A vezetői felelősség vizsgálata, érvényesítése és megállapítása a korlátlan tagi felelősséggel rendelkező társaságoknál – kkt.-nél, bt.-nél – egyszerűbb, hiszen e társaságoknál az üzletvezetésre jogosult tagok minősülnek vezető tisztségviselőnek, így a tagi és a vezető tisztségviselői felelősség végső soron nem is különül el. A tag korlátozott felelősségével járó társasági formáknál – közös vállalat, kft., rt. – azonban a vezető tisztségviselő nem szükségképpen a társaság tagja (részvényese), hanem külső megbízott vagy munkavállaló, így az ügyvezető felelősségének körülírása már bonyolult szabályrendszer felállítását igényli. A közös vállalat igazgatója, a kft. ügyvezetője (ügyvezetői) vagy az rt. igazgatósága, illetve vezérigazgatója felelősségének megállapítása az adott ügyben igen sokféle összetevőn nyugodhat.
Képviselet és cégjegyzés
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) értelmében a gazdasági társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselők látják el, akik képviselik a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint a bíróságok és más hatóságok előtt. A Ptk.-nak a képviseletre vonatkozó szabályai szerint a képviselő cselekménye által a képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté, a vezető tisztségviselő jogcselekményei tehát kötik a társaságot. A tisztségviselői jogviszony a tisztségviselő megválasztásával (alapítói kijelöléssel) és annak elfogadásával jön létre. A vezető tisztségviselő személye cégjegyzéki adat, ezért a vezető tisztségviselői minőség igazolása mindenekelőtt a társaság cégbejegyzésénél, valamint azt követően, a tisztségviselő-változás cégbírósági bejelentésével összefüggésben bír jelentőséggel. A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXV. törvény (cégtörvény) szerint ezért úgynevezett elfogadó nyilatkozatot, valamint aláírási címpéldányt kell csatolni a bejegyzési kérelemhez. A cégjegyzés módját és annak változásait a cégtörvény alapján valamennyi cégnél kötelező a cégjegyzékbe bejegyeztetni.
A Gt.-ben a fentiek szerint megfogalmazott általános képviseleti jognak a cégtörvény szerinti megnyilvánulása a cégjegyzési jog. A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság, a cégjegyzés alatt tehát annak az írásbeli jognyilatkozatnak az aláírása értendő, amelyet a társaság képviseletére jogosult személy a társaság nevében tesz.
A gazdasági társaság cégjegyzése a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosult személy az iratokat a társaság cégneve alatt – a hiteles cégaláírási nyilatkozatának (aláírási címpéldány) megfelelően – saját névaláírásával látja el.
A cégjegyzés módja
Mivel nincs akadálya annak, hogy egy cég több vezető tisztségviselőt is válasszon, a cégjegyzési jog a cégjegyzés módja szerint, a társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat; a továbbiakban társasági szerződés alatt a társaságot létesítő valamennyi okirat értendő) rendelkezései szerint lehet önálló vagy együttes. Kettőnél több cégjegyzésre jogosult esetén úgy is rendelkezni lehet, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy pedig úgy, hogy az egyik aláíró mindig meghatározott személy. Ugyanaz a személy mindenesetre csak egyféle módon – vagy önállóan, vagy mással együttesen – jegyezheti a céget, arra tehát nincs lehetőség, hogy egyik esetben önálló, más esetben pedig közös aláírási jog illesse meg.
Amennyiben a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek cégjegyzési joga – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában a bankszámla feletti rendelkezés tekintetében is – önálló. Az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget.
A cégjegyzés módja – vagyis tehát az, hogy a cég nevében aláírásra jogosult személy egyedül vagy csak további egy vagy több aláírásra jogosult személlyel együttesen tehet a cég képviseletében írásbeli jognyilatkozatot – a cég mikénti képviselete szempontjából döntő jelentőségű. Több önálló cégjegyzési joggal rendelkező személy közül bármelyikük külön-külön, a többiektől függetlenül jogosult az aláírásra, az együttes cégjegyzési jog esetében pedig arra kell figyelemmel lenni, vajon milyen "összetételben" jogosultak aláírni a cég képviselői.
Eltérés a cégjegyzés módjától
A cégjegyzés módjától való eltérés érvénytelenné tehet egy szerződést csak azért, mert az egyedül aláíró személy cégjegyzési módja nem önálló, hanem együttes. Az sem közömbös, hogy együttes cégjegyzési mód esetén nincs-e olyan személy, akinek az aláírására minden esetben szükség van. Abból következően, hogy ugyanaz a személy csak egyféle cégjegyzési móddal rendelkezhet, érvénytelennek tekintendő a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely szerint a cégjegyzésre jogosult bizonyos értékhatárig önállóan jogosult a céget jegyezni – aláírni –, azt meghaladóan pedig csak együttesen. Az ilyen kikötés a cégtörvény cégjegyzési jogosultságról szóló rendelkezésébe ütközik, ezért – mint jogszabályba ütköző – a Ptk. szerint semmis.
Aláírás a cég nevében
A cégjegyzés módját illetően érdemes megemlíteni a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) rendelkezéseit is, amelyekkel összhangban állnak a Gt. rendelkezései. Így a Ptk. szerint a jogi személy – ennélfogva tehát a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok: a közös vállalat, a kft. és az rt. – nevében a jogi személy képviselője jogosult aláírásra. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A Ptk. szerint a bankszámla tekintetében a cégjegyzési jogosultság együttes, amitől eltérni csak jogszabály rendelkezése alapján lehet. A Gt. szerint ezzel szemben a cégjegyzési jogosultság a bankszámla tekintetében is önálló, hacsak a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik. A két rendelkezés összevetéséből leszűrhető, hogy a Gt. alkalmazásának nincs semmi akadálya, azaz a társaság maga döntheti el, hogy önálló vagy együttes rendelkezési jogot biztosít-e a bankszámla felett. Ez a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló rendeletben foglaltakkal is összhangban van.
A cégjegyzési jog korlátozása
Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. Ennek indoka az, hogy a vezető tisztségviselők adatait, valamint a cégjegyzés módját a mindenki számára nyilvános és – ellenkező bizonyításig – közhitelűnek tekintendő cégjegyzék tartalmazza. A cégjegyzékbe vetett bizalomnak a forgalom biztonsága szempontjából elsőrendű jelentősége van, hiszen a lehetséges üzleti partner a társasági szerződés esetleges korlátozó rendelkezéseit nem feltétlenül ismeri, a korlátozással kapcsolatos kockázatnak tehát a társaságot kell terhelnie. Ezért az ilyen korlátozás ellenére történő esetleges kötelezettségvállalásért is a társaság köteles helytállni. A társaság a jogkörét túllépő képviselővel szemben kártérítési igénnyel léphet fel.
Képviseleti jog
A Gt. alapján egyértelmű, hogy a vezető tisztségviselők és a cégvezető képviseleti joga általános. (A cégjegyzési jog önálló vagy együttes volta a cégjegyzés módjára, de nem a cég képviseletének körére vonatkozik. Vagyis attól, hogy a társasági szerződés a vezető tisztségviselőket együttes cégjegyzési joggal ruházza fel, az ő képviseleti joguk még általános jellegű marad).
Munkavállalók mint képviselők
Az általános képviseleti joggal szemben a Gt. lehetőséget ad arra, hogy a vezető tisztségviselők az ügyek meghatározott csoportjaira nézve a gazdasági társaság munkavállalóit képviseleti joggal ruházzák fel, amikor a képviseleti jog csak a felruházás által érintett körben illeti meg az érintett munkavállalókat. A munkavállalók egyes ügycsoportokra nézve képviseleti joggal történő felruházása azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselők az általuk megfelelőnek tartott munkavállalók közül egy vagy több személyt jogosultak akár határozott időre, akár határozatlan ideig képviseletre kijelölni (a vezető tisztségviselők azonban jogosultak arra is, hogy a megbízást bármikor indokolás nélkül visszavonják).
Mivel a munkavállalói képviselet a vezető tisztségviselők képviseleti jogának részbeni továbbruházása, az itt ismertetett jellegű képviselettel rendelkező munkavállalók jogcselekménye is a társaságot köti. A cégvezető és a képviseletre feljogosított munkavállaló ugyanakkor képviseleti jogát másra nem ruházhatja át, ami azt jelenti, hogy helyettest vagy általuk delegált további képviseleti jogkörrel rendelkezőt nem állíthatnak.
Helytállás a vezetőért
A vezető tisztségviselő felelősségénél mindenekelőtt arról kell szólni, hogy – mivel a képviselő cselekménye a képviseltet kötelezi – bármely, a társaság nevében a vezető által megkötött jogügylet kapcsán a harmadik személlyel a társaság kerül jogviszonyba. A kárt szenvedett szerződő partner a szerződéses jogviszonyok polgári jogi szabályaira figyelemmel a társaságtól követelheti kárának megtérítését. Erre a tényre van figyelemmel a Gt. is, amikor leszögezi: a társaság felelős azért a kárért, amelyet vezető tisztségviselője e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott. A vezető tisztségviselők felelőssége ennélfogva a társasággal szemben fennálló felelősségüket jelenti.
Fokozott gondosság
A Gt.-nek a vezető tisztségviselőkkel szembeni felelősségi "alapszabálya" értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható fokozott gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. A jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik vétkes – tehát szándékos vagy gondatlan – megszegésével a gazdasági társaságnak okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felelnek a társasággal szemben.
CégvezetőA cégvezető a társaság legfőbb szerve által e minőséggel felruházott, képviseletre feljogosított munkavállaló, aki azonban nem minősül vezető tisztségviselőnek. Lényeges különbség a vezető tisztségviselő és a cégvezető között egyfelől, hogy vezető tisztségviselőt kötelező választani, illetve kijelölni, míg a cégvezetői pozíció létesítése a társaság részéről "szabadon választott", másfelől, hogy amíg az ügyvezető a társaság legfőbb szervének alárendelve önállóan végzi a feladatát, addig a cégvezető – munkaviszonya folytán – a vezető tisztségviselők közvetlen alárendeltségében és közvetlen, akár napi utasításai szerint köteles eljárni. * A kétféle tisztség, minőség közötti hasonlóság, hogy a cégvezetőt ugyanúgy a társaság alapítói jelölik ki, illetve a társaság legfőbb szerve választja, ahogyan a vezető tisztségviselőt is a legfőbb döntéshozó szerv ruházza fel ezzel a tisztséggel, továbbá hogy a kétféle tisztségnek ugyanazok az összeférhetetlenségi-megfelelőségi feltételei. * A cégvezető védelmét, de egyszersmind a társaság érdekeinek védelmét szolgálja a Gt. azon rendelkezése, amely szerint, ha a cégvezető a vezető tisztségviselő által adott utasítás jogszerűségét vagy célszerűségét vitatja, a felügyelőbizottsághoz fordulhat. A Gt. főszabálya szerint a cégvezető cégjegyzési joga is önálló – kivéve, ha a társasági szerződés ettől eltérően rendelkezik. |
Teljes kárfelelősség
A Ptk. szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni; a felelősség alóli mentesülésre pedig csak akkor van lehetőség, ha a károkozó úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. szerint a károkozó gondatlan károkozás esetében is teljes kártérítési felelősséggel tartozik. A polgári jogi kárfelelősség rögzítésével a Gt. egyértelművé teszi, hogy a vezető tisztségviselő nem élvezheti a Munka Törvénykönyve gondatlan károkozás esetére előírt enyhébb felelősségi szankcióját akkor sem, ha a társasággal munkaviszonyban áll.
Hatáskörelvonás, utasítás
E szigorú felelősséggel áll összhangban a Gt. azon rendelkezése, amely szerint a vezető tisztségviselő hatáskörét egyfelől még a társaság legfőbb szerve is csak akkor és abban a körben vonhatja el, ha arra maga a társaság létesítő okirata ad felhatalmazást; másfelől, hogy a vezető tisztségviselő e minőségében a gazdasági társaság tagjai (részvényesei), illetve munkáltatója által nem utasítható. Ezért a tag (részvényes) részéről érkező utasítás végrehajtását mint jogellenest meg lehet, illetve meg kell tagadni; ha pedig a vezető tisztségviselő a jogszabályoktól, a társasági szerződéstől vagy a legfőbb szerv határozataitól eltérő utasítást mégis végrehajtja, a munkaviszonyból fakadó védelemre nem hivatkozhat.
Az itt említettek alól a Gt. maga állapít meg kivételt. A hatáskörelvonás tilalma alól kivétel az olyan társaság, ahol van olyan tag – részvényes –, aki a szavazatok legalább háromnegyedes többségével rendelkezik; valamint a közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt álló társaság. Ezekben az esetekben a vezető tisztségviselő hatásköre a társasági szerződés felhatalmazása hiányában is elvonható. Az utasításadás tilalmát érintően pedig kivétel az egyszemélyes társaság, amelynek alapítója – tulajdonosa – a vezető tisztségviselőt utasíthatja. Ezekben az esetekben természetesen egy esetleges, az utasításból, illetve annak végrehajtásából eredő károkozás esetében – az ügy összes körülményének gondos vizsgálata mellett – a vezető tisztségviselő mentesül a felelősség alól.
Egyetemlegesség
A Gt. számol azzal is, hogy egy társaságnak több vezető tisztségviselője is lehet. Ezért a Gt. rendelkezést tartalmaz az együttes cégjegyzési joggal rendelkezők által együttesen okozott kárfelelősségre is, és kimondja: együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők esetében az okozott kárért való felelősség egyetemleges. Ugyancsak egyetemleges a felelősség a részvénytársaság igazgatóságának tagjai esetében, hiszen az igazgatóság mint testület minősül vezető tisztségviselőnek. Ugyanakkor, ha a kárt a részvénytársaság igazgatóságának határozata okozta, mentesül a felelősség alól az az igazgatósági tag, aki a döntésben nem vett részt, vagy a határozat ellen szavazott, és ezt a tényt a határozat meghozatalától számított tizenöt napon belül írásban a felügyelőbizottság tudomására hozta. E rendelkezés indoka az, hogy a jogalkotó álláspontja szerint a szavazással kialakítandó testületi döntések esetében méltánytalan lenne, ha azok az igazgatósági tagok is helytállni tartoznának egy-egy igazgatósági döntésért, akik abban nem vettek részt, vagy ellene szavaztak.
Igényérvényesítés
A vezető tisztségviselővel szembeni igényérvényesítésre elsősorban maga a társaság jogosult, mégpedig a legfőbb szerv döntése alapján. Ha van más, önálló cégjegyzésre jogosult vezető tisztségviselő, a társaságot az igényérvényesítés során ő képviseli; ha azonban minden vezető tisztségviselő érintett, és a társaságot emiatt ők nem képviselhetik, határozni kell a társaságot az igény érvényesítése során képviselő személyről (személyekről) is. Nincs akadálya annak, hogy a legfőbb szerv a felügyelőbizottságot hatalmazza fel az igényérvényesítésre. Ha ilyen nincs, a képviselő eseti jelleggel jelölhető ki.
A kisebbség lényeges jogos érdekeire van figyelemmel a Gt.-nek az a szabálya, amely szerint, ha a társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a vezető tisztségviselők ellen támasztható követelését érvényesítsék (vagy ha a társaság legfőbb szerve a szabályszerűen bejelentett ilyen indítvány tárgyában a határozathozatalt mellőzte), a leadható szavazatok legalább egytized részét képviselő tagok (részvényesek) a követelést a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napon belül – jogvesztés terhe mellett – a társaság nevében bírósági keresettel maguk érvényesíthetik; sőt, a Gt. a nyilvánosan működő rt.-k esetében további speciális feltételek teljesülése esetén arra is lehetőséget ad, hogy az itt említett kisebbségi jogokat a szavazatok legalább öt százalékát képviselő részvényesek gyakorolhassák.
Határidő
Az igényérvényesítési határidőre a Ptk. általános szabályai irányadóak: a kártérítési igény a kár bekövetkeztétől számított öt év alatt évül el. A kár bekövetkeztének időpontjaként az az időpont tekintendő, amikor magával a társasággal szemben sikerre vezetett a harmadik személy igényérvényesítése (ez lehet a jogerős bírói ítélet időpontja, vagy önkéntes teljesítés esetén az azt rögzítő megállapodás kelte – ezt mindig az eset összes körülményei alapján lehet megítélni), ezen időn belül tehát dönteni kell az igényérvényesítésről, és meg is kell tenni a megfelelő jogi lépéseket. A kisebbségi igényérvényesítés esetében nem az elévülési idő, hanem az említett 30 napos határidő mint jogvesztő határidő irányadó a bíróság előtti igényérvényesítésre.
A kár bekövetkeztétől számított egyéves elévülési időn belül érvényesíthető az a kár, amely a versenytilalmi, illetőleg a közeli hozzátartozókkal kötendő jogügyletekre és a felügyelőbizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségi rendelkezések megsértéséből ered.
A Gt. a társaság jogutód nélküli megszűnése esetére mondja ki, hogy a vezető tisztségviselőkkel szembeni kártérítési igényt egyéves elévülési időn belül a megszűnés (cégbírósági törlés) idején tagsági (részvényesi) viszonyban állók érvényesíthetik, annak a függvényében korlátlanul vagy csak a felosztott vagyonból történt részesedés erejéig, hogy a tagi (részvényesi) felelőssége a vezető tisztségviselőnek korlátozott volt vagy sem.
Felelősség előtársaságnál
Mivel a társaság a cégbejegyzés napjával jön létre, azt gondolhatnánk, hogy a vezető tisztségviselők felelőssége is csak ezen időponttól jöhet szóba. A Gt. azonban számol azzal is, hogy a bejegyzési eljárás hatálya alatt álló társaság már a bejegyzés előtt – de nem korábban, mint a társasági szerződés megkötésének napjától – úgynevezett előtársaságként megkezdi a gazdasági tevékenységét, miáltal (eltekintve attól, hogy cégneve mellett a "b. a." – bejegyzés alatt – toldatot köteles használni) a gazdasági forgalomban úgy viselkedik, mintha bejegyzett társaság lenne. Ezért a Gt. az előtársaság nevében eljáró személyek felelősségére is tartalmaz rendelkezést.
Eszerint a létrehozni kívánt gazdasági társaságnak a társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a létrehozni kívánt társaság cégbejegyzéséig annak nevében és javára járnak el. Ha a társaságot a cégjegyzékbe bejegyzik, az előtársasági tevékenység "átnyúlik" a bejegyzett társaság tevékenységébe, és a felelősség is az általános szabályok szerint alakul. Ha azonban a gazdasági társaság cégbejegyzési kérelmét elutasítják, a társaság további jogokat nem szerezhet, új kötelezettségeket nem vállalhat, és köteles a működését megszüntetni. Mivel ilyenkor a társaság maga nem felelhet harmadik személyekkel szemben, a vezető tisztségviselők kötelezettségvállalásaiból eredő tartozásokért ebben az esetben a tagok (részvényesek) kötelesek helytállni, ami a korlátlan tagi felelősséggel rendelkező társaságok (kkt., bt.) esetében nem okoz problémát (feltéve persze, hogy a tagnak van elegendő magánvagyona). Ha azonban a létrehozni kívánt gazdasági társaság formájából következően a tagok felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátozott, és a tagok (részvényesek) helytállása ellenére ki nem elégített követelések maradtak fenn, harmadik személyek irányában a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni.
Udvaros Judit
A felelősség egyes nevesített eseteiAz egyes konkrét, a kárfelelősséget megalapozó magatartások tételesen nem sorolhatók fel, így a teljesség igénye nélkül csak néhány esetkört említünk meg. * A Gt.-ben megfogalmazott korlátozó szabály, hogy vezető tisztségviselővé egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál választható meg. A rendelkezés megszegése a további tisztségek elvállalására vonatkozó megállapodás semmisségét eredményezi, és – ha abból a vezető tisztségviselő által vezetett társaságoknak kára származik – a vezető tisztségviselő kárfelelőssége beáll. * A vezető tisztségviselő (a nyilvánosan működő részvénytársaságban való részvényszerzés kivételével) nem szerezhet társasági részesedést, továbbá nem lehet vezető tisztségviselő a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben (versenytilalom). A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója – akiknek körét a Ptk. határozza meg – nem köthet a saját nevében vagy javára a társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket. E rendelkezések alól a társasági szerződés felmentést adhat. Nincs ugyanakkor lehetőség felmentésre azon szabály alól, amely szerint a társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója ugyanannál a társaságnál a felügyelőbizottság tagjává nem választható meg. Az itt ismertetett szabályok megszegésével a vezető tisztségviselő kárfelelősséggel tartozik, a megtérítésére vonatkozó igény érvényesítésének határideje a kár bekövetkeztétől számított egy év. * Kárfelelősséggel tartozik a vezető tisztségviselő az üzleti titok megsértéséért, valamint a társaság vagyona – különösen a törzs- és alaptőke – védelmére vonatkozó kötelezettségek megszegéséért is. * A cégtörvény és a Gt. alapján a vezető tisztségviselők kötelezettsége bejelenteni a cégbírósághoz a gazdasági társaság alapítását, a társasági szerződés módosítását, a cégjegyzékbe bejegyzett jogokat, tényeket és adatokat és ezek változását, valamint a törvényben előírt más adatokat. A Gt. szerint a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből, vagy elmulasztásából származnak, ezen túl pedig a cégtörvény sajátos szankcióként 50 000 forinttól 500 000 forintig terjedő bírság kiszabását is lehetővé teszi a késedelmes bejelentővel szemben. Ezen túl, aki közhitelű nyilvántartásba – amilyen a cégjegyzék is – bejegyzendő, gazdasági tevékenységhez kapcsolódó adat, jog vagy tény bejelentését, illetve ilyen adat, jog vagy tény változásának bejelentését elmulasztja, bűncselekményt követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő |