A hitelező hitegetése
Az adósok gyakran folyamodnak ahhoz a taktikához, hogy a tartozást elismerik, ígérgetik a kifizetést, nehézségekre, behajthatatlan kintlevőségeikre hivatkozva halasztást próbálnak elérni, majd az ígért, vállalt határidőre természetesen ismételten nem teljesítik a kötelezettségüket, és újból a hitegetés taktikájához folyamodnak. A hitelező ez ellen úgy védekezhet, ha az adósról jó információkkal rendelkezik, és halasztást csak akkor enged, ha biztos lehet benne, hogy a vállalt határidőt az adós teljesíti, halasztást csak írásban, dokumentálhatóan enged, lehetőség szerint fizetési biztosíték mellett, és a halasztott határidő eredménytelen eltelte esetén a lehető legszigorúbban érvényesíti igényeit az adós ellen.
A tartozások halmozása
Gyakori adósi magatartás az is, hogy a hitelezők rossz gyakorlatát kihasználva, a később megküldött számlákra és hosszabb fizetési határidőkre alapozva olyan mennyiségű beszerzést eszközölnek a hitelezőnél, amelyre nincsen elegendő fedezetük. Az esedékességkor pedig természetesen nem tudnak teljesíteni. Ez ellen a hitelező csak úgy védekezhet, ha csak készpénzfizetés ellenében teljesíti kötelezettségeit – különösen addig ismeretlen adósok esetén –, vagy hitelkeretet vezet be az adósok számára, és egy bizonyos összegű tartozás elérésekor eladási stopot rendel el, és számukra csak készpénzért értékesít.
Kifogások, ellenjogok érvényesítése
A hitelező követelésének érvényesítését leginkább a különféle valós vagy kreált kifogásokkal tudják az adósok megakadályozni vagy hátráltatni. Ezek közül a leggyakoribbak az alábbiak.
A szerződés érvénytelensége
A semmisségre bárki, határidő nélkül hivatkozhat. Ilyen kifogás esetén a hitelezőnek nem marad más választása, mint a bírósági jogérvényesítés. A megtámadás úgy történik, hogy a sérelmet szenvedő fél egyoldalú nyilatkozattal jelzi a megtámadást a másik fél felé, és ha eredménytelen a megtámadás, haladéktalanul bírósághoz kell fordul.
A megtámadás joga csak egy meghatározott határidőn belül (1 év) érvényesíthető, azt követően elévültnek tekinthető. Az elévülés azonban az adóst nem feltétlenül sújtja, mert ugyanazon jogviszonyban a hitelező követelésével szemben kifogásként érvényesítheti a szerződés megtámadásához való jogát, amelynek eredménye, hogy kötelezettségét adott esetben nem kell teljesítenie. A hitelező tehát megtámadás esetén is a bírósági útra van utalva. Az ilyen kifogások elkerülésének egyetlen módja a megfelelő és szakszerű dokumentáltság.
Az érvénytelenségi okokra való hivatkozások közül igen gyakori a formai okból, illetve a képviseleti jog hánya miatti kifogás. A formai ok elsősorban a törvény vagy a felek által megkövetelt írásbeliség hiánya lehet. A kettő közti különbségről korábban már volt szó, az ilyen kifogásokat csak a megfelelő szerződéses dokumentumokkal lehet elkerülni (pl. ezért nem jó megoldás, ha az egyébként írásban, a tulajdonjog átruházásakor rögzítendő tulajdonjog-fenntartást először csak a számla tartalmazza, mert a szerződéses dokumentum a szállítólevél, a szerződés vagy a szerződéses nyilatkozatok sora). Gyakori, hogy az árut nem maga az adós vagy annak cégjegyzésre jogosult képviselője veszi át, a szerződéses nyilatkozatokat nem ezek teszik meg. Ilyenkor, habár a joggyakorlat számtalan szabályt alakított ki a szerződő partnerek védelmére (pl. azzal, hogy ha valamely vállalkozó nevében olyan személy jár el, aki a vállalkozó képviselőjének adja ki magát ,és a másik fél ebben alappal bízhat is, mert mondjuk az eljáró személy a vállalkozó alkalmazottja, pecsétjét magánál tartja, a vállalkozó céges iratait, nyomtatványait használja, a vállalkozóra utaló gépjárművet használ, vagy fuvarozóként jár el, a képviseleti jogosultságát a jog látszatra alapítva elfogadja), a hitelező azt kockáztatja, hogy adósa később az eljáró személy képviseleti jogának hiányára alapozva a szerződés érvénytelenségére fog hivatkozni. Ezt csak úgy kerülheti el biztonsággal, ha a hitelező megköveteli az adós nevében eljáró személy képviseleti jogosultságának igazolását (meghatalmazással, a személyek listájának megküldésével, szerződéses megállapodásban való rögzítés alapján).
A beszámítás kifogása
Igen gyakori védekezési eszköz, hogy az adósok mindenféle ellenkövetelésekre hivatkoznak (pl. hibás teljesítés miatti árleszállításra, szerződésszegés miatti kártérítési követelésre), és bejelentik, hogy azt a hitelező velük szemben fennálló követelésébe beszámítják, melynek következtében, a beszámított követelés erejéig a hitelező igénye megszűnik.
A beszámítást az adós peren kívül vagy a perben jelentheti be. A beszámítás sajátossága és a hitelezőre nézve nagy veszélye is, hogy nem csak az ugyanazon jogviszonyból származó követelések számíthatók be (pl. az adós egy korábbi szerződésből származó kártérítési vagy kötbérigényét is beszámíthatja a hitelező újabb szerződésből eredő vételár, vagy vállalkozóidíj-követelésével szemben).
A másik ilyen kockázat, hogy az adós elévült követelését is beszámíthatja, feltéve, hogy volt olyan időszak (legalább 1 nap), amikor a hitelező követelése már létrejött (szerződés megkötése), és az adós már esedékessé vált követelése még nem évült el.
A beszámítás feltétele, hogy az adós ellenkövetelése egynemű legyen a hitelező követelésével (azaz pénzköveteléssel szemben csak pénzkövetelés számítható be), és lejárt legyen, azaz a hitelezővel szemben a késedelem következményei már alkalmazhatóak.
A beszámítási kifogással szemben a hitelező csak a szerződésszerű teljesítéssel, annak (és az adós nem szerződésszerű magatartásának) megfelelő dokumentálásával, bizonyításával védekezhet, de még ilyen esetben is belekényszerülhet egy bírósági eljárásba.
A hibás teljesítés kifogása
Az adós hivatkozhat arra is, hogy a hitelező áruja vagy szolgáltatása nem volt szerződésszerű. Ez őt különféle igények érvényesítésére jogosítja fel, így kérheti a hiba kijavítását vagy/és kicserélését, a kijavításig vagy kicserélésig visszatarthatja az ellenszolgáltatás megfelelő részét (általában a teljes összeget visszatartják); a vételár leszállítását; a kijavítás elmaradása esetén a saját maga által elvégzett vagy elvégeztetett javítás költségeinek megtérítését; a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítését (az előbbi három jogosultság egyben beszámításra alkalmas követelést jelent az adós számára); elállhat a szerződéstől, amely a szerződés megszűnésére való hivatkozást alapozhatja meg.
Ugyan a szavatossági (jótállási) igényeket az adós a teljesítéstől számított hat hónapon (vagy a kikötött jótállási időn) belül, rejtett hibák esetén a teljesítéstől számított egyéves, tartós használatra rendelt termékek esetén hároméves, ennél hosszabb kötelező alkalmassági idő esetén (pl. az építőiparban 5 és 10 év) az alkalmassági idővel egyező jogvesztő határidőn belül érvényesítheti, de a hitelező ugyanazon szerződéses viszonyból eredő követeléseivel szemben a határidők eltelte után is hivatkozhat azokra kifogásként, a fenti következményekkel.
A hibás teljesítés kifogását a hitelező a beszámítási kifogáshoz hasonló módon kerülheti el.
Visszatartási jogok
A magánjog szabályai szerinti visszatartási jogot az adós ritkábban alkalmazhat, mert ahhoz az kellene, hogy a hitelezőhöz képest előteljesítési pozícióban legyen. A gyakorlatban viszont a helyzet az, hogy a hitelező áruját, szolgáltatását már teljesítette, amikor az ellenszolgáltatásra vonatkozó igényét érvényesíti (különben nem lenne hitelező). Az egyetlen, az adós javára felhasználható visszatartási ok az lehet, ha a hitelező valamilyen más szerződéses kötelezettségét (pl. szerződésszegésből eredőt) ugyanazon szerződésből nem hajlandó teljesíteni.
Feljogosíthatja viszont az adóst visszatartási jog gyakorlására a szerződés, amelyet a feltételek teljesülése esetén, a hitelező nehezen tud kivédeni.
Hivatkozás az elévülésre
A követelések meghatározott idő alatt (általában 5 év) elévülnek, azaz bírósági úton történő kikényszeríthetőségüket elveszítik.
Az elévülés kifogása ellen a hitelező a követelések gyors érvényesítésével, valamint az elévülés megszakításával védekezhet, amely történhet fizetési felszólítással, bírósági igényérvényesítéssel, a szerződés megegyezéssel, egyezséggel való módosításával, az adós tartozáselismerésével és a végrehajtási cselekmények foganatosításával.
Eljárásjogi eszközök
A sok-sok buktatóval, jogorvoslati lehetőséggel, késleltetési módszerrel maguk a különféle, igényérvényesítésre hivatott eljárások szolgáltatják a legjobb alkalmakat az időhúzásra, amelyek ellen – a hatósági intézkedések időigényessége miatt – gyakorlatilag a hitelezőnek alig van védekezési lehetősége.
A vagyon elvonása
Az adósok gyakran megkísérlik elvonni, átjátszani a vagyonukat, hogy így az ne szolgálhasson a hitelező igényének kielégítési alapjául. Ez ellen a hitelező a fedezetelvonó ügyletek jogkövetkezményeire való hivatkozással védekezhet, amelyre lehetőség van peres eljárás keretében vagy a felszámolási eljárásban. (E témával egy korábbi számunkban már részletesen foglalkoztunk.)