Kalapot kell emelni a természet előtt

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 46. számában (2002. február 1.)
Két éve annak, hogy a nemzetközi hírű ökológusnak, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatójának négy hónapon át tartó kálváriája véget ért. Aradi Csaba jelenleg a debreceni székhelyű Ökológiai Koordinációs Iroda vezetője, 2001. július 1-je óta a Hortobágyi Nemzeti Park miniszteri biztosa, 2002. január 15-től ismét a nemzeti park igazgatója. Egy felmérés szerint Debrecenben a legnépszerűbb közszereplő. Szemlélődő típus és rendkívül fegyelmezett.

Interjú Aradi Csaba ökológussal

Mi az, ami egy életre a Hortobágyhoz láncolta? Idézőjelbe téve üthetik, verhetik, szó szerint emberileg megalázhatják, mégis kitart mellette.

• A Hortobágy mindennap más arcát mutatja. Ma sem ismerem. Csak a remény él bennem, hogy kitárulkozik előttem. Soha sem tudtam érzelemmentesen megközelíteni. Nagyon fontosak az újabb és újabb benyomások, melyekből később használható szakmai ismeretek állnak, állhatnak össze. Diákként, majd természeti felügyelőként sokáig figyeltem az állatok és elsődlegesen a madarak viselkedését, reakcióit, azt, hogy mit miért tesznek vagy nem tesznek. A megfigyeléseket, a hangulati elemekkel együtt, leírtam a jegyzetfüzetembe, és utóbb, amikor arra kerestem magyarázatot, hogy az élővilág közösségében milyen reakciók, milyen hatásokat váltanak ki, ezeknek nagy hasznát vettem.

Komolyan foglalkoztam a madárvilágban a környezethez való alkalmazkodás viselkedési formáival. Például a székicsér, ha fiókái vannak, és ragadozót lát közeledni, "béna szárnyú" madarat utánozva vergődik a földön, hogy a ragadozó figyelmét magára terelje.

Az ilyen belátásos viselkedésre nem képes egy madár, de akkor mi váltja ki ezt a színjátékot?

• Két, egy időben jelentkező késztetés – a fiókák védelmezése és a támadva menekülés – konfliktusa váltja ki ezt a reakciót, és hatásosan, mert a ragadozó üldözőbe veszi, s ahogyan a fészektől távolodnak, a székicsér bénultsága elmúlik, és sikeresen visszatér a fészekhez.

Publikálta a megfigyeléseit?

• Nagy részét igen, de sok félbehagyott munka fekszik a fiókomban, amit illene befejeznem. Talán most jut rá időm. Ugyanakkor az élőhelyek biológiai, ökológiai konzervációja, gyógyítása, természetvédelmi kezelése témakörben az egyetemi munkatársakkal olyan alapanyagot tettünk le az asztalra, ami ennek a szakterületnek a rendszerezésében új irányt mutatott.

Hasznosulását is tapasztalta?

• Ahol közvetlen befolyásom lehetett rá, ott igen. Még a 60-as években figyeltem fel a Hortobágyon az úgynevezett mozaikjelenségre, arra, hogy az egyes környezeti elemek, mint a szikes talaj, a mocsár, csak egymást feltételezve léteznek. Kialakulásuk arra az időszakra vezethető vissza, amikor a Tisza még szabadon kószált, és Tiszakécskéről vízi úton lehetett Nádudvarra eljutni. Ebben a tájban minden mozgott, változtatta a helyét, még az erdők is sétáltak. Nem az emberi élet, hanem a táj fejlődésének több száz, ezeréves léptékében. Sajnos, a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken a mai napig sem tudtuk visszaadni a természet szabadságát. Helyrajzi számok és művelési ágak csapdájában tartjuk a természetet. Kijelöljük, hogy mettől meddig tart az erdő, és onnan a gyep kezdődik. Holott a gyepnek az a dolga, hogy benyomuljon az erdőbe, az erdőnek pedig az, hogy terjeszkedjen. Ha valamely terület gazdája ezt megengedi, megbüntetik, mondván: nem a művelési szabvány szerint gazdálkodik rajta. Legalább a nemzeti parki területeken kellene ettől eltérni, hogy kialakulhasson az a "küzdelmi zóna", ahol a kettős környezeti hatásra új alkalmazkodási folyamatok alakulhatnak ki. Szerencsére egyre többet beszélünk és teszünk a védett fajok megmentéséért, csak azt tévesztjük szem elől, hogy őket sem lehet megőrizni az olyan élőhelyek nélkül, ahol megszerezhetik a táplálékukat, és felnevelhetik utódaikat. A feladat tehát az, hogy az élőhelyeken zajló folyamatok teljességét próbáljuk megóvni, és nem csupán rövid távon. Az ember, az emberiség érdekében. Kiváló tanítómesterem, Juhász Nagy Pál fogalmazta meg a legplasztikusabban, hogy a környezetvédelem nem más, mint az embernek az emberi biologikum érdekében társadalmilag szervezett önvédelme önnönmaga ellen.

Valószínűleg ma már senki sem vitatja azt, hogy a környezetünket leginkább saját magunktól kell megvédeni, de még mindig keveset teszünk ennek érdekében.

• Kalapot kell emelni a természet előtt, és tisztelni kell a törvényeit. A természetvédő sem gondolhatja komolyan, hogy képes beavatkozni a folyamatokba, és irányítani is tudja azokat. Legfeljebb csak segíthet, és erre is csak akkor képes, ha figyel a jelzéseire. A Hortobágy azért különösen izgalmas terep, mert ökológiai iskolapélda, ahol tetten érhető, megfigyelhető, hogy mi tartja mozgásban, mi szabályozza a táj arculatát, az ingadozó vízszintre szerveződő életközösségek megmaradását, melyek a nagy vízborítást, avagy a teljes kiszáradást, önszabályozással, egyaránt elviselik. Ha tehát hozzákezdünk egy természetvédelmi munkához, mindenkor figyelembe kell vennünk kialakulásának körülményeit. Ha magunkat istennek képzelve próbáljuk az ideális környezeti feltételeket meghatározni, tönkretesszük azt, amit a természet felépített. A feladatunk az, hogy visszatekintve a Hortobágyot formáló erők történetére, biztosítsuk megmaradásának a feltételeket. Például, ha egy mocsár vízpótlásáról gondoskodunk, próbáljuk meg utánozni a Tisza hajdani vízmozgását, a többit bízzuk a természetre. Megoldja. Mi pedig úgy segítsünk, hogy az ne támadásként érje. A daliás időkben, környezetvédelmi felügyelőként, sok időt töltöttem a területen, és a fiatal természetvédőknek is jót tenne, ha egy-két évet kint kószálnának, mert jó döntést csak a természet jelzései alapján lehet és szabad meghozni. A munkánk java része abból áll, hogy törvényeket kell végrehajtanunk, de ezeknek a 99 százaléka a természet törvénye és 1 százaléka az ember alkotta szabályok összessége, és ezt az 1 százalékot kell úgy alkalmazni, hogy a 99 százalék ne sérüljön. Csakhogy ez az 1 százalék az, amely a döntéshozatalkor, illetve annak teljesítésekor pénzben és határidőben tetten érhető. Óriási konfliktus ez a szakmán belül. Az ideális az lenne, ha 4-5 év állna rendelkezésre egy-egy döntés kimunkálására, de erre a gazdasági átalakulásokhoz illeszkedő államigazgatási eljárások nem adnak lehetőséget, és örülhetünk, ha minimum egy vegetációs periódusban gondolkodhatunk.

Tapasztalatai alapján a természet védelme, állami támogatottsága mennyiben függ a politikai ciklusoktól?

• Derűlátó vagyok, mindazok ellenére, ami velem, körülöttem megesett. A természetvédelemmel kapcsolatos nézetek és a védelem elfogadottsága jelentősen megerősödött pró és kontra. Az eltelt évtizedben komoly változások zajlottak le a fejekben, és ezt tartom munkánk legnagyobb eredményének. Amikor nyakamban a távcsővel megjelentem a pusztán, és buta kérdéseket tettem fel a hortobágyi csikósoknak, pásztoroknak, ők gyanakvással méregettek, és szűkszavúan válaszolgattak. A gyanakvásból később barátság lett, és elárulták, hogy anno "fosógémolvasók"-nak neveztek el engem és a hozzám hasonlókat. Sokat tanultam tőlük. Kíváncsiak, távolságtartók, huncutság, bölcsesség jellemző rájuk, és a levéltári adatoknál is jobban tudják, hogy ötven évvel korábban mennyi jószág élt a park területén, és a csordáknak merre volt a járásuk. Néhány dinasztia leszármazottja ma is ősei nyomdokain jár, de a számuk egyre kisebb. Viszont azok, akik hajdanán ellenérzéssel szemlélték a nemzeti park létrejöttét, ma már a magukénak érzik a Hortobágyot, mint a világörökség részét.

Aradi Csaba

Celldömölkön született 1944 decemberében, de a család valójában Debrecenhez és a Nyírséghez kötődik. Édesapja mérnökként járta az országot, és a természet iránti vonzódását ő is építész édesapjától örökölte. Csabát hatéves korában a nagypapa vitte magával a Nyírjestanya környéki vizes, mocsaras területekre, és mutatta meg neki a vadkacsafészkeket. Ezek a barangolások, a közös felfedezések olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy amikor tanulni kezdett, tudta, csak olyan pályát választ magának, ahol a madárvilággal foglalkozhat. Amikor gimnazistaként biológiából bekerült az országos tanulmányi verseny első tíz helyezettje közé, és így felvételi nélkül juthatott volna be akár az orvosi egyetemre is, próbálták erre rábeszélni, de makacsul kitartott eredeti elképzelése mellett. * A családi környezet fegyelemre, kitartásra nevelte. Édesapja, aki középtávfutóként a magyar válogatott tagja volt, edzőként mindhárom fiát "megfertőzte" ezzel a sporttal. Csaba hajnalban kétszer körbejárta a debreceni Nagyerdőt, majd bement az iskolába, délután az atlétikai pályán folytatódott a napja, és vasárnap még egy kis focizás is belefért az idejébe. Bokasérülése vetett véget aktív sportpályafutásának, no meg az, hogy a Magyar Madártani Intézet külső munkatársaként egyre több időt töltött az élővilág megfigyelésével az erdőkben és a Hortobágyon. Még középiskolásként fedezte fel egy törpehéjapár fészkét a debreceni Nagyerdőben, és ez volt ennek a fajnak az első bizonyított magyarországi fészkelése. 1969-ben végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem biológia-kémia szakán, és tanársegédként hat évig az egyetem állattani tanszékén maradt. 1975-ben lett a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi felügyelője, 1984-től 1988-ig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-alföldi Felügyelőségének igazgatója, 1988-1989-ben a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese és 1989-től 2000. január 31-ig a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója volt. Doktori disszertációját a Hortobágyból írta. * Még egyetemista volt, amikor megnősült. Felesége népművelő, a debreceni Tourinform Iroda vezetője. Lánya (29) építészmérnök, férjével és 15 hónapos kislányával Pesten él. * Aradi Csabát Debrecen város önkormányzata 2000 áprilisában Pro Urbe Díjjal tüntette ki. A díjjal járó pénzjutalmat az Ökocentrum Alapítványnak ajánlotta fel. Kedvenc madara a székicsér, kedvenc megfigyelési területe a Fekete-rét mocsár. Mostanság sokat ül autóban és Debrecen-Budapest között ingázik. Tárgyal, szervez, egyeztet. Címzetes egyetemi docensként tanít az egyetemen, de ha hívják, szívesen tart előadást középiskolásoknak, sőt óvodásoknak is.

A hatvanas-hetvenes években komoly szakmai viták dúltak arról, hogy a Hortobágyot mint turisztikai központot, a gulyás, csikós partik színhelyét fejlesszék, avagy az ősi állapotok, a bioszféra-rezervátum védelme kapjon inkább támogatást. Mit tett a szakma annak érdekében, hogy az utóbbi javára billenjen a mérleg nyelve?

• A nemzeti park létrejöttének története konfliktusok története. Az alapító okirat 1972 decemberében jelent meg a Tanácsok Közlönyében, és a park valójában 1973. január 1-jétől működik. Ezt előzte meg, hogy 1967-ben híres tudósok – köztük több Nobel-díjas – írták alá a Pro Natura kiáltványt, amelyet aztán az Elnöki Tanács és a Magyar Tudományos Akadémia elnökének küldtek el. Ebben megfogalmazták, hogy a világ természetvédelmi tennivalói sorában előkelő hely illeti meg a magyar puszta, a Hortobágy védelmét, és ennek érdekében a magyar államnak késlekedés nélkül tennie kell valamit. Mi történt? Voltak, akik úgy gondolták, hogy az állami gazdaság területén, a kilenclyukú híd közelében kijelölnek 20-30 hektárt, és ez lesz majd gulyás, csikós, paprikás, körhintás, a "vurstli szerint" üzemelő nemzeti park. Végül is sikerült kiharcolni, hogy a csatlakozó egységekkel együtt 63 ezer hektár terület került természetvédelmi oltalom alá, a tulajdonviszonyok megváltoztatása nélkül. Azaz a földterület, az állatok, az eszközök mások kezelésében maradtak, és a konfliktusok forrása a vadászat maradt. A nemzeti park okirata ugyan megtiltotta a vízivad vadászatát, de ezt hosszú időn át nem sikerült érvényesíteni. Sok politikus járt a területre vadászni, és közbülső megoldásként született az a határozat, hogy a megyei vezetők és az állami gazdaság vendégei évente 6 alkalommal vadászhatnak, de ezt sem tartották be, és csak 1989-ben sikerült a teljes tilalmat érvényesíteni. A legkeményebb csaták azonban a nyolcvanas években dúltak, amikor hatalmas méreteket öltött a libatartás a Hortobágyon. Végül a libatartást megtiltó határozatot, 1985-ben, a környezetvédelmi felügyelőség igazgatójaként én írtam alá, de ez olyan indulatokat váltott ki, hogy az akkori főnököm, Romhányi Endre azt tanácsolta, néhány hétig ne üljek autóba. Később többen azt mondták: a rendszerváltás a Hortobágyon a libaüggyel kezdődött. Lehet, de én akkor csak a környezet védelmében léptem fel, mert tudtam, hogy az olyan nagyarányú libatartás milyen gyomosodást indít el és milyen kárt okoz a pusztai gyepben. Tisztában voltam persze azzal is, hogy a libatartás óriási üzlet, de az mellbevágott, amikor az állami gazdaság akkori igazgatója 3 ezer libát ajánlott fel cserébe, ha csöndben maradok. Ennek a tiszta haszna akkor 600 ezer forint volt, az én fizetésem pedig 8 ezer 500 forint. Ma sem bánom, hogy visszautasítottam az ajánlatát, sőt libafórumot szerveztünk Debrecenben. Az ügy a pártközpontig is eljutott, majd az OKTH-ban, ahol a megyei vezetők is megjelentek, az akkori elnök, Ábrahám Kálmán a nagy plénum előtt jól leteremtett, majd behívott a szobájába, bocsánatot kért, és azt mondta: nem tehetett mást, és folytassam ugyanilyen keményen a harcot. A hatalmi berkekben tehát valami már lazulni látszott. Szerencsére.

Az Aradi-ügy kronológiája

1999. szeptember 2.: Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóját, Pepó Pál környezetvédelmi miniszter utasítására felfüggesztik állásából "köztisztviselői jogviszonyának megszegése" miatt. * 1999. szeptember 3.: A hűtlen vagy hanyag kezeléssel gyanúsított Aradit biztonsági őrök zárják ki a munkahelyéről. * 1999. szeptember 5.: Torgyán József szerint a fegyelmi vizsgálat indokolt, mivel a Hortobágyon "vélhetően visszaélések történtek a védett területek kezelése körül." * 1999. szeptember 12.: Pepó Pál vállalja a felelősséget Aradi Csaba felfüggesztéséért. * 1999. szeptember 22.: Meggyesy Balázs közigazgatási államtitkár visszahelyezi állásába az igazgatót. A vizsgálat folytatódik. * 1999. október 11.: Meggyesy Balázs, a fegyelmi bizottság elnöke, vétkes felelősségszegés híján, megszünteti az Aradi Csaba elleni fegyelmi vizsgálatot. * 1999. december 1.: Az UNESCO döntése értelmében a Hortobágyi Nemzeti Park a világörökség része. * 2000. január 28.: Minden indoklás nélkül visszavonták Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójának vezetői megbízatását. * 2000. január 31.: Pepó Pál környezetvédelmi miniszter felrendeli a minisztériumba. A másfél órás tárgyalás után úgy távozik, hogy elfogadja a még nem létező Természetvédelmi Világörökség Programiroda vezetését. A sajtónak nem nyilatkozik. Hazafelé az úton rosszul lesz, kórházba kerül.

Nem bánta meg, hogy igazgatóként beállt a köztisztviselők táborába, és ahelyett, hogy tudományos karrierjét építgette volna, személyzeti ügyekkel, pénzügyi kérdésekkel foglalkozott?

• A felkérést többször visszautasítottam, de végül is nem bántam meg, mert az eredmények, melyeket a munkatársaimmal elértem, önmagukért beszélnek, és az a szakmai tekintély, amit kivívtam, sok nehézségen átsegített. Ha bánt valami, akkor az, hogy sokkal kevesebbet tudtam nézni a természet jelzéseit, miközben az élőhelyek tájléptékű megközelítésén és rehabilitációján dolgoztunk.

Pepó Pál miniszter 1999-ben, egy éven belül hét környezetvédelmi felügyelőség élén kilenc ízben hajtott végre személycserét, átalakította a Környezetgazdálkodási Intézetet, és fejek hullottak a nemzeti parkoknál is. Nem tartotta ezt furcsának, és egyáltalán mi állhatott az intézkedéssorozat mögött?

• A köztisztviselő vezetői megbízatása bármikor, indoklás nélkül visszavonható, tehát a valós indokok ritkán derülnek ki. A nemzeti parkok esetében azonban azt is számításba kell venni, hogy a vagyonuk jelentősen megnőtt, és ez például a Hortobágy esetében elérte azt a kritikus tömeget, amely új típusú szemléletet, gazdálkodást követelt meg. A Hortobágyi Nemzeti Park a magyar állam nevében, a kincstár számára vásárolta meg a természetvédelmi oltalom alá helyezett területeket szövetkezetektől, magánszemélyektől. Ettől kezdve két szemlélet ütközött egymással. Az én megközelítésem az volt, hogy ebben a nemzeti parkban, ahol a szürke marhák, rackák, nóniusz lovak legelik a füvet, és ezáltal a hagyományos földhasználati formák váltak a biológiai sokféleségek őrzőivé, fenn kell tartanunk ezt a formát akkor is, ha ez egyetlen fillér hasznot sem hoz, sőt még akkor is, ha veszteséges. Ugyanakkor amit lehet, el kell követni azért, hogy ez lehetőleg minél gazdaságosabb legyen. Azt viszont, hogy mennyire gazdaságos a legeltetés a Hortobágyon, a hortobágyi gyephez kötődő élőlények árulják el, és nem az, hogy a piacon mennyiért lehet eladni a hús kilóját.

Nehéz volt ezt megértetni a feletteseivel?

• Nyilvánvaló, hogy a nemzeti park megőrzése állami feladat, ahol bizonyos feltételeket központi költségvetésből kell megteremteni. A magamfajta jámbor ökológus is tudta és tudja, hogy a pénzügyi keretek korlátozottak, de pontosan a szakmai indíttatások alapján a rendszer legérzékenyebb, legsérülékenyebb elemeire figyel, koncentrál és cselekszik. Ahol a természet meg tudja óvni magát, ott a segítő beavatkozásokat későbbre halasztja. Hiszen jóval kevesebb a pénz, mint amennyi ezeknek az értékeknek a fenntartására, gyarapítására, bemutatására kellene, de ha a fő irányokat kijelöljük és azokon dolgozunk, akkor ha lassabban is, de előrehaladhatunk.

Feldolgozta-e már azt, ami Önnel történt? Váratlanul érte? Számított rá, hiszen darázsfészekbe nyúlt, amikor a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ellen kezdeményezett intézkedéseket, ahol Pepó Pál környezetvédelmi miniszter gyakorolta a tulajdonosi jogokat egy személyben?

• Az, hogy fegyelmi eljárást indítottak ellenem, teljesen váratlanul ért. Két nappal korábban ellenőrzést tartottak az igazgatóságon, és olyan adásvételi szerződéseket kértek, amelyeknek a másolatát az ellenőrzést végzők a kezükben tartották. Ezt kissé furcsállottam, de gond nélkül átadtam, hiszen mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy milyen földeket vásároltunk meg. Az eljárás alatt aztán kiderült, hogy valójában milyen mozgatórugói voltak az ellenem indított hadjáratnak. A Hortobágy esetében a 90-es évek elejétől keményen ellenálltunk, és nem engedtük meg, hogy a park területéből kárpótlásként vagy tagi részarányként földeket szakítsanak ki. Volt azonban egy püspökladányi földterület, ahol a tagi részarány kiosztásakor a nemzeti park területét is számításba vették. Jogellenesen. Évekig ment a huzavona, hogy vonjuk ki ezt a részt a védettség alól, és szüntessük meg nemzeti parki rangját. Nem tettük, és ugyan konkrét bizonyítékaim nincsenek, de tudom, hogy ez az ügy, illetve néhány püspökladányi gazda, jelentős szerepet játszott az ellenem – névtelen bejelentés alapján – indított eljárásban. Nagyon sok nemzeti park területén működött állami gazdaság, de felszámolásukkor egyedül nekünk sikerült elérni, hogy a volt állami gazdaság vagyona közhasznú társaság formájában átkerült a minisztérium felügyelete alá. Rengeteg kellemetlenségem származott ebből, de nem bántam, mert nagyon fontosnak tartottam, hogy a szürkemarha-gulya, a 60 nóniusz kanca, a rackaállomány, a Nagysásta és a 24 ezer hektár terület védettséget kapjon. Ez a terület, a kht. megalapítása, 1994 után a nemzeti park vagyonába került át, és erről 1998 májusában aláírt, érvényes szerződés született. A furcsa az, hogy ez a szerződés csak 1999 októberében érkezett meg a nemzeti park központjába, de ettől még tény, hogy a földterület törvényellenesen maradt a Hortobágyi Kht. tulajdonában, és jogtalanul adta azt bérbe. Mi tehát nem tettünk mást, mint amit a jogszabályok előírtak.

Ezek a konfliktusok játszottak tehát közre abban, hogy a miniszter megelégelte az Ön ténykedését?

• Nekem semmilyen személyes konfliktusom nem volt Pepó Pállal, akivel hivatalba lépése után találkoztam először.

Akkor miért akarta mindenáron elmozdítani a Hortobágyi Nemzeti Park éléről, és miért minősítette szolgálati titokká a fegyelmi ügy anyagát?

• Sokat gondolkoztam rajta, és arra a következtetésre jutottam, hogy a közhasznú társaság emberei – az állami gazdaság egykori vezetői – hergelték fel ellenem a minisztert azzal, hogy én vagyok az, aki útjában áll a kht. boldogulásának. Nos, ezek az emberek valószínűleg nem feledték a közöttünk állandósult csikorgó együttműködést, és így próbáltak meg elégtételt venni.

Szerencséje volt, hogy rátalált Orosz János ügyvédre, aki Ön helyett is állta a sajtó rohamát.

• A feleségem kérte meg, hogy legyen a jogi képviselőm. Nekem eszembe sem jutott, hogy szükségem lehet rá, hiszen nem követtem el semmi szabálytalanságot. Nagyon hálás vagyok neki, és azért, amit tett, egyetlen fillért sem fogadott el tőlem.

Elégtételnek érezte, hogy igazgatóként értesült arról, 1999. december 1-jén a Hortobágy a világörökség része lett?

• Természetesen, hiszen a munkatársaimmal éveken át ezért dolgoztunk.

Az öröme azonban nem tarthatott sokáig, mert 2000. január 28-án, minden indoklás nélkül felállították az igazgatói székből, majd három nappal később felrendelték a minisztériumba, ahol a zárt ajtók mögött olyan helyzetbe hozták, amiről azóta is csak sejtéseink lehetnek. A tárgyalásról távozóban rettenetesen megviseltnek, elgyötörtnek látszott, és anélkül, hogy bármit mondott volna, érződött, hogy nagy viharok dúlnak a lelkében.

• Arról, ami ott történt, most is csak azt mondhatom: szomorú, hogy megtörténhetett. Szégyellem magam, hogy olyan ördögi csapdába kényszerítettek, amiből nem lehetett presztízsveszteség nélkül kikerülni.

Vagyis nem tehetett mást, mint azt, hogy elfogadta egy nem létező iroda vezetését?

• Felkínáltak egy lehetőséget, és úgy véltem, ha nem írom alá a kinevezésem, azzal csak az eltávolításomra vágyóknak teszek jót. Hívtak több helyre dolgozni, de nem akartam váltani. Azt éreztem: kötelességem itt maradni a rendszerben, mert az, ami velem történt, csupán múló rosszullét. És ennek a szituációnak meg kell változnia. Meg is változott. A minisztert leváltották, az iroda átalakult, kaptam két munkatársat, és megkezdtük a munkát.

2001. július 1-jétől miniszteri biztosként is helyt kell állnia. Mire terjed ki a jogosultsága?

• A hortobágyi szervezetek, a nemzeti park, a Hortobágyi Kht., a halgazdaság természetvédelmi feladatainak összehangolása, a konfliktusok feloldása a feladatom. Az intézkedési jogköröm lett más: bizonyos értelemben szűkebb, bizonyos értelemben pedig tágabb. Nagyívű terveken munkálkodom, és olyan nemzeti park sejlik fel előttem, ahol a magánkézbe került építmények, birkanyájak éppen úgy szerves részét alkotják a világörökségnek, mint a halastavak, a Máta-puszta, a Meggyes Csárdamúzeum, a Nagyiváni Tájház, a Fekete-rét mocsár, ahol a 21. század igényei szerint kialakított látogatóközpont szervezi majd az idegenforgalmat, s ahol a helyi lakosság megtalálja az örömét, helyét, megélhetését. Ha akarjuk, ha közösen teszünk érte, a Hortobágy a térség gazdasági húzóereje lehet. Nehezen feltárulkozó táj, de sok szépséget, örömet rejt magában.

*

Lapzártánkkor érkezett a hír: Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter 2002. január 15-i hatállyal újra Aradi Csabát, a Hortobágyi Nemzeti Park korábbi igazgatóját bízta meg a nemzeti park vezetésével. Miként fogadta a döntést?

• Nem ért teljesen váratlanul, mert ennek esélye már a múlt év végén szóba került, de természetesen nagyon örülök, hogy ez meg is valósult. Hozzátéve, hogy visszakerülni valahova, ahonnan az ember egyszer eltávozott, nem mindig a legszerencsésebb. A kényszerű távozásom óta persze volt időm sok mindent átgondolni, és új tapasztalatokat is szereztem. A munkát azonban ott folytatom, ahol abbahagytam, hiszen az alapszemléletem változatlan: a legfontosabbnak azt tartom, hogy a nemzeti park területén a hagyományos földhasználati formák jól működjenek és az európai uniós csatlakozással összefüggő feladatokat elvégezzük.

László Ágnes

Mit mondtak Aradi Csabáról és mit mondott Aradi Csaba

Orosz János ügyvéd, Aradi Csaba jogi képviselője: "Kimagaslóan fegyelmezett köztisztviselőként, mély fájdalommal, de méltósággal viseli az ellene indított eljárást, szinte páratlan módon lojális a minisztériumhoz, mert egész élete a magyar természetvédelem iránti elkötelezettségét bizonyítja." (MTI, 1999. szeptember 22.)

Tardy János, a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának vezetője: "Az igazgató (Aradi Csaba – a szerk.) felmentése a vádak alól az egész szakma számára egyfajta elégtétel. Itt zömmel megszállott, szakmailag jól felkészült emberek dolgoznak, akiknek emberi tisztessége és szakértelme nélkül nem tudnánk megőrizni a ránk bízott értékeket. Ez a munka nyilván nem hibátlan – mint ahogyan a minket ellenőrzőké sem -, ám biztos voltam benne, hogy elmarasztalásra okot adó mulasztást nem fognak találni." (Népszabadság, 1999. október 12.)

A Hortobágyi Nemzeti Park is felkerült – az aggteleki cseppkőbarlangrendszer után második magyar természeti területként – az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO világörökség-listájára. A rang elnyerésében jelentős szerepet játszó Aradi Csaba, a park igazgatója ellen – egy állítólagos névtelen bejelentés alapján – Pepó Pál kisgazda környezetvédelmi miniszter kezdeményezésére szeptember elején fegyelmi vizsgálatot indított a tárca közigazgatási államtitkára. Megyesy Balázs fideszes államtitkár – minisztere rosszallása ellenére – október 11-én visszahelyezte állásába a felfüggesztett igazgatót, s megszüntette ellene az eljárást. Orbán Viktor miniszterelnök személyes bocsánatkérésre szólította fel Pepót, aki kitartott Aradi vétkességének hangoztatása mellett. (HVG, 1999. december 25.)

Haraszthy László, a WWF (Világ Természetvédelmi Alap) magyarországi szervezetének vezetője: "Aggódva tapasztaljuk, hogy a kisgazda vezetésű minisztériumban gyakorlatilag leállt a törvény-előkészítő munka, nehezítve az EU-csatlakozást és a hazai környezetvédelmi problémák megoldását." (Népszabadság, 2000. január 20.)

Buda Béla pszichiáter: "Aradi okos ember, tudja, hogy a nyilvánosság védőereje limitált. A hatalom bárkivel azt csinálhat, amit akar... Lehet, hogy belenyugodott a helyzetébe, ugyanakkor talán aggódik a munkatársai miatt, zokon vette a presztízscsökkenést. Más embernek az ő helyzetében rángatózna vagy kivörösödne az arca – ő azonban rendkívül fegyelmezett." (168 Óra, 2000. február 10.)

Popper Péter pszichiáter: "Nem köpönyegforgató ember. Nagy erőszakot kellett magán elkövetnie, és ezzel nem tud elszámolni saját magának." (168 Óra, 2000. február 10.)

Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetségének vezetője: "Aradi jószántából sosem vállalta volna a programiroda vezetését. Huszonöt éve dolgozik a Hortobágyi Nemzeti Parkban, ez élete értelme. Miért adná föl egy nem létező hivatalért?" (168 Óra, 2000. február 10.)

Pepó Pál, környezetvédelmi miniszter: "A híradásokkal ellentétben Aradi Csabát nem rúgtuk ki. Ellenkezőleg, előléptetésként kell értékelnie új állását. Magyarországon öt világörökség-kategória van, Aradinak ezeket kell irányítania." (Mai Nap, 2000. január 30.)

Torgyán József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: "Szó sincs Aradi Csaba ökológus rehabilitációjáról, hiszen több büntetőeljárás is folyamatban van azokban a (földkisajátítási) ügyekben, amelyek miatt Pepó Pál fegyelmit indított a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója ellen." (Népszava, 2000. június 24.)

Orosz János ügyvéd: "A mai napig nem derült ki, hogy miért folytattak fegyelmit Aradi Csaba ellen és mit szegett meg vétkesen. Ugyanakkor az akkori vizsgálók egyike kijelentette: addig kutakodnak, amíg valamilyen terhelő adatot nem találnak Aradi Csabára nézve." (MTI, 2000. november 28.)

Murányi István szociológus, a Debreceni Egyetem oktatója: " Egy felmérés szerint Debrecenben a legnépszerűbb közszereplő Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park volt igazgatója, akinek rokonszenvindexe mindenki másénál magasabb. Bármelyik párt színeiben győzne." (Népszabadság, 2001. november 26.)

Aradi Csaba "Azért vagyok felszabadult, mert másfél hónapos procedúra van a hátam mögött. Biztos voltam benne, hogy nem követtem el olyan vétséget, amely miatt fegyelmi eljárást indíthatnának ellenem. Így tehát én ezt a minisztériumi döntést vártam. Egyébként fantasztikusan jó érzés volt, hogy nemcsak a közvetlen munkatársaim, hanem az egész szakma kiállt mellettem."..."Én a fegyelmi üggyel nem akarok tovább foglalkozni, ez nem befolyásolja a további munkámat. Reményeim szerint az engem ért támadások miatt nem került veszélybe a Hortobágy világörökség-tagsága, és bízom benne, hogy jövőre átadják a tagsági diplomát."

(Népszabadság, 1999. október 12.)

"Érzelmileg felkészültem arra, hogy politikai vagy személyes okokból történő eltávolításom bármikor megtörténhet." (Népszabadság, 2000. január 29.)

"Köztisztviselőként tisztában voltam azzal, hogy egy vezetői megbízatást bármikor vissza lehet vonni, mindennek ellenére úgy érzem, hogy eddig tevékenységem alapján mindenképpen kulturáltabb eljárást érdemeltem volna." (Népszabadság, 2000. január 31.)

"A leendő megbízatásomról még nem beszéltem Ligetvári Ferenc miniszter úrral, de remélem, e hét közepén találkozom vele. A hét végén majd többet tudok erről önöknek mondani. Hogy érzek-e elégtételt Pepó Pál leváltása miatt? Ez kicsinyes dolog lenne." (Blikk, 2000. június 21.)

"Nagyon szeretem a kislányt, esténként gyakran én fürdetem, játszom vele. Fantasztikus érzés nagypapának lenni. Azért az unokázás mellett bőszen dolgozom az Ökológiai Koordinációs Irodában is. Egyelőre három munkatársunk van, de szeretnénk, ha még két másik kolléga csatlakozna hozzánk." (Mai Lap, 2001. január 3.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2002. február 1.) vegye figyelembe!