A gazdasági élet szereplői számára megszokott, hogy a vállalkozás, amely áruit, szolgáltatásait eladja, az ellenérték, az ár tekintetében (hacsak azt azonnal nem kapja meg) hitelezői, az áru vevője, a szolgáltatás igénybe vevője pedig adósi pozícióba kerül. Általánosan megfigyelhető tendencia – amelynek hatékonysága, tisztességessége vitatható -, hogy az áruk, szolgáltatások ellenértékére a hitelezőknek akkor is meglehetősen hosszú időt, gyakran 90-120 napot is várniuk kell, ha egyébként az adós vállalkozás fizetési kötelezettségeinek szabályszerűen tesz eleget. Ennek oka az, hogy a piaci verseny, különösen az erősebb üzleti pozícióban levő vállalatok mint vevők szerződéses úton kikényszerítik a hosszú fizetési határidők vállalását. Másik kockázati forrás a hitelezői pozíciókban levő piaci szereplők számára, hogy az adós vállalkozások általában olyan társasági formában működnek, amelyekben a tagok vagyoni felelőssége korlátozott, így a cég mögött álló magánvagyonok általában nem szolgálnak kielégítési alapul a cég hitelezői számára.
Sajnálatos jelenség továbbá a fizetési morál alacsony színvonala, habár már a tisztán hazai vállalkozások között is kialakult egy olyan réteg, amely fizetési kötelezettségét tisztességgel és pontosan teljesíti.
Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz a hitelezők helyzete a követeléseik érvényesítése során, és a behajtásig vezető út számtalan buktatóval nehezített, időrabló és költséges. Ráadásul a költségek gyakran meg sem térülnek.
A hitelezőknek tisztában kell lenniük, milyen módszerekkel lehet kiküszöbölni, vagy legalább mérsékelni a pozíciójukból fakadó igényérvényesítési kockázatokat. Ezért kaphatnak jelentős szerepet – már a felkészülés, az üzlet működése kialakításának és nem az igényérvényesítés fázisában – a különböző szakértők (gazdasági-pénzügyi, jogi szakemberek, céginformációs szolgálatok).