A hazai ruházati fogyasztás részletes felmérésére 2000-ben a GfK Hungária piackutató vállalkozott a 3,8 millió magyar háztartást reprezentáló állandó minta alapján. FashionScope kutatásuk szerint 2000-ben 220 milliárd forint volt a magyar ruházati piac értéke. A teljes forgalom harmadát hasították ki a cipőt kínálók, mintegy 52 százalékot tett ki a felsőruházat, 15 százalékot a fehérnemű, a sportruházat 4, a bébiruházat és az öltözködési kiegészítő egyaránt 2-2 százalékkal részesedett. Figyelemre méltó, hogy a teljes forgalom háromnegyede a vásárlók mindössze harmadának – elsősorban a nagyvárosban lakók, ezen belül főleg a budapesti, fiatalabb és magasabb jövedelmű háztartásokban élők – költéséből állt össze.
2000-ben a magyar családok 13 százaléka egyáltalán nem vásárolt új ruhaneműt magának. A ruházati célra fordított átlagos költés európai összehasonlításban rendkívül alacsony: háztartásonként évente 67 ezer forint volt. Kétfős háztartásra vetítve ez személyenként mintegy 33, havonta pedig kevesebb mint 3000 forintot tett ki. Optimista felfogásban mindez azt jelenti, hogy a magyar ruházati kiskereskedelemnek bőségesen vannak még piaci tartalékai. A német vásárlóerőt száznak véve a magyar még a felét sem éri el, számításaink szerint mintegy 47 százalékos. Csehországban az arány 51, Szlovéniában és Portugáliában egyaránt 67, Szlovákiában 40, Lengyelországban pedig 38 százalék. Ugyanakkor a mienknél alacsonyabb vásárlóerővel rendelkező Lengyelországban a ruházati kiadásokra hét százalékot fordítanak a családi kasszákból, Szlovákiában tizenkettőt, míg Magyarországon csupán hatot.
A FashionScope szerint nálunk a ruházati beszerzések zömét az anyagi lehetőségek irányítják. Amikor választásra, majd vásárlásra kerül sor, a fogyasztók 35 százaléka veszi figyelembe a divatot (vagy amit annak gondol). Ezen belül 5 százalék követi az aktuális trendet, míg 18 százalék hozzávetőlegesen tart lépést vele. A megkérdezettek 35 százaléka saját bevallása szerint egyáltalán nem törődik a divattal, további 16 százalék pedig a trendekkel szemben öltözködik. Ők a jó minőségű, tartós, időtálló, úgynevezett "örök" darabokat keresik és vásárolják – ha találnak olyat. A fenti arányok a nők vásárlási szokásait jellemzik, a férfiak közül csak 1 százalék jelzett tudatos divatkövetést.
A válaszolók 23 százaléka megvárja a kiárusítást. A nők 53 százaléka tartja legfontosabb szempontjának az árat és csak 25 százaléka a minőséget. A férfiak jobban ügyelnek erre: egyharmaduknál a minőség a főbb szempont, cserébe az ár terén nagyvonalúbbak.
Üzlettípusonként szemlélve a teljes árbevételből a felénél többel részesedtek a szaküzletek. Azok vásárolnak a legdrágábban, akik áruházakban találják meg az "igazit": itt egy felsőruházati cikk átlagos ára 2000-ben 5115 forint volt, míg a használtruha-kereskedésekben az áruházi ár tizedénél alig többet, átlagosan 594 forintot kellett fizetni egy termékért.
Bár 2001-ben a fogyasztás szerkezete számottevően nem módosult, az év első hat hónapjának novemberben közzétett eredményét a tavalyelőtti teljes fogyasztással összehasonlítva most először rajzolódnak ki a divatáruk forgalmát meghatározó fogyasztói preferenciák. A növekedés elsősorban értékben látványos: 2001 első hat hónapjában a lakosság 110 milliárd forintot költött ruházkodásra. 2000-ben ez az összeg 94,7 milliárd forint volt, azaz értékben számolva 15 százalékkal, árumennyiségben pedig 7,5 százalékkal emelkedett a fogyasztás. Ezen belül a háztartások felsőruházatra 54, cipőre 32, alsóruházatra pedig 15 milliárd forintot fordítottak 2001 első felében. A bázisadatokkal összevetve például ez a cipők részesedésében mennyiségben és értékben egyaránt növekedést, míg a fehérneműknél visszaesést hozott.
Mennyiségben a fogyasztók összesen 80,3 millió ruhadarabot (a teljes lakosságra vetítve fejenként több mint 8 terméket) vásároltak januártól június végéig, szemben a korábbi 74,4 millió darabbal. Az egyes cikkek átlagos ára 2001 első hat hónapjában a felsőruházatban 2600, az alsóruházatban 340, cipőben páronként 3730 forint volt. Januártól júniusig a háztartások 73 százaléka vásárolt legalább egy ruházati cikket – derül ki a FashionScope második lépcsőjéből. Ez a fizetőképes kereslet enyhe visszaesését jelzi, hiszen a legalább egy terméket beszerzők aránya a bázisév azonos időszakában 77 százalék volt. Ugyanakkor néhány részletében eltérő kép bontakozik ki a Központi Statisztikai Hivatal felméréséből, amely szerint a lakosságnak csupán 13 százaléka nem költött egyáltalán ruhára.
Mindkét adat alapján úgy tűnik: a korábbinál élesebben válik el az öltözködésre rendszeresen költő divatérzékenyek és a személyes megjelenést anyagi vagy egyéb okokból másodlagosan kezelők csoportja. Viszont ahogyan koncentrálódik, úgy fogalmaz meg markánsabb igényeket a divatáruk közönsége. Az úgynevezett intenzív vásárlók fejenkénti átlagban havi 14 ezer forintot fordítottak öltözködési cikkekre. E csoport tagjai – hasonlóan a korábbiakhoz – továbbra is jellemzően a nagyobb városokban élő fiatalok vagy középkorúak közül kerülnek ki.
Figyelembe véve azt is, hogy a karácsonyi bevásárlások, illetve a már december végén megkezdett árleszállítások jóvoltából érzékelhetően felpörgött a ruházati fogyasztás, valamint azt, hogy az őszi-téli ruhák ára általában magasabb a tavaszi-nyári cikkekénél, a ruházati piac tavalyi értékét megközelítőleg 250 milliárd forintra becsülhetjük.
A KSH felmérésében "hagyományos üzleteknek" nevezett kisebb elárusítóhelyek közönsége 9 százalékos volt. Közel azonos (38, illetve 34 százalék) volt a szaküzletekbe, áruházakba és bevásárlóközpontokba járók, valamint a diszkontjellegű bevásárlóhelyeket előnyben részesítők aránya (ami a KSH-nál a használtruha-kereskedéseket is magában foglalja), sőt a fogyasztók 11 százaléka szinte kizárólag használtruha-üzletekből gyarapítja ruhatárát. E fogyasztói réteg egyébként igen összetett, s korántsem csak a szerényebb jövedelműeket tartalmazza.