Kártalanítás a vállalkozónak

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 47. számában (2002. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
A vállalkozók a megrendelőket megillető elállási jog folytán gyakran úgy érzik, hátrányos helyzetbe kerülnek, kárt szenvednek. Igaz-e ez a vélekedés? Milyen körben igényelhet kártalanítást az a vállalkozó, akinek megrendelője eláll a megkötött vállalkozási szerződéstől?

A felek a szerződésüket közös megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják. A szerződés megszüntetése esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további szolgáltatásokkal nem tartoznak. Az elállás a szerződést felbontja. Ha a felek szerződésüket közös megegyezéssel megszüntetik, illetőleg felbontják, vagy ha erre irányuló jogukat már a szerződésben eleve kikötötték, nincs különösebb probléma, mindegyik esetben közös a szándék, legfeljebb az elszámolás kérdésében merülhet fel vita.

A szerződés felbontásakor a szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már teljesített szolgáltatások visszajárnak.

Általános elállási jog

A vállalkozók gondját a megrendelő úgynevezett általános elállási joga okozza. A törvény rendelkezése szerint a megrendelő a szerződéstől bármikor elállhat. Aki szerződésnél vagy jogszabálynál fogva elállásra jogosult, ezt a jogát a másik félhez intézett nyilatkozattal gyakorolja. A megrendelőnek az elállást még indokolnia sem kell. A vállalkozó kénytelen tudomásul venni a megrendelő döntését, mégpedig úgy, hogy még csak magyarázatot sem kérhet.

Természetesen a jogszabály rendelkezése érthető és indokolt. Induljunk ki a vállalkozási szerződés rendeltetéséből: a megrendelőnek igénye van arra, hogy valamely szolgáltatást végezzenek a részére. Ebből a célból bízza meg a többnyire szakember vállalkozót, hogy az munkájával a számára szükséges eredményt (művet) hozza létre, alkossa meg. Csakhogy a vállalkozási szerződések teljesítése az esetek túlnyomó részében a dolog természetéből következően huzamos ideig tart. Egy óra megjavítása vagy egy elemcsere esetleg egy perc alatt megoldható (nem is erre találták ki az általános elállási jogot), de az elvállalt vállalkozás teljesítéséhez az esetek túlnyomó részében jelentős idő szükséges. (Gondoljunk a mérnöki tervezőmunkára, egy ház építésére stb.) Ha pedig telik az idő, megváltozhatnak a körülmények, és előállhat olyan helyzet, amikor a megrendelőnek már nem áll érdekében a mű létrehozása. Nincs például többé szüksége rá. Ilyen esetben nemcsak szükségtelen, de értelmetlen is a tervbe vett létesítmény befejezése. Semmi nem indokolja, hogy további költségek merüljenek fel, felesleges munkát, energiát öljenek okafogyott eredmény létrehozására. Továbbá, a megrendelő általános elállási jogának gyakorlása folytán elkerülhető, hogy az időközben - pl. a kereslet változásai, modernebb termékek piaci megjelenése stb. - feleslegessé vált termék, áruk felhalmozódjanak, elfekvő készletté váljanak.

Az általános elállási jog alapvetően a megrendelő érdekét szolgálja, de egyes esetekben a vállalkozónak is lehetőséget ad, hogy kapacitását más, számára kedvezőbb helyen és munkával kösse le.

Elállási nyilatkozat

A megrendelő általános elállási joga feltétlen, ellene nem tehet semmit a vállalkozó. Az elállás olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely önmagában a szerződés megszűnését eredményezi. Ezért az elállási nyilatkozat vissza sem vonható. (Annak persze nincs akadálya, hogy a munka befejezéséről a felek újabb szerződés megkötésével rendelkezzenek.)

Meddig állhat el a megrendelő?

Az általános elállási jogot csak a mű elkészültéig lehet gyakorolni, utána már nem. Ennek indoka igen egyszerű. A szerződés teljesítésével beállnak a megszűnés jogkövetkezményei. A megszűnt szerződéstől való elállás pedig fogalmilag kizárt.

A bírói gyakorlat alkapján

- a megrendelő feltétlen elállási jogát nemcsak a szolgáltatás egészére, hanem a még el nem végzett munkák egy részére is gyakorolhatja,

- ha a felek előszerződést kötnek, amelyben arra vállalnak kötelezettséget, hogy későbbi időben vállalkozási szerződést fognak kötni, a megrendelő az előszerződéstől is elállhat. A vállalkozóknak azonban ilyenkor is lehet kárigénye.

Kártérítés

Az eddigiekből az következnék, hogy a szerződés felbontását eredményező általános elállási jog nemcsak hogy mentesíti a megrendelőt a további kiadások, ráfordítások és károsodások alól, de ugyanakkor sújtja a vállalkozót, és ebben az esetben ő valóban "kárvallott" lesz. Ez azonban nem egészen így van. A Ptk. alapján ugyanis a megrendelő köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.

Polgári jogunk mind a szerződésen kívül, mind a szerződésszegéssel okozott károk tekintetében általában a teljes kártérítés talaján áll. Meg kell téríteni tehát a kárt szenvedő vállalkozó vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget, amely az őt ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A nem vagyoni károk felmerülése az általános elállási jog gyakorlásából elképzelhetetlen, vagy legalábbis nagymértékben valószínűtlen.

A megrendelőt tehát kártérítési kötelezettség terheli. Ez mindenesetre visszatarthatja a megrendelőt az elállási jog felelőtlen gyakorlásától, és az esetek többségében meggátolja a vállalkozás befejezése előtti, a végső fázisban közölt elállást.

Objektív kárfelelősség

A teljes kártérítés konkrétan azt jelenti, hogy minden olyan kárt meg kell téríteni, amely az elállás nélkül, annak hiányában felmerült volna. Ez a kártérítési (megtérítési) kötelezettség valójában súlyosabb helyzetbe hozza a megrendelőt, mint a szerződésen kívül vagy szerződésszegéssel kárt okozó személyt. Azzal és annyiban, hogy a megrendelő a kártérítési kötelezettsége alól nem tudja kimenteni magát. A megrendelő elállása ugyanis nem jogellenes, mert arra éppen a törvény jogosítja fel, vagyis fel sem merül az a kimentési lehetőséget adó formula, hogy "úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható". Az elállás esetében hiányzik a jogellenesség mellett a felróhatóság is. Az elállást gyakorló megrendelő kártérítési felelőssége tehát objektív. A Legfelsőbb Bíróság az egyik határozatában kifejtette, hogy mint minden kárnak, így az elmaradt haszon megtérítésének is csak megfelelő bizonyítás esetén, abban az esetben lehet helye, amennyiben az elállás és a kár közötti okozati összefüggés fennáll, és a károsult kellőképpen bizonyítja a kár felmerülését és annak összegét.

Tekintve, hogy az elállási nyilatkozat önmagában megszünteti a szerződést, nyilvánvaló, hogy amint arról a vállalkozó értesült, további munkát csak a saját terhére végezhet, az ebből folyó kiadásait, általában a következményeket nem háríthatja át a megrendelőre.

Nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyozni, hogy míg az általános elállási jog gyakorlása - amint azt már írtam - feltétlen, nem feltétlen azonban a megrendelő kártérítési kötelezettsége. A kártérítési kötelezettség keletkezésének alapfeltétele ugyanis az, hogy legyen kár. És itt kell foglalkozni a gyakran kikötött kötbérrel és annak kárátalány jellegével.

Vállalkozási szerződés

Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénynek (Ptk.) ez a felsorolása csak példálózó jellegű. Ezeken kívül maga a törvény is szabályoz vállalkozási típusú szerződéseket (pl. az építési, a szerelési, a tervezési és az utazási szerződésekre vonatkozó szabályokat), és még ezeken kívül is lehet számtalan olyan szerződésről beszélni, amelyek vállalkozásnak minősülnek (pl. bérmunkára kötött szerződések). * Ezeknek a szerződéseknek a közös jellemzőjük, hogy egyfelől a vállalkozó valamilyen szolgáltatást végez, a legtöbbször valamely művet hoz létre, alakít át, javít meg stb., másfelől a megrendelő díjat fizet. A vállalkozó tehát mintegy szavatosságot vállal valamely eredmény létrehozására. (A vállalkozási szerződés ezért eredménykötelem.) * A szerződés megkötése * A szerződést a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítása hozza létre. A szerződés létrejöttéhez szükséges, hogy a felek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben megállapodjanak. Ezek általában a következők: a szerződés tárgya mennyiség és minőség szerint, a vállalkozási díj és a teljesítés határideje. A szerződés formájára nézve a törvény nem ír elő alaki kényszert, így az létrejöhet szóban, írásban és úgynevezett ráutaló magatartással egyaránt. (A felek megállapodhatnak azonban abban, hogy szerződésük érvényességét megszabott alakhoz kötik.) * A vállalkozási szerződések megkötését gyakran hosszas tárgyalások, levelezések előzik meg. A szerződés akkor jön létre, ha az ajánlatot a másik fél úgy fogadja el, hogy a szerződés lényeges tartalmi elemei körében az egységes akaratnyilatkozat megállapítható. A Legfelsőbb Bíróság az egyik ügyben megállapította a szerződés létrejöttét akkor is, amikor a megrendelő a tárgyalások lezárása után küldött telexben még azt is kérte, hogy a vállalkozó küldje el a szerződéstervezetet. A bíróság az előzetes tárgyalásokon elhangzott nyilatkozatokat ugyanis elegendőnek tartotta, és nem látta bizonyítottnak, hogy a szerződéstervezet megküldése a felek közötti akarategyezőség feltétele lett volna. Mindez abból is megállapítható volt, hogy az említett telexben a megrendelő megbízta a vállalkozót a kivitelezési munkák megkezdésével.

Kötbér

A kötbér a szerződést biztosító mellékkötelezettségek egyike, amelyet csak írásban lehet érvényesen kikötni arra az esetre, ha a fél (adott esetben a megrendelő) nem vagy nem szerződésszerűen teljesít. Kötbért akkor is ki lehet kötni, ha a jogosultnak (a vállalkozónak) kára nem merült fel. Sőt, a vállalkozó érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. Kötbért azonban csak akkor követelhet a vállalkozó, ha a megrendelő szerződésszegést követ el. Az általános elállási jogot a megrendelő javára ezzel szemben a törvény biztosítja. Mindebből az is következik, hogy a vállalkozó akkor sem követelheti a szerződésben kikötött összegű kárátalányt, ha tényleges kára a kikötött összegnél kevesebb.

A Legfelsőbb Bíróság egyik határozatában kimondta, hogy a vállalkozó (szállító) a megrendelő általános elállási jogának gyakorlása esetére nem köthet ki érvényesen átalány-kártérítést (kötbért).

Kötbért egyébként bármelyik szerződő fél kérhet, ha azt a szerződésben kikötötték, és szerződésszegés történt. A Legfelsőbb Bíróság az egyik eseti döntésében foglalta el azt az álláspontot, hogyha a megrendelő és a vállalkozó a szerződésben abban állapodtak meg, hogy a megrendelő - amennyiben az ütemtervből való elmaradás mértéke a kivitelezési határidőt veszélyezteti - jogosult a szerződéstől való elállásra és kötbér érvényesítésére, a kötbér a megrendelőt ilyen esetben is csak a vállalkozónak felróható késedelem esetében illeti meg.

Eredeti állapot helyreállítása

Az elállás elsődleges jogkövetkezménye, hogy vissza kell állítani a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet. Előfordulhat azonban, hogy az elállás már a mű elkészültének oly késői időszakában történik, hogy az eredeti állapot visszaállítása ésszerűtlen vagy egyáltalán nem is lehetséges. Ugyanez a helyzet akkor, ha egy folyamatos, tartós jogviszony áll fenn a felek között, amikor a vállalkozó már hosszú időn keresztül végzett ismétlődő, rendszeres tevékenységet (pl. út- vagy csatornatisztítás stb.). Ilyenkor a jogszabály alapján, ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre nézve szünteti meg.

A megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni. A törvénynek ez a rendelkezése egy sajátságos jogi helyzetet teremt: ebben az esetben ugyanis az elállás a bíróság rendelkezése folytán nem bontja fel a szerződést. A bíróság döntése olyan helyzetet teremt, mintha a megrendelő felmondta volna a szerződést, vagyis az csak a jövőre nézve szűnik meg ("objektív felmondás"). Vagyis a megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár. Ugyanakkor a megrendelő kártérítési kötelezettsége ebben az esetben is fennmarad, ha a vállalkozó a kárát bizonyítja.

A vállalkozó értesítési és figyelmeztetési kötelezettsége

A törvény a vállalkozónak is biztosít számos jogot, amelyek jelentős része szoros összefüggésben van az őt terhelő kötelezettségekkel. Ez a tipikus esetekben (és ezek teszik ki a vállalkozói szerződések zömét) azon alapszik, hogy a vállalkozó a szakember, ő tudja az adott helyzet összes körülményét felmérni. Ezért is rendelkezik úgy a törvény, hogy bár a vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni, az utasítás nem terjedhet ki a munka megszervezésére, illetőleg a teljesítést nem teheti terhesebbé. (Ez a szerződési szabadság elvéből következik.) A Ptk. alapján a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős. * Ha a megrendelő alkalmatlan anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni. * A vállalkozó a megrendelő által biztosított anyaggal, illetve az utasítása szerint nem végezheti el a munkát, ha ez jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne. * Környezetvédelem * A bírói gyakorlat a vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségét kiterjesztette a környezetvédelem területére is. Eszerint a vállalkozót figyelmeztetési kötelezettség terheli a megrendelő olyan utasításával szemben, amely szerint valamely beruházást a környezetvédelem követelményeinek, illetőleg előírásainak mellőzésével kell megtervezni vagy kivitelezni. Ha a megrendelő az utasítását a figyelmeztetés ellenére fenntartja, a vállalkozó a munkát nem végezheti el. Ha tehát a megrendelő anyagi érdeke, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni szempontja vagy mérlegelése összeütközik a környezetvédelemhez fűződő társadalmi érdeket szolgáló jogszabályokkal, illetőleg követelményekkel, akkor az utóbbiakat kell előtérbe helyezni. * Előmunkálatok * Az előmunkálatok hiányosságai tekintetében a vállalkozókat akkor is terheli figyelmeztetési kötelezettség, ha azokat a megrendelők maguk végezték. A bíróság az egyik perben a figyelmeztetési kötelezettség elmulasztásaként értékelte, amikor az építkezés a megrendelő által nem kellően tömörített, laza talajra történt, és ezért a megrendelő leszállította a vállalkozási díj összegét. A laza talajra történt építkezés ugyanis hibás teljesítésnek minősül, a talaj minőségét pedig a vállalkozónak fel kell tárnia, figyelembe kell vennie és értékelnie kell, s erről a megrendelőt tájékoztatnia kellett volna. Ezzel szemben viszont nem felel a vállalkozó-kivitelező a tervezési munkák hibáiból bekövetkezett kárért, ha azok nem voltak felismerhetők. * Megfelelő munkahely * A bírói gyakorlat alakította ki a jogszabályi rendelkezés keretei között azt az elvet, hogy a rendelkezésre bocsátott munkahely megfelelőségét a - szakember - vállalkozó köteles minősíteni (pl. gyulladás- vagy elektromos érintésveszély stb.), és addig nem köteles megkezdeni a munkát, amíg azt nem hozzák megfelelő állapotba. Végső soron a vállalkozó az általa kitűzött határidő letelte után elállhat a szerződéstől, és ha kára is van, követelheti annak megtérítését. Ha azonban a vállalkozó nem szab megfelelő határidőt a kifogástalan munkahely átadására, a szerződéstől való elállása nem jogszerű, arra semmiféle igényt nem alapíthat.

Bánatpénz

A felek úgy is rendelkezhetnek a szerződésben, hogy egyikük vagy mindkettőjük számára bánatpénz fizetése ellenében előre biztosítják az elállási jogot. A bánatpénz tartalmát és funkcióját tekintve nem tévesztendő össze a kötbérrel. Kötbér ugyebár csak akkor jár, ha valaki szerződést szeg meg. Ugyanakkor az is téves nézet, ha valaki a bánatpénzt szerződést biztosító mellékkötelezettségnek tekinti. A bánatpénz éppen hogy nem biztosítja a szerződés teljesítését, ellenkezőleg, a szerződéstől való elállást teszi lehetővé úgy, hogy a fél elveszti vagy veszni hagyja a szerződésben meghatározott összeget. Más hátrány viszont nem éri. E szerződéstípusnál is érvényesül a bíróságnak az a szerződést módosító joga, hogy a túlzott mértékű bánatpénz összegét mérsékelheti.

Elállás szerződésszegés esetén

Ha a vállalkozó szerződésszegést követ el, vagy a munkavégzés során már előre látható, hogy a szerződésszegés minden bizonnyal be fog következni, a megrendelő ez okból is elállhat a szerződéstől. Ilyen esetben a megrendelő nem fog kártérítést fizetni, legfeljebb akkor, ha ő maga is kárt okozott.

A Polgári Törvénykönyv nem fogalmazza meg a szerződésszegés mibenlétét. Ez kézenfekvő, mert szerződésszegéssel állunk szemben, ha valaki nem szerződésszerűen jár el, illetőleg teljesít. Ha a szerződésszegéshez kár is tapad, beáll a kártérítési felelősség és kötelezettség. Vagyis, ha a megrendelő nem az általános elállási jogával él, hanem elállási jogát a vállalkozó szerződésszegésére alapozza, és ebből őt még kár is éri, a vállalkozó lesz köteles ezt a kárt megtéríteni.

Késedelem

Ha a megrendelő a szerződéstől azért áll el, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, ami miatt a teljesítés a megrendelőnek már nem áll érdekében, a megrendelő a szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet.

A szerződésszegésről - egész pontosan a vállalkozó késedelméről - szóló általános törvényi rendelkezésekből egyértelműen kiolvasható, hogy a megrendelő elállhat a szerződéstől, ha a kitűzött teljesítési idő eredménytelenül telt el, és a teljesítés követelése már nem áll a megrendelő érdekében. (Megjegyzem, hogy a megrendelő nem köteles az utolsó határidő eltelte után sem elállni a szerződéstől, ezután is követelheti a teljesítést, ha ez érdekében áll. Erre az esetre mondjuk azt, hogy "a kötelem állandósul".)

A Ptk. alapján a megrendelő a szerződésben kikötött határidő letelte előtt is gyakorolhatja az elállási jogát, ha előre látható, hogy a vállalkozó akkora késedelemben van, amely miatt a teljesítés már nem áll a megrendelő érdekében. Ha pedig a késedelem az érdekmúláson túl még kárt is okoz, a megrendelő az elállás mellett még kártérítést is követelhet. A vállalkozó a kártérítéstől csak akkor szabadulhat, ha a késedelem felróhatósága alól kimenti magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt.

A határidő eltelte előtt biztosított elállási joggal a törvényalkotó lehetőséget adott a megrendelőnek arra, hogy ne kelljen várnia a teljesítésre, amelynek elhúzódása kárt okoz neki, vagy ha az elkésett teljesítés kivárása már nem áll érdekében. Az ítélkezési gyakorlat azonban a vállalkozó segítségére siet, mert gondosan vizsgálja a vállalkozó késedelmének idejét és azt, hogy a késedelem valóban kárt és érdekmúlást okoz-e a megrendelőnek. Ha a munka megkezdésének késedelme vagy egy esetleges szünetelés (abbahagyás, a munka végzésének vontatottsága) nagyságrendben elenyésző, és nem veszélyezteti a kikötött határidőt, az elállás nem jogszerű. Ugyanez az elv érvényesül abban a döntésben is, amikor a bíróság az elállást és a vállalkozó kötbérrel való megterhelését nem engedélyezte pusztán azon az alapon, hogy a vállalkozó nem tartotta a szerződésben meghatározott ütemtervet, attól elmaradt, de ezt elháríthatatlan külső okok eredményezték.

Hibás teljesítés

Ha a munkavégzés során a körülmények arra engednének következtetni, hogy a teljesítés hibás lesz, a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat. A törvénynek ez a rendelkezése nem más, mint a hibás teljesítés (kellékszavatosság) szabályainak a vállalkozási szerződéstípusba való beemelése. A törvény a megrendelőnek arra ad lehetőséget, hogy az általános szabályokon túl, már a szerződés befejezése, a mű elkészítése előtt, a munkafolyamat közben gyakorolja a hibás teljesítés esetén gyakorolható jogait, és mellette el is állhasson a szerződéstől. (A szavatossági jogok: kijavítás vagy árleszállítás követelése, a hibának a megrendelő által vagy más által végzett kijavításának költsége, a vállalkozási díj arányos részének visszatartása.) Felhívom a figyelmet arra, hogy ez az elállási jog csak azután gyakorolható, ha a megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére megfelelő határidőt szabott, és ez a határidő is sikertelenül telt el.

Az elállás jogcímének változásai

A megrendelő áttérhet az elállás eredeti jogcíméről a másikra. Nevezetesen: ha a vállalkozó érdekmúlást eredményező késedelme vagy várható hibás teljesítése nem bizonyítható, gyakorolhatja általános elállási jogát, akár még a bírósági eljárás során is. Ez az áttérési lehetőség fordítva is érvényes: a közölt általános elállási jog átfordítható szerződésszegésen alapuló elállásra. Ami a két jogcím jogkövetkezményeit illeti (kötbér, kártérítés), azokat szükségtelen ismételni. Az biztos, hogy a megrendelő a számára kedvezőbbet fogja választani. Arra azonban vigyáznia kell, hogy a bíróság az elállást a tárgyalás végén fenntartott jogcím szerint fogja vizsgálni és elbírálni. Ha pl. szerződésszegésre alapítja a jogát, és annak bizonyítása sikertelen lesz, a bíróság nem fogja érvényessé nyilvánítani az elállást, és a keresetet el fogja utasítani. (Megjegyzem, hogy találkoztam olyan ítélettel is, amelyben a bíróság a megrendelőnek a szerződésre alapított elállási jogát nem látta bizonyítottnak, és akkor azt állapította meg, hogy az elállás mégis érvényes az általános elállási jog alapján és annak jogkövetkezményeivel. Én magam az előbb közölt állásponttal értek egyet.)

Vállalkozási díj

A vállalkozási díj fizetése a megrendelő elállásakor esedékessé válik, mert az elállással megszűnik a szerződés. Ha a felek a díjfizetés ettől eltérő - mondjuk, későbbi - időpontjában állapodtak meg, ennek csupán az a jelentősége, hogy annak lejártáig a megrendelő nem esik fizetési késedelembe, és a határidő előtti teljesítés nem tartozatlanul történik.

Zálogjog

A vállalkozót a díj biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.

A megrendelő szerződésszegése

Előfordulhat, hogy nemcsak a vállalkozó, hanem a megrendelő is szerződésszegésen kapható. A leggyakrabban előforduló eset, hogy nem biztosítja időben a munkaterületet a felvonuló vállalkozó számára. A törvény rendelkezése szerint a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani, és a vállalkozó a munka megkezdését mindaddig megtagadhatja, míg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ha pedig ettől a munkavégzésre felvonult vállalkozónak kára származik, és az ő késedelmét, vagyis a munka időben történő befejezését ez okozza, a megrendelő viseli a kárt. Ha pedig mindkét félnek felróható a késedelem, a kárt a felek közt megosztja a bíróság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére