Hasznot hozó kérdések

A piackutatók továbbra is derűlátóak és boldogulnak

Alaposan rácáfolt a valóság a késői szocializmus csetlő-botló szociológus figurájára. A korabeli filmekben még elvontnak és élhetetlennek ábrázolt típus nagyon is jól feltalálta magát a formálódó piacgazdaság keretei között. A ma nagynak számító cégek irányítói csapatából jó néhányan töltötték "csikóéveiket" olyan, a hazai piackutatás bölcsőjének számító helyeken, mint a Belkereskedelmi Kutató Intézet, a Magyar Közvélemény Kutató Intézet vagy a Tömegkommunikációs Kutató Intézet. A "bölcsők" aktuális felméréseire kezdetben többnyire csak az állami megrendelők tartottak igényt, de egy idő múlva a nagyérdemű is megismerhette az így nyert információkat. Anno Szecskő Tamás, a szakma guruja mutatta be és magyarázta havi rendszerességgel az adatokat a televízióban.

A magyarországi piackutatások árbevétele az MPSZ tagvállalatainál (milliárd forint)
1997	1998	1999	2000	2001 (becsült)
4,450	5,890	6,864	8,734	10,280
Forrás: Magyarországi Piackutatók Szövetsége

Dömpingárak kalodája

A kilencvenes évek elején az állami cégek lassan felmorzsolódtak, a magánvállalkozások pedig felépültek. A külföldi szakmai befektetőket néhány év múlva már olajozottan működő vállalkozások várták, jó szakemberekkel és kialakult árakkal. Ez utóbbi körülményt azóta is sokan szidják "házon belül": a létező szocializmus és az induló piacgazdaság árai ugyanis a potenciális megrendelőként fellépő külföldi nagyvállalatok anyaországi, de még a régió áraihoz képest is alacsonyak voltak – és azok is maradtak. A szakma azóta sem tud igazán kitörni a dömpingáraknak látszó, valójában kényszerárak hálójából. "Ha valaki ma megrendel egy piackutatást mondjuk Prágában 100 egységért, akkor Budapesten ugyanazt 60-ért számlázzák neki" – érzékelteti a helyzetet Sterk Péter, a Piackutatók Magyarországi Szövetségének elnöke. Az árhasadék a szakma fejlődése szempontjából is hátrányos, mivel az alacsony profitabilitás miatt mindinkább elmaradnak azok a beruházások, amelyek a versenyképességet javíthatnák. A fejlődés ugyanis elképzelhetetlen az élvonalbeli számítástechnikát igénylő módszerek és technológiák alkalmazása nélkül. Beszerzésük beruházásokat igényelne, de az elnök szerint már most elmaradásban vannak. Jól illusztrálja ezt, ha összevetjük a magyarországi adatfelvételi technikákat a nyugat-európaiakkal. Magyarországon ma még meghatározó a papírral-tollal végzett felmérés (67 százalék), szemben például a számítógéppel támogatott telefonos felmérésekkel (13 százalék). E két módszer aránya a fejlettebb piacgazdaságokban éppen fordított. A laptopos "mintavétel" mennyisége a kimutathatóság alatt van.

Bár e területen a tőkeerős, külföldi tulajdonú cégeknél már érezhető némi változás. A 106 országban jelen lévő, piackutatásban világelső ACNielsen Magyarországon a fő bevételét képező kiskereskedelmi index kézi adatfelvételét az elmúlt évben szinte teljesen komputerizálta. Az ilyen adatok fele már laptopos (Hand Hold Terminál-HHT), 45 százaléka a kiskereskedelmi üzletek közvetlen elektronikus adatszolgáltatásából származik, és csak a maradék a kézi adatfelvétel. Ezt a beruházást a cég ügyfélszolgálati menedzsere, Emri Andrea Közép-Kelet-Európában egyedülálló volumenűnek minősítette.

Nem kedvez a szakma áremelési törekvéseinek az erős verseny sem. A nagy piackutató társaságok java része már jelen van a magyar piacon, de az a – egyes becslések szerint több száz – kisebb-nagyobb vállalkozás, amely tevékenységi körében a piackutatást is jegyzi, önmagában is elegendő az árfékhez. Ha egyik-másik minisztérium kiír egy tendert, akkor ott van mindenki, és a negatív árspirál törvényszerűen megindul.

Az árharc legnagyobb vesztesei a szakma bázisát adó kérdezőbiztosok – állítja Tarjányi József, a Tárki adatfelvételi igazgatója. Spórolni ugyanis főleg rajtuk lehet. Amíg egy évtizeddel ezelőtt a kérdezőbiztosi jövedelem elfogadható értelmiségi létet garantált, addig ma óránként bruttó 500-900 forint közötti összegre számíthatnak. Előfordul azonban, hogy egyórányi befejezett, papíron rögzített, értékelhető munkáért háromszor is el kell mennie az adott címre. Jobban lehet keresni a tőkeerős megbízók piackutatásain. Náluk a óradíj elérheti a 2000-3000 forintot is. Kolosi Tamás, a Tárki igazgatóságának elnöke máshol is lát választóvonalakat. Nézete szerint az utcai villáminterjúk árai a helyükön vannak, a minőségi munkát azonban – amikor ragaszkodni kell a típust reprezentáló személy kikérdezéséhez – nem tudják igazán megfizetni. Ráadásul az olyan biztonsági elemek, mint például a kérdezőbiztos viszontellenőrzése, megdrágítják a munkát, ezt – hacsak az ügyfél kifejezetten nem kéri és finanszírozza – csak elvétve építik be az ajánlatokba. A megmerevedett struktúrán, Sterk Péter szerint, leghamarabb uniós tagságunk változtathat: a közösségi piacon ugyanis egységes árrendszer működik.

A kérdező A kérdezőbiztossal szembeni elvárások lényege: valamennyi adatgyűjtési szituációban képes legyen elfogadtatni a megszólítottal a vizsgálat módját, képviselnie kell azt a kutatási módszert, amelyet ő közvetít az intézet és a válaszadó között. Személyiségjegyeivel, "társas intelligenciájával" legyen képes a szakmai normák maradéktalan betartása mellett a legriasztóbb, a legnehezebb kérdezési helyzeteket is magabiztosan megoldani! Annak érdekében, hogy a kérdéseire kapott válaszok megbízhatóak legyenek, semmilyen utólagos rossz érzést, szorongást nem hagyhat a kérdezettben. * A kérdező "értéke" tehát nemcsak szakmai felkészültségében rejlik, hanem abban az érzékenységben is, amivel pontosan regisztrálni képes a kérdezett és őközötte folyton alakuló helyzet minden pillanatát. Csak e képesség birtokában tudja "uralni" a felmérés teljes időszakát, és célzottan irányítani a beszélgetést. * A kérdezőnek természetesen kommunikációs gátlásoktól is mentesnek kell lennie, a verbális és a nem verbális érintkezés alapkövetelmény. Fontos továbbá, hogy a megjelenése bizalomkeltő legyen. A kérdező legyen határozott, megnyerő, ha kell félszeg, agyafúrt, dinamikus, empatikus, meglévő szókészletét az aktuális helyzethez igazítani tudó szakember. Forrás: Mácsai Tamás, Kérdezők kézikönyve

Kicsik a résben

Az anomáliák ellenére a szakma Magyarországon virágzik: a bevételnövekedés 2000-ben a világátlagnak csaknem a kétszerese (22 százalék) volt. (A piackutatás összárbevételét 15-16 milliárd dollárra becsülik.)

A Piackutatók Szövetségének tagvállalatai 2000-ben 8 milliárd 734 millió forint, tavaly viszont már több mint 10 milliárd forintos árbevételt könyvelhettek el. Ha ehhez hozzáadjuk a szövetségen kívüli piackutatók eredményét, akkor elmondható, hogy idehaza csaknem 12 milliárd forintot költenek a cégek a fogyasztók szokásainak feltérképezésére.

A megrendelők általában a reklámbüdzsé 10 százalékát szánják piackutatásra. A magyarországi reklámpiac 2000-ben listaáron (amikor a kedvezményeket nem számítják) ugyan 220 milliárd forint volt, ám ezt a felére apasztották a különféle kedvezmények. Ha tehát a 110 milliárdnyi tényleges reklámköltéshez hasonlítjuk a piackutatásra fordított 11-12 milliárdot, kiderül, hogy a világban szokásos arányok nálunk is érvényesülnek. (Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az árszínvonal tekintetében – már ami az alacsonyságát illeti – a reklámszakma nem különbözik a piackutatástól.)

Szakmai szövetségüket a magyarországi piackutatók 1997-ben hozták létre. Azóta éves rendszerességgel konferenciákon összegzik tapasztalataikat. A 21 tagszervezet együttes részesedése lefedi a piac 90 százalékát.

Ma ez az iparág – a szövetség tagvállalatainál – 5000 embernek ad rendszeres, illetve alkalmi munkát. Kutatóként, elemzőként vagy a kutatás infrastruktúráját gondozó szakemberként 1000 főállású munkatárs dolgozik. A szövetségben úgy ítélik meg, hogy a magyar kutatók felkészültsége nem marad el a Lajtán túl tevékenykedőkétől. Ez alapfeltétel is, hiszen a piackutatások fő megrendelői multinacionális cégek, amelyek elvárják a nemzetközi színvonalat. És ez akkor is így van, ha a kutatási megrendelések zöme (2000-ben 83,6 százaléka) belföldi eredetű, és csak a kisebbik rész (16,4 százalék) érkezik külföldről.

A magyarországi kutatóintézetek közül a 10 legnagyobb nagy nemzetközi vállalat vagy szervezet tagja. A tőkeerős külföldi tulajdonosok vagy résztulajdonosok főleg az indulásnál jelentettek előnyt. Az infrastruktúra kiépítése után azonban (hasonlóan más ágazatokhoz) itt is elvárták, hogy a leánycég megálljon a saját lábán. A szakmai, metodikai háttér, az anyacégek esetlegesen több országra kiterjedő kutatásai azonban folyamatos versenyelőnyt nyújtanak a vállalatcsoportok magyar tagjainak.

A külföldi tőke részaránya főleg a nagyoknál számottevő. Kilenc nagy társaság közül öt 100 százalékos külföldi tulajdonban van, háromban a többségi részt birtokolja külföldi. De a nagyok között is van magyar, ilyen például a Hoffmann Research International. Hoffmann Márta igazgató-tulajdonos szerint cége első indulásakor (1989-ben) a hátteret részben édesanyja szaktudása adta, aki már a hetvenes években – nyugati tapasztalatokkal felvértezve – tanította a piackutatást. Magyar tulajdonban van a Tárki is (a Tárki Egyesülésen keresztül, amely 1985. január 1-jén alakult).

A közepes és főleg a kis cégekre viszont a többségi magyar tulajdon a jellemző. A 2000-ben 15 fős kutatói gárdával, ötfős magánbefektetői háttérrel és 240 megbízási szerződéssel foglalkoztatott kérdezőgárdával rendelkező BellResearch például kizárólag magyar tőkét jegyez. A kicsiknek azonban csak akkor van esélyük a mamutokkal szemben, ha olyan piaci résekbe törnek be, amelyeket még nem fedezett fel más. Az önmagát a telekommunikáció, az informatika és az internetgazdaság szakértőjének tartó BellResearchnek például az jött be, hogy saját kockázatra készített egy professzionális elemzést arról, mit várnak a budapesti háztartások a távközlési piac 2001. december 23-ával induló teljes körű liberalizációjától. A munkát, jobban mondva annak értékesebb, figyelemfelkeltő részleteit elküldték a monopolszolgáltatónak és potenciális versenytársainak. Az elemzést többen megvették, sőt ebből a munkából egy hosszú távú keretszerződés is született, ami nagy érték, mivel a piackutatási megbízások piacán az ad hoc jellegű munkák dominálnak (2001-ben 72 százalék volt ilyen).

A kicsik soha nem várhatnak arra, hogy megcsörrenjen a telefon, házhoz jöjjön a megrendelés – vallja Andrási Tamás, a cég üzletfejlesztési igazgatója. A BellResearchnél például továbbra is igyekeznek kitalálni, hogy mi érdekelheti a piacot, eredményeiket publikálják, konferenciákon ismertetik, készek a prezentációra, miként arra is, hogy a leendő ügyféllel együtt munkálják ki a kutatási konstrukciót.

Az ACNielsen folyamatosan dolgozza fel a fogyasztási cikkek és a vendéglátó ágazat forgalmát. Elsősorban a kiskereskedelmet figyelik. Kérdezőbiztosaik az élelmiszerboltokban éppúgy megjelennek, mint a vendéglátóhelyeken vagy a gyógyszertárakban. Több száz termék kiskereskedelmi indexét készítik el havi rendszerességgel. Elemzésük szinte minden lényegeset közöl a gyártókkal és a forgalmazókkal arról, hogy például az adott termékből vagy termékcsoportból mennyit vásároltak, mennyi van raktáron, miként változott az ára, mekkora az egyes gyártók piaci részesedése, módosult-e, és ha igen, akkor milyen irányba az adott termék iránti fogyasztói érdeklődés. A kutatási területek azonban nincsenek kőbe vésve. Az ACNielsen például – a piac beszűkülésére hivatkozva – már a második éve nem végzi a hosszú ideig sikeres médiaanalízist, amely a reklámköltések hatékony megosztását segítette elő.

Az 1989-ben létrehozott GfK Hungária Kft. egy kiterjedt vállalatcsoport része, amelynek 49 országban, 130 cégben van érdekeltsége. A bécsi székhelyű anyavállalat, a Fessel-GfK irányításával 11. éve részletes kutatómunkát folytat a posztszocialista országokban (14 kelet-közép-európai és a FÁK 5 ázsiai államában). Legutóbbi, 2001. november 15-én nyilvánosságra hozott, a politikai kultúrát felmérő kutatásukban azt mérték fel, hogy az említett kör 10 országában az emberek mennyire elégedettek a demokráciával.

A GfK igazi erősségei azonban a háztartási és a kiskereskedelmi panelek. A 2000 háztartást felölelő (a 3,8 millió magyar háztartást reprezentáló) rendszeres felméréssorozatukban azt vizsgálják, hogy ezekből a termékekből mit, mikor, hol és mennyiért vásárolunk. A Non-Food Tracking (kiskereskedelmi panelkutatás) a háztartási és szerszámgépek, valamint a szórakoztatóelektronikai cikkek forgalmát kíséri figyelemmel. Foglalkoznak még média- és közönségkutatással, és ad hoc jelleggel társadalom-politikai vizsgálatokkal, valamint egyéb fogyasztási cikkek, szolgáltatások forgalomalakulásával.

Kozák Ákos, a GfK Hungária igazgatója szerint a sikeres projektek ellenére sem lehet nyugodtan ülni a babérokon. A kisebb-nagyobb versenyelőny eléréséhez ma már mind több információ begyűjtése szükséges.

A kiskereskedelmi forgalom elemzésében újabb "aranybányának" ígérkezik a vonalkód. Ennek és a pénztári blokkoknak az együttes elemzése újfajta adatbányászásra ad alkalmat: mely termékeket milyen gyakorisággal vásároltak együtt, mekkora "kosárértékek" alakultak ki... A kombinációk sora szinte a végtelenségig folytatható. A válaszok megismerésére a termelő- és kereskedővállalatok zöme hajlandó áldozni. Nem véletlen hogy a piackutatási megbízások 80 százaléka világszerte kimondottan a kereslet összetételének alakulására, vagy kifejezetten a fogyasztóra irányul. Magyarországon ez az arány a becslések szerint szerint 70 százalék.

Az átfogó, rendszeres, hosszan tartó és többnyire az előző kutatás alapjaira épülő vizsgálatok mellett a megbízások jelentős része ad hoc jellegű. A Hoffmann Research Internationalnak ez az egyik erőssége. Ilyen munkák keretében vizsgálják például azt, hogy egy bank újonnan bevezetett terméke miként hat a többi termékükre vagy a versenytársak hasonló termékeire. Az elkészült elemzések azonban – figyelmeztet Hoffmann Márta – csak nagy valószínűséggel, de sohasem 100 százalékos biztonsággal adják meg a választ a keresett kérdésre. Természetesen minél kiterjedtebb a vizsgálat, minél bővebb a minta, annál nagyobb a helyes irány megtalálásának a valószínűsége. De a piackutatás akkor is a "mozgó célpontra lövés művészete", hiszen a vásárló, illetve a versenytárs következő lépése csak becsülhető. Ezeket az esetlegességeket a megrendelők is tudják, és a helyükön kezelik. A társaság évente mintegy 350, 2 és 8 millió forint közötti megbízást kap. Az 50 fős cég 1000 külső munkatársával (természetesen egyszerre sohasem vetnek be mindenkit) 4-6 hét alatt végez el egy-egy feladatot. A munka dandárja az év utolsó két hónapjában zúdul a nyakukba. Ekkorra dől el ugyanis, hogy a cégek marketingkeretéből mennyi marad piackutatásra. Persze itt is a szerződéses munka nyújt biztonságot, egy piackutató vezetője akkor lehet nyugodt, ha karácsonyra a következő évi kapacitásaik 30-40 százalékát már lekötötték.

Bizalmi ügy A piac- és közvélemény-kutatás bizalmi kérdés. A piackutató cég a megszerzett adatokból semmit sem hozhat nyilvánosságra a megrendelő tudta és engedélye nélkül, amennyiben csak az ő számára végzi a felmérést. Az eredményekből később is csak részletek közölhetők, de csak olyasmi, ami nem sérti az eredeti megbízó érdekeit. * A választói attitűdöket felmérő közvélemény-kutatók is általában szerződést kötnek egy-egy médiával, és az első közlés jogát és lehetőségét csakis számukra biztosítják. A többiek csak másodközlők lehetnek.

Pártok és szavazók

A társadalomkutató műhelyeknek a választások előtti fél-egy évben a legfőbb munkát a politikai közvélemény-kutatások adják. Ilyen jellegű adataikat ekkor havonta közlik az általában 1000-2000 fős mintákkal dolgozó intézetek. A nagyok (például a Gallup, Tárki, Szonda-Ipsos, Median) körülbelül ugyanazt, ugyanakkor kérdezik meg a hasonló reprezentációt megtestesítő csoportoktól. Az "Ön kire szavazna, ha most vasárnap lennének a választások?" kérdés mellett hasonló a megkérdezettek kategorizálása is. Azt azonban, hogy melyik média emeli ki az "összes választó" adatait, esetleg melyik favorizálja a "biztos pártválasztókat", nem tudják és nem is kívánják befolyásolni. Tarjányi József (Tárki) szerint "udvari" közvélemény-kutató nincs. Ha egy cég csak jó (illetve megbízójának kedvező) adatokat közöl, akkor előbb-utóbb úgy jár, mint az a meteorológus, aki mindig csak napsütést jósol. A hiteltelenség a szakmában életveszélyes. Ennek ellenére heves sajtóvitát váltott ki tavaly, az év elején az a tény, hogy a Marketing-Centrum Országos Piackutató Kft. többségi tulajdonosa egy olyan személy lett (Bruck Gábor), aki az akkor még SZDSZ-elnök Demszky Gábor kampánystábjának tagja volt. "Mivel magam nem vezetem a céget, a felmérésekben nem veszek részt, nem tartok attól, hogy politikailag elfogult közvélemény-kutatások születnének" – válaszolt Bruck Gábor azoknak, akik "SZDSZ-közelinek" bélyegezték az általa tavaly megvásárolt céget. Hann Endre, a Median Kft. ügyvezető igazgatója az üggyel kapcsolatban úgy vélte, hogy a kutatási eredményeken bizonyosan nem módosít a tulajdonos pártállása. Nézete szerint ezt bizonyítja, hogy a jelentősebb közvélemény-kutatók általában azonos vagy nagyon hasonló eredményeket közölnek, az eltérések a statisztikai hibahatárokon (ą5 százalék) belül mozognak. Másként vélekedett erről Fritz Tamás, a XXI. Század Intézet kutatási igazgatója. Mint mondotta, a tulajdonosváltás bizonyos értelemben hiteltelenné teszi a Marketing-Centrum eredményeit, még akkor is, ha szakmailag nem kifogásolhatóak a módszereik. "Ha tetszik, ha nem, a gyanú körüllengi a céget, és annak kutatásait" – fogalmazott.

Akadnak azonban olyanok is a szakmában, akik szemforgatásnak tekintik a politikától való teljes függetlenség hangoztatását. Ők azt mondják: a kötődések megvannak, de azoknak nem szabad a kutatási eredményekben tükröződniük. Van olyan vélemény is, amely a megbízások elnyerésének feltételéül (98 százalékban) a személyes kapcsolatokat nevezte meg, és csupán egyszázaléknyit tulajdonított a pályázatoknak, egyet pedig a szerencsének.

A piac- és közvélemény-kutatás ágazati megoszlása (2000) (az összes árbevétel százalékában)
Termelő cégeknek végzett kutatások:	31,8
Business to Business:	12,2
Nagykereskedelmi és kiskereskedelmi kutatások:	4,41
Pénzügyi kutatások:	6,56
Közműveknek végzett kutatások:	4,2
Távközlési és postai kutatások:	8,69
Állami szektornak végzett kutatások:	8,25
Médiakutatások:	11,90
On-line cégeknek végzett kutatások:	4,0
Egyéb médiakutatások:	0,5
Reklámcégeknek végzett kutatások:	2,9
Egyéb szolgáltatócégeknek végzett kutatások:	2,0
Egyéb kutatások:	2,6
Forrás: Piackutatók Magyarországi Szövetsége

Erős a bizalmatlanság

A piackutatás fejlődésének egyik motorját az új technológiák – mobiltelefon, internet – adják. A dotcom cégek és a távközlési szektor jelenlegi mélyrepülését a piackutatók csak átmeneti jelenségnek tekintik, aki megteheti, lép a cybertér irányába. Ezért hozta létre másfél éve a Szonda-Ipsos és a GfK Hungária 50-50 százalékos tulajdonosi részesedéssel a Net-Surveyt, amely saját közlésük alapján máris piacvezető az internettel kapcsolatos alapkutatásokban.

Az egérrel végzett adatvadászat azonban ma még korántsem helyettesíti a személyes kikérdezéseket, és főleg nem a mélyinterjúkat. Magyarországon a szakma komoly problémája, hogy a társadalom bizalmatlan a faggatókkal szemben. 2000 nyarán a piackutató cégek vezető munkatársai többszörösen is nyilvánosságra hozták ezzel kapcsolatos aggályaikat. Hoffmann Márta attól tartott, hogy az emberek a közbiztonsági helyzet miatt egyre kevesebb adatot fognak közölni magukról, és emiatt mind vontatottabb lesz a piac és a fogyasztói szokások felmérése.

Hogy a végére járjanak: piackutatást készítettek a piackutatásról. 2200 személy véleményét összegezték (18-69 éves korig) arról, hogy mit gondolnak a kérdezőbiztosokról, az eredmények objektivításáról, felhasználásukról, illetve a piackutatás szükségességéről. A szakma nem kis megkönnyebbülésére a válaszadók nem érezték jellemzőnek a "Már mindenhol kérdezőbiztosba botlik az ember" és "A piackutatás csak manipulálásra jó" megállapításokat. Összegzésük: "A megkérdezettek véleménye enyhén pozitív, illetve semleges a piackutató cégekkel szemben." Ám ebben a felmérésben sem jelent meg azoknak az álláspontja, akik teljesen elutasítják a piackutatást.

A közvélemény formálására, illetve a jobb kapcsolatok és a bizalom erősítésére a szakma nemrégiben kidolgozta a kérdezőbiztosi kódexet, amely ajánlásokat fogalmaz meg a kapcsolatfelvétel és a felmérés valamennyi variációjára.

Az erősödő piaci versenyben nélkülözhetetlen a tájékozottság, ma már egy-egy cég a maga elé tűzött cél helyességét, sőt az útkeresést is piackutatásokkal alapozza meg. A MÁV menedzsmentje például örömmel hozta 2001 novemberében – egy független közvélemény-kutató (Periszkóp-Media) felmérése alapján – nyilvánosságra, hogy a hosszú és középtávú elképzeléseikkel a dolgozók többé-kevésbé egyetértenek.

Előfordul, hogy egészen más célokat kívánnak elérni, úgymond piackutatással. A sanda szándékú amatőrök számára a piackutatás csak néhány gépelt oldal, ami fügefalevélként jó szolgálatokat tehet milliók eltüntetésére. Ha azonban ezek a "munkák" vizsgálat tárgyává válnak, mondjuk egy bíróság előtt, akkor hamar kiderül a turpisság.

A nehézségek ellenére a piackutatók optimisták. A GfK Hungária szerint azért is, mert "az utóbbi időszakban évente mintegy 1500 új márka jelent meg a hazai piacgazdaságban, és terelte a fogyasztás irányába a magyar társadalmat."

Ez a tendencia 2001-ben sem változott. Annak ellenére – összegezte a jelent Serényi János, a McCann-Erickson Budapest Nemzetközi Reklámügynökség Kft. ügyvezető igazgatója –, hogy az életbiztonságot az Amerikát ért terrortámadás miatt felváltotta az életbizonytalanság. Az új helyzetben azonban még inkább kell az iránytű, amely megmutatja például, hogyan törnek előre a biztonságtechnikai berendezéseket gyártó ágazatok, mennyivel kell csökkenteni a külföldi kirendeltségek számát, esetleg növelni a távmunkások körét. A világméretű recesszió még inkább megköveteli a hatékonyság javítását. Aki ezekre sajnálja a pénzt – idézte Serényi Henry Fordot –, hasonló ahhoz az emberhez, aki az óra megállításával próbál időt megtakarítani.

Az idő azonban kegyetlen. Nemcsak megállíthatatlanul halad, hanem amióta piacgazdaság létezik, múlásával erősíti a szereplők legnagyobb igényét: Give me more profit!

G. Kovács Anita

Jutalomkeret 30 milliós csalásból Jelentős kárt okozó csalással, valamint magánokirat-hamisítással és orgazdasággal vádolják a Zalabaromfi Rt. több volt vezetőjét, főtulajdonosát és társaikat a Zalaegerszegi Városi Bíróságon indult perben. A vádirat szerint a társaság szűkebb menedzsmentje 1997 és 1998 között "költségkímélő módszer" címén két sajátos tranzakcióval igyekezett önmaga jutalomkeretét és az igazgatósági tagok tiszteletdíját előteremteni. Először az rt. a főrészvényesének egyik osztrák, és annak fia német cégétől egy-egy tanulmányt rendelt a nyugati pulykahúspiacról és a német háztartások szokásairól. A szakmailag alig használható tanulmányok csaknem 20 millió forintnyi díját külföldi banknak utalták át, amiből a főtulajdonos 15 százalékot megtartott magának. A többi pénzt – ismeretlen körülmények között – visszajuttatták a főtulajdonos másik cégéhez. Ebből fizették ki 1997-ben az akkor már erősen megcsappant jövedelmezőségű vállalat vezetőinek jutalmát és az igazgatósági tagok tiszteletdíját. Minderről a társtulajdonosokat nem tájékoztatták. * Hasonló céllal 1998-ban álszerződést kötöttek a Metro Kft.-vel arról, hogy ez a cég karbantartó és piackutató munkát végez számukra. E két soha el nem végzett szolgáltatásért összesen 25,9 millió forintról szóló fiktív számlát állítottak ki. Forrás MTI Sajtóadatban