Tipikus hitelezői helyzetek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
-

Nagykereskedő vállalkozás

A nagykereskedő vállalat, amely viszonteladóknak, nagybani felhasználóknak (a termékeket beépítő, beszerelő vállalkozóknak) ad el, az esetek legnagyobb részében eleve arra kényszerül, hogy az őt megillető vételárat hosszabb-rövidebb időre meghitelezze vevőinek, megrendelőinek. A kiskereskedelmi, a fogyasztóknak közvetlenül értékesítő vállalkozásokra az úgynevezett kézen-közön ügyletek jellemzőek, azaz az áru értékesítésével egyidejűleg a vételárat megfizetik.

A nagykereskedőnél a vevők tipikusan a kereskedő raktárán levő árukból (nagy tételben) vásárolnak adásvételi szerződés alapján, vagy ha az adott áruból a raktáron nincsen elegendő, akkor azt megrendelés alapján, szállítási szerződés keretében, egy későbbi időpontban szállítják le a megrendelő javára. Az első esetben általában még valamilyen szerződéses nyomtatványt sem törtenek ki, hanem a vevő részére kiadnak egy szállítólevelet, amelyen igazolja az áru átvételét, és a szállítólevél, illetve az áru átvétele hozza létre az adásvételi szerződést.

A raktáron nem levő áru szállítására a vevők jellemzően ajánlatot kérnek, majd a szállítás legfontosabb feltételeit (áru mennyisége, ár, szállítási határidő, esetleg fizetési határidő) tartalmazó ajánlatot kapnak a kereskedőtől, amelyre rendelést küldenek, és ezzel létrejön a szerződés, avagy a vevők közvetlenül megrendelik a kért árut, és a kereskedő rendelésigazolásával jön létre a szállítási szerződés. A kiszállításra-átadásra a szállítólevél, illetve amennyiben a teljesítés nem a kereskedő telephelyén történik, a fuvarokmányok (fuvarlevél) alapján kerül sor. Miután a vételárat csak a legritkább esetben fizetik ki áruátadással egyidejűen, a (későbbi fizetési határidőt tartalmazó) számlát ugyanekkor kézhez kaphatja a vevő, de inkább az a helyzet, hogy a számlát postán küldik meg.

A fizetési határidőket legtöbbször a számla tartalmazza először. Miután a kereskedővállalatok a lehető legnagyobb forgalom elérésére törekszenek, működésük során az előbbiekben bemutatott értékesítési folyamat élvez prioritást, és gyakran meglepő módon az ezt követő feladatok mintha már kisebb súllyal szerepelnének, pedig igazán fontos az ezt követő fázis, a vételár beszedése is. Feltehetően a vételár-követelések érvényesítésének nehézségeitől való félelem miatt is, a kereskedőcégek a fizetési határidő leteltét követően, gyakran meglepően hosszú idő letelte után határozzák el magukat az igényérvényesítés szigorúbb módszereinek alkalmazására, addig megelégszenek a bizonyos rendszerességű fizetési felszólításokkal, egyenlegközlők megküldésével. Így azonban ki vannak téve az adósok túlélési, időhúzó taktikáinak.

Kivitelezéssel foglalkozó vállalkozók

A nagykereskedő cégek működésével összehasonlítva, ha lehet, még nehezebb a helyzete azoknak a vállalatoknak, amelyek vállalkozási szerződés alapján, vagy alvállalkozóként különféle kivitelezési tevékenységet (építés, szerelés) végeznek. A vállalkozó ugyanis, attól eltekintve, hogy esetlegesen bizonyos előlegfizetésekre – általában előleg-visszafizetési bankgarancia esetében – szert tehet, az esetek legnagyobb részében előteljesítési pozícióban van, tevékenységét (az anyagot, munkabért, egyéb költségeket) kénytelen előfinanszírozni, ami azt jelenti, hogy vállalkozói díjához csak egy meghatározott, a saját teljesítéséhez képest időben eltolódó ütemezés szerint juthat hozzá.

A vállalkozó az ütemezés szerint adja át így előfinanszírozott teljesítményeit (rész- és végátadás), amelynek során már ki van téve annak, hogy a megrendelő mindenféle kifogásaival késleltetni tudja az átadás-átvétel folyamatát, és ezzel a pénzügyi teljesítést. A vállalkozó a (rész)teljesítések igazolása alapján állíthatja ki rész- és végszámláit, amelyek befogadásának megtagadása és megkifogásolása a megrendelő részéről újabb időhúzási lehetőséget jelent.

A befogadott számlák fizetési határideje igen jelentős, 45 és 90 nap között mozog, de ez nem jelenti azt, hogy a cég a fizetési határidőn belül meg is kapja esedékes vállalkozói díját. A szerződéses pozíciója és különösen az igen kemény piaci verseny ugyanis ritkán teszi lehetővé a vállalkozó számára, hogy a késedelmeskedő megrendelőjével szemben keményebb eszközökkel lépjen fel, és például a teljesítés felfüggesztésével (levonulással) reagáljon. További nehézséget jelent, hogy a megrendelő – teljesítési és jóteljesítési biztosítékként – különféle visszatartásokra jogosult, amelyek azt jelentik, hogy a számlaösszegek bizonyos hányadát a vállalkozó a teljesítés befejezéséig, illetve a jótállási-szavatossági idő lejártáig nem, vagy csak megfelelő összegű bankgarancia ellenében kaphatja meg. Nem szükséges nagy fantázia ahhoz sem, hogy milyen valószínűséggel jutnak hozzá a vállalkozók ezekhez a visszatartásokhoz, amelyekre egyébként már jogosultak lennének.

Mikorra tehát a vállalkozó eljut odáig, hogy a teljesítést befejezi, a végső átadás-átvétel elérkezik, igen komoly követelésállományt halmozott fel megrendelőjével szemben, amely likviditási nehézségeket eredményezhet, illetve oda vezethet, hogy a vállalkozó a saját alvállalkozóival, beszállítóival szemben sem fogja teljesíteni fizetési kötelezettségeit, és a kötelezettségek ilyetén továbbgördülése csőd- és fizetésképtelenségi hullámokat idézhet elő.

Talán nem ennyire súlyos, de az előteljesítési pozíció szempontjából hasonló helyzetben vannak azok a vállalkozások is, amelyek vállalkozási vagy megbízási szerződés alapján más szolgáltatásokat nyújtanak. Helyzetük annyiból lehet jobb, hogy súlyuknál vagy az általuk nyújtott szolgáltatásból eredő bizalmi viszonynál fogva nincsenek kiszolgáltatva a megrendelőiknek olyan mértékben, mint a kivitelezők.

Pénzkölcsönzés

Ugyan a hitelintézeti körbe tartozó intézményeken kívüli vállalkozások pénzhitelezéssel nem foglalkozhatnak üzletszerűen, mégis előfordulhat a vállalatok életében, hogy eseti jelleggel ténylegesen pénzkölcsönöket nyújtanak más vállalkozásoknak (pl. tagi és konszernhitelek, áthidaló kölcsönök). E kölcsönök a legkevésbé problematikusak, mert különös jellegük miatt a felek meglehetős körültekintéssel járnak el az ügyletek megkötése és bonyolítása során. Ennek ellenére, különösen megfelelő biztosítékok hiányában, a hitelező könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy követelése behajtásáról gondoskodnia kell, mert az adós önként nem teljesít.

Nemzetközi ügyletek

A külföldi partnerekkel történő ügyletkötések a belföldi üzleti kapcsolatok kockázatait hatványozottan megnövelhetik. Ennek oka elsősorban a külföldi jogi szabályokra, szokványokra és szokásokra, a külföldi ügyfélre és árujára, illetve szolgáltatására, hitel- és fizetőképességére vonatkozó információk hiányos volta, a devizális és piaci változások kiszámíthatatlansága, a földrajzi távolság és az abból eredő veszélyek. A külföldi kintlevőségek érvényesítése ezért igazából külön "tudománynak" is tekinthető.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!