Könyv
Fél évszázados tanulságok
Gratz Gusztáv: Magyarország a két háború között
Osiris, 2001. 431 oldal, 2780 Ft
A kiadó igényes jegyzetekkel ellátott sorozatában egy még 1946-ban elhunyt, jeles gazdasági szakíró és politikus több mint fél évszázada fiókban heverő művét jelentette meg – a két világháború közötti Magyarország történetéről. A szerző, Gratz Gusztáv nem brancsbeli történész. Ettől függetlenül 1935-ben már földolgozta a kiegyezéstől 1920-ig a magyar história eseményeit. (Érdemes munkáját 1992-ben hasonmásként közreadták.)
A német eredetű, ám hevesen náciellenes, Mauthausent megjárt képviselő-publicista a Horthy-korszak neves legitimistáinak egyike; a szót is ő használta először. Érdekmentes szemlélete révén írásai ma tárgyilagosabbaknak tűnnek, mint akár az elfogult korabeli, akár az egyoldalúan marxista áttekintések. A vele együtt élt politikusokról komponált, máig érvényes portréi mellett utolsó művének gazdaságtörténeti fejezete, illetőleg megjegyzései is tömör, világos okfejtésű összefoglalások.
A Bethlen István-féle konszolidációt, ezen belül az intézmények átalakítását nemcsak a pénzügyi szanálás tekintetében tartja példamutatónak, hanem erkölcsi szempontból is. A kilábalást a közel öt évig húzódó inflációból adatgazdagon, lényeglátón elemzi. Figyelmeztetőleg hangsúlyozza azt a negatívumot, hogy ilyenkor a vállalkozói szférában elszaporodnak a hazardőrök, akiknek nincs veszítenivalójuk, egyúttal jó alanyai a szélsőséges nézeteknek. Nagy figyelmet szentel az autonóm vámtarifa bevezetésével kapcsolatos kérdéseknek. Nehezményezi, hogy a monarchia utódállamai, "ahelyett, hogy gazdasági együttműködésre törekedtek volna, azon igyekeztek, hogy határaikat szomszédaik termékei elől elzárják". Egyúttal súlyosan kárhoztatja a növekvő állami beavatkozást a gazdasági életbe. Az ország szántóterületének nyolc százalékára kiterjedő földreform lassú ütemével egyetértett, gazdasági hozadékát azonban, józan megfontolással, kevéssé értékelte.
A mai olvasónak az a benyomása, hogy a jövő reális lehetőségeit latolgató, ellentétpárokat kifejtő, okosan egyensúlyozó Gratz Gusztáv megfontolásai a mostani politikusok számára sem lehetnek közömbösek, s főleg nem tanulság nélkül valók.
Kézikönyv a pénzügyekről
Magyar Pénzügyi és Tőzsdei Almanach
Főszerkesztő: Kerekes György
TAS-11 Kft., 2001. 2536 oldal, 9500 Ft + áfa
A vállalkozások mindegyikét érintő területet, a pénzügyi élet szereplőit bemutató háromkötetes mű legújabb, 11. kiadása teljeskörűen ismerteti a Magyarországon működő pénzintézeteket, a pénzügyi közvetítőket, a tőzsdei szereplőket, a biztosítókat stb.
A kötetek bemutatásakor a szerkesztők hangsúlyozták, hogy a kézikönyvet nem lehet egyszerű "telefonkönyvnek" tekinteni, hiszen a hasznos információk mellett egzakt összehasonlító adatokat is tartalmaz a pénzügyi szféra szereplőiről. A bankokról 19, a biztosítókról 10, a befektetési társaságokról közel 30 mutató készült, ami tájékoztat az adott cég 2000. évi teljesítményéről, és segíthet a partnerválasztásban. Az almanach egyes fejezeteit a területek elismert szakembereinek bevezető tanulmánya indítja, átfogó képet nyújtva az adott tevékenységről.
Újdonság a korábbi évekhez képest, hogy a kézikönyvben helyet kaptak az új gazdaság cégei, az internetszolgáltatók, valamint az IT-cégek. A harmadik kötet végén numizmatikai melléklet található, amely az idén kibővült az euróbankjegyek és -érmék részletes ismertetésével.
A kiadó "halad a korral", s fejleszti az almanach internetes megjelenítését, hogy a honlapra látogatók – angol és magyar nyelven – naprakészen követhessék a változásokat. A mintegy 2000 oldalas kiadvány várhatóan CD-ROM-on is megjelenik.
A régészet nagy pillanatai
Az etruszkok és a rómaiak
Magyar Könyvklub, 2001. 235 oldal,
4300 Ft
A Magyar Könyvklub új sorozatának harmadik kötete – az ókori Egyiptomot és az első civilizációkat, illetve az ókori görög társadalmat bemutatókat követően – az etruszkokkal és a Római Birodalom hajdani világával ismerteti meg az olvasót. Az eredeti, olasz sorozatcímnek megfelelően az oldalakon a régészet – pontosabban a régmúlt – csodái sorakoznak.
Az etruszkok az időszámítás előtti 8. században jelentek meg az itáliai félszigeten, és ott nagy civilizációt hoztak létre. Fennmaradt emlékeikről így ír Szerb Antal: "Megnézték a sírokat, a szarkofágokat, amelyek fedelén az öreg halott etruszkok vígan éltek, ettek, ittak és ölelgették feleségüket, hirdetve az etruszk filozófiát, amit ugyan le sosem írtak, ....ellenben a szobrok arcáról félreérthetetlenül le lehet olvasni: csak a pillanat számít, és a szép pillanat sosem múlik el." A kötet igen gazdag képanyaggal és részletes leírásokkal kalauzol végig e kultúra legfontosabb lelőhelyein. Bemutatja az építkezési és temetkezési módokat, és – amennyire a leletek ezt segítik – az akkoriak életvitelét és hitvilágát.
Akit érdekel az ókori Róma, a város és a birodalom, az tudja: sok fennmaradt emlék nem élvezhető jó magyarázat, megfelelő útikalauz nélkül. Az élmény nagy része elvész, ha nem tudjuk, mit látunk. Jó példa erre a Forum Romanum talán legtitokzatosabb része, a Lapis Niger, amelyet segítség nélkül észre sem lehetne venni. Az itt sorakozó képek és leírások sokat adnak ahhoz, hogy a maradványok mögött meglássuk az akkori életet, élménnyé váljék a megismerés.
Külön említést érdemel két fejezet: az itteni római jelenlétről és annak emlékeiről szóló Pannónia és Erdély, valamint a római hódítások talán leginkább egzotikus terepét bemutató A rómaiak Afrikában című.
Színház
Kor-hangulatkeltés
Mi újság, múlt század?
Színpadi játék a Madách Kamarában
Rendező: Mácsai Pál
Játsszák: Bíró Kriszta, Debreczeny Csaba, Dunai Tamás, Gyabronka József, Gálffi László, Gryllus Dorka, Kiss Mari
Hét színész dolgozik bedresszírozottan egymásra figyelve Mácsai Pál gondos rendezésében a Madách Kamara történelemátvilágító előadásán. Amit mondanak, az csaknem mind újságidézet. Amiről beszélnek, az a színre állítók mondanivalója a magyar huszadik század fordulópontjairól. A színház igazgatói posztját is betöltő rendező olyan részleteket ragadott ki a korszakból, amelyeknek drámai töltésük van, vagy jelzésértékűen idézik fel az 1900 óta eltelt száz év utózöngés hangulatát.
Az elhangzásra kijelölt közlemények tudósítások, hírek, riportok, élet- és helyzetképek, beszédek, vezércikkfoszlányok, nyilatkozatok, széljegyzetek és glosszák, valamint egészségügyi és divatreklámok, közérdekűnek vélt felhívások, jelszavak és egyéb őrületek. Kiválasztásuk fő szempontja az lehetett, hogy alkalmat ad-e az illető citátum az adott történés ironikus beállítására. Ez a megközelítés ugyanakkor nem zárja ki, hogy amit történelmünkből komolyan kell venni, az tragikus felhangú interpretációt kapjon. A nosztalgia csaknem teljes mellőzése egybevág azzal az engesztelhetetlenül kritikus és szkeptikus elképzeléssel, amely az előadást szervezi.
A folyamatosan zavartalan színpadi élmény eleinte nem fejezi ki erőteljesen ezt a történelem iránti bizalmatlanságot, gyanakvást. A tehetségesen idézőjelbe tett 1945-ös felszabadulási életképtől aztán felforrósodik a játék. Már az 1950 előtt beiktatott szünet előtt várható, hogy a nagy hatású jelenetek többsége még előttünk áll. A színészek lubickolnak szerepeikben. Dunai Tamás és Gálffi László érdemelnek ki nyílt színi tapsot, amikor a szovjetunióbeli állami temetések bárgyú tragikomikumát, illetve Kádár János önelégült, hetvenes évekbeli beszédmodorát érzékeltetik.
A közhelyes mondanivaló és a hozzá tervezett groteszk látvány a legjobban akkor illeszkedik egymáshoz, amikor Gryllus Dorka mint Tyereskova űrhajósnő az űrlebegést utánozva édeleg "telefonon" Nyikita Hruscsovval, hanyatt kalimpálva a szovjet pártfőtitkár szerepét (is) alakító, négykézláb forgolódó Gyabronka József hátán... Az előadás slusszpoénja váratlan, ám (dicséretes) szellemében nem különbözik a hamisságokat és önámításokat egyértelműen elutasító általános koncepciótól.
Kiállítás
Papíron a múlt
A századforduló világa – 1900
A Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítása
Látható: 2002. február 24-ig
Az előző századforduló, amely annyi jelentős változást hozott az emberek életében, a művészetben, a technikai fejlődésben is, vitathatatlanul fontos és emlékezetes korszak. A Szépművészeti Múzeum föltehetően ezt a gazdagságot és izgalmat bemutatandó vette elsőként az 1900-as éveket abba a sorozatba, amely a századfordulók grafikai művészetét tárja a látogatók elé.
A nyitány erőteljes. Ötvenkét híres művész fekete-fehér, illetve színes lapjait állították ki. A teremhez a belga szimbolisták januárban még látható vendégtárlatán át vezet az út – ez önmagában is gyönyörűség, és megadja az alaphangulatot, a fantázia, a költészet csöndes szépsége mélyen hat az emberre. Ezután következik a rajzok Európát átfogó kalandja, a litográfiák, rézmetszetek, krétarajzok sorozata. Önálló alkotások, amelyek abban a korszakban keletkeztek, amikor a fényképészeti sokszorosítás átvette a rajz funkcióját.
A grafikák (amelyeket bár kis számban, de ugyancsak több példányban nyomtattak) eredetisége került előtérbe. A legjobb és legérdekesebb alkotók vállalták, hogy ki- és eladásra készítenek rajzokat. Nem nagy művek előtanulmányai láthatók tehát, hanem eredetileg is rézlapra, kőre, papírra szánt alkotások.
Feltűnnek az úgynevezett híres munkák előképei is, itt van például dr. Gachet portréja Van Goghtól – a festő egyetlen rézkarca -; az orvost hasonló pozícióban azután két olajfestményen is megörökítette.
A plakát ez időben válik az utca freskójává, Toulouse-Lautrec híres Jane Avril plakátjának egy példánya, valamint A nagy páholy sorozat egyik darabja is jelzi az anyag értékét. Egyáltalán, a francia iskola Renoirtól Picassóig, Signactól Cézanne-ig, Gauguintől Bonnarig, Muchától Matisse-ig áttekinthető. A német-osztrák alkotók tevékenységét Käthe Kollwitz korai rajzai, Vogeler, Schiele, Klimt, valamint Kokoschka grafikái dokumentálják.
Muzsika
Karácsonyi muzsika
Zeneakadémia, Pesti Vigadó, budafoki Városháza
Karácsony és szilveszter előtt a legtöbb családban lázas programszervezés folyik; örvendetes, hogy a téli ünnepeknek most már elemi része egy-egy hangversenyest. A zenekarok és koncertszervezők ennek megfelelő hangulatú műsorokkal készülnek.
December 20-án este a Matáv Szimfonikus Zenekar kezdi a sort, Verdi: Quattro Pezzi Sacri és Puccini: Messa di Gloria című művét Ligeti András vezényli. A budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar két estén is megszólaltatja Bach monumentális Karácsonyi oratóriumát, 21-én a budafoki Városházán, 23-án pedig a Pesti Vigadóban, az együttest és a Budapesti Akadémiai Kórustársaságot Hollerung Gábor dirigálja.
December 22-én a Zeneakadémián a Budapesti Vonósok hangversenyére érdemes jegyet váltani. Onczay Csaba és fia, Zoltán csellóművész közreműködésével Vivaldi-, Albinoni-, Corelli-, Boccherini-concertók hangzanak el, több kompozíció is viseli a karácsonyi melléknevet.
Az áhítat más hangulatát, élet és halál zenében kifejezett ellentétét reprezentálja a Nemzeti Filharmonikusok december 23-i hangversenye a Zeneakadémián, ahol Wagner operájának, a Trisztán és Izoldának zenekari részlete, valamint Schönberg Pelléas és Melisande című szimfonikus költeménye lesz műsoron. Az est szólistája Marton Éva (képünkön), aki Richard Strauss Négy utolsó ének című megrendítő dalciklusát adja elő.
A Budapesti Fesztiválzenekar december 26-27-i koncertjén elhangzó darabok nem kötődnek a karácsonyhoz, ám az kétségtelen, hogy Verdi e-moll vonósnégyesének zenekari változata, Smetana Hazám ciklusának három részlete vagy Mozart Esz-dúr Simfonia concertantéja igazán emelkedett hangulatot sugároz. A zeneakadémiai műsorban Thomas Zehetmair hegedűművész és Ruth Killius brácsaművész is föllép.
Vidám hangversennyel lepi meg az idén is a Jakobi Koncert a Forrás sorozatban a zenebarátokat december 31-én éjjel 11 órától: az Amadinda Ütőegyüttes vendége Presser Gábor és Vígh Andrea hárfaművész lesz a Zeneakadémián. Ismét szilveszteri bálra hív a közelbe, az Operaházba a VIP Arts, a mulatságot az alkalomra szervezett Európa Zenekar koncertje vezeti be. Az Amadinda talán haza sem megy, hiszen január elsején este megint ők lépnek pódiumra a Liszt Ferenc téren, Vásáry Tamás és a Rádió Szimfonikus Zenekara társaságában. Az Operaházban a Dohnányi Zenekar ad újévi hangversenyt.
Film
Legyek urai
Vademberek
Színes magyar kalandfilm
Rendezte: Szurdi Miklós
Írta: Csák Gyula
Forgatókönyvírók: Bán Róbert, Békés Pál
Operatőr: Szalay András
Szereplők: Cserhalmi György, Kamarás Iván, Szabó Győző, Szakács Tibor, Lippai László, Schell Judit
A sziget régóta szimbólum a művészetekben – az a hely, ahol az oda kerülőnek alkalma nyílik szembenézni valódi önmagával. Ez sok esetben a természetes, ősi ösztönökhöz való visszatérést vagy az állati természet felszínre bukkanását hozza magával.
Van a Dunán is egy ilyen elhagyatott, lakatlan sziget. Évek óta jár ide négy fiatal, egykori gimnáziumi osztálytársak, harmincasok. Mobiltelefonjukat és a mindennapi élet gondjait hátrahagyva minden évben néhány napig nomád, horgászós-bográcsozós életet élnek.
A történetből bármi lehetne, azonban a Vademberek baljós és feszültséggel terhes jelenetei nagyon rosszat sejtetnek. Lassan világossá válik, hogy a négy fiatal takargatnivaló élete elől menekül a szigetre, és hogy barátságuk közel sem annyira felhőtlen, mint ahogy azt ők hinni szeretnék. A szigetre érkezve kiderül, hogy egyikük értékes horgászbotját ellopták. A tettes nem lehetett más, mint a part mellett megfeneklett horvát uszály kapitánya, Predrag. A gyűlöletes idegen helyzetét súlyosbítja, hogy elcsábította a túlparti falu csinos patikusnőjét, ami az egyik fiatalnak a tavalyi vakáción nem sikerült. Hamar megszületik a döntés: a betolakodónak lakolnia kell...
Ki az igazi bűnös? A háborúban többszörös gyilkossá vált Predrag, vagy a fiúk, akik csak nyaralni akartak, és akiktől távol áll a gyilkolás? És vajon valójában mennyire áll tőlük távol?
Az alkotók szándéka az volt, hogy szórakoztató, de egyben elgondolkodtató filmet készítsenek, ami nyugati mércével mérve is megállja a helyét. Magyar film esetében például először fordult elő, hogy próbavetítéseken tesztelték, és a nézői reakcióknak megfelelően fazonírozták a végső változatot.
A kritikusabb néző bizonyára talál majd a filmben hiányosságokat, ennek ellenére Szurdi Miklós filmjét mindenképpen érdemes megnézni.