunkon hátrányos helyzetbe kerültek.

Románia CEFTA-ba való belépésével ez a helyzet megváltozott – tájékoztat Bogár Ferenc, a Külügyminisztérium tanácsosa, a román referatúra felelőse. A vámok lebontása 2002 januárjára teljessé vált, az ipari termékek forgalma gyakorlatilag vámmentes, és az agrártermékeknél is sikerült az 1997-ben kitűzött célokat elérni – így a magyar export szempontjából legjelentősebb cikkek helyet kapnak a kedvezményes CEFTA-listán. Ez a román relációban a korábbiakhoz képest átlagosan 20 százalékkal alacsonyabb vámokat jelent. Miután nagy volt a magyar agrártermékek iránti kereslet, már 1998-ban ugrásszerűen megnőtt a magyar élelmiszerek bevitele: ebben az évben teljes exportunknak 30 százalékát tette ki.

Vámkorlátozások

Talán erre volt válasz a román lépés, amely 1999-ben a magyar sertéshúsra, illetve a baromfira felfüggesztette a kedvezményes (25, illetve 28 százalékos) CEFTA-vámot, és a szállításainkat visszasorolta az úgynevezett normál vámszintre. Ez 48 százalékos beviteli felárat jelentett az importáló cégeknek, meg kellett tehát gondolniuk, érdemes-e, kifizetődő-e tőlünk vásárolni.

Tavaly a sertéshúsra ugyan visszaállították a kedvezményes CEFTA-vámokat, ez év március végéig azonban érvényben marad a baromfihúsra és a baromfiból készült termékekre vonatkozó hátrányos megkülönböztetés, ami egyedül a magyar szállításokra vonatkozik. Magyar részről remélik, hogy a rendelkezés határidejének lejárta után megszüntetik a baromfiárukat sújtó rendelkezést. Amennyiben mégsem kerülne erre sor, a magyar hatóságok ellenintézkedést helyeztek kilátásba.

A magyar lisztre és kenyérgabonára is alkalmazták már a védővámokat és egyéb korlátozásokat. Legutóbb a búzára olyan, gyakorlatilag teljesíthetetlen minőségi követelményeket írtak elő, amilyeneket a hazai termelőknél és más relációkban nem alkalmaztak. A WTO-nál tett panaszunk hatására ezt a rendelkezést 2002 januárjától szintén hatálytalanították.

A magyar agrártermékek minőség, ár, szállítás, ízlés és megjelenés tekintetében továbbra is nagyon versenyképesek a román piacon. Az időnkénti megszorítások ellenére 2000-ben és 2001-ben is sikerült növelni a kivitelt, bár ez elmaradt az 1998. évi csúcstól.

Csökkent a húsimportvám A román kormány ideiglenesen csökkentette a sertés- és szarvasmarhaimportra kirótt vámot a hazai áremelkedések megelőzése és az állatállomány fejlesztése végett. Így 45-ről 20 százalékra mérséklődik a sertés- és sertéshús-, a marha- és marhahúsimport vámja. Az intézkedés június végéig lesz érvényben. A román kormány közleménye szerint "szükség van az importra, mert a hazai hústermelés a fogyasztásnak csak a felét fedezi". A legutóbbi adatok szerint 6,5 millió sertést tartanak nyilván Romániában, ami 8,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A szarvasmarha-állomány 7,1 százalékkal csökkent.

Működő piac

Románia az esetenkénti vámviták ellenére egyértelműen jó piaca a magyar vállalkozásoknak – erősíti meg Bogár Ferenc, másképpen 800 millió dolláros exportot nem is lehetne lebonyolítani. A tapasztalatok szerint szinte minden árucikk iránt van kereslet. A magyar exportőröknek tudomásul kell azonban venniük, hogy a nagy nemzetközi konkurencia miatt mind nagyobb súlyt kap a minőség. Árban általában versenyben tudunk maradni. A kapcsolatok bővítését segítik a nagyjából azonos fogyasztói szokások, a földrajzi közelség és nem utolsósorban – különösen Erdélyben – a nyelvismeret.

Kivitelünk legjelentősebb tételei – háromnegyed részben – ipari termékek, közöttük a legnagyobb arányt – annak ellenére, hogy Románia olajban nálunk jóval gazdagabb – a kőolajtermékek képviselik. Ennek magyarázata az, hogy Románia területén a Mol több mint 40 töltőállomást működtet – köztük egyre többet a Kárpátokon túli területeken is –, ahová az üzemanyagot tőlünk szállítják. Fontos exportcikkek a különféle csomagolási anyagok, az élő sertés, a gabonafélék, más növényi termékek és az állatbőr. Az importban kiemelkedő helyet foglalnak el a számítástechnikai cikkek, a vegyipari termékek, a fűrészáru, a faházak, a bútorok, a textilipari termékek (elsősorban bérmunka-konstrukcióban) és a só.

Az utóbbi években jócskán bővült a román járművek és gépek behozatala is. Ezzel magyarázható, hogy importunkban a korábbi 12-ről 20 százalék fölé emelkedett a gépek és gépi berendezések aránya. (Ez a magyar kivitelben a 13 százalékot sem éri el.)

A román adatok szerint Magyarország 3,7 százalékkal részesedik Románia külkereskedelméből, 7. a legfontosabb exportpartnerek sorában, míg importjában a 6. helyet foglalja el. A CEFTA-n belüli forgalmuk több mint 45 százalékát velünk bonyolítják le a románok. Kedvező jelként könyvelik el a külgazdasági szakemberek, hogy a feldolgozott termékek aránya mindkét irányban meghaladja az 50 százalékot. Román részről jelentős, 20 százalék körüli a nyersanyagok részesedése a hozzánk irányuló exportban.

3500 magyar cég

A kilencvenes évek első feléig a magyar vállalatok – a szomszédos országokhoz hasonlóan – Romániával is szinte kizárólag a kereskedelmi kapcsolatokat építették, export-import cégeket alapítottak, általában minimális tőkeigénnyel. Az akkoriban Romániában bejegyzett, magyar tulajdonrésszel rendelkező több mint 3500 vállalkozás 83 százaléka 10 000 dollár, 60 százaléka pedig 1000 dollár alatti saját tőkével rendelkezett.

Az utóbbi években ez a trend látványosan változott. Tőkekivitelünk mind nagyobb hányada irányul a régióba. Teljes tőkeexportunknak alig negyede landolt korábban a szomszédos országokban, az utóbbi három év átlagában viszont már körülbelül a fele. Az is jellemző, hogy ezeknek a pénzeknek döntő többségét már nem kereskedelmi vállalatokba, hanem beruházásokba fektetik cégeink – mondja Skapinyecz Péter, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) román relációjának vezetője. A külföldre vitt magyar tőke – mintegy 2 milliárd dollár – körülbelül 10 százaléka landolt Romániában.

A mintegy 200 millió dollárnyi befektetésnek jó háromnegyedét tíz cég invesztíciói jelentik. Az éllovas a Mol mintegy 90 millió dollárral. Hamarosan Kolozsvárott is megnyit két kutat, ahol eddig – nyilván politikai okokból – a helyhatóság elzárkózott ettől. A nagyobb befektetők közé tartozik a Richter (10 millió dollár), a Zalakerámia (8 millió dollár), a Dunapack (6,6 millió dollár), és további hat cégnek van még számottevő – 1,9-4,5 millió dollár közötti – tőkéje romániai cégekben. Az utóbbi hónapok eseménye, hogy 200 millió forintot meghaladó befektetéssel a Corvinus Rt. a Danubius Rt.-vel, illetve több hazai céggel konzorciumban többségi tulajdonosa lett a szovátai üdülővállalatot tulajdonló Balneoclimaterica S. A. romániai társaságnak.

A román adatok szerint Magyarország a tőkebefektetések alapján – 3,8 százalékos részesedésével – a 13. helyen áll a Romániában befektető országok sorában, megelőzve például Spanyolországot, Svédországot, Kanadát és Japánt. A cégek számát tekintve még kedvezőbb a besorolásunk: a több mint 80 000 külföldi tőkével működő romániai vállalkozás között 4,36 százalék a magyarok aránya – csak az olaszok, a németek, a törökök és az irakiak előzik meg őket. A magyarországi román befektetések értéke meghaladja a 40 millió dollárt. Közülük a legjelentősebbek a Petrom határ menti területekre koncentráló beruházásai. Eddig Békéscsabán és Nagylakon nyitottak román üzemanyagtöltő állomást, és hamarosan két újabb átadására kerül sor.

Foglalkoztatási szerződés Szezonális munkára egy naptári évben 8000, gyakornoki tapasztalatszerzésre 700 munkavállalási engedély adható ki Magyarországon, illetve Romániában az érvényes kormányközi szerződések alapján. Szezonális munkára egy naptári évben féléves időtartamra szerezhető meg a munkavállalási engedély, ami nem hosszabbítható meg. * A szezonális és gyakornoki munkavállalók a munkaerőpiac aktuális helyzetének vizsgálata nélkül – lehetőleg soron kívül – kaphatják meg a munkavállalási engedélyt. Az egyezményeket három évre kötötte meg a magyar és a román kormány. * A szezonális és gyakornoki munkavállalónak a fogadó ország munkavállalóival azonos bánásmódban kell részesülnie a munkaviszonyra, a munkavédelemre, a járulékok fizetésére vonatkozó jogszabályokban meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során. Ide kell érteni a személyes javak, jogok és érdekek védelmét és a jogorvoslathoz való jogot.

Helyi partnerrel

Amint a cégadatokból kiderül, a magyar vállalkozók általában elboldogulnak Romániában, különösen Erdélyben. A nagy konkurencia miatt azonban egyre inkább meg kell küzdeniük a piacért. Tavaly például megemelték a cégek számára előírt minimális tőkeszükségletet, s azok, amelyek ezt nem tudják teljesíteni, vagy nem találnak más megoldást, kénytelenek lesznek felhagyni a vállalkozással.

Minden évben több száz magyar vállalkozó lép be a román piacra. A cégalapítás lehetőségei hasonlóak a mienkéhez, ám helyi ismeretek, partnerek, tanácsadók nélkül mégsem ajánlatos itt próbálkozni. Feltétlenül találni kell egy helyi közreműködőt (üzlettárs, ügyintéző, alkalmazott), aki ismeri a nyelvet, a helyi törvényeket, a szabályokat és a szokásokat. Ingatlanvásárlásnál alaposan utána kell nézni a tulajdonosi háttérnek, elsősorban annak, nem áll-e az objektum per alatt.

Az ingatlan talán a legjobb befektetés, nem véletlenül hangsúlyozzák a piacot ismerők, hogy Romániában most kell ingatlanba fektetni. Három év alatt például Bukarestben és több nagyvárosban tízszeresére nőtt az ingatlanok értéke, és máshol is számítani lehet az árak gyors felzárkózására.

A kellő körültekintés azonban feltétlenül szükséges. Ehhez egyre több segítséget nyújt a vállalkozóknak az ITDH, amely bukaresti irodája mellett – elsőként Romániában – helyi szakemberek alkalmazásával létrehozza regionális képviseleteinek hálózatát (Szlovákiában és Jugoszláviában is kialakítanak ilyen hálózatot). A Temesváron, Szatmáron, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Csíkszeredán és Sepsiszentgyörgyön megnyíló regionális irodák a partnerkereséstől a cégbejegyzésig segítik a magyar vállalkozókat. Az alapszolgáltatásokat díjmentesen nyújtják, ám lehetőség van arra is, hogy az érdeklődők – önköltségen – extra igényekkel éljenek, például piacelemzést rendeljenek náluk.

Az ITDH továbbra is erőteljesen támogatja a romániai vásárokon a magyar cégek részvételét, esetenként egyéni bemutatók, üzletember-találkozók megszervezését. A múlt évben például Erdély szinte minden jelentősebb városában és Bukarestben húsz vásáron, szakkiállításon, helyi expón és üzletember-találkozón vehettek részt a magyar cégek. A szakmai rendezvények mellett különös hangsúlyt kaptak és kapnak a kis- és közepes vállalatok bemutatkozási és ismeretszerzési lehetőségei.

Az idei listát vizsgálva kiderül: a világban az idén sorra kerülő 32 I-es kategóriájú kiállítás közül hármat Romániában rendezünk (ennyire csak Oroszországban kerül sor), a 106 II-es kategóriájú rendezvény között pedig nyolc román helyszín szerepel, több, mint bárhol. A részt vevő cégek teljes, illetve részleges állami támogatással jelenhetnek meg ezeken a nemzetközi eseményeken. Az idei vásárok közül kettőre Bukarestben, a többire pedig Erdélyben kerül sor.

Egyetértési nyilatkozat A magyar és a román kormányfő Budapesten aláírta a kedvezménytörvényhez kapcsolódó magyar--román egyetértési nyilatkozatot, amelyben megállapítja a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénynek a román állampolgárokat érintő végrehajtási feltételeit. Ennek értelmében minden román állampolgár, származásra való tekintet nélkül, a Magyar Köztársaság területén érvényes munkavállalási engedély alapján ugyanazokat a munkavállalási feltételeket és elbánást élvezi. A nyilatkozat szövege szerint a munkavállalási engedélyek egy naptári évben legfeljebb három hónapra szólnak, de lehetőség van azok meghosszabbítására. A Magyarország területén dolgozó román állampolgárokat bármilyen alkalmazási szerződés alapján megilleti az a jog, hogy az e célra alapított közhasznú szervezethez forduljanak az önfinanszírozó egészségügyi ellátás költségeinek előzetes megtérítéséért. A nem magyar identitású román állampolgárok nem kapnak magyar igazolványt, és nem jogosultak olyan előnyökre, amelyeket a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény nyújt. A magyar ajánló szervezetek Románia területén nem adnak ki olyan ajánlást, amely az etnikai eredetre vonatkozik, és a magyar igazolványban sincs utalás az illető származására vagy nemzeti identitására. Az egyetértési nyilatkozatban a magyar fél vállalja: hat hónappal a kedvezménytörvény alkalmazását követően felülvizsgálja a törvényt és megteszi a szükséges módosításokat. * A kétoldalú kapcsolatokat áttekintve Orbán Viktor és Adrian Nastase megállapodott abban, hogy a Magyarország és Románia közötti aktív partnerség 5. évfordulója alkalmából összehívják a kormányközi vegyes bizottság rendkívüli ülését. Leszögezték: a felek elsőséget biztosítnak a két országot összekötő vasúti és közúti hálózat fejlesztésének és az ehhez kapcsolódó határátkelő infrastruktúra programnak. Megbeszéléseket kezdenek egy, a kis- és közepes vállalkozásoknak a másik országba irányuló befektetéseit garantáló közös pénzügyi alap működési feltételeinek kidolgozása céljából. A miniszterelnökök egyetértési nyilatkozatukban kifejezésre juttatták, hogy érdekükben áll minden lehetséges intézkedést megtenni a kétoldalú kapcsolatok jogi kereteinek aktualizálása és fejlesztése céljából.

Határ menti tartalékok

A román gazdaság stabil növekedési pályára állása lendületet adhat kereskedelmi forgalmunk további bővülésének. A mindkét oldalon növekvő szerepet vállaló kis- és közepes vállalatok szélesíthetik azokat a lehetőségeket, amelyeket alapvetően a két ország piacán jelen lévő multinacionális cégek határoznak meg. Elkezdődhet azoknak a tartalékoknak a hatékonyabb kiaknázása is, amelyek a határ menti és a regionális együttműködésekben rejlenek.

Ennek már látni a kezdeti eredményeit. Mind nagyobb szerephez jut az infrastrukturális kooperáció, elsősorban az árvíz- és természetvédelemben, illetve a közlekedési ágazatban. Természetesen nem hagyható ki a határátlépés és a vámügyek lebonyolításának javítása sem, különös tekintettel arra, hogy Magyarország várhatóan korábbi EU-csatlakozása után a román határig tolódnak majd ki a schengeni határok.

Magyar Kereskedelmi Iroda Str. Henri Cuandra No 20. Bucuresti, Romania Tel.: 00/4013129507 Fax: 00/401 3129509 E-mail: hco@fx.ro

Magyar Nagykövetség, külgazdasági attasé Stgr. Jean-Louis Calderon No 63.-65. Bucuresti, Romania Tel.: 00/4013110062 Fax: 00/4013120467 E-mail: hunembro@ines.r