Vigyázz! Kész! Euró!

Bevezetés előtt a közös európai valuta

A kettős árjelölés kötelező bevezetésének őszi hajrájában az osztrák sajtó kedvelt szereplői voltak a számológépük billentyűit elkeseredetten nyomkodó, az idegösszeomlás és a teljes fizikai kimerültség határára sodródott kisboltosok. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük a kisebb cikkek tízezreit kínáló rövidáru-, avagy papír- és írószer-kereskedőt, amint az átárazás alig megoldható feladatával birkózik. Igaz, a legkisebbek, a kilencnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztatók átmeneti felmentésben részesültek. Nekik a nagyobbaktól eltérően nem volt kötelező október 1-jétől az árcédulán euróban is feltüntetni az árakat, tőlük a hatóság elfogadta a jól láthatóan elhelyezett átszámítási táblázatot. Január 1-jétől azonban már nincs felmentés, március 1-jén pedig az euró véglegesen felváltja a nemzeti valutát – így az átszámítgatás undok feladata legfeljebb elodázható, de nem kerülhető el. E megfontolásból nem kevesen már az október elsejei határidő előtt önként vállalkoztak a kettős árjelzésre. Feltehetően maguk sem gondolták, milyen nehéz feladat a törtösszegek emészthető feldolgozása. Hatósági előírás, hogy az árnak pontosan egyeznie kell a korábbival, a vevő nem károsulhat, és ha mégis, azt szigorú büntetés követi.

Kerekítési változatok

Ha a precíz átszámítás nem megy, és a kereskedő lefelé kerekít, akkor a nyeresége bánja, s kérdés, hogy megengedheti-e ezt magának. A már említett ausztriai papírcikk-kereskedelemben (melynek 5000 egységéből 700 szakboltként működik, és amely összességében évi 10 milliárd schilling forgalmat bonyolít le) a becslések szerint 15 százalék nem fogja túlélni az euróra való átállást – ki a költségek, ki pedig a lefelé kerekítés veszteségei miatt megy tönkre.

Ezzel (is) összefüggésben új reklámdivat bontakozott ki. Egyes nagy kereskedelmi egységek – amelyek számára nem végzetes egy kis veszteség – azzal próbálnak hatni a vevőkre, hogy lefelé kerekítenek. Ebben a Spar élelmiszer-hálózat jár az élen, kolumnás hirdetések sorolják, mely termékek árát kerekítik lefelé. Megannyi termék a korábbi 10 schilling helyett az új évben csak 9,91 schillingbe – azaz 0,72 euróba – kerül majd, holott az ár precízen szorozva-osztva 0,726 eurót ad ki. Nem zárják ki, hogy még ez sem végleges engedmény. Az élelmiszer-kereskedelemben leggyakoribb 9,90 schillinges ár helyett (ennyibe kerül minden tizedik termék) ugyanis nem ártana kitalálni egy hasonlóképpen "vonzó" törtszámot, hiszen a 0,72 euró nem az. Amennyiben kialakul a lélektanilag szintén elfogadható 0,69 eurós ár, az máris 4,1 százalékos árcsökkenést hoz magával. Hasonló a helyzet a kicsit becsapós, 7,90 schillinges árral, ami 0,57 eurót tesz ki. Valószínűsíthető, hogy e helyett 0,55 eurós árat vezetnek be, ami ugyancsak kevesebb – 4,2 százalékkal. Ezzel szemben például a 19,90 már igen jól átszámítható, az 1,45 euró jól fest az árcédulákon, s valószínűleg plusz-mínusz nélkül marad is.

A Spar mellesleg 100 millió schillinget áldoz a vevőfogó árcsökkentésre – amit a rossz nyelvek szerint van miből fedeznie, hiszen az elmúlt két évben alig észrevehetően elég sok kis cikknek kúszott feljebb az ára. A lefelé kerekítés – vagyis a tizedesvessző utáni töredékösszeg harmadik jegyének elhagyása – fokozatosan lép életbe. Az év végéig ezer cikkre jelentették be, január 1. után pedig mind a negyvenezer termékükre érvényes lesz. Nem mindegyik élelmiszerlánc követi a példát. A Zielpunkt például azt a kereskedelmi gyakorlatot részesíti előnyben, hogy 0,50 felett felfelé kerekít, más hálózatok pedig nem teszik közzé az átszámítás módszerét. De másként is lehet védekezni az áremelés majdani vádja ellen. A két, vasárnap is megjelenő és becsületperselyből elvehető lap például a korábbi 10 schilling helyett most 11-ért kínálja magát. Így, ha majd 80 centet kell érte bedobni (1 cent = 0,14 schilling), azt egyenesen lefelé kerekítésnek lehet tekinteni. Na igen, az időzítésen sok múlik.

Aggodalom Unió-szerte

A fogyasztó persze felismeri az efféle turpisságot, így aztán nem csoda, hogy a Valutaunió országaiban szinte egységes az áremelések miatti aggodalom. Az Eurobarometer felmérése szerint az euróövezet 12 tagállamában a megkérdezettek 73 százaléka bizonyos abban, hogy az átszámításnál rosszul jár majd. A kettős ármegjelölés sem megnyugtató, amit mutat, hogy a korábbi, hasonló felmérés idején ekként még csak 66 százalék vélekedett.

Ausztriában a vállalatvezetők is osztják a sejtéseket – 69 százalékuk szerint az euróra való átállás alkalom lesz az áremelésekre. Az okok között a kerek euróárra való törekvést (78 százalék), a beszállítók magasabb árait (48 százalék) és a magasabb béreket (34 százalék) jelölték meg, míg minden ötödik válaszadó egyéb okokat lát a háttérben. Mindennek ellentmondani látszik, hogy arra a kérdésre, miként számolja majd át euróra árait a megkérdezett vezető cége, a menedzserek kétharmada azt mondta: ez vagy pontosan, vagy lefelé kerekítéssel fog megtörténni. Mindössze 13 százalék feltételezi határozottan a felfelé kerekítést, a többiek pedig nem foglaltak egyértelműen állást.

Az árképzés figyelésével megbízott hatóság – a kamarákkal és más fogyasztóvédelmi szervezetekkel egyetemben – árgus szemekkel figyeli a fejleményeket, és az illetékesek készen állnak a bírságolásra. Kamarai részről ugyanakkor bírálat érte az átállás lélektani előkészítését, hiszen inkább bizonytalanságot keltett még Wolfgang Schüssel kancellár kedélycsillapítónak szánt nyár eleji nyilatkozata is az árgaranciáról.

Az érem másik oldala, hogy nem kevesen – például a borravalós szakmák művelői – jövedelemcsökkenéstől tartanak. Ausztria nem a nagy borravalók országa, rendszerint csak néhány schillinggel toldják meg a számla öszszegét. Ha a rövidebb fiákeres városnézés ára 45 euró lesz, a hosszabbé pedig 95, akkor a vállalkozó még csak nem is álmodhat a kerek ötvenesről vagy százasról – ilyen nagy borravalót senki nem ad. Ha pedig a tipikus bécsi "melange"-ért – ami a kávéházakban 1,82 euró lesz – a vendég 2 eurót ad, akkor a borravaló éppen 2,5 schilling értékű lesz, aminél most többet szoktak kapni a pincérek.

Technikai részletek

Míg mindkét oldal vadul számol, a történelem e legnagyobb pénzcseréjének lebonyolítóit azonban más problémák gyötrik. A temérdek pénz előállítása sem volt csekélység – igaz, történetesen Ausztria e tekintetben derekasan helytállt, hála a Nemzeti Bank pár éve üzembe helyezett pénznyomdájának. Most bebizonyosodott, mennyire nem volt igazuk azoknak, akik annak idején élesen bírálták a szokatlanul költséges – 3,5 milliárd schillinges – beruházást. Nem volt felesleges a legkorszerűbb berendezések mellett az abszolút biztonság, a golyóálló üvegablakok, szenzorokkal ellátott falak, a 250 kamera sem. Sőt a saját szükségleten túl még baráti segítségre is telt, mivel nem mindenütt boldogultak a feladattal. A szigorú titoktartás ellenére kiszivárgott ugyanis, hogy Franciaországban és Olaszországban a technikai problémák miatt még a határidő is veszélybe került. Így aztán Bécsben olasz és francia nemzeti jelzésű euróbankjegyeket is nyomtak. (A 12 euróországban összesen 10 milliárd euróbankjegy és 56 milliárd érme váltja fel 2002. január 1. és február 28. között a nemzeti valutát.)

Hamar kiderült, hogy az előállítás semmiség a kiszállításhoz képest. Egyedül Ausztriában összesen 250 milliárd schilling értékű új pénzről van szó – az első körben 340 millió bankjegyről és 1,5 milliárd érméről.
Ez utóbbi 8000 tonnát nyom és 320 tehervonatot tölt meg. A szeptember elején megkezdődött kiszállítással a Nemzeti Bank átruházta a tárolás gondját az érintett pénzintézetekre, amelyek szeptember végétől kezdték meg a "továbbosztást". A fokozatosság jegyében, a kezdeti, januárban esedékes kifizetési gondok mérséklésére először a vállalatok válthattak 2000-2000 schilling értékben eurót, a lakosság pedig december közepétől jut az úgynevezett indulócsomaghoz (személyenként 200 schillingért lehet 14,5 eurót – összesen 33 euróérmét – váltani). Bár 2002. február 28-ig mindkét pénz párhuzamosan elfogadott, a lakosság nyilván igyekszik megszabadulni összes schillingjétől és groschenjétől, hiszen március 1. után már csak euróval lehet fizetni. A schillinget pedig egyedül a Nemzeti Bank váltja majd, mégpedig az idők végezetéig, határidő nélkül. (Március 31-ig az osztrák jegybank egyébként a másik 11 ország valutáját is beváltja.) A nemzeti valuta euróra korlátlan ideig beváltható lesz Belgiumban, Németországban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában és Spanyolországban, míg Finnország, Franciaország, Görögország és Olaszország tíz-, Portugália pedig húszéves határidőt szabott.

A bevezetés menetrendje Ausztriában
2001. augusztus 30.	Hivatalosan bemutatják az euróbankjegyeket.
2001. szeptember 10.	Megkezdik az új pénz "továbbosztását" a bankoknak és a vállalkozásoknak.
2001. október 1.	Kötelezővé válik az árak kettős feltüntetése.
2001. december 15.	A lakosság megvásárolhatja az euróérméket tartalmazó úgynevezett indulócsomagot.
2002. január 1.- február 28.	Schillinggel (még) és euróval (már) egyaránt lehet fizetni, az euróra történő átváltás 50 ezer schillingig ingyenes. Euróban kezdik vezetni a bankszámlákat és a takarékkönyveket, a bankautomaták már csak euróbankjegyeket adnak ki.
2002. március 1.	Az euró válik az egyedüli törvényes fizetőeszközzé, schillinget már csak a Nemzeti Banknál és a Nemzeti Pénzverőnél lehet beváltani.
2002. március 31.	Ausztriában eddig a napig lehet térítésmentesen átváltani az euróövezet többi országának valutáit

Az osztrák Nemzeti Bank szállítási gondjai igazán súlyossá 2001 végétől válnak, amikor az euróval tömött szállító járművekkel szemben – ellentétes irányban – 480 millió schillingbankjegy és 6,5 milliárd érme utazik majd Bécsbe. Ugyancsak a jegybank feladata az összesen 200 milliárd schilling forgalomból történő kivonása, majd megsemmisítése. Igaz, néhány sikeres akcióval sikerült kicsit előbbre hozni a csúcsforgalmat. Ilyen volt az osztrák iskolások körében az "Adj még egy esélyt a schillingnek!" jelszóval meghirdetett jótékonysági akció. A két szakaszban lebonyolított aprópénzgyűjtő verseny keretében a 6200 iskolának kiadott gyűjtőzsákokba váratlanul sok aprópénz vándorolt a háztartásokból és a perselyek mélyéről, hogy aztán a Gyermek Vöröskereszt Szervezet jótékonysági programjainak finanszírozására fordítsák.

A Nemzeti Bank az így begyűjtött pénzt segélyszámlán helyezte el, az érmékből egy sem került vissza a pénzforgalomba. A Münze Österreich egyébként október 9-én készítette el az utolsó schillingérmét. Az 1000 schilling értékű aranyérme utolsó darabja annak a 30 ezres szériának, amelyet jótékonysági célból gyűjtőknek árvereznek el.

Szilveszteri gondok

Az új pénzszállítmányokat kísérő példátlan biztonsági intézkedések ellenére az illetékeseknek már eddig is elég álmatlan éjszakája volt, ehhez azonban újabbak, más természetűek is társulnak. Igaz, szilveszterkor úgysem szokás aludni, ám az idei évváltás minden eddigitől eltér majd, hiszen rekordügyességgel kell átállítani a pénzkiadó automatákat (Ausztriában ezekből 4,4 millió üzemel). Annál is inkább, mert a szakemberek máris megjósolják: az osztrákok többsége nem szeretne ott állni egyetlen eurócent nélkül, így a forgalom az automatáknál már január 1-jén óriási lesz.

A másnap nyitó boltosok gondját viszont az tetézi, hogy a számítások szerint a váltópénzszükséglet a 11-szeresére nő. A pénzkiadó automaták kizárólag bankjegyeket adnak ki (10 és 100 eurós címletekben), s alig valószínű, hogy az éjszakai átállítást az áruforgalmazó automaták üzemeltetői is meg tudják oldani. Ausztriában csak kávéautomatákból van tízezer, és a legtöbben cigarettát, édességet, de még óvszert is a legszívesebben gépből vásárolnak. (Az ilyen automaták esetében mindennél nagyobb gondot okoz a kalkuláció, hiszen az érmékhez is igazodni kell. Ráadásul az Ausztria-szerte működő 150 ezer automata üzemeltetőinek az átállítás éves forgalmuk tíz százalékába – 350 millió schillingbe – kerül.)

Az ausztriai euró címletei és értékei
Érmék	Bankjegyek
1 cent (0,14 ÖS)	5 euró (68,80 ÖS)
2 cent (0,28 ÖS)	10 euró (137,60 ÖS)
5 cent (0,69 ÖS)	20 euró (275,21 ÖS)
10 cent (1,38 ÖS)	50 euró (688,02 ÖS)
20 cent (2,75 ÖS)	100 euró (1376,03 ÖS)
50 cent (6,88 ÖS)	200 euró (2752,06 ÖS)
1 euró (13,76 ÖS)	500 euró (6880,15 ÖS)
2 euró (27,52 ÖS)

A legkisebb érme, az egycentes 14 (egészen pontosan 13,76) groschent ér, aminek szorzata egyetlen korábbi schillingárral sem egyezik, ráadásul az automatákhoz az ötcentes (69 groschen) illene a legjobban. Ezért bizonyos, hogy a cigaretta és a rágógumi átlagosan 70 groschennel drágább lesz. S mivel a lakosság szinte bizonyosan nem rendelkezik majd elegendő apróval, az automaták vásárlói – legalábbis átmenetileg – a trafikba mennek a bankjegyeikkel.

Egy osztrák trafikban naponta eddig is átlagosan 18 ezer schillingnyi aprópénzre volt szükség. Egyelőre felmérhetetlen, hogy az átállás után mennyi eurócentet kell beszerezni (egy euró = 13,76 schilling; 100 schilling = 7,27 euró). Csak annyi biztos, hogy a korábbinál jóval több váltópénzre lesz szükség, mivel a legkisebb euróbankjegy, az 5 eurós átszámítva mintegy 69 schillinggel egyenértékű, miközben egy csomag cigaretta 36, egy napilap pedig 15 schillingbe kerül.

Az automaták üzemeltetői a legjobban a tartós kieséstől, a technikai problémáktól félnek, ami sokszorosára növelheti előre kalkulált veszteségüket. Ha sokáig nem működik az automata, esetleg nyeli a centet, a vevő visszaszokik a trafikhoz. A kisebb boltok pedig attól reszketnek, hogy a vásárló majd váltóhelynek használja őket – vagyis még kevésbé lehet előre felbecsülni, mennyi aprót célszerű tartaniuk.

Az Európai Monetáris Unió országainak valutái és azok rögzített átváltási aránya az euróhoz képest
Megnevezés	Konverziós ráta (1 euró =)
Német márka (DEM)	1,95583
Osztrák schilling (ATS)	13,7603
Olasz líra (ITL)	1936,27
Francia frank (FRF)	6,55957
Holland forint (NGL)	2,20371
Belga frank (BEF)	40,3399
Finn márka (FM)	5,94573
Spanyol peseta (ESP)	166,386
Portugál escudo (PTE)	200,482
Ír font (IEP)	0,787564
Görög drachma (GRD)	340,750
Luxemburgi frank (LUF)	40,3399

Bár az ilyen becslésekhez van már internetről letölthető program – EuroCalculus néven -, az osztrák kisvállalkozások nem a korszerű kommunikációs eszközök használatáról híresek. Sőt, a kis egységekben a legkevésbé elterjedt az Ausztriában egyébként már igen népszerű készpénzmentes vásárlás. A szakemberek most abban bíznak, hogy a kényszer még több kiskereskedelmi egységet rávisz az egyszerű, PIN-kóddal működtethető kártyaolvasók beszerzésére. Hogy ehhez nagyobb kedvük legyen, a bankok és az Europay Austria kedvezményes akcióban harmad áron, 500 euróért kínálja a berendezéseket. Ezekből jelenleg Ausztriában 43 ezer van, és a szakemberek szerint legalább további tízezernek lenne helye. Elterjedt a hitelkártyás vásárlás is – elsősorban 100 schillingnél nagyobb tételeknél -, hiszen Ausztriában 1,8 millióan rendelkeznek plasztikkártyával.

Osztrák tervező Az osztrákoknak nagy öröm és büszkeség, hogy az euró atyja közülük való. 1996-ban Robert Kalina, az Osztrák Nemzeti Bank bankjegytervezője nyerte az EU-szerte kiírt designpályázatot, s a közös valutát az ő elképzelése szerint alakították ki. Nem volt könnyű dolga – mondja -, hiszen fantáziájának határt szabtak a ravaszul elhelyezett biztonsági jelek. Az európaiságot pedig úgy kellett érzékeltetnie, hogy egyik tagország javára se legyen elfogult, hiszen egyik ismert jelképet sem használhatta. A közös valuta minden országban kicsit más – ezt a pénzérmék és a bankjegyek egyik oldalán jelzi valamilyen nemzeti szimbólum.

Sajátos megoldások

Lidérces álom ez a szilveszter a Casinos Austria számára is, hiszen az átállás óráiban sem szívesen nélkülözné a pénzérmével működtetett játékautomaták bevételét ezen a forgalmas éjszakán. Az átállítással másnap tíz órára végeznek, ami után a masinákba nem eurót, hanem speciális, eurón vásárolható érmét kell majd bedobni. Ennek oka az, hogy a különböző nemzetek eurója más-más lenyomatú, amit a gépek nem fogadnak el. Márpedig az euróhasználat lehetősége a játszani vágyókat saját nemzeti eurójuk használatára ösztönözné, ami csak üzemzavart és bosszúságot okozna. A Casinos Austria – amely tavalyi 2 milliárd schillinges befizetésével a legnagyobb osztrák adófizető – bevételének 63 százalékát az automatáknak köszönheti.

A pénzintézetek félelmei közé tartozik a hamisítások megszaporodása. Igaz, ez időben nem kapcsolódik szorosan az egyébként nehezen hamisítható közös pénz bevezetéséhez, hiszen a bűnözők minden bizonnyal hamarabb szeretnének szabadulni kész valutáiktól – többnyire a hamis német márkától -, illetve kihasználni a most megszűnő pénzek gyártására szakosodott masinák kapacitását. A banktisztviselők már hónapok óta ismerkednek az új pénzzel, s a Nemzeti Bank a bankjegyek gyártásával párhuzamosan készüléket is szerkesztett a valódiság ellenőrzésére.

Az ausztriai városokat egyébként hónapok óta feltűnően EU-színekre festett autók járják, felvilágosítóanyaggal, "pénzbemutatóval", hiszen az átállás mindenkinek gondot okoz. Kicsit mindenki külföldi lesz odahaza is.

Az osztrák bankok már megkezdték az új jelű bankkártyák kiadását, és az euró bevezetésével megszűnik a mai eurocsekk is. Márciusig – amíg nemzeti valutában is lehet vásárolni – mindenképpen azt ajánlják a csekkel fizetőknek, nagyon figyeljenek, mit írnak alá. Előfordult ugyanis, hogy élelmes kereskedők, vendéglátók a nemzeti valutában számolt összeg mellé egy krikszkraksszal eurójelzést tettek. Az illető bankszámláján azután Ausztriában tizenháromszoros – ám Görögországban akár 340-szeres – levonás jelentkezett. A csalások kitervelői fantáziában nem szűkölködnek – figyelmeztetnek azok, akiknek feladata figyelni az euróbevezetés kellemetlen kísérőjelenségeit.

Átváltási kínkeservek A németek már megint jobban jártak – füstölögnek Ausztriában -, két márka nagyjából egy euró. Az osztrákok viszont kínlódhatnak a számolással: minden euróban megadott árat 13,7603-mal kénytelenek megszorozni, ha tudni akarják, mennyi is az. A spanyolok helyzete sem könnyű, esetükben a szorzó 166,386 peseta. Az olaszok 100 ezer lírából levesznek pár nullát, elosztják kettővel, és máris 51 eurót kapnak. A görögök talán bánják, hogy az utolsó pillanatban mégis teljesítették a valutauniós csatlakozás feltételeit, mivel egy euró 340,75 drachmával egyenlő