A vállalt kötelezettség magánjogi vagy közjogi jellege

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 47. számában (2002. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás
-

Kikényszeríthetőség

A közszférába tartozó szervek által a szerződésben vállalt kötelezettségek a szerződés alapján - és amennyiben az szükségessé válik, polgári (gazdasági) bíróság útján - akkor érvényesíthetők és kényszeríthetők ki, ha azok magánjogi jellegűek.

Magánjogi kötelezettség

A kötelezettség akkor magánjogi jellegű, ha az a szolgáltatás, magatartás, amelyre irányul (tulajdonátruházás, használatátengedés, pénzfizetés, tevés, nem tevés), a magángazdaság körébe tartozik, és nem az államhatalom szervezetének és szerveinek működése, illetve az államhatalomnak az állampolgáraihoz és magánjogi szervezeteihez fűződő viszonya területén merül fel.

További ismérve a magánjogi kötelezettségnek, hogy azt a magángazdaság egyik résztvevője a másik, melléje rendelt résztvevőjével szemben érvényesítheti, saját döntése alapján.

Közjogi kötelezettség

A közjogi tartalmú kötelezettségeket valamilyen állami szerv érvényesíti, elsősorban az állampolgárokkal és ezek magánjogi szervezeteivel szemben. A közjogi tartalmú kötelezettségek egy része csak az állam szervei közt bír hatállyal.

A közszférába tartozó szervezetek alapvetően nem vállalhatnak szerződéses kötelezettséget olyan magatartás tanúsítására, szolgáltatás teljesítésére, amelyek a közjog területére tartoznak, tehát amelyek a közhatalom gyakorlásának, a hatósági, igazságszolgáltatási, közigazgatási, közszolgáltatási működés területére tartoznak. E kötelezettségek a szerződés alapján nem kényszeríthetők ki bírósági úton, de nem kényszeríthetőek ki az ilyen kötelezettségek biztosítására vállalt mellék-, megtérítési, kártalanítási, illetve kártérítési kötelezettségek sem.

Ármegállapítás

Ilyen módon pl. a bírósági gyakorlat nem tartja jogszerűnek az olyan megállapodásokat, amelyeknek tárgya az, hogy az állam vagy valamely szerve, vagy az önkormányzat mint árhatóság az általa megállapítandó árakat (pl. közüzemi szolgáltatások, közforgalmú személyszállítás díja, humán célú gyógyszerek kereskedelmi árrése) egy megállapodott rendben módosítsa, és ha ennek nem tenne eleget, akkor köteles a szerződő fél veszteségét megtéríteni. Az ármegállapításra és az igénybe vehető jogorvoslatokra az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény rendelkezései irányadóak.

Ennek értelmében a törvény mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a hatósági ár) állapít meg. A hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal. A hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. a minőség, a határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani.

A hatósági ár megállapítása - ideértve az áralkalmazási feltételeket is - hivatalból vagy az árat érvényesítő vállalkozó kérelmére történhet. Ez utóbbi esetben a kérelmező köteles a hatósági árra vonatkozó javaslatát a hatósági ár megállapítója részére egyidejűleg megküldeni. A hatósági ár megállapítója - mindkét esetben - további adatokat kérhet. A hatósági ár megállapítójának megkeresésére az országos gazdasági kamara tájékoztatást ad a kérelemmel érintett termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi és árviszonyokról. A hatósági ár megállapítója a kérelem, illetve a kért adatok kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles az ármegállapítást közzétenni vagy a kérelem elutasításáról a kérelmezőt értesíteni.

A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép érvénybe; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet. Ha hatósági árat állapítottak meg, a szerződésben a legmagasabb árnál magasabb árat és a legalacsonyabb árnál alacsonyabb árat érvényesen nem lehet kikötni. Ha a felek az árban nem állapodtak meg, és a termékre hatósági ár van érvényben, az utóbbi az irányadó. A hatósági ár az irányadó akkor is, ha a felek a jogszabály megsértésével más árban állapodtak meg. A hatósági árnak a szerződés megkötése és teljesítése között bekövetkezett megszűnése esetén a szerződést - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a kikötött áron kell teljesíteni.

A hatósági árakra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén a hatósági ár megállapítója határozattal

- megtiltja a jogszabályt sértő ár további alkalmazását, és egyidejűleg kötelezi a vállalkozót a jogszerű ár alkalmazására, valamint

- kötelezi a vállalkozót a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértésével elért többletárbevételnek a sérelmet szenvedett részére történő visszatérítésére, ha pedig ennek személye nem állapítható meg, az állam javára történő befizetésére.

A hatósági ár megállapítójának határozata ellen fellebbezésnek nincs helye. A határozat közlésétől számított harminc napon belül a bíróságtól keresettel kérhető a határozat felülvizsgálata.

Ha a határozat felülvizsgálatát nem kérték a bíróságtól, a hatósági ár megállapítója a határozatát megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben szabályozott bírság kiszabása végett. Ha a határozat felülvizsgálatát kérték a bíróságtól, és a bíróság a hatósági árra vonatkozó rendelkezések megsértését megállapította, jogerős határozatát megküldi a Gazdasági Versenyhivatalhoz a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben szabályozott bírság kiszabása végett.

Hatósági cselekmény

Nem tekinthető magánjogi természetű magatartásnak bármilyen hatósági jellegű cselekmény (pl. engedély kiadása, bejegyzés valamilyen nyilvántartásba, tartózkodás hatósági szankciók alkalmazásától) sem. Nem vállalható tehát szerződésben kötelezettség például arra, hogy az építési engedélyt az építési hatóság kiadja.

Jogalkotás

Ugyancsak nem magánjogi szolgáltatás a jogalkotási hatáskör gyakorlása. A jogalkotásra jogosult szervek és az önkormányzatok nem vállalhatnak szerződéses kötelezettséget arra, hogy egy meghatározott tartalmú jogszabályt megalkotnak, vagy azt a megállapodott módon módosítják, illetve hogy a megállapodás szerinti jogalkotás elmaradása esetén a felmerülő veszteségeket megtéríti. Például az önkormányzat nem vállalhat szerződéses kötelezettséget arra, hogy az építési szabályokra vonatkozó vagy az adórendeleteit módosítja.

Mivel azonban egy adott szerződés teljesítése szempontjából az ilyen közjogi aktusok is elengedhetetlenek lehetnek, valamilyen módon biztosítani kell a szerződésekkel való kapcsolatukat. Erre szolgálhatnak az olyan jogi megoldások, hogy a szükséges közjogi aktus teljesülése a szerződés hatálybalépésének, valamely kötelezettség (pl. fizetés) teljesítésének feltétele, illetve elmaradása a szerződés egyoldalú megszüntetésére és ennek jogkövetkezményei alkalmazására szolgáltat jogalapot.

Az összeállítást készítette:

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére