A magyar "csoda"

A gazdasági növekedés összetevői, kitekintés a jövőre

A közgazdasági elemzések – legalábbis a közgazdaságtan mai főáramlatához tartozó elemzések – igen leegyszerűsített gazdasági modellel dolgoznak, amelyben egyrészt feltételezik a homogén (integrált) gazdaságot, a tökéletes piaci versenyt, amelyben egyetlen motivációs tényezőt, a minél nagyobb profitra való törekvést ismernek el; másrészt eltekintenek attól, hogy az egyes országok különböző technikai fejlettségi szinten állnak, különböző az érdekérvényesítési erejük és így tovább. Ennek megfelelően a diagnózisok és a terápiák is gyakran tévesek, vagy csak egy szűk cél (a rövid távú egyensúly) elérését teszik lehetővé, általában hatalmas társadalmi áldozatok árán, amire a legfrissebb példát a decemberben "beérett" argentin válság szolgáltatta.

Duális gazdaság

Elemzésünkben a közgazdasági főáramlat szokványos vizsgálatától és modelljétől annyiban kívánunk eltérni a valóságos folyamatok irányába, hogy a hazai gazdasági jelenségek magyarázatánál figyelembe vesszük: a magyar gazdaság nem homogén (nem integrált), hanem kettős, duális jelleget mutat, amelyben jelentős szerepet játszanak a külföldi tulajdonú, importanyagok, alkatrészek alapján exportra termelő vállalatok. E vállalati kör lényegében a jelenlegi vámszabad területi vállalatokkal azonosítható, amelyek alig kapcsolódnak a magyar gazdasághoz, viszont jelentős szerepet játszanak a külkereskedelemben és a GDP termelésében.

A duális gazdaság jellemzőit az 1998. évi ágazati kapcsolatok mérlegének segítségével lehet jól bemutatni. A három szektorra összevont ágazati kapcsolatok mérlegéből (1. táblázat) látható, hogy míg a vámszabad területek felhasználása a hazai gazdaságból bruttó termelésük mindössze egytizedét teszi ki, a vámterületi gazdaságnál ez az arány ennek a négyszerese. A kibocsátási oldalon még nagyobb a különbség: a vámszabad területi szektor termelésének 90 százaléka exportra megy, míg a vámterületi magángazdaságnál ez az arány csupán 20 százalék. Mindebből következik, hogy hiába nő erőteljesen a vámszabad terület exportja és ezáltal bruttó termelése, ez igen csekély húzó hatással van a vámterületi gazdaságra.

Mindezt figyelembe véve a magyar gazdaság mozgásának elemzésére háromszektoros modellt állítottunk fel. A három szektor egyikét a vámszabad területi vállalatok alkotják, a második szektor a főleg állami pénzekből finanszírozott szolgáltatásokból tevődik össze, ezt közületi szektornak neveztük el, a harmadik szektor pedig az összes többi, vagyis a hazai, illetve vegyes tulajdonban lévő ipar, mezőgazdaság, építőipar, energiaellátás, kereskedelem, hírközlés, vagyis a vámterületi gazdaság.

Az 1998. évi változatlan áron kialakított modellel azt elemeztük, hogyan hatott a végső felhasználás, tehát a fogyasztás, a felhalmozás és a nettó export a gazdaság egyes szektorainak fejlődésére és a gazdaság általános növekedését kifejező GDP-re.

A kereslet és a kínálat alakulásának elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a rendszerváltástól kezdődő időszak öt, egymástól jól elkülöníthető szakaszra bontható, amelyekhez a rendszerváltást megelőző, illetve az előttünk álló időszak kapcsolható.

Pangás és reformok (1992-ig)

A rendszerváltást megelőző évtizedet a pangás időszakának lehetne elnevezni. A GDP alig növekszik, a fogyasztás, felhalmozás stagnál, az ország minden erőfeszítése a meg-megújuló külső egyensúlyvesztés leküzdésére, a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozására irányul. Ezen a helyzeten igyekeztek változtatni a rendszerváltozás során bevezetett radikális reformok. A reformok, vagyis az import liberalizálása, a vállalati támogatások megszüntetése, továbbá a túl szigorú csődtörvény és egyéb szabályozások hatására a vállalatok nagy része tönkrement. Másfél millió munkavállaló vesztette el állását, az állásvesztés és az árak liberalizálása miatti nagymértékű infláció a reáljövedelmek jelentős csökkenéséhez vezetett, melynek hatására csökkent a háztartások fogyasztása, és ez jelentősen (1990-1992 között évi átlagban a GDP 7 százalékával) mérsékelte az összkeresletet (1.-2. ábra). A vállalati összeomlás egyben a felhalmozás jelentős mérséklődésével is együtt járt. 1990-1992 között közel 40 százalékkal esett vissza a felhalmozási kereslet, ami éves átlagban a GDP 4 százalékával mérsékelte az összkeresletet (2. ábra).

Az import liberalizálása az export visszaesésével, az import növekedésével járt, vagyis a nettó export csökkent, ami évi átlagban 1 százalékponttal járult hozzá a kereslet mérséklődéséhez. Mindez összesen évi 6-7 százalékos keresletmérséklődést jelent, ami magyarázza a GDP ebben az időben bekövetkezett hasonló csökkenését.

Egyensúlyvesztés: 1993-94

A következő két évben a fogyasztás lényegében nem változott, a bruttó felhalmozás viszont két év alatt közel 60 százalékkal növekedett, évente 4 százalékkal növelve az összkeresletet (2. táblázat).

A keresletnövekedés azonban nem a hazai gazdaságot húzta maga után, hiszen ebben az időszakban a GDP növekedése alig haladta meg az évi 1 százalékot, hanem az importot fokozta, ami két év alatt 30 százalékkal növekedett, míg az export lényegében szinten maradt. Mindennek következtében a külkereskedelmi mérleg hiánya korábban nem látott mértékben nőtt, s megközelítette a 4 milliárd dollárt. A radikális reformok hatására bekövetkezett szerkezetváltásra jellemzőek a külkereskedelmiegyenleg-romlás mögött meghúzódó folyamatok. Az adatok azt mutatják (3. táblázat), hogy 1992 és 1994 között a külkereskedelmimérleg-hiány mintegy 3,5 milliárd dollárral romlott. Ebből 1 milliárd a gépek, szállítóeszközök, beruházási javak kategóriájában következett be, ami a felhalmozás növekedésével, elsősorban a hírközlésbe, villamosenergia-iparba eszközölt beruházásokkal, továbbá a készletek növekedésével hozható kapcsolatba. További 1,1 milliárd dollár származott az anyagok, félkész termékek és alkatrészek árucsoportból, ahol az export alig, az import viszont számottevően növekedett. Azaz a honi vállalatok nem bírták a külföldről beözönlő termékek versenyét, és még a hazai piacról is kiszorultak. A fogyasztási iparcikkeknél és az élelmiszereknél együttesen 1,4 milliárd dollár volt az egyenlegromlás. A fejlett ipari országokba irányuló exportunk 300 millió dollárral csökkent, míg ugyanebből a relációból származó importunk 740 millió dollárral emelkedett. Jellemző, hogy még a hozzánk hasonlóan átalakuló országok, tehát a közép-európai országok relációjában is romlott az áruforgalom egyensúlya.

A súlyos egyensúlyromlás nem a fogyasztás megugrásából, valamiféle túlfogyasztásból, hanem alapvetően azért következett be, mert a 2-3 év alatt végrehajtott piacnyitáshoz és támogatásleépítéshez a hazai vállalatok nem tudtak, de nem is tudhattak alkalmazkodni. Ilyen mértékű piacliberalizálás a fejlett ipari országok vállalatait is tönkretette volna, és ezekben az országokban soha nem is került sor ilyen drasztikus lépésre.

A szolgáltatások külkereskedelmi aktívuma nem tudta ellentételezni a kereskedelmi mérlegben jelentkező hiányt. Emiatt a kereskedelmi mérleg hiánya teljes egészében megjelent a folyó fizetési mérlegben, jelentősen rontva annak egyenlegét. A fizetési mérleg hiányát a nemzetközi pénzügyi szervek – mindenekelőtt a Nemzetközi Valutaalap – is egyre nagyobb aggodalommal figyelték. A beavatkozás elkerülhetetlenné vált.

A stabilizáció: 1995-96

A gazdasági fejlődés következő szakasza a stabilizáció, amihez az 1995. évi indító évet sorolhatjuk, majd az 1996. évet, amikor a restrikció ereje már csökkent, de az összkereslet növekedése még igen mérsékelt maradt.

Mi jellemezte a stabilizációt? Mindenekelőtt a reálbérek igen nagy mértékű, 1995-96-ban összesen 17 százalékos csökkenése. A reáljövedelmek – a társadalmi transzferek enyhébb mértékű visszaesése miatt – ennél kisebb mértékben csökkentek. Így összességében a fogyasztásban jelentkező keresletcsökkenés évi átlagban a GDP 3,8 százalékát tette ki. Ugyanakkor – mindenekelőtt a készletfelhalmozás (vagy statisztikai hiba?) miatt – a felhalmozási kereslet számottevően, évi átlagban a GDP 2,4 százalékával növekedett. A stabilizációs csomag részét képező valutaleértékelés javította a külkereskedelmi egyenleget. Hatására az import alig nőtt, ezzel szemben az export évi átlagban 11 százalékkal növekedett. A jelentős fordulat 1995-ben következett be, amikor is 1,4 milliárd dollárral javult a kereskedelmi mérleg. A javulás főleg az élelmiszereknél és a fogyasztási cikkeknél következett be, de nem az import fogyasztóikereslet-csökkenés miatti visszaesése, hanem az export növekedése következtében. Az egyensúlyjavulásban tehát nem a fogyasztói kereslet erőteljes mérséklésének, hanem a korábban túlértékelt forint leértékelésének és ezáltal az import megdrágításának és az export jövedelmezőbbé tételének volt döntő szerepe.

A stabilizáció rövid távon sikeres volt. Javította a külkereskedelmi mérleget, és a forint csúszó leértékelésének bevezetése az igen nagy mértékű (kezdetben 8-10 százalékos) kockázati prémiummal erőteljes tőkebeáramlást indított el, ami segített a fizetési mérleg finanszírozásában, és ez utóbbihoz jelentősen hozzájárult a villamosenergia-ipar privatizációja is. Mivel a stabilizációs csomag azonos volt az IMF által a fejlődő országok számára szokásosan előírt stabilizációs intézkedésekkel, a nemzetközi pénzügyi szervek és ennek kapcsán a befektetők bizalma megerősödött, ami egyrészt erősítette a tőkebeáramlást, másrészt az elkövetkező években lehetővé tette a kockázati prémium számottevő csökkentését.

Ugyanakkor a stabilizációs csomag hosszú távon nem oldotta meg a külső egyensúly alapvető problémáját, jelesül azt, hogy a rendszerváltást követő piacnyitás után a fejlett ipari országok cégeinél kevésbé versenyképes hazai vállalkozások kiszorultak nemcsak export-, de jelentős mértékben még a hazai piacukról is. Ennek következtében a vámterületi gazdaság egyensúlya a stabilizációt követően is tovább romlott, és 2000-ben a behozatali többlet – szemben az 1994. évi 3, 9 milliárd dollárral – elérte a 6,5 milliárd dollárt. Ezt a hatalmas, a vámterületi gazdaság exportjának 40 százalékát kitevő hiányt azonban elfedi a vámszabad területen tevékenykedő, külföldi tulajdonú vállalatok mintegy 3 milliárd dolláros exporttöbblete.

Mivel a ténylegesen bekövetkezett egyensúlyjavulás kevésbé hozható összefüggésbe a reálbérek csökkenésével, megalapozott az az állítás, hogy a stabilizációs csomagnak a reáljövedelmeket és költségvetési kiadásokat (ennek keretében az egészségügyet és oktatást) erőteljesen lefaragó része messze eltúlzott volt. Az egyensúly javulása nem a költségvetési megszorításokhoz, hanem a forint túlértékeltségének megszüntetéséhez kapcsolható. A fizetési mérleg finanszírozásának stabilizálása pedig a csúszó leértékelés bevezetésével (illetve egyszeri lehetőségként a villamosenergia-ipar privatizációjával) függ össze. Az életszínvonalat sújtó megszorításoknak elsősorban a stabilizáció nemzetközi pénzügyi szervezetek előtti "prezentálásában" volt jelentősége, e szervezetek viszont kisebb megszorításokkal is beérték volna.

A fellendülés: 1997-2000

Az 1997 és 2000 közötti időszakban a magyar gazdaság valóban dinamikus növekedést ért el, átlagos 4,7 százalékos növekedése több mint duplája az Európai Uniót jellemző növekedésnek. Mire vezethető vissza a fellendülés? A kereslet oldaláról a lényeges változás mindenekelőtt a fogyasztás, különösen a háztartások fogyasztásának fellendülésével magyarázható, de a felhalmozás szintén hasonló nagyságrendű keresletbővítő tényező. Mindkettő évente a GDP 2,5 százalékával járult hozzá a kereslet növekedéséhez (2. ábra). Jelentős húzó hatást gyakorolt a vámszabad területek kiviteli többletének növekedése is. Ezzel szemben a vámterületi gazdaság esetében a behozatali többlet számottevően növekedett, a fellendülés tehát a vámterületi egyensúlyhiány növekedése mellett ment végbe. A felhalmozás tekintetében a megelőző szakaszhoz képest lényeges különbség, hogy míg a stabilizációs szakaszban a felhalmozási kereslet növekedése a készletek emelkedéséből származott, addig a fellendülő szakaszban a felhalmozási keresletet egyértelműen a beruházások növekedése, mégpedig a feldolgozóipari beruházások növekedése indukálta.

A kínálati oldalról a már említett modellel elemezve derül ki, hogy a GDP növekedésének a felét (54 százalékát) ebben a fellendülő szakaszban a vámterületi gazdaság adta, egyharmada (34 százalék) származott a vámszabad területi vállalatok termelésének növekedéséből, míg a közületi szektor valamivel több mint egytized résszel járult hozzá a GDP növekményéhez (12 százalék).

A fellendülő szakasz egyensúlyra gyakorolt hatását a különböző adatok ellentmondásosan mutatják be. A vámterületi gazdaság külkereskedelmi hiánya egyértelműen növekszik, és jelentősen meghaladja nemcsak a stabilizációs szakasz hiányát, de az egyensúlyvesztés szakaszában tapasztaltat is (4. táblázat). A hiányt a vámszabad területek kiviteli többlete részben kompenzálja, ezzel együtt az áruforgalom egyenlege a stabilizációs szakaszhoz képest romlik. Mindez azonban nem tükröződik a fizetési mérlegben, mert ebben az időszakban egyelőre nem ismert okok miatt a fizetési mérlegben szereplő áruforgalmi egyenleg és a vámstatisztika alapján számított egyenleg között egyre nő az eltérés, ami az időszak átlagában évi 0,8 milliárd dollárt tett ki. Ennek hatására a fizetési mérleg áruforgalmi egyenlege, szemben a vámstatisztikából származó adatokkal, javuló hatást mutat.

Az 1997-2000 közötti fellendülő szakasz tapasztalatait összefoglalva a gazdasági növekedés valóban impozáns felgyorsulását három tényező tette lehetővé. Először is a stabilizációs szakaszban elért eredmény, ami – igaz, feleslegesen nagy áldozatok árán –, de rövid távon stabilizálta a külső egyensúlyi helyzetet, hozzájárult a fizetési mérleg javulásához és biztonságos finanszírozásához. Másodszor a lakosság reáljövedelmének növekedése és ennek következtében a háztartások keresletének számottevő bővülése. A harmadik elem a vámszabad területi gazdaság gyors felfutása és ennek erőteljes keresleti hatása mind a külkereskedelem, mind az exporttöbblet, mind a felhalmozás terén.

Ágazati kapcsolatok mérlege (3 szektorra összevontan), 1998 (folyó áron, Mrd Ft)
	Megnevezés	Vámterületi gazdaság	Közületi szektor	Vámszabad terület	Folyó termelő célú kibocsátás	Háztartások fogyasztása	Közösségi fogyasztás	Összes felhalmozás	Összes belföldi	Export	Összes felhasználás	Export részaránya bruttó termelésben
		1	2	3	4=1+2+3	5	6	7	8=4+5+6+7	9	10=8+9
1	Vámterületi gazdaság	5 742	644	150	6 536	3842	217	1791	12 387	2960	15 347	19,3
2	Közületi szektor	355	153	15	524	1380	807	25	2 737	15	2 752	0,6
3	Vámszabadterület	28	3	12	43	33	0	95	171	1728	1 900	91,0
4=1+2+3	Összesen	6 125	800	178	7 103	5255	1025	1912	15 295	4704	19 999
5	Import	2 440	130	1341	3 911	262	0	726	4 899	513	5 412
6	Termékadók egyenlege	297	68	22	386	955	0	135	1 476	–17	1 459
7=4+5+6	Folyó termelőfelhasználás	8 862	998	1541	11 401	6472	1025	2773	21 670	5200	26 870
8	Munkavállalói jövedelem	3 148	1250	107	4 504
9	Bruttó működési eredmény	3 336	505	252	4 093
10=8+9	Bruttó hozzáadott érték	6 484	1755	359	8 598
11=7+10	Bruttó kibocsátás	15 346	2752	1900	19 999
4/11	Belföldi termelő felhasználás/bruttó termelés	39,9	29,1	9,4

Korrekciós szakasz: 2001-2002

2001-től megfigyelhető a GDP növekedési ütemének jelentős, mintegy 1 százalékpontot kitevő visszaesése. Ez teljes egészében a felhalmozási kereslet visszaesésével magyarázható. A döntő változás a feldolgozóipari beruházásoknál következett be, míg a lakásberuházások nőnek ugyan, de nem tudják kompenzálni az előbbi beruházások ütemmérséklődését (5. táblázat).

A kínálati oldalon is jelentős a szerkezeti átalakulás. A növekedés döntő módon (80 százalékban) a lassúbb dinamikájú vámterületi gazdaságtól származik (4. ábra). A vámszabad területek dinamizáló hatása lényegesen mérséklődik, és a korábbi egyharmaddal szemben már csak egytized részét teszik ki a GDP növekedésének.

A külkereskedelmi egyenleg ugyan romlik, különösen a vámterületi gazdaságban, de ez a fizetési mérleg áruforgalmi egyenlegében nem jelenik meg, és várhatóan a fizetési mérleg jövedelemtételei sem rontják a helyzetet.

A korrekciós szakasz lényegét abban lehetne összefoglalni, hogy a külső erőforrások beáramlására – tehát a vámszabad területi gazdaság gyors felfutására – épülő dinamikus növekedés véget ér, és a magyar gazdaság növekedési dinamikáját egyre inkább a vámterületi gazdaság növekedési lehetőségei fogják meghatározni.

2002-ben a korrekció folytatódása várható. A háztartások fogyasztásának az 1998-2001 közötti igen magas, évi átlagos 5,6 százalékos dinamikája mindenképpen csökken, várhatóan 4 százalék körülire. Ennek megfelelően a fogyasztási kereslet mérséklődik. Várhatóan – a Széchenyi-tervben előirányzott beruházások és azok tovagyűrűző hatása miatt – a felhalmozási kereslet 2001-hez képest kissé élénkül, de húzó hatása nem éri el a fellendülési szakaszban a főleg külső beruházók indukálta keresletet. Remélhetőleg a vámterületi export és import dinamikája közelít egymáshoz, és így az egyensúlyhiány csak kis mértékben növekszik. Igaz viszont, hogy a vámszabad területi gazdaság aktívuma is csak kismértékben nő tovább. E feltételrendszerrel 2002-ben éves átlagban 3,5 százalékos gazdasági növekedést érhetünk el, az egyensúlyi feltételek lényegesebb romlása nélkül.

A GDP összetevőinek éves indexe (GDP-mérlegek alapján) Volumenindex, előző év = 100
Év	GDP	GDP belf. felh.	Végső fogy. össz	Bruttó felhalm.	Háztartások fogyasztása	Közösségi fogyasztás	Állóeszközök felhalmozása	Export	Import
1985
1986	101,5	103,9	102,4	108,6	102,0	104,7	106,5
1987	104,1	103,2	103,3	103,2	103,8	100,3	109,8
1988	99,9	97,1	97,2	96,7	95,8	105,5	90,9
1989	100,7	100,9	100,8	101,2	102,3	93,7	107,0
1990	96,4	96,8	97,3	95,8	96,3	102,5	92,8
1991	88,1	90,9	94,9	78,9	94,4	97,3	89,6	95,0	105,5
1992	96,9	96,4	100,6	79,5	100,0	104,9	97,4	102,1	100,2
1993	99,4	110,0	105,4	132,4	101,9	127,5	102,0	89,9	120,2
1994	102,8	102,2	97,7	119,9	99,8	87,3	112,5	113,7	108,8
1995	101,5	96,9	93,4	108,2	92,9	95,9	95,7	113,4	99,3
1996	101,3	100,8	97,1	112,8	96,6	95,8	106,7	108,4	106,6
1997	104,6	104,4	102,3	110,2	101,7	105,7	109,2	126,4	125,5
1998	104,9	107,8	104,1	117,1	104,9	99,7	113,3	116,7	122,8
1999	104,2	104,0	104,2	103,3	104,6	101,8	105,9	113,1	112,3
2000	105,2	105,1	103,9	107,9	104,1	102,9	107,7	121,8	121,1
2001*	103,9		103,9	103,6	104,3	101,6	103,1	112,5	112,0
2002**	103,7		103,4	104,9	103,8	101,5	105,1	109,5	109,7
Forrás: KSH Statisztikai évkönyvek *várható **becslés

Mi várható a jövőben?

Magyarország gazdasági fejlődését – közép- és hosszabb távon is – az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételrendszere fogja meghatározni. E szempontból arra kell számítanunk, hogy ha az Uniót kibővítik, akkor ez széles körű lesz, továbbá hogy az Unió kohéziója jelentősen gyengül, ami azt jelenti, hogy csak mérsékelt tőketranszferrel számolhatunk. Ennek belátásához elég azt figyelembe vennünk, hogy a 12 ország bekerülésével a mezőgazdaságilag megművelt terület nagysága 60 százalékkal bővül, a mezőgazdaságból élő lakosság száma a kétszeresére nő. Ugyanakkor az Unióban nincs más nettó finanszírozó, mint Németország, és a németek, még ha akarnák, akkor sem lennének képesek a kibővített Unió agrárrendtartását finanszírozni.

Az újonnan belépő országoknak nyújtandó nagyvonalú segítségnek ellentmond az euró bevezetésével és értékállandóságának biztosításával együtt járó szigorú fiskális (és monetáris) politika is, ami eleve a költségvetési kiadások mérséklésére szorítja az Európai Unió jelenlegi tagjait.

Ha a közösségi transzfer nem is növekszik számottevően, maga az uniós tagság minden bizonnyal megnöveli az ország magántőkevonzó képességét. Az eddigieknél lényegesen magasabb magántőke-beáramlás azonban két ok miatt mégsem valószínűsíthető. Egyrészt a tömeges csatlakozás hatására a Kelet-Európába áramló tőke megoszlik az egyes országok között, másrészt a könnyen kiaknázható lehetőségeket Magyarországon már kihasználták.

A kialakuló helyzet ellentmond a jelenlegi magyar csatlakozási koncepciónak, amely még mindig a szűk bővítési körben és az Unió jelenlegi szabályozásának (agrárrendtartás) fennmaradásában gondolkodik.

Minden bizonnyal célszerű lenne kidolgozni egy olyan alternatívát, amely figyelembe veszi a realitásokat, mert elképzelhető, hogy a jelenlegi közösségi agrártámogatások meg nem adásáért cserébe olyan egyéb kedvezményeket (például a piacra jutás elősegítése, támogatás a műszaki fejlesztés területén, speciális exportösztönző, illetve piacvédő eszközök alkalmazása stb.) kaphatunk, amelyek hatékonyan segítik az ország felzárkózását az agrártámogatások várt mértékének elmaradása esetén is.

Az ország hosszabb távú fejlődését erősen befolyásolja a külső egyensúly biztosíthatósága. A külső egyensúly a Monarchia felbomlása óta problémát jelent a magyar gazdaságnak. Az elmúlt nyolcvan évben több eladósodási tendencia bontakozott ki, és a gazdasági fejlődést gyakran szakították félbe a fizetési mérleg finanszírozásának gondjai, mint legutóbb az 1995. évi stabilizációs csomag kapcsán is. Az ország jelenlegi egyensúlyi problémái azonban alapvetően nem a túlfogyasztásból, hanem abból fakadnak, hogy a piacliberalizálás során a hazai vállalatok nem kapták meg azt a védelmet, amelyet ilyen helyzetben minden náluk fejlettebb ország is megad saját vállalatainak. Bár az egyensúlytalanságot a hazánkban működő külföldi tulajdonú vállalatok exportjának aktívuma, illetve az, hogy jövedelmeiket újra Magyarországon fektetik be, nagyrészt elfedi, a kérdés azonban változatlanul az: nem alakulhat-e ki olyan helyzet, amikor ez a ma rejtett egyensúlytalanság a felszínre tör? Ez bekövetkezhet például akkor, ha valamilyen ok miatt a multinacionális vállalatok jövedelmeik nagyobb részét repatriálják és esetleg a megszokottnál valamivel kevesebb működő tőke áramlik be az országba. Ha csak 1-1 milliárd dollárral mozdul el jelenlegi pozíciónk a kedvezőtlen irányba, az már gondokat okozhat a folyó fizetési mérleg egyenlegében és annak finanszírozásában. A nemzetközi tőke egyre óvatosabb lesz, ami kedvezőtlen esetben akár láncreakciót is kiválthat, mint ezt számos fejlődő ország keserű tapasztalata bizonyítja.

A külső egyensúly megbomlásával mint potenciális veszéllyel tehát a jövőben is számolnunk kell, ezért – az 1995. évi stabilizációs csomag tapasztalatainak figyelembevételével is – célszerű végiggondolni, hogy mi lehet a teendő ilyen esetben.

A ma uralkodó közgazdasági felfogás egy, a reál- és a jövedelmi folyamatok között utólag mindig teljesülő azonosságot oksági összefüggésként értelmez. Eszerint a nettó megtakarítások és a költségvetés (államháztartás) egyenlegének összege megegyezik a fizetési mérleg egyenlegével. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a költségvetési kiadások lefaragása a fizetési mérleg javításának fő eszköze, mint ahogy az az 1995. évi stabilizáció során is érvényesült. A valóságban azonban a költségvetési kiadások lefaragásával igen kevéssé lehet javítani a fizetési mérleget, hiszen például az oktatásra fordított költségvetési kiadásokat nem lehet exportalapokká átkonvertálni. Az ágazati kapcsolatok mérlegével való számítás alapján a költségvetési kiadások 1 forinttal való lefaragása mintegy 10 fillérrel javíthatja a fizetési mérleget, tehát nagy társadalmi áldozatok árán is viszonylag csekély az egyensúlyjavulás. Igaz, a költségvetési restrikcióval meg lehet nyugtatni a nemzetközi pénzügyi intézményeket és ennek nyomán a befektetőket, ami végül is kihathat a folyó fizetési mérleg egyenlegére (jövedelemkivonás vagy hazai befektetés) és a finanszírozására (tőkekivonás vagy -beáramlás) is. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években – nemzetközi összehasonlításban – Magyarországon rendkívül szigorú fiskális politika érvényesült, melynek hatására a költségvetési átcsoportosítás GDP-hez viszonyított aránya meredeken zuhant, és már a jelenlegi költségvetési átcsoportosítási szint sem teszi lehetővé az alapvető közszolgáltatások (egészségügy, oktatás, tudományos kutatás stb.) megfelelő finanszírozását. Ezért a további stabilizációs intézkedéseket lehetőleg el kell kerülni, ami csak úgy lehetséges, ha a gazdaságélénkítés a jelenlegi látens (a vámterületet jellemző) egyensúlyhiány mérséklésével kapcsolódik össze.

Külkereskedelmi forgalom változása 1992 és 1994 között (millió $)
	Átalakuló országok	Fejlett ipari orsz	Fejlődő orsz.	Összesen
Árufőcsoport	Behozatal 1994-1992
Energiahordozók, villamos energia	–95	86	0	–9
Anyagok, félkész termékek, alkatrészek	303	1004	17	1325
Gépek, szállítóeszközök, e. beruh. javak	260	829	55	1144
Fogyasztási iparcikkek	198	520	30	747
Élelmiszeri-pari anyagok, élő állatok, élelmiszerek	41	215	90	345
Összesen	706	2654	192	3553
	Kivitel 1994-1992
Energiahordozók, villamos energia	59	11	0	70
Anyagok, félkész termékek, alkatrészek	–68	330	–81	181
Gépek, szállítóeszközök, e. beruh. javak	–31	220	–63	125
Fogyasztási iparcikkek	215	–153	5	67
Élelmiszer-ipari anyagok, élő állatok, élelmiszerek	–173	–166	–8	–347
Összesen	2	242	–147	97
	Egyenleg 1994-1992
Energiahordozók, villamos energia	154	–75	0	79
Anyagok, félkész termékek, alkatrészek	–371	–675	–99	–1144
Gépek, szállítóeszközök, egyéb beruh. javak	–291	–609	–118	–1019
Fogyasztási iparcikkek	17	–672	–25	–680
Élelmiszer-ipari anyagok, élő állatok, élelmiszerek	–214	–381	–98	–692
Összesen	–705	–2412	–339	–3456
Forrás: KSH-évkönyvek

Kard és pajzs

A kiegyensúlyozott és viszonylag dinamikus fejlődés elérése érdekében két olyan teendő vár ránk, amit a rendszerváltás lázában elmulasztottunk megtenni: segíteni a magyar exportáló vállalatokat abban, hogy a világpiacon (ami tulajdonképpen az Európai Unió piacát jelenti) versenyképességüket növeljék (kard). Másrészt segíteni kell a hazai piacra termelő vállalatokat, hogy elveszített itthoni piacaikat visszanyerjék, és ezáltal az ország (nemzetközi összehasonlításban és saját exportképességéhez mérten) túlzott importigényessége mérséklődjék (pajzs).

Hazai vállalati felmérések – de nemzetközi tapasztalatok is – azt jelzik, hogy az exportképesség növelése mindenekelőtt a marketingtevékenység erősítésével érhető el. E téren a hazai vállalatoknak jelentős központi (állami) segítséget kell kapniuk. Az egyszer megszerzett kapcsolatok, vagy piaci ismertség hazai vállalati körben való továbbadásával, viszonylag kis ráfordításokkal, jelentős eredmények elérhetők el. Az egyszer kialakított kapcsolati tőke sokszorosan kamatozhat. A nemzetközi piacokon történő marketingtevékenység erősítésére célszerű lehet olyan nonprofit szervezetek létrehozása, amelyek piaci ismeretek, kapcsolatok megszerzésével és a potenciális felhasználóknak való továbbadásával foglalkoznak.

A gazdaság túlzott importigényessége, vagyis a hazai vállalkozók itthoni piacról való kiszorulása mérsékelhető a valamikori honi (Hangya) vagy a dániai gyakorlatból is jól ismert termelői-fogyasztói szövetkezetek tapasztalatainak felhasználásával. Olyan vertikális termelői-fogyasztói szövetkezeteket lenne célszerű létrehozni, amelyek képesek a helyi igényeket kielégíteni, biztosítva az ottani foglakoztatást is. Ez annál inkább valós lehetőség, mert az ECOSTAT által készített 1999. évi felmérés szerint azok a cégek, amelyek lényegében hazai anyag felhasználásával döntően a honi piacra termelnek, adnak munkát a társaságiadó-bevallást készítő cégek foglalkoztatottjai 72 százalékának, és ezek a döntően hazai tulajdonban lévő cégek adják a vállalati szféra által megtermelt GDP 60 százalékát.

Külső egyensúly: vámstatisztika és fizetési mérleg (éves átlagok az adott időszakban, Mrd $)
Vámstatisztika	Pangás 1987-89	Reformok 1990-92	Egyensúlyvesztés 1993-94	Stabilizáció 1995-96	Fellendülés 1997-00	Korrekció 2001
Vámterületi egyenleg	0,4	–0,2	–3,7	–2,8	–4,8	–6,5
Vámszabad területi egyenleg				0,3	1,8	3,1
Összes egyenleg (vámstatisztika)	0,4	–0,2	–3,7	–2,5	–3,0	–3,4
Fizetési mérleg
1. Áruk, egyenleg	0,51	0,16	–3,44	–2,54	–2,22
2, Szolgáltatások összesen egyenleg	–0,22	1,02	0,80	1,87	1,80
– ebből: idegenforgalom	0,15	0,93	1,03	1,92	2,36
3. Jövedelmek egyenlege	–1,23	–1,35	–1,32	–1,53	–1,62
4. Viszonzatlan átutalások egyenlege és egyéb	–0,18	0,40	0,28	0,12	0,26
I. FOLYÓ FIZ, MÉRLEG EGYENLEGE, (1+2+3+4)	–1,12	0,24	–3,68	–2,08	–1,78
II. TŐKEMÉRLEG EGYENLEGE	0,00	0,00	0,00	0,08	0,15
III. PÉNZÜGYI MÉRLEG EGYENLEGE (5+6+7)	1,11	1,33	4,67	3,05	2,70
5. Közvetlen tőkebefektetések egyenlege	0,10	1,08	1,71	3,34	1,60
6. Portfólióbefektetések egyenlege	0,00	0,00	0,00	–0,20	0,63
7. Egyéb befektetések egyenlege (hitelfelvétel)	0,00	0,00	0,00	–1,39	0,48
IV. TÉVEDÉSEK ÉS KIHAGYÁSOK EGYENLEGE	0,00	0,00	0,00	0,49	–0,07
V. TELJES FIZ. MÉRLEG EGYENLEGE (I.+II.+III.+IV.)	–0,02	1,57	0,99	1,54	1,00
VI. NEMZETKÖZI TART. VÁLT. "-" növekedés	0,02	–1,57	–0,99	–1,54	–1,00
Forrás: KSH jelentések a külkereskedelmi forgalomról, MNB éves jelentések

Ha a jövőben a keresletet szelektív módon, a vámterületi gazdaság egyensúlyának javítása mellett élénkítjük, akkor lehetséges a technológiai felzárkózás, amelynek során a fejlett országoktól átvett, korszerű technológia segítségével a termelékenység és a GDP is gyorsan emelkedik. Ez esetben – a nemzetközi tapasztalatok alapján – Magyarország tartósan elérheti az évi 4-5 százalékos növekedési sávot, ami lehetővé teszi, hogy másfél évtizeden belül elérje az Európai Unió jelenlegi fejlettségi színvonalát, illetve mintegy 70 százalékra megközelítse a jelenlegi uniós tagországok akkori színvonalát (5. ábra).

Nem biztos azonban, hogy nekünk távlatilag a mai Európai Unió fejlettségi szintjét, illetve annak a mából kivetített jövőjét kell megcéloznunk, ugyanis a világ közben változhat, és lehet, hogy 15-20 év múlva már egészen más célok lesznek fontosak.

Elég arra emlékeztetni, hogy míg a második világháborút követően a fejlettséget még az acélgyártás jelképezte (ezért akarták az acélgyártást nálunk is a csillagos égig emelni), a hetvenes-nyolcvanas évekre már a számítástechnika jelentette a fejlettség csúcsát. Meglehet, néhány évtized múltán azt az országot fogják fejlettebbnek tekinteni, ahol a természeti környezet még a maga eredetiségében megmaradt, ahol egészségesebbek az emberek, ahol nagyobb a társadalmi kohézió, következésképpen kisebbek a társadalmi feszültségek. A másolás, az utánzás sokszor elengedhetetlen és nagyon hasznos dolog, néha azonban saját magunk is elgondolkodhatunk, hogy milyen országban is szeretnénk élni.

Lóránt Károly

A beruházások éves növekménye (1998. évi áron, milliárd Ft)
	1993	1994	1995	1996	1997	1998	1999	2000	2001
Anyagi-műszaki összetétel szerint
	Építés	26	109	–68	40	58	33	30	70	83
	Gép	16	69	–11	36	75	203	79	83	–13
	belföldi	16	34	15	27	44	146	37	45
	import	–4	33	–31	8	31	56	41	39
	Egyéb	–3	15	–16	10	16	6	–27	16	20
	Összesen	38	192	–93	86	149	241	113	167	89
Gazdasági ágak szerint
A	Mezőgazdaság, vad- és erdőgazdálkodás	3	2	–2	13	8	8	–2	–8	4
B	Halászat	1	0	–3	0	0	0	0	0	0
C	Bányászat	–1	1	–2	–1	0	5	1	–3	–3
D	Feldolgozóipar	–52	23	30	55	36	108	78	52	9
E	Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás	21	25	–4