A hitelezők számára a magyar jog a pereskedést megelőző, viszonylag gyorsabban, egyszerűbben és olcsóbban igénybe vehető eszközt biztosít a felszámolási eljárás kezdeményezésének lehetőségével, amellyel az egyébként csak időt húzó, de fizetőképes adóst – időkorlátok közé szorítva – rá lehet kényszeríteni a teljesítésre. A felszámolási eljárás kezdeményezésére azonban kétélű fegyver is lehet a hitelező kezében, mert a tevékenységét már kilátástalannak értékelő adós számára megkönnyítheti a fizetésképtelenségbe menekülést, a felszámolási eljárásban pedig egy átlagos, kielégítési elsőbbséget jelentő követeléssel vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező helyzete gyakorlatilag kilátástalan, kielégítést nem vagy csak alacsony százalékban szerezhet.
Felszámolási kérelmet alapvetően csak gazdasági társaságok (és néhány más jogi személyiségű szervezet) ellen lehet előterjeszteni, egyéni vállalkozók nem alanyai a felszámolási eljárásnak.
A fizetésképtelenség megállapításának feltételei
Ahhoz, hogy a hitelező a felszámolási eljárásban jóhiszeműen érvényesítse igényét, azt kell bizonyítania, hogy:
– a követelést az adós nem vitatja vagy tartozását elismerte (írásbeli nyilatkozat szükséges ehhez a Ptk. rendelkezései szerint, amelyről a korábbiakban történt említés), és a tartozást az esedékességtől számított 60 napon belül nem egyenlítette ki (ezen kérdésről már a fentiekben részletesen szó volt a fizetési kötelezettség beálltánál és a fizetési határidő eredménytelen eltelténél), vagy
– az adóssal szemben lefolytatott bírósági végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, vagy
– az adós fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére (amelynek éppen az a célja, hogy az adós tartozásainak átütemezésével, részbeni elengedésével lehetővé tegye annak reorganizációját, megmentését) nem teljesíti.
Bizonyítani kell azt is, hogy az adós nem áll ún. csődmoratórium alatt, amely időtartama alatt vele szemben – bizonyos igények kivételével – követelések nem érvényesíthetők.
Tartozás vitatása
Vitatás alatt érteni kell mindenféle olyan védekezést, kifogást, amelyek arra irányulnak, hogy a követelés nem jött létre érvényesen és hatályosan, teljesítés vagy beszámítás folytán megszűnt, az adós visszatartási joga, fizetési halasztás vagy más okból kifolyólag idő előtti, vagy elévülés folytán bírósági úton nem érvényesíthető (a kifogásokról az alábbiakban még szó lesz). Amennyiben az adós csak a követelés egy részét teszi vitássá, úgy a nem vitatott rész tekintetében a fizetésképtelensége megállapítható. Kérdéses annak jogi megítélése, hogy a vitássá tételnek a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőzően kell-e történnie, és azt követően a bíróság már nem veheti figyelembe azt. A vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből levonható az a következtetés, hogy vitássá tenni a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtását követően is lehet a követelést, és ilyen esetben az eljáró bíróságnak az eljárás jellegének megfelelően a lehetséges, elsősorban okiratokon alapuló bizonyítást is le kell folytatnia, és meg kell állapítania, hogy a vitássá tétel nem csak kreált indokok alapján történt. Ha pedig bizonyított a tényleges vitássá tétel, a fizetésképtelenséget a bíróság nem állapítja meg. Megfigyelhető viszont a gyakorlatban egy ezzel ellentétesnek tűnő tendencia, azaz a bíróság a vitássá tétellel az eljárás során már csak akkor foglalkozik, ha az bizonyíthatóan a felszámolási kérelem benyújtása előtt megtörtént.
A kérelem és mellékletei
A felszámolási eljárás a hitelező kérelmével indul (az adós is kérelmezhet saját maga ellen felszámolási eljárást). A kérelemnek tartalmaznia kell
– az adós adatait a követelést megalapozó, illetve a fentiekben rögzített körülményeket leíró tényállást és az azt alátámasztó okirati bizonyítékok meghatározását,
– az érvényesített követelés összegszerűségét (a késedelmi kamatok is felszámolási kérelem alapjául szolgáló követelést alapoznak meg, de a felszámolási jogszabályok helyes értelmezése szerint ezek közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek a kérelem benyújtását megelőző 60 napnál régebben váltak esedékessé),
– határozott kérelmet a fizetésképtelenség megállapítására és a felszámolási eljárás lefolytatására.
A kérelmet az adós székhelye szerint illetékes megyei bíróságon, fővárosi székhelyű adósok esetében a Fővárosi Bíróságon kell előterjeszteni, ezt a bíróságot kell a beadványban megnevezni. A kérelemhez csatolni kell
– a követeléssel kapcsolatos, már ismertetett dokumentumokat mint okirati bizonyítékokat,
– az adós 30 napnál nem régebbi cégkivonatát (ebből tudja a bíróság megállapítani, hogy az adós létezik-e egyáltalán, a felszámolási eljárás alanya lehet-e, a bíróság illetékessége a székhely szerint fennáll-e, és hogy az adós ellen nincs-e folyamatban csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás),
– a felszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben való közzétételéhez szükséges költségtérítés befizetését igazoló postai készpénz-átutalási megbízás másolatát.
A beadványon le kell róni az eljárási illetéket (az ún. illetékfeljegyzési jog megszűnt, tehát az eljárás megindításakor a hitelezőnek az eljárási illetéket meg kell fizetnie).
A kérelem benyújtását követő eljárás
A bíróság megvizsgálja, hogy a kérelem és mellékletei nem igényelnek-e hiánypótlást, vagy nincs-e helye a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának. A hiánypótlásra felhívó végzésnek a kézhezvételtől számított 8 napon belül kell eleget tenni. Ha a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül utasítja el, a szabályszerű kérelmet újból be lehet nyújtani, az elutasító végzés kézhezvételét követő 30 napon belül, ezzel az eredeti kérelem hatálya (pl. kérelem benyújtásának időpontja) fennmarad.
A bíróság a szabályszerű (kiegészített vagy újból benyújtott) kérelmet végzéssel haladéktalanul megküldi az adósnak, nyilatkozattétel céljából. Az adós az értesítő végzés kézhezvételét követő 8 napon belül köteles nyilatkozni, hogy a hitelező kérelmében foglaltakat elismeri-e, és ebben az esetben a kielégítésre kér-e 30 napos haladékot. Ha az adós 8 napon belül nem nyilatkozik, a bíróság megállapítja a fizetésképtelenségét, és elrendeli a felszámolási eljárás lefolytatását. Az adós reagálhat egyidejűleg azzal is, hogy a hitelezőnek ajánlatot tesz a fizetésre, a tartozások ütemezésére, átütemezésére, törlesztésére és biztosítékaira azért, hogy a felszámolást elkerülje. A hitelezőnek csak azon ajánlatokat célszerű elfogadnia, amelyeknek tényleges gazdasági alapja van és teljesíthetők is. Ügyelni kell mindenféle megállapodásnál arra is, hogy az eljárási illeték és az eljárási költségek vissza nem igényelhető részét az adós megfizesse.
Az adós nyilatkozatára – amelyről a hitelező általában értesítést kap -, ha az adós haladékot kért, a bíróság végzéssel fizetési haladékot engedélyez számára, amely legfeljebb 30 nap lehet, és amelyről a hitelezőt is értesíti. Tulajdonképpen ez lesz az az időtartam, amely alatt az adós megfelelő teljesítésével vagy javaslatával, a hitelezővel történő megállapodás alapján elkerülheti a felszámolást.
Az adósok gyakran megpróbálnak különféle történeteket is előadni, hogy nekik is kintlevőségeik vannak és azért nem tudnak teljesíteni, de kilátásaik vannak a behajtásra, vagy a vagyonuk fedezetet nyújt a követelésekre, de éppen nem tehetik likviddé, ezért nem tudnak fizetni, ezeket azonban elvileg a bíróság nem veheti figyelembe.
Ha a fizetési haladék eredménytelenül eltelt, és a bíróság az adós fizetésképtelenségét állapítja meg, a bíróság végzéssel elrendeli a felszámolási eljárást. Ezzel azonban még nem jogerős a felszámolási eljárás elrendelése, a végzés ellen ugyanis a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezés oka elsősorban valamilyen tényleges eljárási szabálysértés vagy a fizetésképtelenség vizsgálatánál elkövetett tényleges érdemi hiba lehet, de az adósok, ismervén a fellebbezéseket elbíráló Legfelsőbb Bíróság eljárásának, gyakran két évet is elérő időtartamát, attól sem riadnak vissza, hogy a rosszhiszemű eljárást kockáztatva, mindenféle kreált indokokkal fellebbezéssel éljenek. A fellebbezési határidő leteltéig, vagy a jogerős, másodfokú bírósági végzésig a felszámolást elrendelő végzés nem jogerős, és a hitelező és adós megállapodhatnak a törlesztésben, sor kerülhet a teljesítésre és a felek közös kérelmükben indítványozhatják az eljárás megszüntetését. Ha azonban több hitelező is felszámolási kérelmet nyújtott be ugyanazon adós ellen, mindegyikkel meg kell állapodni, és az eljárás megszüntetéséhez mindegyiknek hozzá is kell járulnia.
A jogerős végzés alapján megindul a felszámolási eljárás.