A könyvvizsgálati kötelezettséget a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) írja elő. A Gt. szerint kötelező könyvvizsgálót választani a részvénytársaságnál, az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál és az 50 millió forintot meghaladó törzstőkéjű korlátolt felelősségű társaságnál. A számviteli törvény szerint nem kötelező a könyvvizsgálat, ha a társaság, a vállalkozás éves nettó árbevétele az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában nem haladta meg a 50 millió forintot.
Amennyiben a cég éves nettó árbevétele az 5 millió forintot meghaladja, akkor az új számviteli törvény 151. §-a szerint a cégnél a számvitel irányítását és/vagy az éves beszámoló (egyszerűsített éves beszámoló) elkészítését legalább mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkező személy láthatja csak el.
Ha pedig a közzétett beszámolót (mérleget) könyvvizsgáló nem ellenőrizte, akkor az éves beszámoló, illetve egyszerűsített éves beszámoló mérlegén, eredménykimutatásán, kiegészítő mellékletén (ezek minden példányán) a társaság köteles feltüntetni, hogy "a közzétett adatok könyvvizsgálattal nincsenek alátámasztva".
Könyvvizsgáló-választás
Amennyiben a Gt. vagy az Szvt. szerint a könyvvizsgálat kötelező, akkor könyvvizsgálót kell választani, tekintettel arra, hogy az új számviteli törvény csak a választott könyvvizsgálót ismeri el, megbízásos alapon végzett könyvvizsgálói tevékenységről nem rendelkezik.
Megjegyezzük, hogy a könyvvizsgálót és a könyvvizsgáló társaságot általában az előző évi beszámoló elfogadásával egy időben (de legkésőbb a mérleg fordulónapja előtt) célszerű megválasztani.
Könyvvizsgálói nyilatkozat
A választott könyvvizsgáló a társaság törvényes és szabályszerű működésének fontos biztosítéka, hiszen a mérleghitelesítő záradékban arról nyilatkozik, hogy az éves beszámolót a számviteli törvényben foglaltak és az általános számviteli elvek alapján készítették el. Ezenkívül még arról is nyilatkozik, hogy az ellenőrzést az elfogadott nemzeti könyvvizsgálati standardok alapján végezte el, és a szükségszerűen nem teljes körű vizsgálat során elegendő bizonyítékot szerzett arról, hogy a megvizsgált éves beszámoló minden lényeges összefüggést a valóságnak megfelelően mutat be, lényeges hibát nem tartalmaz, s így megbízható és valós képet ad a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről.
Intézkedések
A könyvvizsgáló – mint a társaság gazdálkodásának és működésének folyamatos és állandó megfigyelője – törvénysértés, vagyonvesztés, csődhelyzet észlelésekor köteles tájékoztatni az igazgatóságot, a felügyelőbizottságot, valamint kezdeményezni a közgyűlés, a taggyűlés összehívását.
Folyamatos ellenőrzés
A megválasztott könyvvizsgáló egész évben folyamatosan vizsgálhatja és ellenőrizheti a társaság működését, egyúttal a vitás kérdésekben tanácsadói szolgáltatást is nyújthat (bár a döntés felelőssége mindenkor a vezetőséget terheli). Az állandó és a folyamatos könyvvizsgálat mind a megbízó, mind a könyvvizsgáló érdekeit egyaránt szolgálja, hiszen nagyobb bizonyosságot ad az ellenőrzött beszámoló és mérleg valódiságáról, helyességéről, időben hozzájárulhat a menet közben feltárt hibák kijavításához és a számviteli hiányosságok megszüntetéséhez.
Könyvvizsgálat
A könyvvizsgálatra vonatkozó előírásokat a számvitelről és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvények, valamint a nemzeti könyvvizsgálati standardok szabályozzák. A nemzetközi könyvvizsgálati standardok szerint az éves beszámoló elkészítése a vállalatvezetés feladata és kötelessége, míg a könyvvizsgáló feladata és felelőssége a könyvvizsgálói vélemény elkészítésére terjed ki.
Az Szvt. szerint a könyvvizsgálat célja annak megállapítása, hogy az éves beszámolót a számviteli törvény rendelkezései szerint készítették el, így megbízható és valós képet ad a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. (Lényegében erről nyilatkozik a könyvvizsgáló a mérleghitelesítő záradékban.)
Vizsgálati módszerek
A könyvvizsgálatot a könyvvizsgálatra vonatkozó érvényes törvények és jogszabályok, valamint a nemzeti könyvvizsgálati standardok alapján kell elvégezni. A könyvvizsgálat csak kisvállalkozásnál lehet teljes körű és tételes ellenőrzés, a közép- és nagyvállalatoknál viszont az éves beszámolót alátámasztó dokumentumok (számlák, bizonylatok) mintavételes ellenőrzését jelenti. (Beleértve az általános számviteli alapelvek és értékelési előírások betartásának vizsgálatát, a befektetések, a készletek, a követelések értékvesztésének számítására vonatkozó becslések megalapozottságának felülvizsgálatát és véleményezését, továbbá a kiegészítő mellékletben közölt adatok és információk teljeskörűségének és helyességének ellenőrzését, ideértve a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet elemzésének értékelését.) Az elvégzett vizsgálatok és ellenőrzések megfelelő alapot kell hogy adjanak a könyvvizsgálói vélemény kialakításához és a könyvvizsgálói záradékhoz.
Amíg a számviteli törvény az éves beszámoló részeinek és tételeinek vizsgálatát emeli ki, sőt annak könyvelési és bizonylati alátámasztásának ellenőrzését is hangsúlyozza, addig a standard a mérleg, az eredménykimutatás és a kiegészítő melléklet megnevezésével pontosítja és teszi egyértelművé a feladatot, a könyvelési tételek és a bizonylatok vizsgálatánál pedig kiemeli, hogy a könyvelési tételeket és a bizonylatokat általában nem teljeskörűen, hanem szúrópróbaszerű ellenőrzéssel és mintavételes eljárással lehet vizsgálni.
Emiatt a pontosság korlátozott, de a mintavételes eljárás következtében a megengedhető hibamérték meghatározható. A könyvvizsgáló arról nyilatkozik, hogy az éves beszámoló minden lényeges összefüggést a valóságnak megfelelően mutat be, lényeges hibát, jelentős tévedést nem tartalmaz (a számviteli törvény viszont a záradékban a lényegességre egyáltalán nem hivatkozik).
Könyvvizsgálói jelentés
A könyvvizsgáló az ellenőrzés alapján könyvvizsgálói jelentést köteles készíteni a megbízói számára, amely a könyvvizsgálat alapvető és legfontosabb dokumentuma. A tulajdonosok nevére címzett független könyvvizsgálói jelentés természetszerűen olyan megállapításokat, adatokat és információkat is tartalmazhat a pénzügyi-gazdasági helyzetről, amelyek csupán a tulajdonosok tájékoztatását szolgálják (például a kockázati tényezőkről), és a tulajdonosokat megfelelő intézkedésekre szólítják fel, de amelyek az adatok és információk természetéből kifolyólag nem feltétlenül szólnak a nyilvánosságnak és a hitelezőknek.
A jelentés tartalma
A tulajdonosok, a közgyűlés (taggyűlés) számára készített független könyvvizsgálói jelentés tartalma azonban mindenképpen bővebb és részletesebb a nyilvánosságra hozott mérleghitelesítő záradéknál, könyvvizsgálói véleménynél. A független könyvvizsgálói jelentés természetesen magában foglalja a mérleghitelesítő záradék (könyvvizsgálói vélemény) kötelezően előírt szövegét, de ezen túlmenően kitér
– a vezetőség és a könyvvizsgáló közötti felelősségmegosztás kérdésére;
– a vizsgálat módszerére, teljességére, illetve szúrópróbaszerűségére, az elvégzett mintavételezési eljárásokra;
– a vizsgálat lényeges és a tulajdonosok számára fontos megállapításaira, különös tekintettel a kockázati tényezőkre és a veszélyforrásokra is, az ezekkel kapcsolatos intézkedésekre, figyelemfelhívó szándékkal. Ez utóbbiak többnyire nem a nyilvánosságnak szánt közlések.
A könyvvizsgálói jelentésben rögzíteni kell:
– a könyvvizsgálói jelentés címzettjét (választott könyvvizsgáló esetén a társaság tulajdonosai, megbízásos alapon végzett könyvvizsgálat esetén a társaság vezetése);
– az éves beszámolót azonosító kiemelt adatokat (például a mérleg fordulónapját, a mérlegfőösszeget, a mérleg szerinti eredményt, esetleg a saját tőke értékét);
– az elvégzett vizsgálatok jellegét és módszerét;
– a könyvvizsgáló véleményét az éves beszámolóról;
– a könyvvizsgálói záradék kötelező szövegét, illetve a záradékelutasítás indokolását, valamint
– a jelentés keltezését és aláírását.
Vitás kérdésekNem egyértelmű és vita tárgyát képezheti a könyvvizsgáló és az adóellenőr között: a tárgyieszköz-fenntartás és a felújítás minősítése, besorolása; a költségként elszámolás vagy az aktiválás indokoltsága; az élettartamnak megfelelő leírási kulcsok megválasztása; a reklám- és a propagandatevékenység, a szponzorálás költségelszámolási és adózási szempontból való megítélése; a 200 000 forintot meghaladó szolgáltatási számlák (így különösen az üzleti, pénzügyi, vezetési tanácsadás) tartalmának, a teljesítés igazolásának, a teljesítés és az ellenérték megfelelésének minősítése; a számla mögött ellenőrizhető tartalmú írásbeli szerződés megkövetelése; az adott és a kapott engedmények, a marketingköltséghez hozzájárulás indokoltságának és elszámolásának megítélése; az üzleti és személyi célból adott ajándék, vendéglátás, reprezentáció adózási szempontból történő besorolása; a természetbeni juttatások, személygépkocsi-használat adózási előírásoknak megfelelő elszámolása; a társaságiadó-alapot növelő és csökkentő tételek teljes körű és a törvényi előírásoknak megfelelő elszámolása. |
A jelentés előterjesztése
A könyvvizsgálói jelentés a megbízónak, a társaság tulajdonosainak készül, ezért a jelentést a megbízónak kell címezni és átadni. A könyvvizsgálói záradék (a nemzeti könyvvizsgálati standard szóhasználata szerint a könyvvizsgálói vélemény) viszont nyilvános, és a cégbíróságon mindenki számára hozzáférhető.
Általános követelmény, hogy a közgyűlés, a taggyűlés elé csak a könyvvizsgáló által ellenőrzött és auditált (hitelesítő, korlátozó vagy elutasító záradékkal ellátott) mérleget lehet terjeszteni.
Letétbe helyezés és közzététel
Az Szvt. 153. §-a szerint a társaság a közgyűlés, a taggyűlés által elfogadott és a könyvvizsgálói záradékot is (vagy a záradékelutasítás indokolását) tartalmazó éves beszámolót köteles a cégbíróságon letétbe helyezni és a nyilvánosság számára közzétenni. Ez utóbbit a társaság úgy teljesíti, hogy az éves beszámolót a letétbe helyezéssel egyidejűleg megküldi az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának.
A számviteli törvény szerint a záradékot (a nemzeti könyvvizsgálati standard szóhasználata szerint a könyvvizsgálói véleményt) kell letétbe helyezni, és a záradék szövegét kell nyilvánosságra hozni. Ez a minimális követelmény és a kötelező előírás, ami azonban nem zárja ki a rövid könyvvizsgálói jelentés letétbe helyezését és közzétételét sem.
Megjegyezzük, hogy a nemzeti könyvvizsgálati standard értelmében az általában rövid (egyoldalas) könyvvizsgálói jelentést kell a cégbíróságnál letétbe helyezni és közzétenni, míg a számviteli törvény csak a könyvvizsgálói (hitelesítő, elutasító, korlátozó) záradék nyilvánosságáról rendelkezik, amelynek kötelezően előírt szövege azonban nem tartalmaz néhány standard által előírt és javasolt megállapítást.
Záradék
Amennyiben a könyvvizsgáló az ellenőrzése során sem törvénytelenséget, sem szabálysértést nem tapasztal, és a vizsgálat során megállapítja, hogy az éves beszámoló megbízható és valós képet ad a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, a következő kötelező tartalmú hitelesítő záradékot adja a közgyűlés, a taggyűlés előtt, illetve az éves beszámoló elfogadása és az osztalékfizetési javaslat jóváhagyása után:
"A könyvvizsgálat során a vállalkozó éves beszámolóját (egyszerűsített éves beszámolóját), annak részeit és tételeit, azok könyvelési és bizonylati alátámasztását az érvényes nemzeti könyvvizsgálati standardokban foglaltak szerint felülvizsgáltam, és ennek alapján elegendő és megfelelő bizonyosságot szereztem arról, hogy az éves beszámolót (az egyszerűsített éves beszámolót) a számviteli törvényben foglaltak és az általános számviteli elvek szerint készítették el. Az éves beszámoló (az egyszerűsített éves beszámoló) a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről megbízható és valós képet ad. Az üzleti jelentés az éves beszámoló adataival összhangban van."
Hitelesítő záradék
A nemzeti könyvvizsgálati standard ismeri a figyelemfelhívó megjegyzéssel ellátott tiszta véleményt (hitelesítő záradékot) is. A rövid könyvvizsgálói jelentés a vizsgálati eljárásokra és módszerekre, a fontosabb megállapításokra is kitér, ez utóbbira figyelemfelhívó megjegyzés formájában. A nemzeti könyvvizsgálati standard a nyilvánosság és a hitelezők részére is megfogalmazza és elhatárolja a vezetőség és a könyvvizsgáló feladatát és felelősségét, amire a számviteli törvény szerinti záradéki szöveg nem tér ki. Eszerint az éves beszámoló elkészítése az ügyvezetés feladata, míg a könyvvizsgáló feladata és felelőssége az éves beszámoló véleményezése és annak megállapítása, hogy az üzleti jelentésben közölt számviteli adatok összhangban vannak-e az éves beszámoló adataival.
Könyvvizsgálat és adóellenőrzés
A könyvvizsgálat a számviteli törvény és az általános számviteli elvek, az adóellenőrzés viszont elsősorban az adótörvények betartását ellenőrzi. A könyvvizsgálat célja, hogy jelentős hiba ne maradjon a mérlegben. A jelentős hiba mértékét az Szvt. 2001-től a mérlegfőösszeg 2 százalékában állapítja meg. Az adótörvények megsértése esetén már akár az 1000 forintos adóhiányt is önellenőrzéssel kell helyesbíteni.
A könyvvizsgálat irányai
A könyvvizsgálat arra törekszik, hogy az éves beszámoló valós képet adjon a társaság vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, különös tekintettel olyan általános számviteli alapelvekre, mint például az óvatos értékelés, az összemérés, az időbeli elhatárolás és a realizáció elve.
Az óvatos értékelés elve értelmében például minden ismert kötelezettséget passzív időbeli elhatárolásként kell könyvelni, minden várható jövőbeni költségre és veszteségre (például jótállásra, garanciális kötelezettségre, végkielégítésre, korkedvezményes nyugdíjazásra) céltartalékot kell képezni, a készletek, a követelések, az értékpapírok és a befektetések értékvesztését pedig azonnal el kell számolni, ha a követelés behajthatósága, a készlet, az értékpapír, a befektetés piaci értéke a könyv szerinti érték alá süllyed.
Az adóellenőrzés területei
Az előzőekben ismertetettekkel szemben az adóellenőrzés inkább a kimutatott nyereség és a társaságiadó-alap növelésében érdekelt, ezért nem engedi meg a követelések teljes értékvesztésének, a tárgyi eszközök valós élettartamát tükröző amortizáció elszámolását, a jövőbeni költségekre és veszteségekre történő céltartalékképzést, a nem vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségek teljes összegének elszámolását, a tárgyi eszköz, értékpapír-eladás veszteségének adóalap-csökkentő tételként való számbavételét, ha a költség nem a vállalkozás, a termelő- és értékesítési tevékenység érdekében merült fel, illetve ha a tárgyi eszköz, az értékpapír eladási ára a piaci ártól 10 százalékos mértékben (lefelé) eltér.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy az adóellenőrzés elsősorban az adótörvények betartását vizsgálja, bár ugyanakkor a számviteli hiányosságokat is feltárja, egyben szankcionálja.
Az adóellenőrök többek között vizsgálják:
– az adóbevallások határidőben történő hiba nélküli beadását,
– az adóelőleg és a december 20-ai társaságiadó-feltöltési kötelezettség pénzügyi teljesítését,
– az általános forgalmi adó visszaigénylésénél az áfatörvényben előírt feltételek teljesítését,
– a társasági adó bevallásában az adóalap-növelő és -csökkentő tételek teljes körű és helyes beállítását,
– az adókedvezmények megalapozott igénybevételét,
– a költségvetési támogatás igénylésekor a törvényben előírt feltételek, az igénylés jogosságának dokumentumokkal való igazolását,
– a személyi jövedelemadó, a munkaadói és a munkavállalói járulék, az egészségügyi hozzájárulás, a társadalombiztosítási járulék, a szakképzési és rehabilitációs hozzájárulás bevallásakor az adóalap és az előírt adókulccsal számított adó helyességét,
– az általános forgalmi adót alátámasztó áfaanalitikát,
– a kibocsátott és befogadott számlákat stb.
Az általános forgalmi adónál gyakori hiba, hogy a visszaigénylés feltételei nincsenek meg, a fizetendő és a levonandó adó nem a számlában megjelölt teljesítési időszaknak megfelelő bevallásban szerepel, az importszolgáltatás, a kapott előleg, óvadék áfáját nem vallották be és nem fizették meg, a nem vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó termékek, szolgáltatások, valamint a tárgyi adómentes tevékenységek, a személyi célú ajándékok, nem üzleti vendéglátások áfáját is levonják, a folyamatos szolgáltatások áfáját nem az esedékesség időpontjának megfelelő bevallásba állítják be, az áfakulcsot tévesen állapítják meg, a számla formai vagy tartalmi hiányosságokból nem fogadható el stb.
A számvitel és az adózás összhangja
Az értelmezési problémák és a nagyszámú adóalap-növelő és -csökkentő tétel ellenére a számviteli és az adótörvény-előírások tovább közeledtek. Így 2001-től az immateriális javak amortizációjának elszámolása mellett a befektetések, az értékpapírok és készletek számviteli törvény által előírt értékvesztésének és visszaírásának elszámolását az adótörvény is adóalap-csökkentő, illetve -növelő tételként ismeri el, míg a követelések (a vevőkövetelések) értékvesztésének elszámolását továbbra is korlátozza, például egy éven túl lejárt követelésnél legfeljebb 25 százalékos mértékű értékvesztés elszámolását engedélyezi (fél év és egy év között lejárt követelésnél pedig csak 5 százalékot).
A könyvvizsgálók titoktartási kötelezettségeA kamarai tag – a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény alapján – köteles a tevékenysége során tudomására jutott, a megbízással összefüggő információk és adatok megőrzésére. Ezeket az adatokat sem saját, sem ügyfelei vagyoni döntéseinél, sem más ügyfelei részére készített jelentéseiben nem használhatja fel. Mindezeken túlmenően a kamarai tag felelős azoknak a személyeknek a titoktartásáért is, akik általa bármilyen módon az említett adatok birtokába jutottak. * Nem jelenti a titoktartási kötelezettség megszegését a kamara által működtetett minőség-ellenőrzési rendszer keretei között, valamint a kamara etikai bizottsága által lefolytatott etikai eljárás során kért, a minőség-ellenőrzéshez, az etikai eljárás lefolytatásához szükséges és arányos adatszolgáltatás teljesítése, a könyvvizsgálói munkaanyagoknak a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetőleg az etikai eljárásban részt vevő kamarai tagok rendelkezésére bocsátása. Ebben a vonatkozásban a minőség-ellenőrzéssel megbízott, illetve az etikai eljárásban részt vevő személyeket a kamarai taggal azonos titoktartási kötelezettség terheli. * A kamara tagja – egyebek mellett – a titoktartási kötelezettség megszegésével etikai vétséget követ el, amely miatt vele szemben etikai tárgyaláson, úgynevezett etikai büntetést (írásbeli megrovás, pénzbírság, kizárás a könyvvizsgálói kamarából) lehet kiszabni. * 2001. december 19. óta pénzügyi szolgáltató szervezetnek minősül az a vállalkozás is, amely számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenységet folytat. Emiatt pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén a könyvvizsgálónak bejelentést kell tennie az Országos Rendőr-főkapitányságnak. Ha a könyvvizsgálónak alkalmazottja van, vagy könyvvizsgáló iroda esetén ki kell jelölni azt az alkalmazottat, aki a bejelentést továbbítja az ORFK-hoz. Az illető személyéről, beosztásáról, valamint az ezekben bekövetkezett változásról öt munkanapon belül tájékoztatni kell az ORFK-t. A könyvvizsgáló köteles biztosítani, hogy a bejelentés megtörténte, annak tartalma és a bejelentő személye titokban maradjon. A bejelentési kötelezettség teljesítése nem tekinthető a bank-, értékpapír-, biztosítási és az üzleti titok megsértésének, vagy más – akár jogszabályon, akár szerződésen alapuló – adat- vagy információszolgáltatási korlátozás megsértésének |