Általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-törvény) a fogyasztás megadóztatásának szabályairól rendelkezik. Az általános forgalmi adó úgynevezett hozzáadott érték típusú adónak minősül.

Az Áfa-törvény szempontjából adóalanynak minősül minden olyan jogi és természetes személy, valamint jogi személyiség nélküli társaság, aki jogképes, és saját nevében gazdasági tevékenységet folytat. Az adó alanyát azonban meg kell különböztetni az adó fizetésére kötelezett személytől. Az adó alanya az Áfa-törvény személyi hatálya alá tartozókat jelenti. Az adó fizetésére kötelezett pedig az, aki a konkrét ügyletben teljesítésre kötelezett, vagyis az adófizetésre kötelezett személy csak konkrét ügyletekben értelmezhető, így a két kör nem feltétlenül esik egybe.

A főszabály értelmében az adót az fizeti, aki az adott ügyletben a teljesítésre kötelezett (például adásvétel esetén az adókötelezettség az eladót terheli).

ÁFAKÖTELES ÜGYLETEK

Általánosforgalmiadó-kötelezettség keletkezik a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport után.

Termékértékesítés

Termékértékesítés a birtokba vehető dolog olyan átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagyis ha valaki úgy szerzi meg a terméket, hogy harmadik személlyel szemben tulajdonosként viselkedhet. A törvény értelmében birtokba adható dolog lehet a dolog módjára hasznosítható természeti erőforrás is, ezzel szemben nem lehet birtokba adható dolog a pénz és azt értékpapír (kivéve ha van dolgot helyettesítő funkciója).

Termékértékesítés továbbá

– a részletvétel és az olyan bérleti szerződés alapján történő termékátadás, ahol a szerződés megkötésekor már biztos, hogy legkésőbb az utolsó bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésekor a bérlő, vagy a vevő tulajdonjogot szerez;

– a bizományos és a megbízó között, bizományosi szerződéssel történő rendelkezési jog gyakorlásának átadása (bizományos az, aki a termék egyidejű eladója és vevője);

– a termék vállalkozási szerződés alapján történő átadása, akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.

Ingyenes ügyletek

Termékértékesítésnek minősülnek azok a speciális esetek is, amikor az átadáshoz nem kapcsolódik ellenérték. Ilyen, ha az adóalany a terméket kivonja az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéből, vagy ellenérték nélkül másnak adja át. Ha az adóalany eleve tudja, hogy az adott beszerzése térítésmentes átadás formájában tőle elkerül, a szóban forgó beszerzések áfája nem vonható le az Áfa-törvény érelmében, de ebben az esetben az ingyenes átadás kapcsán adófizetési kötelezettség sem keletkezik.

Apport

Az adóalany nem pénz formájában, apportként gazdasági társaságba történő eszközbevitele is adóköteles értékesítésnek számít, ha ahhoz részben vagy egészben levonható, előzetesen felszámított adó kapcsolódott.

Az adó megfizetésére az eszköz átadója kötelezett, ekkor azonban lehetősége van arra, hogy az általános forgalmi adót továbbhárítsa az apportfogadóra, aki az áthárított áfafizetési kötelezettséget levonhatja saját fizetendő adójának összegéből. A nem adóalany által történő apportbevitel nem von maga után adófizetési kötelezettséget.

Adólevonásra nem jogosító ügylet

Termékértékesítésnek számít az az eset is, ha az adóalany olyan gazdasági tevékenységhez (például tárgyi adómentes tevékenység), vagy saját célra olyan állapotban használja az adott terméket (például a kishaszongépjárművek személygépkocsivá történő átalakítása), amely nem biztosítana jogot az adólevonásra.

Üzemanyag-felhasználás

Termékértékesítésnek minősül, ha az adóalany a terméket üzemanyagként használja fel személygépkocsi üzemeltetéséhez, feltéve hogy a termék beszerzéséhez, kitermeléséhez, előállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó részben vagy egészben levonható.

Az adóalanyiság megszűnése

Ha az adóalany adóalanyiságának megszüntetésekor olyan termékekkel, eszközökkel is rendelkezik, amelyekhez részben vagy egészben levonható adó kapcsolódik, akkor a megszűnés termékértékesítésnek minősül, ezért az adóalany köteles ennek forgalmi értéke után az adót megfizetni, és azt a záró adóbevallásban szerepeltetni.

Saját kivitelezésű beruházás

A termékértékesítéssel azonos kategóriába tartozik a saját kivitelezésben történő beruházás, ha az ahhoz felhasznált termékekhez kapcsolódó általános forgalmi adó részben vagy egészben levonható.

Kivételek a termékértékesítés alól

Nem minősül termékértékesítésnek:

• a közhasznú, vagy kiemelten közhasznú szervezet részére átadott és közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, ha az adomány a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény alapján adóalap-csökkentő tételnek minősül;
• az áruminta;
• a kis értékű ajándék (áfával növelt áron az 500 forintot meg nem haladó beszerzés);
• a sajtótermék köteles példányának átadása esetén, ha az jogszabályi kötelezettségen alapul;
• a jogutódlással történő megszűnés, ha a jogutód a megszerzett vagyon egészét gazdasági tevékenységéhez használja fel, és öt évig nem választ alanyi adómentességet;
• az egyéni vállalkozó halála esetén a vállalkozói tevékenység özvegy vagy örökös általi, vagy az egyéni vállalkozó cselekvőképességének elveszítése esetén az egyéni vállalkozó nevében és javára eljáró törvényes képviselő általi folytatása, ha legalább öt évig nem választ adómentességet, és az egész vagyont a gazdasági tevékenységhez használja fel.

Szolgáltatásnyújtás

Mi számít szolgáltatásnak?

Szolgáltatásnyújtásnak számít minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem tartozik a termékértékesítés fogalmába, különösen az immateriális javak és jogok ellenérték fejében történő átengedése vagy valamely helyzet, állapot tűrésére irányuló kötelezettségvállalás.

Szolgáltatásnak minősül továbbá a más részére ellenérték nélkül végzett tevékenység, ha a tevékenység végzéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó az adózó számára részben vagy egészben levonható, továbbá arra nem kormányrendelet vagy törvény alapján került sor.

Szolgáltatás a termék más használatába történő adása – például kölcsönzés –, ha a termékhez részben vagy egészben levonható általános forgalmi adó kapcsolódik.

Szolgáltatásnak minősül a más társaságba jogok és más immateriális javak betétként, hozzájárulásként ellenérték nélküli átengedése, de itt is érvényes a feltétel, miszerint csak abban az esetben minősül szolgáltatásnak, ha az átengedett jogok, illetve egyéb immateriális javak beszerzéséhez kapcsolódó általános forgalmi adó részben vagy egészben levonható. Azonban az említett szolgáltatások nem minősülnek szolgáltatásnak az Áfa-törvény értelmében – vagyis nem terheli őket forgalmiadó-fizetési kötelezettség –, ha az ellenérték nélküli átadást törvény vagy kormányrendelet írja elő.

Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel, vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történik. Szintén nem keletkezik adófizetési kötelezettség az olyan, árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatásnak nem minősülő pénzösszeg (nem tartalmazza a kutatás-fejlesztés ellenértékeként adott támogatást) ellenében vállalt kötelezettség után, amelyet a központi költségvetés fejezeti kezelésű előirányzata vagy elkülönített állami pénzalap terhére, pályázat vagy jogszabály alapján folyósítanak.

Közvetített szolgáltatás

Ha valaki saját nevében, de más javára rendel meg szolgáltatást (közvetített szolgáltatás), akkor a törvény értelmében ugyanannak a szolgáltatásnak a vevője és nyújtója is egyidejűleg. A nyújtott és igénybe vett szolgáltatásra ugyanazt az adómértéket kell alkalmazni akkor is, ha a továbbszámlázás nem az eredeti (beszerzési) áron történik.

Termékimport

A termék külföldről történő behozatala vagy más módon történő bejuttatása termékimportnak minősül, ekkor az adó megfizetésére az importőr kötelezett.

Termékexport

Termékexport az a folyamat, amelynek eredményeként a vámhatóság a terméket kilépteti az országból. Ezzel egy tekintet alá esik az az eset, amelynek eredményeként a termék vámszabad területre, tranzitterületre vagy vámraktárba kerül, azaz az Áfa-törvény tekintetében külföldinek minősül. Termékexport az a termékértékesítés is, amely eredményeként a termék vámszabad területre léptetése megtörténik. Termékexportként kezeli az Áfa-törvény azt az esetet, amikor a bizományos megbízása alapján termékexportot, vagy olyan termékértékesítést teljesít, amelynek eredményeként a termék – az Áfa-törvény értelmében – vámszabad területre léptetése megtörténik.

A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás körébe többek között a következők tartoznak:

• a tranzit személy- és teherközlekedés; és a személyközlekedés, ha annak kiindulási vagy végpontja külföldön van;
• a teherközlekedésnek azon része, amelynél a megbízás teljesítésével termékimport vagy -export történik;
• a vámszabad területen, vámraktárban lévő, vagy ott előállított termék továbbértékesítése, ha az továbbra is vámszabad területre vagy véglegesen külföldre kerül;
• a vámraktárba vagy vámszabad területre adómentesen importált termék továbbértékesítése, ha a termék vámszabad területen marad, vagy külföldre kerül;
• a vámszabad területről, vámraktárból történő értékesítés, ha így termékimport jogcímen keletkezik adófizetési kötelezettség;
• a törvényben meghatározott szolgáltatások nyújtása, ha a teljesítési hely vámszabad terület vagy vámraktár;
• a kizárólag nemzetközi forgalomban részt vevő légi járművek karbantartása, felújítása, átalakítása;
• az egyes nemzetközi szerződéseken alapuló, kihirdetéssel hazai jogszabállyá vált nemzetközi támogatásból finanszírozott, külön rendelet alapján igazolt belföldi beszerzések;
• a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

A TELJESÍTÉS HELYE

A termékértékesítés teljesítési helye

A termékértékesítés teljesítésének a helye az a hely, ahol a termék a fuvarozás vagy a feladás megkezdésének időpontjában található, abban az esetben, ha a terméket az átvevő vagy az átadó megbízásából egy harmadik személy adja fel vagy fuvarozza el. Ez a hely csak import esetén lehet külföld, ekkor azonban az értékesítés teljesítési helye belföld. Ha a termék nem kerül az ország területén belülre, akkor még abban az esetben sem adóztatható a termékértékesítés, ha mind az eladó, mind a vevő Magyarországon bejegyzett adóalany.

Ha a termék fel- vagy összeszerelés tárgya, akkor a termékértékesítés helye az a hely, ahol ez megtörténik. Ebből következik, hogy ha a fel- vagy összeszerelést Magyarországon végzik, akkor is adófizetési kötelezettség keletkezik, ha a megrendelő külföldi.

Minden más esetben a termékértékesítés helye az a hely, ahol az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában található.

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének meghatározása bonyolultabb, mivel ebben az esetben nincs határátléptetés, aminek alapján egyértelműen el lehetne dönteni a teljesítés helyét. Főszabályként elmondható, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye ott van, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, állandó telephelye, ezek hiányában állandó lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ha a teljesítés helyét székhely vagy telephely határozza meg, de ezekből több is van, akkor a teljesítési hely meghatározásakor azt kell irányadónak tekinteni, amelyik a szolgáltatásnyújtáshoz leginkább kapcsolódik.

Meglévő ingatlanhoz, illetve annak létesítéséhez kapcsolódó szolgáltatás teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg, így például az ingatlan bérbeadása, az építőmesteri munkák, az ingatlanőrzés, -közvetítés, a konkrétan az ingatlanhoz kapcsolódó tervezés esetén.

Közlekedési szolgáltatásoknál a teljesítési hely a ténylegesen megtett útvonallal azonos. Külföldet és belföldet egyaránt érintő közlekedés esetében az útszakaszt meg kell bontani. A közlekedés fogalmába beletartozik a fuvarozás és az ahhoz kapcsolódó csomagolás, rakodás, szállítmányozás és ezek szervezése.

Egyes esetekben a teljesítés helye a szolgáltatásnyújtás helye, például

• kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, továbbá az ezek teljesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásoknál;
• a közlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál;
• a termék – kivéve az ingatlant – szerelésénél, javításánál, karbantartásánál, felújításánál, átalakításánál;
• a termékhez – kivéve az ingatlant – közvetlenül kapcsolódó szakértői tevékenységnél;
• a termék – kivéve az ingatlant – bérbeadásánál;
• a szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedői névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél;
• a reklám- és propagandaszolgáltatásoknál;
• az egyéb esetekhez nem tartozó mérnöki tevékenységnél, továbbá az ügyvédi, számviteli és adóügyi szolgáltatásoknál, valamint más, ezekhez hasonló szaktanácsadásoknál (például a könyvvizsgálói, felügyelőbizottsági, számítástechnikai tevékenységeknél);
• az adatok és információk feldolgozásánál és közlésénél;
• a banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, kivéve a széfügyletet;
• a személyzet átadásánál, munkaerő kölcsönzésénél;
• a távközlésnél;
• az előbbi pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közreműködésnél (közvetítésnél), ha az más nevében és javára történik.

ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG

A termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adófizetési kötelezettség a teljesítés vagy részteljesítés időpontjában keletkezik. A teljesítés időpontját a Polgári Törvénykönyvnek megfelelően kell megállapítani.

Teljesítési időpont

Számlakiállítás, tanúsítvány átvétele

Az általános szabálytól eltérően a teljesítés időpontja:

– egyszerűsített számla kiállítása esetén a számla kiállításának időpontja;

– minőségi tanúsítvány szükségessége esetén a tanúsítvány átvételének időpontja.

Részletvétel, zárt végű bérleti szerződés

A teljesítés időpontja részletvétel és zárt végű bérleti szerződés esetén a termék birtokbavételének, illetőleg tulajdoni jogának megszerzésének időpontja. Minden más folyamatos teljesítés esetén az adófizetési kötelezettség az egyes részkifizetések esedékességekor keletkezik. Amennyiben tehát részszámlát nyújt be az alvállalkozó a fővállalkozónak, abban az esetben adófizetési kötelezettség ezen számla benyújtásakor keletkezik.

Bizomány

Bizományosi szerződés esetén külön kell bontani a kérdést annak megfelelően, hogy eladási vagy vételi megbízási szerződésről van-e szó. Vételi megbízás esetén a teljesítés ideje az a nap, amikor a bizományos megszerzi a termék feletti tulajdonosi jogokat; eladási megbízási szerződés esetén viszont az a nap, amikor eladja a terméket. Importbizománynál az adófizetési kötelezettség és a termékértékesítés teljesítésének időpontja egybeesik.

Közös jogkezelés

A közös jogkezelés körében nyújtott közvetített szolgáltatás esetén az adóalap meghatározásához szükséges értesítés kézhezvételének időpontja a teljesítés ideje.

Koncessziós jog átengedése

A koncessziós jog átengedésekor – ha a teljes ellenértéke nem ismert – a teljesítési idő az egyes részletfizetések időpontja.

Ellenértékbe beszámító előleg

Az ellenértékbe beszámító előleg fizetésekor az adófizetési kötelezettség az előleg kifizetésének napján keletkezik.

Termékimport

Termékimport esetén az árunyilatkozat elfogadásakor keletkezik adófizetési kötelezettség.

Az adófizetési kötelezettség halasztása

Az adó megfizetésének esedékessége és az adóköteles ügylet időpontja általában nem esik egybe, tekintettel arra, hogy az elszámolási időszak végén az adott időszakon belülre eső adófizetési kötelezettségeket kell rendezni. Főszabály, hogy az adófizetési kötelezettség a szerződés szerinti teljesítéskor keletkezik. Ettől a szabálytól két esetben lehet eltérni.

Önbevallás

A törvény értelmében lehetőség van az adófizetés halasztására az olyan adóalanyok vonatkozásában, akik a szolgáltatás utáni adó fizetésére azért kötelezettek, mert saját nevükben rendelték meg a szolgáltatást, vagyis akik külföldről vagy külfölditől vesznek igénybe szolgáltatást, ha az belföldön adóköteles. A halasztásra az adó mértékének megállapításához szükséges papírok kézhezvételéig, illetőleg az ellenérték megfizetéséig van lehetőség. A halasztási lehetőség ellenére azonnal meg kell fizetni az adót, ha az adóalany adóalanyisága megszűnik, ha az adóalany tartozását átvállalják, ha az adóalany jogállása úgy változik, hogy utána tőle az adó összege nem lenne követelhető.

Pénzforgalmi szemléletű könyvvezetés

Az ellenérték fejében végzett szolgáltatásnyújtás és termékértékesítés esetében az egyszeres könyvvezetés szabályai szerinti könyvvezetésre és csak bevételei nyilvántartására kötelezett adóalany is élhet adóhalasztással. Ebben az esetben a halasztás legkésőbb az ellenérték megfizetéséig terjedhet.

A halasztás azonnal lejár, ha az egyszeres könyvvezetésre kötelezett kettős könyvvitelre tér át, ha adóalanyisága megszűnik, ha jogállása úgy változik meg, hogy utána tőle az adó összege nem lenne követelhető, vagy ha követelését engedményezi. A halasztás 60 nap elteltével akkor is lejár, ha az ellenértéket részben vagy egészben nem fizették meg, ekkor az adófizetési kötelezettség a szerződés szerinti teljesítés időpontjától számított 61. napon keletkezik.

AZ ADÓ ALAPJA

Az adó alapja az az összeg, amely magát az adót még nem tartalmazza. Az adó alapja általános szabály szerint a teljesítés ellenértéke, ebbe gyakorlatilag beleszámít minden fizetendő összeg, így beletartoznak a járulékos, kapcsolódó költségek, valamint az árkiegészítés és az árat befolyásoló állami támogatás (például a fogyasztóiár-kiegészítés, a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás díjához való hozzájárulás).

Adóalapon kívüli tételek

Nem tartozik az adó alapjába az árleszállítás, engedmény értéke (kivéve ha azt személyileg vagy gazdaságilag szoros kapcsolatban álló felek között alkalmazzák, és olyan mértékű, hogy az ellenértéket a piaci értéknél aránytalanul alacsonyabb szintre viszi), valamint a más javára és más nevében beszedett elszámolási kötelezettségként nyilvántartott összeg.

Adóalap-csökkentő tételek

Csökkenti az adó alapját az árcsökkentés, -engedmény címén visszatérített összeg (kivéve ha azt személyileg vagy gazdaságilag szoros kapcsolatban álló felek között alkalmazzák, és olyan mértékű, hogy az ellenértéket a piaci értéknél aránytalanul alacsonyabb szintre viszi), a visszavett betétdíjas göngyöleg betétdíja és a teljesítés meghiúsulása miatti ellenérték részbeni vagy teljes visszatérítése. Ha az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő fizeti, akkor csökkentheti az adóalapját az ellenérték azon részével, amely az általa importált termék adóalapjába igazoltan beépült.

Speciálisan meghatározott adóalapok

Bizományi értékesítés

A bizományi értékesítés esetén eladási megbízásnál az adó alapja nem foglalja magában a bizományi jutalékot, vételi megbízásnál azonban igen.

Ellenérték külföldi fizetőeszközben

A külföldi fizetőeszközben kifizetett ellenérték esetén az adófizetési kötelezettség keletkezésének, illetve a teljesítésére adott halasztás lejártának időpontjában érvényes árfolyamon kell az adót forintban meghatározni. Az eladási árfolyamot kell figyelembe venni akkor, ha a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalanynak keletkezik adófizetési kötelezettsége. Egyéb esetekben a deviza-, illetve valutavételi árfolyam az irányadó.

Forgalmi érték

A törvény által meghatározott esetekben nem a fizetett ellenérték az adó alapja, hanem az értékesített termék vagy nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke, ami az adott termék, szolgáltatás áfa nélküli forgalmi értéke. Ilyen eset például az ingyenes átadás, a csere, ilyenkor az adó alapja alatt azt az értéket kell érteni, amelyért az elcserélt, ingyenesen átadott terméket, szolgáltatást normális piaci viszonyok és független felek között el lehetne adni.

Ha valamilyen okból a terméknek, a szolgáltatásnak jelenlegi állapotában forgalmi értéke nincs (mert például olyan egyedi, hogy használati értékben hozzá hasonló sem található), a forgalmi érték helyett előállítási költségét kell adóalapként számba venni. Ekkor az adófizetési kötelezettséget a keletkezésekori előállítási költséggel, nem pedig a beszerzéskori értékkel kell számolni. A saját vállalkozásban végzett beruházás esetén a fizetendő adó alapja a tárgyi eszköz aktiválásakor, rendeltetésszerű használatbavételekor meghatározott előállítási költsége.

A főszabálytól eltérő adóalap számítása tehát akkor kötelező, ha

• az ellenérték az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában a forgalmi értékhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
• ha a termék értékesítése és a szolgáltatásnyújtás az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, az adóalannyal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló fél, vagy az adóalany vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója, illetve az adóalany vagy az előbb felsorolt személyek közeli hozzátartozója részére, illetve az adózóval szoros gazdasági kapcsolatban álló fél részére történik. (Szoros gazdasági kapcsolat van azok között, akik a számviteli törvény rendelkezései szerint anyavállalatnak, leányvállalatnak, illetve társult vállalkozásnak minősülnek. Az Áfa-törvény itt is csak a rendező elveket veszi át a számviteli törvényből, így ha valaki nem tartozik ugyan a számviteli törvény hatálya alá, de közvetett vagy közvetlen módon egy másik gazdasági társaságban legalább a szavazatok 25 százalékával rendelkezik, az Áfa-törvény alkalmazásában – ha köztük létrejön gazdasági esemény – már szoros gazdasági kapcsolatban álló feleknek minősülnek.)

Az adó alapja termékimportnál

A termékimport esetén az adót a vámhatóság kivetéssel állapítja meg. Ehhez a vámértéket növelni kell a termékimporthoz kapcsolódóan kivetett vámmal, vámkezelési díjjal, statisztikai illetékkel, egyéb adókkal, kötelező jellegű befizetésekkel, és az első belföldi rendeltetési helyig felmerült járulékos (például biztosítási, közlekedési) költségekkel. Csökkenti viszont az adó alapját a termékimportra jogszabály szerint értékösszegben meghatározott vámmentesség.

A külföldről vagy külfölditől igénybe vett, de Magyarországon adóztatható (importált) szolgáltatások esetén az önbevallással rendezendő adó alapját csökkentheti az adóalany azzal az összeggel, amely igazoltan beépült az általa importált termék adóalapjába.

AZ ADÓ MÉRTÉKE

Általános mérték

Az adó általános mértéke – a kivételektől eltekintve – az adó alapjának 25 százaléka. Általános (normál mértékű) adókulcs érvényes többek között az iparcikkek döntő hányadára, az üzemanyagokra, az úgynevezett nem alapvető lakossági szolgáltatásokra, távközlési és hírügynökségi szolgáltatásokra, az építőanyagokra, az építőipari szolgáltatásokra, valamint az építményekre, ezen belül a befejezetlen lakás építésére és a készlakásépítést követő első értékesítésre is.

Eltérő adókulcsok

A törvény 1., illetve 2. számú mellékletében részletezett termékek és szolgáltatások esetében az adó mértéke az adóalap 12, illetőleg 0 százaléka. Nullaszázalékos adókulcs vonatkozik például a humán gyógyszerekre, gyógyászati alapanyagokra, a vakok számára készült egyes segédeszközökre, a tankönyvekre. A 12 százalékos kedvezményes kulcs alá tartoznak az élelmiszerek, gyümölcsök, a háztartási energiafélék, a természetes alapanyagú gyógyhatású készítmények és a gyógyászati segédeszközök, a kommunális, közlekedési szolgáltatások, a könyvek, az újságok és folyóiratok, a kulturális és művészeti szolgáltatások, valamint a melegített víz és gőz, illetve a szikvíz.

Az importált termékek adómértékéről a törvény külön nem rendelkezik. Az importált termékekre ugyanaz az adómérték vonatkozik, mint a vele azonos vagy hasonló, de belföldi előállítású termékekre.

Nem besorolási kategóriaként, hanem a forgalmiadó-teher alóli teljes mentesítés eszközeként használja a törvény a 0 százalékos mértéket a termékexport, az ennek megfelelő értékesítés, valamint a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi fogalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén.

ADÓMENTESSÉGEK

Tárgyi adómentesség

A tárgyi adómentesség alkalmazását alapvetően három szempont indokolja:

– a tevékenység végső fogyasztója maga a közösség (például közigazgatás, közbiztonság, honvédelem);

– a tevékenység finanszírozása olyan, hogy az utolsó értékesítési fázisban nem keletkezne fizetendő adó, mert a belföldi végső fogyasztó jellemzően ingyen jut a szolgáltatáshoz (például oktatás, egészségügy, szociális ellátás);

– a tevékenység forgalmiadó-rendszerbeli integrálása technikailag nem, vagy csak aránytalanul nehezen oldható meg (például banki és biztosítási tevékenység, hagyományos postai szolgáltatás).

Az adólevonási jog tilalma

A tárgyi adómentesség körébe tartozó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tekintetében nincs adófizetési kötelezettség, de a tevékenység folytatásához beszerzett termékek, igénybe vett szolgáltatások árában (díjában) foglalt adó sem vonható le. A tárgyi adómentesség a törvény erejénél fogva kötelező.

Adólevonási jog tárgyi mentesség esetén

A törvény erejénél fogva kötelező tárgyi adómentesség alól azonban vannak kivételek. Ennek megfelelően kivételezett az a természetes személy – ideértve annak örökösét is –, aki a Polgári Törvénykönyv, illetve más jogszabályok védelme alatt álló szellemi alkotások, valamint egyes rokon tevékenységek tekintetében eredeti szerzőnek minősül. Ilyenkor az adóalany tevékenysége tárgyi adómentes ugyan, de meghatározott feltételek mellett választhatja az adófizetési kötelezettséget, s ezzel együtt adólevonási jogosultságot is szerez.

Választható az adófizetés

A könyvtári szolgáltatást végző adófizetési kötelezettséget választhat, ekkor kedvezményes mértékű adó fizetésére köteles, és a szóban forgó tevékenységével kapcsolatos beszerzéseit terhelő adó levonására is jogosult. Ha az adóalany él a választási jogával, akkor attól a választást követő második adóév végéig nem térhet el.

Tárgyi adómentes tevékenységek

A tárgyi adómentesség alá eső termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körét taxatív felsorolással, a törvény 2. számú melléklete tartalmazza.

Tárgyi adómentes például a földterület értékesítése, a lakóingatlan értékesítése, a lakóingatlanok kezelése, a lakóingatlanok bérbeadása. Ebbe a körbe tartozik az oktatás, az egészségügyi ellátás, a szociális, a diákotthoni ellátás (a szociális és diákétkeztetés kivételével), a közigazgatás és a kötelező társadalombiztosítás, a közszolgálati rádió- és televíziószolgáltatás, a könyvtári szolgáltatás, az ügyvédi, illetve jogi képviseleti tevékenység, valamint a sport- és szabadidős szolgáltatás (a verseny- és élsport kivételével) és a szerencsejáték-szolgáltatás is. Tárgyi adómentes körbe tartozik még az oktatást szolgáló eszközök, építmények, önálló rendeltetési egységek, a sportot szolgáló építmények, önálló rendeltetési egységek, valamint a művelődési házak (kultúrotthonok), illetve a művelődést szolgáló önálló rendeltetési egységek bérbeadása is. E körbe tartozik a pénzügyi szolgáltatás, valamint az engedményezés és a tartozásátvállalás. A tárgyi adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése szintén tárgyi adómentes.

A termékimportra alkalmazott tárgyi adómentesség esetén a vámhivatal eleve nem szab ki forgalmi adót, így az importálónak a külföldi eredetű beszerzések után sem időlegesen, sem véglegesen nem kell adóterhet viselnie. A törvény a termékimport adómentességét a vámmentességhez köti (néhány esetben a vámmentesség nem von maga után adómentességet).

Alanyi adómentesség

A törvény értelmében alanyi adómentes az a belföldi székhellyel vagy lakóhellyel rendelkező adóalany, akinek éves, gazdasági tevékenységéből származó bevétele (sem a bejelentést megelőző évben realizált tényleges bevétele, sem a bejelentés adóévében ésszerűen várható bevétele) nem haladja meg a 2 millió forintot.

Speciális szabály vonatozik a személyijövedelemadó-törvény által átalányadózónak minősített egyéni vállalkozókra, esetükben az alanyi adómentesség éves bevételi határa 4 millió forint.

Kötelezettségek

Az alanyi adómentes adóalany termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után – a törvényben előírt kivételekkel – nem kötelezett adófizetésre, de adólevonási jogot sem érvényesíthet. Az alanyi adómentes adóalanyt a törvényben előírt kivételektől eltekintve nem terheli nyilvántartási, megállapítási, bevallási és elszámolási kötelezettség, de adó-nyilvántartási és elszámolási kötelezettség terheli a termékimport tekintetében.

Automatikus megszűnés

Az alanyi adómentességre jogosító értékhatár évközi túllépése automatikusan maga után vonja az alanyi adómentesség megszűnését, melyet az adóalany a megszűnést követő második adóév végéig újból nem választhat.

AZ ADÓ LEVONÁSA

Az adólevonási jog az adóhalmozódás kiküszöbölésének intézményes eszköze. Azt a célt szolgálja, hogy az értékesített termék árában és a nyújtott szolgáltatás díjában a korábbi fázis során felszámított forgalmi adó se közvetlen, se közvetett módon ne épüljön be.

A külföldön teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adóalany olyan összeget vonhat le fizetendő adójából, amelyet ugyanolyan belföldi termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás esetén vonhatna le. A jogutód levonhatja a jogelődnél keletkezett előzetesen felszámított adó összegét. Több jogutód esetén a jogutódok megállapodása dönti el, ki érvényesítheti az adólevonási jogot.

A levonható adó

Az adóalany adófizetési kötelezettségéből levonható:

• az adóalany részére értékesített termék és szolgáltatás nyújtása során rá áthárított adó;
• a termékimport esetén az adózóra kivetett adó;
• a saját vállalkozásban megvalósított beruházás után megfizetett adó; valamint
• a saját nevében megrendelt szolgáltatás után megfizetett adó összege.

Az adólevonás tilalma

Nem vonható le az előzetesen felszámított adó a következő esetekben:

– az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja (Kivételt képez ez alól az az eset, ha a terméket vagy a szolgáltatást természetbeni adomány, áruminta, kis értékű ajándék, sajtótermék köteles példánya, vagy más törvényi kötelezettségen alapuló ellenérték nélküli átadás érdekében használja fel, ezekben az esetekben lehetőség van az adó levonására.);

• az adóalany a beszerzett terméket, igénybe vett szolgáltatást közvetlenül tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja;
• az adóalany a beszerzett terméket üzemanyagként, közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel;
• a távolsági és helyi személytaxi-szolgáltatás igénybevétele esetén;
• a személygépkocsi, az ólmozott és ólmozatlan motorbenzin abban az esetben, ha nem továbbértékesítési céllal történt a beszerzés (Kivételt képez ez alól a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés szolgáltatást végző adóalany, aki levonhatja a személygépkocsi előzetesen felszámított adójának összegét, ha személygépkocsi-vásárlásonként az előző évi, kizárólag taxizásból származó áfa nélküli bevétele túllépte a 4 millió forintot, valamint az adóalany vállalja, hogy a személygépkocsi beszerzését követő ötödik adóév végéig nem választhat alanyi adómentességet, és nem végez más tevékenységet, valamint megfizeti a cégautó utáni adót. Amennyiben a fenti követelményeknek nem tesz eleget, abban az esetben a hátralévő időre jutó arányos, korábban levont előzetesen felszámított adó időarányos részét köteles visszatéríteni.);
• nem vonható le az előzetesen felszámított áfa arányosított része sem, ha a beszerzés tárgyát csak részben is az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez használják fel. (Nem minősül adóalanyiságon kívüli tevékenységnek, amelyet a költségvetési szerv vagy egyházi intézmény ellenértéknek nem minősülő támogatásból lát el.)

Az adólevonás személyi feltételei

Az adólevonási jog érvényesítésének személyi feltétele szerint ezt a jogot csak az az adóalany gyakorolhatja, akinél e jog hiánya különben adóhalmozódást okozna, vagyis aki a jelenben folytat adóköteles termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, vagy a jövőben kíván ilyen tevékenységet folytatni belföldön, s annak megalapozása érdekében terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe. Az adólevonási jog érvényesítésének további személyi feltétele, hogy az adóalany nyilvántartását az egyszeres vagy kettős könyvvitel szabályai szerint vezesse, és a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza (kivéve ez alól a személyi jövedelemadóról szóló törvény értelmében átalányadózónak minősített adózókat).

Az adólevonás tárgyi feltételei

Az adólevonási jog érvényesítésének tárgyi feltétele, hogy a levonási jog csak az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában, az abban szereplő adóösszeg erejéig gyakorolható. Ilyen dokumentum a számla, az egyszerűsített számla, a számlát helyettesítő okmány, az adóösszeget közlő határozat, illetve egyéb okirat, amelyekre a számviteli törvény előírásai az irányadóak.

Az adólevonási jog keletkezése

Az adólevonási jog keletkezésénél alapelv, hogy az nem előzheti meg az ugyanazon ügylethez kapcsolódó adófizetési kötelezettség keletkezését, legfeljebb egybeeshet azzal. Ennek megfelelően az adólevonási jog keletkezésének időpontja

• a termékértékesítésről és a szolgáltatásnyújtásról szóló okmányban a teljesítés időpontjaként feltüntetett időpont,
• termékimportnál az adó megfizetésének, illetve a vámhatósági határozat keltének a napja,
• az adóalany saját nevében megrendelt szolgáltatás esetén megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjával, ugyanúgy, mint a saját vállalkozásban megvalósított beruházás esetén,
• a halasztott adófizetésre jogosult adóalanynál a halasztás lejáratának időpontja.

Korlátok, tilalmak

Az adóalany az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját megelőző időszakra adólevonási jogot nem alapíthat. Ez alól kivétel az alapításkori apport és a természetes személyek azon termékbeszerzése, amely az adóalanyként történő bejelentkezést legfeljebb 36 hónappal előzi meg. Ha tehát egy társaságnak az alapításkor nem pénzbeli betét, hozzájárulás formájában szerzett vagyonát illetően az adóalanyként történő bejelentkezését megelőzően keletkezett adólevonási joga – tekintve hogy a cégbejegyzés feltétele a tárgyi apport rendelkezésre bocsátása, adóalanyként történő bejelentkezés pedig cégbejegyzés nélkül nem lehetséges –, a társaság az adóalanyként történő bejelentkezést követően, visszamenőleges hatállyal érvényesítheti adólevonási jogát.

Az elkésett számlák (a következő adóbevallási határidőig beérkező számlák) a kézhezvétel adómegállapítási időszakában szerepeltethetők csak levonható adóként.

Az előzetesen felszámított adó megosztása

Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható adó összegét elkülönülten nyilvántartani, és az adóalany csak olyan beszerzések után vonhatja le az előzetesen felszámított adót, amelyek az adóköteles vállalkozási tevékenységgel kapcsolatban merülnek fel. Ha a beszerzés tárgyi adómentes értékesítéshez és adóköteles tevékenységhez is kapcsolódik, és a fenti nyilvántartás alapján az előzetesen felszámított áfa egyértelműen nem osztható fel, akkor arányosítással kell megállapítani az adóköteles bevételre jutó előzetesen felszámított adó összegét.

A tárgyi eszközre jutó, előzetesen felszámított adó megosztásának különös szabályai

Az arányosítás azon a feltételezésen alapul, hogy az előzetesen felszámított adóból a levonható rész aránya megegyezik az adólevonásra jogosító tevékenységből elért ellenértékhez viszonyított arányával. Az évközi arányosításra az adóalany két módszert választhat: vagy az előző évi arányokat használja, vagy a tárgyévi adatok göngyölítésének módszerét, de mindkét esetben a tárgyévet követően az adóalany köteles a tárgyévre vonatkozó levonási hányadot a tényleges alapján meghatározni, és ha van eltérés, akkor annak megfelelően újból meg kell osztani az előzetesen felszámított adó összegét, a különbséget pedig az éves bevallásban kell szerepeltetni.

A tárgyi eszköz használatbavételét követő 4 évben – ingatlan esetén a 9 évben – az adóalany köteles a levonható és le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét módosítani abban az esetben, ha a rendeltetésszerű használatbavétel évének utolsó adóbevallási időszakban elvégzett megosztási arányhoz képest, a tárgyévben a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységhez történő felhasználási aránya 10 százalékot meghaladó mértékben változott.

Amennyiben az adóalany a rendeltetésszerű használatbavételtől számított 60 hónapon belül – ingatlanok esetében 120 hónap – értékesíti a tárgyi eszközt, az értékesítés hónapjára és a hátralévő időre járó adó levonható, ha annak belföldi értékesítése esetén adófizetési kötelezettség terheli vagy terhelné. Nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha a tárgyi eszköz értékesítése miatt adókötelezettség nem terhelné az adóalanyt, ha az értékesítést belföldön teljesítenék.

ELJÁRÁSI SZABÁLYOK

Az általános forgalmi adóhoz kapcsolódó eljárási szabályok egy részét az általánosforgalmiadó-törvény, más részét az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény tartalmazza.

Számlaadási kötelezettség

Az adóalany köteles a termék értékesítéséről, illetve a szolgáltatás nyújtásáról számlát, egyszerűsített számlát (készpénz vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén), számlát helyettesítő okmányt (a nem pénzben kifejezett ellenérték vagy ellenérték nélküli átadás során, ha az adó áthárítható) kiállítani, amelyekre a számviteli törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A számla tartalma

A számlában és az azt helyettesítő okmányban az adóalanynak fel kell tüntetnie az adó alapját és az áthárított adó összegét, adómértékenként és összesen. Egyszerűsített számla kibocsátása esetén az adóalanynak fel kell tüntetnie az adóval növelt ellenértéket (adómértékenként és összesen), valamint azokat a százalékmértékeket, amelyek segítségével az áthárított adó összege kiszámítható (ez 25 százaléknál 20 százalék; 12 százaléknál 10,71 százalék). Amennyiben az adóalany adófizetésre nem kötelezett, az általa kiállított számlában, egyszerűsített számlában áthárított adómértéket szerepeltetnie nem szabad, és fel kell tüntetnie a "Mentes az adó alól" kifejezést. Az adóalany átalakulása esetén a kiállított számlán az "Átalakulás alatt" kifejezésnek kell látszódnia a cégbírósági végzés kézhezvételének időpontjáig. Az adatok tartalmáért a kibocsátó felel. A törvény részletesen meghatározza, hogy a már kiállított számlát vagy azt helyettesítő okmányt milyen körülmények között és hogyan lehet korrigálni.

Az adó nyilvántartása

Az adózás önbevallással történik, így az adóalanynak kell az adót megállapítania, bevallania, megfizetnie és visszaigényelnie. Az adózónak olyan nyilvántartást kell vezetnie, amely adókulcsonkénti részletezésben összegszerűen tartalmazza az adófizetési kötelezettséget, illetve az ez alóli mentességet, valamint az előzetesen felszámított adó összegét, ezen belül a levonható és a le nem vonható részt.

Az adó megállapítása

Az adózó adóbevallást, amennyiben az előző évi elszámolandó adójának összege eléri az 1 millió forintot, havonta, más esetekben negyedévente köteles az adóhatósághoz beadni. Az adózó havi bevallásra köteles áttérni, ha az év eleje óta elszámolandó adója eléri az 1 millió forintot.

Az adóalany éves bevallásra kötelezett, amennyiben az előző évi elszámolandó adójának összege nem éri el az 1 millió forintot, valamint a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás nettó (áfa nélküli) értéke nem haladja meg a 8 millió forintot. Ebben az esetben is van lehetősége az adóalanynak a negyedéves bevallásra, ha az adóévet megelőző adóév utolsó adóbevallásában nyilatkozik ezen szándékáról.

Termékimport esetén az adót a vámhatóság állapítja meg.

Bevallási mentesség

A tárgyi adómentes adóalany mentesül az adóbevallási és -megállapítási kötelezettség alól.

Áttérési kötelezettség

Az adózó köteles negyedéves, illetve havi adóbevallásra áttérni, ha a törvényben előírt mértéket meghaladja.

Adómegállapítási időszak

Az adómegállapítás időszaka:

• havi bevallásnál a tárgyhó első napjától a tárgyhó utolsó napjáig terjedő időszak;
• negyedéves bevallásnál a tárgynegyedév első napjától a tárgynegyedév utolsó napjáig terjedő időszak;
• éves bevallásnál a tárgyév első napjától a tárgyév utolsó napjáig terjedő időszak.

Az adó megfizetése, visszaigénylése

Az áfarendszer alapelveiből következik, hogy az adóhalmozás elkerülése érdekében az adóalanyok levonhatják a beszerzéseiket terhelő adót az általuk nyújtott termékértékesítések és szolgáltatások után keletkezett adófizetési kötelezettségükből. Fontos, hogy csak olyan beszerzések áfája igényelhető vissza, amelyek ellenértékét az adózó a bevallás benyújtására előírt határidőig már megfizette.

A fizetendő adó

Az adómegállapítási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összege a fizetendő adó. A halasztott adó abban az elszámolási időszakban növeli a fizetendő adó összegét, amelyik időszakban a halasztás lejár. A fizetendő adó csökkenthető az előzetesen felszámított adó összegével.

Az elszámolandó adó a fizetendő adó és a levonható adó különbözete. Ha ez pozitív, akkor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik, ha ez az összeg negatív, abban az esetben az adózó vagy a göngyölítéses módszer alkalmazásával a soron következő adóbevallási időszakban fizetendő adójával szemben érvényesíti ezt az összeget, vagy a törvény által meghatározott esetekben, az adóbevallás benyújtásával egyidejűleg visszaigényelheti.

Adó-visszaigénylés

Az adózó akkor igényelheti vissza a bevallás benyújtásával egyidejűleg az adóját, ha az adóköteles termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja (időarányos adóalapja) eléri a 4 millió forintot (a kizárólag termékexport, vagy azzal egy tekintet alá eső termékértékesítés, továbbá termékimport teljesítésére irányuló teherközlekedési szolgáltatást nyújtó adóalanyok esetén a 2 millió forintot). Havi bevallásra kötelezettek esetén, a fenti feltételeken túl további megkötés, hogy a tárgyévben legalább két egymást követő időszakában negatív elszámolandó adót mutasson ki a vállalkozó, kivéve a gyakorított adó megállapítására jogosult adózó esetét.

A visszaigénylési lehetőség akkor is megnyílik, ha a tárgyi eszköz beszerzésére jutó levonható, előzetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 ezer forinttal meghaladja az ezen adóbevallási időszakra jutó fizetendő adó összegét, ennek feltétele, hogy az adóbevallás benyújtására előírt határidőig az adóalany megfizesse a tárgyi eszköz adóval növelt ellenértékét. Tárgyi eszköz fogalmánál a számviteli törvény meghatározásából kell kiindulni, ettől eltérően nem minősülnek az áfa rendszerén belül tárgyi eszköznek a beruházásra adott előlegek és az immateriális jogok.

Megszűnő adóalany

Jogutódlás mellett történő megszűnés esetén a jogelődnél összeállított záró adóbevallás negatív elszámolandó adója a jogutód fizetendő adóját csökkenti. Több jogutód esetén megállapodás alapján kell eldönteni a visszaigénylésre jogosult jogutódot.

Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet az adózó jogutód nélküli megszűnésekor abban az esetben teljesíti, ha a tárgyévet megelőző adóévben az összesített adóalap legalább

• 20 százaléka termékexportból és/vagy termékexporttal egy tekintet alá eső termékértékesítésből és/vagy a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
• 40 százaléka a kedvezményes és/vagy 0 százalékos adómérték alá tartozó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból, vagy
• 30 százaléka az előző két kategóriába tartozó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból vegyesen származik.

Visszatérítés külföldi utas részére

Az erre vonatkozó jogszabály szerint meghatározott és az adóbevallásban külön kimutatott előzetesen felszámított adó erejéig az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet teljesíti.

Adócsökkentés

A negatív adót csökkenteni kell az azokra a beszerzésekre jutó adó összegével, amelynek a beszerzésekre jutó adóval növelt ellenértékét nem fizették meg.